Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
LEGTÖBB A HÍRADÁSTECHNIKÁBAN NŐK A VASIPARBAN KEVÉS A SZAKMUNKÁS A FÉRFIAK TÖBBET KERESNEK A vasiparban foglalkoztatott nők aránya Budapesten 37,7, vidéken 32,4 százalék — állapították meg a vasasszakszervezet központi vezetőségi ülésén. Legmagasabb a nők aránya a híradás- és vákuumtechnikában, itt meghaladja az ötven százalékot, de jelentős a járműiparban, a kohászatban is. A vasiparhoz tartozó ágazatokban a nők 72 százaléka fizikai munkás, s mintegy 20—22 százaléka adminisztratív beosztásban dolgozik. A nők 83—90 százaléka képesítés nélkül került az üzemekbe, és betanított vagy segédmunkás, lett. A szakmunkások aránya rendkívül alacsony: 5,5—6 százalék. A felmérés szerint a nők munkája mind fontosabb a vasiparban, mert a kialakult új iparágak nem nélkülözhetik a precíz, pontos és különlegesen ügyes női munkaerőt. Ennek ellenére a dolgozó nők keresete változatlanul alacsonyabb, mint a férfiaké, bár a különbségek az utóbbi években csökkentek. 1967-ben a nők keresete a férfiakénak 68,7 százaléka volt, s ez az arány 1970-re 76 százalékra módosult. A nők munkájának erkölcsi elismerésében is előrelépett a vasipar: 1969-ben a kiváló dolgozó kitüntetésben részesültek 26,5 százaléka nő volt. A vasasszakszervezet most határozatot hozott a nők helyzetének további javítására. A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN Delta-éttermek a fővárosban Új szállodák, Mézes Mackók ♦ Felújítják az EMKÉ-t ♦ Magyar konyhák külföldön Új szállodák épülnek Budapesten a negyedik ötéves tervben, bővítik a Mézes Mackók hálózatát és megnyílnak az első fővárosi Delta-éttermek — jelentették be a Pannónia vezetői, amikor beszámoltak a Városházán munkájukról, terveikről. Hotel Volga A Budaörsi úton épül a Hotel Wien. A kétszáznegyven férőhelyes szállodában étterem és drink bár is lesz. Az EMKE Szállóban nemzetközi színvonalú lokál nyílik. Az új szálló átadásával egyidőben felújítják az EMKE régi helyiségeit is. A Normafa közelében a Hotel Olimpia 360 személyes lesz. Éttermen kívül bisztrót és drinkbárt is terveztek. Télen is nyitva lesz, a sízőknek és szánkózóknak megfelelő felszerelést adnak. A vadászati világkiállítás alkalmával nyílik meg a Dózsa György úton a 740 személyes Volga Szálló, amelybe Mézes Mackót és drink-bárt is terveznek. A vadászati világkiállítás idejére elkészül a fővárosi szállodákat mentesítő visegrádi és dobogókői szálló is. Gyorsan, olcsón A Pannónia egyik fontos törekvése, hogy nagy forgalmú, a vendégeket gyorsan — és főként olcsón — kiszolgáló éttermeket nyisson a fővárosban. A Balatonon beváltak a Delta-éttermek. Hasonlókat kívánnak építeni Budapesten is. Az előre gyártott szerkezetű pavilonokban önkiszolgáló rendszert vezetnek be. Valószínű, hogy az elsők között nyílik meg a Dózsa György úti Delta. Ezenkívül még négy helyen folynak tárgyalások építkezésre. A Teleki téren a Fővárosi Tanács és a VIII. kerületi Tanács segítségével épül az önkiszolgáló étterem. Nagy sikert arattak Budapesten a főként hidegkonyhai készítményeket árusító Mézes Mackók. Nemrég megnyílt a Köztársaság téri Mézes Mackó, s a következő öt évben újabbak készülnek. A Pannónia jelentősen fejlesztette nemzetközi kapcsolatait. Állandó és ideiglenes magyar éttermek nyíltak Szófiában, Varsóban, Grácban és Lipcsében. Nagy elismerést szerzett a magyar konyhaművészetnek a moszkvai magyar étterem. De ételbemutatókat rendezett a Pannónia Svájcban, Jugoszláviában, Japánban és Peruban is. . A SZERSZÁMLAKATOS HOBBYJA Kölcsönkért kiállítás MADÁRKALITKÁVAL KEZDTE ÚJ KÍSÉRLET: RÉZ ÉS FA * Egy kattintás a kapcsolón: ötven különböző berendezési tárgyat világít meg a villany. Állólámpák, tv-állvány, virágkosár, falitás, váza, árnyképek ... Világos és sötét, mattszínű lemezkavalkád. Mindez egy kiállítási teremben, Kiskunfélegyházán. A kiskun napok idei meglepetését Pardely Aladár szerszámkészítő szolgáltatta. DIÓFÁVAL SZÍNEZI — A fiam néhány éve megkért, csináljak neki madárkalitkát. Már az első napon rádöbbentem: engedelmeskedikaz anyag, jól formálható, a fantáziát követi a kéz. — Mivel dolgozik? — Az alapanyag egyszerű lemez, közönséges, réteges furnír. Erre ragasztom rá — árnyalásként, színezésként — a 0,5—0,7 milliméteres furnírt, amelyet fényesítek, pictúrozok, csiszolok. Ez a színező lemez diófából készül, s rengeteg árnyalt színvariációt tesz lehetővé. A kiállított tárgyak között látni egy félig kész tálat: rézlemezből. Újabb kísérlet talán? EGY-KETTŐ MARADT — Igen, a színes furnírt kombinálom a rézlemezzel. Nagyon érdekes az „egyveleg”. Próbálkozom: a legújabbak közül valók az úgynevezett árnyképek is, amelyek intarziás megoldásokat kínálnak. — Mikor dolgozik? — A formát elképzelem, skiccet készítek, majd sablont papírból. Nyolc órát dolgozom a vegyigépgyárban, aztán rohanok haza: addig nincs nyugtom, amíg meg nem csinálom. — Hány tárgyat készített eddig? — Talán százat. De egykettő kivételével már nincsenek a birtokomban — ismerőseim szétkapkodták. A kiállítási anyagot is úgy kértem vissza ... (völgyi) Több menü A Pannónia alapvető feladata a turizmus igényeinek kielégítése. Ugyanakkor mind nagyobb részt vállal a közétkeztetésben is. Éttermeiben nőtt az előfizetéses ebédek és a menük kiszolgálásából származó forgalom. Az új fejlesztési tervek mindenütt számolnak a hazai közönség kívánságaival, ugyanakkor elősegítik az idegenforgalom fellendítését is. KÜLÖNLEGES ROVARIRTÓ Újfajta, különleges rovarirtószer kerül az üzletekbe, a Bio-Strip. Előállítója — a Shell céggel kötött megállapodás alapján — a sellyei AGROKÉMIA Szövetkezet. A szer, amelyből az idén 10 ezer csomagot szándékoznak forgalomba hozni, négy hónapra megtisztítja a különféle helyiségeket a legyektől, a szúnyogoktól, a molyoktól. A borospince mennyezetét is mintha hatalmas hordók dongáiból alkották volna. A Badacsonyi Állami Gazdaság új feldolgozó, palackozó és harmincezer hektoliteres tárolóhelyiséget épít Badacsonyörsön. Eddig 42, egymástól távol levő pincében érlelték és tárolták a jófajta Kéknyelűt és a Szürkebarátot. Ez a helyzet sok költséget emésztett fel, ezért határozták el az egységes „borkombinát” megépítését. Remélhetően az idei termés már az új pincében kapja meg jellegzetes badacsonyi zamatát. Mindenesetre a hordók már megérkeztek — ha egyelőre üresen is — az épülő pincébe. FRISSEM ÁCSOLT TETŐK (2.) Még csak három... JánkmajtisonKocsis Sándor kapta a harmadik kész házat. . A szomszédok már egy hónappal az átadás előtt — ahogy befejezéséhez közeledett az építkezés — megváltoztatták a viselkedésüket. Akadt, aki a köszönést is megszüntette. Egyik éjszaka a négygyermekes Kocsis Sándort, aki földművesszövetkezeti állása mellett a községi tűzoltóparancsnoki tisztet is ellátja, s a víz levonulása óta a tanácson segédkezett a segélyek igazságos szétosztásában, meglesték a tanácsháza mögött, beszorították az épületbe, s hajnalig — a rendőrség érkezéséig — ostrom alatt tartották. A térkép legkeletibb, jellegzetes csücskébe húzódott településen, a fővárostól 370 kilométerre, az építkezések előrehaladtával elérkezett az időszak, amikor szakadással fenyegettek az emberi együttélés gátjai, és egy másfajta, harag és düh duzzasztotta átsöprő rohama fenyegette a falut. 1970 nyarán a községi tanács kijárási tilalmat rendelt el: este 9 és reggel 6 között tilos volt az utcán tartózkodni. Szeptember derekára a tilalmat feloldották, de rögvest másikat kellett helyébe állítani: az italbolt napi kétórai időszakon túl nem árusíthat szeszes italt. A 120 percet az itt-tartózkodó hatszáz újjáépítő munkás kedvéért engedélyezték. Mindezt később, s a látogatóknak szánt, politúrozottabb előadásban hallottam, legalább fél tucatnyi véleménnyel megerősítve — az első meglepetés a tanácsházán ért. Az elnök? „Kérem, én vagyok az elnök — nyújtja a kezét egy alacsony, fáradt tekintetű ember —, jobban mondva én helyettesítem az elnököt.” Kisnaményból hívták be, mielőtt a községet Jánkmajtishoz csatolták, ott dolgozott tanácselnökként; előbb kidőlt , a jánki tanácselnök — idegfáradtság miatt ment kórházba —, majd követte a tanácstitkár, hasonló panaszokkal. A behívott tanácselnök: — Bejöttem, valakinek vállalnia kellett. Ismerem az embereket, Jánkon születtem, a testvéreim itt élnek. A menekülés óráiban is itt voltam: az úttesten térdig nőtt a víz, amikor megjelentek a kétéltűek, százan, százhúszan is feljutottak egyre, bújt egymáshoz, helyet szorított a másiknak öreg és fiatal, haragos és barát; azt mondtam akkor : ne bántsa senki az én népemet, a veszély megmutatja igazi érzéseit! De a veszély elmúlt, és a nagy összetartás mára semmivé foszlott. Most mindenki tudja, mije volt, s milyen holmija nem veszhetett oda a másiknak — én tudom, mennyit veszítettek mindnyájan, megértem a fájdalmukat, s magyaráznám, hogy a fájdalom táplálja az igaztalan tetteket is ... de nehéz, nagyon nehéz a munkám. — Értem és érzem, persze, a félelmüket is. Vége a nyárnak, az őszben lépkedünk, s háromszázhuszonegy összeroskadt ház helyén mindössze három beköltözhető áll. Lesz-e mindenkinek fedél a feje felett? Télire lesz, ismétlem, naponta százszor is, de néha egy-egy percre engem is elfog a kétkedés. Van ház, ahol most öntik az alapokat... Aztán végigmegyek a falun, és látom: sokasodnak az álló falak, egyre több tetőn emelik a szekercét az ácsok, csak az idő legyen kegyes hozzánk, szeptember-október ne hozzon esőt, s legalább egy szobája mindenkinek lesz. Hallottam már többször a szárnyra kelt híreket, hogy alig-alig segítenek az emberek, csak nézik, hogy építenek nekik, hát erről még annyit, hogy rongyember mindenütt akad — sajnos, nálunk is —, de a többség, ha az ideje engedi, hiszen a földdel, az állattal is gond van, ott áll a mester mellett és teszi, amire képes. A Táncsics utcában nézelődöm, errefelé nagy volt a pusztítás. Friss gyümölcsöskertek, fonatának rozsdavöröse, a szilva puhakékje. „A gyümölcstermés jó — mondja a kerékpáros ember, akivel összeomlott házának roncsai és épülő otthonának falai előtt beszélgetek —, de csupán a gyümölcs jó, a termés odaveszett. Az alma minősége nem éri el a tavalyit. Az ára sem.” Ketten tartanak felénk, a városi kinézetű emberben mérnököt, vagy ellenőrző személyt vélnek, akinél mód van érdeklődni, panaszt tenni: késik az építőanyag — mondja egyikük —, vagyis ami a tetőre kéne, a pala. A kerékpáros még nem tart itt, és kissé rosszkedvű is, mert a szomszéd utcában, a fiánál szintén jobban haladnak, mint nála. „Nem tudom, mi lesz az ácsokkal. Itt dolgoznak a Pista bátyóéknál, ma kaptak fizetést, aztán keveslik, s kijelentették, hogy amibe belekezdtek, azt még befejezik, de utána fogják a szerszámot, és visszautaznak a városba.” Mit érzek a szavaikból? Tanácstalanságot, sértettséget, szorongást? — magam sem tudom. — Kétségtelen — kezdi a műszaki ellenőr —, hogy Fehérgyarmaton előbbre tartanak. De ott állami vállalatok építenek, itt meg kisipari szövetkezetek. Náluk nagyobb a szervezettség és talán gyorsabb az anyagellátás a munkatempó. Novemberre azért mi is teljesítjük a kormányhatározatot; végképp, gondolom, jövő nyáron vonulhatnak el a teherautók és a munkások. — Másfél hónapja vagyok idelent, két nagy élményem van. Az első: a diákok, akik vagonkirakástól a malterhordásig mindent vállaltak, nélkülük nem is tudom, mihez kezdtünk volna, hol tartanánk most. A másik: az a láz, amely bennünket, műszakiakat magával ragadott. Talán azért van, mert máshoz nem is kezdhetünk — kultúrház, mozi nincs —, hajnalban kelünk, sötétedésig az építkezéseken futkosunk, éjfélig az irodában tanácskozunk. — Nekem munkakörömnél fogva könnyen támad összetűzésem az itteni lakosokkal, de haragom soha. Másfél hónap óta most utazom először haza, Pestre, ha otthon kérdik, milyenek ezek az emberek, nekem a szívük fog eszembe jutni. Az öreg néni. A falakat húzzák nála, de a segélyből előre vásárolt 70 liter pálinkát. Ha kész a ház, ezzel vendégeli mindazokat, akik megépítették neki. Az emberek itt a keleti csücsökben ... Kurucok földje volt, Rákóczi népe gyújtott tábortüzeket. A fiatal pesti mérnök szerint 15—20 évet ugranak az időben. Elsőre körülményeikben, de a körülményeket követi majd a tudat, a szemlélet, az eszmélet, a gondolkodás. Kósa Csaba