Esti Hírlap, 1968. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1968-08-01 / 180. szám

EGYETEMISTA IDEÁLOK az aktivitás az első helyen KÖNYV A DIÁKOK ÉLETFELFOGÁSÁRÓL Néhány nap alatt best­seller lett az egyébként is népszerű sorozat, a Szocio­lógiai tanulmányok legfris­sebb kötete. A Magyar egyetemisták életfelfogása a Nemzetközi összehason­lítás című könyv méltán keltette fel a nagyközönség élénk érdeklődését, mert az olvasó számos izgalmas kérdésre kap választ ben­ne, egyebek mellett arra is milyenek vagyunk mi, ma­gyarok, milyen mai ifjúsá­gunk. Dr. Varga Károly szociológus a legkorszerűbb kutatási módszerekkel vé­gezte a vizsgálatot. EGYEDÜL ÁLLUNK — öt egyetem 800 hall­gatójának életfelfogását vizsgáltuk Charles Morris nemzetközileg egységesített szociológiai módszerével — mondta a szerző. — A hall­gatók tizenhárom életutat — például apollói, buddhis­ta, prometheuszi, mohame­dán, sztoikus — osztályoz­tak. Az adatokból bonyo­lult matematikai módsze­rekkel feltártuk az életát­­értékelések mögötti össze­függéseket, rejtett informá­ciókat. A magyar eredmé­nyeket amerikai, indiai, ja­pán, norvég és lengyel vizsgálati eredményekkel hasonlítottuk össze. — A magyar fiatalok melyik életúttal rokonszen­veznek? — Egyetemistáink vezető életfelfogása a mérsékelten fegyelmezett apollói és a határozottan kollektív, di­namikus mohamedán. Esz­ménye tehát a fegyelem és a kollektív aktivitás. Euró­paisága és szocialista jelle­ge fejeződik ki ebben. Egyébként a dinamikus kollektív életfelfogás rend­kívül magas felértékelésé­vel egyedül állunk az egész nemzetközi összehasonlítás­ban. — Hogyan vizsgálták meg értékrendszerünknek nemzeti sajátosságát? — Ezt a lengyel fiúk mentalitásával való össze­hasonlításból olvashatjuk ki. Ha ugyanis a vizsgált nemzetek értékrendszerét alapvető ismérvek szerint sorrendbe állítjuk, a két szélső pontot szinte minden esetben India és az USA mintája képviseli, a ma­gyar és a lengyel minta ál­talában a rangsorok köze­pén foglal helyet. A len­gyelekkel való összevetés­ben egy szembeszökő el­lentétet figyelhetünk meg. A lengyel fiúk alapbeállí­tottsága kevésbé kollekti­vista, ezzel szemben a ma­gyar fiúké merevebb, egy­­oldalúbb. Nagyon meglepő, viszont, hogy valamennyi nemzet egyetemistái között a mieink értékelték a leg­alacsonyabbra a rugalmas­ságot, sokoldalúságot és nyitottságot magában fog­laló maitrayan életutat. LÉNYEGES VONÁSOK — A kötet rendkívül ér­dekes részei azok, ame­lyekben a többi négy nem­zettel, valamint az irodal­mi forrásainkból ismert magyarságképpel szembesí­ti a mai magyar fiatalok mentalitását.­­ A mai magyar férfi egyetemi hallgatók életfel­fogás-szemlélete három pontban határozható meg. Az első jellemző az energi­kus aktivitás és az érzelmi ■eleresztettség egészséges ritmusa. A nagyfokú érzel­mi eleresztettség igazolni látszik azokat, akik egykor „magyar szalmalángról” — tehát a gyorsan fellobbanó, de épp oly gyorsan kihú­­nyó érzelmekről — és „lus­ta mélábbról” — azaz a lenni képtelen restségről — beszéltek. Csakhogy a vizs­gálat egy nagyon lényeges vonást is feltárt. Nevezete­sen azt, hogy ideáljaink között éppen az aktivitás áll a legelső helyen. (Vala­mennyi vizsgált nemzetnél előre rangsoroltuk a tevé­kenység értékeit.) Ez pedig azt jelenti, hogy a régi, csak a szélsőséges vonások­ra figyelő nézet semmikép­pen nem állja meg ma a helyét. VIHAROS TÍPUS — A második jellemző a szenvedélyesen kívánt, de nem egészen harmonikus közösségi lét. Nemzeti ka­rakterünk elemzői ezt „ma­gyar bőszültség”, „ürügyet kereső civakodó hajlam” gyanánt emlegették. Vizs­gálatunkból a közösségbe, az emberek közé siető, ve­lük rokonszenvezni, barát­kozni mégsem tudó, ellent­mondásos lelkialkat rajzo­lódik ki. Társasági életünk valóban „viharos típusú”, és vitathatatlan, hogy a mi szokatlanul magas aktivi­tásértékelésünkben a har­ciasság motívuma is kifeje­ződik; de — és ez a szocia­lista nevelés eredménye — ez a bizonyos harciasság nagyon határozott, pozitív célokhoz és tevékenységhez kötődik. A harmadik jel­lemző szorosan kapcsolódik az előzőhöz, s azt mutatja, hogy a társak iránti barát­­ságtalanság rugója a ki­használástól való irtózás. Egyetemistáink életút-érté­­keléséből azonban nemcsak a becsapástól való félelem fejeződik ki, hanem hatá­rozottabban megfogalmazó­dik az a magatartás, amely a kizsákmányolás eltűrésé­ben már a tehetetlenséget, az aktivitás hiányát ítéli el.­­ Az egyetem, a szár­mazás, a „felekezeti háttér” életfelfogásra gyakorolt hatását is megvizsgáltuk. Ebből egyet emelnék ki, a társadalm­-gazdasági kör­nyezet szerepét. Lényege: a munkás és paraszt szárma­zású fiatalok aktívabbak, mint az értelmiségi szár­mazásúak. Az alacsonyab­ban iskolázott szülők gyer­mekei mindhárom szárma­zási kategóriában szintén aktívabbaknak mutatkoz­nak a magasabb végzettsé­gű szülők gyermekeinél. Mindebből kitűnik, hogy a mai magyar egyetemi ifjú­ság teljesítmény iránti ro­­konszenvében, aktivitásá­ban a döntő ható tényező a társadalom mélyebb réte­geinek felhajtó ereje. Bársony Éva NEMZETKÖZI ÉNEKLŐ HÉT Veszprémben Nemzetkö­zi Éneklő Hét címmel au­gusztus 4. és 12. között hangversenysorozatot ren­deznek. Naponta este 8 óra­kor a veszprémi egyetem aulájában együttes ének­lésre és a vendégkórusok önálló hangversenyeire ke­rül sor. 9-én fesztiválkon­certet tartanak, s közben 7-én Tihanyban, az apátsá­gi templomban, illetve Keszthelyen a Festetics­­kastély kamaratermében adnak hangversenyt. A vendégszereplő együttesek között találunk belga, cseh­szlovák, lengyel, NSZK-be­­li, szovjet,­­román, NDK-s, francia együtteseket, termé­szetesen magyar kórusokat is: a pécsi Nevelők Háza kamarakórusát, a Veszpré­mi Városi Vegyeskart, a Fővárosi Énekkart, a váci Vox Humanát, a veszprémi ének-zenei általános iskola gyermekkarát és a Vasas Központi Művészegyüttesé­nek énekkarát. □ H. POPKIN New York-i színházi kritikus a The Timesban Színház Ma­gyarországon és Romániá­ban címmel rövid tájékoz­tatót ad, amelyben két ná­lunk játszott csehszlovák darabot, valamint Gyurkó László Szerelmem, Elektrá­ját említi. □ A VILÁG LEGNA­GYOBB KIÁLLÍTÁSI he­lyiségét építik fel Moszk­vában, a Tretyakov mú­zeum festményei számára. Az új épület­­négyszerese lesz a mainak. □ A KÍNAI NYELV TA­NÍTÁSÁNAK komputeres módszerét dolgozta ki egy tudósgárda a bonna egyete­men. □ SZIRMAI MÁRTA, a Magyar Állami Operaház művésznője szeptember 1- től a baseli Stadt Theater színpadán szerepel. Az éne­kesnő a baseliek meghívá­sára 25 előadáson játssza Verdi Trubadúrjának szu­­cénáját, kívánságra — ola­szul. □ 350 SZÍNÉSZ, RENDE­ZŐ és egyéb filmszakember írta alá az Egyesült Álla­mokban azt a nyilatkozatot, amely kimondja, hogy a művészek, rendezők és írók nem vesznek részt az erő­szak hangulatát árasztó fil­mek készítésében, forgatá­sában. □ ELŐSZÖR ADJÁK KI a Szent Johanna filmfor­gatókönyv-változatát. G. B. Shaw készítette 1934 és 1930 között, s nem adta ki, soha nem vitte filmre. En­nek részben a cenzúra volt az oka. MOST ELŐSZÖR NYÁRI VÁSÁR A LUXUS ÁRUHÁZBAN július 29-től, csak 12 napig. 30—40 g6-os árengedmény ÖN IS HASZNÁLJA ki ezt AZ ALKALMAT ! A próbán készítette ezt a rajzot a karikaturista Lev Vlaszenko szovjet zongora­­művészről, aki a tegnap esti Károly-kerti hangverseny vendége volt. (Rózsahegyi György rajza) MARGITSZIGET: A végzet hatalma LEÁNYVÁSÁR ÉS CIRKUSZHERCEGNŐ A PARKSZÍNPADON A Margitszigeti Szabad­téri Színpadon augusztus 10-én, szombaton este mu­tatják be Verdi A végzet hatalma című operáját a Teatro Regio di Parma szó­listáinak közreműködésével. A Budai Parkszínpadon két operettelőadás premierjét tartják meg a közeli na­pokban. Augusztus másodi­­kán Jacobi Viktor Leányvá­sárát adják elő a győri Kis­faludy Színház művészei, 17-én Kálmán Imre Cir­kuszhercegnőjével mutat­kozik be a debreceni Cso­konai Színház társulata. MA ESTE: Záporpróba Zapolska: Dulska asszony erkölcse című színművét rádiójátékként mutatják be Barlay Gusztáv rendezésé­ben, Sulyok Máriával a fő­szerepben 5-én este. Az If­júsági Rádiószínpad adá­sában Zeke Gyula a veszp­rémi Petőfi Színházat mu­tatja be, ahonnan az előfi­zetők az év során több da­rab közvetítését hallgathat­ták végig. Záporpróba cím­mel az elmúlt évad színhá­zi sikereiből állított össze műsort a televízió, amit ma este közvetít. Va­sárnap este Lengyel József Weingraff című elbeszélé­sének tv-változatát sugá­rozzák. SZOLNOKI MUNKÁS A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának ötvenedik év­fordulójára ismét „megje­lenik” a Szolnoki Munkás, a szocialista párt hivata­los közlönye. A szolnoki Damjanich János Múzeum felkutatta, illetve össze­gyűjtötte azt a 117 lapszá­mot, amely 1919. március 21. és július 30. között je­lent meg. A forradalmi hangvételű lap részletes tájékoztatást adott az or­szágos és helyi események­ről, beszámolt a munkásha­talom ténykedéséről, vív­mányairól. SZÍNHÁZ Ha a három Rihó-gyerek nem rúg le olyan erő­szakosan az Erzsébet téren, talán én is lelkes foci­­meccs-néző lettem volna később. Térdem és lelkem fájdalmainak emléke azon­ban távoltartott ettől a sporttól , és általában a sporttól. Kis Kékes tévém jóvoltából mostanában fe­deztem csak fel, hogy sem a labdarúgás, de a többi sportág sem olyan félel­metes és vad, mint ahogy az — a Rihó családon kí­vül nyilván eredendő lus­taságom miatt is — belém rögződött. Sőt — felfedeztem —, hogy egy futballmeccs olyan, mint egy dráma, színpadi előadás. Egy meg­­nem­ írt drámáé! A szerep­lők — azaz a focisták — „előadás” közben „írják”­ lábukkal, egész testükkel, szenvedélyükkel és takti­kájukkal is a konfliktusok­ban gazdag, gyakran ka­tarzissal végződő, nem egyszer azonban vígjátékba forduló művet. Van, ami­kor revüt láthatok a tv­közvetítette pályán, balett­betétekkel, de van, amikor komor tragédiát, ritmiku­san — bár nem antik ütem­ben — üvöltöző, több ezres kórussal. Ugyanakkor azt is ta­pasztalom, hogy a színház — amelynek nem is olyan régen fennkölt papjai és papnői voltak — egy kissé elsportosodott. Annyira nem vagyok még öreg, hogy személyesen ismer­hettem volna Jászai Marit, de ismerek egy sor felvé­telt, amelyeken istennő­ként trónol — és nemcsak a „Phaedra”, vagy „Béré­­nice” előadásán, hanem a Wampeticsben is, így, eb­ben a pózban. És ismerem naplóját is, amelyben — többek között — azt írja, hogy: — „A színház az áhítat csarnoka.. Jászai Mari megállapítá­sának ellentmond a mai színház a maga igazán nem áhítatos dokumentum-drá­máival, abszurd színművei­vel, illetlen — azaz éppen hogy csak modern darabba illő — kiszólásaival. El­lentmondanak azonban mai kiváló színészeink is. A közelmúlt egyik Jászai­ja, a feledhetetlen Tőkés Anna, szívesen fényképeztette le magát a konyhában, öröm­mel beszélgetett sütemény­receptekről. És amíg Csor­­tos Gyula általában egye­düli étkezett — bonyolult szertartások közepette —, és rendkívüli kegy volt, ha odaengedett valakit aszta­lához —, korunk Csortosai a rádió úgynevezett pago­dájában, vagy a szinkron­­filmgyár büféjében gyor­san szalámis­ zsemlét esz­nek, és mindenki letele­pedhet melléjük. Úgy látszik, ez a jelenség is hozzátartozik a sokat emlegetett „gyorsuló idő”­­höz. Mi is tiszteljük a nagy műveket és művésze­ket, de a kor tempója nem enged már teret az „áhítat csarnokai”-nak. És már csak a „KRESZ” is megakadá­lyozza, hogy magánéletük­ben (amely különben sem nagyon van) olyan fennkölt papnők és papok legyenek, mint a nagyszerű Jászai, vagy akár a későbbi nem­zedék fia, Odry Árpád. Aici előtt — bár nem kívánta ezt — akaratlanul is elpi­rultak, s akinek majdnem hogy kezet is csókoltak a fiatalabb színészek. Ambrus Zoltánnak — bár nem volt színész, csak kri­tikus, sőt, élete mélypont­ján színigazgató is — tény­leg kezet csókoltak a fia­talok: fiúk, lányok egy­aránt. Ezt egy kiváló, mes­teri tudású, idősebb szí­nésztől tudtam meg. A pa­godában — ahol babsalátát falatozott kézben tartott tányérról — mesélte ámu­­ló, mai fiataloknak. Az egyik ifjú színész, miután kiámuldozta magát, órájá­ra pillantott, rémülten, konstatálta, hogy sietnie kell. Felugrott hát a pad­ról, kedvesen hátbavágta a mestert és elrohant. Nagy színészünk szelíden jegyez­te meg: — A hátbavágás a dicsé­ret jele volt már Újházi Ede társaságában is... _ Mondani akartam volna valamit, de annyi dráma hőse — kissé hangot váltva !- már folytatta is: — No, persze, ott csúcS neki volt joga dicsérni !»!­ Antal Gábor Színház és technika Megalakult a színház­­technikai szakemberek szakcsoportja. Az egyesülés célja, hogy előadásokat, ta­pasztalatcseréket, tanfolya­mokat rendezzenek a szín­háztechnikai szakemberek­nek, rendszeresen tájékoz­tassák a tagokat a legújabb hazai és külföldi eredmé­nyekről, bővítsék szakmai ismereteiket, segítsék a színháztechnikai — világí­tástechnikai, elektroakusz­­­tikai, gépészeti — berendez­­ések hazai gyártását.

Next