Esti Hírlap, 1968. szeptember (13. évfolyam, 206-230. szám)

1968-09-02 / 206. szám

HORDÓK Milliókkal borotvaélen • Ezen a hét végén el­kényeztette nézőit a tv. Ab­ból a szempontból legalább­is, hogy mindhárom este főműsorában eredeti hazai produkció került a képer­nyőre. A megvalósítás már nem keltett ilyen egyértel­mű megelégedést. Kezdjük ezért a legnagyobb hatású­val, a megindítóan szép Vi- gyorival. • Az érdem Fejes Endréé. Nőve Tafigurája, ez a megszep­pent és bátor, gyengéd és szem Mélyes, magányos és sze­retni vágyó, nevetséges és megf>tó emberke, ez a szürke real'i ásókban és szépszinü ál- moOjan élő, megsebzett Vj- gy oil az első pillanat­ban szívünkhöz nő. A mű nein állt ellen a televí­zió tbűfajának. Nemere László rrnttzó és Sipos Tamás át­dolgozó — Bíró Miklós opera- torrtl együtt — nemcsak kitű- nöeáj értette a novellát, hanem érezte is; visszaadta annak minílen finom rezdülését. És — ez «ált a legnagyobb próbaté­tel ": megtalálta azt a tömör, szüktzavú kifejezési módot, amriyet Fejes Endre prózájá­ban annyiszor megcsodáltunk. (Talán ez a kihagyásos cselek­mény vezetés meg is hökkentet­te azokat a nézőket, akik a képernyőn a lassan hömpölygő, mindent, magyarázó történetek, hez szoktak hozzá.) Madaras József nélkül nem lett volna teljes a siker. Vigyori ezután már mindig az ö mozdulataival, szemével, figurájával tdéződik fel előttünk. Ritkán látni ilyen szép színészi azonosulást a sze­reppel. De emlékezni fogunk Kovács Károly öregjére és Mo- nori Lili bemutatkozására is. • A Tv-notesz írójától objektivitást vár az olvasó, engedtessék meg mégis egy szubjektív megjegyzés: mindvégig abban remény­kedtem, hogy a Péntekesti bemutató során a szerző mégsem kergeti öngyilkos­ságba Lilikét, vagy Irmát: mégsem választja ezt a könnyebb, de tagadhatatla­nul látványosabb megoldást eg% átgondoltabb befejezés helyett. Tudom, ellenvethető, horfy Benedek Katalin tévé- játékának igy kellett vég­ződnie, mert épp arról szól, hogy a cselekvőkészséget megbénító előítéletek, fé­lelmek nemcsak átvitt ér­telemben képesek elpusztí­tani az embert, hanem va­lóságos fizikai létében is. A testi-lelki „ketrec-életfor­ma ” csődjének, mint elvont tételnek az igazságában nincs okunk kételkedni, csak éppen hordozója, a Ketrec című tévéjáték nem tudja hitelesíteni, a külö­nösben művészi szintre emelve ábrázolni az általá­nost. (Zsurzs Éva annyiszor megcsodált rendezői érzé­kenysége, bensőséges szí­nészvezetése ezúttal nem tett csodát.) Mintha a szerző is, Liliké is egy han­gulatnak adná át magát. Pedig dramaturgiailag pre­cíz a darab felépítése. (Nem véletlen. A szerző drama­turgként már sok tévépro­dukció sikeréhez járult hoz­zá.) Szabályosan követik egymást a feszült és oldott pillouitok, kegyetlen és gyengéd érzelemkitörések, lírai, tragikus, sőt, a végén melodramatikus jelenetek. Kár, hogy igazi dráma nem lett belőle. % Ismert sémát igyekezett új ötletekkel megtölteni Ben- csik Imre — Bednai Nándor rendező segítségével — „zenés pánikjában”, amely a Hogyan érik az ember? kérdést tette fel a tv szombat esti nézőinek. Az igyekezetrt eleinte több, utóbb kevesebb siker koronázta. A legkevesebb pedig azt a plasz­tikai műtétet, amelynek során az eredendően ifjúsági témát a felnőtteknek is tetszetőssé akarták tenni. Sik Igor kame­rája jó humorérzékéről győzött meg. Az alapjában véve kedves diákszerepekben kedvesen ját­szottak az igazi diákok, a Színművészeti Főiskola hallga­tó*' Bársony Éva KOR SI-DARAB A PESTI SZÍNHÁZBA19 — Tavaly nyáron a Jugo­szláv tengerparton csava­rogtam. A kotori öböl (tárt­ján. kivettem egy kis pad- lásszobét, és hat nap alatt megírtam a Hordókat. Az­óta szüntelenül dolgozom rajta, és még most, az ol­vasópróbák alatt is — mondja Eörsi István, aki­nek Hordók című darabja a budapesti művészeti hetek során megrendezendő ma­gyar. dráma hetének egyik eseménye lesz a Vígszínház ka ma ra s zinpadán ,• a Pesti Színházban. A Sírkő és kakaó című Eörsi-darab — amelyet ta­valy a Thália stúdiószínpa­da mutatott he — a k’.asz- szikus vígjáték hagyomá­nyainak és a modern ab­szurd színpad eredményei^ nek felhasználásával író­dott. A második Eörsi-da­rab is hasonló hangot és stílust üt meg? MÁS ÚTON JÁR — Nem. a Hordók más úton jár. Nem mintha azt az utat okom lenne megta­gadni. De sosem jó az, ha egy író, megtalálva egy hangot, azontúl untig ugyanazt hallatja. Ezúttal realisztikusabb stílussal próbálkoztam. De egy em­ber más stílusban is ugyan­az az ember marad. Realisz­tikus úton járva is gro­teszk színművet írtam. — Mikor játszódik a da­rab? — 1944 végén. A főhős nagy tehetségű művészet- történész, bujkálnia kell a nyilasok elől. Barátai rej­tegetik pincé j ültben, egy nagy hordóban. A történet egyik szála: hogyan 2Üllesz- ti szét a barátságot a fe­nyegetettség, a félelem. A másik a tudós visszájára forduló hadakozása a mo­rális tisztaságért. Kijön, a hordóból, nem akar elfo­gadni több segítséget, kere­si a halált, de az újra meg újra elkerüli, s mindig má­sok halnak meg helyette. A darab a szellemi önfeladás­ból eredő veszélyre s a cse­lekvésképtelenség romboló hatására szeretne figyel­meztetni. Nem elég, hogy valaki képes a halálra. Meg kell őriznie képességét a tettre, s erre a legvéglete­sebb helyzetben is lehetőség nyílik. Az ember nem mondhat le a cselekvésről anélkül, hogy súlyos káro­kot ne okozna önmagának és a világnak. SZEREPOSZTÁS — A főhőst, a magányos, filozofikus hajlamú Brue­ghel-kutatót Tomanek Nán­dor játssza. Feleségét, aki szerelmes a férjébe, de képtelen vele élni: Szegedi Erilca alakítja. Bertkő Gyu­la és Földi Teri játssza a baráti házaspárt; lányukat, az éles. eszű csitiilányt pe­dig Venczel Vera. Egy-egy nyilas figurát személyesít meg a darabban Kozák László, illetve Tahi-Tóth László. A darab rendezője Horvai István, a bemutató október 4-én lesz. (fencsík) Alckszandr Zarlii Tolrz- toj-filmjének, az Anna Ka­reninának címszereplője, Tatjana Szamojlova, svájci tisztelőinek meghívására Zürichbe utazott. Képün­kön: a művésznő az egyik fogadáson. dlmos eső Birkás Endre új kö­tete, az Ölmos eső, há­rom kisregényt tartalmaz. A Helyből távolba gyerek­történet az első világhábo­rú utáni időből. A címadó kisregény és a Férfi arcké­pe mai társadalmi problé­mákat tárgyal. A könyv a Magvető Kiadónál jelenik meg. Új magyar művek Harminckét őszi—téli hangversenyt foglal magá­ba az idei téli bérlet négy sorozata, amelyek mind­egyike 8—8 koncertre szól. Érdeklődésre tarthatnak számot a bérleti koncertek azért is, mert több olyan művet hallhatnak a zene­barátok, amelyek első íz­ben c&andülnek fel hazai hangversenyteremben. Né­hány magyar bemutató: Kadosa Pál VII. Szimfó­niáját Erdélyi Miklós mu­tatja be az Állami Hang­versenyzenekarral. Október 2-án a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Ze­nekara adja elő először Sárai Tibor Simfonica Li- rica című művét., A be­mutató karmestere: Lehel György. Üj magyar mű, Su­gár Rezső Partita című kompozíciójának bemutatá­sára vállalkozott a Magyar Kamarazenekar, Ferencsik János pedig az Állami Hangversenyzenekar szep­tember 30-i koncertjén szó­laltatja meg első alkalom­mal itthoni koncertdobogón Bozay Attila Pezzo Sinfo- nico című új szerzeményét. Á Pesti Színház Évadnyitó előadása: szeptember 14-én: Egy őrült naplója. Továbbra is műsoron: Csók, Furcsa pár, A nyár, A trükk. Jegyek már válthatók a színház pénztárá­nál naponta 10.30-tól 19-ig. Bérletváltás a Vígszínház szer­vezési osztályán, (x) MAGYAR FILMVÍGJÁTÉK Az egyetemi énekkar Grazban- Az ELTE egyetemi ének­karának hatvan tagja teg­nap Grazba utazott a XI. nemzetközi kórushétre. A kórus a grazi zeneakadémia meghívásának tesz eleget. Tagjai hangversenyt adnak a Minorita-teremben és fel­lépnek a kórushét záró- hangversenyén is. Az éne­kesek bekapcsolódnak a nemzetközi zeneszeminá­riumok munkájába. Az együttes karnagya, Baross Gábor, szemináriumot ve­zet magyar szerzők művei­ből. Az énekkar szeptember 8-án érkezik vissza Buda­pestre. Szemerkélő esőben telt el az utolsó augusztusi vasár­nap, utolsó csüggedt le­gyintéssel búcsúztak az idei szabadtéri játékok szerep­lői, meg a közönség is a nyártól. A színházakban társulati ülések zajlanak, az őszi szezonkezdés gondjai és örömei, a nekigyűrkő- 7.és izgalmai lassan feledte­tik a nyakmerevítő felhőle- sés egészen másfajta izgal­mait. A zord idő ellenére sok száz művészi eseménye volt az idei nyárnak, amely százezreket érdekelt és von­zott. Az idén úgy megszapo­rodtak a nyári műsorok, hogy mindent átfogó ösz- szegzcsl lehetetlen rövid idő alatt készíteni róluk. Az azonban kiderült, hogy a közönség igénye a színvona­las produkciók iránt min­den műfajban tovább nőtt. Nívótlan, alkalmilag össze­tákolt műsorokkal ma már r.em lehet számottevő kö­zönséget verbuválni. A zenés színpadokon mintegy huszonöt operaelő­adás állt az élen. Javarészt c. I Margitszigeten, Szegeden ft Szombathelyen mutat­ták be őket. Szombathelyen a római kori romokhoz il­lő Mozart- és Gíuck-mű- vek voltak műsoron. Szege­den kívül, az idén már a Szigeten is szerepelt ma­gyar mű: a Vérnász. Űj vállalkozásként jelentke­zett a debreceni társulat Hunyadi-előadása Tatán. Verdi és Puccini operái­ban több olasz énekes lé­pett a magyar közönség elé és olyan nem olaszok, akik kiválóan megtanulták az itáliai iskola szabályait, e művek hiteles tolmácso­lását. Nem voltak mind­nyájan hangfenoménok, ami a legendás hírű . olasz sztárok makulátlan lemez- felvételeihez mérőkből oly­kor csalódott kritikát vál­tott ki. Nálunk az is szo­katlan, hogy sokuk nem törődik különösebben a szí­nészi alakítással, csak a szép énekkel — de hát ez még mindig így van az olasz színpadokon. A közön­ség azonban nálunk is él­vezte és értékelte művésze­tükben azt, ami felett több kritizálójuk egyszerűen át­siklott, hogy ezek az együt­tesek kiválóan értették Ver­di és Puccini stílusát. Renato doni, Luigi Otto­A filmvígjáték világszer­te hiánycikk. A néző tehát csak örömmel üdvözölheti, hogy Palásthy György — Bános Tibor forgatóköny­véből — új vígjátékot for­gat. — Képtelen szituációt „dob fel” a könyv — mondja Bános Tibor. — Azt ugyanis, mi történik társadalmunkban egy kis­emberrel, aki váratlanul hatalmas örökséghez jut, s úgyszólván egy hajszál vá­lasztja el attól, hogy .ka­pitalistává” váljék. Nos, ennek a „hajszálnak” szö­vevényes, izgalmas, a hely­zeteket a végletekig kiéle­Uni, Peter Glossop, Aldo Prolii — ezeket a neveket a Scala, a Metropolitan, a bécsi Slaatsoper, a Covent Garden szinlapjainak élén (Tebaldi, Callas, Monaco partnereiként) olvashatjuk. Egyszeriben középszerűnek ítélni őket, ahogy egyes magyar bírálatokban olvas­hattuk, talán akkor is túl­zás, ha a mostani kedvezőt­len felkészülés és idegekre menő előadási körülmények között nem adhatták képes­ségeik maximumát. Van azonban figyelmez­tetés is ezekben a bírála­tokban! Tudomásul kell vennünk, hogy ma már ke­vés a puszta — bár megala­pozott — hírnév, a sztár­szereposztás. A szabadtéri színpadon, még az ideinél kedvezőbb viszonyok között is sok minden elvész a ki­vételes adottságok értékes árnyalataiból. Viszont sok új lehetőség is kínálkozik speciális atmoszféra terem­tésére a speciális környe­zetben. Ezt azonban nem lehet három-négy próbával kialakítani. Az olasz művészek első­sorban pécsi és debreceni fellépéseiken hatottak nagy­szerűen .— koncert- és színházteremben. Szabad­téri színpadon kisebb kva­litású énekesekkel is többet lehet produkálni, megfelelő helyszíni felkészüléssel. Az idén vált világossá, hogy a nyári színpadokon való sze­replést nemcsak a kétes te­hetségű esztrádozók nem tekinthetik „hakninak”, ha­nem az operaművészet ki­válóságai sern. Fodor Lajos ző, vidám története a film. — Ki lesz a boldog —. boldogtalan — örökös? — Sinkovits Imre. Ellen­fele Latinovits Zoltán. A főhős szerelme Almási Éva, akinek ez lesz első film­szerepe. Pécsi Sándor és Psota Irén is játszik a filmben. — Hol forog a film? — Budapesten. Úgy is mondhatnánk, hogy Buda­pest filmünk egyik „főhő­se” lesz. Figyelemre méltó, ugyanis, hogy külföldi fil­mekben milyen rendkívül ízesen, ugyanakkor könnye­dén, mintegy mellékesen, a történet mögött, vagy mel­lett, mutatják be az alko­tók városuk szépségeit. Az örökössel mi is szeretnénk bebarangolni a mai Buda­pestet, a külvárosokban épülő modern lakótelepek­től a patinás Belvárosig. — Mikorra várhatjuk a film bemutatóját? — Szerencsések vagyunk, a film „lefutási ideje” ugyanis rendkívül rövid, alig hat hónap. A szeptem­ber 20-án kezdődő forga­tást november-decemberre szeretnénk befejezni, s így a jövő év elején, reméljük, már bemutatható lesz az örökös. F. E. CSEREKIÁLLÍTÁS Az Akadémiai Kiadó szeptember 6-án Budapes­ten, 19-én Szegeden kiállí­tást rendez a Szovjet Tudo­mányos Akadémia és az Ukrán Tudományos Akadé­mia kiadójának könyveiből. A moszkvai Nauka (Tudo­mány) és a kijevi Naukova Dumka (Tudományos Gon­dolat) kiadó a múlt évben kötött megállapodás alap­ján az idén májusban Moszkvában, júniusban Ki- jevben mutatta be az Aka­démiai Kiadó mintegy 600 könyvét és folyóiratát a szovjet közönségnek. Vi­szonzásul most a Nauka 350 és a Naukova Dumka 150 könyve kerül a magyar kö­zönség elé. A kiállítás könyvei a társadalom- és természettudományok szé­les skáláját ölelik fel. Váltson kedvezményes bér­letet Budapest népszerű szín­házába a József Attila Szín­házba. Kétféle bérletsorozat az 1968—69. színházi évadra. Be­mutató sorozat: (drámától ze­nés vígjátékig) 6 előadásra. Váltható a hát minden napjá­ra, szombat ás vasárnap dél­után is. Felújítási sorozat (az elmúlt évek sikereiből) 6 elő­adásra. Váltható: hétfő, és pénteki napokra. — Bérletek kaphatók: a József Attila Szín­ház jegyirodáiban: (XIII., Dit- rói Mór utca 3. Tanács mozi mellett és XIII., Visegrádi ut­ca 3.) (x) Zene, vihar, szerelem Moszkvában kiadják Borisz Pasztemaknak. az 1960-ban el­hunyt Ismert szovjet Írónak a feljegyzéseit, amelyekben elmondja, milyen módszert követett Shakespeare tragédiáinak orosz nyelvre fordításánál. Négy cikkről van szó, amely a Szov­jet írók Szövetségének A fordítás mesterei című évi almanarh- júbati kerül a nyilvánosság elé. Közülük három most jelenik meg először nyomtatásban. Pasztemak többek közt a Hamletet, a Lear királyt, az Othellót, a Rómeó és Júliát fordította le. A szovjet Shakes- peare-íordítök tavalyi értekezletének részvevői nagy elismerés­sel adóztak e fordításoknak. Pasztemak „megteremtette a Sha- kespaare-dikcló orosz változatát”. Maga a fordító, rövidesen a könyvpiacra kerülő Hamlet- forditásának előszavában, kéri, hogy „eredeti orosz drámai al­kotásként” Ítéljék meg müvét, és megjegyzi, hogy megtalálható benne ,.az a tudatos szabadság, amely nélkül nem lehet hozzá­nyúlni a nagy dolgokhoz”. Lev Ozerov, aki a szóban forgó feljegyzéseket megőrizte, Paszternákról szóló kommentárjában ezt írja: „Paszternákot Shakespeare épp úgy magával ragadta, mint a zene, a vihar, a szerelem”. Nyáresti operajátékok esős tanulságokkal Nyitva: 10—02 óráig A SZABADBAN IS KELLEMESEK AZ ESTÉK AZ I., Táncsics u. 25. OLD FIRENZE FŰTÖTT KERTHELYISÉGÉBEN A

Next

/
Thumbnails
Contents