Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

1969-09-11 / 212. szám

Századok emléke a kriptában Tíz kilométernyi dokumentum A tanács felügyelete Mielőtt leereszkednénk a csigalépcsőn, a raktár fő­nöke rám tukmál egy kék köpenyt: — Hideg lesz odalent. Hét méterrel a Szent Ist­ván tér szintje alatt egy óriási terjedésű, dohos, hu­zatos kriptában sétálunk. — Nyolc Celsius fok van itt télen, nyáron — hallom mellettem. Tulajdonképpen halot­taknak készült, kőből fa­ragott koporsóknak, elszá­radt koszorúknak. A Bazi­lika plébánosai egyidőben gipszszobrok, töredékek, törmelékek tárolására hasz­nálták. A súlyos, 4—5 mé­ter széles, falakkal hatá­rolt, párát lehelő világba napfény méig nem tört be, külvilági nesz nem szi­várgott idáig. A második világháború idején tökéle­tesen bombabiztosnak tartották. Ezért kapott he­lyet idei­ént, a szarkofágok­nak szánt mélységben, a századok életét megörökí­tő, rögzítő, irdatlan anyag, a Budapest Főváros Levél­tára termeket elborító pa­pírtengere. Árvíz a templomban Dr. Őri Jánostól, a Le­véltár megbízott igazgató­jától kapom a következő adatokat: — A Fővárosi Levéltár anyagának 65 százaléka mintegy 10 ezer mázsa sú­lyú, vagyis tízezer folyó­­méternyi nyirkosodó, ned­­vesedő dokumentum még mindig a Bazilika alatt fekszik, jóllehet, több mint negyedszázad telt el az­óta, hogy a Városházáról átköltöztették. A múlt években fokozatosan visz­­szaszállították a Városhá­zára az 1373 előtti irato­kat — Pestet, Budáét és Óbudáét —, ez a mennyi­ség 2000 mázsányi. Történeteket jócskán gyűjthetnénk: mi minde­nen ment *nressztül a Le­véltár, miként öntötte el az altemplom kútján át a múlt évtizedben a Duna, hogyan riogatja őrzőit, tu­dományos munkatársait a periodikusan bekövetkező szennyvízbetörés, hol ros­­kadt össze legutóbb is két állványzat, milyen nehéz embert találni a csúzt, mellhártyagyulladást, lég­csőhurutot kiváltó levegő­ben végzendő munkára, és így tovább. De az igazgató azt mondja: most végre itt az idő, hogy mégse pa­naszkodjanak. A múlt év­ben a Levéltár a Fővárosi Tanács közvetlen felügye­­lete alá került és a tanács a Levéltár elhelyezésének ügyét fejlesztési tervébe vette. Aztán az új levél­tári törvénytől is azt lehet várni végső soron, hogy az iratvédelem, a megóvás, a modernebb ügyvitel hangsúlyozásá­val szintén hathatós támo­gatást ad a költözés, de mégis min­dennél jobban várják. Az élet egyelőre változás nélkül zajlik hét méterrel a tér alatt. A fűtött olva­sóban ma jelent meg az idei háromszázkilencven­­hatodik kutató, aki a krisz­tinavárosi községi elemi is­kola 1842—1860-as osztály­zókönyvét kérte ki. (Talá­lomra felütök egy lapot. Milyen volt az akkori osz­tályzónapló? Fischer Fer­­dinándról például ezt olva­som: tehetsége: jeles, er­kölcse: jeles, szülők rang­ja: kőműves. Ez a három fontos rovat szerepel min­denütt.) A folyosón két tucatnyi zsák hever, lyukain tépett papírlapok kandikálnak ki, nemrég selejteztek, a végképp használhatatlan­ná vált anyagot nem tud­ják tartani. A napokban várják a MÉH kocsiját. Kósa Csaba 15 évi „jótállás" . Végül is az a cél, hogy az anyagot ki tudjuk hozni a Bazilika altemplomából. A romlásveszély mellett a túlzsúfoltsággal is küz­dünk , a külső szervektől már jó ideje helyhiány mi­att nem tudunk átvenni új iratanyagot. Vagy új épü­letet kell kapnunk, vagy egy kiürítetthez és felújít­­hatóhoz jutnunk. Persze, itt óriási méretekről van szó: legalább 25 ezer lég­köbméter kerestetik! — Ön szerint hány évet bírna még ki idelenn a Le­véltár? —­ Tíz-tizenöt év múltán elrágnák a rovarok, szét­­málasztaná a penész. A selejt Ez a mostani tudósítás a fővárosi központi szervek, hivatalok, intézmények, közüzemek, bíróságok ira­tainak világából egyelőre csak a jelenről szólhat. Di­deregve járunk a kripta boltívei alatt, tanoncszer­­ződések, iktatók, ipartestü­leti könyvek, 20—25 kilós papírtömbök között, tér­képszelvények, elöljárósá­gi névsorok mellett. A kí­sérők arról beszélnek, hogy sziszifuszi munka lesz a MOZI MOZI EZT A SZÁMOT HÍVJA: 17-19-36 Rendszeresen tájékoztatja önt a fővárosi mozik műsoráról! 17-19-36 Ezen a telefonszámon rövid ismertetést kap a héten bemutatásra kerülő filmekről és a heti moziműsorról MOZI MOZI 17-19-36 Hívhatja mindennap, 17 órától másnap reggel 8 óráig, szombaton 14 órától hétfő reggel 8 óráig A BKV mai napja A Budapesti őszi Vásár mai központi programja: a vasi műszaki szakmai nap. Ennek keretében a Csepel Művek vezetői tájékoztat­ják a kereskedelmi szakem­bereket a kerékpár, a mo­torkerékpár-gyártás jele­néről és fejlesztési elkép­zeléseiről. Délelőtt a harisnyagyár vezetői a könnyűipari pa­vilonban fogadták az új­ságírókat és ismertették legújabb termékeiket. Az Autótaxi felhívása A Fővárosi Autótaxi Vállalat dolgozói felhívás­sal fordultak a „Vezess balesetmentesen’” mozga­lomban részt vevő vala­mennyi közlekedési vál­lalathoz. A felhívás szá­mos javaslatot tartalmaz: milyen eszközökkel és módszerekkel lehet és kell csökkenteni a közle­kedési baleseteket, külö­nös tekintettel az őszi és téli forgalomra. Elmaradt határidők nyomában Az épülő kelenföldi mosodánál A Patyolat és a főváros korszerű mosodájának alapkövét a kelenföldi új lakóházak szomszédságá­ban, a Nándorfejérvári út 80—86. szám alatt rakták le. A felvonulási épület utca felőli falán most is jól ol­vasható a biztos kezdés — 1966. április 5. — és a befeje­zés óvatos —­ 1968 — időjelzése. Minthogy azonban már a 69-es évnek is a vége felé tartunk, jogos a kérdés: hol tart az építkezés, s mi a kilátás arra, hogy leg­alább az újabban beharan­gozott időre — jövő év áp­rilisára kezdhessék a pró­baüzemelést? Az ideiglenes kaputól jobbra tavaly készült el az üzem leendő, több mint öt­száz személyes, négyszin­tes épülete, amely jelenleg a 21-es Építőipari Vállalat és a Patyolat dolgozóinak ad helyet étkezéshez, mos­dáshoz, öltözéshez. Függő­­folyosó köti majd össze a mosodával: nem kell a gőzből az udvaron át köz­lekedni. Most azonban még kisebb földbuckákon, fa­lépcsőkön át vezet az út az üzem épületéhez. Itt minden a formálódás nyers képét mutatja. Lent, ahol majd a szennyes ru­hákat tárolják és szortí­rozzák, a­­jelzőgépek és a szállítószalagok már helyükre kerültek, a világítótestek és részben a padozat is; a vakolás és még sok egyéb belső munka azonban még csak ezután következik. Az emeleten, ahová lif­ten szállítják majd mosás­ra a szennyest, szilárd be­tongyűrűk mutatják a 11 nagy teljesítményű mosó­gép és mángorló helyét. A 21-es Építőipari Vállalat igazgatójának ígérete sze­rint október végére hozzá­foghatnak a gépek felállí­tásához és szereléséhez. A mosodai részt különle­ges szigeteléssel látják el, fejük felett pedig a Ma­gyarországon elsőként itt alkalmazott és a képünkön is látható úgynevezett séd tetőket szigetelik. Egy-egy ilyen tető szigetelése hat napig tart. A hőfogadó épület előtt a csöveket bur­kolják. A kaputól fölfelé és a mosoda emeleti szintjé­ben találkozó ,harminc mé­teres rámpa építését is nemrég kezdték meg, összefoglalva: ha a látottakat kiegé­szítjük az ígéretekkel — egészen közelinek tűnik az üzemkezdés pillanata. Csakhogy elszaladt már jó néhány határidő, s ez arra int, hogy leg­alább a jelenlegi erőket — ha nem többet — latba kell vetni, hogy jövő ápri­lisára valóban elkészüljön a rég húzódó építkezés. Dániel Mária a férfinak szerencséje volt. Kevesen utaztak a villamoson, nyugodtan el­helyezhette a két széket. Az egyiket óvatosan az ölé­be vette, a másikat maga mellé csúsztatta. A székek fából készültek, kerek, pi­ros tetejük volt. A cipészeti ülőalkalmatosságához ha­sonlítottak, de azt mond­ják, most ez a konyhai di­vat. Egy nő azonnal ránézett a­ székekre. Hosszan vizs­­gálgatta őket aztán meg­kérdezte: — Mennyiért vette da­rabját? — Hatvan forintért. A nő nyelt egyet. — Én pont a duplájáért vásároltam hármat a múlt héten. Ha én mondom ma­gának, hogy pontosan ilye­nek a székek, mérget ve­het rá. Csak keskenyebb a A székek lábuk, műanyagból van a tetejük, politúrozottak és a­ lábuk végén valami fém izé van. De különben pontosan ilyenek. A férfi nem akar vitat­kozni. Tudja, hogy a fém izével díszített keskeny­­lábú valóban a duplájába kerül, azért nem vett abból. Még ingadozott is, rossz ér­zése volt mikor kijött az áruházból. Most viszont jól érzi magát. Látja a nő sze­mén, hogy irigykedik. Ez jó érzés, biztonságot ad. Mondja is a nő: — Maga aztán jól járt, önérzetesen bólint. — Én jól... Az utasok hallgatagon, de nagy érdeklődéssel sta­tisztálnak. Megnézik ma­guknak a férfit, a nőt, a székeket. Van, aki azonnal elhatározza, hogy vesz há­rom darab ilyen széket és kidobja a régi hokkedliket. Van, aki arra gondol, hogy jól és praktikusan csak fér­fiak tudnak vásárolni. Van, aki örül, hogy a nő mérge­lődne, mert kalap van a nő fején és aki kalapban pa­rádézik — pláne nyáron — az fizessen. Van, aki latol­gatja, hogy fusiban tudna-e ilyen székeket készíteni az üzemben. Van, akinek eszé­be jut, lehet-e egyáltalán széket szállítani a villamo­son. Amikor a nő leszáll, fá­jó búcsúpillantást vet a székekre és elismerő tekin­tetet a férfira. Az úgy nyugtázza mindezt, mint két jól sikerült gyerek bol­dog papája. (bende) KÖZÉRDEKŰ JAVASLAT: Munkaiskola a túlkoros tanulóknak A túlkoros tanulók okta­tásával foglalkozott mai ülésén a XX. kerületi Ta­nács végrehajtó bizottsága. Az oktatási osztály vezető­je beszámolójában elmon­dotta: bár a túlkoros ta­nulók száma fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, s felső tagozatban mégis, több mint kétszeresére emelkedik. . Ezért hozták létre néhány évvel ezelőtt a Szilágyi Dezső utcában a túlkorosok iskoláját, két másik iskolában pedig ta­nulócsoportokban foglal­koznak velük. A beszámoló szerint, a legkitűnőbb nevelőkre volna szükség a túlkoro­sok iskolájának napközi­jében, azonban a kiváló képessé­gű nevelők szaktárgyaikban is jól megállják helyüket, tehát nem csábítja őket a napközis munka. A tantestület erőfeszíté­sei révén, rövid idő alatt elérték, hogy a gyermekek döntő többsége megszeret­te az iskolát. A nevelői munka sikerét tükrözi, hogy van olyan osztály, amelyekben a hiányzási átlag kisebb, mint a nor­mál osztályokban. Kedvező jelenség az is, hogy a nyol­cadik osztályt befejező­­ ta­nulók fele szakmát választ. A szakmunkásképző isko­lák hallgatói pedig a tanu­lásban és a termelő mun­kában egyaránt becsülettel helytállnak. Akad köztük, aki az országos szakmai versenyen hatodik helye­zést ért el, s olyan is, aki középiskolában folytatja tanulmányait. Az oktatási osztály veze­tője javasolta: vizsgál­ják meg egy egész napos munkaiskola létrehozá­sának lehetőségeit. Bizto­sítani kell a túlkoros ta­nulók bekapcsolódását a termelő munkába. Mivel az iskola csak a túl­koros fiútanulókkal fog­lalkozik, meg kellene vizs­gálni a túlkoros lányok helyzetét is. A végrehajtó bizottság elé olyan javasla­tot terjesztettek, hogy a túlkoros tanulók munkába állítása érdekében hívják össze a kerület üzemeinek és vállalatainak vezetőit. (­is) Prolongálták a gulyáspartit Az IBUSZ egyik legnép­szerűbb nyári sportprog­ramját, a hűvösvölgyi nép­­kert mellett esténként ren­dezett gulyáspartit szep­tember végéig prolongálták. A nyár eleje óta tartó nép­ünnepélyen eddig több mint 14 ezren vettek részt, a vendégek között sok kül­földi turista is volt. Az öt­­fogásos vacsorához ifj. Bu­ra Pál népi zenekara ad magyar hangulatú zenei műsort. Népi együttesek tánccal, neves énekesek nó­tával, cigánydalokkal, a já­tékvezető pedig tréfás ver­senyekkel szórakoztatja a soknyelvű társaságot. Az alkalmi szereplők közül ed­dig legnagyobb sikere an­nak az amerikai néger tu­ristának volt, aki zenekari kísérettel énekelt nyelvün­kön — kitűnően — egy csokorra való magyar nó­tát.­­Mint kiderült, egy ha­zájában él­ő m­agyar barátja adta a nyelvleckéket.

Next