Esti Kurir, 1924. szeptember (2. évfolyam, 182-204. szám)

1924-09-02 / 182. szám

2. oldal. Wlassics főigazgató nem tudott megállapodni a Városi Színház zenészeivel A Városi Színház ma reggel a követ­kező kommünikét adta ki: _ A Városi Színházban a Bajazzók és a Parasztbecsü­let keddre hirdetett előadása elmarad, mert a zenekar nem fogadta el a felajánlott redukált illet­­mény. Az e heti keddi előadásra váltott jegyek a jövő hét keddjére érvényesek. Szerdától kezdve az előadásokat meg­tartják. A mai esti előadás, mint ismeretes, azért maradt el, mert a Városi Szín­ház zenészei nem tudtak megállapodni Wlassics Gyula báró főigazgatóval fize­téseiket illetően. Az igazgatóság átla­gosan­­ három millió korona fizetést ajánlott fel a zenekar tagjainak, akik azonban azt válaszolták, hogy havi 3.600.000 koronánál kisebb fizetésből nem tudnak megélni. Ma reggel tíz órakor a zenészszövet­ség vezetősége a Városi Színház zené­szeinek megbízásából megjelent Wlas­sics Gyula bárónál az Operaházban és tárgyalásokba bocsátkoztak vele. A tárgyalások eltartottak­ a késő délutáni órákig, de lapzártáig megállapodásra nem tudtak jutni. A főigazgató ma délelőtt­ hosszasab­ban tárgyalt az Operaház zenekará­nak tagjaival is és arra igyekezett megnyerni őket, hogy a Városi Szín­ház zenekara helyett ők álljanak mun­kába. A tárgyalások nem vezettek ered­ményre. A Városi Színház zenekar­ügyével kapcsolatban az Esti Kurír megbízható helyről azt az értesülést kapta, hogy a kultuszminisztériumban lemondtak arról, hogy a Városi Szín­házat, amely egyáltalában nem lukra­­tiv s amelyre a legtöbbet kellett ráfi­zetni, a jövőben is állami kezelésben tartsák. A hír valódisága iránt meg­kérdeztük az állami színházak főigaz­gatóját, aki azonban nem volt hajlan­dó nyilatkozni. Ebben az ügyben egyébként a Városi­­Színház részéről a következő felvilá­gosítást kaptuk: — A zenekar, amely több, mint há­rom éve áll színházunk szolgálatában, mint­ ismeretes, olyan követelésekkel lépett fel velünk szemben, amelyeket a mai súlyos időkben teljesíteni nem tu­dunk. A főigazgató úr felajánlott a ze­nekar tagjainak egy szabadnapot, a pénteket, amikor hangversenyeken fel­léphetnek és keresetüket így növelhe­tik, mert mi az átlagos három millió koronánál többet semmi körülmények között sem tudunk fizetni. — Tegnap, előadás előtt, Ábrányi igazgatónk valósággal könyörgött a zenekar tagjainak, hogy vegyék fel hangszereiket és kezeljenek munkához. Ők azonban teljesen merev álláspont­ra helyezkedtek és még azt az ajánla­tunkat sem tették magukévá, hogy előbb üljenek le a zenekarhoz és az­után kezdjék el a tárgyalásokat a fi­zetésrendezés kérdésében. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ma egyetlenegy pá­lyán sem fizetnek úgy, hogy abból gondtalanul meg lehessen élni. De ki tud ezeken a bajokon segíteni. A fő­igazgató úr elhatározta, hogy ha a ze­nészek nem foglalják el helyeiket, úgy az Operaház zenekarát húsz taggal ki­bővítik s akkor az eddigi tervek sze­rint ez az egy zenekar működik majd közre mind az Operaház, mind a Vá­rosi Színház előadásain. A kényszer­­helyzet parancsolja ezt nekünk, más megoldást, sajnos, nem tudunk találni. Péltenépfeltölcsött ékszerre, árura, szőnyegre, ingatlanra bármilyen összegig azon­nal folyósítok, előnyös feltételek mellett. Saját érdekében keresse fel bizalommal irodámat FREUD­­­N­G­AT­LAN IRODA pénzügyi osztálya VII., Miksa­ u. 13. Telefon: 1. 72-63. Erzsébet-téren 3 utcai minden komforttal harmadik emeleti, Er­­zsébet-körúton 4 szobás minden comforttal ellátott lakásom átadom. Freud, Miksa-u. 13. Tel.: J. 72—63. Sürgősen keresek főbérleti lakásokat VGWCsm részére . Freudalnga^acfergaSrif w£s$Ja5ai VII., Miksa-u. 13. Telefon: József 72—83 A spanyolok katasztrófális helyzete Marokkóban Paris, szeptember 2. A Matinnek jelentik Madridból: A direktórium hivatalos közleményt adott át a sajtónak, amelyben elmondja, hogy Marokkóban a spanyol állások és a menetelő spanyol csapattestek elleni támadások hevessége meg­nőtt. A közlemény kijelenti, hogy a Lan-vi­­déki állások felszabadítása azonnali újabb erőfeszítést kivon s az ellenség megvetése és a legfontosabb összekötő­vonalak biztosítása jelentékeny számú csapatot követel. A direktórium ennél­fogva elhatározta, hogy tekintélyes erősítést küld Marok­kóba. A közlemény ezekkel a szavakkal vég­ződik: A helyzet a legnagyobb erőfeszí­tést, nyugalmat és szilárdságot követeli mindenkitől. A direktórium kötelességének tartja, hogy Spanyolországban és Marokkó­ban egész tekintélyével fellépjen. A spanyol csapatok újabb veresége Marokkóban Páris, szeptember 2. A spanyol csapatok újabb veresé­get szenvedtek Marokkóban. A csa­tát Ellán közelében vívták meg. A hi­vatalos jelentés is beismeri a Spanyol csapatok visszavonulását, de azzal szépíti a dolgot, hogy a visszavonu­lás jó rendben történik. „Ugyan kérem, ki lesz öngyilkos szerelemből!“ A fiatalember kövér és petyhüdt, tel­jesen kitölti a fodrásztere­mi öblös ka­­rosszékét. Púderes arcát olyan una­lommal nézi a tükörben, mintha egé­szen jól ismerné önmagát. Egyébként ez a lágy és nagy arc hasonlatos ahhoz a Néróhoz, amely éppen most öles moziplakátokról bámul a pesti ut­cákra. Csak a vércseppek hiányzanak. Ahogy beszél, olyan nehezen másznak a szavak ajkáról, mint az uszályhajók, amikor fölfelé mennek a Dunán. — Ezért kellett engem idetelefonál­ni .. . mikor olyan fáradt vagyok. A hölgy, aki harminc centiméter tá­volban ül a férfiak borbély­széke mö­gött, a többi hölgyekkel együtt s aki­nek körmeit fényesíti a manikűrös­kisasszony, minduntalan felugrik, át­hajol a kövér fiatalemberen, haját iga­zítj­a. Ez csak ürügy. Arra való, hogy az elégedetlent szelídítse, némán és biztos eszközökkel, — úgynevezett szen­vedélyesen ránehezedik a fáradt ifjúra. — Legalább megborotválkozott — mondja hanyagul —, csak nem jött volna szőrösen a premierre! Ma van a színháznyitás. — Inkább holnap megyek — vonszol­ja szavait a fáradt —, ma úgysem lesz maga Márkus Emília. — Igaz, ma nem leszek jó, ez a sze­rep undok, hanem holnap gyönyörű leszek! Bizonyságul a hölgy nevet és sze­gény Ujházy nem tudott annyi ráncot húzni képére, mint ez a harmatos fia­talság. — Most elmegyek, van egy kis dol­­gom — szól a fiatalember —, jövök mindjárt. — De visszajöjjön, csak nem gon­dolja, hogy én fogok fizetni! A művésznő, aki holnap gyönyörű lesz, úgy mondja ezt, mintha tréfálna, de az üzleti szint képtelen hangjából kihagyni. — Hát persze, hogy én fizetek — fe­lel az ifjú élet unalommal —, várjon meg itt, tíz perc múlva jövök. És oly lassan vonul el, hogy szinte látszik az agymunka: most valahol szereznie kell százezret. Ó, mily unal­mas! A szomszéd hölgy pedig megkérdezi, hogy mi az, hol van az Irén, már he­tek óta nem látta. — Az Irén — felel az egyik manikű­rös lány — már nemsokára meggyó­gyul és visszajön. — Mi, hát beteg volt? — Hogyne, már két hónapja!­­—­ Ne mondja... — Nem is tetszett tudni? Beugrott a Dunába. — Ugyan ... — Persze, szerelemből, öngyilkos akart lenni szegény. Kihúzták nagy­­nehezen. — Haha — nevet most közbe a mű­vésznő —, uggyan kérem, ki lesz ön­gyilkos szerelemből! Egy könnyet se ejtenék, nem én! Még csak az kellene. Akasszák fel magukat ők, miértünk. Vagy nem igaz? Felhúzza vállait a zebracsíkos selyem­­trikó alatt, zeng a kacagástól. Szeren­cse, hogy a segéd, aki borotvál, retten­tően flegmatikus s így rezzenés nélkül kapar az ember torkán. A nők azon­ban élénk mozgással nevetnek vala­mennyien s a kis székekkel a manikűr­­asztaltól minduntalan betáncolnak a borbélyszékek közé, a borotválkozó férfiakhoz. '■/' ' ’ ! Most is egy kis vita zajlik le. Autó­val érkezett egy szőke hölgy, ezüst ró­káját a gázlámpa karjába dobja, hon­nan fejemre lóg, mint egészen csinos fejek. A hölgy máris helyet kapott a manikűrnél, mire dühösen ugrik fel egy várakozó, fekete nő, cigarettával fogai között.­­— Talán én következem, vagy mi? — A hölgy be volt jelentve! — csat­tan föl a manikűrös lány roppant ride­gen. A fekete dal­ fal, a szőke fölényes. Nem valami, finoman intéződik el a kérdés, a fekete mozog még egy dara­big, aztán visszaül, új cigarettára gyújt. A művésznő most a vagyonmentő vásárról beszél, hogy ott mi mindent lehet kapni, mé­g menyasszonyi kelen­gyéket is visznek oda, hogy elárverez­zék — őrült olcsóság! — Hát már ilyen nagy a nyomor! — szól a tulajdonosnő a kasszánál és be­mondja a művésznőnek: ma csak hat­vanezer ... — Már hatvanezer! — Mi az kérem, csekélység ... Még mindig alul vagyunk az aranyparitá­son. — Na tessék egy kis cukor . .. majd leülök egy kicsit. Az ifjú még nem jött, a művésznő megy a telefonhoz. Veszem a kalapomat, a segéd gyönge mosollyal figyelmeztet: — Nem tetszik megvárni őnagysá­­gát? — Miféle önagy­sá­gát? — Hát... itt ül, valamelyik ... vagy nem? E pillanatban az az érzésem, hogy a rövidre nyírt női fejekben azonos gondolatok lebzselnek: kellene valaki, aki kifizesse a mai hatvanezret. Az­­ A hóhér tragédiája. Londonból jelentik: John E 11­­­s, Anglia hóhéra, aki szomorú tisztét már huszonkét év óta látta el s már több mint kétszáz embert akasztott fel, neuraszténikus rohamában öngyilkossági kísérletet követett el. Áldozatai között két nő is volt, köztük az utolsó Mrs. Thom­son, aki állati gyönyörűséggel nézte végig, amikor szeretője meggyilkolta férjét Ennek a Mrs. Thomsonnak a halála mélységesen megrendítette a hóhért, mert az asszony előbb térden­­állva könyörgött neki, hogy ne akassza föl, azután ájultan esett össze és valósággal félhalott volt, mi­kor a bitóra került. Ellis ezután az akasztás után sápadtan, reszketve tá­vozott a vesztőhelyről és kijelentette, hogy soha többé asszonyt nem fog akasztani. Érdekes Ellis pályafutása. Még huszonegy néhány évvel ezelőtt borbélyinas volt szülővárosában, Roch­­daleban­, amikor egy újságban azt ol­vasta, hogy Billington, az akkori hóhér segédet keres. Felajánlkozott neki és utóbb ő lett Anglia hóhéra. Legutolsó akasztása óta idegbaj­os lett, éjszakánként nem tudott aludni és a minap éjfél után felesége és gyermekei már vérében fetrengve ta­láltak rá. Kórházba szállították és a­­t hiszik, hogy megmenthetik az életnek azt, aki annyi életet oltott ki. Texasnak asszony lesz a kor­mányzója. Newyorkból jelentik: Mrs. Miriam Amanda Ferguson, akit két keresztnevének első betűjével csak Mrs. Ma-nak neveznek, Texas kor­mányzója lesz, az eddigi előjelekből­ ítélve. A nőuralom ez egyszer a rétté- é­gett Ku-Klux-Klan-szervezet bukását is jelenti Texasban, mert Félix Ro­­bertson bíró, a Ku-Klux-Klan jelöltje, udvariasan gratulált is szerencsés el­lenfelének, aki különben is ezrével kapja az üdvözlő iratokat Amerika minden részéből. A bizalom, amely Mrs. Ma személyében összpontosul, egyszersmind bizalmi szavazatot je­lent férje, a volt kormányzó iránt, aki az ellene szótt rágalmak miatt lemon­dott méltóságáról. Mrs. Ferguson mint kormányzó bizonyára meg fogja a he­lyét állni: igen okos, eleven észjárású asszony, kitűnően főz, maga neveli két leányát, akiknek a haja persze rövid­re van vágva. A riportereknek kijelen­tette, hogy reméli, isten segítségével, majd csak megbirkózik a kormány­zás bajaival s legelsősorban a Ku- Klux-Klannal. 1924. szeptember 3., szerda. egyik segéd éppen egy hölgy nyakát borotválja s amint baltenyerével fogja a rövidre nyirt női koponyát, roppant fölénnyel monologizál: — Ezek fejek? A régi művészek és művésznők, azok igen! De hol vannak azok ... a finom emberek ... Most ez is egy fej legyen! n. a. Kelvárosi új- is­ni fil­m teres jó megjelenésü urat magánfol­ck­­­é+o­gatására, részletfizetésre velő eladás céljából. Kik­eze minősége­i már működtek, előnyben. Ajánlatok ed­digi működés megjelölése mellett az „Esti Kurir“ kiadóhivatalba kül­dendők „Nagy jövedelem" jeligére.

Next