Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-13 / 10. szám

Feltárul a szögletes bástya Folytatódik a várnegyed rekonstrukciója ♦ Északi sétány Csaknem teljesen befeje­ződött a budai várnegyed újjáépítése. Már csak egy­két műemlék restaurálása késik, s néhány foghíjtelek vár még beépítésre. A Mátyás-templom belső helyreállítását­­— 13 mil­lió forintba került — ta­valy befejezték, s tovább erősítik a várfalakat. A Fő­városi Tanács műemléki osztályának most elkészült restaurálási programjá­ban benne van az úgyneve­zett esztergomi rondella helyreállítása is. A rondella a Hadtörténe­ti Múzeum szomszédsá­gában a XVI. században épült. 1680. szeptember 2-án először erre a bás­tyára tűzték ki a magyar lobogót. A Tóth Árpád-sétányhoz hasonló lesz — a Levéltár, a Hadtörténeti Múzeum­­,és az Állami Nyomda mögött — a Várhegy északi sétá­nya. Tervezik,­­hogy a Ha­lászbástyától a Bácsi kapu térig sétányt alakítanak ki. Kiszabadul az úgynevezett szögletes bástya területe. Ez volt a Budai Vár leg­fejlettebb védőműve. A Szentháromság-szobor 12 kőszobra már újra­faragva díszíti a teret. Ugyancsak az idén kővel burkolják a járdaszigetet. Beépítik a foghíjakat is. A Szentháromság tér 7—8. számú telek a városrende­zőknek sok fejtörést okoz. Modern épületet szeretné­nek erre a telekre, amely beilleszkedik a környezet­be. Nem lesz könnyű fel­adat. Már egyszer­­ készült terv a telek beépítésére, most azonban a Fővárosi Tanács, valamint az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium új pályázatot hirdet... A műemlék-helyreállítási programban tervezik a Fő utcai volt Kapucinus-temp­lom restaurálását is. A Bu­dai Vár visszafoglalása után egy török mecset he­­­lyén épült a templom, mel­lette a kapucinusok rend­­háza. A régészek török kori épületmarad­­­ványokat találtak itt. Helyreállításához tavaly hozzákezdtek, s az idén folytatják a munkát, egy­millió 800 ezer forintos költséggel. Restaurálják az óbudai Zsi­nagóga épületét is. Ez 1820-ban épült, hátsó hom­lokzata az Árpád fejede­lem útjára néz. A szép klasszicista épület későbbi felhasználásáról már most tárgyalnak. Van olyan el­gondolás, hogy kultúrház­­nak rendezzék be, esetleg hangversenyeket, színházi előadásokat tarthatnának nagycsarnokában. Ha emel­lett döntenek, színházat kap Óbuda is. Pakots György TRICO­LON SZINTETIKUS FÉRFIING Elegáns, korszerű, praktikus, könnyen kezelhető Gyártja: a HABSELYEM KÖTÖTTÁRUGYÁR Dollárt érő csuka A bajai Új Élet halászati termelőszövetkezet az őszi fogásból húsz tonna csukát exportált különböző­­ nyu­gat-európai államokba. Az utolsó rakományt,a napok­ban indították útnak. Az idén összesen húszezer dol­lárt érő csukát értékesítet­tek külföldön. A csukák zö­mét a vásárló haltenyész­tők a sporthorgász terüle­­­­teken engedik szét a pecá­­zók örömére. A jól expor­­tálható halat a szövetkezet mesterségesen szaporítja a Duna holtágaiban. Az idén tavasszal hárommillió iva­dékot engedtek szét, s jö­vőre is újabb 5 millióval szaporítják a holtágak csu­kaállományát. (MTI) Men'tk'h, tizenkét fokos hidegben... Eltűnt egy kisfiú Mindenkit mozgósítottak • Egy éjszaka története Január 10-én, vasárnap, hajnali 2 óra 20 perckor a X. kerületi Rendőrkapi­tányság ügyeletes tisztjé­nek asztalán megcsörren a telefon. Amikor a tiszt fel­emeli a kagylót, el-elcsuk­­ló, zokogó női hangot hall, s percekbe telik, amíg a tiszt megérti. Kovács Ta­­másné, Pongrácz út 17. G- épület, I. emelet 9. szám alatti lakással beszél, egy édesanyával. Az édesanya azt jelenti be, hogy szombat este fél 11 és vasárnap hajnali 2 óra között a lakásból nyomtalanul eltűnt négy és fél éves kisfia — János­ka —, egy vékony kem­pingnadrágban, hálóing­ben, mezítláb... A hadnagy egy pillanat­ra meghökken — ilyen eset még nem volt a kapitány­ság történetében —, aztán egyszerre három készülé­ken telefonálni kezd. Előbb a Főkapitányság központi ügyeletét hívja ,, — a 07 már tud az­­ esetről, három URH-s kocsi szá­guld a lakótelepre, egy másik kocsiban nyomozó­­tisztek, s egy kutya —, majd a kerületi őr­szemeket, járőröket, nyo­mozókat riasztja. Az ágy­ból ugrasztja ki a kapi­tányság bűnügyi vezetőjét, aki lakásáról a kapitány­ságra rohan, s átveszi a nyomozás irányítását. Tíz perc sem múlik el, s a kétségbeesett Kovács házaspár lakásán­­fény de­rül az előzményekre. Az apa elmondta: szombat es­te fél 11-kor ment el ott­honról az Üllői úti Tenger­szem étteremben dolgozó, hajnalban végző felesé­géért. A két gyerek — a 11 éves Ilonka és Jánoska — a televíziót nézte. A lakás ajtaját nem zárta kulcsra, csak behúzta maga után. Két órakor, amikor haza­értek, csak Ilonkát találták a lakásban, a kislány mé­lyen aludt. A gyerek azt mondta, hogy műsorzárás­kor kikapcsolta a készülé­ket, majd Jánoskával lefeküdt. Fáradt volt, azonnal elaludt, nem tud­ja, mikor és hogyan tűnt el a lakásból öccse. (A kis­fiú ruhája, cipője egyéb­ként az ágy mellett volt.) A szülők előbb a házban keresték a gyereket, be­csengettek a szomszédok­hoz, átkutatták az emeleti felüljárókat, a pincéket — eredménytelenül. Ekkor telefonáltak a rendőrség­re. Ezen az éjszakán senki nem aludt a hatalmas ház­­törőbben. A rendőrök, nyo­mozók lakásról lakásra jártak, felkeltették a sárto­kat, a házfelügyelőket, hiába. A kutya Kovácsék lakásából az épülettől negyven-ötven méterig kö­vette a gyerek nyomát, majd szűkölve,, tehetetle­nül leült. Itt a nyom meg­szakadt. A gyerek tehát kijutott­­ az épületből — az utcára. Egy szál hálóingben, mezít­láb — mínusz­­12 fokos fagyban ... Újabb és újabb rend­őrök, nyomozók kapcsolód­tak a kutatásba. Méterről , méterre, utcáról utcára,­­ házról házra haladtak. Négy óra tizenöt perckor­­ az egyik URH-s kocsi pa­­­­rancsnoka rádión jelenti,­­ hogy a Zalka Máté téren­­ dolgozó egyik hómunkást a szombat este 11 óra tájban­­ 69—63 év körüli, középmag­­­gas, szürke kabátos férfi­­ szólította meg, azt mondo­­­ta, rendőrt keres a kör­­r­nyéken, mert nem sok- jó­kal előbb, amikor isme-­­­rőseit kísérte a kőbányai E pályaudvarra, egy kisfiút­­ talált az utcán. A hómun­­­­kás szerint a férfi azt­­ mondta: a gyereket haza-­­ vitte a lakására. A szürke­­­kabátos még néhány perc- É cig táblábolt a téren,­­ majd elindult a Pongrácz­­ út felé­.­­ Most már nemcsak a E gyereket, a szürke kabátos E férfit is keresni kellett.­­ Azonnal kiadták mindkét­ E tőjük országos körözését,­­ majd a nyomozók előbb a 1j Kőbánya-alsó pályaudva­ E von, aztán a környéken ér-­­­deklődnek: ki lehet a 60—­­ 65 év körüli középmagas,­­ sovány, szürkekabátos fér­­­­fi? | Reggel 6 órakor levált- t ják a percnyi megállás E nélkül dolgozó rendőröket, a nyomozókat: pihent, új­­ csoport érkezik. | S vasárnap délelőtt 10­­ órakor — nyolc órai meg- is feszített, idegölő munka E után, a Pongrácz út 17. E- E épület • földszint 1. szám | alatti lakásban —, vagyis | a Kovácsékkal azonos ház- | tömbben, de másik épület- | ben Schwinger József 62 11 éves nyugdíjasnál megta- | lálják Kovács Jánoskát.­­ — Amikor rokonaimmal |­elindultunk az állomásra­­ — mondta az idős férfi —,­­ megdöbbenve láttuk, hogy az utcán mezítlábas, háló­­inges kisgyerek jön velünk szemben. Már sírni sem tudott, meg volt dermedve. Felkaptam, bevittem a la­kásba, lefektettem, elkísér­tem rokonaimat, majd a Zalka Mát­é térre mentem. Ott mindig van rendőr, most azonban nem láttam. Hogyan és miért ment ki a lakásból a gyerek — szülei szerint álmából fel­ijedve, talán éppen őket kereste —, nem tudni. De nem is az a fontos, hogy eltűnt. Az, hogy megtalálták ... Balogh László „Kerített házak“ ■az Őrségben A Vas megyei tájék ön­álló építészeti karakterének megőrzését szorgalmazza a megyei tanácsi tervezőiro­da. Az Őrség központjában, Őriszentpéteren és Őrima­­gyarósdon a vidék népi építészeté­nek jegyeit és anyagát magán viselő, fával dú­san díszített művelődési ház épül. Az Alpok alján, Vislem­­ben, az alpesi építészet hódít. Az eszerint épített modern posta­orvosi ren­delő után egyre több ilyen­ jellegű magánvilla épül. Kőszegen a középkori épí­tészet legszebb jegyeivel tesznek változatossá, táj­ba illővé több új épüle­tet. * Ilyen többek között a Heckenast János *Ybl-díjas építész által tervezett gyön­gyösi utcai ház is. Hasonló törekvések ve­zették a szombathelyi átriumházak alkotóit. Ezzel az országban egyedül­álló házcsoporttal a város elődjének, Savariának, s általában a római kor épí­tészetének formavilágát ültették át a ma építésze­tébe. (MTI) B­izonyára mások is észrevették már, hogy vannak csalá­dok, ahol minden egyes csa­ládtag pontosan úgy visel­kedik, mint a családfő. Te­hát nem is jogos azt han­goztatnak, hogy „mi, Ko­vácsék”, hanem Kovácsáé­nak, ifjabb Kovács János­nak, de a kis Kovács Ma­riskának tulajdonképpen azt kellene kórusban mon­dani: „én, idősebbik Kovács János”. De vannak szom­szédságok is, pesti „gan­gok”, ahol majdnem min­denki olyannak tűnik, olyan magatartásának, beszédmód kórának, olyan jó szokások­kal ékesnek és rossz szoká­sokkal éktelennek, mint a szomszédság egyik tagja. Aki azt a modellt, ami a többieket is áthatja, persze nem leglelke titkos mélyé­ből, hanem bizonyos, rend­szerint elavult társadalmi normákból meríti, amelyek­hez ő jutott hozzá a legré­gebben és a legmarkánsab­ban. Ennek kutatását azon­ban rábízom a tudományra, én beérem annak regisztrá­lásával, hogy amikor meg­látogatok egy bizonyos — mondjuk — Mitrincsák Pált, akkor azt kell tapasz­talnom, hogy bajszos, fér­fias­ küllemű vendéglátóm tulajdonképpen azonos a szomszédságban lakó, és a vele nemhogy baráti, ha­nem kifejezetten ellensé­ges viszonyban álló özvegy Szabó Tivadarnéval. És hogy abban a szomszédság­ban különböző alakban és életkorban bár, de lényegé­ben egyetlen személy lakik: a Tivadarné. Ezzel ellenkező, de nem kevésbé furcsa eset, amikor nem én megyek, hanem hozzám jönnek vendégség­be, és vendégeim azt hiszik, hogy egy személyt, egy ál­lampolgárt látogattak meg, valakit, aki egy családi és egy keresztnéven van beje­gyezve különböző könyvek­be, és személyi igazolvá­nyának száma sem téveszt­hető össze másokéval. Ez a hitük nem is illúzió, mert tényleg nem szerepel egyet­len hivatalos iratban sem a Lelkes Kamasz, aki szintén jelen van (ha gyakran tel­jesen szótlanul is), amikor vendégeimet fogadom, vagy amikor a közértben meg­kérdezem, hogy mikor lesz már grape-fruit? És tulaj­donképpen a Megtört Ag­gastyán is láthatatlan, ami­kor elsősorban személyi iga­zolványom jogos tulajdono­sa, látható. És nem könnyű észrevenni — például — a Szép Énekest sem, aki szin­tén ott van abban a kórus­ban, amely velem és ben­nem nyüzsög akkor is, ami­kor állítólag egyedül va­gyok, és aki baritonáriákat ad elő akkor, amikor a már említett igazol­vány adatainak hivatalos betöltője megsemmisülten dadog, vagy a tükörbe te­kintve, újabb ősz hajszála­kat fedez fel. Pedig milyen szépen énekel ez a férfiú, és függetlenül hangjától, énekkultúrájától is, milyen szép ő!... Kórusom több tagját mások is érzékelik időnként, ha nem is olyan természetesen, mint kelle­ne, de mikor az egyik kó­rustag — jól van, nevezzük fő énemnek — csak dadog, senki sem hallja meg Ca­varadossi áriáját, vagy Es­­camillo diadalmas belépő­jét. Úgy látszik, az elektro­­mos effektusokkal is hango­sított beat korában már nincs fülük az ilyesmihez az embereknek. És már ez is ok arra, hogy valaki szo­morúan panaszkodjon ben­nem. Elismerem,­egy ilyen kó­russal vendégeim és más is­merőseim nem könnyen tudnak kezdeni valamit. Magam is csak nehezen va­gyok képes összetartani, belefáradtam az állandó ve­zénylésbe. A Szép Énekes délcegen járkálna, büszkén kieresztve (nem hangsú­lyozhatom eléggé, hogy mi­lyen kultúrált) hangját, az Aggastyán azonban mindig összeesne: őt, szegényt, a legkisebb zaj is csak bánt­ja, minden nem várt ese­ménytől, sőt eseményecské­­től riadozik. És bár a Lel­kes Kamasz a legdrámaibb tényekben is főleg azt veszi észre, hogy az élet izgal­mas, és azt hirdeti: ha nem is látjuk — és tán nem is érdekünk látni — mindig, de értelme van az életnek, a Kaján kételkedő (ő nem olyan régi tag, mint a Ka­masz, csak mostanában csatlakozott a Kórushoz) el­lentmond neki, és néha az egész kórus presztízsének kárt okozva csúfosan ve­szekszenek. De mit csinál­jak? Ez egy ilyen kórus. Tagjai nemcsak más hang­fekvésben, hanem más-más szöveget is énekelnek. Sőt a hallgatásuk­­ is különbözik egymástól. És még azt kí­vánják tőlem — tőlem? —, hogy frissen, derűsen, ma­ga­biztosan feleljek, amikor könnyedén azt kérdezik: „Hát hogy vagy, öregem?” Antal Gábor KÓRUS Közlekedési vitadéktán Hogyan fogunk közleked­ni a Nagyvárad téren? Mi­lyen lesz a Kálvin tér, mi­kor rendezik a Boráros te­ret? — ezekről a témákról, továbbá a IX. kerület más közlekedési gócpontjainak rendezési terveiről kérdez­hetik meg az érdeklődők a főváros közlekedésének ve­zetőit azon a vitadélutá­non, amelyet a Hazafias Népfront IX. kerületi bi­zottsága rendez pénteken — 17.30 órai kezdettel — a Mester utca 19. szám alatti iskolában. A Mélyépítő Vállalat dolgozói a XIII. kerületi Rajk László utca és Bessenyei utca sarkánál az új Lipótvárosi távfűtő hálózat 490 milliméter átmérőjű gerincvezetékét építik. Az építkezés színhelyén egyelőre nem a távfűtés, hanem a szabadtéri „kályha” ad némi meleget a mun­kásoknak

Next