Esti Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 256-279. szám)

1969-11-01 / 256. szám

Krisztina szerelmese okos fiú. Mint, ahogyan okos a többi fiatal, aki Esz­tergályos Károly forgató­­könyvíró-rendező tegnap esti tv-játékában bemutat­kozott. Ezek a fiatalok, bár aránylag keveset beszéltek, mindig valami okosat mondtak. Mintha a felvétel előtt valamennyien arany­­mondás-gyűjteményeket la­pozgattak volna, amelyek­ben a nehéz percekre épp­úgy találni megfelelően bölcs és mélyértelmű ma­gyarázó mondatokat, mint az élet közhelyeire. Nem­csak a jelentősnek szánt megállapításokat, hanem a legártatlanabb összekötő mondatokat is bölcsen és mélyértelműen adták elő. Ezenkívül valamennyien mindent tudtak. Azt is tud­ták, amit nem tudtak. De legfőképpen azt tudták, mit vár tőlük a forgatókönyv­­író-rendező. Az ő kedvéért hajlandók voltak saját hús­vér alakjukról, cselekvé­sük logikájáról, érzelmeik természetes kiéléséről és természetes magatartásuk­ról is lemondani. Jó ügyet akartak szolgálni: Esztergá­lyos Károly arra használta fel szolgálataikat, hogy a fiatalok legsajátabb kérdé­séről, a tartalmas szerelem utáni vágyról és az érzel­mekben való önmagukra találás igényéről nyilatkoz­zanak. Ezek az okos fiatalok bármennyit tudtak is, egyet nem tudtak: hitelessé, drá­maivá, valóságossá tenni saját történetüket. Tetteik, elhatározásaik mögött mindvégig érződött a moz­dulataikat programszerűen irányító szerzői kéz. Esz­tergályos nem tudta élővé, természetessé tenni dialó­gusait, mint rendező pedig, mintha belemerevedett vol­na saját stílusába. Egy-egy hosszú képsorra elnyújtott mozzanat ezúttal nem a dráma sűrűsödését, feszült­té válását közvetítette, mint előző filmjeiben, hanem egyszerűen üresjárat volt. Tulajdonképpen nem hi­ányzott más a tv-játék si­keréhez, csak egy jó író, s a tehetséges fiatal rendező kifejezőeszközeinek újra­teremtésére való készsége. (bársony) Klasszikusok vidéken Klasszikusok bemutatói­ról érkezett hír. A győri Kisfaludy Színház Gogol Revizorát mutatja be no­vember 7-én, a pécsi Nem­zeti Színház ugyanazon az estén Szophorolész Oidipus király című tragédiáját és Arisztophanész Lysistrate című komédiáját viszi egy előadásban színre. Az Operaház igazgatósága fel­hívja a közönség ügyelmét ar­ra, hogy november 5-én az Operaház Erkel Színházában előadásra kerülő Fidelio nem 7, hanem fél 8 órakor kez­dődik ! Smüvetesek és lakások Lo­sarn­ói nagy­díj után, hazai premier Mérnök mellett civil vasutas Szokatlan sajtóbemutató színhelye volt tegnap a Filmművész Szövetség Klubja. Simó Sándor Szemüvegesek című film­jét a közeli napokban mu­tatják be a mozik. A film főszereplője (Bujtor István játssza) fiatal építészmér­nök, aki életében először kap nagy munkát, megbí­zást lakások tervezésére, egy új házra a készülő la­kótelepen. A film ezután személyes és munkahelyi konfliktusairól szól. A szo­katlan találkozó tegnap ép­pen ezeket a munkahelyi problémákat feszegette. Megnézte ugyanis a filmet Bartos István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese, Koltai Benő, a Fővárosi Be­ruházási Vállalat igazgató­ja, Dányi István, a BU­­VÁTI osztályvezetője és Sziklay Tibor, a II. ker. Tanács Építési Osztályának vezetője is.­­amről kikerült diplomások igen magas szakmai szín­vonalon tudnának foglal­kozni a kérdésekkel. Csak hát mások a magyar ipar lehetőségei, mások az anyagok, s így mások az igények a fiatalokkcal szem­ben. Ha a magyar építész­­mérnökök például a finn nyersanyag-l­ehetőségek­kel rendelkeznének, nem csinálnának rosszabbat, mint a finn építészek, pe­dig ez a kultúra most ott van a világ legjobbjai kö­zött. Klikkek harca Szó esett még klikkek harcáról, hagyományos igé­nyekről, a magánépítkezé­­sek dzsungeléről, a film szakértőjének szerepéről, s még arról is, hogy a film­ben szereplő civil vasutas miként került a szereplők listájára Befejezésül arról számolt be Simó Sándor, hogy Lo­­carnóban — ahol a film nagydíjat nyert — nemcsak a szakemberek, hanem a közönség is megértéssel fo­gadta. Pedig ő attól félt, hogy a közönség számára ismeretlen kérdésekre­ szól a speciálisan magyar lakás­­helyzetről számot adó film. Nem így történt. Mindent megértettek, s talán az volt a legnagyobb elismerés, amikor egy vendég azt mondta: ez a film izgalmas információt ad számára a mai Magyarországról. —bel— Odaszólni telefonon Bár a filmben ezek a kérdések csak annyi sze­repet kapnak, amilyen mértékben egy kezdő mér­nököt foglalkoztatnak, a vetítés utáni beszélgetés szakmai ügyekre terelődött. Bartos István megjegyez­te: nem is a szakproblé­mák miatt — amelyeket­ egyébként igaznak tart —, tetszett neki a film, hanem­ a „telefonok” miatt. Az­ „odaszólnak telefonon” tipi-­­kusan pesti társadalmi je­lenség, és sokkal súlyo­­­sabb probléma, mintsem el­­­ső hallásra feltételezhető. — Mindnyájan ismerjük­ ezt — mondta Bartos Ist-­ ván, majd derűsen hozzá-] tette, a Fővárosi Beruhá-­­zási Vállalat igazgatójához­ fordulva: — Én talán még­­ nem szóltam oda neked a telefonon? Virginia Zeani, A NEW YORK-I METROPOLITAN OPERAHÁZ MŰVÉSZNŐJE november 2-án OPERAHÁZBAN a PILLANGÓKISASSZONY - Jegyek már válthatók címszerepét énekli Bemutató a PESTI SZÍNHÁZBAN november 1-én XHITRZO GÁBOR: Meddig lehet angyal valaki? Színjáték ! részben - Rendezte: Marton László Bitekey Tibor - Bőd Teréz - Bulla Elma - Farkas Antal - Petites Sándor - Páger Antal - Prókay István - Szegedi Erika - Tábori Nóra Ipari kultúra Érdekes, általánosítható észrevételek is elhangzot-­ tak. Ugyancsak Bartos Ist-­­ván mondta, hogy a közvé-­­lem­ény igen gyakran az­ építőipart szidja, mint­ amelyik elsősorban maradt el a követelményektől. Pe­dig valójában nincs is­ olyan, hogy „építőipar”.. Csak ipar van. Úgy lehet­ne inkább általánosítani: Mutasd meg az építőiparod, és megmondom milyen az, iparod egésze! Az építőipar színvonala ugyanis mindig­ egy ország általános ipari kultúráját jelzi. Szó esett még a magyar építőipar és a magyar szak­emberek műszaki kultúrá­járól, ami a szakemberek véleménye szerint nem rossz, különítem az egyet" A „BEÁT RABJA“ Vidám történetek Párbeszéd egyik színhá­zunk igazgatói irodá­jában: " Az igazgató: (kedvesen­­mosolyog az előtte álló szí­nészre) ... Azért hivattam,­­mert rájöttem, arra, hogy • Maga olyan színész, aki iga­­­zán több fizetést érdemel,­­mint amennyit most kap ... A színész, ön igazán ked­ves, igazgató úr ...­­ Az igazgató: ... Éppen­­azért ajánlom, hogy keres­sen egy színházat, ahol több fizetést adnak. A múlt hétfőn Borán­­.Lenke vidéken vendégsze­­­repelt és a nagy köd miatt­­elakadt éjjel autójával az országúton. Szerencsére a­­közeli kis tanyán sikerült szállást kapnia, meleg szo­bát és puha ágyat. A házi­­­gazdák — fiatal házaspár — kedvesen érdeklődtek, hogy mivel kínálhatnák meg a váratlan vendéget? Lenke kicsit szabadkozott ,majd kibökte: — Hát... ennék egy pár­­friss tojást. De a tyúkok ilyenkor este már alusznak, ugye?... A Rátkay klubban két fő­iskolás beszélget Az ember tragédiája tévé-közvetíté­se után. A fiú: Én Téged jobban szeretlek, mint Adám sze­rette Évát... A lány: Honnan tudha­tod, hogy Ádám kevésbé szerette Évát, mint Te, en­gem? A fiú: Hát... neki nem volt olyan választéka, mint nekem!... Ahogy körülnézek a klub fiatal hölgylátogatói között egy pillanat alatt megálla­pítom, hogy a fiú vélemé­nye kétségkívül megalapo­zott! ... Lehoczky Zsuzsa kislánya Zizi, a My fair Lady vasár­nap délutáni előadása alatt váratlanul betoppan apuká­jával Tichy Lajossal Le­­hoczky öltözőjébe. — Amíg Te itt a színház­ban játszol anyuci, én min­dig takarítok a hálószobád­ban ... Lehoczky összecsókolja Zizit. — Jól van Zizikém, szere­retem ha szorgalmas vagy...­ Zizike teli szájjal moso-­­­lyog. — Most sok helyed lesz­ az öltözőasztalodon a háló-­ szobában... az összes jó-­ szagú üveget összeöntöttem­ egy nagy üvegbe!!! Rátonyi Róbert *■ * # Papucshős Címszerepben: Pécsi Sándor l­ettgyel György szereti és érti is a magyar drá­mairodalmat. Kiváló érzé­ke van a hagyományőrző újításhoz. Ahhoz a tapinta­tot és tehetséget igénylő tolmácsoláshoz, amely nem akarja a színpadot mú­zeumnak berendezni, ám azt sem tartja megoldás­nak, ha a színház csupán ötletei ürügyének tekinti az írót és művét. A Pa­pucshőst is úgy rendezte meg a Madách Kamara­­színházban, hogy kettős tükröt tart Németh László színműve fölé. Amikor ez a darab született, a hősére vetett hurkot a háború előtti társadalom és Holly Sebestyén családja együtt markolja. Az írót az értel­miségi sors sárarany pél­dázata izgatta. A méltatlan robotban vergődő elhiva­tottság fájdalmát is meg akarta szólaltatni Mégsem korrajz vagy vádirat szü­letett a tolla alatt, mivel a kisvárosi polihisztor első­sorban mégis csak önma­gát áldozta. Oldhatatlan kö­tés — a feltétlen kiszolgál­tatottság — fűzi Lonka asszonyhoz, a feleségéhez. Szerelem, szánalom, vagy csupán a felelősség póza te­szi lehetetlenné a kitö­rést? Németh többféle vá­laszhoz nyitott utat ebben a sejtelmes színműben. Lengyel György a kor­­rajzo­t, a harmincas évek magyar világának jelzé­seit is kirakja, de inkább a háttérben tartja. Pontosab­ban szólva, a két főalak környezetében hagyja csak­­érintetlenül. Pubi, a pök­hendi házifiú, Hollyné és leánya közös udvarlója, Holly­ék szolgálója, a kisvá­rosi zsúr botrányhősei, de még az orvos-barát és az igazságában könyvszagú Viola is arra a világra em­lékeztet, amelyet magunk mögött hagytunk. Vass Éva, Ujlaky László és Rákosi Mária ennek megfelelően értelmezte feladatát. Játé­kuk jó, néhol azonban ta­lán kissé halványabb, mint lehetne. Az előadás Tenyét­­rangját a két főszereplő: Psota Irén és Pécsi Sándor adja. Velük és bennük eme­li a rendező Németh László darabját a közvetlen való­ság fölé, szinte meglepően új közegbe. A felújítás ar­ra figyelmeztet, hogy Né­meth dramaturgiája, ame­lyet a magyar irodalom realista, Móricz Zsigmond-i vonalának egyenes folyta­tásaként szokás jellemezni, mennyi lappangó értéket, fel nem fedezett lehetősé­get ku­tat a színház művé­szeinek. Holly Sebestyén és fele­sége ebben a tolmácsolás­ban túlemelkedik kisvárosi környezetén. Szilárd talaj marad a talpuk alatt, egyé­niségük, lélekrajzuk azon­ban általánosítható jelkép­pé tágul. Hiszen sorsuk­ban, héjanászházasságuk­­ban, Sebő önmarcangoló erőtlenségében, Lonka te­hetetlen vergődésében XX. századi embertípusok is­merhetnek magukra. Len­gyel György az eddig vélt választási lehetőségek után­­ egy harmadikat realizált. Ez az előadás nem csinál hőst Holly Sebestyénből, s nem stilizál tragikomédiát a Papucs hősből. Két jól megfigyelt lélek pontos rajzát adja, némi részvéttel s némi gúnnyal, de főleg nagy tárgyilagossággal, a valóságszomjas, kiváncsi író igazságszeretetével. így lett Holly Sebestyén igazi alkotásra képtelen, kibúvó­kat kereső, gyengeségét ön­­áltatással leplező értelmi­ségi, aki a végén már maga is komolyan hiszi, hogy lel­kiismeretének, kötelesség­tudatának áldozata. Pécsi Sándor nagyszerűen oldot­ta meg szerep­feladatát. Esettségében szánalmat is kelt, hogy azután — a történet kibomlásakor, hamvába holt szállítási kí­sérletének kudarca után — ellentmondást, sőt tiltako­zást ébresszen a nézőkben. Ha ilyen szerkezetű­ jellegű darab esetében szabad használni a kifejezést: Pé­csi Sándor valóságos anti­­hőst formál. A legnehe­zebbre vállalkozik, sikerrel. Psota Irén nem zsörtölő­dő feleség, vagy kisvárosi démon. Egy élet kudarcát, asszonysorsok tragédiáját sejteti. Mintha­ Strinberg­­vagy Ibsen-darabokból lép­ne át Németh László szín­padára. Komiszsága, ke­ménysége önvédelem. Szá­mára már csak egyetlen le­hetséges út maradt: élete maradék szabadságának védelme. Bármi áron. Lon­ka asszony szomorú győ­zelmet arat Sebőn. Psota Irén éreztetni tudja, hogy Hollyné élete — hiába lejt látszólag diadalmasan a zsúrfiú. Pubi karján — re­ménytelen csődbe torkol­lik. Dersi Tamás A SZOVJET Hadsereg Központi Színháza Alekszej Tolsztoj Golgota című triló­giájának színrevite­lére ké­szül. A Vahtangov Szín­házban Kornyejc­suk új da­­­rabját próbálják. □ REMBRANDT halá­lának 300. évfordulója al­kalmából emlékkiállítás nyílt az Iparművészeti Szakközépiskolában. □ SALZBURGBAN az ünnepi játékok kezdetének 50. évfordulóján, 1970-ben, az öt Mozart-n n­agyoperát mutatják be.

Next