Esti Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

FEKETE-FEHÉR, IGEN-NEM Utoljára hangzott el a szignál HELYSZÍNI RIPORT A DÖNTŐRŐL Fekete-fehér ezúttal hu­szonkettedszer és utoljára. Utoljára hangzott el nyolc óra 20 perckor a jól ismert szignál, utoljára szerelték fel magukat a kerületek mikrofonokkal, telefonok­kal, jegyzetekkel, könyvek­kel, lexikonokkal. Viszont először ültek egymás mellett a verseny­társak, először találkozott szemtől szembe a verseny­zőkkel a négytagú zsűri, a játékvezetők. Amikor a rendezőség el­határozta, hogy a döntőt a Városháza kétségtelenül reprezentatív tanácstermé­ben tartják, csak két csa­patra számítottak. A har­madik résztvevő hely gon­dokat okozott, ültetési problémákat. Ezért a száz­száz tagú csapatokból negy­venen másutt foglaltak he­lyet, telefon kötötte össze őket a többiekkel. Rögtönzött fotó Megkérdeztem néhány résztvevőt, melyik kerület győzelmét tippeli. Nagyon óvatosan, szűkszavúan nyi­latkoztak. A tévések között azonban egy papírlap járt körül, amolyan rögtönzött totószelvény, egy, kettő, iksszel. A legjobbak állító­lag sebtében összeadott ju­talmat kaptak. A verseny egy évig és három hónapig tartott. A résztvevők alig változtak. Nagyon sok az ismerős arc. Nemcsak azok, akikkel ed­dig is találkoztunk a kép­ernyőn, hanem akiket ki­zárólag a Fekete-Fehér­en ismertünk meg. Itt ül az a második kerületi mérnök, aki egy ízben betegágyból, telefonon adta a helyes vá­laszokat, a nyolcadik kerü­leti tanár, aki minden alka­­lommal­ úgy nyújtogatta a kezét, mint az eminens diák az első padban. A té­véstáb is változatlan, Junk ki — mondja Lisz­­kay Tamás, az egyik zsűri­tag —, jó lesz pihenni. Ötezer kérdés volt ver­senyben, s ezenkívül ren­geteget elvetettek. A kér­dések nehézségi fokát ille­tően sokszor tévedtek. Ami­ről úgy érezték, „rázós”, azt pillanatok alatt vála­szolták meg, s ami úgy tűnt, gyerekjáték, azon né­hány kerület „elvérzett”. Rengeteg óvás volt, eb­ből körülbelül ötöt fogad­tak el. És nagyon sok­ leve­let kaptak, főként a játék­vezetők. Dicséreteket is , de inkább fejmosást. Hogy melyik volt a leg­izgalmasabb versenysza­kasz, nehéz eldönteni. Rendkívül feszült pillanat volt, amikor a második ke­rület hajszál híján kiesett a versenyből. Döntőbe kerü­lésük egy mozdulatnak volt köszönhető. Vitray Ta­más meglátta, amint az egyik szaktanácsadó az óra felé mutat. Minden alkalommal ta­lálkoztak olyan váratlan dologgal, amire nem számí­tottak. Mindig voltak elé­gedetlenkedők és szemre­hányók, de a verseny — szinte valamennyiük véle­ménye szerint — érdekes volt, és jól lehetett játsza­ni. Ebben a formában már aligha került rá sor. De já­ték, verseny rövidesen lesz, s talán nemcsak Budapest, a vidékiek számára is Bende Ibolya Dicséret és fejmosás Konvencionális a kér­dés, mit éreznek most, a búcsú pillanataiban? — ötezer kérdést dolgoz­ Lesz még já­ték A döntőn sok volt a ven­dég. Nagy szeretettel kö­szöntötték Sarlós Istvánt, a Fővárosi Tanács vb­­elnökét és Tömve Ist­vánt, a Magyar Rádió és Televízió elnökét. A padso­rokban ültek tanácselnö­kök, népművelési előadók és hozzátartozók, akik el­jöttek szorítani. S amikor kihirdették az eredményt, jó néhányan egymás nya­kába borultak, kezet szorí­tottak a szomszéd padban ülő más kerületivel. •— Pechünk volt — han­goztatták a második kerü­letiek, a nyolckerületiek viszont osztatlanul boldo­gok voltak. És természete­sen­ a legnagyobb öröm a lágymányosiaké volt. Mikor lesz a következő Fekete-Fehér? Négy cím az autósoknak: • TRABANT-SZAKÜZLET IX., Ráday u. 31. • SKODA-SZAKÜZLET IX., Ráday u. 31. • MOSZKVICS-SZAK­ÜZLET VI., Népköztársaság útja 28. • AUTÓFELSZERELÉSI SZAKÜZLET VI., Paulay Ede u. 29. Az itt, jótállással vásárolt FELTÖLTÖTT, ÜZEMKÉSZ AKKUMULÁTORT VEVŐSZOLGÁLATUNK BESZERELI, és a garanciális időn belül bármikor DÍJTALANUL ÁTVIZSGÁLJA Akkumulátorok a vidéki szaküzletekben is kaphatók! Kedves nővér az egyetemről A KISZ orvosegyetemi bizottságának kezdemé­nyezésére az általános nő­vérhiányt medikusok beál­lításával óhajtják enyhíte­ni. A Rektori Tanács hoz­zájárult a kezdeményezés­hez, az Orvosegyetem KISZ-bizottsága felmérte a klinikai és kórházi igényeket és egyben azt is megállapí­totta, hogy a III—IV. éves hallgatók közül kik vállal­koznak arra, hogy az ápoló­nővéreket a kórházakban segítsék. A KISZ-bizottság irányí­tásával egyes fővárosi kór­házak már szerződést kötöttek a IV. éves , orvostanhallgatók­kal, akik vállalták, hogy „tanul­mányi órán kívül, beosztás szerint, a kórház sebészeti osztályán kórtermi ápolói feladatok ellátásában részt vesznek”. A munkaszerző­dés szerint havi munkaide­jük nem haladhatja meg a 80 órát. A munkabéren kí­vül az orvostanh­allgatókat védőruhával látják el, s amennyiben az ápolási teendők mellett erre mód nyílik, az orvosi képzéshez szükséges szakmai ismere­tek gyakorlására is lehe­tőséget biztosítanak. Néhány fővárosi kórház­ban már dolgoznak medi­kusok és medikák, s előre­láthatólag még februárban az egyetemi klinikák is be­jelentik igényüket ilyen ki­segítő nővérekre. Februári napsütés USZKVE: — Jó, hogy találkoz­tunk, Kvázi úr! Mondja, nincs egy kis protek­ciója? KVÁZI: — Ma ... protekció? Mihez kellene? USZKVE: — Van egy kis pénzem ... KVÁZI: — . .. és kocsit akar venni. Ah­hoz nincs összeköttetésem. USZKVE: — Nem ez a baj, kocsi, az lesz. KVÁZI: — Akkor mihez kell a protek­ció? USZKVE: — Szeretném, ha jó rendszá­mot kapnék. KVÁZI: — Nem mindegy, hogy milyent kap? USZKVE: — Nekem mindegy lenne, de a feleségemet nagyon ingerli, hogy a Ko­vácsék még ezt is el tudták intézni. Folyton szokás, hogy csak én lehetek olyan ágrólszakadt, aki megelégszik az­zal a számmal, amit sorban adnak ... és semmi megkülönböztető eljárás. KVÁZI: — Szoktassa le az ilyen nagyzo­­lásról. USZKVE: — Már próbáltam lebeszélni, de nem megy, azt mondja, miért le­gyünk mi kivételek! KVÁZI: — És milyen kocsit vesz? USZKVE: — Fiat ötszázast. KVÁZI: — Az is jó autó, csak egy kicsit drága ... Miért nem vesz inkább Tra­bantot? USZKVE: — Az serrr, sokkal olcsóbb. KVÁZI: — De Trabanthoz lehet kapni alkatrészt. USZKVE: — Ehhez is lehet. KVÁZI: — Hogyne, legközelebb Bécsben. Persze, időnként itthon is kapható, öt­szörös áron. USZKVE: — Azt hiszi, Kvázi, keleti ko­csikhoz mindig lehet olcsón alkatrészt kapni? KVÁZI: — Uszkve, mindent elkövetünk, hogy kielégítsük az igényeket! USZKVE: — Igen? ... KVÁZI: — Miért csodálkozik, ez magá­nak új? Hát, ide figyeljen: a mi cégünk háromszáz teherautót vásárolt... USZKVE: — Azokhoz meg pláne nincs alkatrész. Tudja, hány száz, vagy ezer rozsdásodik hiányzó apróságok miatt az ország garázsaiban, meg a szabad ég alatt? ... KVÁZI: — Ezúttal nincs gond, mert a háromszázból csak kettőszáznegyven lesz az autó, a többi alkatrész. USZKVE: — Ezt nem értem. KVÁZI: — Mit nem ért ezen, pofonegyszerű: hatvan darabot azért vettünk, hogy a kétszáznegyven biztonságosan működjék. USZKVE: — Akkor miért szerelték ösz­­sze ezeket is a gyárban? KVÁZI: — Hogy mint alkatrészek, jöj­jenek a saját lábukon, így nyertünk, mert megspóroltuk a szállítási költsé­get! USZKVE: — Kitűnő, nagyszerű ötlet, fő­leg rendkívül gazdaságos elgondolás. Ezt a módszert nem lehetne másutt is alkalmazni? KVÁZI: — Másutt előbb kezdték, onnan a tapasztalat... és valóban gazdaságos eljárás, számos előnye van: növeli pél­dául a pénz forgási sebességét, rövid idő alatt— jövedelmezően! — megtérül a hatvan Ezocsi ára. USZKVE: — Hogyhogy? KVÁZI: *— Közgazdaságilag. Az üzletben majd az alkatrészeket terheli a szétsze­­dési költség — ehhez szakemberek kel­lenek! —, a csomagolás, szállítás, az el­kallódó leálló, a forgalmi adó, a nagy­kereskedelmi, a kiskereskedelmi ár... Ezek után a vásárló minden további nélkül megkapja, amit akar. USZKVE: — De csak addig, amíg tart a hatvan kocsiból... Mondja, Kvázi, ma­ga látta a Nansenről szóló filmet? KVÁZI: — Nem láttam, de mi köze Nan­­sennek a maguk teherautóihoz?. USZKVE: — Mi köze? ... Az Északi-sar­kot kutató tudós nyolc kutyával indult el a jégmezőn .. és tudja, miért? ... hogy majd útközben egy-egy kutya fel­áldozásával életben tartsa a többit! KVÁZI: — ... És elfogytak a kutyák. USZKVE: — El. KVÁZI: — Micsoda hasonlatai vannak! USZKVE: — Nem lehetne mégis, rögtön alkatrészt behozni autókhoz, mint kész autókat felnégyelni alkatrésznek? Nem volna így gazdaságosabb? KVÁZI: — Lehetséges, mert autó, úgy, ahogy, már elképzelhető, de a tilen al­katrészek létezéséről szóló tudományos állítást a gyakorlat még nem bizonyí­totta. USZKVE: — És ezért maradunk a hagyo­mányos Nansen-módszernél... isti . VIGYÁZAT, LAVINA! Hókatasztrófák és elhárító berendezések sportolók éppen reggeliztek. A jelentések szerint a ha­lottak száma 39. Mint ismeretes, a lavina hógörgeteg, meredek he­gyek lejtőin lezúduló, rop­pant hótömeg, amely lefelé haladva egyre növekszik. Lényegében akkor keletke­zik, ha régi, fagyott hóré­tegre friss, „száraz” ,porhó hullik nagy mennyiségben. Hasonló jelenséget tavasz­­szal is tapasztalhatunk, amikor olvad­ni kezd a­­hó és elveszti a talajhoz való tapadók­épességét (megcsú­szik a hegyoldalon — vagy nálunk, a háztetőn). Hólavina — népszerű le­írás szerint — néha úgy is elképzelhető, mintha egy lefelé gördülő kőre hó ta­padna, s a képzeletbeli ,,hógolyó” egyre hízna, kö­­véredne. A jelenség meredek hegyoldalakon (főleg Svájcban, Francia- és Olaszországban) gyakran elkerülhetetlen, s valóságos elemi csapássá fajulhat. El­kerülhetetlen, de védekez­hetünk ellene, hatását csök­kenthetjük. Építhetők lavi­naelhárító berendezések, sőt, a hógörgeteg — az ál­landóan veszélyeztetett pontok útjából — elterel­hető. A hólavina — lefelé ve­zető útjában, miközben egyre nagyobbodik — a hegy természeti adottságai­nál fogva, többnyire ugyan­azt az utat követi. Az első teendő: megfigyelni a lezú­duló hólavinák leggyako­ribb út­ját. A második: tor­laszokat, „elhárító”-elterelő berendezéseket építeni (de nem télen, amikor már nyakunkon a baj, hanem nyáron, vagyis a megelőzés a legjobb.) Képzeljünk el Engadin­­ban (az Inn folyó völgyé­ben), vagy a nagy hágók veszélyes környékén (pél­dául Klausenpass vagy a Flüela-hágó) egy hógörge­tegtől örökké veszélyezte­tett falucskát. Vannak ott évszázados települések is, mert a 3000—4000 méter magas hegyekről lezúduló lavinát minden évben elte­relik. A falu felett még la­vinazúzó és -elterelő beren­dezés is van. A lefelé gör­dülő óriás-,,hógolyó” más­felé veszi útját, s a falu ép­ségben marad. G. K. A franciaországi Val d'Isere-ben (Savoie megyé­ben) az évszázad egyik leg­súlyosabb lavinakatasztró­fája­ történt február 10-én és 11-én. Mint a lapok hírül adták: egy körülbelül 100 méter széles szakaszon lezú­dult a roppant hótömeg és az alatta levő sítábor la­kóépületére zuhant, abban a pillanatban, amikor a UTASÍTÁS a traktorvezetők védelmére A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter utasí­tást adott a mezőgazdasági balesetvédelmi intézkedé­sek kiegészítésére; a ren­delet szerint a 30 lóerőnél nagyobb traktorokat legké­sőbb 1975. január 1-ig — a felborulás esetén védelmet nyújtó — védőkerettel kell ellátni. Vízvezetéket kap a Baricska csárda Balatonfüred nemzetközi hírű vendéglátóhelyét, a Baricska csárdát bekap­csolják a közműhálózatba. A csárda külsőleg nem vál­tozik, patináját a belső át­alakítás nem koptatja meg.

Next