Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
Maratoni B.Ú.É.K A szilveszteri és újévi rádióműsor kellemes volt, tapintatos. Kellemes anynyiban, hogy nem követelte a hallgatók maximális koncentrációs készségét, s tapintatos, mert alkalmazkodott, illetve csak szekundált az általános éjszakai hangulathoz, s a szerdai másnaposságra is hagyott türelmi időt. „A világtörténelem leghosszabb szilveszteri műsora” négy blokkban jelentkezett — legjobban természetesen a B. ú. é. k. 1969-et, a kabarét élveztük. Ezúttal — a hagyományoktól eltérőleg — a szilveszteri kabaré viszonylag rövid volt, később kezdődött és korábban végződött. Mulatságossága azonban arról győzött meg, hogy a színvonal nem függvénye a terjedelemnek. A műsorblokk többi három része: a 139— 660, a Telitalálat (a Gellért Szálló különterméből) és a tánczene, tulajdonképpen j Sak tarkabarka hangkulissza volt. Mindent összevetve, a karácsonyi, a szilveszteri s az újévi műsorgondok, különösen a televízióval való vetélkedésben, nagy energiákat kötöttek le, és nem kis fejtörést okozhattak a Rádió szerkesztőinek. Munkájuk eredménye értékes perceket szerzett a hallgatónak. Meggondolandó azonban, hogy a jövőben van-e értelme még egyszer egy délután kettőtől másnap reggel hatig tartó monstreműsornak. Véleményünk szerint sokkal több fáradságba, időbe kerül, mint amekkora hatást érhet el. A Magyar Rádió jól búcsúzott 1968-tól, s még felsorolni is sok lenne azokat a riportereket, szerkesztőket, részvevőket, akiknek mindez köszönhető. (nóti) Nagy szerep A nagy színész ideges. Z* Szórakozottan vezeti gépkocsiját a kora esti csúcsforgalomban. Ideges, mert halálraítéltet alakít a következő darabban, és nem tudja elképzelni a kivégzendők arckifejezését. Gondjaiba merülten gurul, s így csak a végső pillanatban fékez a zebrán egy idős ember előtt. figyelmesen vizsgálja szélvédőjén át a rémülettől eltorzult arcot. Remek! Ezt kell leutánoznia. Öklét rázza a megmenekült, a művész hálásan integet: „Köszönöm. Köszönöm!", és megnyugodva hajt tovább. NEM MIND ARANY, AMI NEM FÉNYLIK Szilveszter a televízióban A televízió hosszú ideje komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a szilveszteri műsor rangját degradálja. Ahogy mondják: ne legyen össznépi ügy, mit produkál a képernyő az év utolsó napján. Az a fontos, mit csinált a televízió egész évben. Nos, egyre több költséget és fáradságot megtakarítva, ez a degradálódás egyre jobban sikerül. Hovatovább az év legjelentéktelenebb szórakoztató műsora lesz a szilveszteri. Már ami a félkilenctől éjfélig tartó három és fél órát illeti. Az országban három-négymillió ember így tervez szilveszterkor, éjfélig nézzük a műsort, utána tánc vagy lefekvés, kor és temperamentum szerint. Nos, erre a szilveszteri tévéműsorra még egy kis eredeti műhó sem hullott, mint a Sláger Kupa elődöntőjére. A rádió 6-os stúdiójának csupasz falai, egy festett háttérfal és néhány árván lógó szerpentin volt a díszlet, ami hol leszakadt — Alfonzónál —, mint a gyengébb haknielőadásokon az osztályba se sorolt művelődési házakban, hol annyit idegesítette a szereplőket — Verebély— Viola párjelenet —, hogy az igazi szórakozást az jelentette: miképp bánnak el a fejüket zavaró szerpentinekkel. Miért kell ennyit beszélni a külsőségekről? Mert ezek is jelzik azt az érthetetlen és már-már felháborító ,,népnevelési” elképzelést, hogy a szilveszteri műsortól pedig ne tessék olyan sokat várni. Ez az önvédelmi ideológia — ha nem várnak sokat, nem is lehet nagyot bukni — teljesen érthetelen. Mostanában, nagyon helyesen, harmincvagy ötvenezer ember érdeklődésére számottartó speciális műsorokat is készítenek. Akkor pedig miért ideges attól a Magyar Televízió, hogy szilveszterkor három-négymillió ember a képernyő előtt szeretné eltölteni, jól szórakozva, az év utolsó óráit? Miért ideges, miért nem büszke erre, miért nem a legnagyobb erőfeszítésekkel próbálja ezt az igényt kielégíteni? Hogy mi volt a műsorban? A Vidám Színpad egy évvel ezelőtti — igen jó — műsorának némileg restaurált változata, Tabi Lászlóval, Komlós Jánossal és Tamás bácsi rossz memóriájával megfejelve. Ha jó volt a műsor néhány ezer embernek a Vidám Színpadon, miért nem jó ugyanez több milliónak? Több okból. Először a tiszteletlenség okán. Ha a Sláger Kupában megkövetelték a táncdalénekesektől, hogy új számokkal induljanak — akkor ezt a tv önmagától is megkövetelheti szilveszterkor, ha már a délutáni műsor úgyis visszaemlékezés az évre, aminek ott feltétlenül helye volt. Másodszor: a politikai humor a legromlandóbb áru a világon. Ami egy évaddal, ezelőtt jó poén volt a Révai utcában, az ma nem ritkán unalmas ismétlés a képernyőn. Harmadszor: azt az előadást színpadra, egy kis nézőtér elé rendezték. Ugyanez a VI-os stúdió csupasz dobogóján, a kamerák előtt tizedanynyit sem mutatott. Nem véletlen, hogy a műsor egyetlen, örömet adó száma az elsőrendűen látványra építő Alfonzó-pantomim volt. Szinte sajnálni lehetett, hogy a műsor nagyobb része nem Alfonzóból állt. Verebély Iván és Viola Mihály idegorvos jelenetének néhány szellemesebb poénja majdnem teljesen elveszett a színpadi rendezés hosszadalmasságában. _ S még egy személyes bosszúság és kérdés: meddig szórakoznak a magyar humoristák a legkiválóbb magyar filmeken, nem ritkán azok, akik mint filmírók nemcsak jelentős művészi sikerrel, de a közönség elismerésével — amire pedig gyakran hivatkoznak — sem nagyon találkoztak? Lehet persze, hogy ezt a kis felfortyanást nagy örömmel fogadják a televízióban: jó előkészítése ez annak, hogy a következő szilveszteri műsorra még kevésbé figyeljen a közönség. Pedig ez a várakozás teljesen reménytelen, azok a nevethetelen nézők több millióan folyton azt tervezik, hogy a televízió szilveszteri műsorán fognak szórakozni. Úgy kell nekik! Bernáth László Szilveszter este mutatta be a Thália Színház ág — Keller Dezső közreműködésével készült — kabaréműsorát. Képünkön, a Nyomozás a Tháliában című műsor egyik jelenetében, Keller Dezső a színház művészeti vezetőjével, Kazimir Károllyal. JUBILEUMI KIADVÁNY A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados évfordulójára több értékes tanulmány jelenik meg a Viharsarokban. Az elsők között készült el dr. Tóth Lajos történész tanulmánya, aki Krecsmarik Endre szarvasi forradalmár pedagógus életének, munkásságának állít emléket. Krecsmarik Endre direktóriumi tagként a nevelőképzés reformjában alkotott maradandót. Oktatási reformjaiból ma is számos tétel érvényben van. Szarvason — ahol száz éves a nevelőképzés — jelenleg is sokat hasznosítanak Krecsmarik Endre pedagógiai tanításaiból. Az értékes jubileumi kiadványt a gyulai nyomda jelenteti meg a szarvasi városi tanács megbízásából. (MTI) erroglobus ! CSALÁDIHÁZ- ÉS KISLAKÁSÉPÍTŐK! Szerelés Televízió előtt a család. Nem ül, félkörben áll. Teljes órája kínlódik a szerelő a sötéten hallgatag készülékkel, de hiába. Minduntalan árnyék vetődik munkáidra és ő csöndesen könyörög. — Tessenek egy kicsit hátrább menni! Nem látok. Szoros karéjban áll a család. Soha, de soha, még az olimpia idején sem nézte ilyen figyelemmel a televíziót. A déli part nem kapható KÉT PÉLDA — EGY KÖVETKEZTETÉS Akik szeretik a Balatont s szívesen olvasnak róla, azok itt vagy ott bizonyára találkoztak már Tüskés Tibor írásaival, melyek oly sok melegséggel, lírával szólnak, a tóról, a déli partról, nemcsak a tájról, az emberről is, a gondokról és mindarról, amire büszke lehet a Balaton-part szülöttje. Tüskés Tibornak most megjelent munkája A déli part, a Somogyi Almanach tizedik köteteként látott napvilágot. A Somogyi Almanach kötetei megrendelhetők a szerkesztőség kaposvári címén — olvasom a kiadvány hátlapján, a szemem végigfut az előző kilenc címen. Látom, az Almanach megjelentette Takáts Gyula irodalmi tanulmányait, elsőnek adta ki Illyés Gyula Az Eden elvesztése című oratóriumát. Igaz, a sorozat nagy része olyan kötetekből áll, melyek nemigen tarthatnak igényt országos érdeklődésre, legfeljebb a szakemberek részéről, szorosan mezőgazdasági vagy tájtörténeti jellegűek. S most mégis felmerül bennem a kérdés: vajon Tüskés írása nem érdemel-e nagyobb közönséget? Másik példa: dunántúli kis városokban járva fedeztem fel vagy két évvel ezelőtt az Életünket. Az Életünk negyedévenként megjelenő folyóirat, Szombathelyen szerkesztik. Nemrég töltötte be ötödik életévét. Legutóbb, ahogy egyik könyvtárunkban átlapoztam néhány évfolyamát, igényes, jól szerkesztett folyóiratot ismertem meg. Mióta felfedeztem, azóta keresem. Bejártam a Budapest belterületén működő tucatnyi újságboltot, sehol nem kapni. Nincs, nem is volt — felelik érdeklődésemre. Vajon tényleg nem érdekli az Életünk a fővárosiakat? Hisz az Alföld, Tiszatáj, Jelenkor stb. hónapról hónapra megjelenik s többé-kevésbé el is fogy a pesti utcák újságárusainál. A fenti két eset a kiragadott példa. Mégis felmerül a kérdés: vajon elég rugalmasak vagyunk? Vajon nem kellene-e több frisseséggel bekapcsolnunk „vidéki kultúránk” termékeit az országos vérkeringésbe? A fővárosi kultúrába? Van-e külön fővárosi és vidéki kultúra? S ha van, nem kellene-e több, jobb érzékkel munkálkodnunk találkozásukon? Nem kellene-e érzéssel, figyelemmel különbséget tennünk az olyan, szakmai jellegű tájirodalom közt, mely valóban csak a szakemberek érdeklődésére számíthat, s a vidék szélesebb közönség érdeklődését is felkeltő irodalmi-kulturá- lis termékei közt? S ez utóbbiakat természetesen mindenki számára könnyen hozzáférhető"- tehetnénk. Pályi András A BEUGRÓ SZÍNÉSZ Fehér turbán a homlokon Hadics Lászlót ideális „beugró” színészként tartják nyilván a Fővárosi Operettszínháznál. Nehéz feladatait sikerrel oldotta meg. Ebben az esztendőben először Rátonyi Róbert szerepét vette át a My fair Ladyben, aztán a Vígözvegy főszerepében mutatkozott be az elhunyt Angyal Sándor helyett. — Erre az utóbbira nem szívesen emlékezem, borzasztó volt. Sokszor beszélünk a színészi munka nehéz kötelességeiről, ez azok közé tartozott. Egyik legjobb barátom szerepében, ruhájában fellépni úgy, hogy a körülöttem levőket látják és siratják bennem — nem a leghálásabb feladat. Szerencsére vannak más élményeim is. Amikor annak idején a Kard és szerelemben a megbetegedett Sárdy János helyett ugrottam be, huszonnégy óra alatt kellett megtanulnom a főszerepet. A darabban volt egy vívójelenet, partnerem olyan izgatott lett miattam, hogy térdem helyett a homlokomra vágott. A második részt hatalmas fehér turbánnal játszottam végig. A beugráshoz lélekjelenlét, rutin, jó fül, jó szem és nem utolsósorban jó súgó kell. A beugrás rendkívül feszült idegmunka, amelyet a közönség nem vesz, nem is vehet észre. A beugró színész sok kellemetlen pillanattal küzd, különösen, , ha valamelyik „név” helyett jelenik meg a színpadon. Ilyenkor az első taps még a névnek szól, az utolsó már neki — feltéve, ha sikerül összetalálkoznia a figurával, amelyet nem volt alkalma felépíteni. kb. 1.) Mély gyermekkocsik nagy választékban! 1400 Ft, 1480 Ft, 1500 Ft OTP HITELLEVÉLRE KAPHATÓ: a játékboltokban, az áruházakban, a kultúrcikk boltokban A Thália Színház titkársága közli: Básil Lajos közbejött pesti színházi elfoglaltsága miatt az Isteni színjáték január 6-i előadása elmarad. Az E-bérlet, 2. előadásaként az Isteni színjáték február 28-án este kerül színre. A megváltott jegyek érvényesek.