Esti Hírlap, 1969. december (14. évfolyam, 281-304. szám)

1969-12-02 / 281. szám

Elfolyt milliók Tízmillió forint mér­­tékű víz folyik el minden évben feles­legesen — állapítot­ták meg a Vízművek vezetői. Tízmillió vész el, mert sok lakásban hibás a csap, vagy csak éppen nyitva hagyják. Hatalmas összeg, hiszen ebből a pénzből két csapos kutat építhetnének, s a két kút két olyan várost láthat el kivá­ló vízzel, mint Veszprém. Ezért javasolták, hogy ve­zessék be az iskolai oktatás­ban a vízcsapjavítás fogásai­nak tanítását. Hiszen a legtöbb helyen csak azért folyik a csap, mert nincs aki megcsi­nálja. A szemléltető oktatás­hoz filmet is készítettek. De talán nemcsak a gyere­kek, hanem a felnőttek is örömest elsajátítanák a javítás tudományát. Nem vetíthetnénk-e a rövidfilmet a mozik-­­­ban is JUBILEUMI VERSEM A hazánk felsza­badulásának 25. évfordulójára és Lenin születésé­nek 100. évfordu­lójára meghirde­tett jubileumi versenyben a győ­ri Graboplast Pa­mutszövő és Mű­bőrgyár is részt vesz. A vállalat 25 millió forintos megtakarítást akar elérni. A fel­vételen, a kiké­szítő- és csoma­golóüzem egy ré­sze. (MTl-foto — Hadas felv.) Mai jelentés a Baross térről Rossz időben is teljes nagyüzem December 21: a híd próbaterhelése A tél decemberi premier­je kellemetlenül érintette a Baross téri aluljárórend­szer építőgárdáját. A csa­padékos, hideg időjárás ugyan hátráltatja az épí­tők munkáját,­ de az alul­járórendszer mélyében és a felszínén mindenütt tel­jes a „nagyüzem". Ma délelőttre véglegesen kiderült: december 21-én tesz a tér fölött átívelő híd pró­baterhelése. Vasárnap reggel 10, kavics­csal telt dömper és 6, só­derrel megrakott ZIL te­herkocsi hajt fel a­­Rotten­­biller utca, illetve a Mező Imre út közötti új híd te­tejére, hogy a tizenhat jár­mű 160 tonna súllyal áll­jon a hídszerkezeten, majd változtassa rajta helyét, a hidat ellenőrző mérnökök kívánsága szerint. Három napon belül be­fejezik a híd feszítését is. Ezután birtokba veszik a hidat az Aszfaltútépítő Vál­lalat brigádjai, hogy elvé­gezzék rajta a soron kö­vetkező munkafolyamatot, a szigetelést, a burkolást. Kérdés: mindezt mennyire engedi meg az időjárás? Ha maradnak a hideg na­pok, sajnos, aszfaltozni aligha lehet. A hídon még be kell fejezni a transzfor­mátorház, illetve a világí­tás kapcsolóberendezései­nek felszerelését, s­ rá kell adni az úgynevezett kö­tényfalat, a feszítőcsava­rokat eltakaró, vékony be­­tonköpenyt. Lent, az aluljárórendszer mélyében, teljes lendü­lettel dolgoznak a Kőfa­ragó Vállalat, valamint az Országos Szakipari Vállalat emberei. Az előbbiek márványlapo­kat fektetnek, díszítenek, az utóbbiak pedig építik a portálokat, az üzleteket. Készülnek az aluljáró kor­látjai is. — Mikor adják át a Ba­ross teret? — December 8-án dön­tünk, mit adunk át az alul­járó-rendszerből — mondja Drábutz László főépítésve­zető. — Mi, építők, java­soljuk, hogy december 22- én — tekintettel a tér for­galmi helyzetére, s arra, hogy hosszú idő óta tart a közlekedési krízis a fővá­ros e fontos helyén — nyissuk meg, ha csak rész­legesen is, a Baross teret a járművek és a gyalogo­sok részére. A Fővárosi Ta­nácsnak azonban más az álláspontja: amennyiben nem tudjuk az egész alul­járórendszert egy időben át­adni , inkább várjunk ve­le. Eszerint csak januárban lenne az átadás. Egy bizo­nyos: a Rottenbiller utca és a Mező Imre út közötti felüljáróhidat mindenkép­pen átadjuk decemberben. (békés) ILYEN AZ UTAS Egér a taxiban MALACKALAND ♦ TÉGLAFUVAR Milyen a kedves utas? Hogyan ismernek ben­nünket a leghitelesebb ta­núk, a taxisofőrök? Szerintük: aranyosak, kedvesek vagyunk. ÜLDÖZÉS A BELVÁROSBAN. Böőr Ferenc meséli : — Lőrincen megállított egy idős férfi, vigyem el a lánya esküvőjére. Előtte azonban menjünk a lakásá­ra egy kis csomagért. A kis csomag nem volt más, mint két kacsa, meg egy zsák. Mi van benne? — Csak egy kis koszos malac — mondta az öreg. — De uram, ez egy disz­nó! — tiltakoztam és mo­tyogtam valamit a tátott csomagszállításról. Az öreg olyan szépen kérlelt, hogy végül is begyömöszöltük a hízót a csomagtartóba. Hagytam egy kis nyílást, nehogy megfulladjon. Nyár volt, nagy meleg. A Felszabadulás térnél tört ki a botrány. Tilosat kaptam. Megálltunk. Ebben a pillanatban a koca ki­szabadult a zsákból. Kiug­rott a csomagtartóból és sé­tára indult a Kígyó utcá­ban. A mögöttem álló ko­csik dudáltak, a koca vi­sítva ügetett. Az öreg meg én rohantunk a malac után. Akkor fogtuk el, amikor éppen be akart menni a Mackó-büfébe. A következő történetet Zöllei Istvántól hallottuk: — Az utasok többsége csomaggal van. Mi szíve­sen el is viszünk mindent, ami a jó öreg maxi-taxiba belefér. De néha összeté­vesztik a tehertaxival. Jön a kedves utas, megadja a címet, s azt mondja: — Uram, olyan csomagot viszünk, amilyet maga még nem szállított! Ígérje meg, hogy nem balhézik. — Mit viszünk? — Majd meglátja. Még nem vitt ilyesmit, az bizo­nyos ... — Nyert. Csomagja más­fél mázsás páncélszekrény volt. KIVONTÁK... Egy másik utas a Bécsi úti téglagyárhoz vitette magát. Szólt, hogy­­várjam meg. Vártam. Egyszer csak megjelent a gyár kapujá­ban egy targoncával. — Fiatalember, a hová rakhatnánk be ezt a né­hány téglát? Kétszáz darab volt . .. Szállítottak már fehér­egereket is.­ Egész rako­mányt. Az egyik kiszaba­dult, s keresztbe-kasul fut­­kározott a kocsiban. Mire célhoz értek, a sofőr tíz fehér hajszállal lett gazda­gabb. A taxit egy hónapra kivonták a forgalomból. Az egér ugyanis elbújt benne, s nem akadt sofőr, aki hajlandó lett volna be­ülni a kocsiba.... Alföldi Erzsébet Kiállítás és konferencia Holnap reggel a Techni­ka Házában Kiss Árpád miniszter, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnöke megnyitójával meg­kezdődik az immár hagyo­mányos VI. országos anyag­­mozgatási konferencia. A háromnapos tanácskozáson elsősorban a függő konvejo­­rás és függő sínpályás anyagmozgatás kérdései­vel foglalkoznak majd a szakemberek. A konferenciával párhu­zamosan rendezik a II. or­szágos targoncavezető ver­senyt, amelynek döntőjét, a díjkiosztó ünnepséget hol­nap délután tartják a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár területén. Ugyancsak a vásárvárosban egyhetes anyagmozgató kiállítás nyílik holnap, míg a Tech-Ii­­ka Házában anyagmozga­tási könyv-, folyóirat- és prospek­tusk­iállítás lesz. MEGJEGYEZZÜK KÍNOS ÜGY Kőbányán történt. Az egyik élelmiszerboltban a vevő megkérdezte: „Van-e főzőkolbász?” „Nincs, kérem — mondta az eladó —, nem kaptunk.” „Kenőmájas?" „Az sincs." A vevő még többféle olcsó élelmiszer után érdek­lődött, de a válasz mindig az volt: nincs. A vevő akkor megkereste a bolt vezetőjét: „Van-e fő­­zőkolbász?" „Van, kérem." „Kenőmájas?" „Az is." „Hol van? Mert a pulton nem látom." „Hát... hát — hüm­­mögte a boltvezető — a raktárban .. Kínos ügy. Kínos, mert az eladó félrevezette a vevőt. Enyhén szólva. Kínos, mert gyanú ébredt, hogy a raktárból árul­ják a hentesárut. Kínos, mert ezek után aligha mesél­heti a kereskedelem a tanácsnak: „Mit tegyünk? Nem szállít az ipar...” Mert az egész ügyben az a legkínosabb — legalábbis a boltnak —, ho­gy a vevő a kerületi tanácselnök volt, aki nem vásárolni ment, hanem csak fel akarta deríteni, miért fogy el olyan gyorsan sok olcsó élelmiszer. Más kerületből is érkezett ilyen panasz, s ezért he­lyes lesz, ha a fővárosi szervek is megvizsgálják az ügyet. Igaz, nem mindenütt dugják el a belsőségekből készült hentesárut, megtörténhet, hogy a nagy kereslet miatt valóban gyorsan elfogy. De az is tény: több he­lyen úgy vélik, jobb üzlet szardíniát eladni, mint a ki­mért májust Pedig az új irányítási rendszer bevezetése nem vál­toztatta meg a sertés és a marha anatómiáját: ma is van fülük, nyelvük, veséjük, májuk. Sőt, a sertésnek tepertőnek való szalonnája is.­­ Aczél DUNA CIPŐGYÁR - MA (2.) Másként kell már gazdálkodni Mit kér a vevő, mit a kereskedelem Divatlap, reklám felesleges? A cipő nemcsak használa­ti cikk — divatcikk nők­nél, férfiaknál egyaránt. A divat gyorsan változik. Tegnap még a hegyes orr dominált, ma már a tömpe. A tűsarkak helyett a gaval­lérsarkak hódítanak. A ha­gyományos és még mindig sokat keresett fekete és fe­hér szín mellett feltűnik a mustársárga, rózsaszín, li­la, világoskék, banánzöld. És csatok, szalagok, pity­­kék­, strasszok díszítik a ci­pőket. EZER VAGY SZÁZEZER Lépést tud-e tartani a Duna Cipő ezzel a divattal? És akar-e egyáltalán? — Nekünk az lenne kifi­zetődő — mondják —, ha legalább százezer párat gyárthatnánk egy­ modell­ből. De legalább ezer pá­rat. Az átállási költségek ugyanis magasak. A rezsi­költségek nem veszik tudo­másul, hogy nekünk más­ként kell termelnünk, mint pár esztendővel ezelőtt. Mégsem idegenkedünk a választék bővítésétől, sőt, ez elsőrendű érdekünk. Sokáig csak olyan cipőket gyár­tottunk, ami állandó cikk volt: bakancs, fekete és barna ,félcipő, idősebb nők részére fűzős, fekete cipő. Nemrégen azonban elkezd­tünk mást is. Terveztünk és legyártottunk divatos női és férfi modellcipőket. Het­ven új modellünk van. Ezekkel szerepeltünk már őszi vásáron. Nem dicsek­vésből mondjuk: valameny­­nyit elkapkodták. HUSZÁRVÁGÁS... Ezek a modellek itt van­nak a mintaszobában Itt azonban nem nagyon kap­kodják őket. Ezeknek a ci­pőknek egy része — nagy része — arra van ítélve, hogy egyes páronként el­adják, aztán elfelejtsék. Kik járnak ebben a min­taszobában? Hat nagykereskedelmi vállalat képviselője, a Ci­pőbolt Kiskereskedelmi Vállalat megbízottja, a Centrum Áruházak ügyvi­vője. Az ő szempontjaik sa­játos módon mások, mint annak a leá­nynak a szem­pontjai, aki divatos nadrág­kosztümjéhez keres valami olcsó és modern lábbelit. Ezeknek a vállalatoknak költségvetéseik, készleteik vannak, sok mindent kell mérlegelniük. És van még az a bizonyos átfutási idő is, amelynek következmé­nyeként az 1969 augusztu­sában megtervezett szandál körülbelül 1970 júniusában kerül az üzletbe. Rendkí­vül kevés példa van arra, hogy a januárban tervezett téli csizmát februárban, le­gyártsák és eladják. A nagykereskedelmi válla­latoknak ilyen „huszárvá­gáshoz” nincs se pénzük, se energiájuk, se kedvük. Biz­tosra mennek. Találkoztam egy fiatal tervezőnővel, Csöngei Sán­­dornéval. Ma a legtermelé­kenyebb tervezők egyike. Előfordul, hogy egy nap hat új f­odellt vet papírra. És sajnálkozik. SZÉRIA AKADÁLYOKKAL — ’Terveztem egy csomó modern férficipőt. A keres­kedők mégis a hegyes or­rút viszik. Következetesen és makacsul. Lehet, hogy a férfiak valóban nem tud­ják, hogy ez már nem di­vat? Az is lehet. Cipődivatlap nincs. Cipőreklám — leg­alábbis ilyen vonatkozásban — alig. Az emberek azt vi­szik, amit már megszoktak, vagy amit az üzletben ta­lálnak. Ha valami különle­geset akarnak, elmennek a kisiparoshoz. Ami a szériát illeti , a szalagok időnként akadoz­nak. Ha két-három ember hiányzik, azt húsz-harminc ember is megérzi. Lehetne másként? Lehetne, de az drágább. Van egy bizonyos Varion­­szalag, amely egy irányító diszpécser és egy újfajta be­rendezés segítségével lehe­tővé teszi a folyamatos munkát. Az újpesti gyár­nak nincs pénze. Az elkö­vetkező években nem is na­gyon lesz. Most tanulgat­ják, mit jelent saját erő­ből gazdálkodni. 1967-ben elkezdtek egy szükséges re­konstrukciót, amelyre hi­telt vettek fel. Ezt az ös­­­­szeget 1972-ben fizetik vissza. Addig jóformán alig futja valamire. Addig vár­ni kell és azokra az ötle­tekre, javaslatokra tá­maszkodni, ami nem kerül sokba. Magyarán: az újpesti ci­pőgyári dolgozókra kellene és kell majd támaszkod­niuk. Betanított és szak­munkásokra, technikusokra, tisztviselőkre. Akik a jövő esztendőben valószínűleg nem kapnak nyereségrésze­sedést. Megértik-e vajon a gyár gondjait? Méltányolni tudják, hogy a nyereség egy részét fizetésemelésre fordították? Ez mindenesetre a gyár belső és saját ügye. Azt mondják: maguknak kell kilábalniuk a bajból. Mi, vevők, „csak" jó, olcsó és szép cipőt várunk tőlük. Az­zal az ígérettel búcsúztam, hogy nem hiába várunk. Bende Ibolya Díjtalanul viszi minden délután 19 órától reggel 4-ig, minden egész órakor, az Erzsébet-híd pesti hídfőjétől (Március 15. tér) A CITADELLA ÉTTEREMBE a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat MIKROBUSZA Visszaindulás: minden óra 30 perckor

Next