Esti Kurir, 1924. november (2. évfolyam, 234-256. szám)

1924-11-05 / 234. szám

2- oldal. iatt Lirdacsokonyán, fáradtan legyin­tett a kezével: — Azt hiszik, hogy ezzel célt érnek. Pedig az igazság egyszer ki fog derülni. Ha én beszélnék, sokat tudnék mondani.­­ A kételkedők, akik megütközéssel vették tudomásul Nagyatádi egyné­mely politikai állásfoglalásának meg­változtatását, nem tudták elhinni, hogy nagyatádi Szabó István nem g­yűjtött hatalmas vagyont magának. A falu határában 17 holdja volt, földjének egy részét örökölte, a másik részét megvásárolta.­ ­Tizenkét holdat vásárolt a korú lóim előtt, apjától örökölte a negyed telket, amelyen a háza épült. Az apósától, amikor az öreg Peti Ferencet a házá­ba vette, tizenhat holdat kapott. Gyö­nyörű gazdasági berendezéssel szerelte fel kis birtokát. Minisztersége óta egyetlen talpalatnyi földet sem szer­zett birtokához. Nem bíztak benne már a faluban Amikor hátrahagyott vagyona után érdeklődtem, különböző gyanakodó szavakat hallottam. Az egyik paraszt­­gazda ezt mondta: — Itt nincs nagyobb vagyona, mint '47 hold. Nem gyarapította, mióta nagyúr lett. De az Alföldön. Ki tudja, mi van az Alföldön? Nem bíztak benne mindannyian. r A faluban, ahol "ismerték gyermek­kora óta, ahol, amikor hazaérkezett, olyan baráti és szívélyes volt, mintha csak most is közéjük tartozna, nem hittek abban a hatalomban,­­amely­nek valójában birtokosa volt. .Vem, tudták elhinni, hogy esze és a helyze­tek tehetséges, felhasználása emelte magas rangjára. Amikor néha-néha ugyanolyan hangon próbált beszélni a faluban, mint ahogy itt Pesten a minisztériumokban és a parlamentben beszélt, parancsol­an, ellenmondást nem tűrőn, méltatlankodva tiltakoztak a falubeliek ellene. A falu bírája, Böczkös András, a legmódosabb gazda, a válasz­tások óta nem lépte át nagyatádi­­ Szabó István házának küszöbét. Nagyatádi Szabó István, a falujába hazaérkező miniszter, parancsolni mert neki! — Ha a fejetek tetejére álltok, ak­kor is Ulaint fogják megválasztani — mondotta Böczköséknek. — Milyen jogon merte ezt mondani nekünk — mondotta nekem Böczkös András bíró. — Ő is csak olyan ember, mint én, meg mint a többiek, ő is csak innen való a faluból, hogy ő lett a miniszter és nem én, azért neki nem lehet parancsolni nekem. Én tudom, hogy ki volt és mi volt azelőtt. Ritkán szerzett magának ellenséget. Ritkán csúsztak ki a szájából az ilyen parancsoló szavak. Leginkább egysze­rű és közvetlen volt. Igyekezett senki­vel sem éreztetni, hogy miniszter. Dom­­­ján főjegyző mesélte: megtiltotta a faluban, hogy ke­gyelmes urnak szólítsák. — Ne csúfoljatok engem — mondo­gatta ilyenkor­ — Minden régi barát­jával, ismerősével tegeződött a falu­ban, a barátai továbbra is Csicsa né­ven becézték. Amikor a községházára­­járt, sohasem beszélt az emberekkel másként, mint amikor egyszerű biró volt és néhányadmagával együtt intéz­te Erdőcsokonya ügyeit. Az özvegy búcsúja És­ tényleg a kisgazda-képviselők hozták ki a koporsót a halottasszobá­ból az udvarra. Amikor a koporsót a2 udvaron elhelyezték, Bethlen István gróf miniszterelnök és a többi minisz­terek és képviselők már elhagyták a gyászházat, ahová csak egy pillanatra tértek be, éppen csak hogy megszorítsák az özvegy és a gyermekek kezét és néhány szóval elmondják részvétü­ket. A miniszterelnök és kísérete ekkor már a Kossuth­­ térre mentek, ahol el­foglalták a számukra jóelőre fentartott helyeket. Várták, hogy a koporsót, a­melyet megbeszélés szerint azonnal ide kellett volna hozni, a ravatalra szállít­sák. A koporsót azonban jó ideig nem hozták. A Kossuth­ téren gyülekező ha­talmas tömeg, a miniszterek és a kép­viselők, már nem tudták, hogy mi tör­tént. A program szerint a koporsónak már régen a ravatalon kellett volna feküdni és a szónokoknak már el kel­lett volna mondaniok gyászbeszédü­ket. Percek ámultak. Fél óra múlott el. A Kossuth­ téren lévő szertartás egyre késett. Az történt ugyanis, hogy az öz­vegy megkérte Halka Sándor esp­­rest, hogy az udvarban ne csak rövid imát mondjon, ne csak énekeljenek az isko­lásgyerekek, a falu énekkara, akiket kirendeltek a temetésre, hanem mond­jon néhány szavas búcsúztatót is. Nagyatádi özvegye úgy érezte, hogy ezzel a kis szertartással előbb ne­kik kell elbúcsúzni halottjuktól. Amikor a koporsót a képviselők le­tették az udvarra, hárman állottak meg előtte. Középen az özvegy, mellet­te jobbról és balról az elhunyt két leá­nya. Karonfogták édesanyjukat, úgy támogatták. Összekulcsolt kézzel, könnytelenül állt a három asszony. Mögöttük az­ unokák., Felhangzott a gyászdal." Benned bíztunk elejétől... Az özvegy, nagyatádi Szabó István­ p ....... ................ . Febérleti lakással és minden információt bíró hitelképes egyének szigorúan készpénzárban vásárolhatnak részletfizetésre férfi- és nőb­ szövetet, mértékszerinti fehér­neműt, vásznat, sifont, harisnyát stb. Az árut minden lefizetés nélkül kiszolgál­tattuk. Az első részlet lefizetése megállapodás szerint december 1-én is történhet. Pontos címre tessék ügyelni. Hungária Szalon IV., Korend­ek­ tere 3. sz. II. em. 4. /jEn&mírb\ 1924. november 5., szerda. Az özvegy jobban örült a parasztok részvé­tének, mint a nagyurak kézszoritásának Nagyatádi Szabó Istvánnak ez az egyszerűsége volt éppen az oka annak, hogy a faluban nem tudták elhinni, hogy nagy ember volt s valósággal meglepte a falubelieket, amikor a temetésre olyan nagy előkészüle­tek történtek. Még szombaton és vasárnap délelőtt azt hitték, hogy egyszerűen fogják el­temetni nagyatádi Szabó Istvánt, épp úgy, mint amilyen egyszerűen temetik el a lobbi gazdákat, akikért eljött a ha­lál. A családja is egyszerű temetést szeretett volna. Nagyatádi Szabó Ist­ván özvegye idegenkedéssel fogadta a hírt, hogy a kormány és a megye a maga halottjának tekinti a férjét. Nagyatádi Szabó István özvegye azt szerette volna, ha legalább halálában meghagy­ják neki azok, akik életében sze­rinte annyit cibáltak, tépték, sa­rat és piszkot hánytak rá. Az özvegy látszólag jobban örül a ro­konok, a parasztok részvétnyilatkoza­tainak, azoknak az egyszerű, kereset­len szavaknak, amelyek fel-fel törtek néhány emberből a halottaság­ láttá­ra, mint azoknak a táviratoknak és kézszorításoknak, amelyeknek őszinte­ségében kételkedik. Amikor a család látta, hogy a nagy halotti szertartás miatt nem tudja olyan egyszerűen elbúcsúztatni a Ha­lottat, mint ahogy szerette volna, meg­kérték Ehn Kálmánt, hogy álljanak ki attól a kívánságuktól, hogy a koporsót a kisgazdapárti képviselők, illetve a föld­nevelésügyi minisztérium tiszti­kara vigyék a halottasházból a rava­talra. — Ne haragudjanak érte — mondot­ta Ehn Kálmán —, de a kegyelmes úr a mi halottunk, a párt halottja, mi akarjuk elkísérni utolsó útjára őt, aki bennünket annyi után vezetett már, ná, mély fekete szemét hirtelen köny­­nyek borítják el. Zokogó, csukló sírás­ban feltör bel­őle a fájdalom. A kopor­sóra akar rohanni, rá akarja vetni magát. A leányai tartják vissza. Amikor a búcsúztató után megindult a menet a temető felé, a család mö­gött a kisgazdapárti képviselők men­nek. Közöttük vegyülnek el a fajvé­dők: Ulain Ferenc és Zsilinszky Endre. A h­alottaskocsiból is képviselők eme­lik ki a koporsót. Illáii és Zsilinszky odalépnek és két kisgazda helyett ők akarják vinni a koporsót. Mintha az ő halottjuk volna. A temetőben rövid ideig maradnak a Pestről érkezett vendégek. Háromne­gyed öt után pár perccel Bethlen István gróf miniszterel­nök a gyászszertartás közepén megfordul és megindul a temető ajtaja felé. A többi miniszterek és képviselők utá­na. Néhány ellenzéki képviselő, akik beszédet akartak mondani a simán, azzal a veszéllyel mondhatták csak el beszédjüket, hogy lekésnek a különvo­­natról, amelyet a miniszterelnök sem­miképen sem akart későbben indíttat­ni, ahogy azt Pesten megbeszélték. Sohasem felejtjük el azt az utat, amelyet ő kijelölt­1 Amikor a miniszterek eltávoztak a temetőből, utánuk eltávoztak azok a vendégek is, akik Babocsáról, Szülők­ről, Nagyatádról és a szomszédos fal­vakból jöttek. Pár perccel öt óra előtt már csak a család volt a temető­ben és azok az erdőcsokonyai gazdák, akik barátjukat veszítették a halott min­sz­­terben. Amikor besötétedett, már üres volt a falu, az utcákon nem lehetett látni a fekete fejkendős asszonyokat és gyászoló gazdákat. Az emberek ha­zasiettek, a cseréptetős házakból füst szállott fel, vacsorát főztek, tovább folyt az élet. A különvonatban már arról beszél­tek, hogy ki fogja elfoglalni nagyatádi Szabó István helyét. Tudvalevő, hogy a földmivelésügyi miniszteri állást fenntartották a számára. Schandl Ká­roly államtitkárt, akit nemrégiben megbíztak a földmivelésügyi miniszté­rium vezetésével, jelölték egyesek a mi­niszteri állásra. Schandl Károly azonban tiltakozott ellene. Semmiesetre sem fogadja el a miniszterséget, mert ez — szerinte —­ Mayer Jánost illeti meg. Bethlen Ist­ván gróf szalonkocsijában sokáig ta­nácskozott Mayer Jánossal és Schandl Károllyal. A miniszterelnököt szalon­­kocsijában felkereste Sárközy György dr. kaposvári főispán is, akivel a mi­niszterelnök hosszasabban tanácsko­zott. A képviselők körében röviddel ezen tanácskozás után az a hír ter­jedt el, hogy a kormánypárt hivatalos jelöltje Nagyatádi kerületében Sárközy György dr. lesz. Nagyatádi h­ívei megütközéssel vet­ték tudomásul a hírt. — Lehetetlen — mondották egymás­nak —, hogy a miniszterelnök ezt te­gye. Hiszen ez arculcsapása volna an­nak a halottnak akit pár órával ez­előtt megindult szavakkal búcsúztatott el. Nagyatádi Szabó mindig tiltakozott az ellen, hogy főispánoknak juttassa­nak kisgazda-kerületekben képviselői mandátumot. Világosan tudta, hogy ebből a társadalmi, osztályból kikerü­lő emberek a nagybirtoknak az érde­keit szolgálják és így elgáncsolják az ő törekvéseit. A hír azonban mindinkább bizonyo­sabbá vált, bár megerősítést hiva­talos helyről nem kapott. A méltatlan­kodó kifakadások után a kisgazdakép­viselők ismét nagy halottjukból kezd­tek beszélni. — Sohasem fogjuk elfelejteni, — mondották — sohasem fogunk letérni azokról az utakról, amelyeket ő kije­lölt a számunkra Ez az út a magyar népnek, a föld népének az útja, Nadányi Pál. A Ház mai gyász­ülése­­ír ai .A £emzügyül£s mai ülését, amely teljesen nagyatádi Szabó István emlé­kének volt szentelve, tizenkét óra előtt néhány perccel nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A képviselők, akik a gyász jeléül javarészt sötét ruhában jelen­tek meg az ülésen, felállva hallgatták m­eg az elnök kegyeletes szavait, ame­lyekkel nagyatádi Szabó Istvánt elpa­­rentálta. — Mély fájdalommal teljesítem — mondotta az elnök — azt a szomorú kötelességet, hogy erről a helyről beje­lentsem újabb nagy veszteségünket. Szabó István nemzetgyűlési képviselő, volt földmivelésügyi miniszter el­hunytat. Váratlanul ragadta ki a ha­lál családja köréből, melyben a mun­kától és izgalmaktól fáradt lelkének rövid pihenőt keresett. Fényes karrier­jében megindító, de egészében véve harmonikus, szép és tanulságos élet­pálya áll elöttünk, a föld egyszerű gyermekéé, aki tisztán önerejéből emelkedik egy agrár­állam földm­ive­­lésügyi miniszterének állásába és a közélet legjelentékenyebb vezérténye­zői közé. Államférfiai kvalitásaiból kettőt kívánok kiemelni: egyik az, hogy a föld népéből kiinduló és a föld népéért való szociális munkának szentelt közéleti tevékenysége a maga egyenes útján mindig ellen­szenvvel fordult el a népszenve­délyekre való appellálás utszéli fegyvereitől s pályájának hatalmas lendületét, vá­ratlan népszerűségét tisztán ideális eszközökkel tudta elérni, pillanatra sem szakadva el attól a hazai talajtól, amelyben egyénisége és politikája gyökeredzett. Ez az államférfiúi mérséklet irá­nyította mindig elhatározását, békés munkában és heves 'harcokban egy­aránt"ereje fogytáig. Hazájának, nem­zetének és népének hű fia és szolgája maradt közéleti működésének minden fázisában, el­enzéken és kormányon egyarán­t. Megmaradt a nép egyszerű, igény­telen fiának, nem szédült meg sem a népszerűség vereményében, sem a hatalom magaslatán, amelynek útja az ő számára sem vett tövis­­telen. A temetés alkalmából tett intézke­déseket a nemzetgyűlés helyessé­é. sel fogadta, nagyatádi Szabó István emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg és hozzájárult az elnök napi­rendi indítványához, amely szerint a mai ülés a gyásznak marad szentelve, s a mára kitűzött napirend a holnapi ülésen lesz érvényben. Az ülés 12 óra 10 perckor végző­dött. in­ Mrd! Bérelhetők azonnal! Erzsébbet-hornt­ll­a. (volt Gamboinus helyiségében megnyíló Fővárosi nagy árucsarnok­ban.* November hó 1-től 1925. évi február hó 1-ig szóló időtartamra minden szakma részére. — Bőveb­bet: FREUD IRODA, VII., Miksa­­utca 13. (Telefon: József 72—63.), vagy a helyszínén. Megnyílik november 5-én.

Next