Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

Fock Jenő nyilatkozata a közvéleményről, a lakáshelyzetről és az életszínvonalról (Folytatás a 1 1. oldalról) különösen a megrögzött visszaesőkkel keményebben kell eljárni. A törvény tel­jes szigorával kell fellépni a politikai bűntettet elköve­tőkkel szemben is, ugyan­akkor azonban differenciál­tan kell végezni ezt a mun­kát, nem kell rögtön ellen­ségnek kikiáltani valakit azért, mert nem minden kérdésben ért velünk egyet. A Minisztertanács elnöke kifejtette, jó érzés tudni, hogy az emberek bíznak a rend­szerben, az eszme erejé­ben, a párt­ és a kormány vezetőiben. Ha az ember ezt érzi, bát­ran neki mer fogni komo­lyabb, nagyobb reformok­nak is és közben mindig át­hatja a gondolat, amit vagy tizenkét évvel ezelőtt fogal­maztunk meg: a népet akar­juk szolgálni. Hozzátette azonban: csak addig érde­meljük meg, hogy helyün­kön legyünk, amíg valóban szolgáljuk a népet, amíg nem élünk vissza azzal a beosztásba, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. A kormányzati munkáról szólva Fock Jenő elmondta, hogy 1968-ban huszonöt ülésén körülbe­lül 300 napirendet tár­gyalt meg a Miniszterta­nács, köztük sok, a lakos­ságot közvetlenül érintő kérdést. A nyilatkozat további részé­ben ezek közül emelt ki né­hányat Fock Jenő. A lakás­helyzetről — egyebek között — elmondta, hogy azzal, mint a legnagyobb szociális problémával, a múlt évben is több alkalommal foglal­kozott a kormány. Kijelen­tette: az ötéves lakásépítési tervet teljesíteni fogjuk. Az ötéves terv eddigi három éve alatt a részarányos elő­irányzatot tel­jesítettük. Ja­nuárban foglalkozik majd a kormány azzal, hogy az 1969-re tervezett 62 ezer lakásnál hogyan le­hetne néhány ezerrel töb­bet építeni. Hangsúlyozta, ha az üzemek úgy élnének a Gazdasági Bizottság határozatából adódó lehetőségekkel, mint például a székesfehérvári VIDEOTON, ahol a vállalati nyereségből 70 lakást épí­tenek az idén, akkor ez kö­rülbelül 3-4 ezer lakással jelentene többet országos szinten, ami nagyon jó len­ne A parasztság és a mun­kásság életszínvonalának közelítéséről szólva a mi­niszterelnök elmondta: a parasztok életszínvonala ta­valy nemcsak megközelítet­te, hanem valószínűleg el is érte a munkások életszínvo­nalát, s a feladat most már nem az, hogy reáljövede­lemben, reál­fogyasztásban érje el a parasztság a mun­kásosztály életszínvonalát, hanem az — ami ugyancsak nagy probléma —, hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse. A csökkentett munkaidőről szólva Fock Jenő hangsú­lyozta: 1968 végéig körülbe­lül egymillió ember már csökkentett munkaidőben dolgozott, ez év közértéig to­vábbi félmillió ember fog csökkentett munkaidőben dolgozni, és 1969 végéig lé­nyegében végrehajtjuk a határozatot, amelyet tulaj­­donképpen 1970 végéig kel­lett volna végrehajtanunk. Fock Jenő kiemelte: ha to­vábbra is olyan eredménye­sen, vagy még eredménye­sebben dolgozunk, mint az ötéves terv eddigi három esztendejében, akkor 1970-ben már arról tu­dunk tárgyalni, hogyan terjesszük ki további nagy rétegekre a munka­idő-csökkentést. A gazdaságirányítási re­form első esztendejének eredményeiről a miniszter­­elnök kijelentette, hogy ál­­talában-egészében bevált a gazdaságirányítás új rend­szere, a hatékonyság, a ter­melékenység alakulása szempontjából azonban nem lehetünk teljesen elégedet­tek. Főleg ilyen szempont­ból kellett újra átvizsgálni a szabályozó eszközöket, és elvégezni az újraszabályo­zást. Tehát anélkül, hogy a rendszer alapelveit megvál­toztattuk volna, a szabályo­zást változtatnunk kellett, hogy a gazdaságirányítás egész rendszere jobban ösz­tönözzön a hatékonyságra, a termelékenység növelésé­re. A fogyasztói árak ez évi alakulásáról Fock Jenő így nyilatkozott: reméljük, nem lesz aszály, és így az áralaku­lás kedvezőbb lesz, mint a múlt esztendőben volt. Egészében az idei áralaku­lástól, árszínvonaltól ha­sonló tendenciát várok, mint 1968-ba­n. Ennek meg­felelően egy-két százalékos árszí­nvonal-növeked­éssel számolunk, s ebben minden árucikk ára, sőt, a szolgál­tatások ára is benne van. 1968-ban is egy-két százalé­kos árszínvonal-növekedést terveztünk, és csak fél szá­zalékkal emelkedett az ár­szint. Ha 1969-ben a zöld­ség- és gyümölcstermés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvonal növekedése — szemben a tervezett egy-két százalékkal — csak fél szá­zalék lesz. A demográfiai hullám is­mert problémájáról szólva Fock Jenő elvetette azt a véleményt, miszerint az öt­venes évek elején született korosztályok csak bajt és gondot okoznak a kormány­nak. A kormányzat megkülön­böztetett gonddal foglal­kozik e korosztályokat érintő kérdésekkel, ame­lyek azonban nem olyan súlyosak, mint ahogy ed­dig a közvélemény is gon­dolta. A gyermekgondozási segély idejének és a jogosultak körének bővítése révén mintegy 120—140 ezer asz­­szony marad otthon a mun­kából, ezeknek a helyét többségében fiatal nők, lá­nyok foglalják el. Jelentő­sen kiterjesztették a fiata­labb korosztály számára a négy-hat órás foglalkozta­tottságot is. A középisko­lákba 1969-ben körülbelül ugyanannyi gyereket vesz­nek fel, mint 1968-ban, vagy a korábbi években, de a szakmunkásképző isko­lákba körülbelül 25 ezerrel többet, mint az elmúlt évek átlagában. Ugyancsak pozi­tív irányban hat, hogy 1968- ban mintegy 20 százalékkal többen jelentkeztek a ter­melőszövetkezetekbe tag­nak, vagy kértek alkalma­zást, mint a múlt években. Ugyanakkor azonban prob­lémát okoz majd az elmúlt nyolc-tíz év, amikor éven­te körülbelül 30—40 ezer gyerekkel született keve­sebb. Nyilatkozatának befejezé­seként Fock Jenő így ösz­­szegezte az 1969-es esztendő kilátásait, nagyon optimis­ta vagyok, és azt hiszem, a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen or­szágunk fejlődését ille­tően. Folytatni fogjuk a mun­kát, amit eddig is végez­tünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva okos emberek gyülekezeté­vel, a széles közvélemény­­nyel, még több ember segít­ségét, támogatását, aktív közreműködését megnyerve. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemében 40 vietnami fiatal tanulja az elektroműszerész szak­mát. Az üzem egyébként évente, több mint 30 ezer magnetofont gyárt. Viharálló festék . Sokféle követelményt kell kielégítenie a korszerű út­jelző festéknek. Gyorsan kell száradnia, mert a for­galmat a felfestett szaka­szokról nem lehet hosszú ideig elterelni. Mindezek figyelembe vé­telével a BUDALAKK ki­dolgozta a VIATEX nevű útburkolat jelző festéket. A VIATEX 10 perc alatt szá­raz, jó fedőképességű, ko­pásálló, tűri a vizet, állja a vihart. Egyaránt jól tapad beton, kő és aszfaltburkola­ton. HOGYAN VÉDEKEZZÜNK a meghűléses betegségek ellen? Az őszi-téli idő beálltával sokasodnak és terjednek a meghűléses betegségek. Ezek csökkentik az em­ber teljesítőképességét, rossz közérzetet okoznak. Hogyan védekezzünk e betegség ellen, és mit te­gyünk, ha már bekövetkezett? A szokásos egészségügyi rendszabályokon kívül na­gyon ajánlati» a magas C-vitamin-tartalmú italok fogyasztása! Az orvosok véleménye szerint ez fo­kozza a szervezet ellenállóképességét. Hazánk leg­gazdagabb C-vitamin-tartalmú itala a CSIPKESZÖRP, amelynek előnyös hatását már régóta ismerjük. A CSIPKESZÖRP rendszeres fogyasztásával könnyen, egyszerűen és kellemesen hozzájuthatunk napi C-vit­amin-szük­ségletünkhöz Különösen fontos e csipkeszörp fo­gyasztása most amikor étrendünk amúgy is sze­gény C-vitaminban. A családi fogyasztáson kívül nagyon ajánlatos, hogy az ipari üzemek, a közleke­dési stb. vállalatok dolgozóiknak ezt adják védő­italként, mert bebizonyosodott, hogy a CSIPKESZÖRPÖT fogyasztók körében a megbetegedések száma jelen­tősen csökken. NAPIRENDEN 11 főváros közlekedése PERUK A KIVITELEZŐ? Kerek egy esztendeje ala­kult a Fővárosi Tanács több közlekedési vállalatának összevonásával a BKV. Er­ről az esztendőről figyelem­re méltó beszámolót készí­tett a vállalat. Bebizonyoso­dott, hogy egységes irányítás mellett eredményesebb a munka. Egyike a legjelentősebb beruházásoknak a Fehér úti főműhely építkezése, mely­re összesen 160 millió forin­tot irányoztak elő, s eddig mintegy 24 milliót költöttek el. A 23-as számú Állami Építőipari Vállalat ugyanis lemaradt a munkával a metró építése miatt. Az eredeti határidőt en­nek ellenére is megtart­ják: 1970 augusztus végé­re üzembe helyezik a Fe­hér úti főműhelyt. A másik nagy jelentőségű beruházása a BKV-nak az óbudai autóbuszforgalmi te­lep. Az építkezés 1965 de­cemberében kezdődött, s ed­dig csaknem 25 millió értékű munkát végeztek el. A tel­jes építési költség megkö­zelíti a 79 millió forintot. Az­­ idén a munkálatokat meg­gyorsítják,­­ így minden va­lószínűség szerint ősszel, legkésőbb novemberre el­készül az új óbudai autó­buszgarázs. Aránylag kisebb összeget fordítottak ,­ a Bornemissza téli autóbusz végállomás építésére. A tél elején átad­ták ugyan rendeltetésének, de különböző hibákat ész­leltek, amelyeket a kivite­lező vállalat nem javított ki, s ezért a BKV pert indított. Beszámoltunk korábban arról, hogy az elavult HÉV- vonalak helyére korszerű gyors­vasú­tat terveznek. A most véget ért esztendőben tíz motorkocsit tettek al­kalmassá az óránkénti 70 kilométeres sebességre. Tá­volabbi cél, az összes H­ÉV- vonal motorkocsijainak át­alakítása, illetve kicserélése ilyen sebességűre, később pedig 80 kilométerre növe­lik az óránkénti sebességet A jelenlegi átlagsebesség 50 kilométer óránként, 1970- ben és 71-ben új, nagy be­fogadóképességű, az eddi­gieknél is modernebb jár­műveket állítanak be. A sebesség fokozása és a forgalom sűrítése megkö­veteli a vágányok korsze­rűsítését is. A fővonalakon nehezebb vágányokat helyeznek majd el, amelyek jobban ellenáll­nak a kopásnak, elhasználó­dásuk lassúbb és kevesebb fenntartási munkát igényel­nek. A közeljövőben átépí­tik például a vágóhídi vo­nalon a József Attila telep— Szigetszentmiklós-Alaó, a Soroksár—Dunaharaszti kö­zötti pályaszakaszt, a szent­endrei vonalon Aquincum— Óbuda MÁV összekötő vá­gányt, a cinkotai vonalon a Mátyásföld-Alsó és Cink»«« közötti szakaszt és egyidejű­leg a Sarjú utcai hidat kor­szerűsítik; Gödöllőn a Sza­badság téri megállóhelyen az új és mai igényeknek megfelelő peront építenek. MIRELIT ss rem tudom pontosan — és bár többször is olvas­tam róla —, miképpen hű­ti le mélyre kitűnő vállala­tunk, a „Mirelit”, az epret, cseresznyét, szilvát, spenó­tot. Ervin barátomról is csak azt tudom, hogy az élet végezte el benne a tar­tós fagyasztás műveletét. Amikor megismerkedtünk — nem is olyan régen­­—, a legkisebb igazságtalanság is „kiborította", állandó er­kölcsi hőemelkedése volt. Én rezignált legyintéssel kí­vántam elintézni, például, azt­ a tényt, hogy — első nagyobb baráti beszélgeté­sünk után, az éjszaka is nyitva tartó kiskávéházban — a pincérnő tíz forinttal többet számolt, mint amennyit fogyasztottunk,­­ az elvek,a BISZ — a Becsü­let íratlan Szabályzata­­— nevében kérte ki magának (meglehetősen hangosan és nem is röviden) a pincérnő magatartását. S felháboro­dása eszmei bázisát erősíti, hogy szó sem volt arról, miszerint ő fizeti a szám­lát. A tíz forint azért fájt neki, mert egy embertársa cinizmusát szimbolizálta. S mélyen elvi alapja volt — például — annak a kiál­lásának is, amely a 12-es autóbuszon történt, körül­belül két éve. Együtt utaz­tunk Ervinnel, és a Wesse­lényi utcánál egy férfiú erőteljesen a lábamra lé­pett. Tehát nem az ő lábá­ra, hanem az enyémre. Er­vin rögtön lehordta a láb­­ralépőt, miért nem tud őt győzni. Én — őszintén meg­mondom — leintettem vol­na, mert nem álltam az er­kölcsi felháborodás olyan magas piedesztálján, mint — akkor még — Ervin. Ezt a lobogó szellemet azonban nem lehetett csak úgy el­fojtani. — Nem látja, ma­ga, marha — ordította az ismeretlen lábralépőre —, hogy egy mamlasz hülye áll maga előtt, egy szeren­csétlen, akin úgyis minden­ki tapos?!... Hát nem lát­ja a vaksi szemével, hogy az ilyen alakokra ügyelni kell, mert elég egy mozdu­lat, és trottyá válnak? ... Igen, ilyen volt — ismét­lem, nem is olyan régen — Ervin, a gyengék védelme­zője, az igazság bajnoka. Nem tudom, mi történt vele és benne, mert elég hosszú ideig nem találkoz­tunk. A múltkor azonban összefutottunk, is egy presszóban megbeszéltük a dolgokat. Már a beszélgetés elején feltűnt nekem, hogy egy kicsit elembertelene­­dett. Például, amikor kije­lentettem, hogy jó lenne, ha Vancsura megdöglene, nem helyeselt — mint vár­tam volna — lobogó hév­vel, a fiatalos szívek tiszta szenvedelmével. Csak né­zett maga elé, mint aki el­idegenedett régi eszmé­nyeitől. És amikor felvetet­tem a gondolatot, hogy gyújtsuk fel azt az iroda­helyiséget, amelyben Búr- Zolák székel, nem vette ész­re, nem méltányolta, hogy a szép tervvel kiléptem egykori rezignáltságomból, s egy etikai magaslatra ka­paszkodtam. Hiszen mi hasznom volna Burzálák felgyújtásában? Csak a tár­sadalom javát és a történe­lem érdekét nézem. Mélyrehűtött, hibernált Ervinem azonban — úgy látszik — elvesztette egy­kori érzelmi gazdagságát. Az egész beszélgetés alatt közömbös volt, fanyar, unatkozó. Csak akkor vil­lant fel benne némi érdek­lődés, amikor a pincér jött a számlára­. Gondosan ösz­­szeszámlálta az adatokat, és elégedetten bólogatott, mert minden stimmelt. És amikor nem nyúltam a pénztárcámhoz — arra gon­dolva, hogy eddig általában én fizettem, s most nyilván ő kíván a vendéglátó len­ni, hiszen ő is hívott — a presszóba —, hangosan rám förmedt. — Na, mi lesz? Nem lehet visszaélni egy különben is mulyának lát­szó vendéglátóipari dolgozó idejével... Egy pillanatra meghök­kentem, de aztán jóleső melegség sugárzott szét bennem. Mégsem vált hát teljesen mirekit­ emberré ez az Ervin. Mégis maradt benne érzés ... Antal Gábor Nyírfaerdő a szennyvíz ellen A szigetvári konzervgyár rekonstrukciója során ere­deti módon oldják meg az ipari szennyvíz elvezetését Hosszú kísérletezés és ku­tatás után úgy döntöttek, hogy átemelő szivattyúk se­gít­ségével egy öt kilométer­rel távolabbi erdőbe vezetik az ipari szennyvizet. Erre a célra a gyár 200 holdja nyírfaerdőt telepített, me­lyet aztán szakaszosan árasztanak majd el. Az er­dőt — amely jelentős meny­­nyiségű cellulózát is ad majd — a Görösgali Állami Gaz­daság gondozza a konzerv­gyárral kötött szerződés ér­telmében.

Next