Esti Hírlap, 1969. december (14. évfolyam, 281-304. szám)
1969-12-02 / 281. szám
Elfolyt milliók Tízmillió forint mértékű víz folyik el minden évben feleslegesen — állapították meg a Vízművek vezetői. Tízmillió vész el, mert sok lakásban hibás a csap, vagy csak éppen nyitva hagyják. Hatalmas összeg, hiszen ebből a pénzből két csapos kutat építhetnének, s a két kút két olyan várost láthat el kiváló vízzel, mint Veszprém. Ezért javasolták, hogy vezessék be az iskolai oktatásban a vízcsapjavítás fogásainak tanítását. Hiszen a legtöbb helyen csak azért folyik a csap, mert nincs aki megcsinálja. A szemléltető oktatáshoz filmet is készítettek. De talán nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is örömest elsajátítanák a javítás tudományát. Nem vetíthetnénk-e a rövidfilmet a mozik-ban is JUBILEUMI VERSEM A hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára és Lenin születésének 100. évfordulójára meghirdetett jubileumi versenyben a győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár is részt vesz. A vállalat 25 millió forintos megtakarítást akar elérni. A felvételen, a kikészítő- és csomagolóüzem egy része. (MTl-foto — Hadas felv.) Mai jelentés a Baross térről Rossz időben is teljes nagyüzem December 21: a híd próbaterhelése A tél decemberi premierje kellemetlenül érintette a Baross téri aluljárórendszer építőgárdáját. A csapadékos, hideg időjárás ugyan hátráltatja az építők munkáját, de az aluljárórendszer mélyében és a felszínén mindenütt teljes a „nagyüzem". Ma délelőttre véglegesen kiderült: december 21-én tesz a tér fölött átívelő híd próbaterhelése. Vasárnap reggel 10, kavicscsal telt dömper és 6, sóderrel megrakott ZIL teherkocsi hajt fel aRottenbiller utca, illetve a Mező Imre út közötti új híd tetejére, hogy a tizenhat jármű 160 tonna súllyal álljon a hídszerkezeten, majd változtassa rajta helyét, a hidat ellenőrző mérnökök kívánsága szerint. Három napon belül befejezik a híd feszítését is. Ezután birtokba veszik a hidat az Aszfaltútépítő Vállalat brigádjai, hogy elvégezzék rajta a soron következő munkafolyamatot, a szigetelést, a burkolást. Kérdés: mindezt mennyire engedi meg az időjárás? Ha maradnak a hideg napok, sajnos, aszfaltozni aligha lehet. A hídon még be kell fejezni a transzformátorház, illetve a világítás kapcsolóberendezéseinek felszerelését, s rá kell adni az úgynevezett kötényfalat, a feszítőcsavarokat eltakaró, vékony betonköpenyt. Lent, az aluljárórendszer mélyében, teljes lendülettel dolgoznak a Kőfaragó Vállalat, valamint az Országos Szakipari Vállalat emberei. Az előbbiek márványlapokat fektetnek, díszítenek, az utóbbiak pedig építik a portálokat, az üzleteket. Készülnek az aluljáró korlátjai is. — Mikor adják át a Baross teret? — December 8-án döntünk, mit adunk át az aluljáró-rendszerből — mondja Drábutz László főépítésvezető. — Mi, építők, javasoljuk, hogy december 22- én — tekintettel a tér forgalmi helyzetére, s arra, hogy hosszú idő óta tart a közlekedési krízis a főváros e fontos helyén — nyissuk meg, ha csak részlegesen is, a Baross teret a járművek és a gyalogosok részére. A Fővárosi Tanácsnak azonban más az álláspontja: amennyiben nem tudjuk az egész aluljárórendszert egy időben átadni , inkább várjunk vele. Eszerint csak januárban lenne az átadás. Egy bizonyos: a Rottenbiller utca és a Mező Imre út közötti felüljáróhidat mindenképpen átadjuk decemberben. (békés) ILYEN AZ UTAS Egér a taxiban MALACKALAND ♦ TÉGLAFUVAR Milyen a kedves utas? Hogyan ismernek bennünket a leghitelesebb tanúk, a taxisofőrök? Szerintük: aranyosak, kedvesek vagyunk. ÜLDÖZÉS A BELVÁROSBAN. Böőr Ferenc meséli : — Lőrincen megállított egy idős férfi, vigyem el a lánya esküvőjére. Előtte azonban menjünk a lakására egy kis csomagért. A kis csomag nem volt más, mint két kacsa, meg egy zsák. Mi van benne? — Csak egy kis koszos malac — mondta az öreg. — De uram, ez egy disznó! — tiltakoztam és motyogtam valamit a tátott csomagszállításról. Az öreg olyan szépen kérlelt, hogy végül is begyömöszöltük a hízót a csomagtartóba. Hagytam egy kis nyílást, nehogy megfulladjon. Nyár volt, nagy meleg. A Felszabadulás térnél tört ki a botrány. Tilosat kaptam. Megálltunk. Ebben a pillanatban a koca kiszabadult a zsákból. Kiugrott a csomagtartóból és sétára indult a Kígyó utcában. A mögöttem álló kocsik dudáltak, a koca visítva ügetett. Az öreg meg én rohantunk a malac után. Akkor fogtuk el, amikor éppen be akart menni a Mackó-büfébe. A következő történetet Zöllei Istvántól hallottuk: — Az utasok többsége csomaggal van. Mi szívesen el is viszünk mindent, ami a jó öreg maxi-taxiba belefér. De néha összetévesztik a tehertaxival. Jön a kedves utas, megadja a címet, s azt mondja: — Uram, olyan csomagot viszünk, amilyet maga még nem szállított! Ígérje meg, hogy nem balhézik. — Mit viszünk? — Majd meglátja. Még nem vitt ilyesmit, az bizonyos ... — Nyert. Csomagja másfél mázsás páncélszekrény volt. KIVONTÁK... Egy másik utas a Bécsi úti téglagyárhoz vitette magát. Szólt, hogyvárjam meg. Vártam. Egyszer csak megjelent a gyár kapujában egy targoncával. — Fiatalember, a hová rakhatnánk be ezt a néhány téglát? Kétszáz darab volt . .. Szállítottak már fehéregereket is. Egész rakományt. Az egyik kiszabadult, s keresztbe-kasul futkározott a kocsiban. Mire célhoz értek, a sofőr tíz fehér hajszállal lett gazdagabb. A taxit egy hónapra kivonták a forgalomból. Az egér ugyanis elbújt benne, s nem akadt sofőr, aki hajlandó lett volna beülni a kocsiba.... Alföldi Erzsébet Kiállítás és konferencia Holnap reggel a Technika Házában Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke megnyitójával megkezdődik az immár hagyományos VI. országos anyagmozgatási konferencia. A háromnapos tanácskozáson elsősorban a függő konvejorás és függő sínpályás anyagmozgatás kérdéseivel foglalkoznak majd a szakemberek. A konferenciával párhuzamosan rendezik a II. országos targoncavezető versenyt, amelynek döntőjét, a díjkiosztó ünnepséget holnap délután tartják a Budapesti Nemzetközi Vásár területén. Ugyancsak a vásárvárosban egyhetes anyagmozgató kiállítás nyílik holnap, míg a Tech-Iika Házában anyagmozgatási könyv-, folyóirat- és prospektuskiállítás lesz. MEGJEGYEZZÜK KÍNOS ÜGY Kőbányán történt. Az egyik élelmiszerboltban a vevő megkérdezte: „Van-e főzőkolbász?” „Nincs, kérem — mondta az eladó —, nem kaptunk.” „Kenőmájas?" „Az sincs." A vevő még többféle olcsó élelmiszer után érdeklődött, de a válasz mindig az volt: nincs. A vevő akkor megkereste a bolt vezetőjét: „Van-e főzőkolbász?" „Van, kérem." „Kenőmájas?" „Az is." „Hol van? Mert a pulton nem látom." „Hát... hát — hümmögte a boltvezető — a raktárban .. Kínos ügy. Kínos, mert az eladó félrevezette a vevőt. Enyhén szólva. Kínos, mert gyanú ébredt, hogy a raktárból árulják a hentesárut. Kínos, mert ezek után aligha mesélheti a kereskedelem a tanácsnak: „Mit tegyünk? Nem szállít az ipar...” Mert az egész ügyben az a legkínosabb — legalábbis a boltnak —, hogy a vevő a kerületi tanácselnök volt, aki nem vásárolni ment, hanem csak fel akarta deríteni, miért fogy el olyan gyorsan sok olcsó élelmiszer. Más kerületből is érkezett ilyen panasz, s ezért helyes lesz, ha a fővárosi szervek is megvizsgálják az ügyet. Igaz, nem mindenütt dugják el a belsőségekből készült hentesárut, megtörténhet, hogy a nagy kereslet miatt valóban gyorsan elfogy. De az is tény: több helyen úgy vélik, jobb üzlet szardíniát eladni, mint a kimért májust Pedig az új irányítási rendszer bevezetése nem változtatta meg a sertés és a marha anatómiáját: ma is van fülük, nyelvük, veséjük, májuk. Sőt, a sertésnek tepertőnek való szalonnája is. Aczél DUNA CIPŐGYÁR - MA (2.) Másként kell már gazdálkodni Mit kér a vevő, mit a kereskedelem Divatlap, reklám felesleges? A cipő nemcsak használati cikk — divatcikk nőknél, férfiaknál egyaránt. A divat gyorsan változik. Tegnap még a hegyes orr dominált, ma már a tömpe. A tűsarkak helyett a gavallérsarkak hódítanak. A hagyományos és még mindig sokat keresett fekete és fehér szín mellett feltűnik a mustársárga, rózsaszín, lila, világoskék, banánzöld. És csatok, szalagok, pitykék, strasszok díszítik a cipőket. EZER VAGY SZÁZEZER Lépést tud-e tartani a Duna Cipő ezzel a divattal? És akar-e egyáltalán? — Nekünk az lenne kifizetődő — mondják —, ha legalább százezer párat gyárthatnánk egy modellből. De legalább ezer párat. Az átállási költségek ugyanis magasak. A rezsiköltségek nem veszik tudomásul, hogy nekünk másként kell termelnünk, mint pár esztendővel ezelőtt. Mégsem idegenkedünk a választék bővítésétől, sőt, ez elsőrendű érdekünk. Sokáig csak olyan cipőket gyártottunk, ami állandó cikk volt: bakancs, fekete és barna ,félcipő, idősebb nők részére fűzős, fekete cipő. Nemrégen azonban elkezdtünk mást is. Terveztünk és legyártottunk divatos női és férfi modellcipőket. Hetven új modellünk van. Ezekkel szerepeltünk már őszi vásáron. Nem dicsekvésből mondjuk: valamenynyit elkapkodták. HUSZÁRVÁGÁS... Ezek a modellek itt vannak a mintaszobában Itt azonban nem nagyon kapkodják őket. Ezeknek a cipőknek egy része — nagy része — arra van ítélve, hogy egyes páronként eladják, aztán elfelejtsék. Kik járnak ebben a mintaszobában? Hat nagykereskedelmi vállalat képviselője, a Cipőbolt Kiskereskedelmi Vállalat megbízottja, a Centrum Áruházak ügyvivője. Az ő szempontjaik sajátos módon mások, mint annak a leánynak a szempontjai, aki divatos nadrágkosztümjéhez keres valami olcsó és modern lábbelit. Ezeknek a vállalatoknak költségvetéseik, készleteik vannak, sok mindent kell mérlegelniük. És van még az a bizonyos átfutási idő is, amelynek következményeként az 1969 augusztusában megtervezett szandál körülbelül 1970 júniusában kerül az üzletbe. Rendkívül kevés példa van arra, hogy a januárban tervezett téli csizmát februárban, legyártsák és eladják. A nagykereskedelmi vállalatoknak ilyen „huszárvágáshoz” nincs se pénzük, se energiájuk, se kedvük. Biztosra mennek. Találkoztam egy fiatal tervezőnővel, Csöngei Sándornéval. Ma a legtermelékenyebb tervezők egyike. Előfordul, hogy egy nap hat új fodellt vet papírra. És sajnálkozik. SZÉRIA AKADÁLYOKKAL — ’Terveztem egy csomó modern férficipőt. A kereskedők mégis a hegyes orrút viszik. Következetesen és makacsul. Lehet, hogy a férfiak valóban nem tudják, hogy ez már nem divat? Az is lehet. Cipődivatlap nincs. Cipőreklám — legalábbis ilyen vonatkozásban — alig. Az emberek azt viszik, amit már megszoktak, vagy amit az üzletben találnak. Ha valami különlegeset akarnak, elmennek a kisiparoshoz. Ami a szériát illeti , a szalagok időnként akadoznak. Ha két-három ember hiányzik, azt húsz-harminc ember is megérzi. Lehetne másként? Lehetne, de az drágább. Van egy bizonyos Varionszalag, amely egy irányító diszpécser és egy újfajta berendezés segítségével lehetővé teszi a folyamatos munkát. Az újpesti gyárnak nincs pénze. Az elkövetkező években nem is nagyon lesz. Most tanulgatják, mit jelent saját erőből gazdálkodni. 1967-ben elkezdtek egy szükséges rekonstrukciót, amelyre hitelt vettek fel. Ezt az összeget 1972-ben fizetik vissza. Addig jóformán alig futja valamire. Addig várni kell és azokra az ötletekre, javaslatokra támaszkodni, ami nem kerül sokba. Magyarán: az újpesti cipőgyári dolgozókra kellene és kell majd támaszkodniuk. Betanított és szakmunkásokra, technikusokra, tisztviselőkre. Akik a jövő esztendőben valószínűleg nem kapnak nyereségrészesedést. Megértik-e vajon a gyár gondjait? Méltányolni tudják, hogy a nyereség egy részét fizetésemelésre fordították? Ez mindenesetre a gyár belső és saját ügye. Azt mondják: maguknak kell kilábalniuk a bajból. Mi, vevők, „csak" jó, olcsó és szép cipőt várunk tőlük. Azzal az ígérettel búcsúztam, hogy nem hiába várunk. Bende Ibolya Díjtalanul viszi minden délután 19 órától reggel 4-ig, minden egész órakor, az Erzsébet-híd pesti hídfőjétől (Március 15. tér) A CITADELLA ÉTTEREMBE a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat MIKROBUSZA Visszaindulás: minden óra 30 perckor