Esti Hírlap, 1968. július (13. évfolyam, 153-179. szám)

1968-07-01 / 153. szám

Fél évszázados orvosi jubileum KÉT NAP - KÉT KITÜNTETÉS Ma délben, Semmelweis Ig­nác szü­letésének 150. évfor­dulóján 30 orvost tüntettek ki kiváló orvos, 70-et ér­demes orvos, 1 gyógysze­részt kiváló gyógyszerész és 12-t érdemes gyógyszerész címmel. Közöttük volt dr. Milch Lajos belgyógyász­­főorvos Kőbányáról. Ma másodszor találkoz­tunk. Először szombaton délelőtt az Orvosegyete­men, a nagy tanácsterem falán sorakozó festménye­ket nézegette az egykori évfolyamtársakkal. Régi tanárokat fedeztek fel örömmel, Kéthly Károlyt és Komprecher Ödönt, a kórbonctan tanárát. A rektor az aranydiplo­mát nyújtotta át Milch fő­orvosnak, s az évfolyam­­társaknak. Azoknak, akiket ötven esztendővel ezelőtt — Magyarországon elsőnek — a polgári forradalom győzelme után, a Károlyi­­kormány idején már nem a császár és király nevében, hanem a Magyar Köztársa­ság nevében avattattak doktorokká.­­ Mint oly sok évfolyam­­társának, neki sem volt egy ideig munkája. Egyszer csak megjelent az Állásta­lan Orvosok Egyesületé­nek hirdetménye: a királyi palota földszintjén lehet állásért jelentkezni. Hosszú sor kígyózott, órákig tar­tott, amíg bejutott a bizott­ság elé. Egy orvosalezredes azt kérdezte, vállalna-e szolgálatot a 42-es tüzérez­rednél? Vállalta, persze hogy vállalta. Azután, amikor ismét munkát keresett, megemlí­tette, hogy bár vidéki fiú, Pesten lakik­­ Kőbányán. Ekkor jegyezte el magát a pesti munkáskerülettel. Az akkori Dräsche, a mai Kőbányai Téglagyár, be­­tegsegélyző pénztári, OTI- orvosa lett. Lovaskocsival járt minden reggel a mun­kába. A fél évszázadból kerek negyedet töltött a Téglagyárban. Most, né­hány nappal ezelőtt, egy asszony kereste őt a kőbá­nyai egészségházban a ren­delésen: — Nem tetszik engem is­merni? — Azt hiszem, kedves, hogy nem. — Pedig az én férjemet azért hívják Lajosnak, mert a főorvos úr is Lajos ... — És felrémlett a régi tör­ténet. Vasárnap esti ven­dégségben volt, akkor ko­pogtak ijedten: a cigány­telepen egy asszony szül, de a gyerek nem akar világra jönni! Nem volt idő szülészt hívni, s hol is volt akkor a közelben szülész?! Ro­hant a telepre, bemosdott, és fél óra alatt világra se­gített egy kisfiút. Azt, aki­nek most eljött a felesége, és emlékeztette, hogy miért lett Lajos az ő ura. Hetvennégy esztendős. Fe­lülvizsgáló főorvos. Nincs nap, hogy ne járna vala­melyik kőbányai üzemben. Azt mondja, nem kis büsz­keséggel: „Lehet, hogy a statisztika szerint Angyal­föld előbb van, de én még­is azt hiszem, hogy Kőbá­nya a legnagyobb munkás­­kerület. ötven helyen van üzemorvos — lakókörzeti mindössze 32.” Aki reggel nyolckor ke­resi — már nem találja a lakásán, ötven év alatt egyszer volt beteg, s csak nyaralni tette ki a lábát Kőbányáról. Most egy do­log izgatja: — Nagyon örülök, hogy végre elismertek bennün­ket, és szakorvosi vizsgát tehetnek az üzemorvosok is. Még jobban kellene szá­mítani az üzemorvosokra, hiszen mi a nap 24 órájá­ból nyolcat azokkal töl­tünk, akiknek az egészsé­gét ránk bízták. S ő ezt a napi nyolcat ötven esztendeje csinálja... Sárdi Mária ILLATOS ÚT Nem állítom magamról, hogy túlságosan jó ember lennék, azt azonban ellen­ségeim is tanúsíthatják, hogy rosszabb sem vagyok az átlagosnál. Csekély erőmmel egyszer segítet­tem kilendíteni egy idegen gazda kátyúban rekedt sze­kerét, kiszabadítottam a tőrből egy visítozó kuvaszt, s mint becsületes megta­láló, visszaküldtem jogos tulajdonosának egy levél­­tárcát, amelyben egy zálog­jegy és egy rendőrségi idé­zés lapult, önzetlenül adok tanácsokat is az arra rá­szorulóknak, mert nem szeretem, ha megoldatlan problémák kínozzák­ az em­bert. Most például felfe­deztem egy esztendőkön át húzódó, megoldatlan prob­lémát, amely nem más, mint az Illatos út helyze­te. Nem részletezem, hogy mi ott a helyzet, csupán annyit közlök erről, hogy az állati termékeket fel­dolgozó gyárat, melytől il­latos az Illatos út, ki kelle­ne már tessékelni az or­szág szívéből. Tudja Korcs­­máros Pál, szódáskocsis, tudja Fellegi Mariska üze­mi adminisztrátor, tudja az egész felnőtt társadalom, beleértve a töprengő város­atyákat is. Csak egy ha­talmas megoldatlan kérdés lebeg itt a levegőben esz­tendők óta: hová is tele­pítsék az Illatos utat? Értesülésem szerint az ország több pontján is ki­jelölték már az Illatos út jövendőbeli helyét, de a kitelepítés mindeddig csak terv maradt, a terveket sorra megbuktatja a kije­lölt pontok lakóinak ádáz ellenállása. Mondottam volt, hogy szeretek segíteni ott, ahol éppen kell, önzet­lenül magamra vállaltam hát az Illatos út ügyét, s csak úgy, saját szakállam­ra levélben felszólítottam néhány községi tanácsot, hogy fogadják jó szívvel azt az Illatos úti vállalatot, amely egyébként­­jó sum­mákat rak a népgazdaság bukszájába. Egyik községi tanács azt válaszolta a Du­nakanyarból, hogy ők a gyárat nem fogadhatják be, mert más munkahe­lyekről elcsábítaná a mun­kaerőt. Somogy megyéből kérésemre azt üzenik, hogy nekik nem kell az Illatos út, mivel nekik már úgyis v van levendulamezőjük, s a kettő valahogy nem fér­­össze. Ha választani kell, ők maradnak a levendula illatánál. Zalából egy ter­melőszövetkezeti elnök azt írja, hogy megvizsgálták az Illatos út levegőjét, s a szakemberek határozot­tan kimutatták, hogy arra allergiásak a kismalacok. Itt állok­ én is tanácstala­nul és már-már elszomoro­dom, hogy eme fontos köz­ügyben nem adhatok meg­felelő tanácsot. Ám sze­rencsére olvastam a világ­sajtót, s egyik nyugati lap­ban megakad a szemem egy hírecskén. Olvasom, hogy valahol Dél-Ameriká­­ban egy Mister Martines nevezetű pasas úgy tett szert egy kis mellékesre, hogy faramuci spekuláció­ba kezdett. Eredetileg el­csapott jogász volt az a Martines, majd felcsapott telekügynöknek, s dúsgaz­dag tagoknak olcsó ház­helyeket árusított a Hol­don. Én azt mondom, kap­csolatba kellene lépnünk ezzel a Martinessel. Lehet, hogy lóvá tesz bennünket, lehet hogy nem. Kockázat nélkül ugyebár nincs üz­letkötés. Most kellene vá­sárolni tőle egy nagyobb méretű telket, mert később még oda sem ereszti be az Illatos utat a kaszás em­ber, akit Szent Dávidnak nevez a néphit. Simon Lajos Mi jár az ötvösnek, órásnak, fodrásznak? A könnyűipari miniszter rendeletben szabályozta: milyen juttatási idővel és miféle munkaruhákat köte­les a kisiparos biztosítani dolgozóinak és szakmunkás­­tanulóinak. A rendelet ér­telmében a kisiparosoknak a munkaruhát és a védőfel­szerelést természetben és díjtalanul kell kiadni. Hu­szonnégy havi juttatási idő­vel melles kötényt köteles adni a munkáltató a bőr­díszművesnek, munkakö­penyt az órásnak és az öt­vösnek. A gumijavító ruhá­jának és a szikvízkészítő munkaköpenyének 18 hónap a juttatási ideje, 12 hónap juttatási idővel kap munka­ruhát a festő és a fodrász. A munkaruha mosása és rendbentartása a dolgozók kötelessége. Ha a munka­ruha a dolgozó hibáján kí­vül, vagya a műhelyben tör­tént baleset révén használ­hatatlanná vált, részére a kisiparosnak új munkaru­hát kell biztosítania. MEGJEGYEZZÜK Nincs béke az árkádok alatt Ki köteles az árkádok alatti járdát kijavítani? — ezt kell eldöntenie a Főváros Tanácsának egy fellebbezéssel kapcsolatban. A Harminckettesek tere 6. számú szövet­kezeti ház 178 lakója nyugtalanul várja, mi lesz a másod­fokú határozatban, mert mélyen a zsebükbe kell nyúl­niuk, ha n­em adnának helyt fellebbezésüknek. A ház árkád alatti járdája megsüllyedt, néhol nyolc­­tíz centiméternyire is. Alighanem emiatt tört el a járda alatti csatorna, s most víz csordogál a pincébe. A Víz­művek és a Csatornázási Művek azonban az utcai főve­zetéket épnek találta, a bekötő vezetékeket pedig nem vizsgálta meg, mondván: ez nem feladata. A lakásszövetkezetet ezek után kötelezte a VIIl. ke­rületi Tanács, hogy a burkolatot állítsa helyre. Indoko­lás: az árkád alatti járda telekkönyvileg a lakásszövetke­zeté. A lakók ezt a döntést fellebbezték meg, mondván: a járdát közterületként használják, tehát javítsa meg a ta­nács. Fogas kérdést kell eldönteni , kinek van igaza: a kerületi tanácsnak, vagy a lakásszövetkezetnek. A döntés azért látszik nehéznek, mert mindeddig még nincs világos jogszabály. Egy rendelet kimondja ugyan, hogy az épületárkádok alatt levő járdák — bár azok nem közterületek — közterületként használhatók, de eddig nem határozták meg, kinek kell helyreállítani, ha tönkremennek. Néhány év alatt sok árkád épült, ki fogja itt a járdajavításokat elvégezni? Erre ma senki sem tud választ adni. A Harminckettesek tere 6. számú ház árkádja alatti terület tulajdonosai a szövetkezeti tagok, akik azonban — közterületről lévén szó — nem élhetnek tulajdonosi jogukkal, övék viszont a területtel kapcsolatos minden teher és költség ... A fellebbezés eldöntése azonban csak látszólag nehéz. Ha nincs jogszabály, alkotni kell! Olyat, amely kimond­ja,­ hogy a közterületként használt árkádok alatti járda helyreállítása éppúgy a Fővárosi Tanács feladata, mint az egyéb járdáké. P. Gy. Mi a szabály a szabálysértési eljárás körül? A lakók nézeteltérései gyakran kerülnek a szabály­sértési hatóság elé éppúgy, mint a bolti kiszolgálók elle­ni eljárás, hiányos mérés és hibás számolás miatt. Az el­járó hatóságok számára a Fővárosi Tanács igazgatási osztálya most újabb utasítást adott, hogy meghiúsítsa a felelősségrevonás alóli kibújást. Az új utasítás eliteli azt a szemléletet, amely a há­zirend formális szabályai­nak megszegését (például a porrongyrázást) azonos súllyal ítéli meg a szocia­lista együttélési szabályok megszegésével. A bírságoló hatóságoknak messzeme­nően differenciálniuk kell, amikor eljárást folytatnak a házirend megszegése miatt. Az eljárás megindításá­nak előfeltétele az előze­tes figyelmeztetés. Elő­fordul, hogy tárgyalást tűznek ki, tanúkat idéz­nek meg, majd az előze­tes figyelmeztetés hiánya miatt megszüntetik az el­járást. Ez nem helyes. Az elsőfokú hatóságokat utasították: ha az előírt szabályszerű fi­gyelmeztetés nem tűnik ki a feljelentésből, az illeté­kes lakóbizottsági elnöknél ellenőrizzék: megtörtént-e a szabályszerű figyelmez­tetés. Ha nem, a feljelen­tést ugyan el kell utasíta­ni, de az indokolásban részletesen meg kell indo­kolni az elutasítás okát. Az elsőfokú hatóságnak jogá­ban áll a lakóbizottsági fi­gyelmeztetést saját hatás­körében pótolni, tehát a hatóság is figyelmeztetheti a feljelentett személyt a helyes magatartásra. A vásárlók megkárosítá­sa miatt felelősségre vontak gyakran azzal védekeznek, hogy csak véletlenül, té­vedésből mértek rosszul, vagy számoltak többet. Az ilyen védekezések értéke­lésénél az eljáró hatóságok gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a szándékosság büntető­jogi fogalomkörébe az is beletartozik, amikor a cselekmény elkövetője a jogellenes következmé­nyeket nem kívánja ugyan, de azokba bele­nyugodva cselekszik. Például az az eladó, akinek munkája ellátásához szem­üvegre van szüksége, és szemüveg nélkül dolgozik, belenyugszik abba, hogy számolása, vagy mérése ki­fogásolható lesz — ez pedig beletartozik a szándékos­ság büntetőjogi fogalomkö­rébe. Megbüntethető pél­dául az olyan üzletvezető is, aki elmulasztja a beosz­tott dolgozók által előre csomagolt árucikkek ellen­őrző mérését. Nem hivat­kozhat tévedésre az az el­adó sem, aki ugyanannál az ellenőrzésnél több tételnél minden esetben a vásárló kárára számolt vagy mért. A jövőben tehát lényeges elem lesz a sza­bálysértések elbírálásá­nál a minősítés és a bír­ság szempontjából a szándékosság fogalmának helyes értékelése. Nem tekinthető többé gon­datlanságnak, ha a vásárló terhére sorozatosan téved­nek, de az sem, ha az el­adó hitelesítés nélküli mércét használ. (­te) Kétrészes női fürdőruha 110,— Ft Frotírruha 165,— Ft Tern­én balon férfisort 116,— Ft-tól Nylon férfi szalma­kalap 89,— Ft-tól Strandtáskák 39.20 Ft-tól CSEPEL AIMN­ÁZ

Next