Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-01 / 126. szám

XV. évfolyam, 126. szám 1970. június 1. hétfő . MUNKATÁRSUNK JELENTI SZEGEDRŐL Felkészültek a hosszan tartó tetőzésre A Tisza Szegednél ma délelőtt­ 10 órakor elérte a 959 centimétert, ezzel 36 centiméterrel haladta meg az 1932-es maximumot. A tetőzést a hét közepére várják, addigra 960—970 centimétert is elérheti a folyó szintje. A Tisza most Szegednek ment. A szolnoki vízmérce lassú, két centiméteres süllyedése jelzi, hogy meg­kezdődött az apadás. A Tisza most, elhagyva Szol­nokot, meglódult, míg az előző napokon 4—5 cen­timéterrel nőtt a vízszint Szegednél (de ez a 4—5 centi is mind-mind soha nem mért rekord volt), va­sárnap egyszerre 10—12 centivel növekedett, s ma reggel már 959 centimé­ter magasságot írhatunk be a legnagyobb tiszai ára­dás krónikájába. Holnap estére, vagy szer­da reggelre várják Sze­gednél a tetőzést, ami 10—12 napig is eltarthat. Bírják-e vajon a gátak? A becslések szerint 900 centi körül lesz majd a leg­magasabb vízszint. Éppen ezért a szegediek a 10 mé­teres vízállás kivédésére kaptak parancsot. Erre a 10 méteres vízmagasságra — de úgy, hogy a 10,50-et is elbírja azért, ha vihar vágná a hullámokat — a védelem felkészült. A múlt hét a felkészülés időszaka volt. Úgy mond­ják a szakemberek: a pasz­­szív védekezésé. Érkezett az országból mindenhon­­nét a munkáskéz, a gép és az anyag. Szeged körül, a gátak közelében homokbá­nyák nyíltak. A felkészülés befejeződött a hosszan tar­tó tetőzésre. Ha valahol baj történne — a Tisza va­lahol talán erősebb lenne —, a leggyorsabb intézke­dés a legközelebbről meg­történhessen. 15 ezer ember dolgozott az éjszaka Szeged városa környékén. Ahol a tölté­sek magasságát nem ta­lálták még megfelelőnek, felemelték. Nehéz napok előtt áll a védelem. A 980 centimétert megkö­zelítő tartós vízszintet ne­­­héz lesz majd két hétig kordában tartani. De a töl­tések erősek. Az alacso­nyabb pont, vagyis, ahol nem töltés védi a várost, az (Folytatás a 3. oldalon.) DR. DI­MÉ­NY IMRE TÁJÉKOZTATÓJA a mezőgazdaság helyzetéről Ma délelőtt az időszerű gazdasági munkákról tájé­koztatta a sajtó képvise­lőit a Parlamentben dr. Dimény Imre mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter. Elmondotta, hogy a késői kitavaszodás, az is­métlődő esőzések, a szoká­sosnál nagyobb területet el­öntő belvizek, a számos­­vidéki árvíz megnehezítet­te a mezőgazdaság munká­ját. A naptári kitavaszo­dáskor három-négy hetes lemaradásról beszéltünk, a májusi kedvező időjárás azonban sokat segített, a mezőgazdaság május vé­géig lényegében behozta az időjárás okozta lemaradá­sokat. Mint a miniszter el­mondotta, az április végi és május eleji fagyok nem okoz­tak nagyobb károkat nö­vényeinkben. A májusi kedvező időjárás következtében meggyor­sult a földeken a még hát­ralevő munkák üteme. Je­lenleg már csak a mély fekvésű, belvízzel borított területeken van hátra a ve­tés. Részletesen szólott a mi­niszter az árvíz- és belvíz­károkról is. Április köze­pén 300 ezer holdat borí­tott el az országban a bel­víz, s a folyók magas ár­­színtje miatt jelenleg még 100 ezer hold van víz alatt. A belvizek levezetése szer­vezetten, rendben halad. A Szamos vidéki árvíz 105 ezer holdat borított el, ebből 75 ezer hold a szán­tó. Eddig 100 ezer holdat sikerült mentesíteni az egybefüggő vízfelülettől. Az árvíz sújtotta terüle­teken 20 ezer hold őszi vetés ment tönkre, s az állatállomány 20 százalé­ka pusztult el. Az eddigi jelentések sze­rint 5500 lakóház ment tönkre, 4000 pedig erősen megrongálódott. Jelentős károk keletkeztek az állat­­férőhelyekben is. A mi­­­niszter elmondotta, hogy operatív bizottság alakult a minisztériumban az árvíz­ügyek gyors, bürokrácia­mentes intézésére. Majd azokról az intézkedésekről szólott, amelyeket az ár­vízkárosultak megsegítésé­re tett a tárca. Lapzártakor a tájékozta­tó tart. Kapuzárás előtt még egy nagy üzletkötés a vásáron Ma reggel utoljára nyi­totta ki kapuit a városligeti vásárváros, hogy ezután mindenki — elsősorban az ipar és a kereskedelem — feldolgozhassa és alkalmaz­za tapasztalatait. Az idei BNV közönsége is láthat­ta: bőven van tapasztalat, s ezek valóra váltása, a bemutatott termékek sorozatgyártása, a meg­kötött szerződések telje­sítése komoly feladat elé állítja az illetékeseket. A nagy ipari seregszem­le vezetői kedves meglepe­téssel szolgáltak: ma reg­gelre minden kiállító asz­talára szívélyes invitálást tettek, viszontlátásra Bu­dapesten, 1871. május 21- én. Délelőtt egyébként fel­kereste a BNV-t a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának küldöttsége és egy magas rangú dán kereskedelmi delegáció. Kora reggel kaptuk a hírt a vásár egyik legna­gyobb üzletkötéséről, a magyar TRANSELEKTRO Külkereskedelmi Vállalat és a prágai Merkuria öt évre szóló kereskedelmi megállapodást kötött. Esze­rint évente 2,5 milió rubel értékű nagykonyhai és hűtőberendezést szállíta­nak Csehszlovákiának. Ugyanilyen gépeket ren­delt 157 ezer rubeles ér­tékben a bolgár MASINO­­IMPORT. A román MASIN-IMPORT 420 ezer rube­lért erősáramú berendezé­seket, a lengyel partne­rek pedig 270 ezer rubelért vagonvilágító dinamóbe­rendezést vásároltak. Hazaérkezett a Fővárosi Tanács küldöttsége Ma reggel hazaérkezett Szófiából a Fővárosi Ta­nács küldöttsége, amelyet Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke vezetett. A delegáció fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent a Fővárosi Tanács több vezetője és Vaszil Bogdanov, a Bolgár Nép­­köztársaság magyarorszá­gi nagykövete. A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége ma ülést tartott, s a többi kö­zött megtárgyalta a kollek­tív szerződések módosítá­sának tapasztalatait. Az új kollektív szerződésekben általában rendezték a dol­gozók munkaidő-beosztását, megszabták a felhasználha­tó túlórák felső határát. PERONISTA GERILLÁK halálra ítélték Aramburut ÓRIÁSI TÜNTETÉSEK A KORMÁNY ELLEN Buenos Aires, június 1. Az argentin kormány, amely az Aramburu-ügy­ben tekintélyét teszi koc­kára, még mindig nem buk­kant az elrabolt volt elnök nyomára és tegnap felszó­lította a lakosságot: őrizze meg nyugalmát, ne tüntes­sen. Órák teltek el és kirob­bantak a tüntetések. A ház előtt, ahol a nyugalmazott altábornagyot utoljára lát­ták, ezer ember gyűlt ösz­­sze. Parázs tüntetés bonta­kozott ki. A kormányfelhívással dacolók legtöbbje Aram­­kuru személyes, vagy po­litikai híve volt, és a fel­röppent jelszavak egye­nesen az Ongania-rend­­szert tették felelőssé a történtekért. (Aramburu az utóbbi idők­ben szokatlanul nyíltan bí­rálta a kormányt.) Több száz rohamrendőrt vezé­nyeltek ki a tüntetők meg­fékezésére. A rendőrök és a tüntetők között nem rob­bant ki összecsapás, de két embert előállítottak, mi­közben a többiek kórusban kiáltozták: „A bűnös a kor­mány!", „Forradalmat!" „Le Onganiával!” A szom­szédos házak erkélyéről füttykoncert gúnyolta a rendőröket. Tegnap minisztertanácsi ülést tartottak az Arambu­­ru-ügyben és megtárgyal­ták, milyen álláspontra he­lyezkedjenek a kormány­hoz eljuttatott három kü­lönböző üzenet ügyében. Az üzenetek aláírói ellen­zéki csoportoknak mondják magukat, és különböző fel­tételeket támasztanak, így például az egyik cso­port politikai bebörtön­­zöttek szabadon bocsátá­sát követelte Aramburu visszaadása fejében. A kormány egyelőre — mint hivatalos nyilatkoza­taiban közli — „nem tulaj­donít jelentőséget” ezeknek az üzeneteknek, a Reuter­­Iroda mégis úgy tudja, hogy a minisztertanácsi ülés leg­fontosabb témája ez volt: kitartsanak-e a „kemény vonal” mellett, amelyet márciusban, a paraguayi konzul elrablásakor magu­kévá tettek? Ekkor ugyan­is kinyilvánították, hogy nem bocsátanak szabadon politikai foglyokat. Lapzártakor jelentette gyorshírben a UPI hírügy­nökség, hogy egy peronista földalatti gerillacsoport ma hajnalban üzenetet in­tézett két Buenos Aires-i napilap szerkesztőségéhez. A csoport bejelentette, hogy miután Aramburut „beható kihallgatásnak vetette alá”, halálra ítél­te a volt elnököt, s a halálos ítéletet, később megállapítandó helyen és időben, golyó által hajtják végre. Ellentmondó hírek a károkról és áldozatokról A földrengés­ek éjszakája Peruban Nyolcszor mozdult meg a föld • Rádióamatőrök jelentései két város pusztulásáról Lima, június 1. Peruban, az ország észa­ki részén, a Csendes-óceán­tól az Andesek lábáig ter­jedő, háromszáz kilométe­res földsávban heves földrengés pusztí­tott a mára virradó éj­szaka — jelentik Limából. Az el­ső földmozgást, tegnap 21.24 órakor észlelték. A földlökések negyven má­sodpercen át tartottak és intenzitásuk elérte a Rich­ter-skála szerinti 7,7 fokot, amely súlyos károkra en­ged következtetni. Később még hét alkalommal ren­gett a föld. A perui föld­rengéstani intézet jelentése szerint a rengés epicentru­ma a Csendes-óceánon volt, Limától körülbelül 424 ki­lométernyire északra. A természeti katasztrófa által leginkább sújtott területre, amelyet a föld­rengés egyelőre elvágott a külvilágtól, ma hajnal­ban megpróbáltak élel­miszert eljuttatni. Az adatok összefüggéstele­nek, mert a hírforrások he­lyi rádióamatőrök. így tör­ténhetett, hogy míg a Reu­­ter-iroda hetven halálesetet jelentett, addig az AFP — más forrásokra hivatkozva — feltételezi, hogy több ezer halottja volt a kataszt­rófának. Annyi máris vilá­gossá vált — tizenkét órá­val­­az első, súlyos földlö­kések után —, hogy a leg­többet Chimbote kikötővá­ros és a hegyvidéki Huarás város szenvedte el. A perui Vöröskereszt­­szerint Chim­­botéban a házak hatvan százaléka romba dőlt. Hua­­rásból egy rádióamatőr azt jelentette, hogy „az egész város összeomlott”, s hogy a városban a földrengésnek száz halottja volt — az adat azonban megerősítésre szorult. Limában néhány ház összedőlt, de csak egy halottról közölt hírt a rend­őrség. (A halál közvetlen oka azonban ebben az eset­ben is szívroham volt.) A főváros szívében az emberek az utcára cső­­dültek, asszonyok imád­kozva és jajveszékelve térdepeltek. A hírügynökségi tudósí­tók szerint valószínűleg a mostani volt a legerősebb földrengés Peruban 1967. október 17. óta, amikor 116 halálos­ áldozata volt a föld­­­mozgásnak. Földrengés­statisztika Az új, az egész országot gyászba borító perui földren­géssel kapcsolatban, az AFP összefoglalót közöl a második világháború vége óta bekövet­kezett nagyobb földrengések­ről. A statisztikai kimutatás sze­rint a pusztítóbb földrengé­sek a következők voltak: 1949: Ecuador — 6000 halott; 1950: Asszam — 1500 halott; 1951: San Salvador — 4000 ha­lott; 1952: Japán — 600 halott; 1953: Ioni-szigetek — 500 ha­lott; 1954: Orleaosville — 1250 ha­lott; 1957: Kurdisztán — 2000 ha­lott ; 1958: Peru — 1300 halott; 1960: Agadir — 10 000 halott; 1960: Chile — 5000—10 000 ha­lott ; 1960: Irán — 1000 halott; 1963: Szkopje — 1078 halott; 1966: Anatólia — több ezer halott; 1970: Nyugat-Anatólia — 1086 halott.

Next