Esti Hírlap, 1974. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-30 / 25. szám

Március 10. és 17. között rendezik meg a hagyományos lipcsei vásárt, négyzetméternyi területen kilencezer ki­állítóra számítanak. A 350 ezer Felhőkarcoló Kairóban Kairó, január 30. Az egyiptomi sajtó je­lentése szerint hamarosan 75 emeletes felhőkarcoló építését kezdi meg Kairó­ban a Nílus partján egy francia vállalat. Az építési munkálatok a tervek sze­rint három évig tartanak. Lengyel műbőrgyár Varsó, január 30. A kie­lcei vajdaságban, Pionkán felavatták a „Pok­­­orlam” len­gyel műbőr­­gyárat, amelynek gépeit és berendezéseit amerikai és brit cégek szállították. A gyár jelenleg évi egy­millió négyzetméter mű­bőrt készít — 30 különbö­ző színben. Teljesen ez év végén készül el, s 1975. évi kapacitása már 3,6 millió négyzetméter lesz. Zord időjárás Ankara, január 30. Hatalmas hótorlaszok mintegy ötezer falut és ki­sebb várost szigeteltek el a külvilágtól Törökország ke­leti részében. Egyes térsé­gekben fogytán vannak az élelmiszerkészletek. Kato­nai repülőgépekről próbál­ják ellátni a nélkülöző la­kosságot. A Kelet-Törökor­­szágban hetek óta tomboló zord időjárás eddig több mint harminc halálos áldo­zatot követelt. Emberrablás Acapulco, január 30. Három ismeretlen fegy­veres elrabolta Vicente Rueda Saucedo gazdag me­xikói képviselőt. Néhány órával a tett elkövetése után a „forradalmi fegyve­res erők” nevű gerillacso­port vállalt felelősséget az emberrablásért. A csoport a helyi lapokhoz eljuttatott két közleményében egyrészt ötmillió peso (400 ezer dol­lár) váltságdíjat kért túszá­nak szabadon bocsátásáért, másrészt felhívással fordult a lakossághoz, hogy nyújt­son segítséget a kormány megdöntéséhez. Egyidejűleg követelte, hogy a legna­gyobb napilapok hozzák nyilvánosságra e közle­ményeket. Folytatódnak a szovjet-kubai tárgyalások (Folytatás az első oldalról) Havannában tegnap, a Forradalom Palotájában, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tárgya­lásokat folytatott Fidel Castróval, a Kubai KP KB első titkárával, a forradal­mi kormány miniszterelnö­kével. A megbeszélések kezde­tén Castro tolmácsolta Brezsnyevnek a kubai nép és a KP Központi Bizott­ságának mélységes örömét, amellyel Brezsnyevet és a kíséretében levő szovjet személyiségeket fogadták. Hangsúlyozta a látogatás nagy jelentőségét a szov­jet—kubai kapcsolatok további fejlődése szem­pontjából. Brezsnyev kérte Castrót, tolmácsolja saját maga és kísérete mély háláját a kubai népnek, Havanna la­kosságának és a kubai kommunistáin­­ak azért a testvéri forró fogadtatá­sért, amelyben őket része­sítették. Mint mondotta, ez a fogadtatás is kifejezte azt a testvéri barátságot és szolidaritást, amelyet a ku­bai nép a Szovjetunió és annak népe iránt táplál. A megbeszélés során Brezsnyev beszámolt azokról a hatalmas fel­adatokról, amelyeket a szovjet nép az ötéves terv negyedik évében megold, az SZKP által a mezőgaz­daság fellendítése, a leg­újabb tudományos-mű­szaki vívmányoknak az iparban és a népgazdaság egészében történő felhasz­nálása terén szerzett ta­pasztalatokról. Tájékozta­tást adott arról, hogyan valósítják meg az SZKP KB decemberi plénumának a munka termelékenységé­nek emelése, a társadalmi termelés hatékonyságá­nak növelése érdekében hozott fontos határozatait Szólt a pártépítésnek az SZKP XXIV. kongresszusa óta végbement fejlődésé­ről, a párttagok számának növekedéséről, azokról az intézkedésekről, amelyek célja, hogy a pártszerveze­tekben fokozódjék a párt és a nép egységének még erőteljesebb megszilárdí­tására irányuló tevékeny­ség. A szívélyes, testvéri lég­körben zajló megbeszélé­seket folytatják. TÖBB MUNKÁT KEL Buzgó dolgozó Genova, január 30. „Napi nyolcórás munkaidőmet csaknem teljes semmittevés­sel töltöm el, s ezért havonként 350 ezer líra (550 dollár) fizetést kapok” — ezzel a panasszal fordult a munkaügyi bírósághoz Ciro Villano olasz segédépítész, aki egy távolsági autósztráda egyik állami telephelyén dolgozik. A buzgó dolgozó kérte, hogy adjanak neki több munkát. A szokatlan ügy tárgyalását az észak-olaszországi kikötőváros bírósága megkezdte. MI TÖRTÉNT OLASZORSZÁGBAN ? A baloldal nem tartja kielégítőnek a magyarázatokat Róma, január 30. Gino Pallotta telefonje­lentése: A kommunista és szocia­lista parlamenti képviselők továbbra is magyarázatot kérnek az olasz parla­menttől azokkal a híresz­telésekkel kapcsolatban, amelyek szerint a szom­batról vasárnapra virradó éjszaka készenléti állapo­tot rendeltek volna el a kaszárnyákban és néhány fontos kormányhivatalban. A Corriere della Sera a következő kérdést teszi fel: „Mi történt Olaszországban az utóbbi napokban?” Nagy vihart kavart az Unitának egy, a készenléti állapottal foglalkozó cikke is. Tanassi, a hadügyminisz­ter a feltett kérdésekre adott válaszában úgy nyi­latkozott, hogy „csak a ter­rorista merényletek megelőzése céljából foga­natosított intézkedésről volt szó”. A kommunista képviselők azonban meg­újították kérdéseiket s nem tartják kielégítőnek a választ — így a parla­menti vita folytatódik. Gyermekszemészet Moszkva, január 30. A Szovjetunió­ban különleges óvodákat nyitot­tak látási zava­rokban szenvedő gyerekeknek. A szemorvosok vé­leménye szerint ez az intézkedés több betegség, köztük a kan­csalság gyógyí­tásának haté­konyságát fo­kozza. A gyermekek szembetegségei állandó kezelést igényelnek, a rendszeres ren­delőintézeti ke­zelés kimerítő lehet a kicsi­nyeknek. Az óvodában azon­ban csak rövid időre vonják el őket a játéktól. A folyamatos el­lenőrzés lehető­vé teszi, hogy a gyógyítást a gyermekek is­kolába kerülé­sének idejére befejezzék. Népszavazás­i kérdőjelekkel Lesz-e válás olasz mód­ra? Most már csaknem bizo­nyos, hogy a laikus pár­tok minden erőfeszítése s a kereszténydemokraták balszárnyának kompro­misszum iránti készsége el­lenére, április és június kö­zepe között megtartják Itáliában a válásról döntő népszavazást. A referendum azzal szólítja majd az ur­nák elé Olaszország több mint 30 millió választópol­gárát — köztük mintegy 800 ezer ifjút, akik most először élhetnek szavazati jogukkal —­, hogy döntse­nek: továbbra is érvény­ben maradjon-e az 1970 de­cemberében elfogadott For­­tuna-Bassini-törvény. (Ez rendkívül indokolt esetek­ben, például ötévi különélés után lehetőséget adott a há­zasság felbontására.) Vagy helyezzék hatályon kívül a törvényt és — az 1929-ben kötött vatikáni konkordá­tum szellemében — térje­nek vissza az egyházi dog­mák jegyében fogant szi­gorú törvényhez, a házas­ság felbonthatatlanságá­­hoz? Az úgynevezett laikus pártok — a kommunisták, a szocialisták, a szociálde­mokraták, a republikánu­sok és a liberálisok — min­dent elkövettek, hogy a középbal kormányt és az ország vallásbékéjét egy­aránt veszélyeztető frontá­lis összecsapást elkerüljék. Hasztalan volt minden pró­bálkozás, amelyhez pedig a kereszténydemokraták bal­szárnya is — a pártfegye­lem keretei között — igye­kezett támogatást nyújtani. Nem titok, hogy a Vatikán erőteljes nyomást gyako­rolt a kereszténydemokra­tákra a kétszer már — kü­lönféle belpolitikai okokból — elhalasztott népszavazás megrendezése érdekében. Alessandrini, a Szentszék szóvivője nemrég kijelen­tette: rossz szemmel nézik az olasz állam és a Vati­kán közötti konkordátumot sértő Fortuna-Bassini-tör­­vényt. Különös kortesek Homályosan ugyan, de azt is érzékeltette, hogy az egyház „nem zárja ki an­nak a lehetőségét, hogy a katolikus állampolgárok lelkiismeretét befolyásol­ja”, ha az alkalmas pilla­nat elérkezett. Más szóval: a küszöbönálló népszavazás korteshadjáratából a pap­ság is részt kér. Annál is inkább könnyűszerrel tehe­ti ezt, mert — a Corriere della Sera szerint — az olasz püspöki kar hetven százaléka kezdettől fogva a referendum mellett foglalt állást. De vajon miként véleke­dik az olasz választópolgár? Tekintettel arra, hogy a döntés nem nélkülözi a val­láserkölcsi elemeket — mi­után a választók többsége hívő katolikus, vagy leg­alábbis egyházi nevelésben részesült, s ennek befolyá­sát nem szabad lebecsül­ni —, a legutóbbi általános választások végeredmé­nye legfeljebb némi eliga­zodásra ad alkalmat. Néz­zük tehát az 1972. évi vá­lasztások adatait. Eszerint a válásellenes blokk — mi­lyen furcsa játéka a sors­nak, hogy a keresztényde­mokraták mellett ide sorol­ható az úgynevezett nem­zeti jobboldal, vagyis az MSZ, a neofasiszták pártja együttvéve csaknem 16 mil­lió szavazatot mondhatott magáénak. Velük szemben állnak a laikus pártok, a válás védelmezői, akik 1972-ben 17,2 millió vok­sot kaptak. Az akkori arány 51,5:47,5 — a válás javára. A fennmaradó 1 százalék olyan kis csopor­tosulásokból adódik, ame­lyek még nem döntöttek, a referendum esetén milyen álláspontra helyezkedjenek. Ez a statisztika persze csak hozzávetőleges tájéko­zódásra alkalmas. Miként ugyanis a keresztényde­mokraták soraiban bizo­nyára sokan a laikus ál­láspontot támogatják, úgy az sem kelthet meglepetést, hogy a kommunisták ki­lencmillió szavazójából lesznek, akik vallási meg­győződésüknek engedve, esetleg a válás ellen fog­lalnak állást. Már a fentiekből is kide­rül, milyen éles ellentétek állítják majd szembe a két tábort. Elképzelhető, hogy minden eddiginél hevesebb kortesh­adjárat bontakozik majd ki a következő hó­napokban. Külön pikanté­riája ennek, hogy a ke­reszténydemokrata párt — bármennyire kényelmet­len is ez neki, s bármiként is elhatárolták magukat a múltban minden esetben a neofasisztáktól — a válás kérdésében egy gyékényen árul, kényelmetlen blokkot alkot az MSZ-vel. Veszélyben a koalíció Rumor jó előjelekkel in­dult és kedvező folytatás­sal kecsegtető középbal ka­binetje fennállásának leg­nehezebb akadálya elé ér­kezett. Ahelyett, hogy min­den erejét a még függőben levő reformok megvalósí­tásának, a déli országré­szek fejlesztésének már mozgásban levő, végre si­keresnek ígérkező program­ja végrehajtásának szentel­né, kénytelen lesz figyel­mét a népszavazásra fordí­tani. Közben vésztjósló jelek arra mutatnak, hogy Itá­liában a vallási erőpróba ürügyén egyes zavarosban halászó elemek politikai döntést szeretnének kicsi­karni. Milánóban, Cagliari­­ban, Cataniában, Nápoly­ban és Palermóban szélső­­jobboldali suhancok össze­tűzéseket provokáltak a kö­zelmúltban. Rárímel ezekre a rendbontásokra az MSI elnökének beszéde, amely­ben világosan célzott rá, hogy 1974-ben a nemzeti jobboldalnak — vagyis a neofasisztáknak — döntő fordulatot kell kivívniuk Olaszországban. Ha kézzel­fogható bizonyságok nem igazolnák a szavak és a tet­tek közötti összhangot, de­magóg szónoki fogásnak minősíthetnék az MSI elnö­kének kijelentését. Csakhogy Padovában öt főtiszt ellen eljárás indult. A vád: felforgatás, államel­lenes összeesküvés. Hason­ló vádak alapján indult nyomozás a múlt év októ­berében a La Speziában le­leplezett szélsőjobboldali csoport ügyében, Lombar­dia székhelyén, Milánóban éppúgy, mint több más olasz nagyvárosban gyako­riak a merényletek és a tá­madások baloldali pártok tisztségviselői és helyiségei ellen. Bankrablások, bandi­tatámadások mögött gyak­ran ultrajobboldali csopor­tok állnak. Az olasz közvé­leményben is széles körű visszhangra talált ember­rablás és csonkítás ügyé­ben — amelynek szenvedő alanya Paul Getty—Hr. a milliomosunoka volt —, a nyomozás szálai a Paese Sera értesülése szerint egy szélsőjobboldali terrorista csoporthoz vezetnek. Nem meglepetés, hogy a csoport összeköttetésben állt az MSI-vel . Kétes kimenetelű konfrontáció Itáliában jelenleg egy­millióra becsülik azoknak a házaspároknak a számát, akiket a válás lehetősége közvetlenül érint. Vagy úgy, hogy szeretnék házas­ságukat felbontani, vagy oly módon, hogy az egyik fél már mással él, s sze­retné ezt a kapcsolatot va­lamilyen módon­­örvényes alapokra helyezni, nem utolsósorban az utódok mi­att. Ennek ellenére 1971- ben és 1972-ben mindössze 50 ezer házasságot bontot­tak fel a bíróságok, élve a Fortuna-Bassini-törvény adta lehetőségükkel. Szak­értők becslése szerint a jö­vőben sem foglalkoztatná több megalapozott válóke­reset a bíróságokat, mint évi 30 ezer. Kívülállónak — még va­lamennyi valláserkölcsi tényező mérlegelése után is — érthetetlen, miért bo­csátkoznak akkor ilyen ké­tes és veszélyes kimenetelű konfrontációba Olaszor­szágban? Jogos aggodalom tükrö­ződik az OEP vezetőségé­nek állásfoglalásából, amely a lényegre tapint, amikor a többi között megállapítja: a referendum felkavarja ez ország vallásbékéjét és megbontja a nemzet egysé­­gét. Gyapay Dénes

Next