Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
Fock Jenő nyilatkozata a közvéleményről, a lakáshelyzetről és az életszínvonalról (Folytatás a 1 1. oldalról) különösen a megrögzött visszaesőkkel keményebben kell eljárni. A törvény teljes szigorával kell fellépni a politikai bűntettet elkövetőkkel szemben is, ugyanakkor azonban differenciáltan kell végezni ezt a munkát, nem kell rögtön ellenségnek kikiáltani valakit azért, mert nem minden kérdésben ért velünk egyet. A Minisztertanács elnöke kifejtette, jó érzés tudni, hogy az emberek bíznak a rendszerben, az eszme erejében, a párt és a kormány vezetőiben. Ha az ember ezt érzi, bátran neki mer fogni komolyabb, nagyobb reformoknak is és közben mindig áthatja a gondolat, amit vagy tizenkét évvel ezelőtt fogalmaztunk meg: a népet akarjuk szolgálni. Hozzátette azonban: csak addig érdemeljük meg, hogy helyünkön legyünk, amíg valóban szolgáljuk a népet, amíg nem élünk vissza azzal a beosztásba, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. A kormányzati munkáról szólva Fock Jenő elmondta, hogy 1968-ban huszonöt ülésén körülbelül 300 napirendet tárgyalt meg a Minisztertanács, köztük sok, a lakosságot közvetlenül érintő kérdést. A nyilatkozat további részében ezek közül emelt ki néhányat Fock Jenő. A lakáshelyzetről — egyebek között — elmondta, hogy azzal, mint a legnagyobb szociális problémával, a múlt évben is több alkalommal foglalkozott a kormány. Kijelentette: az ötéves lakásépítési tervet teljesíteni fogjuk. Az ötéves terv eddigi három éve alatt a részarányos előirányzatot teljesítettük. Januárban foglalkozik majd a kormány azzal, hogy az 1969-re tervezett 62 ezer lakásnál hogyan lehetne néhány ezerrel többet építeni. Hangsúlyozta, ha az üzemek úgy élnének a Gazdasági Bizottság határozatából adódó lehetőségekkel, mint például a székesfehérvári VIDEOTON, ahol a vállalati nyereségből 70 lakást építenek az idén, akkor ez körülbelül 3-4 ezer lakással jelentene többet országos szinten, ami nagyon jó lenne A parasztság és a munkásság életszínvonalának közelítéséről szólva a miniszterelnök elmondta: a parasztok életszínvonala tavaly nemcsak megközelítette, hanem valószínűleg el is érte a munkások életszínvonalát, s a feladat most már nem az, hogy reáljövedelemben, reálfogyasztásban érje el a parasztság a munkásosztály életszínvonalát, hanem az — ami ugyancsak nagy probléma —, hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse. A csökkentett munkaidőről szólva Fock Jenő hangsúlyozta: 1968 végéig körülbelül egymillió ember már csökkentett munkaidőben dolgozott, ez év közértéig további félmillió ember fog csökkentett munkaidőben dolgozni, és 1969 végéig lényegében végrehajtjuk a határozatot, amelyet tulajdonképpen 1970 végéig kellett volna végrehajtanunk. Fock Jenő kiemelte: ha továbbra is olyan eredményesen, vagy még eredményesebben dolgozunk, mint az ötéves terv eddigi három esztendejében, akkor 1970-ben már arról tudunk tárgyalni, hogyan terjesszük ki további nagy rétegekre a munkaidő-csökkentést. A gazdaságirányítási reform első esztendejének eredményeiről a miniszterelnök kijelentette, hogy általában-egészében bevált a gazdaságirányítás új rendszere, a hatékonyság, a termelékenység alakulása szempontjából azonban nem lehetünk teljesen elégedettek. Főleg ilyen szempontból kellett újra átvizsgálni a szabályozó eszközöket, és elvégezni az újraszabályozást. Tehát anélkül, hogy a rendszer alapelveit megváltoztattuk volna, a szabályozást változtatnunk kellett, hogy a gazdaságirányítás egész rendszere jobban ösztönözzön a hatékonyságra, a termelékenység növelésére. A fogyasztói árak ez évi alakulásáról Fock Jenő így nyilatkozott: reméljük, nem lesz aszály, és így az áralakulás kedvezőbb lesz, mint a múlt esztendőben volt. Egészében az idei áralakulástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968-ban. Ennek megfelelően egy-két százalékos árszínvonal-növekedéssel számolunk, s ebben minden árucikk ára, sőt, a szolgáltatások ára is benne van. 1968-ban is egy-két százalékos árszínvonal-növekedést terveztünk, és csak fél százalékkal emelkedett az árszint. Ha 1969-ben a zöldség- és gyümölcstermés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvonal növekedése — szemben a tervezett egy-két százalékkal — csak fél százalék lesz. A demográfiai hullám ismert problémájáról szólva Fock Jenő elvetette azt a véleményt, miszerint az ötvenes évek elején született korosztályok csak bajt és gondot okoznak a kormánynak. A kormányzat megkülönböztetett gonddal foglalkozik e korosztályokat érintő kérdésekkel, amelyek azonban nem olyan súlyosak, mint ahogy eddig a közvélemény is gondolta. A gyermekgondozási segély idejének és a jogosultak körének bővítése révén mintegy 120—140 ezer aszszony marad otthon a munkából, ezeknek a helyét többségében fiatal nők, lányok foglalják el. Jelentősen kiterjesztették a fiatalabb korosztály számára a négy-hat órás foglalkoztatottságot is. A középiskolákba 1969-ben körülbelül ugyanannyi gyereket vesznek fel, mint 1968-ban, vagy a korábbi években, de a szakmunkásképző iskolákba körülbelül 25 ezerrel többet, mint az elmúlt évek átlagában. Ugyancsak pozitív irányban hat, hogy 1968- ban mintegy 20 százalékkal többen jelentkeztek a termelőszövetkezetekbe tagnak, vagy kértek alkalmazást, mint a múlt években. Ugyanakkor azonban problémát okoz majd az elmúlt nyolc-tíz év, amikor évente körülbelül 30—40 ezer gyerekkel született kevesebb. Nyilatkozatának befejezéseként Fock Jenő így öszszegezte az 1969-es esztendő kilátásait, nagyon optimista vagyok, és azt hiszem, a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen országunk fejlődését illetően. Folytatni fogjuk a munkát, amit eddig is végeztünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva okos emberek gyülekezetével, a széles közvéleménynyel, még több ember segítségét, támogatását, aktív közreműködését megnyerve. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemében 40 vietnami fiatal tanulja az elektroműszerész szakmát. Az üzem egyébként évente, több mint 30 ezer magnetofont gyárt. Viharálló festék . Sokféle követelményt kell kielégítenie a korszerű útjelző festéknek. Gyorsan kell száradnia, mert a forgalmat a felfestett szakaszokról nem lehet hosszú ideig elterelni. Mindezek figyelembe vételével a BUDALAKK kidolgozta a VIATEX nevű útburkolat jelző festéket. A VIATEX 10 perc alatt száraz, jó fedőképességű, kopásálló, tűri a vizet, állja a vihart. Egyaránt jól tapad beton, kő és aszfaltburkolaton. HOGYAN VÉDEKEZZÜNK a meghűléses betegségek ellen? Az őszi-téli idő beálltával sokasodnak és terjednek a meghűléses betegségek. Ezek csökkentik az ember teljesítőképességét, rossz közérzetet okoznak. Hogyan védekezzünk e betegség ellen, és mit tegyünk, ha már bekövetkezett? A szokásos egészségügyi rendszabályokon kívül nagyon ajánlati» a magas C-vitamin-tartalmú italok fogyasztása! Az orvosok véleménye szerint ez fokozza a szervezet ellenállóképességét. Hazánk leggazdagabb C-vitamin-tartalmú itala a CSIPKESZÖRP, amelynek előnyös hatását már régóta ismerjük. A CSIPKESZÖRP rendszeres fogyasztásával könnyen, egyszerűen és kellemesen hozzájuthatunk napi C-vitamin-szükségletünkhöz Különösen fontos e csipkeszörp fogyasztása most amikor étrendünk amúgy is szegény C-vitaminban. A családi fogyasztáson kívül nagyon ajánlatos, hogy az ipari üzemek, a közlekedési stb. vállalatok dolgozóiknak ezt adják védőitalként, mert bebizonyosodott, hogy a CSIPKESZÖRPÖT fogyasztók körében a megbetegedések száma jelentősen csökken. NAPIRENDEN 11 főváros közlekedése PERUK A KIVITELEZŐ? Kerek egy esztendeje alakult a Fővárosi Tanács több közlekedési vállalatának összevonásával a BKV. Erről az esztendőről figyelemre méltó beszámolót készített a vállalat. Bebizonyosodott, hogy egységes irányítás mellett eredményesebb a munka. Egyike a legjelentősebb beruházásoknak a Fehér úti főműhely építkezése, melyre összesen 160 millió forintot irányoztak elő, s eddig mintegy 24 milliót költöttek el. A 23-as számú Állami Építőipari Vállalat ugyanis lemaradt a munkával a metró építése miatt. Az eredeti határidőt ennek ellenére is megtartják: 1970 augusztus végére üzembe helyezik a Fehér úti főműhelyt. A másik nagy jelentőségű beruházása a BKV-nak az óbudai autóbuszforgalmi telep. Az építkezés 1965 decemberében kezdődött, s eddig csaknem 25 millió értékű munkát végeztek el. A teljes építési költség megközelíti a 79 millió forintot. Az idén a munkálatokat meggyorsítják, így minden valószínűség szerint ősszel, legkésőbb novemberre elkészül az új óbudai autóbuszgarázs. Aránylag kisebb összeget fordítottak , a Bornemissza téli autóbusz végállomás építésére. A tél elején átadták ugyan rendeltetésének, de különböző hibákat észleltek, amelyeket a kivitelező vállalat nem javított ki, s ezért a BKV pert indított. Beszámoltunk korábban arról, hogy az elavult HÉV- vonalak helyére korszerű gyorsvasútat terveznek. A most véget ért esztendőben tíz motorkocsit tettek alkalmassá az óránkénti 70 kilométeres sebességre. Távolabbi cél, az összes HÉV- vonal motorkocsijainak átalakítása, illetve kicserélése ilyen sebességűre, később pedig 80 kilométerre növelik az óránkénti sebességet A jelenlegi átlagsebesség 50 kilométer óránként, 1970- ben és 71-ben új, nagy befogadóképességű, az eddigieknél is modernebb járműveket állítanak be. A sebesség fokozása és a forgalom sűrítése megköveteli a vágányok korszerűsítését is. A fővonalakon nehezebb vágányokat helyeznek majd el, amelyek jobban ellenállnak a kopásnak, elhasználódásuk lassúbb és kevesebb fenntartási munkát igényelnek. A közeljövőben átépítik például a vágóhídi vonalon a József Attila telep— Szigetszentmiklós-Alaó, a Soroksár—Dunaharaszti közötti pályaszakaszt, a szentendrei vonalon Aquincum— Óbuda MÁV összekötő vágányt, a cinkotai vonalon a Mátyásföld-Alsó és Cink»«« közötti szakaszt és egyidejűleg a Sarjú utcai hidat korszerűsítik; Gödöllőn a Szabadság téri megállóhelyen az új és mai igényeknek megfelelő peront építenek. MIRELIT ss rem tudom pontosan — és bár többször is olvastam róla —, miképpen hűti le mélyre kitűnő vállalatunk, a „Mirelit”, az epret, cseresznyét, szilvát, spenótot. Ervin barátomról is csak azt tudom, hogy az élet végezte el benne a tartós fagyasztás műveletét. Amikor megismerkedtünk — nem is olyan régen—, a legkisebb igazságtalanság is „kiborította", állandó erkölcsi hőemelkedése volt. Én rezignált legyintéssel kívántam elintézni, például, azt a tényt, hogy — első nagyobb baráti beszélgetésünk után, az éjszaka is nyitva tartó kiskávéházban — a pincérnő tíz forinttal többet számolt, mint amennyit fogyasztottunk, az elvek,a BISZ — a Becsület íratlan Szabályzata— nevében kérte ki magának (meglehetősen hangosan és nem is röviden) a pincérnő magatartását. S felháborodása eszmei bázisát erősíti, hogy szó sem volt arról, miszerint ő fizeti a számlát. A tíz forint azért fájt neki, mert egy embertársa cinizmusát szimbolizálta. S mélyen elvi alapja volt — például — annak a kiállásának is, amely a 12-es autóbuszon történt, körülbelül két éve. Együtt utaztunk Ervinnel, és a Wesselényi utcánál egy férfiú erőteljesen a lábamra lépett. Tehát nem az ő lábára, hanem az enyémre. Ervin rögtön lehordta a lábralépőt, miért nem tud őt győzni. Én — őszintén megmondom — leintettem volna, mert nem álltam az erkölcsi felháborodás olyan magas piedesztálján, mint — akkor még — Ervin. Ezt a lobogó szellemet azonban nem lehetett csak úgy elfojtani. — Nem látja, maga, marha — ordította az ismeretlen lábralépőre —, hogy egy mamlasz hülye áll maga előtt, egy szerencsétlen, akin úgyis mindenki tapos?!... Hát nem látja a vaksi szemével, hogy az ilyen alakokra ügyelni kell, mert elég egy mozdulat, és trottyá válnak? ... Igen, ilyen volt — ismétlem, nem is olyan régen — Ervin, a gyengék védelmezője, az igazság bajnoka. Nem tudom, mi történt vele és benne, mert elég hosszú ideig nem találkoztunk. A múltkor azonban összefutottunk, is egy presszóban megbeszéltük a dolgokat. Már a beszélgetés elején feltűnt nekem, hogy egy kicsit elembertelenedett. Például, amikor kijelentettem, hogy jó lenne, ha Vancsura megdöglene, nem helyeselt — mint vártam volna — lobogó hévvel, a fiatalos szívek tiszta szenvedelmével. Csak nézett maga elé, mint aki elidegenedett régi eszményeitől. És amikor felvetettem a gondolatot, hogy gyújtsuk fel azt az irodahelyiséget, amelyben Búr- Zolák székel, nem vette észre, nem méltányolta, hogy a szép tervvel kiléptem egykori rezignáltságomból, s egy etikai magaslatra kapaszkodtam. Hiszen mi hasznom volna Burzálák felgyújtásában? Csak a társadalom javát és a történelem érdekét nézem. Mélyrehűtött, hibernált Ervinem azonban — úgy látszik — elvesztette egykori érzelmi gazdagságát. Az egész beszélgetés alatt közömbös volt, fanyar, unatkozó. Csak akkor villant fel benne némi érdeklődés, amikor a pincér jött a számlára. Gondosan öszszeszámlálta az adatokat, és elégedetten bólogatott, mert minden stimmelt. És amikor nem nyúltam a pénztárcámhoz — arra gondolva, hogy eddig általában én fizettem, s most nyilván ő kíván a vendéglátó lenni, hiszen ő is hívott — a presszóba —, hangosan rám förmedt. — Na, mi lesz? Nem lehet visszaélni egy különben is mulyának látszó vendéglátóipari dolgozó idejével... Egy pillanatra meghökkentem, de aztán jóleső melegség sugárzott szét bennem. Mégsem vált hát teljesen mirekit emberré ez az Ervin. Mégis maradt benne érzés ... Antal Gábor Nyírfaerdő a szennyvíz ellen A szigetvári konzervgyár rekonstrukciója során eredeti módon oldják meg az ipari szennyvíz elvezetését Hosszú kísérletezés és kutatás után úgy döntöttek, hogy átemelő szivattyúk segítségével egy öt kilométerrel távolabbi erdőbe vezetik az ipari szennyvizet. Erre a célra a gyár 200 holdja nyírfaerdőt telepített, melyet aztán szakaszosan árasztanak majd el. Az erdőt — amely jelentős menynyiségű cellulózát is ad majd — a Görösgali Állami Gazdaság gondozza a konzervgyárral kötött szerződés értelmében.