Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)

1968-10-01 / 231. szám

FŐVÁROSI KÖRKÉP Az első számú közellenség Mielőtt lehull a hó ♦ Új nővér ott hon Áruház a város szélén Á múlt hét legjelentősebb várospolitikai eseménye: a tanácsülés még hosszú ideig foglalkoztatja majd a ke­rületek vezetőit. Rég nem látott az új Városháza olyan gazdag vitát, mint amikor most, az ifjúságvédelem idő­szerű feladatait tárgyalták meg. A nagy élénkség fő oka az volt, hogy a kérdés általános érdeklődést keltett. De az ülés azt is elismerte, hogy az oktatási osztály kivá­lóan készítette elő a beszámolót, szemléletben és javas­latokban egyaránt sok újat adott. MILLIÁRDOK SZESZRE Több fontos javaslat hangzott el a tanácskozá­son, és azóta is. Ezek közül tanulságos a következő. Megdöbbentő adat: minden tíz gyerek közül öt a szü­lők alkoholizmusa miatt kerül a nevelőotthonba. Vagyis, a sok válás, a bű­nözés, a szülők betegsége együtt nem okoz annyi szenvedést és szerencsét­lenséget a gyerekeknek, mint a szesz. Ma a gyer­mekvédelemben az első számú közellenség az al­koholizmus. Tény az is: a kereskedelem érdekelt, hogy több alkohol fogyjon. Jövedelmező üzlet; sok he­lyen látható már, hogy gyümölcsboltok is árusíta­nak bort, mert gazdaságo­sabb a szőlő levét eladni, mint a könnyen romló sző­lőt. Ezért többen javasol­ják : valamilyen módon oldják meg, hogy a szesz­árusítás növeléséből szár­mazó bevétel egy részét a nevelőotthonok kapják. Ez számottevő összeg, hiszen egy év alatt a fővárosban az alkoholkereskedelem jö­vedelme milliárdos nagy­ságrendű. REND A HÁZAKBAN Ma délelőtt vb-ülés volt a Vili., a IX. és a XXV. kerületben. A Józsefváros vezetői a köztisztasági helyzetről tanácskoztak. Határozatban mondták ki, hogy a jövőben nemcsak a külső utcaképpel törődnek, hanem jobban ellenőrzik a lakóházak belső rendjét is. A Ferencváros vezetői az JKV téli felkészülését vizs­gálták meg. Mindenütt gon­doskodnak, hogy legyen elég lapát, jégvágó, homok és só, s utasították az IKV-t: ahol javítják a te­tőt, a munkát be kell fe­jezni — mielőtt lehull a hó. Zugló vezetői a gyer­mekegészségügy fejlesztését vitatták meg. Jövőre meg­kezdik az új gyermekren­delő építését a Tábornok utcában" s három újabb in­tézet átadását javasolják a 70-es évek első felében, A megüresedő épületekben nővérotthont akarnak el­helyezni. Kevés a védőnő, a gondozónő, s úgy vélik, enyhül a helyzet, ha elő­segítik a nővérek lakás­gondjának megoldását. KERESKEDELMI VITA Folyik a vita, kell-e a külső negyedekben ipar­cikkáruház? Az áruházak vezetői húzódoznak attól, hogy itt építkezzenek, gaz­daságosabb a fejlesztés a város szívében. A tanácsok azonban ismételten sürget­ték lcisáruházak építését a peremkerületekben. A mi­nap, amikor Pesterzsébet jövőjéről tárgyalt a fővá­rosi vb., az ülés úgy fog­lalt állást, hogy kell ipar­cikkáruház Erzsébeten is. A kerületben elhangzott olyan javaslat: ha a belke­reskedelem nem hajlandó építkezni, tárgyaljanak a szövetkezetekkel. Elgondol­koztató a kerület érvelése; ma Erzsébeten a rendelő az eredetileg számított 35 ezer beteg helyett 160 ezer em­bert lát el. Ha a betegek­nek megéri, hogy a kör­nyékről, sőt, még Bács me­gyéből felkeressék Erzsébe­tet, akkor talán a vevőknek is érdemes lesz ide szök­niük. Aczél Kovách Tamás Tábor az erdőben A gyakorlat szünetében rá lehet gyújtani... Az erdőben, a fák között, a bokrok mögött táboroz a gépesített lövészalegység. Megered az eső. Az őrök — rohamsisak, esőköpeny, modern gép­pisztoly — behúzódnak az őrgombák alá. De a váltás ott áll a tarló szélén, a szakadó záporban. A kato­nák hallgatják az őrpa­rancsnokot, aztán „balra át” — az új őrség elfoglal­ja helyét. HAZAI REND Mindezt a parancsnoki sátorból figyelem. Mellet­tem az alegység egészség- ügyi tisztje melegíti ebéd­jét a gázkályhán. Beteget vitt a segélyhelyre, kicsú­szott az ebédidőből. A kály­ha a sátor közepén áll, tűz­forró, fával fűtik. Körülöt­te négy vaságy és a hosszú asztal. Ez a parancsnoki sátor az erdő központja. Mi tör­tént itt ma délelőtt? Az egészségügyi tiszt je­lentette: „Kielégítő a kato­nák egészsége. Nincs több beteg a rendes átlagnál; a napi betegforgalom nem éri el az otthonit.” Ezután a parancsnokok megbeszélést tartottak, a kiképzési ter­veket egyeztették. Politikai foglalkozások kezdődnek, s harcászati gyakorlatok. Testnevelés, alaki foglalko­Szüret az Avas alján „Vendégül lát Borsod”, akárcsak a korábbi évek­ben. A közkedvelt ünnep­ségsorozatot az idén októ­ber 3-án, csütörtökön dél­előtt nyitják meg Miskol­con. Minden jegy elkelt. A tragikomédia: a Forró közöny első előadásán — magyar író premierje — megjelent a miniszterhe­lyettes is. (Páholyába a Fő­rendező kísérte.) A produkciót a Szerző még nem látta. A próbák, sőt, a főpróba idején kül­földön csavargóit. Napra, szinte órára érkezett haza. Azonnal a színházba sie­tett. Az igazgató előszobá­jában a titkár tizenhét új­ságkivágással várta. Az igazgatót nem lehetett za­varni. (A maszkmesterrel sakkozott.) Mind a tizenhét cikk, cikkecske a Főrende­ző terveiről szólt, aki mel­lékesen említette a Forró közönyt is, tizenhétszer nyilatkozta: írója Dürren- matthoz, Albeehez hason- líthatóan nagy horderejű mondandóját kisszerű hely­zetekben fejti lej, szereplői hol a fontosról beszélnek, hol a mellékesről: így az egyszerűnek bonyolult, bo­nyolultnak egyszerű, ko­runk parancsára figyelő szerző bravúros szerkesz­tőkészsége, technikája össz­hangba kerül a magyar élet abszurdan reális, reálisan abszúrd konkrét valóságá­val. — Marha Csüngi, iste­nien szórja a sódert — a Szerző nevetett. — Ez még mind semmi, régen, a Lu- dovika-kertben volt nagy szám a békebeli hadovája. Mesélte: miként kell vi­gyázni a vakokra, hogy ne lássanak... A titkár értetlenül bá­mult. — A fekete szemüveges, fehér botos Rurikot kísérte PREMIER Csüngi koldulni — magya­rázott a Szerző. — Az öreg szemének semmi baja sem volt. A pesti polgárokéba viszont könny szökött a gyerkőcöt hallgatva: a hős magyar katonát — jajong- ta — a Piavénéi nyomorí­totta világtalanná a gáz ... — Előadás után bankett — figyelmeztette a Szer­zőt a titkár. — Féltizen­egykor a Fészekben. Vá­runk téged is. A Szerző az öltözőkbe látogatott. A hőssze­relmes fanyar képpel fo­gadta. Oldalát mutatta, nyomogatta: — Mondd, komám, itt, a harmadik és negyedik bor­da között, mi van? Máj? Lép? — Kész az új lakás — csicseregte Norma, a Fő­rendező neje. — Tipp-topp. Az alkov bolthajtásos, a falra krokodilbőr került. A függönyök kézzel festettek, a könyvszekrény paliszan­der, a hálóban subasző­nyeg, a dolgozószobát Orosz János-metszet és valódi af­rikai dob díszíti... Garázs is van, meg habszivaccsal párnázott kutyavityilló... A jövő héten lakáspre­mier ... (Norma tavaly vé­gezte a főiskolát. Egyelőre epizodista. Második fele­ség, az elsőtől, a Ferenc té­ri Klárikától nemrég vált el Csüngi.) A színpadon már rend volt. Az ügyelő csengetett. A függöny felment, a Szerző pedig le: a nézőtér­re. A bejárat közelében, a falnál állt. Nézte az elő­adást. Ámult, csodálkozott. Nem ismert a színdarabjá­ra. A nevek, a cselekmény­helyek, sőt, néha egy jelző, egy hasonlat egyezett. Az egész azonban még csak nem is emlékeztetett a ré­gi — éppenséggel Csüngi biztatására írt — eredetire. — Csüngi volt! — a Szer­ző rádöbbent az igazságra. — És pont velem tette ... A legjobb haverjával... Egy Ludovika-kerti egy Ludo- vika-kertivel. — Gondolat­ban átkozódott. — Bele­gyalogolok az abszurdan reális, reálisan abszurd konkrét valóságodba ... A szünetben a Szerző el­tűnt. A bankettről is hiányzott. A társaság a Fő­rendezőt ünnepelte: egysze­rűnek bonyolult, bonyo­lultnak egyszerű korunk parancsára a magyar szín­házművészetet hibernális dermedtségéből felélesztő Csungit. A Főrendezőék hajnali három óra tájt értek haza. A kertajtót tárva- nyitva találták. A pasaréti közt csönd uralta. Még a máskor éber eb, Spicc úr sem csaholt. A Főrendező kiugrott a volán mellől, az ágyások között rohant. A kocsit Norma vitte a ga­rázsba. A férfit a veran­dán nyugalom fogadta. Az előszoba ajtót is zökkenő nélkül nyitotta a kulcs. Csüngi villanyt gyújtott. Körülnézett. A hallba, on­nan a dolgozó-, a háló-, majd a fürdőszobába sie­zás. Ez már hazai rend. A kiképzési eszközöket előké­szítik. AZ ELSŐ SZABADSÁG A pártvezetőség ülésén. megtárgyalták Gyimóth Jó­zsef hadnagy tagfelvételi kérelmét. Felvételre java­solták. Az alegység KISZ- titkárának megérkezett az arany koszorús jelvény. „Ki­magasló helytállásáért, pél­dás magatartásáért adjuk önnek ezt a magas kitünte­tést” — mondta a parancs­nok. A tartalékosok közül Végh Attila, Kemény Já­nos, Tulipán Tamás fő­törzsőrmestereket alhad­naggyá léptették elő. öt ka­tonát ezredparancsnoki ju­talomra, dicséretre javasol­tak, s kijelölték az első szabadságra menőket: csa­ládos „öreg” honvédeket küldtek haza néhány napra. A parancsnok, a politi­kai helyettese, a propa­gandista, éppen a közeli falu termelőszövetkezeté­ben jár. Felajánlják az al­egység segítségét. Asztalos, kőműves, lakatos, mezőgaz­dász van — amit kívánnak, teljesítik. Elállt az eső. EGYÜTT ÜNNEPELTEK Megmozdul az erdő. Egy katona kimászik a most épülő negyvenszemélyes sá­tor tetejére, s folytatja ab­bahagyott munkáját. Ké­szül a téli szállás. Árkokat ásnak, földhányást emel­nek köréjük. Arrébb tere­pet rendeznek, utat, parkot csinosítanak. A szakácsok felteszik kukta-sapkájukat, az erdő szélén begyújtják a gulyás-ágyúkat, készítik a vacsorát: babgulyás lesz. Megjött a kantin: cigaret­tát, csokoládét, cérnát, gombokat, piperecikkeket árul — itt, a csitári hegyek alatt forintért. A hét végén közös volt az ünnep: csehszlovák ka­tonák is részt vettek a fegyveres erők napján ren­dezett megemlékezésen. S hamarosan viszonozzák a látogatást egy csehszlovák alakulat közeli laktanyájá­ban: együtt köszöntik majd a csehszlovák néphadsereg ünnepét. Békés Attila A 24 napig tartó gazdag program sok érdekességet ígér: cukrászati és hideg- konyhai kiállítást nyitnak az Avas Szállóban, s szinte minden napra jut valami különlegesség. A megye vendéglátóipari egységei öt- : letes szórakozást, kellemes ‘és hasznos időtöltést aján­lanak a nagyközönségnek. Lesz amatőr táncdaléncke- sek vetélkedője, terítési be­mutató, szüreti mulatság, borkiállítás, megrendezik Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc legjelesebb szaká­csainak vetélkedőjét. Aki­nek kedve támad, békava­csorát ehet, de rendelhet vadásztálat is. A vendéglá­tók ötletes szervezését di­cséri, hogy a legtöbb helyen televíziókészülékeket állí­tanak fel, hogy az érdeklő­dők az olimpiát nézhessék. tett. Szemrevételezte a 5 konyhát, az éléskamrát, sőt, $ az illemhelyet is. Látta, lát- $ háttá: valaki, valakik min- $ dent elmozdítottak, másho- $ vá hurcoltak. A rekamié a $ konyhában volt, a televízió J a fürdőszobában, a grillsütő J a paliszander könyvespol- ^ con, a krokodilbőr a frizsi- 5 deren. A hűtőszekrényt $ egyébként a hálóba vitték, $ a subaszőnyegekbe viszont $ a lemezjátszót csomagolták. J Az éléskamrát kézzel fes- $ tett függönyök dekorálták, $ az Orosz János-metszet pe- 5 dig az emyőtartót. Az afri- 5 kai dob a mosógéppel cse- 5 rélt helyet, az íróasztal te- ? tejét kerti locsoló foglalta $ el. Az anonymusok nem 5 vandálkodtak. Vigyáztak a 5 tárgyakra. Egyetlen egy $ darabot sem törtek össze. 5 Épek maradtak az üvegek, $ a vázák is. Mindenesetre 5 felforgatták a lakást. Alá- 5 posan. Feje tetejére állítot- í ták — abszurd módra. A telefonon papírt hagy- f tak. A Forró közöny pia- 5 kátjáról tépett lapra kis be- 5 tűkkel írták: A lakást § apróbbal Csüngi nyo-jj mán csupa nagybetűvel 5 rendezték, moder- 5 n i z á 11 á k még nagyob- ; bal A LUDOVIKA-ä KERTI ÖREGFIÜK. $ Norma lépett a szobába. ; Karján hozta Spicc urat, a 1 habszivacsos kutyavityilló- 5 ból kiragadott ebet. Csüngi- 5 né Lady Macbeth-i kitörés- 1 sei harsogta: — Barackpálinkával le- $ itatták! Az oktalan Spicc úr nem $ érezte a drámát. Két lábra $ állt. Pitizett. Szélesre húzta 5 pofáját. László Miklós 5 HEROIN NEMZETKÖZI KÁBITÓSZERCSEMPÉSZEK NYOMÁBAN # Izgalmas, magyarul beszélő NDK bűnügyi film * Csütörtöktől a budapesti mozik műsorán

Next

/
Thumbnails
Contents