Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Meglepetés a Révay utcában Meghívták az építőket • Klímaberendezés, isinórpad • Pénteken nyit az új Vidám Színpad Péntek este az ünnepé­lyes megnyitás után vala­mennyi építő ott fog ülni a nézőtéren Róna Tibor igaz­gató meghívottjaként, hogy végignézze az És mi lesz holnap? című politikai ka­baré idei első előadását. Helyet foglalhatnak végre a kényelmes halványpiros zsöllyékben és teljesen jo­gos büszkeséggel nézhetik a remekbe sikerült újfajta vasfüggöny fölgördülését. . Minden elismerést meg­érdemelnek, mert igaz ugyan, hogy a színház át­építése — az építkezések általános szokása szerint — elhúzódott valamelyest, de az építők az utolsó hetek­ben olyan hajrát vágtak ki, ami ritkaság. Néhány hete még kevesen hitték volna, hogy itt 18-án valóban évadnyitás les'z — lehet, hogy van, aki ma sem hin­né el, a Rávay utcában uralkodó rumli láttán. Nemrég még mindenki ki­nevette a színházban Lázár Egon gazdasági igazgatót, amikor fali öröknaptárára kitűzte a szeptember 18. feliratú zászlót. Nem vitás, az elhúzódásnak ezúttal az ismert okok mellett az is volt az előidézője, hogy számos váratlan akadály és nehézség adódott az öreg Révay utcai ház átépítésé- sekor. De vegyük sorra: milyen meglepetések vár­ják a Vidám Színpad nézőit péntektől? Neon­transzparens Mindenekelőtt az utca fe­lett átívelő színes neon­transzparenst mutatja dr. Cévay Károly, a színház titkára. Ez a neon végre valóban méltó egy színház- hoz,;(nem úgy, mint elődje, amely inkább egy rossz hí- . rű hongkongi mulató cégé­rének tűnt). Apróság—, de még a járdát is rendbeho­zatták a színház előtt. Az épület maga: övön alul mo­dern, felül szecesszió. Ám furcsa mód ez a kettősség, nem hat rosszul. Az elő­csarnok kellemesen és ele­gánsan izzig-vérig mai — a látogató alig tudja elkép­zelni itt a régi Vidám nyo­masztó hallját. — Mi volt®itt, ahol most állunk? — kérdezzük Rusz- nyák János főmérnököt, az emeleti büfé szép előteré­ben, amelyhez még egy nagy erkély is csatlakozik. Új lépcsőház *— Lépcsőház! — feleli a főmérnök. — Valóban, a színház közönsége jól em­lékezik még arra az időre, amikor a bérház lépcsője a színházon keresztül veze­tett, s ha valamelyik lakó­nak éppen este hét után ju­tott eszébe szénért menni a pincébe, megjelent a közön­ség közt egy tréningruhás, vagy frottír köpenyes lakó, kezében vödörrel. A lakók most új lépcsőházat kaptak, S az ő lakásaikat is rendbe­hozatták. A lépcsővel szemben ha­talmas, fából faragott dí­szítés fogadja a nézőket; az érdekes hatású mű Laborcz Ferenc szobrászművész munkája. A nézőtér állandó hőmérsékletét és páratar­talmát egy holland cégtől vásárolj klímaberendezés biztosítja. Üjdonság lesz a vasfüggöny, amely — ellen­tétben elődjével, amelyen tarifa hirdetések ringatták a nézőt nem éppen színházi hangulatba — maga is mű-' alkotás, Segesdy László szobrászművész tervei alapján készült a lemez- domborításhoz hasonló ha­tású hegesztéses eljárással, ő csinálta a mennyezetet tartó oszlopok fémbevona­tát is. Hidraulikus szerke­zet emeli a vasfüggönyt éppúgy, mint a díszleteket. Egy fiúnak négy mamája A színház másik új büsz­kesége a zsinórpadlás; idáig ez se volt. Akárhol megáll­ná a helyét az a fény- és hangberendezése, amelyet most építettek be. A meny- nyezeten szabályos geomet­riai alakzatokból kompo­nált építmény vigyáz a jó akusztikára, ebben rejtették el a mozgó világító hidat is. S amit a közönség nem lát, de az ott dolgozók szá­. mára egyáltalában nem kö­zömbös: kitűnő modern öl­tözők és irodahelyiségek te­szik kényelmessé a mun­kát. — És mi lgsz az És mi lesz holnap? után? •— kér­dezzük még búcsúzóul a színház titkárát. — Egy fiúnak négy ma­mája címmel mutatjuk be Fényes Szabolcs zenés víg­játékát november 6-án 2b- di József rendezésében. A librettót Bencsik Imre, a verseket Romhányi József írta, szereplői: Kabos Lász­ló, Csala Zsuzsa, Lórán Lenke, Verebély Iván és sokan mások. Amikor a színház 1968- ban ideiglenesen bezárta kapuit, az utolsó jegyet váltó házaspárnak meg­ígérték: vendég lesz az új iáépítés utáni első elő­adáson. A pontos dátu­mot is megadták — a hó- ■ nap és a , nap is egyezik, csupán az év tolódott el eggyel. S ezalatt elkalló­dott a házaspár^ neve és cí­me. A színház most lapunk nyilvánossága útján hívja meg őket: tiszteletjegyük a pénztárban várja őket. (f. f.) • A művészet varázsa csapott meg tegnap este a képernyőről. (Ez a mon­dat közhelynek tűnne, ha a tévéműsor kapcsán nem' ily ritkán adódna mód le­írni.) Sodort magával a dráma — Anouilh-é ta­lán a legszebb, a legné­pibb, legkedvesebb, pátosz­tól legmentesebb feldolgo­zása a Jeanne-legendának —, féltünk a rettegővei és mertünk ' a bátorral, min­den közel jött hozzánk, emberi lett, és csodásán egyszerű. Pedig szándékol­tan csupasz kulisszadesz­kák között rögtönözték színészeket játszó színé­szek, szemünk láttára ma­gukra kapott jelmezek­ben, amelyek alól éppúgy kikandikált egy nyakken­dő vagy egy napszemüveg, mint privát mai lényük. Ezzel a — ha úgy tetszik — „trükkel” mégsem rnesz- szebbre kerültünk a drá­mától, hanem egyenesen a közepébe. Hála a kitűnő atmoszférái ú és ritmusú rendezésnek, az elbűvölően lazán és egyszerűen játszó kiváló színészeknek — s a kiválók közül is legszebbet nyújtó Elisabeth Schwarz- nak meg a vele eggyé váló Káldy Nórának —, hála a nagyszerű produkciónak: úgy éreztük, a darab hő-, seivel együtt magunk is megméretünk. Mi is vá­laszthatunk a szerepek kö­zött, úgy mint ők, meg­mérhetjük, mire telik erőnkből és elhivatottsá­gunkból. (fencsik) Százéves a képeslevelezőlap A Százéves a képesleve­lezőlap című, a magyaror­szági képeslevelezőlap-ki- adást a kezdéttől máig be­mutató kiállítás nyílik szeptember 25-én a Mű­csarnokban. Pogány Ö. Gá­bor, a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója nyitja meg a bemutatót, amelynek megrendezését egyebek kö­zött az Országos Széchényi Könyvtár, a Kiscelli Mú­zeum, a Szerencsi Helytör­téneti Múzeum és néhány magángyűjtő is elősegítette. Ember, zene, SZTANKÓ JUDIT KIÁLLÍTÁSA Nyugalom, tűnődés, csön­des délutáni beszélgetések, valóságos és a lélekben felfedezett élmények han­gulata árad a képiekből. Sztankó Judit festőművész Csók Galériában rendezett tárlatán átgondolt, ponto­san érzett élethelyzetek képpé szerkesztett élmé­nyével ismerkedhet a lá­togató. A művésznő világa rend­kívül bensőséges. A zene szinte szervesen kapcsoló­dik ebbe a festészetbe. A két-három muzsikáló fi­gurától . egészen az éneklő együttesig nemcsak az ala­kos kompozíció lehetősé­gét adja, hanem a zene iránti rajongásból, értésé­ből és élvezéséből is ad va­lamit a látogatónak. S ez a zenei élmény úgy hat visz- sza a képekre — és itt nem csupán a muzsikáló figurákat bemutató festmé­nyekre gondolunk —, hogy ritmikus harmóniával gaz­dagítja, egy-egy színcso­port a zenei skála össz- hangzatát is adja. Munkát ábrázoló kompo­zícióin és a beszélgető nőfi­^Jíoín aplóí a mozikban TRILÓGIA Bodrossy Félix hosszabb ideje kísérletezik — ered­ménnyel — a „polanima- tion” eljárással. Ennek az a lényege, hogy a rajzolt figurák bábukként mozog­nak a háttér előtt. Az el­járás technikailag tökéle­tes, , kitűnőek a színek, sem­mi nem zavarja az illúziót. Korábban már az egyipto­mi istenekről is készített Bodrossy ilyen módszerrel filmet, majd több részletet a ^örög mitológiából. Eze­ket most Trilógia címmel, ismeretterjesztő előadással egybekötve mutatják be a filmszínházak. A Hellasz ist-enei, a Trójai háború és az Odüsszeusz átfogja a gö­rög mitológiát; aki végig­nézi a filmet, gazdag képet kap a mondakör leglénye­gesebb mozzanatairól, je­lentős alakjairól. Élvezete­sek és érdekesek a kis elő­adások is: a film kitűnően szolgálja ismeretterjesztő céljait. Egy ponton azonban vi­tatkozni lehet a rendezővel, s ez éppen a mozgatás problémája. Azok a görög vázaképek, amelyek alap­ján a film figurái készül­tek, mozdulatlanságukban megkomponáltak, s meg­dermedt mozdulataikban adnak klasszikus harmóni­át, illeszkednek a görög művészet egységet és nyu­galmat sugárzó, hatalmas egészébe. Bodrossy mód­szere megmozgatja ezeket az alakokat, amelyek így karikatúraszerűek lesznek. Kilépnek saját stílusukból, s egészen mást sugallnak, mint eredetileg, s mint amit a rendező is közvetí­teni akart velük. Más stí­lusú képekhez valószínűleg jobban alkalmazható ez az eljárás. BOSZORKÁNYPER Otakar Vávra csehszlo­vák rendező egy regény nyomán maga írta a Bo­szorkányper forgatóköny­vét, amelynek filmváltoza­ta 1969-ben készült el. 250 —300 évvel ezelőtti históri­át elevenít fel. Gyenge jel­lemű grófnő birtokára hi­vat egy jogi tanulmányait be sem fejezett inkvizitort, aki a kicsinyke gyanúból olyan méretű pert kovácsok amelyben szinte mindenki elvesz. A szerző a koncep­ciós perekre is utalni kíván. Ebben az összefüggésben azonban vitatható a film: nem tud újat mondani, sőt, leegyszerűsíti a bonyolult történelmi anyagot, amit nem lehet szimbólumokkal ábrázolni.-—bel-“ HÉT LEVÉL A Lettres Francaises Paul Eluard ismeretlen magyar vonatkozású leve­leit közli. A dokumentu­mokhoz Szabó Anna írt előszót. A levelek Eluard magyarországi látogatásai­nak élményeiből keletkez­tek. Először 1948-ban, majd. 1949 júniusában járt Buda­pestén. Harmadik látogatá­sa -ugyanabban az évben hozta Magyarországra, amikor ő is Petőfi halálá­nak 100. évfordulójára em­lékezett. Részt vett a vi­lágifjúsági találkozón is. Ezután még két hetet töl­tött Magyarországon, s ez alatt hozzákezdett József Attila verseinek fordításá­hoz. Meghívjuk önt a Centrum Csepel Áruházba, ahol a Szeptember 17-én, C • ■ „ , Férfi Fehérneműgyár SS’KHr Férfi Fehérnemugyar . . , * megismerni _ t w , árusítássá! egybekötött kiálh'tásán az Ön kívánságait Centrum CsCOCl ArilltUJ a legszebb poiieszter-pamutingek közül válogathat. és észrevételeit. * A 7 VTTTÁ rníTr-TT Főszereplők: SZEPTEMBER 18-ÁN TARTJA MEGNYITÓ ELŐADÁSÁT, UTÁNA MINDEN ESTE: Kazal L4szl6; Aifonzó, Kabos virlíim r _ _ _ László, Kibédi Ervin, Lórán Lenke, lípdö 17' r, |y>] 1PC7 VlíYI nn n ^ Faragó Vera, Verebély Iván, Csala IJO 1111 HUlllíIM • Zsuzsa, Viola Mihály, Gyurkovics VI., Révay utca 18. .... 1 Zsuzsa Politikai kabaré rendezte: zsudi jözsef Telefon: 311—311 írta: Róna Tibor - Litványi Károly - Romhányi József jegyek válthatók: 10-19.30 óráig guráin az ember és munka, az ember és embei^ közöt­ti kapcsolatot avatja han­gulatilag erőssé, érzelmileg kifejezővé. Egy-egy élet­helyzet érzelmi telítettsé­gét kitűnő színfantáziával fejezi ki. (Várakozás, Va­sárnap reggel.) A legerőtel­jesebbnek csendéleteit érezzük. Szinte valameny- nyiből derű, vibráló nyu­galom árad, s egyértel­műen fejezi ki az ember és a tárgyak eleven kapcsola­tát. (Tulipános csendélet, Edények, Csendélet éb­resztőórával.) Sztankó Judit először tár­ja munkáit a közönség elé. Az utóbbi három év gon­dosan szelektált anyagát mutatja be, de ezt tíz év kemény munkája előzi meg. Olyan munka, amely ennek a tehetségnek és eredeti látásmódnak meg­kereste a legszerencsésebb festői kifejezési formáját. A kiállítás érettségről, megfontoltságról, tudatos­ságról tanúskodik. Várjuk a folytatást. (h. m.)

Next

/
Thumbnails
Contents