Esti Hírlap, 1968. december (13. évfolyam, 283-306. szám)

1968-12-02 / 283. szám

FŐVÁROSI KORKÉP A menett napfény A Fővárosi Tanács az eddiginél jóval több gondot fordít az új fejlesztési tervek megismertetésére. Elsőrendű feladatnak tekintik azt is a Városházán, hogy feltárják, milyen összefüggés van a sok új elképzelés között. Ez nemcsak hasznos, hanem elengedhetetlen is. Csak így érhető el, hogy a közvélemény megértse, elfogadja az új elgondolásokat, és támogassa megvalósításukat. A SZÁZEVES KÖRÚT Ismeretes, hogy az új — az átdolgozott — rendezési tervek 2000-ig veszik számításba a várható fejlődést. Miért éppen 2000-ig? — kérdik sokan. — Hiszen a XXI. század még olyan messze van! Valójában nincs is olyan messze. Nemrég tért haza az építési küldöttség Párizsból. Ott is 2000-ig dolgozzák ki a tervet, mert az évszázadfordulóig kellő tudományossággal megállapíthatók az új igények. A városrendezésben harminc év különben nem sok idő. Száz évvel ezelőtt határozta el a fővárosi közmunkák tanácsa, hogy megépítik a Nagykörútat. A munka 1872-től 1906-ig tartott, 251 házat bontottak le. S a száz év előtti elképzelés ma is megfelel. Sőt, 2000-ben is a kelet-nyugat, az északdéli főtengely és a külső gyűrű rendszerében a Nagykörút lesz a közlekedés egyik fő meghatározója. Ennek és több más, jó, régi tervnek, köszönhető, hogy 2000-ig nem kell átalakítani a város szerkezetét. ÚJ TÖREKVÉSEK Kevesen tudják, hogy az úti építkezéseken megtervezik a napfényt is. Az új telepeken a házak elhelyezését már nem az utcák vonala vagy az építészi önkény jelöli ki. Sok szempont befolyásolja a tájolást, de az egyik legfontosabb, hogy az új otthon elég fényt kapjon. Előre lemérik, hogy a tervezett lakást hány órán át éri a nap, s csak a kívánt normán felül hagyják jóvá az építkezést. A Városháza másik fontos törekvése, hogy az új lakótelepeken is legyen munkalehetőség. A jövőben több nagy telep épül a város szélén, lakatlan területen. Ma is túl sokan utaznak a város egyik részéből a másikba. Ezt inkább csökkenteni, mint növelni kívánják, s ezért úgy vélik: az új lakások közelében is kell új, kisebb — egészséges, a környezetbe illő — üzem, elsősorban a nők foglalkoztatására. Több helyen, főként a sportolók körében megütközést keltett a javaslat, hogy legyen új városliget Buda szívében, a Gellérthegy és a Vár között. Hogyan? — kérdik. — A Sziget után most már a Gellérthegy lejtőin sem akarnak sportpályát látni? A fenti javaslat nem a Városháza terve, hanem egy kiváló építész elképzelése. Igaz, sokan helyeslik. „A Vár és a Gellérthegy a főváros egyik legértékesebb része, s itt feltétlenül meg kell óvni a táj szépségét." De az is elképzelhetetlen, hogy veszteség érje a sportolókat. Budapesten nem sok, hanem kevés a sportpálya. Ezért is határozta el a tanács: a jövőben úgy építenek parkot, hogy a játszótéren több kis sportpálya legyen. S kell több nagy sportpálya és sportliget is. De a sportpályát megtervezhetik s elhelyezhetik úgy is, hogy fokozza a táj, a főváros szépségét. Hiszen a sport és a szép-ség mindig rokon fogalom volt. Aczél Kovách Tamás CSEPELI MÉRLEG Mit akarnak nők? Népi ellenőrök vizsgálták Csepelen a dolgozó nők helyzetét. A nők részvétele a vezetésben változó arányú. Az oktatási és egészségügyi intézményeknél még viszonylag kedvező — 28— 30 százalék —, a vállalatoknál azonban a női vezetők aránya csupán 5—6 százalék. Egyedül a Magyar Posztógyárban 19 százalék, de itt a nődolgozók nagy többsége is indokolja ezt. Ugyanitt számottevő a nők aránya a szakmunkásoknál is — 75 százalék —, míg a többi vizsgált vállalatnál mintegy 10 százalék. Pedig a csepeli nők — mint a jelentés is rámutat —, mindenütt jól megállják helyüket. A népi ellenőrök összeállították a csepeli nők „kívánságlistáját" is. Szociális és egészségügyi vonatkozásban ismét csak a Magyar Posztógyárat állították példaképül a többi csepeli vállalat elé. Itt ugyanis kiemelkedően gondoskodnak a dolgozó nőkről, tetszetős munkaruhával, hajhálóval látják el a munkásnőket, hajszárító és hűtőgép áll rendelkezésükre. Az oktatási és egészségügyi intézményeknél azonban már kevésbé kedvezőek a adottságok. Kevés az öltöző, a mosdó, nem kielégítő a munkaruha-ellátás, az étkezési lehetőségek sem megfelelőek. A második műszak megkönnyítésére sem használnak ki minden lehetőséget. Például nincs elegendő hely a napközi otthonokban, óvodákban és bölcsődékben. Sokan a főzés gondját nem tudják a közétkeztetés igénybevételével megoldani, mert nem elég választékos az étel, s a mennyisége és minősége sem kielégítő. Az érdekelt vállalatok, intézmények vezetői megígérték: a saját hatáskörükben lényegesen javítják majd a dolgozó nők helyzetét. (MTI) Védnek: a nagyvállalat A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipargazdasági tanszéke a közeljövőben több nagyvállalattal — egyebek közt a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárral, a Ganz-Villamossági Művekkel, a Zománcipari Művekkel, a Ganz-MÁVAG-gal, az Egyesült Izzóval a Tatai Szénbányákkal és az Országos Gumiipari Vállalattal — köt szocialista szerződést. Az említett vállalatok a tervek szerint védnökséget vállalnak az egyetem egyegy szemináriumi csoportja fölött. Lehetővé teszik a hallgatóknak, hogy a tanultakat üzemlátogatásokkal egészítsék ki, s így közvetlenül szerezzenek tapasztalatokat a gyakorlatban alkalmazott gazdasági módszerekről. Civil lakás, külön jutalom Millionos katonák Sára. Kettős feladatunk másik része az építő munka. A múlt években részt vettünk a Lenin Kohászati Művek rekonstrukciójában, a Tiszai Vegyikombinát, a kazincbarcikai vegyiművek, a Szolnoki Papírgyár és több más, népgazdasági szempontból jelentős építkezés megvalósításában. Jelenleg a kelenföldi és az Egressy téri lakótelep, a pesterzsébeti, a kőbányai és a csepeli városközpontok építésén, a Csepel Autógyár, illetve a Csepel Vas- és Fémművek bővítésén, ezenkívül fontos vidéki beruházásokon dolgozunk. — Milyen eredménnyel? — A termelési érték évről évre egyenletesen növekszik. Az év végéig a várható termelési érték — az előző évek teljesítményeivel együtt — csaknem kétmilliárd forint. — Hogyan díjazzák a katonák munkáját? — A hadseregben rendszeres ellátáson kívül havonta átlagosan csaknem 300 forint jutalomban részesülnek katonáink. Takarékos életmóddal egy katona kétéves szolgálati ideje alatt akár tízezer forintot is összegyűjthet, vagy rendszeresen segítheti rászoruló hozzátartozóit. Az építőipari vállalatok célprémiumként 1966-ban 1 millió 400 ezer, 1967- ben 920 ezer, az idén október 31-ig 610 ezer forintot fizettek katonáinknak. Érdekes alakulat. Szovjet katonákkal közös kórust alakítottak, többször nyilvános hangversenyt adtak, nagy sikerrel, s a magasabb szovjet parancsnokság szovjetunióbeli vendégszereplésüket tervezi. Az alakulat elhelyezése is eltér a néphadsereg más egységeitől. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a foglalkoztató vállalatok gondoskodnak az elhelyezésről a munkásszállásokon. Csakhogy e ,,civil'’ laktanyákban katonás rendet, fegyelmet tartanak. A szobák négy-hat személyesek, hideg-meleg vízzel, minden alegységnek van televíziója, rádiója. Havonta egyszer kétnapi szabadságot, évente, a kiképzési év végén, kétheti szabadságot kapnak, s ez mindig egybeesik az évvégi családi ünnepekkel. Békés Attila Ma délelőtt a Csepel Művek Munkásotthonában a KISZ Központi Bizottsága vándorzászlót adományozott a polgári védelem új rendszerű kiképzését folytató néphadsereg-alakulatnak. Ebből az alkalomból Takács István alezredes, az alakulat parancsnoka sajtótájékoztatón mutatta be egységét. — Mit jelent ez a meghatározás: új rendszerű kiképzés ? — Az új rendszerű kiképzésnek kettős feladata van. Az egyik a katonai, illetve a polgári védelmi oktatás, a másik a békés, építő jellegű munka. Harckiképzési programunk a katonai élethez szükséges összes követelményeket tartalmazza. Megtanítjuk katonáinkat a legfontosabb harcászati, lőkiképzési, tömegpusztító fegyverek elleni védelmi, testnevelési, műszaki mentő- és egyéb polgári védelmi feladatok jó végrehajtás ELSŐ SZEMÉLY Szokás szerint együtt kocogtunk hazafelé Póznával. Úgy úsztunk a sűrű novemberi esőben, akár a csukák Ráckevénál. Akartam is mondani Póznának, de minek. Az út feléig akkor is hallgatna, ha a szívemhez kapok és öszszeesem. Lenézne rám, esetleg pislogna néhányat és némán felemelne. Ő már ilyen. Amíg a lelkét behangolja és a gyári hullámhosszról átállítja a hazaira, semmi másra nem használható. Ezért estem olyan lelkesen Lalinak, amikor a sarkon befordulva megjelent az orrom előtt a képe. — Mi van, Lali, te zsenitojás?! — csaptam hátba, hogy spriccelt a szövetből a víz — csak nem az Akadémiára battyogsz, megtartani döbbenetes székfoglalódat? — Tisztára megőrültél, Gyula, — mondta Lali, és az én technikámat ellopva hátba vágott. — Téged még az idő sem tud lehervasztani. Ugye, hogy őrült? — fordult Póznához és széles vigyorra húzta eredetileg is pufók képét. Pózna válasz helyett lebiggyesztette a száját, ami egyformán lehetett bölcs mosoly és az akasszátok fel magatokat forró óhaja fintorban elbeszélve. — Letelt, srápok? — fordult hozzám ismét Lali, mert érezte, hogy emberi hangot csak tőlem remélhet. — Letudtuk mára is a szocializmus építésének napi adagját — bólintottam és Póznára néztem, aki nálam még a szájrángatást is elspórolta. — Jó nektek — nézett Lali ábrándosan a szemközti ház lyukas csatornájára, majd az IKV-vízesés alatt bakugrással közlekedő járókelőkre. — A szíjat ledobtátok, mentek haza és holnapig ti vagytok az urak a világmindenségben. — Pontosan így van — helyeseltem komolyan. — Pózna bőrén a múlt héten már piros kiütések jelentkeztek, mivel csömört kapott a mértéktelenül fogyasztott sztriptizbároktól. — Én meg kiütést kapok a magolástól — feleli Lali. — De amíg te, Lalikám, öt év múlva zsebrevágod a mérnöki diplomát, mi, Póznával a tízórainkat csapjuk hónunk alá és indulunk a gép mellé. Tudod, micsoda különbség? — Azt a diplomát meg is kell szerezni, Gyuszikám. Nem adják ingyen. — Mi sem lopjuk a tízórait, mert erre fenemód érzékeny a gyomrunk. — Te a nyelvtanórán az egyes szám első személyről sosem hallottál? Ránéztem Póznára és a Csodálkozástól talán még az állam is leesett. — Szóltál valamit? — kérdeztem, ahogy megtaláltam a hangom. — Csak érdekelne, miért használod makacsul a többesszámot? ... — Te érted, hogy mit akar? — fordultam Lalihoz támogatásért. — Gondolom, arról lehet szó, hogy kettőtök nevében jópofáskodtál... — Nagyjából... — bólogatott Pózna és láttam a képén, hogy igencsak bölcsnek képzeli magát. — Ha neked más véleményed van, előbb is nyikkanhattál volna — mondtam dühösen. — Nem nyikkanok, hazamegyek — mondta Pózna és kezet fogott Lalival. Én is ezt tettem. A hallgatást csak egy sarok hosszáig bírtam. — Nem is tudtam, hogy beleestél Lőrinczébe — szűrtem fogam között a szavakat. — Én se tudtam, hogy nem ismered az egyesszám első személyt. — Úgy látom, neked igencsak imponált a zsenitojás. — Lehet, hogy hanyatt esel, de imponál. — Hogy ennyit szenved? — Hogy volt bátorsága belevágni. Te is tudod, én is tudom, hogy nem akartunk tovább tanulni. Rendben van, döntöttünk, de akkor ne gúnyolódj a másikon! — A nyafogás mindig kiborít. Nekem ne nyafogjon, aki mérnök lesz. Ezt olyan nehéz felfogni az agyadnak? Nem érezted, hogy nyafog? — Én úgy éreztem, hogy irigykedik. — Úgy bizony, mert csípte a szemét az autónk füstje. Megrontott téged a novemberi eső. — Az önállóságot irigyli. — Ő még önállóbb lesz. —Majd öt év múlva! De addig úgy lóg a szülein, akár pelenka a kötélen. — Akkor se nyafogjon. — Jó, ne nyafogjon, de máskor, ha lehet, a saját nevedbe rugdoss jóízűen a közös ismerős lelkébe. Tanuld meg az egyesszám első személyt — s ezzel, akár a síkos hal, becsúszott a kapujukon. — Te megírjál szerelmeslevelet Lőrinczének! — kiáltottam utána mérgesen. A sötét kapualj úgy visszhangzott, mintha Pózna nevetne. Pesold Ferenc A Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat automata csomagoló gépsort vásárolt az NSZK-ból. A hatmillió forint értékű gépsor, amelyet a Ferencvárosi Malomban helyeztek üzembe, hatvan ember munkáját végzi el, napi kapacitása nyolc és fél vagon csomagolt liszt. A képen: az automata gépsor.