Esti Hírlap, 1968. június (13. évfolyam, 128-152. szám)

1968-06-01 / 128. szám

A RIPORTER SIKERE A Mesterségünk címere ötödik elődöntőjéberf az első pillanattól kezdve Ta­tabányának drukkoltam. Bizonyára az is befolyá­solta rokonszenvemet, hogy Szél Júlia — a tatabányai riporter — együttérzően, érdekesen és nagyon plasz­tikusan mutatta be nem­csak a tatabányai szocialis­ta brigádot, hanem az egész várost, a nagyon szo­lidáris és nagyon izgatott b ányászközösséget. Nem ez. az első eset, hogy sze­retnék kezet szorítani Szél Júliával, amiért szívvel-lé- lekkel azonosul riport­alanyaival, akiket képvi­selnie is kell. Tegnap este úgy éreztük, hogy a vesztes szegedi szocialista brigád helyi játékmestere, Rap- csányi László, kissé előke­lő idegenként szerepelt a roppant megilletődött, lám­palázas, de igen kedves sze­gediek között. A riporter személyén, ha másképp nem. legalább hangulatilag roppant sok múlik. A'játék akkor jó, ha minden ját­szótárs egyenlő kedvvel és. hőfokon vesz részt ben­ne. * A Nyitott stúdióban teg­nap megszólaltatott világ­talan vendég története döbbenetes volt. Elmondta:- kezdődő vaksága idején hiába járt panaszával kü­lönböző orvosokhoz, nem foglalkoztak vele, mert „szimulál”. A történet riasztó. Nem tudom azon­ban, végiggondolták-e a műsor szerkesztői, hogy a néhány mondatban elmon­dott eset — bizonyításra, rákérdezésre, részletek is­mertetésére ilyenkor nincs idő — milyen hatást vált ki a hallgatókból. Az or­vosok iránt néhol tapasz­talható bizalmatlanság te­kintélyes érvhez jutott. Akarva, nem akarva a leg­rosszabbat, az általánosítást segíti elő a mikrofon egy ilyen, át nem gondolt mű­sorral. ____________(nóti) Tövei írt regény Nem tollal, hanem tűvel írt regény közlését kezdte meg a Kelet Csillaga című üzbég folyóirat. A regény szerzője, Vali Gafurov, vak. Tizenkét évi példátlan munkával, ezer meg ezer tűszúrással írta le a re­gényt, amelynek szereplői a szerző kortársai. Vali. Gafurov a sztálingrádi csa­tában veszítette el látását: ÚJRA ITT A RANGADÓ SZUR-olimpia Táncdalénekesek autós vetélkedője a Népstadionban A rendező asztalán ál­landóan csöng a telefon. Karádi Bélát keresi X és Y. Már automatikusan szól a kagylóba: jegyem, az, sajnos, nincs. Sehol egy darab. Mind elfogyott. Megsértődik X és Y, éppen ő nem lehet ott. A rende­ző engeszteli, mi mást te­hetne; így vannak most ezzel a színészek és újság­írók is. így van ezzel évek óta Budapest, amióta divat lett a SZÚR. Ritka ma már a telt ház a Népstadion­ban, évente egyszer, a SZUR-on azonban biztosí­tott. A XXVI. rangadó, mint az idén minden sport­esemény, az olimpia jegyé­ben zajlik. Igaz, a rendező, bár bejárta a világot, olim­piát még soha nem látott... SZUR-t sem. SZÍNPAD: ÜT KARIKA — Amikor felkértek a rendezésre — mondja —, arra gondoltam, hogy ebből a SZUR-ból csináljuk meg a mi kis olimpiánkat. A hiúság vezetett. Láttunk már Budapesten világsztá­rokat van már Coca Co­lánk. olimpiánk még soha nem volt. Tízmillió ma­gyar nem juthat el Mexi- cóba, jusson valami ne­künk is az olimpiából. Megrendezzük tehát a SZUR-olimpiát. Fél éve készülnek a pre­mierre, az egyetlen elő­adásra. Több mint hétszáz ember próbál hetek óta. ötszázan lépnek fel a csak­nem 80 ezer ember előtt, írattak olimpiai himnuszt Dobos Attilával és Fiilöp Kálmánnal, készítettek SZUR-olimpiai zászlót, az öt karika színeiben pom­páznak a kör alakú színpa­dok. Lesz felvonulás, ágyúlövés, felröppennek a galambok, lesz ünnepi be­széd, amit Brundage he­lyett Major Tamás mond el, és nem feledkeztek meg a fogadalomtételről sem. A KÖZÖNSÉG A BÍRÓ — Az olimpia érdeke­sebb versenyeire hívnám fel a figyelmet, hiszen nem egyszer a közönségé lesz a FIATALOK ! OLCSÓ UTAK AZ „EXPRESS'-SZEL! Július 3—8.: Különvonat Prágába (bélj'eg-világkiállítás!) Részvételi dij: 790 Ft 4- költőpénz Július 1—«.: • UTAZÁS HAJÓN, A NÖVI SAD— Augusztus 12—17.: • BELGRAD—TURNU SEVERIN Augusztus 19—24.: 0 ÚTVONALON Részvételi díj: 1400 Ft-tó] 1750 Fl-ig 4- költőpénz Augusztus 5—10.: 0 KÜLÖN HAJÓ BELGRADBA Részvételi dij: 1100 Ft-tól 1500 Ft-ig + költőpénz JELENTKEZZETEK LEVÉLBEN VAGY SZEMÉLYESEN AZ „EXPRESS“ Ifjúsági és Diák Utazási Irodánál Budapest, V., Szabadság tér 1(„ telefon: 317—777, vágy az ÜTTÖRÖ ÁRUHÁZ EXPRESS-INFORMÁCIÓJÁNÁL’ bíráskodás joga. A táncdal­énekesek autós vetélkedő­jét az nyeri, akit a leg­hosszabb taps fogad. Stop­perórák mérik az időt. A győztest Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán köszönti — dallal. Sor kerül artista­fesztiválra, szovjet és ma­rokkói művészek részvéte­lével, megrendezzük a szí­nészek háromtusaversenyét az ének, tánc, és humor kategóriában. Ennek a számnak a győztesét a népszerű svájci beaténekes, Ralp Held üdvözli. Népsze­rű színésznőink állnak rajthoz a go-kart verse­nyen. A versenyt a ma- gyarnóía-énekesek stafétá­ja zárja. Utána lépnek pá­lyára a csapatok Zsolt Ist­ván bírónak, a Nemzeti Színház ügyelőjének veze­tésével. LESZ JÁTÉK? Holnap a stadionban ta­lálkozhat a közönség nép­szerű színművészeinkkel és az énekesekkel, akik közül többen külföldi turnéjukat szakítják meg ezért a fel­lépésért, a játékért. Mert játék ez a szó legigazibb értelmében. Színészeink örömmel vállalkoztak a szereplésre, hiszen ki nem szeret játszani? Játszik te­hát holnap ötszáz művész, kétszáz műszaki és 80 ezer ember, a közönség. Hol­nap? Hát, bizony, az idő­felelőssel senki nem tudott szerződést kötni. Ki tudná ma megmondani, hogy va­jon az ég szeret-e játszani? (sehe#) Finnországból kaptuk Keleti Éva felvételét: Lakatos Gabriella és Marké Iván a Hattyúk tavában a Magvaí Állami Operaház balettegyüttesének helsinki vendégjáté­kában. BEMUTATÓ A NEMZETI SZÍNHÁZBAN 'Minden néző — azt hi­szem, szükségképpen — szubjektív és elfogult. Kit a primadonna, kit a férfi­sztár, kit a szerző iránti ro­kon- vagy ellenszenv befo­lyásol, amikor tetszését vagy nemtetszését nyilvá­nítja egy-egy színházi pro­dukcióról. Egyedül a kriti­kust ítélte arra hivatása, hogy objektív és elfogulat­lan véleményt próbáljon formálni. Megvallom, ezúttal kép­telen vagyok erre. Enged­tessék meg hát — kivéte­lesen — a bevallott szub­jektivitás. Mert amikor Ig- lódy a színen van, teljesen „meg vagyok véve”: min­dent elhiszek neki. Kivéte­les, nagy formátumú egyé­niséget köszönthetünk a fiatal színész személyében. Szakmailag épp oly sokol­dalúan képzett és kulturált, akár gondolatilag. Nemcsak a színészi mesterséget tud­ja fölényesen — vagyis mozgásának, gesztusainak, dikciójának szuverén mes­tere —, hanem színpadi je­lenlétének minden pil­lanata arról valíl, hogy tö­kéletesen érti és átérzi Franz Kafka Amerikáját. Bizonyára igaza van Sü- kösd Mihálynak, Kafka magyar monográf usának: „Kafka első regénye, az Amerika, nem remekmű... Olvasmánynak érdekes, mint regény, közepes, mint kafkai regény, bizonytala­nul felemás.” A Max Brod- féle színpadi változatban kiváltképpen árulkodóak a szerkezeti és formai egye­netlenségek: az önálló no­vellákból lazán összefér- celt drámaszövet, a kissé erőszakoltan naiv-gyerme­ki hős jellemének változat­lansága, és az a kissé be- dekkerízű Amerika-ábrá- zolás, amely elsősorban dr. Hollitschernek — Kafka korában közkedvelt — úti­könyvéből táplálkozik (hi­szen, mint tudjuk, az Ame­rika szerzője sohasem járt az Újvilágban). S ha prózában, olvasva, ma reálisnak és — a világ egyik felének közérzetére — jellemzőnek fogadjuk is el Kafka szorongásos leírásai­nak abszurditásait, ez a sa­játos mesevilág meglehető­sen hiteltelennek hat, amint a színpadi realitás vas tör­vényszerűségei közé kény­szerül. Ezért — elvben —■ épp oly lehetetlennek tű­nik fel a Kafka-dramatizá- lás, mint például a mi Krú- dynk illékony álomvilágá­nak hús-vér valóságos megjelenítése. És mégis, mindezek elle­nére, élményt nyújt és illú­ziót kelt a Nemzeti Színház Amerilca-bemutatója. Azt hiszem, alapvetően Marton Endre szereposztási telita­lálatának eredményekép­pen. Marton rendezése egy­értelműbbé tette az Ame­rika társadalombiráló ki­csengését is, s diszkrét, de határozott formai meg­oldással tulajdonképpen be­fejezte a befejezetlen mű­vet: megoldotta az Oklaho- mai Nagy Színház sokat vi­tatott záróképét. Erről egyébként polemizálni is lehetne az előadással, mert az Oklahoma! Nagy Szín­ház látomását exponáló re- vübetétek meglehetősen, alacsony színvonalúak; de a rendezés meghagyja azt az értelmezési lehetőséget is, hogy szándékosan ilye­nek: e rosszul táncolt és rosszul énekelt revüszámofc a filléres álmok valódi ér­tékére utalnak. Ettől eltekintve, a népes együttes minden tagja pél­dás műgonddal és művészi alázattal szolgálja a kafkai mondanivalót. Az olyan je­lentősebb mellékszereplők, mint a Fűtőt megszemélye­sítő Szirtes Adám, a Clarát játszó Béres Ilona, a The­rese alakjában színre lépő Törőesik Mari, vagy a Fő­szakácsnő szerepében Ma­ttié Erzsi — éppoly hibát­lan, átgondolt alakításokkal remekelnek, mint néhány perces epizódszerepeikben Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Gelley Kornél, Sztankay István, Csurkn László, Balázs Samu, Sin- kó László, Szokolay Ottó, vagy a többiek. Emlékeze­tes. kitűnően eltalált karak­terfigurákat formál a két csavargó alakjából Sinko- vits Imre és Avar István. Várady Hédi Bruneldája a második rész első felében volt illúziót keltő. Ladislav Vychodil nagyvonalú, ötle­tes díszletmegoklása, Schäf- fer Judit karakteres jelme­zei és Gonda János kifeje­ző kísérőzenéje egészítette ki az előadást. A darab szö­vege, Örkény István nyelvi erőben, leleményben gaz­dag fordításában minden bizonnyal egyenértékű az eredetivel. Franz Kafka nagy művei közül a Per után most már az Amerika is méltó elő­adásban került a magyar közönség elé. A kétségkívül kimagasló és iskolát te­remtő íróról végre már nem elfogult mítoszok és ellen- mítoszok jegyében ítélke­zünk. Maguk a művek pe­relhetnek önmagukért. Zsugán István VI., Bafcsy-Zsilinszky út 5, IX., Ráday u. 16. XII., Krisztina krt. 23. A GELKA tranzisztoros szervizei Meghalt Kamarás Gyula Debrecenben, Horváth Árpád nagy hírű társulaté*? ban kezdte pályafutását éli' a győri Kisfaludy Színház­nál érte a halál. Nagyon fiatal volt, súlyos betegség ragadta el 53 éves korában Kamarás Gyulát. A debre»; ceni kezdés és a győri vég között játszott a Vígszín­házban és a Nemzetiben, újra a Vígben és a Vidám Színpadon, az Ifjúsági Színházban, a Petőfi Szín­házban, a Jókai Színház­ban. Nagyon sok filmben alakított kisebb-nagyobb epizódszerepet, gyakran megszólalt a rádióban és a televízióban is. A tv révén néhány utóbbi munkáját az egész ország megismerhet­te. Közvetítette például a televízió a győriek Teli Vilmos előadását, amely­ben utolsó szerepét, Gess- lert alakította. Fájdalommal búcsúzik tőle a színház- és filmsze­rető közönség. Néprajzi fotópályázat A Magyar Fotóművészeit Szövetsége és a budapesti Néprajzi Múzeum pályáza­tot hirdet néprajzi vonat­kozású fényképekre. A pályázaton bárki részt vehet. Beküldhetők fekete-fehér és színes ké­pek, vagy képsorok is. A bíráló bizottság egy el­ső díjat tűz ki, 4000 forint értékben, továbbá két má­sodik díjat — 3000—3000 forint —, három harmadik díjat — 2000—2000 forint — és három negyedik dí­jat darabonként 1000 fo­rint értékben. A Művelő­désügyi Minisztérium a legjobb néprajzi múzeumi tárgyfotóért 3000 forintos külöfidíjat ajánl fel. A pályamunkák beküldé­si határideje 1968. decem­ber 2. Cím: Magyar Fotó­művészek Szövetsége, Bu­dapest, V., Báthory u. 10., illetve Budapest 5. Posta­fiók 203. Ne mulassza cl megtekinteni a Divatcsarnok június 3-i cipő- kirakatát! Érdemes megnézni! Divatcsarnok, VI., Népköztár­saság útja 39. (\) AMERIKA

Next

/
Thumbnails
Contents