Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
| ................. ’ VjjtčjeTft j ||ji | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA : 2000 K. HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFONSZÁMOK: 196-19, 92-10, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL: VII. KER, KERTÉSZ UTCA 24-28 TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1925 VASÁRNAP FEBRUÁR 2 6. SZÁM KIÁLLUNK A KAPUJÁBA... A MEFHOSz — teljes nevén: Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgató Országos Szövetsége — diákkongresszusán az ifjúság egyik vezére fontos és nagyjelentőségű jelszót röpített világgá. A numerus claususról beszélt és azokról a parlamenti felszólalásokról, amelyek az utóbbi napokban a numerus clausus revízióját követelték kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt. Az ifjúságnak említett szónoka valószínűleg komoly veszélyt látott felhősödni a magyar diákság egén, melyet a numerus clausus áldó és sugaras napja ragyog be és eleve is állásfoglalásra bíztatta az ifjúságot a nemzetgyűlés határozata ellen. „Ha a nemzetgyűlés'10— mondotta az ifjúság szónoka — „meg is változtatja ezt a törvényt, mi azt mindvégig fenn fogjuk tartani. Ila kell, megint odaállunk a kapuba s megtudjuk a numerus clausust, amit különben sem a nemzetgyűlés, hanem az ifjúság alkotott.“ A hazafias felbuzdulás romantikus stílusából egyszerű és szimpla magyarra lefordítva, ez az idézett kijelentés annyit tesz, hogy az ifjúság randalírozó és gumibotos része a maga számára nem tekintikötelezőnek a nemzetgyűlés által hozott törvényeket, csak addig, amíg azok szájaizének megfelelnek. Ha a nemzetgyűlés megváltoztatná a numerus clausus törvényét, az ifjúság, fütyülve törvényre és nemzetgyűlésre, odaállna az egyetem kapujába és verekedéssel, erőszakoskodással, gumibottal és boxerrel akadályozná meg, hogy belépjenek az egyetemre olyan diákok, akiknek erre a belépésre törvény és autonóm egyetem jogot adott. Anynyit jelent az idézett bejelentés, hogy az ifjúságnak az a része, amellyel a szónok lelki és taktikai közösségben áll, semmi körülmények között nem fogja eltűrni, hogy Magyarországok érvény szereztessék egy magyar törvénynek. Annyit jelent tehát — és ez megint egy bizonyítéka a mi ceterum censeo-nknak — hogy ez az ifjúság, amely az ébredők és többi hazafiasai felbuzgó egyesület politikai programjának alapján áll, nyíltan forradalmi alapra helyezkedik. Jelenti azt, hogy ez az ifjúság belekapcsolódik a fajvédők törekvéseibe és amit a fajvédő nemzetgyűlési párt képviselőitől napról napra hallunk, azt most felkapja az egyetemi ifjúságnak ez a számban kis hányadát tévő, de hangosságban és erőszakosságban predomináló része és minden kertelés nélkül bejelenti az alkotmányellenes harcot a törvény ellen. Egyszer itt volna már az ideje, hogy illesék.A* * hatóságaink képzelt baloldali veszedelmek vizionárius fantomjainak kergetése helyett meglátnák, hol rejtőzik a forradalom igazi veszedelme és végre tennének is valamit. Sok veszítenivalónk már nincs. Amink volt — erkölcsi és anyagi javunk — azt elvitték háború, forradalmak, megszállás és,hazafias felbuzdulásul. Alig-alig, hogy az élet lehetősége megmaradt, alig egy betevő falat, alig egy lélekzetnyi levegő, alig egyszerény csira, elbújva és félénk magánosságban. Most valóban nem hiányzik semmi más, minthogy erre az egyetlent csirára durva sarokkal rátiporjanak, hogy lélekzetnyi levegőnk oxigénjét ellobbantsák egy megtébolyosott forradalom vak lángjánál. Most igazánsem hiányzik egyéb, minthogy megint ránkfeózzák egy őrült anarchia rombolását és a tehetetlenek és tehetségtelenek fékevesztettségét, amely nem ismer törvényt és nem ismer rendet, amely csak arra jó, hogy utolsó falatunk is kihulljon szájunkból és az élet Utolsó atomja is meghaljon. Magas kastélyok jólütött és előkelő területben talán nem látják ezt azok az urak, akik kormányoznak és igazgatnak. Talán lebecsülik a veszedelmet, vagy talán nem is tartják veszedelemnek. Talán nem érzik elég súlyosan a vállakra nehezedő felelősséget, de talált csupán azért nem tesznek semmit, mert örökölték a magyar politikai vezérférfiaktúlnyomó részének oly praktikus tulajdonságát: ha odakint vagy csikorog és jég meredezik, akkor mindig befelé kell nézni a fűtött szobába és sohasem kifelé. Ha az ember nem látja a kellemetlenséget, akkor talán nincs is kellemetlenség; a falak vastagok, felfogják a zajt,az ablaküveget befutotta a jégvirág, nem lehet keresztüllátni rajta . . . Az ifjúság pedig — mondotta tegnap az ifjúság szónoka — ha kell a törvénnyel szemben is kiáll az egyetem kapujába. Hogy is mondja a dal? ..Kiállok a kapujába, kibe-' szélgetem magamat véle utoljára". Valóban szomorú beszélgetés lesz ez, egy utolsó purparlé, amikor egyik oldalon áll a törvény és igazság, másik oldalon a szertelenség, féktelen izgatás és törvényrombolás és ha a magas urak megint eltűrik, hogy csak a törvényrombolók kezében legyen fegyver, de a törvény védtelenül és fegyvertelenül álljon velük szemben, akkor ez a beszélgetés, a kiskapuban aligha az utolsó nem lesz ebben a szerencsétlen országban. A SZAKSZERVEZETI TANÁCS KÜLDÖTTSÉGE A MINISZTERELNÖKSÉGEN Bethlen miniszterelnök elismeri, hogy a szellemi munkások nyomora súlyos veszedelmekkel fenyeget „Csak a szanálási program keretein belül lehet a munkahiány ellen intézkedni ■—*A nyugdíj valorizációról törvényjavaslat készül—„A miniszterelnök más gondok hatása alatt áll“ — mondják a Szakszervezeti Tanács tagjai Deliden István gróf miniszterelnök ma délben fogadta a Szakszervezeti Tanács küldöttségét, melyet Gál Benő, a SzakszervezetiTanács titkára, vezetett. A küldöttségben még a következők vettek részt: Reisz Mór, a Húsipari Munkások Szövetségének elnöke, Sávolt János, a Famunkás Szövetség titkára, Csapó Sámuel, a Vasmunkás Szövetség titkára, Gilnter Péter, a Cipész Szövetség titkára, Erdőssy Antal, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének igazgatója és Kertész Miklós, a Magántisztviselők Szövetségének főtitkára. A küldöttség vezetője, Gál Benő, ismertette a miniszterelnök előtt a munkahiánnyal kapcsolatos részletkérdéseket. A munkahiány a rendelkezésükre álló adatok szerint egy év alatt, 114,5 százalékkal emelkedett. A munkahiány világjelenség ugyan, de másutt a legnagyobb erőfeszítésekkel törekszenek munkaalkalmakat teremteni vagy pedig állami segítség útján enyhítenek a munkanélküliek nyomorán. A küldöttségnek a miniszterelnökkel folytatott tanácskozása során, amelybe Dénes Zoltánt, a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályának vezetőjét is bevonták, a következő kérdéseket tárgyalták meg : 1. Intézkedések a munkaalkalmak azonnali szervezéséről, az ipari termelés megindítása céljából termelő hitel teremtése, 2. intézkedések az átmeneti munkaalkalmak megszervezéséről, 3. a ki- és bevándorlás lehetőségének megteremtésére, 4. a munkanélküliek február 1-én esedékes hátbérfizetésének elhalasztása, 5. a munkahiány elleni biztosítás. A Szakszervezeti Tanács küldöttségének tagjai mindezeket a kérdéseket részletesen ismertették Bethlen miniszterelnök előtt, aki minden egyes kérdésben vázolta a kormány álláspontját. A miniszterelnöknek a Szakszervezeti Tanács küldöttségével folytatott tanácskozása fél kettőkor fejeződött be. A tanácskozás után Gál Benő, a Szakszervezeti Tanács titkára a következőket mondta az Esti Kurír munkatársának : — Átadtuk a miniszterelnök úrnak a mellékletekkel ellátott memorandumot, majd az egyes szakmák megbízottai különkülön ismertették a munkahiánnyal kapcsolatos részletkérdéseket. A miniszterelnük úr azt válaszolta, hogy tisztában van a kérdés nagy jelentőségével, tudja, hogy keresnie kell a módot , és a lehetőséget a munkahiány nagy problémájának megoldására. Szükségesnek tartja, hogy ankétezés keretében, majd ha Genfből, a Népszövetség pénzügyi bizottságának tanácskozásairól visszajön, megvitassák a részletkérdéseket és ezekkel kapcsolatosan a kivándorlás kérdése is végleges megoldást nyerjen. Tudomásul vette a miniszterelnök úr a munkahiány elleni biztosítás kérdésében előterjesztett javaslatunkat, amely a tehermegoszlásra vonatkozik, valamint, a munkaközvetítésről szóló előterjesztésünket is. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy a helyzetet megnehezíti a szanálási program és csak annyiban állhat a pénzügyi kormányzat a munkahiány leküzdése és terheinek könnyítése tekintetében rendelkezésre, amennyiben a megalkotandó program a szanálási tervezet keretébe beilleszthető. Kertész Emil, a Magántisztviselők Szövetségének főtitkára, a szellemi munkások munkanélküliségére vonatkozó kérdéseket a következőképen ismertette az Esti Kurír munkatársa előtt:: — Hangsúlyoztam a miniszterelnök úr előtt, hogy a szellemi munkások helyzete még az ipari munkásokénál is súlyosabb. Különösen a válság tartóssága szempontjából. A miniszterelnök úr maga is elismerte, hogy ez valóban így van. Elmondta, hogy a nyugdíj valorizációra vonatkozóan törvényjavaslat készül, amelynek rendelkezései kapcsolatban vannak az aranymérleg kérdésével, minthogy azonban az erre vonatkozó tanácskozások még nemm értek véget, a részleteket ez időszerint nem ismertetheti. Részletes előterjesztést teltünk minden egyes kérdésben és előterjesztésünket a miniszterelnök úr azzal vette tudomásul, hogy ő is érzi a konkrét javaslatok megbeszélésének és a teendő intézkedések megvitatásának sürgősségét. Különösen elismerte a miniszterelnök úr előterjesztésemnek azt az indokolását, hogy a szellemi munkások mostani súlyos helyzetének politikai vonatkozásai és veszedelnei vannak. Munkatársunk megkérdezte végül a szakszervezeti tanács küldöttségének tagjait, hogy milyen benyomással távoztak a miniszterelnökei folytatott tanácskozásról. — A miniszterelnök úr — mondták -e— gondosan meghallgatott minket és nagy érdeklődést tanúsított. Sajnos, azonban úgy vettük észre, hogy más gondok hatása alatt áll. Minthogy pedig most éppen Génfbe készül, érdemileg semmit sem mondott. Megígérte, hogy beszélni fog a népjóléti és a kereskedelemügyi miniszter urakkal a részletkérdésekről. Nagyon szívélyes volt, nagy jóakaratot és megértést mutatott. „ A kormány nem tehet felelősség nélkül ígéreteket“ A tanácskozásról a következőket mondották ,beavatott helyen az Esti Kurír munkatársának: • Aminiszterelnök úr ma fogadta a Szakszervezeti Tanács kiküldötteit és meghallgatta előterjesztéseiket A miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány amúgy is behatóan foglalkozik a munkanélküliség kérdésével, azt azonban nem teheti meg, hogy felelősség nélkül ígéreteket tegyen. Mihelyt Génfből hazaérkezik, az összes érdekeltek és a érdekképviseletek előterjesztéseit részletesen tanulmányozni fogja. Ami a szellemi munkások helyzetét illeti, ő maga is teljes mértékben érzi ennek összes nehézségeit. Itt azonban a főnehézség az, hogy a szellemi munkásság problémáján nem lehet akciókkal segíteni. Hogy egy példát idézzen : építkezési akcióval nagy tömegfizikai munkást lehet foglalkoztatni, de igen kevés szellemi munkást. Sokkal nagyobb és messzebblátó folyamatok szükségesek, hogy a szellemi munkásság problémájának megoldása tekintetében a kívánt eredmény elérhető legyen. Ezt csak a gazdasági élet olyan mérvű fellendülésében látja, amely fokozatosan képessé teszi az ország összes gazdasági szervezeteit arra, hogy szellemi munkásainak megélhetést és elhelyezkedést biztosítson. Ára 2009 korosa