Esti Hírlap, 1975. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

TANÁCSKOZÁS AZ IGAZSÁGÜGY FELAD­ATAIRÓL Új törvények készülnek Az állami és személyi tulajdon hatásosabb védelme A XI. kongresszus — mint az Igazságügyi Mi­nisztérium beszámolója rögzíti — a fejlett szocialista társa­dalom építésében fontos feladatokat rótt az igaz­ságszolgáltatásra is. A társadalmi fejlődést gátló körülmények megszünteté­sét — a politikai, a gazda­sági intézkedéseken túl — a jogalkotással, a jogalkal­mazással is segíteni kell. Az igazságszolgáltatásnak az eddiginél hatásosabban kell gondoskodnia a szocia­lista törvényesség érvénye­sítéséről: fel kell lépnie minden társadalomellenes magatartás ellen, s meg kell védenie a törvénytisztelő állampolgárok biztonságát, jogait. A következő években na­gyobb lesz a jog, s a jogal­kotás jelentősége, különö­sen a központi irányítás hatékonyabbá tételében, a szocialista demokrácia fej­lesztésében, s a jogrend­szer megszilárdításában. Ezért fejleszteni kell a jog­szabály-előkészítő munkát. Egységes, áttekinthető, ellentmondásoktól men­tes jogrendszerre, egysze­­­­rű, közérthető szabályok­ra van szükség. A túlszabályozás azonban kerülendő. A központi irá­nyítás hatékonysága nem a törvények mennyiségétől, hanem minőségétől, s a végrehajtás következe­tességétől függ. A XI. kongresszus figyelmeztetett rá, az állampolgárokat ezentúl jobban be kell von­ni a jogalkotásba, a törvé­nyek előkészítésébe. Az ed­digi társadalmi viták hasz­nosak voltak. Fontos, hogy a lakosság a következő években is véleményt mondjon a készülő törvé­nyekről ; javaslatait, észre­vételeit figyelembe kell venni. Társadalmi, gazdasági, politikai viszonyaink fej­lesztéséhez több új szabályt kell alkotnunk. Az állami tulajdon hatá­sosabb védelmét szolgál­ja majd a vállalati tör­vény, a személyi tulajdo­nét pedig a társasházak­ról, s a lakásszövetkeze­tekről szóló jogszabály. Felülvizsgálják az ingatla­nok kisajátításának szabá­lyait. Hatásosabban kell fellépni a harácsolás ellen, meg kell akadályozni, hogy az egyéni és a csoportérdek a társadalmi érdek rovásá­ra érvényesüljön, új sza­bályt kell alkotni az ellen­őrzésről. Az állampolgá­roknak a közügyekben való részvételét segíti majd a panaszokról, s a közérdekű bejelentésekről, valamint a társadalmi bíróságokról megalkotandó jogszabály. A társadalom változó igé­nyei szerint módosítják a Bünteté­­s a Polgári Tör­vénykönyvet. Jogszabály készül a közművelődésről és az emberi környezet vé­delméről. Az Igazságügyi Miniszté­rium beszámolója részlete­sen elemzi a jogalkalma­zást, az igazságszolgáltatást is. Az országgyűlés — álla­pítja meg — a múlt évek­ben sok új törvényt alko­tott. A legfontosabb fel­adat, hogy ezeket helyesen alkalmazzák. A polgári bíró­ságoknak a legkülönfélébb életviszonyokról kell dönte­niük: sok és sokféle a per. A peren kívüli, s a köz­jegyzői ügyek száma pedig már a milliót is eléri éven­te. A bíróságok jó munkát végeztek, de a fejlődés nem kielégítő. Sok a visszatérő hiba: olykor lassú az ügyinté­zés, a felkészülés hiánya miatt gyakori a tárgyalás elnapolása. Máskor az ügyvédek takti­káznak, húzzák a pert. Kö­vetelmény, hogy ez meg­szűnjék, hisz a törvények lehetővé teszik — sőt meg­követelik —, hogy a rászo­ruló gyors jogvédelmet kapjon; a törvényeket kö­vetkezetesebben kell alkal­mazni. (Lapzártakor az igazság­ügy feladatairól szóló ta­nácskozás tart.) (k. a.) AUTÓT ÍGÉRTEK ÉRTE Csilingelő gyűjtemény Van Debrecenben egy ház, ahol csengővel van ki­rakva az előszoba. Van itt mindenféle csengő, kicsi, nagyobb, fényes, kopott, szépen szóló, éles hangot adó, sima és díszített. Olyan, amelyikbe belevés­ték készítőjének a nevét, olyan, amelyiket megemelni is nehéz. Az ember nem­ győzi nézegetni és csodálni ezt az érdekes gyűjteményt. • • Hogyan jut valakinek eszébe éppen csengőt gyűj­teni? Természetesen alka­lom kell hozzá, lehetőség, hogy az ember az első da­rabokat valakitől megkapja. Az első darabokat rendsze­rint még könnyű megszerez­ni. Valahol ott hever egy fa­lusi ház istállójában, padlá­sán. Kell ez magának, bá­tyám? Dehogy kell, nem kö­tünk már a ló nyakára csengettyűt — és a „bá­tyám” meg örül is, hogy a haszontalan lomtól meg­szabadult. A gyűjtő pedig — ebben az esetben Kertész Zoltán mezőgazdász — hazamegy, megtisztogatja a csengőt, próbálgatja a hangját és el­határozza, hogy ezentúl ke­resni fogja a csengőket, összegyűjti, rendszerezi, így kezdődött egy szenve­dély tíz-tizenkét évvel ez­előtt. S most már sokan ad­ják egymásnak a kilincset, debreceniek, más vidékre valók és külföldiek, hogy megnézzék a muzeális érté­keket s alkudjanak is rá — hiába. — Volt, aki Zsigulit ígért a gyűjteményért, ott áll a ház előtt, azonnal adja — így mondta. Hiába ígérte, persze, mert a gyűjtő — ha valóban az — nem értékesít, nem üzle­tel, nem spekulál. Csak gyűjt. És örömmel mutatja kincseit bárkinek, akit ér­dekel. • • Van itt minden. A vala­mikori híres öntőmester csengője, és van itt kunsági csengő is, amelyik nem olyan híres, de ma ritkaság. Van csengő 1828-ból és 1921-ből (utóbbi debreceni civisgazda, Nagy P. Imre lováé volt) és vannak ko­­lompok is, apró csengők, csikók és még apróbbak birkák nyakából és a leg­nagyobb példány, amelyet csak ökör bírt el. Négyes fogatok érkezését jelezte a csengő. Bátarti gazdák e nélkül el sem tud­ták képzelni az utat. Most már csak ünnepélyes alkal­makkor kerül ló nyakára csengő. Bemutatókon, lo­vasnapokon és külföldi tu­risták kérésére. Az öntőmesterek kihaltak, leszármazottaik nem foly­tatták a mesterséget. Azaz, vannak néhányan, akik csengőt öntenek, de az már csak souvenir, németek, an­golok, olaszok, franciák vi­szik haza ajándékul roko­naiknak. •­­ Hogy ez a gyűjtemény itt a debreceni házban szapo­rodik-e? Bizonyosan. Ám­bár a falusiak mind nehe­zebben adják oda pincében, padláson heverő, eddig lom­nak­­ hitt értékeiket. Már hallották, hogy az ósdi a di­vat. S van, aki dédapja ked­venc lovának csengőjével szerez örömet tinédzser unokájának. (bende) Az első darab Kihalt mesterség Ósdi a divat DERŰS, KELLEMES A LAKÁSA, HA FÜGGÖNYE TMTMu.,ra E5 SZŐNYEGPADLÓJA Mindezt megvásárolhatja szeptember 29-e és október 11-e között A BÉTEX TERÉZVÁROSI KISÁRUHÁZ KIÁLLÍTÁSÁN Cím: Budapest VI., Majakovszkij u. 56—58. DÍJTALAN FÜGGÖNYVARRÁS, SZŐNYEGSZEGÉS A budapesti lakosoknak: SZŐNYEGTISZTÍTÁS, SZŐNYEGFEKTETÉS, HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS Egyes függönyök és különféle tűzött szőnyegek 20%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL A kiállítással egybekötött árusításra minden érdeklődőt vár A SOPRONI SZŐNYEGGYÁR ÉS A PASZOMÁNYÁRUGYÁR A függönyöket varrja: az Általános Ruházati Ktsz Budapest A szőnyegeket tisztítja: a Fővárosi Takarító Vállalat 70 MILLIÓ FORINT Aszfaltgyár Évi kétszázezer tonna ka­pacitású aszfaltgyár épül az ötödik ötéves tervben Szé­kesfehérvárott. A következő esztendőkben ugyanis jelen­tős útkorszerűsítéseket haj­tanak végre Fejér megyé­ben, s ehhez az eddiginél több, csaknem 1 millió ton­na aszfaltra lesz szükség. Az aszfaltgyár építése mint­egy 70 millió forintba ke­rül. (MTI) Sikeres próba A KPM közúti főosztályá­nak megbízásából a Szom­bathelyi Közúti Igazgatóság gépészeti kollektívája új önjáró útburkolatfestő gé­pet készített. A „Savaria 3” nevet viselő gépet a 86-os számú főút Körmend és Egyházasrádóc között elké­szült új szakaszán próbál­ták ki sikerrel. Eddig magas áron a tő­kés piacról vásárolták az útburkolati jeleket felfestő gépeket. A szombathelyi gép ára nem egészen egy­ötöde a hasonló külföldi gépnek, s teljesítőképessé­ge pedig egyenértékű azzal. Kétfajta műveletet végez: fest és fényvisszaverő gyön­gyökkel szórja be az útbur­kolati jeleket. Kezeléséhez csupán egy, a festést irányí­tó szakember és egy segéd­munkás szükséges. SZÁMOK TÜKRÉBEN V­an-e lelkük a számoknak? Kifejezhetik-e az anya örömét és aggodalmát, az írni tanuló kisiskolás ke­zének bukdácsolását a füzet sorai fölött? Érzékeltethe­tik-e a munkás becsületbeli vállalkozását, jobbat aka­rását, a városi ember esőt kémlelő tekintetét? S el­mondhatják-e a kegyetlen ősszel, romboló vizekkel szembeszállók dacos elszántságát, a szépet tervezők ihle­tét, a gyógyítás élményét, az új otthonba költözők, a nagy gyárakat először munkának indítók tiszta ünne­pét? A számok más nyelven beszélnek. Nem világuk az érzelem, nem különböztetik meg a természetest a kü­lönlegestől, az önként vállaltat a kötelezőtől. De mind­ezt magukban hordozzák, mennyiségekben minőséget is kifejeznek, képesek megfogalmazni egy nép törekvé­seit. Ám főképp mérlegelésre alkalmasak, összevetésre, íme, ez volt a terv, s ez a tény, ez a szint, amelyet ma­gunknak kijelöltünk, s eddig — többre vagy kevesebb­re — jutottunk. S megbízható eszközként felkínálkoznak rá, hogy belőlük tükröt csiszoljunk, s azt magunk elé emeljük, meglássunk benne jót, rosszat egyaránt, tárgyi­lagosan, pontosan, úgy, ahogy volt, ahogy történt. Ez a számok fontos rendeltetése. Számokat ismertetett, adatokat említett — a múlt esz­­­tendő összegezését tárta a törvényhozók elé az or­szággyűlés ülésszakán a pénzügyminiszter. S a tételek­ből következtetéseket vont le, figyelmeztető gondolato­kat : mit tehettünk volna jobban, mire kell törekedni a következő időszakban, hogy megszűnjenek gondjaink, hogy csökkenjenek a rontó tényezők kedvezőtlen hatá­sai. A fő egyenleg, amelyet ezen a módon megvonha­tott, bizalmat tápláló s biztató. Az ország a múlt esz­tendőben teljesítette a népgazdaság fejlesztésének és a lakosság ellátásának tervét, építőmunkánk továbbra is lendületes, s mindez jó reményeket alapozhat meg: az eredmények számottevően hozzájárultak a negyedik öt­­éves terv törvényben megfogalmazott céljainak eléré­séhez. A nemzeti jövedelem az előre számítottnál gyor­sabb ütemben, hét százalékkal emelkedett, a szocialista ipar 8,2, a mezőgazdaság pedig 3,7 százalékkal adott több terméket, mint az előző esztendőben. Tovább nőtt a mun­ka termelékenysége, állami erőből és segítséggel össze­sen 87 800 lakás és lakóház épült fel, 26 ezer otthont felújítottak. Igen jelentős támogatást adott a kormány­zat munkáslakások építéséhez, az arra méltók sokféle szociális kedvezményt élvezhettek. Nagy szám, s talán még nagyságánál is figyelemre méltóbb: a tavalyi költ­ségvetés csaknem negyven százaléka társadalmi közki­adás, s ez — egyebek között — magába foglalja a tár­sadalombiztosításra fordított kereken 37 milliárd forin­tot. Mindez tény, s mindennek alapja a töretlen, országot formáló jó politika, dolgozó népünk egyetakarása, közös törekvése a fejlett szocialista társadalom építésére. Ben­ne megannyi, a párt kongresszusát, felszabadulásunk harmincadik évfordulóját köszöntő m­unkasiker, a szo­cialista országokkal minket összekötő mind sokoldalúbb kapcsolatrendszer — benne minden, amit tettünk, amit akartunk és megteremtettünk két kezünk munkájával, alkotó gondolattal a múlt esztendőben. Sikereink értékesek, az eredményeket létrehozók tet­­tei becsesek, de nem táplálhatnak indokolatlan re­ményeket. A pénzügyminiszter expozéjában, a hozzáfű­zött kiegészítésben egyaránt vissza-visszatérő motívum volt a könyörtelen tény: ötéves tervidőszakunk legnehe­zebb esztendejét zártuk. Eredményeink kétséget kizáró­­ak, de elérésük közben a népgazdaság egyensúly­viszonyai a kívánatosnál kedvezőtlenebbek voltak. A tő­kés világpiacon a nyers- és az alapanyagok gyorsabban drágultak, mint ahogy mi exporttermékeink árait emel­ni tudtuk — a közgazdász szavával: romlottak a csere­arányok. A mostoha időjárás hatására csak nagy erő­feszítések árán lehetett a termést betakarítani, számot­tevő volt a veszteség. E különleges feltételek olykor ta­lálkoztak a munka fogyatékosságaival, s az együttes ita­tás kedvezőtlenül felerősödött. S mert a világpiac álla­potát tényként kell elfogadnunk, s mert az időjárás kö­vetkezményeitől ezután sem mentesülhetünk, a teendő egyértelmű: saját gyengeségeinkkel kell megbirkóz­nunk. Minél előbb sikerül ez, annál jobb éveknek néz­hetünk majd elébe. A pénzügyminiszter expozéja utalt is a legfőbb ten­nivalókra. A cél egyértelmű: fokozatosan helyreállítani a költségvetés egyensúlyát. Sok részletmegoldás, sokféle intézkedés — és sokféle okos tett szolgálhatja ezt. Ter­mészetesnek kell lennie például annak, ami magától ér­­tetődő. Természetesnek tűnő követelmény, hogy egy-egy fontos beruházás, amelytől a népgazdaság a külpiacon is kitűnően értékesíthető termékeket, jól fizető árukat vár, gyorsan, kifogástalanul elkészüljön. Mégis: ma az a jellemző, hogy e cél eléréséért a kormánynak külön­leges intézkedéseket kell tennie. Természetesnek látszó az adott helyzetben a gondos anyag- és készletgazdál­kodás. Mégis: a készletek egészségtelenül növekedtek, s a takarékosság — egyébként mindenki által és mindig ismételgetett — elvének valóra váltásáért is kormányzati beavatkozás kell. Természetesnek vesszük immár, hogy minden száz forintnyi jövedelemnövekedést 54 forint társadalmi juttatás kísér. Nagy vívmány ez, s az élet­­színvonal további emelkedésének szerves része. Igen ám, de e szint tartásához korunkban már nem elegendő a termelékenység 7—8 százalékos növelése ... S termé­szetes lenne, hogy a drága importanyagból olyan áru készüljön, amelyet a világpiacon szívesen vásárolnak, ne pedig majd raktárakban porosodó kölönc.­­V M­indez természetes, annak kell lennie, s törekvésein­­ket a következő időszakban csak az szabályozhat­ja, hogy természetes is legyen. A recept, amely a tenni­valókat megfogalmazza, bár bonyolult, nagyon sokol­dalú, végső soron mégis egyszerűnek mondható. Tenni és megint tenni kell, gondos szervezésben, következetes­ségben, követelményekben, a munka minden tartalmi, minőségi meghatározójában. Ennyi az egész. S ezt ne­künk és most kell elvégeznünk, mert nemcsak a máért , az ország holnapjáért is mi vagyunk a felelősek, mi, mai gazdái.

Next