Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

Maratoni B.Ú.É.K A szilveszteri és újévi rádióműsor kellemes volt, tapintatos. > Kellemes any- nyiban, hogy nem követel­te a hallgatók maximális koncentrációs készségét, s tapintatos, mert alkalmaz­kodott, illetve csak szekun- dált az általános éjszakai hangulathoz, s a szerdai másnaposságra is hagyott türelmi időt. „A világtörténelem leg­hosszabb szilveszteri műso­ra” négy blokkban jelent­kezett — legjobban termé­szetesen a B. ú. é. k. 1969-et, a kabarét élveztük. Ezúttal — a hagyományoktól elté- rőleg — a szilveszteri ka­baré viszonylag rövid volt. később kezdődött és ko­rábban végződött. Mulat­ságossága azonban arról győzött meg, hogy a színvo­nal nem függvénye a ter­jedelemnek. A műsorblokk többi három része: a 139— 660, a Telitalálat (a Gellért Szálló különterméből) és a tánczene, tulajdonképpen j^Sak tarkabarka hangku­lissza volt. Mindent össze­vetve, a karácsonyi, a szil­veszteri s az újévi műsor­gondok, különösen a televí­zióval való vetélkedésben, nagy energiákat kötöttek le, és nem kis fejtörést okoz­hattak a Rádió szerkesztői­nek. Munkájuk eredménye értékes perceket szerzett a hallgatónak. Meggondolan­dó azonban, hogy a jövőben van-e értelme még egyszer egy délután kettőtől más­nap reggel hatig tartó monstreműsornak. Vélemé­nyünk szerint sokkal több fáradságba, időbe kerül, fnint amekkora hatást érhet el. A Magyar Rádió jól bú­csúzott 1968-tól, s még fel­sorolni is sok lenne azokat a riportereket, szerkesztő­ket, részvevőket, akiknek mindez köszönhető. (nóti) Nagy szerep A nagy színész ideges. Z* Szórakozottan vezeti gépkocsiját a kora esti csúcsforgalomban. Ideges, mert halálraítéltet alakít a következő - darabban, és nem tudja elképzelni a ki­végzendők arckifejezését. Gondjaiba merülten gu­rul, s így csak a végső pil­lanatban fékez a zebrán egy idős ember előtt. í’i- gyelmesen vizsgálja szél­védőjén át a rémülettől el­torzult arcot. Remek! Ezt kell leutánoznia. Öklét rázza a megmene­kült, a művész hálásan in­teget: „Köszönöm. Köszö­nöm!", és megnyugodva hajt tovább. NEM MIND ARANY, AMI NEM FÉNYLIK Szilveszter a televízióban A televízió hosszú ideje komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a szilveszteri műsor rangját degradálja. Ahogy mondják: ne legyen összné­pi ügy, mit produkál a kép­ernyő az év utolsó napján. Az a fontos, mit csinált a televízió egész évben. Nos, egyre több költséget és fá­radságot megtakarítva, ez a degradálódás egyre job­ban sikerül. Hovatovább az év legjelentéktelenebb szó­rakoztató műsora lesz a szilveszteri. Már ami a fél- kilenctől éjfélig tartó há­rom és fél órát illeti. Az or­szágban három-négymillió ember így tervez szilvesz­terkor: éjfélig nézzük a műsort, utána tánc vagy le­fekvés, kor és temperamen­tum szerint. Nos, erre a szilveszteri tévéműsorra még egy kis eredeti műhó sem hullott, mint a Sláger Kupa elődöntőjére. A rádió 6-os stúdiójának csupasz falai, egy festett háttérfal és néhány árván lógó szer­pentin volt a díszlet, ami hol leszakadt — Alfonzónál —, mint a gyengébb hakni­előadásokon az osztályba se sorolt művelődési házakban, hol annyit idegesítette a szereplőket — Verebéig— Viola párjelenet —, hogy az igazi szórakozást az jelen­tette: miképp bánnak el a fejüket zavaró szerpenti­nekkel. Miért kell ennyit beszélni a külsőségekről? Mert ezek is jelzik azt az ért­hetetlen és már-már fel­háborító ..népnevelési” el­képzelést, hogy a szilveszte­ri műsortól pedig ne tessék olyan sokat várni. Ez az ön­védelmi ideológia — ha nem várnak sokat, nem is lehet nagyot bukni — telje­sen érthetelen. Mostanában, nagyon helyesen, harminc­vagy ötvenezer ember ér­deklődésére számottartó speciális műsorokat is ké­szítenek. Akkor pedig miért ideges attól a Magyar Te­levízió, hogy szilveszterkor három-négymillió ember a képernyő előtt szeretné el­tölteni. jól szórakozva, az év utolsó óráit? Miért ide­ges, miért nem büszke erre, Szilveszter este mutatta be a Thália Színház ág — Keller Dezső közreműködésével készült — kabaréműso- rát. Képünkön, a Nyomozás a Tháliában című műsor egyik jelenetében, Kellér Dezső a színház művészeti vezetőjével, Kazimir Károllyal. JUBILEUMI KIADVÁNY A Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának fél év­százados évfordulójára több értékes tanulmány jelenik meg a Viharsarokban. Az elsők között készült el dr. Tóth Lajos történész tanul­mánya, aki Krecsmarik Endre szarvasi forradalmár pedagógus életének, mun­kásságának állít emléket. Krecsmarik Endre direktó­riumi tagként a nevelőkép­zés reformjában alkotott maradandót. Oktatási re­formjaiból ma is számos tétel érvényben van. Szarvason — ahol száz éves. a nevelőképzés — jelenleg is sokat hasznosítanak Krecsmarik Endre pedagó­giai tanításaiból. Az értékes jubileumi kiadványt a gyu­lai nyomda jelenteti meg a szarvasi városi tanács meg­bízásából. (MTI) Szerelés T elevízió előtt a csalad. Nem ül, félkörben áll. Teljes órája kínlódik a szerelő a sötéten hallgatag készülékkel, de hiába. Minduntalan árnyék vető­dik munkáidra és ő csön­desen könyörög. — Tessenek egy kicsit hátrább menni! Nem látok. Szoros karéjban áll a család. Soha, de soha, még az olimpia idején sem néz­te ilyen figyelemmel a te­levíziót. miért nem a legnagyobb eiőfeszítésekkel próbálja ezt az igényt kielégíteni? Hogy mi volt a műsor­ban? A Vidám Színpad egy évvel ezelőtti — igen jó — műsorának némileg restau­rált változata, Tabi László­val, Komlós Jánossal és Ta­más bácsi rossz memóriájá­val megfejelve. Ha jó volt a műsor néhány ezer ember­nek a Vidám Színpadon, miért nem jó ugyanez több milliónak? Több okból. Elő­ször a tiszteletlenség okán. Ha a Sláger Kupában meg­követelték a táncdaléneke- sektől, hogy új számokkal induljanak — akkor ezt a tv önmagától is megkövetel­heti szilveszterkor, ha már a délutáni műsor úgyis visszaemlékezés az évre, aminek ott feltétlenül he­lye volt. Másodszor: a poli­tikai humor a legromlan­dóbb áru a világon. Ami egy évaddal, ezelőtt jó poén volt a Révai utcában, az ma nem ritkán unalmas ismét­lés a képernyőn. Harmad­szor: azt az előadást szín­padra. egy kis nézőtér elé rendezték. Ugyanez a VI-os stúdió csupasz dobogóján, a kamerák előtt tizedany- nyit sem mutatott. Nem véletlen, hogy a műsor egyetlen, örömet adó száma az elsőrendűen látványra építő Alfonzó-pantomim volt. Szinte sajnálni lehe­tett, hogy a műsor nagyobb része nem Alfonzóból állt. Verebéig Iván és Viola Mi­hály idegorvos jelenetének néhány szellemesebb poén­ja majdnem teljesen elve­szett a színpadi rendezés hosszadalmasságában. _ S még egy személyes bosszú­ság és kérdés: meddig szó­rakoznak a magyar humo­risták a legkiválóbb magyar filmeken, nem ritkán azok. akik mint filmírók nem­csak jelentős művészi siker­rel, de a közönség elisme­résével — amire pedig gyakran hivatkoznak — sem nagyon találkoztak? Lehet persze, hogy ezt a kis felfortyanást nagy örömmel fogadják a televí­zióban: jó előkészítése ez annak, hogy a következő szilveszteri műsorra még ke­vésbé figyeljen a közönség. Pedig ez a várakozás telje­sen reménytelen, azok a nevelhelelen nézők több millióan folyton azt terve­zik, hogy a televízió szil­veszteri műsorán fognak szórakozni. Ügy kell nekik! Bernátb László A déli part nem kapható KÉT PÉLDA — EGY KÖVETKEZTETÉS Akik szeretik a Balatont s szívesen olvasnak róla, azok itt vagy ott bizonyára talál­koztak már Tüskés Tibor írásaival, melyek oly sok melegséggel, lírával szólnak, a tóról, a déli partról, nem­csak a tájról, az emberről is, a gondokról és mindar­ról, amire büszke lehet a Balaton-part szülöttje. Tüs­kés Tibornak most megje­lent munkája A déli part, a Somogyi Almanach tizedik köteteként látott napvilágot. A Somogyi Almanach kö­tetei megrendelhetők a szer­kesztőség kaposvári címén — olvasom a kiadvány hát­lapján, a szemem végigfut az előző kilenc címen. Lá­tom, az Almanach megje­lentette Takáts Gyula iro­dalmi tanulmányait, elsőnek adta ki Illyés Gyula Az Eden elvesztése című orató­riumát. Igaz, a sorozat nagy része olyan kötetekből áll, melyek nemigen tarthatnak igényt országos érdeklődés­re, legfeljebb a szakembe­rek részéről, szorosan mező- gazdasági vagy tájtörténeti jellegűek. S most mégis fel­merül bennem a kérdés: vajon Tüskés írása nem ér­demel-e nagyobb közönsé­get? Másik példa; dunán­túli kis városokban járva fedeztem fel vagy két évvel ezelőtt az Életünket. Az Éle­tünk negvedévenk^nt meg­jelenő folyóirat, Szombat­helyen szerkesztik. Nem­rég töltötte be ötödik élet­évét. Legutóbb, ahogy egyik könyvtárunkban átlapoz­tam néhány évfolyamát, igényes, jól szerkesztett fo­lyóiratot ismertem meg. Mi­óta felfedeztem, azóta ke­resem. Bejártam a Budapest belterületén működő tu­catnyi újságboltot, sehol nem kapni. Nincs, nem is volt — felelik érdeklődé­semre. Vajon tényleg nem érdekli az Életünk a fővá­rosiakat? Hisz az Alföld, Tiszatáj, Jelenkor stb. hó­napról hónapra megjelenik s többé-kevésbé el is fogy a pesti utcák újságárusainál. A fenti két eset — kira­gadott példa. Mégis felme­rül a kérdés: vajon elég ru­galmasak vagyunk? Vajon nem kellene-e több frisse­séggel bekapcsolnunk „vi­déki kultúránk” termékeit az országos vérkeringésbe? A fővárosi kultúrába? Van-e külön fővárosi és vidéki kultúra? S ha van, nem kel­lene-e több. jobb érzékkel munkálkodnunk találkozá­sukon? Nem kellene-e ér­téssel, figyelemmel különb­séget tennünk az olyan, szakmai jellegű táj iroda lom közt. mely valóban csak a szakemberek érdeklődésére számíthat, s a vidék széle­sebb közönség érdeklődését is felkeltő irodalmi-kultuvá- Jis termékei közt? S ez utóbbiakat természetesen mindenki számára könnven hozzáférhető-"-“ tehetnénk. Pályi András A BEUGRÓ SZ'iNéSZ Fehér turbán a homlokon Hadics Lászlót ideális „beugró” színészként tart­ják nyilván a Fővárosi Ope­rettszínháznál. Nehéz fel­adatait sikerrel oldotta meg. Ebben az esztendőben elő­ször Rátonyi Róbert szere­pét vette át a My fair Lady- ben, aztán a Vígözvegy fő­szerepében mutatkozott be az elhunyt Angyal Sándor helyett. — Erre az utóbbira nem szívesen emlékezem, bor­zasztó volt. Sokszor beszé­lünk a színészi munka ne­héz kötelességeiről, ez azok közé tartozott. Egyik leg­Mély gyermekkocsik nagy választékban! 1400 Ft, 1480 Ft, 1500 Ft OTP HITELLEVÉLRE. KAPHATÓ: a játékboltokban, az áruházakban, a kultúrcikk boltokban jobb barátom szerepében, ruhájában fellépni úgy, hogy a körülöttem levők ót látják és siratják bennem — nem a leghálásabb fel­adat. Szerencsére vannak más élményeim is. Amikor annak idején a Kard és sze­relemben a megbetegedett Sárdy János helyett ugrot­tam be. huszonnégy óra alatt kellett megtanulnom a főszerepet. A darabban volt egy vívójelenet; partne­rem olyan izgatott lett miattam, hogy térdem he­lyett a homlokomra vágott. A második részt hatalmas fehér turbánnal játszottam végig. A beugráshoz lélekjelen­lét, rutin, jó fül, jó szem és nem utolsósorban jó sú­gó kell. A beugrás rendkí­vül feszült idegmunka, amelyet a közönség nem vesz, nem is vehet észre. A beugró színész sok kelle­metlen pillanattal- küzd, különösen, , ha valamelyik „név” helyett jelenik meg a színpadon. Ilyenkor az első taps még a névnek szól, az utolsó már neki — feltéve, ha sikerül összetalálkoznia a figurával, amelyet nem volt alkalma felépíteni. <b. 1.) A Thália Színház titkársága közli: Básil Lajos közbejött pesti színházi elfoglaltsága miatt az Isteni színjáték ja­nuár S-i előadása elmarad. Az E-bérlet, 2. előadásaként az Isteni színjáték február 28-án este kerül színre. A megváltott Jegyek érvényesek. f CSALÁDIHÁZ- ÉS KISLAK ASÉPÍTÖK! erroglobus VAS ÉS ACÉL TEK VÁLLALAT 1069-re érvényes építési engedéllyel rendelkező magánszemélyeknek ACÉLCSÖVET SZOLGÁL KI 1969. március 31-ig, X., Maglódi út 16. sz. alatti telepén Ügyintéző: Orbán Annamária telefon: 335—122

Next

/
Thumbnails
Contents