Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
A NAGYKÖRÚTTŐL A BAROSS TÉRIG Baku kanyarodni tilos Mit mond a közlekedésrendészet Panaszkodnak a járművezetők A főváros közlekedésének talán legfontosabb múlt évi eseménye a Baross tér rendezése volt: csaknem két esztendeig tartó munka után, december 22-én reggel átadták a forgalomnak Budapest egyik legforgalmasabb csomópontját. De ekkor némi meglepetés is fogadta a járművezetőket: a Nagykörút és a Baross tér között a járművekkel a Rákóczi úton nem lehet balra kanyarodni, illetve megfordulni. A szerkesztőségünkbe érkező telefonok és levelek bizonyítják, hogy azóta sem tértek napirendre az intézkedés felett, sokan nem értik, mi indokolta ezt a változtatást, mások úgy vélik, hogy a tiltó rendelettel bonyolultabbá vált ezen az útszakaszon a közlekedés. Mi erről a közlekedésrendészet véleménye? — Kezdjük az indokokkal — hangzott a válasz —, ami miatt elrendeltük a balra kanyarodási illetve a fordulási tilalmat. Minden közlekedési csomóponton a forgalomnak összhangban kell lennie a környező útvonalak forgalmával, mert csak így lehetséges a járművek minél torlódásmentesebb áthaladása. Képletesen úgy is mondhatnánk: egy-egy közlekedési csomópont, lift, akkor működik jól, ha a járműveknek nem kell előtte sorban állniuk. Közismert tény, hogy a Baross téri csomópont éppen ennek a feladatnak nem felelt meg, ezért kellett átépíteni, rendezni, s a jövőben ezt a probléémát kell megoldani a többi nagy csomóponton: a Kálvin, a Roosevelt és a Clark Ádám téren is. Nem véletlen, hogy a nemrég hozott bizonyos forgalmi intézkedések, változások egy-egy nagyobb építkezéshez kapcsolódtak: az egyirányúsítás az Erzsébethíd és az Astoria-aluljáró; a Kiskörút és Nagykörút közötti terület forgalmi rendje pedig az Emke-aluljáró átadásához. Amikor a Baross tér rendezési terve elkészült, a tér forgalmi hatása tekintetében figyelembe kellett venni egyéb útvonalak: a Nagykörút, Wesselényi utca, Dózsa György út; a másik oldalról pedig az Orczy tér, Baross utca forgalmát is. Alapvető célunk az volt — és azért hoztuk a tiltórendeletet —, hogy a Rákóczi úton „szabad folyosót” nyissunk a forgalomnak, a járművek felesleges akadály, torlódás nélkül, gyorsan érjenek be a Baross téri forgalomba. Márpedig a korábban megengedett megfordulás, kanyarodás, tapasztalataink szerint megszakította és lassította a forgalom áramlását. — Okozhat-e ez a rendezés tényleges zavart? — Megítélésünk szerint nem. Az kétségtelen, hogy ez az intézkedés is nagyobb helyismeretet, következetesebb közlekedési szemléletet kíván a gépjárművezetőktől, de tudomásul kellvenni: megszűnt az az időszak, amikor az autósok szinte ötletszerűen közlekedtek, ott kanyarodtak, fordultak, ahol éppen elhatározták. Minden világváros forgalma megköveteli a nagyobb szervezettséget, felkészültséget, s ez alól már Budapest sem lehet kivétel. Természetesen, számolunk azzal, hogy mint minden változást, ezt sem könnyű egyik óráról a másikra megismerni, tudomásul venni. A m mi is tisztában vagyunk, nagy lényegesen kedvezőbb lesz a helyzet, ha a Rákóczi úton a jobb idő beálltával felfestik az útburkolati jeleket. Ezért a rendőrök megértőek és türelmesek a Nagykörút és a Baross tér közötti szakaszon is. Azt azonban szeretnék hangsúlyozni: a balra kanyarodási és fordulási tilalmat nem oldjuk fel, sőt, ezen a szakaszon hamarosan más kisebb változásokra, módosításokra is sor kerül. — Hogyan érheti el úticélját az a gépjárművezető, aki eddig megfordulhatott, vagy balra kanyarodhatott a Rákóczi úton? — 1. Tapasztalataink szerint a legtöbb esetben a Kerepesi út és a Thököly út felől érkező járművek kanyarodtak balra a Luther utcánál. Ezek a járművek az új forgalmi rendjén a Baross téren, a felüljáró alatt, lámpajelzésnél, balra kanyarodva, a Légszesz vagy a Szántó Kovács János utcán jobbra haladva elérik az úticéljuknak megfelelő területet. Amennyiben a Petőfi-híd felé akarják folytatni útjukat, akkor a Rákóczi úton haladva, a Nagykörutat elhagyva, az Akácfa utcán, Dohány utcán át kijutnak a Nagykörútra. 2. Az Erzsébet-híd felől érkező járművek korábban a Szövetség utcánál és az Alsóerdősor utcánál kanyarodtak balra. Most a Nyár utcánál a Dohány utcára kanyarodva érhetik el úticéljukat — a régebbi balra kanyarodás helyett.Egyébként van más út is: a Nagykörúton áthaladva, a Csokonai utcán jobbra kanyarodva, a Népszínház utcán át kijuthatnak a Nagykörútra, és a Dohány utcánál jobbra kanyarodhatnak. Vagyis: ebben az esetben a korábbi balra kanyart végig jobbra kanyarral helyettesítik. Ezen az úton lehet a legjobban megközelíteni a Marx teret is. 3. A Rottenbiller utca felől érkező járművek: az első pontban javasolt útvonallal — a Légszesz utca kivételével. — Mit tegyen a járművezető, ha a megfelelő helyen elvétette a kanyarodást? — Ebben az esetben el kell mennie a’ legközelebbi csomópontig, ahol a járművel megfordulhat. Az Erzsébet-híd felől érkezőknek a Baross térig, a Baross tér felől érkezőknek pedig a Nagykörútig, s itt a „lóhere-kanyarnak” megfelelően megkerülnek egy háztömböt. Reméljük, a járművezetők a gyakorlatban meggyőződnek róla: az új rendelettel nem lesz bonyolultabb a közlekedés a Rákóczi úton, s arról is, hogy a biztonságért nem nagy ár a többlet út... (balogh) Új tábla a Rákóczi úton Autogramos abroszok Az első aláírásokat 12 éves korában családtagoktól, ismerősöktől kérte a ma 74 esztendős esztergomi nyugdíjas óvónő, Kalapos Gyuláné. Az autogramokat térítőre íratta és kihímezte. Az évek során hét abrosza telt meg ezernél több kivarrt névvel. A térítők őrzik — egyebek mellett — a város szülötte, Pézsa Tibor olimpiai bajnok, Papp László, a belga Bartók-kutató Denis Dille és Honthy Hanna aláírását. Kalapos Gyuláné értékeskézimunkáit két gyermekére hagyja, s ez nem kis örökség, mert egy műgyűjtő csupán egyetlen abroszért 60 ezer forintot ajánlott. FILM ÉS FÓLIA Szendvics a könyvtárban Három speciális filmfelvevőt, két fotóelőhívó berendezést vásárolt és egy úgynevezett lamináló gépet hozatott Jugoszláviából az Országos Széchényi Könyvtár a kincset érő hírlapgyűjtemény másolatainak elkészítéséhez. Az óvás egyik formája a mikrofilm. Ötezer hírlapkötet filmváltozata már elkészült. Évenként hárommillió negatív felvétel az újságmentők munkája. A teljes gyűjtemény mikrofilmváltozatához 1800 kilométer filmanyagot használnak el. Ma már filmen olvashatók egyebek mellett a Pesti Hírlap, a Népszava,a Pesti Napló nagyapáink korabeli évfolyamai. A filmezésen kívül még többféle eljárással konzerválják az eredeti lappéldányokat. A legkorszerűbb a laminálás: az újságlapokat kémiai folyadékfürdőben semlegesítik, majd áttetsző, hártyavékony műanyag lapok közé préselik, a légmentes tasakok szélét hegesztik. (A laminált újságok neve: szendvics.) Tizennégyezer kötetnyi újságot, összesen 14 millió lapot tartósítanak ezzel az eljárással. Jelenleg a hírlaptárban 47 ezer kötet magyar, 70 ezer kötet idegen nyelvű újságot, 110 ezer magyar és idegen nyelvű folyóiratkötetet őriznek. A gyűjtemény évente 2000 hírlap-és 5000 folyóiratkötettel gyarapodik. CELOFÁNCSÖVEK, HÁRTYÁK Öt év művesével Az átültetés ♦ Külföldi tanulmányút Göteborg, Lund, Stockholm, London, Leeds, Edinbourg, Merán, Berlin ... Gyógyításért tett utazások, így lehetne nevezni dr. Balogh Ferenc egyetemi tanár, a pécsi urológiai klinika igazgatójának útjait, mindenekelőtt több hónapos svédországi és angliai körutazását, amelyet az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjasaként végzett, s amelyről nemrég érkezett haza. A BETEG IS ELVÉGEZHETI — Mi volt a tanulmányút célja? — A művesekezelés és a veseátültetés tanulmányozása — maxija a profeszszor. — Az előbbi esetben az idült veseelégtelenségben szenvedő beteg vérét celofán csövön, illetve hártyák között folyatják át 6— 8 óra alatt a mosófolyadékba, mialatt a salakanyag a vérből „átlép” az utóbbiba s a vér ilymódon megtisztulva kerül a beteg szervezetébe. Lundban az ilyen betegek osztályát Alvall professzor, a művesekezelés európai feltalálója vezeti. Intézetében, ahol három hétig voltam vendég, olyan beteggel is találkoztam, akit már öt éve kezelnek ezzel a módszerrel, mások 80—100 kilométerről járnak be a heti kétszeri kezelésre. Vannak, akik megtanulva a kezelés módszerét, saját készülékükkel maguk végzik azt el otthonukban. E betegség végső megoldása mégis a Veseátültetés. DIALIZÁLÓ ÁLLOMÁSOK — Ez utóbbit hol tanulmányozta? — Londonban hét kórházban végeznek ilyen műtétet, én négyben jártam. A legjelentősebb tapasztalatokat ebben a vonatkozásban mégis a svédországi Göteborgban szereztem, ahol a 149-ik veseátültetést láttam. Itt már a 70 százalékos túlélésnél tartanak. S míg azelőtt élő donorral dolgoztak, ma az a törekvés, hogy halott donor veséje álljon rendelkezésre. Míg ugyanis az előbbi esetében nagy a műtéti rizikó, s a donornak — az adónak — csupán egy veséje marad, addig a másik esetben nincs csonkítás, és két vese használható fel. Mi a helyzet nálunk a művesekezelésben és az átültetésben? Az előbbivel Budapesten már megkezdődtek a munkálatok, s az egészségügyi kormányzat jelentős anyagi áldozattal■ országos hálózat szervezésén fáradozik: kijelölt nagyvárosokban dializáló állomásokat kíván létrehozni. Az átültetés vonatkozásában még csak a kezdet kezdetén tartunk: állatkísérletek folynak. NEM AZONOS — Nem vagyok azonos — jelent meg a közlemény a lapban. Néhány sor, amelyben Papp Tibor kéri, hogy ne tévesszék össze névrokonával, aki szélhártoskodott. Megkerestem, s jól sejtettem: Papp Tibort, a pestújhelyi tetőfedő mestert a kétségbeesés késztette e néhány sor megírására. Körülbelül két hónappal ezelőtt történt, gyanútlanul üldögélt a kisvendéglőben. Egy fiatalember lépett asztalához, ismerős. Mosolygott, köszöntötte, de valahogy furcsán viselkedett. Mintha valami különös dolog lenne az arcán, azt vizsgálgatná. — Te itt vagy? — kérdezte végül. — Kiengedtek? Fogalma sem volt, miről beszél a fiatalember. Ő aztán készségesen megmagyarázta, hogyaz imént olvasta az újságban, hogy Papp Tibort szélhámosságért letartóztatta a rendőrség. Azonnal elment a kedve az üldögéléstől. Vásárolt egy lapot, elolvasta. Valóban, bizonyos Papp Tiborról volt szó, s arról, hogyan üzletelt, szélhámoskodott bizonyos aggregátokkal. Az illető ráadásul ugyanabban a szövetkezetben dolgozott, ahol valamikor ő. Azonnal felhívta telefonon a régi munkahelyét. Kiderült, hogy névrokonról van szó. — Nem vagyok azonos — írtam tehát a közleményt, amely annak rendje-módja szerint meg is jelent. Addig azonban néhány dolog történt. Nem, semmi különös. Csak éppen megfogták, megszólították az utcán. Pestújhelyen mindenki ismeri. Eddig — úgy tudta — szerették is. Sok házon dolgozott. Elégedettek voltak a munkájával, a magatartásával. Most meg — úgy érezte — kutató szemek vizslatják. Érdeklődnek, mennyi volt a haszon. Látott cinkos szemhunyorításokat is: — Nekem öregem, ne magyarázkodj, én megértelek ... Hallott kárörvendő megjegyzéseket: — Olyan rendes embernek látszott ez a Tibor ... A férfi negyvenhat esztendős, ebből negyven évet Pestújhelyen töltött. Majdnem bennszülött. Tudják róla, hogy idős szüleit tartja el, hogy jó szakember, hogy sohasem keresett rosszul. Tudják, hogy költséges passziója, szenvedélye sincs. — Azt hittem... — mondja kissé szomorúan — azt hittem, hogy... Félbehagyja a mondatot. Nyilván azt akarta mondani: remélte, talán jobban ismerik. Vagy ilyen gyorsan megváltozhat valakiről a vélemény? Tulajdonképpen nem történtek nagy dolgok. Nem állították pellengérre a tér közepén, nem mutogatnak ujjal rá, nem írták fel a ház falára: itt lakik a szélhámos. Csak elhitték. Készségesen. S ez fáj neki. Hogy nem mondta valaki, egy ember legalább. Tibor, itt valami tévedés lehet. Kicsit csalódott szűkebb pátriájában. Ráadásul rosszkor jött a dolog, éppen beteg, operáltál. Most éppen bizakodásra, bizalomra lenne szüksége. Járkál az utcán, s magyarázkodik. Vigasztalja édesanyját, aki nagyon kétségbeesett. Mondja neki, hogy szerencsétlen véletlen, ami történt. Hogy mindjárt készpénznek vették? Hát.... ilyenek az emberek. Természetesen büntetlen előéletű. Bende Ibolya NÍVÓDÍJ — Klinikánkon is állatokkal kísérletezünk — mondja dr. Balogh profeszszor. — S ebben néhány kollégámmal eredményeket értünk el. A pécsi professzor és szerzőtársa „A prosztatarák terápiája” című könyve novemberben akadémiai nívódíjat nyert, egy másik munkája szakkörökben valósággal kézikönyvként használatos. Mint megjegyzi: munkatársai segítsége, az egyetem vezetőségének támogatása nélkül egyiket sem tudta volna megvalósítani. — További tervei? — A külföldön tapasztaltak kamatoztatása a magam „házalóján”. Túri András