Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1969-10-01 / 229. szám
Egy lépésre a megválástól Miért Raszkolnyikov? ♦ Filozófia és érzelem Petrovics Emillel a Bűn és bűnhődés próbáján Erre a légkörre szokták mondani, hogy nagyszerű próbahangulat. Szinte a levegőben érezni: akik csinálják, hisznek benne, szeretik a művet és vállalják nehézségeit. Raszkolnyikov, a gyilkos diák és Szonya, az utcalány a bibliát olvassa. A legendás regényrészlet az Opera háziszínpadán kel életre. Ütő Endre és Házy Erzsébet próbálja Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operájának kettősét. Én öltem meg... — Ez a fajta zene — lelkesedik Körödiy András karmester a jól sikerült kettős végén — ilyen művészeknek való, akik hisznek benne. Szinte természetesnek tűnik: ezen az indulati töltésen csak ilyen muzsika szólalhat meg. A két szereplő a szerzővel és a rendezővel (Mikó Andrással) most a zongora köré gyűlik. Petrovics Emilnek van néhány kérése a főszereplőhöz: — Amikor megérkezel Szonyához, itt még korainak érzem az izgalmat. Mikor vádolod őt bűneiért, még csupán meditálsz, hisz te is bűnös vagy. Próbálod menteni magad, de már nem vagy biztos benne, hogy igazad van. Ne indulatos légy itt, inkább még csak rezignált. Hanem — és Petrovics a zongorához ül, hogy lejátsszon néhány taktust: — „Én öltem meg...”, itt először adod föl a játszmát, itt már igen, itt már jöhet az eszelős extázis. Itt állsz szemben azzal, akit megváltódnak ezzel, az egyetlen lehetséges lénnyel, aki tud valamit a szeretetről... Merd kivárni a pillanatot, amikor végképp föladtad a rögeszmédet, hogy jogod volt ölni, hogy igazad volt. Ez az! — Miért a Bűn és bűnhődést választotta a librettó alapjául? — kérdezem Petrovicsot a próba után. — Nemcsak én választottam őt, ő is engem. Voltaképpen Mikó Andrásé az ötlet. Valahol valakinek ezt mondta: ezt kéne Petrovicsnak megcsinálnia. Ahogy ez a fülembe jutott, abban a pillanatban tudtam: ez az! Pedig akkor már évek óta kerestem a témát. Tudtam, tudtam, hogy ott van a könyvespolcomon, mégsem akadtam rá. — Miért, hogy maga is világirodalmi témát dolgoz fel? — Pedig már a C’est la quearre óta annyira szerettem volna ismét magyar librettót találni! Istenbizony, mindent végigbújtam, Mikes leveleitől a Zord időkig és természetesen a mai irodalmat. Lehet, hogy mégsem olvastam el mindent, de tény, hogy nem találtam megfelelőt. Már-már csőd fenyegetett Pedig én mindig úgy éreztem, hogy az operaírás az, amiért megszülettem. — És mi volt az, ami épp a Dosztojevszkij-regényben ennyire megfogta? — Munka közben jöttem rá, voltaképp mit is jelent nekem ez a mű. Ezt: hogyan válhat az ember saját elméletei rabjává, hogyan van kiszolgáltatva önnön rögeszméinek. Itt van ez a Raszkolnyikov. Zseniális, kiváló morális érzékű fiatalember. S egy következtetés-sor végén odajut, hogy megöl valakit. A következtetés logikus, épp csak kiindulása téves. S ez a tévedés választja el attól, hogy tettével megváltsa önmagát. A lélek legmélye b A kívülálló úgy vélné, hogy a dosztojevszkiji nagy szenvedélyek, a tébolyt súroló egzaltáltság az, ami az operaszerzőt megihlette. Amiről beszélt, az viszont a regénynek inkább a filozofikus oldala. — Igen, de én a filozófiát nem valami száraz tudománynak, hanem az élet egyik vetületének tartom, s én ennek a dosztojevszkiji filozófiának érzelmi-közérzeti hatását akartam a zenével kifejezni. Érezni tetteink következményeit, magatartásunk buktatóit: vívódni, helyesen cselekedtünk-e ... Egy-egy ilyen gondolatsor nagyobb, mélyebb és bonyolultabb érzelmi viharokat idéz elő, mint a szerelem vagy más, annyiszor megénekelt érzés. — És mi volt az a személyes többlet, ami ehhez a témához kötötte? — Szeretem az orosz irodalmat. De hát ezt más is szereti. Van is bennem némi szláv vér, de ez sem döntő. Többről van szó. Ha van a világ zeneirodalmában egy olyan mű amelyet „én szerettem volna megírni”, akkor az a Borisz Godunov. Van is az operámban két taktus, amely utal arra, hogy valamiképp ott vannak a közlendőim, ahol Muszorgszkijnak. Dosztojevszkij lehatolt a lélek legmélyére, s én hiszem, hogy amit ott talált, az ma is érvényes. Ezt úgy dolgoztam fel, hogy ne csak érvényes, hanem élő is legyen. — A próbán hallottam, hogy időnként, amikor a főhős a gondolatait mondja el, hangja magnóról szólal meg. Akárcsak a filmben. — Igen, hatott rám a filmművészet. A librettó megírásában is filmdramaturg, Maár Gyula volt a társam. Elsősorban a sűrítést tanultam a filmtől, ennek köszönhető, hogy a szövegkönyv 62 gépelt oldalra tudta tömöríteni a mintegy 800 oldalas regényt. Petrovics operájának eredeti bemutatója, a budapesti művészeti hetek kimagasló eseménye október 26-án lesz az Állami Operaházban. Fencsik Flóra A kultúra berlini ünnepnapja Az NDK megalakulásának évfordulója alkalmából tizenhárom éve rendszeresen megrendezik a berlini színházi és zenei ünnepnapokat. Az idén a legnagyobb művészi esemény a moszkvai Nagy Színház fellépése lesz a berlini Állami Operában, amelynek együttese jelenleg a Nagy Színházban vendégszerepel. A két híres együttes először vendégszerepel egymás országában, s ez önmagában véve is különleges esemény. A berliniek 14 vagon színházi kelléket küldtek Moszkvába és 400 taggal repültek a szovjet fővárosba. Az NDK megalakulásának 20. évfordulóján Mozart Cosi fan tutte, Beethoven Fidelio, Wagner Mesterdalnokok és Dessau Puntila című operáját adják elő. Berlin két operaszínpadán a következő hetekben ősbemutatókra és premierekre készülnek. Így például a Der Doppelgaenger című darabjára, amelyet Friz Geissler komponált a Komische Oper részére. A tegnap és a ma házassági moráljáról szól. A berlini Állami Opera részére pedig Paul Dessau zenésítette meg Jevgenyij Schwarz A sárkány című darabját. Ugyanitt lesz Jean Kurt Forest Hirosima virágai című operájának premierje. I TELEVÍZIÓ ) SZERDÁN: 17.58: Hírek. — 18.05: Évezredekig a tenger mélyén. Angol kisfilm. — 18.25: Évezredekig a tenger mélyén. Angol kisfilm. — 18.25: Jazzfesztivál — Nagykörösön. Riportfilm. — 18.50: Reklámműsor. — 18.55: Esti mese. — 19.05: Húszéves a Kínai Népköztársaság. — 19.25: A szalántai példa. Riportfilm. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Az árba a halál is beleszámít. Magyarul beszélő NDK tv-film. I. rész. — 21.20: Az öltözködés művészete. 12. A rövid ruha diadala. — 22.00: Tv-híradó. 2. kiadás. CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTT: 8.10: Földrajz (ált. isk. V. oszt.). Az Alföld. — 9.00: Élővilág (ált. isk. VII. oszt.). Idegen tájak élővilága. I. rész. — 9.55: Magyar nyelvtan (ált. isk. V. oszt.). Mit mond a mondat? (7) — József Attila Színház: Két úr szolgája (7) — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7) — Bartók Gyermekszínház a Fővárosi Operettszínházban: A kőszívű ember fiai (bemutató előadás, 3) — Kis Színpad: Urak és elvtársak (fél 8) — Állami Bábszínház: Tündér Lala (3) — Zeneakadémia Kisterem: Szűcs Lóránt zongoraestje (Mikrokosmos, 1. el., fél 8) — Kamara Varieté: Vonítós négyes (6 és fél 9). CechemémyTIT) Megérkeztek a legújabb őszitéliesített férfikabátok, kivehető cipzáras béléssel, valamint a Tájfun vízhatlan modern szabású őszi kabátújdonság. Új vonalú nyúlszőr férfikalapok nagy választékban a Centrum Lottó Áruházban Budapest, VII., Rákóczi út 36. Nyitva: ősszel is 9—9-ig (szombaton is). (x) Modern táncok iskolájában kezdő beattanfolyam október 2-án, este 6-kor, 5-én, vasárnap, du. fél 5-kor. Diákoknak 6-án,fél 5-kor. Vezető: Gyenes Rudolf. Tel.: 138—715, 423—615. (X) Újdonság! Angol Import és kámon pulóverek érkeztek a Centrum Lottó Áruházba divatszínekben. Érdemes megtekinteni! Budapest, VII., Rákóczi út 36. Nyitva: ősszel is 9—9-ig (szombaton is). (x) Zongora, harmonika, ének, gitár, dobtanítás. Munkaközösség. VI., Nagymező u. 19. (x) Revü-, színpaditánc-oktatás Táncstúdió. VIII., Baross u. 59., kedd, pénteki este 1-tél. Tel. 135—333. (X) Szereti, ha biztonságban van autója? Vásároljon „TOPAREX" autó-riasztóberendezést! Tökéletes biztonságot nyújt lopás, ill. rongálás ellen! Olcsó, praktikus: „TOPAREX”. Most kapható a Csepel mintateremben (Bp., VI., Bajcsy-Zs. u. 59.) Nyitva: 9—17-ig, szombaton 8—12-ig. (x) f SZÍNHÁZ ) Operaház: A Rajna kincse (Székelyhidy bérlet, 1. el., 7) — Operaház Erkel Színháza: Nabucco (Tóth Aladár bérlet, 1. el., 7) — Nemzeti Színház: Mózes (7) — Katona József Színház: Széchenyi (7) — Madách Színház: „Pokoljárás” (a Pécsi Balett műsora, 7) — Madách Színház Kamaraszínháza: A bolond lány (7) — Vígszínház: Angliai Erzsébet (7) — Pesti Színház: A Prágai Fekete Színház vendégjátéka (7) — Thália Színház: Akiért a harang szól • Derűs, kedves, nagyon jól sikerült adással jelentkezett tegnap a tízegynéhány évesek műsora, a Fabula. Könnyed és leleményes volt — mint eddig mindig —, s újra megszerezte nézőjének azt az örömöt, hogy fenntartás nélkül belefeledkezzék az egyik legcsodálatosabb dologba: a játékba. (Egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, hogy a felnőtt nézők közül is sokan tartják kedvenc műsoruknak a Fabulát.) Üde, friss hangú irodalmi-zenei összeállítással az első szerelemről szólt a tegnapi műsor, és az egész stáb érdeme, hogy mindvégig nagyon biztonságosan egyensúlyozott mindvégig a borotvaélen. Vargha Balázs játékosan, kedves humorral és nagyon őszinte hangon beszélt kamaszközönségéhez, kitűnő érzékkel találta meg az utat, amelyen a gyerekek elfogódottság nélkül, szívesen lettek társai. Volt néhány pillanata a műsornak, amikor úgy éreztük, lebillen a borotvaélről. Az egyik irodalmi illusztráció, a Romeo és Julia erkélyjelenete volt, s míg hangfelvételről Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán dialógusát hallottuk, addig két tizenéves gyerek játszotta bábukkal a jelenetet. Közben ők maguk is mondták a szöveget, s a rendező kamerája mind többször siklott a bábukról a gyerekek arcára. Az első percben meghökkentő és disszonáns volt a kontraszt a hang és a kép között, de aztán az aprócska Julia olyan bűbájosan és annyi átéléssel „alakított”, hogy a nézőt magával ragadta a megható, de ugyanakkor kicsit humoros játék. Nem először tapasztaltuk, hogy a Fabulának olyan hangulata van, ami még a felnőtt színészeket is különös produkcióra sarkallja — ez történt tegnap is. Elismerés valamennyiüknek, mindenekelőtt Kremsier Edit szerkesztőnek, Szabó Attila rendezőnek, Abonyi Antal operatőrnek. (bársony) Hijolnaptól a mozikban JUAN KALANDJAI A kubai filmgyártás mind több produkcióval jelentkezik. Manapság már a tematika is változatos, ezek a filmek egyaránt szólnak a múlt gyarmati rabságának éveiről, a felszabadító harcokról és a mai Kubáról. Julio Garcia Espinoza rendező filmjének hőse, a címbeli Juan még a régi Kuba társadalmi viszonyai között próbál ügyeskedni, élelmes lenni, de ez valahogy nem sikerül. Kalandjainak tapasztalatai summázódnak abban, hogy sem ügyességgel, sem robottal nem tud segíteni helyzetén, ha változtatni akar: fegyvert kell ragadnia. Ezt a történetet különösebb filmbeli nagyképűsködés nélkül, a kalandfilmek hagyományos módszereivel mutatja be a nézőknek a rendező. Képünkön: jelenet a filmből. A rendező emléke Vannak filmek, amelyek bemutatójuk után két héttel úgy elvesznek egy ország emlékezetében, mintha soha nem is vetítették volna azokat. S akad néha — nagy ritkán — olyan film is, amely az évek múlásával mind jelentősebb helyet követel emlékezetünkben. így vagyunk a Talpalatnyi földdel is, amely moziban, televízióban valóságos reneszánszát éli napjainkban. Sok bábája volt ennek a filmnek, de rendezője csak egy: Bán Frigyes. Voltak már akkor, 1948- ban, a film bemutatója idején is és azóta is többen, akik azt kérdezték: hogyan születhetett az államosított magyar filmgyártás első alkotása, még pontosabban, első klasszikus értékű remekműve, olyan művész keze nyomán, aki hosszú filmes pályafutása során sok mindent készített már, a maga korában nem is rossz filmeket, de sem művészi hajlandósága, sem korábbi filmjei nem jelezték, hogy ez a nagyszerű mű éppen tőle várható. S valóban, Bán Frigyes akkor már több mint 20 éve volt kapcsolatban a filmszakmával. A Talpalatnyi föld azonban valami egészen más világ volt, mint minden korábbi produkciója. Nem túlzás talán azt állítani, hogy a felszabadulás — nemcsak a politikai, társadalmi, hanem a művészi felszabadulás — nagy pillanata volt az, amely a régi művészgeneráció legjobbjait megfogta, megigézte és a szakmai rutin párosulva ezzel a rendkívüli történelmi pillanattal, eddig soha nem gondolt magasságokba emelte a művészt. Ehhez a hatalmas élményhez soha nem lett hűtlen Bán Frigyes, filmjeinek sora vallott arról, miként határozta meg művészi pályáját. Az Úri muri, a Rákóczi hadnagya, a Császár parancsára történelmi visszapillantásai után a jelenhez fűződő kapcsolatairól beszélt a Csendes otthonban, a Csigalépcsőben, a Rangon alulban, s a múlt években készült produkciói közül a legsikeresebben, amely ezt a címet viselte: Felmegyek a miniszterhez. Tavaly ünnepeltük a filmgyártás államosításának 20. évfordulóját, a pécsi fesztivál ünnepi bemutatóján még ott láttuk a vászon előtt Bán Frigyest, Szirtes Ádámot, s a film többi alkotóját. Teljesen egyértelmű volt a közönség reagálása: egy ország közös emléke, a felszabadulással közös emléke ez a film, a rendezőjének halála immár nem változtat az emlékeik intenzitásán. Műve valóban egy országé lett, s ha a filmet látják, beszélnek róla, Bán Frigyesre emlékeznek majd. —bel—) A gyászoló család fájdalommal tudatja, hogy Kolos Lajos aranyjelvényes feltaláló, ny. tanár hosszú betegség után szeptember 29-én meghalt. Temetése október 2-án, csütörtökön 1 órakor lesz a Rákoskeresztúri temetőben (Kozma u. 6 ). (x) Értesítjük az ismerősöket, hogy Kiss Béla hamvasztás előtti búcsúztatása október 2-án, de, 11 órakor lesz a rákoskeresztúri Újköztemető halottasházában (Kozma u. 10.). A gyászoló család. (x) ////////////////////////////////////// öltöny zak,és nadrág VOR