Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1969-10-01 / 229. szám

Egy lépésre a megválástól Miért Raszkolnyikov? ♦ Filozófia és érzelem Petrovics Emillel a Bűn és bűnhödés próbáján gyan válhat az ember saját elméletei rabjává, hogyan van kiszolgáltatva önnön rögeszméinek. Itt van ez a Raszkolnyikov. Zseniális, kiváló morális érzékű fia­talember. S egy következte­tés-sor végén odajut, hogy megöl valakit. A következ­tetés logikus, épp csak kiin­dulása téves. S ez a tévedés választja el attól, hogy tet­tével megváltsa önmagát. A lélek legmélye — A kívülálló úgy vélné, hogy a dosztojevszkiji nagy szenvedélyek, a tébolyt sú­roló egzaltáltság az, ami az operaszerzőt megihlette. Amiről beszélt, az viszont a regénynek inkább a filozo­fikus oldala. — Igen, de én a filozófiát nem valami száraz tudo­mánynak, hanem az élet egyik vetületének tartom, s én ennek a dosztojevszkiji filozófiának érzelmi-közér- zeti hatását akartam a ze­nével kifejezni. Érezni tet­teink következményeit, ma­gatartásunk buktatóit: ví­vódni, helyesen cseleked­tünk-e ... Egy-egy ilyen gondolatsor nagyobb, mé­lyebb és bonyolultabb ér­zelmi viharokat idéz elő, mint a szerelem vagy más, annyiszor megénekelt ér­zés. — És mi volt az a sze­mélyes többlet, ami ehhez a témához kötötte? — Szeretem az orosz iro­dalmat. De hót ezt más is szereti. Van is bennem némi szláv vér, de ez sem döntő. Többről van szó. Ha van a világ zeneirodalmában egy olyan mű amelyet „én sze­rettem volna megírni”, ak­kor az a Borisz Godunov. Van is az operámban két taktus, amely utal arra, hogy valamiképp ott van­nak a közlendőim, ahol Muszorgszkijnak. Doszto­jevszkij lehatolt a lélek leg­mélyére, s én hiszem, hogy amit ott talált, az ma is ér­vényes. Ezt úgy dolgoztam fel, hogy ne csak érvényes, hanem élő is legyen. — A próbán hallottam, hogy időnként, amikor a főhős a gondolatait mondja el, hangja magnóról szólal meg. Akárcsak a filmben. — Igen, hatott rám a filmművészet. A librettó megírásában is filmdrama­turg, Maár Gyula volt a társam. Elsősorban a sűrí­tést tanultam a filmtől: en­nek köszönhető, hogy a szövegkönyv 62 gépelt ol­dalra tudta tömöríteni a mintegy 800 oldalas re­gényt. Petrovics operájának eredeti bemutatója, a buda­pesti művészeti hetek ki­magasló eseménye október 26-án lesz az Állami Opera­házban. Fencsik Flóra A kultúra berlini ünnepnapja Erre a légkörre szokták mondani, hogy nagyszerű próbahangulat. Szinte a le­vegőben érezni: akik csi­nálják, hisznek benne, sze­retik a művet és vállalják nehézségeit. Raszkolnyikov, a gyilkos diák és Szonya, az utcalány a bibliát olvassa. A legen­dás regényrészlet az Opera háziszínpadán kel életre. Ütő Endre és Házy Erzsébet próbálja Petrovics Emil Bűn és bűnhödés című ope­rájának kettősét. Én öltem meg... — Ez a fajta zene — lel­kesedik Körödig András karmester a jól sikerült kettős végén — ilyen mű­vészeknek való, akik hisz­nek benne. Szinte természe­tesnek tűnik: ezen az indu­lati töltésen csak ilyen mu­zsika szólalhat meg. A két szereplő a szerzővel és a rendezővel (Mikó And­rással) most a zongora köré gyűlik. Petrovics Emilnek van néhány kérése a fősze­replőhöz: — Amikor megérkezel Szonyához, itt még korai­nak érzem az izgalmat. Mi­kor vádolod őt bűneiért, még csupán meditálsz: hisz te is bűnös vagy. Próbálod menteni magad, de már nem vagy biztos benne, hogy igazad van. Ne indu­latos légy itt, inkább még csak rezignált. Hanem — és Petrovics a zongorához ül, hogy lejátsszon néhány taktust: — „Én öltem meg...”, itt először adod föl a játszmát, itt már igen, itt mór jöhet az eszelős extázis. Itt állsz szemben azzal, akit meg­váltódnak érzel, az egyetlen lehetséges lénnyel, aki tud valamit a szeretetről... Merd kivárni a pillanatot, amikor végképp föladtad a rögeszmédet, hogy jogod volt ölni, hogy igazad volt. Ez az! — Miért a Bűn és bűnhő- dést választotta a librettó alapjául? — kérdezem Pet- rovicsot a próba után. — Nemcsak én választot­tam őt, ő is engem. Volta­képpen Mikó Andrásé az ötlet. Valahol valakinek ezt mondta: ezt kéne Petro- vicsnak megcsinálnia. Ahogy ez a fülembe jutott, abban a pillanatban tud­tam: ez az! Pedig akkor már évek óta kerestem a témát. Tudtam, tudtam, hogy ott van a könyvespol­comon, mégsem akadtam rá. — Miért, hogy maga is világirodalmi témát dolgoz fel? — Pedig már a C’est la quearre óta annyira szeret­tem volna ismét magyar librettót találni! Istenbi­zony, mindent végigbújtam, Mikes leveleitől a Zord időkig és természetese» a mai irodalmat. Lehet, hogy mégsem olvastam el min­dent, de tény, hogy nem ta­láltam megfelelőt. Már-már csőd fenyegetett Pedig én mindig úgy éreztem, hogy az operaírás az, amiért megszülettem. — És mi Volt az, ami épp a Dosztojevszkij-regényben ennyire megfogta? — Munka közben jöttem rá, voltaképp mit is jelent nekem ez a mű. Ezt: ho­Az NDK megalakulásá­nak évfordulója alkalmából tizenhárom éve rendszere­sen megrendezik a berlini színházi és zenei ünnep­napokat. Az idén a legna­gyobb művészi esemény a moszkvai Nagy Színház fellépése lesz a berlini Ál­lami Operában, amelynek együttese jelenleg a Nagy Színházban vendégszerepei. A két híres együttes először vendégszerepei egymás or­szágában, s ez önmagában véve is különleges esemény. A berliniek 14 vagon szín­házi kelléket küldtek Moszkvába és 400 taggal repültek a szovjet főváros­ba. Az NDK megalakulásá­nak 20. évfordulóján Mo­zart Cosi fan tutte, Beetho­ven Fidelio, Wagner Mes­terdalnokok és Dessau Pun- tila című operáját adják elő. Berlin két operaszínpa­dán a következő hetekben ősbemutatókra és premie­rekre készülnek. Így pél­dául a Der Doppelgaenger című darabjára, amelyet Friz Geissler komponált a Komische Oper ré­szére. A tegnap és a ma házassági moráljáról szól. A berlini Állami Ope­ra részére pedig Paul Des­sau zenésítette meg Jevge- nyij Schwarz A sárkány cí­mű darabját. Ugyanitt lesz Jean Kurt Forest Hirosima virágai című operájának premierje. í TELEVÍZIÓ ) SZERDÁN: 17.58: Hírek. — 18.05: Évezre­dekig a tenger mélyén. Angol kisíilm. — 18.25: Évezredekig a tenger mélyén. Angol kisfilm. — 18.25: Jazzfesztivál — Nagy­körösön. Riportíilm. — 18.50: Reklámműsor. — 18.55: Esti me­se. — 19.05: Húszéves a Kínai Népköztársaság. — 19.25: Asza- lántai példa. Riportfilm. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Az ár­ba a halál is beleszámít. Ma­gyarul beszélő NDK tv-film. I. rész. — 21.20: Az öltözködés művészete. 12. A rövid ruha diadala. — 22.00: Tv-híradó. 2. kiadás. CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTT: 8.10: Földrajz (ált. isk. V. oszt.). Az Alföld. — 9.00: Élő­világ (ált. isk. VII. oszt.). Ide­gen tájak élővilága. I. rész. — 9.55: Magyar nyelvtan (ált. isk. V. oszt.). Mit mond a mon­dat? f SZÍNHÁZ ) Operaház: A Rajna kincse (Székelyhidy bérlet, 1. el., 7) — Operaház Erkel Színháza: Na- bucco (Tóth Aladár bérlet. 1. el., 7) — Nemzeti Színház: Mó­zes (7) — Katona József Szín­ház: Széchenyi (7) — Madách Színház: „Pokojlárás” (a Pé­csi Balett műsora, 7) — Madách Színház Kamaraszínháza: A bo­lond lány (7) — Vígszínház: Angliai Erzsébet (7) — Pesti Színház: A Prágai Fekete Szín­ház vendégjátéka (7) — Thília Színház: Akiért a harang rzól • Derűs, kedves, nagyon jól sikerült adással jelent­kezett tegnap a tízegyné­hány évesek műsora, a Fa­bula. Könnyed és lelemé­nyes volt — mint eddig mindig —, s újra megsze­rezte nézőjének azt az örö­möt, hogy fenntartás nélkül belefeledkezzék az egyik legcsodálatosabb dologba: a játékba. (Egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha ki­derülne, hogy a felnőtt né­zők közül is sokan tartják kedvenc műsoruknak a Fa­bulát.) Üde, friss hangú iro­dalmi-zenei összeállítással az első szerelemről szólt a tegnapi műsor, és az egész stáb érdeme, hogy mindvé­gig nagyon biztonságosan egyensúlyozott mindvégig a borotvaélen. Vargha Balázs játékosan, kedves humorral és nagyon őszin­te hangon beszélt kamasz­közönségéhez. kitűnő érzék­kel találta meg az utat, amelyen a gyerekek elfogó­dottság nélkül, szívesen let­tek társai. Volt néhány pil­lanata a műsornak, amikor úgy éreztük, lebillen a bo­rotvaélről. Az egyik irodal­mi illusztráció, a Romeo és Julia erkélyjelenete volt, s míg hangfelvételről Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán dialógusát hallottuk, addig két tizenéves gyerek ját­szotta bábukkal a jelenetet. Közben ők maguk is mond­ták a szöveget, s a rendező kamerája mind többször siklott a bábukról a gyere­kek arcára. Az első percben meghökkentő és disszonáns volt a kontraszt a hang és a kép között, de aztán az aprócska Julia olyan bűbá­josán és annyi átéléssel „alakított”, hogy a nézőt magával ragadta a megha­tó, de ugyanakkor kicsit humoros játék. Nem elő­ször tapasztaltuk, hogy a Fabulának olyan hangulata van, ami még a felnőtt szí­nészeket is különös produk­cióra sarkallja — ez történt tegnap is. Elismerés vala- mennyi üknek, mindenek­előtt Kremsier Edit szer­kesztőnek, Szabó Attila ren­dezőnek, Abonyi Antal ope- ratőrnek. (bársony) (7) — József Attila Színház: Két úr szolgája (7) — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirály­nő (7) — Bartók Gyermekszín­ház a Fővárosi Operettszínház­ban: A kőszívű ember fiai (be­mutató előadás, 3) — Kis Szín­pad: Urak és elvtársak (fél 8) — Állami Bábszínház: Tündér Lala (3) — Zeneakadémia Kis­terem: Szűcs Lóránt zongora­estje (Mikrokosmos, 1. el., fél 8) — Kamara Varieté: Vonítós négyes (6 és fél 9). C kwiemémyTíT) Megérkeztek a legújabb őszi- téliesitett férfileabátok, kive­hető cipzáras béléssel, vala­mint a Tájfun vízhatlan mo­dern szabású őszi kabátújdon­ság. Üj vonalú nyúlszőr férfi- kalapok nagy választékban a Centrum Lottó Áruházban Bu­dapest. VII., Rákóczi út 36. Nyitva: ősszel is 9—9-ig (szom­baton is), (x) Modern táncok iskolájában kezdő beattanfolyam október 2-án, este 6-kor, 5-én, vasárnap, du. fél 5-kor. Diákoknak 6-án,- féi 5-kor. Vezető: Gyenes Ru­dolf. Tel.: 138—71«, 423—615. (X) Újdonság! Angol Import és bánion pulóverek érkeztek a Centrum Lottó Áruházba di- vatszínekbent Érdemes megte­kinteni! Budapest, VII., Rákó­czi út 36. Nyitva: ősszel is 9—9-ig (szombaton is), (x) Zongora, harmonika, ének, gitár, dobtanítás. Munkaközös­ség. VI., Nagymező u. 19. (x) Revü-, színpadiíánc-oktatás Táncstúdió. VIII., Baross u. 59.; kedd, pénteki este í-tól. Tel.) 135—333. (X) ^JJoínaptóí a mozikban JUAN KALANDJAI A kubai filmgyártás mind több produkcióval jelentkezik. Manapság már a tematika is változatos, ezek a filmek egyaránt szólnak a múlt gyarmati rabságának éveiről, a fel­szabadító harcokról és a mai Kubáról. Julio Garcia Espinoza rendező filmjé­nek hőse, a címbeli Juan még a régi Kuba társadal­mi viszonyai között próbál ügyeskedni, élelmes lenni, de ez valahogy nem sike­rül. Kalandjainak tapaszta­latai summázódnak ab­ban, hogy sem ügyesség­gel, sem robottal nem tud segíteni helyzetén, ha vál­toztatni akar: fegyvert kell ragadnia. Ezt a történetet különösebb filmbeli nagy­képűsködés nélkül, a ka­landfilmek hagyományos módszereivel mutatja be a nézőknek a rendező. Ké­pünkön: jelenet a film­ből. A rendező emléke Vannak filmek, amelyek bemutatójuk után két hét­tel úgy elvesznek egy or­szág emlékezetében, mint­ha soha nem is vetítették volna azokat. S akad néha — nagy ritkán — olyan film is, amely az évek mú­lásával mind jelentősebb helyet követel emlékeze­tünkben. így vagyunk a Talpalatnyi földdel is, amely moziban, televízió­ban valóságos reneszánszát éli napjainkban. Sok bábája volt en­nek a filmnek, de rendező­je csak egy: Bán Frigyes. Voltak már akkor, 1948- ban, a film bemutatója idején is és azóta is töb­ben, akik azt kérdezték: hogyan születhetett az ál­lamosított magyar film­gyártás első alkotása, még pontosabban, első klasszi­kus értékű remekműve, Szereti, ha biztonságban van autója? Vásároljon „TOPA- REX" autó-riasztóberendezést! Tökéletes biztonságot nyújt lo­pás, ill. rongálás ellen! Olcsó, praktikus: „TOPAREX”. Most kapható a Csepel mintaterem­ben (Bp., VI., Bajcsy-Zs. u. 59.) Nyitva: 9—17-ig, szomba­ton 8—12-ig. (x) A gyászoló család fájdalom­mal tudatja, hogy Kolos Lajos aranyjelvényes feltaláló, ny. tanár hosszú betegség után szeptember 29-én meghalt. Te­metése október 2-án, csütörtö­kön 1 órakor lesz a Rákoske­resztúri temetőben (Kozma u. 6 ). (x) Értesítjük az ismerősöket, hogy Kiss Béla hamvasztás előtti búcsúztatása október 2-án, de, li órakor lesz a rá­koskeresztúri Újköztemető ha­lottasházában (Kozma u. 10.). A gyászoló család, (x) ////////////////////////////////////// öltöny zak.es nadrág VOR olyan művész keze nyo­mán, aki hosszú filmes pá­lyafutása során sok min­dent készített már, a maga korában nem is rossz fil­meket, de sem művészi hajlandósága, sem korábbi filmjei nem jelezték, hogy ez a nagyszerű mű éppen tőle várható. S valóban, Bán Frigyes akkor már több mint 20 éve volt kap­csolatban a filmszakmával. A Talpalatnyi föld azon­ban valami egészen más vi­lág volt, mint minden ko­rábbi produkciója. Nem túlzás talán azt állítani, hogy a felszabadulás — nemcsak a politikai, társa­dalmi, hanem a művészi felszabadulás — nagy pil­lanata volt az, amely a ré­gi művészgeneráció leg­jobbjait megfogta, meg- igézte és a szakmai rutin párosulva ezzel a rendkí­vüli történelmi pillanattal, eddig soha nem gondolt magasságokba emelte a művészt. Ehhez a hatalmas él­ményhez soha nem lett hűtlen Bán Frigyes, film­jeinek sora vallott arról, miként határozta meg mű­vészi pályáját. Az Űri mu­ri, a Rákóczi hadnagya, á Császár parancsára törté­nelmi visszapillantásai után a jelenhez fűződő kapcso­latairól beszélt a Csendes otthonban, a Csigalépcső­ben, a Rangon alulban, s a múlt években készült pro­dukciói közül a legsikere­sebben, amely ezt a címet viselte: Felmegyek a mi­niszterhez. Tavaly ünnepeltük a filmgyártás államosításá­nak 20. évfordulóját, a pé­csi fesztivál ünnepi bemu­tatóján még ott láttuk a vászon előtt Bán Frigyest, Szirtes Ádámot, s a film többi alkotóját. Teljesen egyértelmű volt a közönség reagálása: egy ország közös emléke, a felszabadulással közös emléke ez a film, a rendezőjének halála immár nem változtat az emlékeik intenzitásán. Műve való­ban egy országé lett, s ha a filmet látják, beszélnek róla, Bán Frigyesre emlé­keznek majd. —bel—)

Next

/
Thumbnails
Contents