Esti Hírlap, 1968. szeptember (13. évfolyam, 206-230. szám)
1968-09-02 / 206. szám
• Ezen a hét végén elkényeztette nézőit a tv. Abból a szempontból legalábbis, hogy mindhárom este főműsorában eredeti hazai produkció került a képernyőre. A megvalósítás már nem keltett ilyen egyértelmű megelégedést. Kezdjük ezért a legnagyobb hatásával, a megindítóan szép Vigyorival. • Az érdem Fejes Endréé. Neve Tafigurája, ez a megszeppent és bátor, gyengéd és személyes, magányos és szeretni vágyó, nevetséges és megfutó emberke, ez a szürke realiásókban és szépszínű álmosan élő, megsebzett Vigyori az első pillanatban szívünkhöz nő. A mű nem állt ellen a televízió trűfajának. Nemere László frattzó és Sipos Tamás átdolgozó — Bíró Miklós operatőrral együtt — nemcsak kitűnőenr értette a novellát, hanem érezte is: visszaadta annak minden finom rezdülését. És — ez volt a legnagyobb próbatétel ": megtalálta azt a tömör, szűkszavú kifejezési módot, amilyet Fejes Endre prózájában annyiszor megcsodáltunk. (Talán ez a kihagyásos cselekményvezetés meg is hökkentette azokat a nézőket, akik a képernyőn a lassan hömpölygő, mindent, magyarázó történetekhez szoktak hozzá.) Madaras József nélkül nem lett volna teljes a siker. Vigyori ezután már mindig az ő mozdulataival, szemével, figurájával idéződik fel előttünk. Ritkán látni ilyen szép színészi azonosulást a szereppel. De emlékezni fogunk Kovács Károly öregjére és Monori Lili bemutatkozására is. • A Tv-notesz írójától objektivitást vár az olvasó, engedtessék meg mégis egy szubjektív megjegyzés: mindvégig abban reménykedtem, hogy a Péntek esti bemutató során a szerző mégsem kergeti öngyilkosságba Lilikét, vagy Irmát, mégsem választja ezt a könnyebb, de tagadhatatlanul látványosabb megoldást egy átgondoltabb befejezés helyett. Tudom, ellenvethető, hoggy Benedek Katalin tévéjátékának így kellett végződnie, mert épp arról szól, hogy a cselekvőkészséget megbénító előítéletek, félelmek nemcsak átvitt értelemben képesek elpusztítani az embert, hanem valóságos fizikai létében is. A testi-lelki „ketrec-életforma” csődjének, mint elvont tételnek az igazságában nincs okunk kételkedni, csak éppen hordozója, a Ketrec című tévéjáték nem tudja hitelesíteni, a különösben művészi szintre emelve ábrázolni az általánost. (Zsurzs Éva annyiszor megcsodált rendezői érzékenysége, bensőséges színészvezetése ezúttal nem tett csodát.) Mintha a szerző is, Liliké is egy hangulatnak adná át magát. Pedig dramaturgiailag precíz a darab felépítése. (Nem véletlen. A szerző dramaturgként már sok tévéprodukció sikeréhez járult hozzá.) Szabályosan követik egymást a feszült és oldott pillauatok, kegyetlen és gyengéd érzelemkitörések, lírai, tragikus, sőt, a végén melodramatikus jelenetek. Kár, hogy igazi dráma nem lett belőle. Ismert sémát igyekezett új ötletekkel megtölteni Bencsik Imre — Bednai Nándor rendező segítségével — „zenés pánikjában”, amely a Hogyan érik az ember? kérdést tette fel a tv szombat esti nézőinek. Az igyekezetet eleinte több, utóbb kevesebb siker koronázta. A legkevesebb pedig azt a plasztikai műtétet, amelynek során az eredendően ifjúsági témát a felnőtteknek is tetszetőssé akarták tenni. Sik Igor kamerája jó humorérzékéről győzött meg. Az alapjában véve kedves diákszerepekben kedvesen játszottak az igazi diákok, a Színművészeti Főiskola hallgatój Bársony Éva HORDÓK KORSI-DARAB A PESTI SZÍNHÁZBA19 — Tavaly nyáron a Jugoszláv tengerparton csavarogtam. A kotori öböltartján kivettem egy kis padlásszobét, és hat nap alatt megírtam a Hordókat. Azóta szüntelenül dolgozom rajta, és még most, az olvasópróbák alatt is — mondja Eörsi István, akinek Hordók című darabja a budapesti művészeti hetek során megrendezendő magyar dráma hetének egyik eseménye lesz a Vígszínház kamaraszínpadán , a Pesti Színházban. A Sírkő és kakaó című Eörsi-darab — amelyet tavaly a Thália stúdiószínpada mutatott be — a klaszszikus vígjáték hagyományainak és a modern abszurd színpad eredményeinek felhasználásával íródott. A második Eörsi-darab is hasonló hangot és stílust üt meg, kit ne okozna önmagának és a világnak. SZEREPOSZTÁS — A főhőst, a magányos, filozofikus hajlamú Brueghel-kutatót Tomanek Nándor játssza. Feleségét, aki szerelmes a férjébe, de képtelen vele élni, Szegedi Erika alakítja. Bertkő Gyula és Földi Teri játssza a baráti házaspárt; lányukat, az éleseszű csitlslányt pedig Venczel Vera. Egy-egy nyilas figurát személyesít meg a darabban Kozák László, illetve Tahi-Tóth László. A darab rendezője Horvai István, a bemutató október 4-én lesz. (fencsík) MÁS ÚTON JÁR — Nem, a Hordók más úton jár. Nem mintha azt az utat okom lenne megtagadni. De sosem jó az, ha egy író, megtalálva egy hangot, azontúl untig ugyanazt hallatja. Ezúttal realisztikusabb stílussal próbálkoztam. De egy ember más stílusban is ugyanaz az ember marad. Realisztikus úton járva is groteszk színművet írtam. — Mikor játszódik a darab? — 1944 végén. A főhős nagy tehetségű művészettörténész, bujkálnia kell a nyilasok elől. Barátai rejtegetik pincéjükben, egy nagy hordóban. A történet egyik szála: hogyan fülleszti szét a barátságot a fenyegetettség, a félelem. A másik a tudós visszájára forduló hadakozása a morális tisztaságért. Kijön, a hordóból, nem akar elfogadni több segítséget, keresi a halált, de az újra meg újra elkerüli, s mindig mások halnak meg helyette. A darab a szellemi önfeladásból eredő veszélyre s a cselekvésképtelenség romboló hatására szeretne figyelmeztetni. Nem elég, hogy valaki képes a halálra. Meg kell őriznie képességét a tettre, s erre a legvégletesebb helyzetben is lehetőség nyílik. Az ember nem mondhat le a cselekvésről anélkül, hogy súlyos káro Alekszandr Zarici Tolsztoj-filmjének, az Anna Kareninának címszereplője, Tatjana Szamojlova, svájci tisztelőinek meghívására Zürichbe utazott. Képünkön: a művésznő az egyik fogadáson. Ólmos eső Birkás Endre új kötete, az Ólmos eső, három kisregényt tartalmaz. A Helyből távolba gyerektörténet az első világháború utáni időből. A címadó kisregény és a Férfi arcképe mai társadalmi problémákat tárgyal. A könyv a Magvető Kiadónál jelenik meg. Új magyar művek Harminckét őszi—téli hangversenyt foglal magába az idei téli bérlet négy sorozata, amelyek mindegyike 8—8 koncertre szól. Érdeklődésre tarthatnak számot a bérleti koncertek azért is, mert több olyan művet hallhatnak a zenebarátok, amelyek első ízben csendülnek fel hazai hangversenyteremben. Néhány magyar bemutató: Kadosa Pál VII. Szimfóniáját Erdélyi Miklós mutatja be az Állami Hangversenyzenekarral. Október 2-án a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara adja elő először Sárai Tibor Simfonica Lirica című művét., A bemutató karmestere: Lehel György. Új magyar mű, Sugár Rezső Partita című kompozíciójának bemutatására vállalkozott a Magyar Kamarazenekar, Ferencsik János pedig az Állami Hangversenyzenekar szeptember 30-i koncertjén szólaltatja meg első alkalommal itthoni koncertdobogón Bozay Attila Pezzo Sinfonico című új szerzeményét. A Pesti Színház Évadnyitó előadása, szeptember 14-én: Egy őrült naplója. Továbbra is műsoron: Csók, Furcsa pár, A nyár, A trükk. Jegyek már válthatók a színház pénztáránál naponta 10.30-tól 19-ig. Bérletváltás a Vígszínház szervezési osztályán. (x) Az egyetemi énekkar Grazban Az ELTE egyetemi énekkarának hatvan tagja tegnap Grazba utazott a XI. nemzetközi kórushétre. A kórus a grazi zeneakadémia meghívásának tesz eleget. Tagjai hangversenyt adnak a Minorita-teremben és fellépnek a kórushét záróhangversenyén is. Az énekesek bekapcsolódnak a nemzetközi zeneszemináriumok munkájába. Az együttes karnagya, Baross Gábor, szemináriumot vezet magyar szerzők műveiből. Az énekkar szeptember 8-án érkezik vissza Budapestre. Milliókkal borotvaélen MAGYAR FILMVÍGJÁTÉK A filmvígjáték világszerte hiánycikk. A néző tehát csak örömmel üdvözölheti, hogy Palásthy György — Bános Tibor forgatókönyvéből — új vígjátékot forgat. — Képtelen szituációt „dob fel” a könyv — mondja Bános Tibor. — Azt ugyanis, mi történik társadalmunkban egy kisemberrel, aki váratlanul hatalmas örökséghez jut, s úgyszólván egy hajszál választja el attól, hogy „kapitalistává” váljék. Nos, ennek a „hajszálnak” szövevényes, izgalmas, a helyzeteket a végletekig kiélező, vidám története a film. — Ki lesz a boldog — boldogtalan — örökös? — Sinkovits Imre. Ellenfele Latinovits Zoltán. A főhős szerelme Almási Éva, akinek ez lesz első filmszerepe. Pécsi Sándor és Psota Irén is játszik a filmben. — Hol forog a film? — Budapesten. Úgy is mondhatnánk, hogy Budapest filmünk egyik „főhőse” lesz. Figyelemre méltó, ugyanis, hogy külföldi filmekben milyen rendkívül ízesen, ugyanakkor könnyedén, mintegy mellékesen, a történet mögött, vagy mellett, mutatják be az alkotók városuk szépségeit. Az örökössel mi is szeretnénk bebarangolni a mai Budapestet, a külvárosokban épülő modern lakótelepektől a patinás Belvárosig. — Mikorra várhatjuk a film bemutatóját? — Szerencsések vagyunk, a film „lefutási ideje” ugyanis rendkívül rövid, alig hat hónap. A szeptember 20-án kezdődő forgatást november-decemberre szeretnénk befejezni, s így a jövő év elején, reméljük, már bemutatható lesz az örökös. F. E. Nyáresti operajátékok esős tanulságokkal Szemerkélő esőben telt el az utolsó augusztusi vasárnap, utolsó csüggedt legyintéssel búcsúztak az idei szabadtéri játékok szereplői, meg a közönség is a nyártól. A színházakban társulati ülések zajlanak, az őszi szezonkezdés gondjai és örömei, a nekigyűrkő-zés izgalmai lassan feledtetik a nyakmerevítő felhőresés egészen másfajta izgalmait. A zord idő ellenére sok száz művészi eseménye volt az idei nyárnak, amely százezreket érdekelt és vonzott. Az idén úgy megszaporodtak a nyári műsorok, hogy mindent átfogó öszszegzést lehetetlen rövid idő alatt készíteni róluk. Az azonban kiderült, hogy a közönség igénye a színvonalas produkciók iránt minden műfajban tovább nőtt. Nívótlan, alkalmilag összetákolt műsorokkal ma már nem lehet számottevő közönséget verbuválni. A zenés színpadokon mintegy huszonöt operaelőadás állt az élen. Javarészt c. Margitszigeten, Szegeden és Szombathelyen mutatták be őket. Szombathelyen a római kori romokhoz illő Mozart- és Gluck-művek voltak műsoron. Szegeden kívül, az idén már a Szigeten is szerepelt magyar mű, a Vérnász. Új vállalkozásként jelentkezett a debreceni társulat Hunyadi-előadása Tatán. Verdi és Puccini operáiban több olasz énekes lépett a magyar közönség elé és olyan nem olaszok, akik kiválóan megtanulták az itáliai iskola szabályait, e művek hiteles tolmácsolását. Nem voltak mindnyájan hangfenoménok, ami a legendás hírű , olasz sztárok makulátlan lemezfelvételeihez mérőkből olykor csalódott kritikát váltott ki. Nálunk az is szokatlan, hogy sokuk nem törődik különösebben a színészi alakítással, csak a szép énekkel — de hát ez még mindig így van az olasz színpadokon. A közönség azonban nálunk is élvezte és értékelte művészetükben azt, ami felett több kritizálójuk egyszerűen átsiklott, hogy ezek az együttesek kiválóan értették Verdi és Puccini stílusát. Renato doni, Luigi Otto- Uni, Peter Glossop, Aldo Prolii — ezeket a neveket a Scala, a Metropolitan, a bécsi Staatsoper, a Covent Garden színlapjainak élén (Tebaldi, Callas, Monaco partnereiként) olvashatjuk. Egyszeriben középszerűnek ítélni őket, ahogy egyes magyar bírálatokban olvashattuk, talán akkor is túlzás, ha a mostani kedvezőtlen felkészülés és idegekre menő előadási körülmények között nem adhatták képességeik maximumát. Van azonban figyelmeztetés is ezekben a bírálatokban! Tudomásul kell vennünk, hogy ma már kevés a puszta — bár megalapozott — hírnév, a sztárszereposztás. A szabadtéri színpadon, még az ideinél kedvezőbb viszonyok között is sok minden elvész a kivételes adottságok értékes árnyalataiból. Viszont sok új lehetőség is kínálkozik speciális atmoszféra teremtésére a speciális környezetben. Ezt azonban nem lehet három-négy próbával kialakítani. Az olasz művészek elsősorban pécsi és debreceni fellépéseiken hatottak nagyszerűen ,a koncert- és színházteremben. Szabadtéri színpadon kisebb kvalitású énekesekkel is többet lehet produkálni, megfelelő helyszíni felkészüléssel. Az idén vált világossá, hogy a nyári színpadokon való szereplést nemcsak a kétes tehetségű esztrádázók nem tekinthetik „hakninak”, hanem az operaművészet kiválóságai sem. Fodor Lajos CSEREKIÁLLÍTÁS Az Akadémiai Kiadó szeptember 6-án Budapesten, 19-én Szegeden kiállítást rendez a Szovjet Tudományos Akadémia és az Ukrán Tudományos Akadémia kiadójának könyveiből. A moszkvai Nauka (Tudomány) és a kijevi Naukova Dumka (Tudományos Gondolat) kiadó a múlt évben kötött megállapodás alapján az idén májusban Moszkvában, júniusban Kijevben mutatta be az Akadémiai Kiadó mintegy 600 könyvét és folyóiratát a szovjet közönségnek. Viszonzásul most a Nauka 350 és a Naukova Dumka 150 könyve kerül a magyar közönség elé. A kiállítás könyvei a társadalom- és természettudományok széles skáláját ölelik fel. Váltson kedvezményes bérletet Budapest népszerű színházába a József Attila Színházba. Kétféle bérletsorozat az 1968—69. színházi évadra. Bemutató sorozat: (drámától zenés vígjátékig) 6 előadásra. Váltható a ház minden napjára, szombat és vasárnap délután is. Felújítási sorozat (az elmúlt évek sikereiből) 6 előadásra. Váltható: hétfő, és pénteki napokra. — Bérletek kaphatók: a József Attila Színház jegyirodáiban. (XIII., Ditrói Mór utca 3. Tanács mozi mellett és XIII., Visegrádi utca 3.) (x) Zene, vihar, szerelem Moszkvában kiadják Borisz Paszternaknak, az 1960-ban elhunyt Ismert szovjet írónak a feljegyzéseit, amelyekben elmondja, milyen módszert követett Shakespeare tragédiáinak orosz nyelvre fordításánál. Négy cikkről van szó, amely a Szovjet Írók Szövetségének A fordítás mesterei című évi almanarchjában kerül a nyilvánosság elé. Közülük három most jelenik meg először nyomtatásban. Paszternak többek közt a Hamletet, a Lear királyt, az Othellót, a Rómeó és Júliát fordította le. A szovjet Shakespeare-fordítók tavalyi értekezletének részvevői nagy elismeréssel adóztak e fordításoknak. Paszternak „megteremtette a Shakespeare-dikció orosz változatát”. Maga a fordító, rövidesen a könyvpiacra kerülő Hamletfordításának előszavában, kéri, hogy „eredeti orosz drámai alkotásként” ítéljék meg művét, és megjegyzi, hogy megtalálható benne ,az a tudatos szabadság, amely nélkül nem lehet hozzányúlni a nagy dolgokhoz”. Lev Ozerov, aki a szóban forgó feljegyzéseket megőrizte, Paszternákról szóló kommentárjában ezt írja: „Paszternákot Shakespeare épp úgy magával ragadta, mint a zene, a vihar, a szerelem”. Nyitva: 10.02 óráig A SZABADBAN IS KELLEMESEK AZ ESTÉK AZ I., Táncsics u. 25. OLD FIRENZE FŰTÖTT KERTHELYISÉGÉBEN A