Esti Hírlap, 1968. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1968-02-01 / 27. szám
VOLT ÁRU, VEVŐ, PÉNZ, az ár érkezett későn Négy hét alatt 1 milliárd 178 milliós forgalom • Sláger a tv, a hűtőgép • Mit kerestek a vásárlók? Az új év első heteinek kiskereskedelmi forgalmáról (mit vásároltak a pestiek január első négy hetében?) készítettek igen érdekes összeállítást az illetékesek. Vizsgálatukból kiderül: január 1—28. között 1 milliárd 178 millió 200 ezer forintot hagytunk a tanácsi kiskereskedelem üzleteiben. Amint az várható volt, a kereslet általában követte az árváltozásokat, a szakember szavával: „a forgalomváltozás iránya egybeesett az árváltozások irányával”. Az átlaggal szemben természetesen eltéréseket is tapasztaltak, s nagyon helyesen az okokra is felhívták a figyelmet. A vásárlókat például sok esetben nem tájékoztatták meg,felelően az árakról és várható alakulásukról, s gyakori, hogy a már nyilvánosságra hozott változásokat sem ismerik a vevők. Az eltérések okai közé sorolják, hogy az év végi ünnepek után, tehát az emberek nagy ,,kigombolkozását” követően léptek érvénybe az új árak, s nem feledkeztek meg jelentésükben az egyes cikkek hiányáról vagy a választék elégtelenségéről sem. Az élelmiszerek közül a cukorforgalom kisebb volt, mint az árleszállítás aránya, a vajé viszont megfelelt az árleszállítás mértékének. Ami különösen megnövekedett: sajtokból 80 százalékkal többet vásároltak a pestiek, mint a múlt év azonos időszakában, de nőtt a lisztesáruk — keksz, teasütemény — forgalma is. S amíg a tejipar szinte zökkenő nélkül kielégítette a megnövekedett igényeket, az úgynevezett lisztesáruk gyártói nem mindig tudtak lépést tartani a kereslettel. Megállapították azt is, hogy az élelmiszeriparban január 21-ig csak a mirelitnél változtattak az induló árakon: az ömlesztett szilva, a málna, a zöldbab és zöldborsó, a gyalult tök és a kocsonyahús árát emelték fel 10 százalékkal. Ruhaneműkből 16 millió forinttal adtak el kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt, s nagyobb érdeklődés még az olyan cikkek iránt sem volt, amelyeknek lement az ára. A női és férfi konfekcióban leginkább azokat a termékeket keresték, amelyek korábban is hiányoztak: a krombi télikabát, a skay-kabát, az autóskabátok, az import fésűsöltönyök, a női lastexnadrágok, a hasítottbőr- kabátok, a teklénkosztümök és így tovább. Sokan vásároltak viszont kisz-férficipőket — fogyasztói áruk jelentősen csökkent —, ám nemértek el kiugró forgalmat a női cipők és a csizmák eladói. A múlt héten két vállalat tért el az induló áraktól. A cipőboltok 175 forintról 250- re, illetve 250 forintról 280- ra emelték a spanyol férfi félcipők árát, a ruhaboltok pedig a raktáron levő sör- , télvelúr, irha-, bárány- és panofixbundák árát emel-ték. A ruházati és cipőboltvállalatok egyébként feb- ruár 5-től rendezik meg szokásos téli vásárukat, 20 —50 százalékos árenged-ményekkel. Sok vásárlója volt a KERAVILL-boltoknak is, amelyekben a tavalyi év azonos időszakához képest 47 százalékkal növekedett a forgalom: 75,7 millió forint értékű árut adtak el. Leginkább a tranzisztoros rádiók, televíziók, hűtőgépek, porszívók voltak kelendők. Televízióból és hűtőgépből például 3,6-szer annyit adtak el, mint egy évvel ezelőtt. A zsebrádiók egyes típusai kifogytak, s hiányoznak bizonyos elemek is. Ez utóbbi oka: az illetékes RAVILL-fiókot leltárhiány miatt felül kell vizsgálni, s ezért késik a szállítás. A fővárosi lakosság változatlanul keresi a bútorokat. Az első három hétben azonban a szállításokkal együtt csak a cikkszámok jutottak el a boltokba, az ár nem, s ezért a BÚTORÉRT sokszor csak 6-8 napos késéssel kezdhette meg az árusítást. Bútor is volt, vevő is volt, pénz is volt, de, mert későn érkezett az árjavaslat, sokszor nem találtak egymásra. A múlt héten végre az árakat is eljuttatták az üzletekbe. A leszállított árú háztartási, vegyi és illatszercikkek iránt is nagy az érdeklődés: a szakboltok 4,7 százalékkal növelték forgalmukat, s egyes festékfajtákat kivéve zökkenőmentes az áruutánpótlásuk is. A vendéglátók a megfelelő árukínálattal sikeresen ellensúlyozták az áremelkedések hatását. Általában az éttermek forgalma 1,3 százalékkal nőtt, s érdekes jelenség: az italboltoké csökkent. h. gy. Hamis pénzt tilos hamisítani Érdekes régi pénzt őriz emlékként Felkai Károly győri lakos, még az első világháború idejéből megtartott egy olyan líra bankjegyet, amelyet az osztrák—magyar közös hadsereg adott ki az olasz fronton harcoló katonák részére. A hadsereg által kiadott pénzt az olaszok természetesen hamis pénzként kezelték és nem fogadták el fizetési eszközként. A hamis líra humoros érdekessége, hogy a rajta levő felirat szerint hamisítani nem szabad, hamisítóit megbüntetik, sőt azt is, aki használja, forgalomba hozza azután, hogy felismerte hamisságát. Miután A hadsereg által kiadott „hamis” lírát úgysem fogadták el, nem valószínű, hogy érdemes lett volna tovább hamisítani. (MTI) „ÚTONÁLLÓ“ Tegnap betértem a Vadgesztenye Eszpresszóba, hogy felhajtsak egy jó erős duplát. A pult mellett Zirc Árpád könyökölt, és sóvár tekintettel bámult a csinos szőke kávéfőzőnő felé. — Tetszik? — kérdeztem barátian Zircet. — Nagyon, de nem a hölgy, hanem az a pohár forró, illatos fekete a kezében. — Miért nem rendelsz egy duplát? — érdeklődtem kíváncsian. Reszkető kezével végigsimította elgyötört homlokát. — Reggel óta szeretnék inni egy kávét, de az utolsó pillanatban mindig visszafordulok a pénztártól. — Eltiltotta az orvos? — Ellenkezőleg. Az orvos kötelezett napi három dupla elfogyasztására. — Akkor mi a problémád? Mélyet és keserveset sóhajtott. — Tudod, hogy mindig takarékos ember voltam. A feleségem helyett is én járok a piacra. Elmondhatatlan boldogság számomra, ha valaminek az árából le tudok alkudni húsz fillért. Kávé köztudomású, ma már az eszpresszókban a legkülönbözőbb árakon kínálják a kávét. — Ez helyes — vetettem közbe. — Versengeni akarnak a fogyasztók kegyeiért. — Hallgasd meg a kálváriám: reggel bementem az Eperdzsem Eszpresszóba, hogy felhajtsak egy duplát. A pénztárosnő közölte, hogy öt forintért megszámítja. Bizonyára adják ezt olcsóbban is — gondoltam magamban furfangosan. Elmentem a második kerületi Mákvirágba. Itt háromhatvanat kóstált egy fekete. Valami belső hang azt súgta: tovább, tovább, adják ezt olcsóbban is. Benyitottam a negyedik kerületi Zsákbamacskába. A pénztár fölött dicsekvő tábla hirdette: mi háromhű Szert ADJUK A FEKETÉT! Ez már derék! De azért nézzünk körül a konkurenciánál! Az óbudai Alabástrom Eszpresszó kirakatában büszkén hirdette a tábla: SZERETETTEL VÁRJUK KEDVES VENDÉGEINKET! Nálunk egy dupla csak kettőnyolcvan! Ekkor már tántorogtam a koffeinéhségtől, de éreztem, hogy még maradt egy kis erőm, így kerültem ide, a Vadgesztenye Eszpresszóba, ahol egy csésze dupla csak kettőhatvanba kerül. — Miért nem veszed meg végre azt a blokkot? — kérdeztem idegesen Zirc Árpádot. Komoran nézett rám: — Már itt álltam a pénztárnál, kezemben a kettőhatvannal, amikor két idős hölgy beszélgetésére lettem figyelmes. Az egyik közölte, hogy a XVIII. kerületi Tapló presszóban csak két forint ötvenbe kerül egy dupla. A takarékosság mindenek előtt. Mennem kell — mormolta eszelős tekintettel Zirc Árpád. Azzal kilépett az utcára. Még láttam, amint magához int egy taxit, aztán hanyagul odaszól a sofőrnek: — A pestimrei Tapló Eszpresszóba legyen szíves ... Galambos Szilveszter Megkezdte a tervszerű kitermelést a visontai külfejtésű bánya mindkét géplánca. Képünkön az 1200-as gép az 1-es számú géplánccal, háttérben a 2-es géplánc és az épülő erőmű. (MTI Fotó : Kovács felv.) Fényita az országúton Párbaj reflektorokkal ♦ Életveszély! A közlekedési baleseti statisztika adatai szerint gyakran az esetek többségében súlyos kimenetelű karambolokat okoz a gépjárművek szabálytalan megvilágítása, illetve az esti, éjszakai közlekedésre vonatkozó KRESZ-előírások megszegése. Nem véletlen, hogy a kötelező műszaki vizsgák során a szakemberek különös gondot fordítanak a gépkocsik fényjelző berendezésének vizsgálatára. Sok kocsitulajdonosnak ilyen jellegű hibák miatt kellett — ha átmenetileg is — megválni a rendszámtáblától és a forgalmi engedélytől. MIT MOND A KRESZ — Az esti és éjszakai közlekedés biztonságát — mondják a közlekedésrendészeten — súlyosan veszélyeztetik azok a gépjárművezetők, akik nem ismerik megfelelően, vagy tudatosan megszegik a KRESZ 67. paragrafusát; a járművek fényhasználatára vonatkozó előírásokat. Ezek a szabálysértések, sajnos, nemcsak az országúti, hanem a városi közlekedésben is meglehetősen gyakoriak, noha a KRESZ egyértelműen kimondja, hogy a járműveknek — szürkülettől napkeltéig, illetve rossz látási viszonyok esetén — kellően világított lakóterületen városi lámpával, kellően nem világított területen pedig tompított fénnyel kell közlekedniük. Ez az előírás természetesen csak az autókra vonatkozik, hiszen a motorkerékpároknak nincs városi lámpájuk, csak tompított fényt, illetve fényszórót használhatnak. Tapasztalataink szerint a városi közlekedésben a szabálytalan lámpahasználatnak az az egyik oka, hogy a gépkocsivezetők nem egyformán értelmezik a „kellően megvilágított terület” fogalmát. A KRESZ szerint, az tekinthető kellően megvilágított területnek, ahol a közvilágítás fényképei foltmentesen, járdától járdáig terjednek. A fővárosban ilyen útvonalunk egyelőre kevés van — a Nagy- és Kiskörút, a Népköztársaság útja, a Thököly, a Rákóczi, a Kossuth Lajos utca, a Mártírok útja — és sok gépjárművezető ezért olyan útvonalakon is városi lámpát használ, ahol a közvilágítás ezt nem indokolja, s ahol csak tompított fénnyel kell és szabad közlekedni. Szeretnénk egyértelműen leszögezni: ilyen útvonalakon a városi fény használata tilos és veszélyes, egymást. Ahogy mondani szokták, az ostor azután az ártatlan harmadikon csattan, az országút szélén haladó kerékpárosokon vagy gyalogosokon, akiket az elvakított járművezető már csak későn vesz észre. Az is gyakran megtörténik, különösen kezdő gépjárművezetőkkel, hogy reflektornak nézik a velük szemben haladó gépkocsi tompított világítását és „jogos felháborodást” érezve, bekapcsolják a fényszórót. Azzal is sok gépkocsivezető visszaél, hogy a KRESZ nem írja elő, milyen világítással kell követnie az előtte haladó járművet, és mulatságosnak találja, hogy a viszszapillantó tükörbe reflektorozva bosszúságot okoz a másiknak. Ilyenkor ugyan jobb és bölcsebb lenne az „okosabb enged” elv alapján viszonzatlanul hagyni a bosszantást, de, sajnos, a tapasztalat szerint a törlesztés csak ritkán marad el: egymást előzve, kilométereken át tart a sebesség- és fényharc, amely különkülön is kockázatos, de együtt — tömény életveszély! „TRÉFA“ A TÜKÖRREL ! Sok szabályosan közlekedő gépkocsivezetőnekokoz bosszúságot, s egyben baleseti veszélyt — elsősorban lakott területen kívül — az indokolatlanul provokált biloux-párbaj. Vannak gépkocsivezetők, akik szinte sportszerűen űzik és szórakozásnak tekintik az országúti fénycsatát. Ennek a rendkívül veszélyes szabálysértésnek egyik leggyakoribb esete, amikor a provokáló gépkocsivezető — a biloux-jelzéssel — már kilométerekről követeli a másik járműtől a tompított reflektort, holott a KRESZ ezt legalább 150 méter távolságról írja elő. Ilyenkor a másik sem hagyja magát, megkezdődik a veszélyes vetélkedő, amely többnyire azzal végződik, hogy az utolsó métereken „egymásra lőnek” a reflektorokkal, kölcsönösen elvakítják ELÖL FEHÉR, HÁTUL PIROS — A forgalomban gyakran látni olyan járműveket, amelyeknek valamelyik lámpája rossz. Ha a stoplámpák közül bármelyik hibás, azonnal meg kell állni. Ha a bal oldali első és hátsó lámpa működik csak, akkor a jármű a legközelebbi telephelyig, lehetőleg mellékútvonalon, még bemehet. Sok járművön a jelzőlámpák színe sem felel meg az előírásoknak. Ezzel kapcsolatban fontos tudnivaló, hogy az előre világító lámpák színe nem lehet vörös, a hátsó lámpáké pedig fehér. Ugyancsak sok problémát okoz az álló járművek szabálytalan megvilágítása, vagy éppen a megvilágítás teljes elmulasztása. Az utóbbi szabálysértés főként a lovaskocsikra vonatkozik és jó néhány halálos karambol előidézője volt már. A KRESZ szerint ahol a közvilágítás nem megfelelő, az álló járművet kívülről kell megvilágítani, városi fénnyel. Parkoló gépkocsiknál elegendő a jármű bal oldali — forgalom felőli — részének kivilágítása. (balogh)