Esti Hírlap, 1968. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1968-03-01 / 52. szám

A jazz királynője ELLA FITZGERALD ÉNEKLŐ ÉLETE Az első újsághír óta, mely jövetelét jelezte, ost­rom alatt állt az Országos Rendező Iroda. A plakátok­kal egyszerre készültek a „Minden jegy elkelt”-szala­­gok is, akár eleve rá lehe­tett volna nyomni vala­mennyi nyomtatványra. Műsort nem adtak ki, de — mint utólag kiderül — nem is lett volna fontos Számait szinte kivétel nélkül elége­dett, örömteli moraj fogad­ta az első hangoknál, amint a lemezekről, rádióból is­merős dallamokat­­elismer­tük. Cole Porter, Ir­vine Berlin­, sőt, Loewe-számok, és természetesen — Gersh­win... Rafináltan felépí­­tett, hatásos program'’ Más esetben talán igaz lenne ez a következtetés. Itt — úgy érzem — semmiféle rafiné­riáról nem beszélhetünk: a hatás keresésére nincs szüksége a jazz First Lady­­jének, aki a zenei kifejezés minden elemét, köztük a fokozás és az ellentétek ha­tását, számítgatás nélkül, a rendkívüli tehetség csal­hatatlan biztonságával al­kalmazza. Úgy tűnik, nincs más életmegnyilvánulása, csak a zene. Mintha egyetlen él­ményfolyam lenne az élete, melyből néhány pillanatot megtestünk — ezt érezzük a koncertjén. Mintha csak éneklés közben besétált Volna a színpadra ... Há­rom és fél évtized óta isme­ri a világ ezt az éneklő éle­tet. A tegnap esti közönség többségét nem a puszta vi­lághír vonzotta a koncertre, ez kiderült a nézőtér rea­gálásaiból. A lemezek, a magnószalag, a rádió jóvol­tából ismerősként fogadtuk. Nem bemutatkozásnak, ha­nem megjelenésnek tekin­tettük érkezését. De felvé­teleinek a legszorgalmasabb gyűjtői és hallgatói sem számíthattak arra az él­ményre, melyben részük volt. Nem véletlenül hív­ják királynőnek. Szemé­­lyis'' -év varázsa nagy erővé sugárzik a hallga­tókra. Művészetének ezt az alkotó elemét pedig sem­miféle technikai csoda sem képes visszatükrözni. Kislány korában, har­minchárom évvel ezelőtt fedezték fel. Azóta egyfoly­tában énekel. S a hangja ugyanolyan ép és erőtel­jes, ugyanolyan széles ská­lájú, intenzív és sok­színű, mint első, vagy legkivá­lóbb lemezein. Kiderült: nála nincsenek felvételi trükkök, élő közelben töb­bet kapunk tőle, mint a legbravúrosabb felvételen. Arról győz meg, hogy csak az az énekhang forog az el­használódás veszélyében, amely puszta technikai be­gyakorlásra épül. Fiatal , az is marad. Ahogy felkapja és játszik a dallamokkal, ahogy variál­ja, díszíti, öltözteti őket: a gyermek önfeledt játékára, szerelmes fiatalok becézé­­seire emlékeztet. Megragad egy érzelmet, elmerül egy hangulatban, s a nagy poé­ták őszinteségével tágítja ki, s fogalmazza újra őket. Balladák — egy-egy vágyó­dó gesztusból, egy-egy spontán ritmusból. A XX. század népszerű dallamai: vékony vázak, alapanya­gok, mint költő számára a puszta szavak. Amivé ala­kítja őket, az a művészet. Gershwinhez is van mit hozzáadnia! A virtuozitás ma kelen­dő árucikk, de hogy mi a virtuozitás értelme, azt ő mindenkinél jobban meg­érteti velünk. A játék ma­gasrendű öröme járja át a hallgatót, amikor ellenáll­hatatlan erővel és öröm­mel veti magát a szöveg nélküli Bop Vocals gyön­gyöző hangfüzéreibe. Mint­ha nem lenne határa a hang mélységének és ma­gasságának, mintha min­den hangszert és minden ismerős énekhangot — az Armstrongét és másokét is — a torkában őrizné, mint­ha ebből a torokból fakad­na minden nagy tragédia és minden igazi komédia impresszáriója közölte, hogy a legnagyobb ünnep­lés esetén sem ad egynél több ráadást. Az Erkel Színházban az ötödik rá­adás után ment le a vas­függöny. Ekkor még egy­szer kijött, és a zenekari árokba bejutott szerencsé­sekkel sorra kezet rázott Persze, ez csak külső meg­nyilvánulása volt annak a kivételes, közvetlen kap­csolatnak, mely a szépre, nemesre fogékony pesti kö­zönséggel két és fél órára összefűzte. Két és fél órán keresztül beszélt hozzánk a maga teljesen egyedül­álló és mégis mindenki szá­mára érthető nyelvén. Fodor Lajos AZONNALI BFJ persze felveszünk FIATAL géplakatos szakmunkásokét, akik tehergépkocsi­vezetői jogosítvánnyal is rendelkeznek .Jelentkezés A FOR Ásványolajforgalmi Vállalat kö­zponti műhelyében, italusz­elvtársnál CSEPEL, SZABADKIKÖTŐ. 1. sz. telep Kubai metszetek Holnap délelőtt nyílik meg az Ernst Múzeumban a Havannai Nemzeti Múzeum XVII—XVIII—XIX. száza­di metszeteinek kiállítása. A 61 darab metszetlap üveg alatt ott sorakozik már az Ernst Múzeum három ter­mében. A lapok többsége rézkarc. Egy részük színezett: a XVII. századi képek utólag színezettek. Érdekes az­ első teremben a Kuba termé­szetrajza című 1355-ben megjelent tankönyv lepke-, hal- és csigaillusztráció-so­­rozata. Történeti kurió­zumértéke lehet annak a rézkarcnak, amely Havanna főterét ábrázolja 200 évvel ezelőtt. Spanyol típusú épü­letek, természetesen, gya­korlatozó katonák a lakta­nya előtt, társalkodó papok az előtérben, a kútnál benn­szülöttek. A képek jelentős része egyébként is Havan­nát ábrázolja, hiszen nyil­vánvaló, hogy az Újvilágba áthajózott művészek Kubá­ban elsősorban ide jutottak el. Az utolsó teremben olyan képek sorát látjuk, amelyek egy-egy ültetvényt mutat­nak be; nyilvánvalóan a tu­lajdonosok megrendelésére készültek. Ezeknek a ké­peknek is, grafikai értékük mellett, elsősorban az ad különös jelentőséget, hogy képet adnak a múlt századi Kuba ültetvénye­s­ életének formáiról, munkakörülmé­nyeiről, atmoszférájáról. A Havannai Nemzeti Mú­zeum metszeteinek kiállítá­sa lengyelországi és cseh­szlovákiai bemutatkozás után holnap nyitja meg ka­puit Budapesten. — bel — • A legújabb divat ke­zére játszik a magyar tele­víziónak. A mini egyed­uralma idején az első nem minis női szereplő megje­lenésekor egy szempillan­tás alatt meg tudtuk álla­pítani, hogy a külföldi film­­gyártásnak öt-, tíz-, vagy tizenöt éves-e az a termé­ke, amely a rengeteg étvá­gyú műsoridőt éppen kitöl­teni hivatott. Most, a maxi térhódításakor, már nehe­zebben megy a fotózás, mert teszem azt. A nagy pénz című angol film a szoknyák hossza szerint nyugodtan lehetne friss al­kotás is. Pedig elég ósdi. Szokványos fordulatok, túl­ságosan ismerős és nem túlságosan ötletes vígjátéki szituációk árulkodnak, hogy megint a „használtfilm­­piacról” került árucikk a képernyőnkre. A ft magyar színpadon máig nem játszották a hét hétfő em­lékét. Minden bizonnyal ezért esett rá a tévé választása, no­ha nem tartozik a nagy Miller­­drám­ák közé. Lágyabb, érzel­mesebb amazoknál, hiányzik belőle azok szenvedélyeket fel­korbácsoló ereje. Az író saját fiatalkori élményét, egy áru­raktárban töltött napjainak si­vár hangulatát idézi meg. Eb­ben a szürke világban sohasem történik az emberekkel semmi. A robot reménytelenül egyhan­gú mechanizmus, és Bert hiá­ba vár búcsúzáskor egyetlen meleg, emberi szót társaitól. Az ottmaradottakat saját nyomo­rúságuk érzéketlenné teszi a fiú meghatottsága iránt. Bert az egyetlen, aki kitör a sivár­ságból, és — akárcsak a v­agy Miller-hősök — a maga válasz­totta csillagot, szenvedélyét követi. Ottó rendezése és Zsombolyai János képei szinte hibátlanul adták vissza a két hétfő lehangoló légkörét talán csak az idő múlásának érzékletesebb megjelenítésével, maradtak adósak, s mintha ab­ban a drámabeli raktárban ezért többet dolgoztak volna. A szereplőgárdából ki­emelnünk Husz­ti Péter játé­kát, a szénre v­­gve, szemér­mes ír legény alakjában. • A régen látott Kék fény legújabb adására egyetlen jelző illik: megrá­zó volt. Riportjai felkavar­ták a nézőt. Voltak képso­rok, amelyek hosszú időre belemarták magukat emlé­kezetünkbe. A gyermekgyil­kos leány vallomása, a gyil­kosságot felfedező rendőr minden szónál beszédesebb arckifejezése, az apa meg­rendítsen fájdalmas levele. Aztán egy kocsma sivár ké­pe a bicskások falujában, az italozók tompa tekinte­­te. Témája szerint az élet­ellenes bűncselekmények­ről szólt az adás, de a ri­portokból kitetszett: gyil­kolni tud a megdöbbentő passzivitás, a közöny is. A Kék fény borzalmas esetek­ről számolt be, de nem a borzongatóiért, hanem az élet védelmében. (hu) Petőfi arcképek A Nemzeti Múzeumban a márciusi forradalom 120 esztendős fordulójának elő­estéjén kiállítás nyílik Pe­tőfi egykorú képmásaiból A múzeum előcsarnokában rendezik a tárlatot. A ké­pek még sohasem voltak együtt láthatók. Bemu­tatják az első magyar „író­fényképet”, az 1847-ben fel­vett, 1949-ben újra előke­rült és 1955-ben sikeresen restaurált dagerrotípiát, melyet a költő feleségének, Szendrey Júliának ajándé­kozott. Petőfi unokatest­vérének, a festő Orlay-Pet­­rich Somának és barátjá­nak, Mezey Józsefnek a festményei is szerepelnek. Barabás Miklós három al­kalommal örökítette meg a költő arcvonásait, míg Tö­rökfalvi Pap Zsigmond egy kirándulás részvevőjeként, Szerelmey Miklós karika­túrája pedig szerkesztőségi megbeszélésen ábrázolja. Vastaps a templomban EGYETEMISTA ÉNEKKARUNK SIKERE ANGLIÁBAN London, március 1. Templomi koncerten nem szokás tapsolni Angliában — közölték az Egyetemi Énekkar tagjaival miheztar­tás végett az angol vendég­látók, mielőtt megkezdték első hangversenyüket az oxfordi Magdalena kollé­gium kápolnájában. Amikor azonban elhangzottak az el­ső szám, egy Palestrina-kó­­rusmű utolsó akkordjai, taps hangzott fel a 800 éves falak között. És nemcsak a rövid szoknyába, hosszú sálba öltözött diáklányok és nagy hajú fiúk lelkesedtek, hanem Oxford idősebb ze­neértői is. A hangulat a Gallus-, Gasparini-, Wel­kes-, Britten-, majd Soszta­­kovics-, Bartók- és Kodály­­kórusművek elhangzása után elragadtatottsággá fo­kozódott. Az oxfordi koncert előz­ményei a tavalyi mont­­reux-i kórusfesztiválig nyúlnak vissza. Itt hívta meg a Baross Gábor vezet­te első díjat nyert Budapes­ti Egyetemi Énekkart Roy Wels, a londoni egyetemi énekkar fiatal karnagya. Rayleigh-ben ahol Roy Wels énektanár, ugyancsak fel­léptése , Roy Wels, majd a londoni nemzetközi diák­ház színpadán adtak hang­versenyt, Varga Csilla zon­goraművész közreműködé­sével. A legnagyobb próbatétel ma este vár az együttesre: a londoni Szent Márton templomban adnak koncer­tet, amelynek második ré­szében Mozart Requiemjét éneklik. Fencsik Flóra mm SZERELŐI A budapesti lengyel kul­túra március hónapban változatos, színes program­mal örvendezteti meg láto­gatóit. A filmművészet ba­rátai ismét több új lengyel filmalkotást láthatnak. A természet kedvelői minden bizonnyal érdeklődéssel fo­gadják a Barangolás Len­gyelföldön című tájfilm­sorozatot. A közönség elé kerül az Amikor bűn volt a szerelem című új lengyel játékfilm is, továbbá And­rzej Munk Kancsal szere­lem című filmje, a lengyel színház múltját és jelenét ábrázoló érdekes filmössze­állítás. A nemzetközi nőnap al­kalmából március 8-án ün­nepi hangversenyt rendez­nek a Lengyel Kultúrában, Julieta Slendzianska zongo­raművésznő közreműködé­sével. A szatíra és a humor kedvelői a 11-én megrende­zésre kerülő vidám esten szórakozhatnak. Két kiállítás is szerepel a márciusi programon: 11-én műszerkiállítás, 20-án Zako­panéi népművészeti és há­ziipari kiállítás nyílik, ez utóbbi árusítással egybe­kötve. Ádám, hol vagy ? A héten új Colorvox-la­­pok tűntek fel a kiraka­tokban. Kilenc friss felvé­tel a színes-képes, hangos levelezőlapokból. Új sláge­rek is szerepelnek a vá­lasztékban. A többi között Fenyvesi Gabi énekli a Harmonia vokál közremű­ködésével az Ádám, hol vagy? kezdetű táncdalt. Majláth­ Fülöp szerzemé­­nyét (Nem várok holna­pig) Zalatnay Sarolta adja elő az Omega együttes kí­séretével. □ MIKISZ THEODORA­­KISZ, görög zeneszerzőt és hazafit, aki nemrég szaba­dult a fasiszták börtönéből, a Szabad Német Ifjúság művészeti díjával, az Erich Weinert-éremmel tüntették ki. A Váci-est Az Irodalmi Színpadon március 3-án negyedszer is megismétlik a Szállj, költemény sorozatban a Váci Mihály-estet. Fellép Keres Emil, Palotai Erzsi, Jancsó Adrienne, Mikes Lilla, Bodor Tibor, Szent­­pál Mónika és Selley Zol­tán. Lopják a táblákat Újabb gyűjtőszenvedély áldozatául esett a napok­ban a Pesti Színház. A régi kávédarálók, petróleum­lámpák és mozsarak után most táblákat és feliratokat gyűjtenek. Orvosok mesé­lik, hogy még az SZTK fo­lyosóiról is el-elvannek pél­dául az ilyen feliratok: „Kopogtatni tilos!” (Hogyan csórják el, rejtély? Hiszen a bűvös és kopogtatástól is féltett ajtók előtti folyosó­kon mindig tömegek vára­koznak!) A Pesti Színház előtt, a Váci utcában, a legutóbbi napokig két nagy, üveggel borított, lábakon álló hirde­tőtábla volt látható. Néhány nap óta már csak az egyik ima meg. A másik — egy ismeretlen gyűjtő zsákmá­nya lett. A plakátokból, fényképekből ízlésesen ösz­­szemontált nagy hirdető­­táblára akasztottak egy ki­sebb műanyagtáblát is, ez­zel a felirattal: „A ma esti előadásra minden jegy el­kelt!” Az ismeretlen tettes ezt is magával vitte. Színházjegyre vadászó vándor, azt ne hidd azért, hogy most már akadályta­lanul válthatsz belépőt a Pesti Színház minden elő­adására. A táblát ugyan elcsórták — miként a közismert anekdotában is kidobták a kanapét —, de a gyűjtő a táblás ház sikerét azért nem vitte magával... (bt) Juliana Mauricio (USA) Bodrogi, Voith Ági H I I N K­ARO SFX Párizs London New York után K^I^FeléHsNán -Li Á­. Budapesten Rendezte: Gyökössy Zsolt KAMARA VARIETÉ ♦ BEMUTATÓ ELŐADÁS MÁRCIUS 1-ÉN

Next