Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA : 2000 K, HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI, ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-10. 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL: VII. KÉR, KERTÉSZ UCCA 24-28 TELEFON.SZÁM: JÓZSEF 156-20 A MEFHOSz — teljes nevén: Magyar Egye­temi és Főiskolai Hallgató Országos Szövet­sége — diákkongresszusán az ifjúság egyik vezére-fontos és nagyjelentőségű jelszót röpí­tett világgá. A numerus claususról beszélt és azokról a parlamenti felszólalásokról, ame­lyek az utóbbi napokban a numerus clausus Ve vízióját követelték kormánypárti és ellen­zéki oldalról egyaránt. Az ifjúságnak emlí­tett szónoka valószínűleg komoly veszélyt látott felhösödui a magyar diákság egén. melyet a numerus clausus áldó és sugaras' napja ragyog be cs eleve is állásfoglalásra bíztatta az ifjúságot a nemzetgyűlés határo­zata ellen. „Ha a nemzetgyűlés'1 •— mondotta az ifjú­ság szónoka — „meg is változtatja ezt a tör- vényt, mi azt mindvégig fenn fogjuk tartani. Ila kell, megint odaállunk a kapuba s meg­tudjuk a numerus clausust, amit különben sem a nemzetgyűlés, hanem az ifjúság al­kotott.“ A hazalias felbuzdulás romantikus stílusá­ból egyszerű és szimpla magyarra lefordítva, ez az idézett kijelentés annyit lesz, hogy az ifjúság randalírozó cs gumibolos része a maga számára nem tekinti ‘kötelezőnek a nemzetgyűlés által hozott törvényeket, csak addig, amíg azok szájaizének megfelelnek. Ha a nemzetgyűlés megváltoztatná a nume­rus clausu\ törvényét: az ifjúság, fütyülve törvényre és nemzetgyűlésre, odaállna az egyetem kapujába és verekedéssel, erősza­koskodással, gumibotlól cs boxerrel akadá­lyozná meg, hogy belépjenek az egyetemre olyan diákok, akiknek erre a belépésre tör­vény és autonóm egyetem jogot adott. Any- nyit jelent az idézett bejelentés, hogy az if­júságnak az a része, amellyel a szónok lelki és taktikai közösségben áll, semmi körülmé­nyek közölt nem fogja eltűrni, hogy Maggar- arszágori érvény szereztessék egy magyar törvénynek. Annyit jeleni tehát — és ez megint egy bizonyítéka a mi ccterum censeo-nknak — hogy ez az ifjúság, amely az ébredők és többi hazafiasai! felbuzgó egyesület politikai programjának alapján áll, nyíltan forradal­mi alapra helyezkedik. Jelenti azt, hogy ez az ifjúság belekapcsolódik a fajvédők törek­véseibe és amit a fajvédő nemzetgyűlési párt képviselőitől napról napra hallunk, azt most felkapja az egyetemi ifjúságnak ez a szám­ban kis hányadát tévő, de hangosságban és erőszakosságban predomináló része és min­den kertclés nélkül bejelenti az alkotmány- ellenes harcot a törvény ellen. Egyszer itt volna már az ideje, hogy illc- lék<A* * hatóságaink képzelt baloldali veszedel­mek vizionárius fantomjainak kergetése he lyett meglátnák, hol rejtőzik a forradalom igazi veszedelme és végre tennének is vala­mit. Sok veszítenivalónk már nincs. Amink volt —- erkölcsi és anyagi javunk — azt el­vitték háború, forradalmak, megszállás és t,hazafias felbuzdulás'*. Alig-alig, hogy az élet lehetősége megmaradt, alig egy betevő falat, alig egy lélekzetnyi levegő, alig egy 'szerény csira, elbújva- és félénk magánosság- bcn. Most valóban nem hiányzik semmi más, minthogy erre az egyet fen ’ csirára durva sa­rokkal rátiporjanak, hogy lélekzetnyi leve­gőnk oxigénjét ellobbantsák egy megtébolyo elolt forradalom vak lángjánál. Most igazán ísem hiányzik egyéb, minthogy megint ránk- feezzák egy őrült anarchia rombolását és a tehetetlenek és tehetségtelenek fékevesztett- üégét, amely nem ismer törvényt és nem is­mer rendet, amely csak arra jó, hogy utolsó falatunk is kihulljon szájunkból és az élet Utolsó atomja is meghaljon. Magas kastélyok jól 1 ütött és előkelő ter­űiéiben talán nem látják ezt azok az urak, akik kormányoznak és igazgatnak. Talán le­becsülik a veszedelmet, vagy talán nem is tartják veszedelemnek. Talán nem érzik elég súlyosan a váltakra nehezedő felelősseget, de talált csupán azért nem lesznek semmit, mert örökölték a magyar politikai vezérféríiak itúlnyomó részének oly praktikus tulajdonsá­gát: ha odakint i'agy csikorog és jég mere- dezik. akkor mindig befelé kell nézni a fű­tött szobába és sohasem kifelé. Ha az ember nem látja a kellemetlenséget, akkor talán Deliden István grót miniszterelnök ma dél­ben fogadta a Szakszervezeti Tanács küldött­ségéi, melyet Gál Benő, a Szakszervezeti 'Ta­nács titkára, vezetett. A küldöttségben még a következők vettek részt: Réisz Mór, a Hús­ipari Munkások Szövetségének elnöke, Sávolt János, a Famünkás Szövetség titkára. Csapó Sámuel, a Vasmunkás Szövetség titkára, Giln- ter Péter, a Cipész Szövetség titkára, Erdősig Antal, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének igazgatója és Kertész Miklós, a Magántisztviselők Szövetségének főtitkára. A küldöttség vezetője, Gól Benő, ismertette a miniszterelnök előtt a muhkahiánnyal kap­csolatos részletkérdéseket. A muukabiány a rendelkezésükre álló adatok szerint egy év alatt. 114,5 száza­lékkal emelkedett, A munkaihiány világjelenség ugyan, de másutt a legnagyobb erőfeszítésekkel törek­szenek munkaalkalmakat teremteni vágj pedig állami segítség útján enyhítenek a munkanélküliek nyomorán. A küldöttségnek a miniszterelnökkel foly­tatott tanácskozása során, amelybe Dénes Zoltánt, a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályának vezetőjét is bevonták, a követ­kező kérdéseket tárgyalták meg : 1. Intézkedések a munkaalkalmak azon­nali szervezéséről, az ipari termelés meg­indítása céljából termelő hitel teremtése. 2. intézkedések az átmeneti munkaalkal­mak megszervezéséről. 3. a ki- és bevándorlás lehetőségének meg­teremtésére, 4. a munkanélküliek február 1-én esedé­kes házbérfizetésének elhalasztása, 5. a munkahiány elleni biztosítás. A Szakszervezeti Tanács küldöttségének tagjai mindezeket a kérdéseket részletesen ismertették Bethlen miniszterelnök elolt, aki minden egyes kérdésben vázolta a kormány álláspontját. A miniszterelnöknek a Szakszervezeti Tanács küldöttségével folytatott tanácsko­zása félkettőkor fejeződött be. A tanácskozás után Gál Benő, a Szakszer­vezeti Tanács titkára a következőket mondta az Esti Kurír munkatársának : — Átadtuk a miniszterelnök úrnak a mel­lékletekkel ellátott memorandumot, majd az egyes szakmák megbízottai külömkülön is­mertették a munkahiánnyal kapcsolatos rész­letkérdéseket. A minisztereit!ük úr art válaszolta, hogy nincs is kellemetlenség; n falak vastagok, fel fogják a zajt,.az ablaküveget befutotta a jég­virág, nem lehet keresztüllátni rajta . , . Az ifjúság pedig — mondotta tegnap az ifjúság szónoka — ha kell a törvénnyel szemben is kiáll az egyetem kapujába. Hogy is mondja a dal? ..Kiállók a kapujába, kibe-' szélgeteni magamat véle utoljára". Valóban szomorú beszélgetés lesz ez, egy utolsó pur­tisztában van a kérdés nagy jelentőségé­vel, tudja, hogy keresnie kell a módot ■ és a lehetőségei' a munkahiáBy nagy problémájának megoldásira. Szükségesnek tartja, hogy ankétezés kereté­ben, majd ha Gcnfböl, a Képszövetség pénz­ügyi bizottságának tanácskozásairól vissza­jön, megvitassák a részletkérdéseket és ezek­kel kapcsolatosan a kivándorlás kérdése is végleges megoldási nyerjen. — Tudomásul vette a miniszterelnök úr a muníkahiány elleni biztosítás kérdésében elő­térj esz lelt javaslatunkat, amely a tehermeg* oszlásra vonatkozik, valamint, a munkaköz­vetítésről szóló előterjesztésünket- is. A mi­niszterelnök ár azt mondta, hogy a helyze­tet megnehezíti a szanálási program és csak annyiban állhat a pénzügyi kor­mányzat a munkahiáuy leküzdése és ter­heinek könnyítése tekintetében rendelke­zésre, amennyiben a megalkotandó pro­gram a szanálási tervezet keretébe be­illeszthető. Kertész Emit, a Magántisztviselők Szövet­ségének főtitkára, a szellemi munkások munkanélküliségére vonatkozó kérdéseket a következőképen ismertette az Esti Kurír munkatársa előtt:: — Hangsúlyoztam a miniszterelnök úr előtt, hoigy a szellemi munkások helyzete még az ‘ ipari munkásokénál Is súlyosabb. Különösen a válság tartóssága szempontjá­ból. A miniszterelnök úr maga is elismerte, A tanácskozásról a következőket mondották .beavatott helyen az Esti Kurír munkatársá­nak; • — A 'miniszterelnök úr ma fogadta a Szak- szervezeti Tanács kiküldötteit és meghallgatta előterjesztéseiket A miniszterelnök kijelen­tette, hogy a kormány amúgy is behatóan fog­lalkozik a munkanélküliség kérdésével, azt azonban nem teheti meg. hogy fele­lősség nélkül ígéretekéi tegyen. Mihelyt Géniből hazaérkezik, az összes érde­keltek és " érdekképviseletek előterjesztéseit részletesen tanulmányozni fogja. — Ami a szellemi munkások helyzetét illeti, ő maga is teljes mértékben érzi ennek összes nehézségei{. Itt azonban a főnehézség az, parié, amikor egyik oldalon áll a törvény és igazság, másik oldalon a szertelenség, fékte­len izgatás cs törvényrombolás és ha a ma- gas urak megint eltűrik, hogy csak a tőr- vényrombolók kezében legyen fegyver, de u törvény védtelenül és fegyvertelenül állfon velük szemben: akkor e; a beszélgetés, a kis­kapuban aligha az utolsó nem lesz ebben a szerencsétlen országban. hogy ez valóban. így van. Elmondta, hogy a nyugdíj valorizációra vonatkozóan tör­vényjavaslat készUl, amelynek rendelkezései kapcsolatban vannak az aranymérleg kérdésével, ininlhog.v azon­ban az errevonatkozó tanácskozások még neai értek véget, a részleteket ezidöszerint nem ismertetheti. Részletes előterjesztést lel­tünk minden egyes kérdésben cs előtérjesz- lésünket a miniszterelnök úr azzal vette tu­domásul. hogy ő is érzi a konkrét javaslatok megbeszélésének és a teendő intézkedések megvitatásának sürgősségét. Különösen elis­merte a miniszterelnök úr előterjesztésem­nek azt az indokolását, hogy a szclltmi munkások mostani súlyos helyzetének politikai vonatkozásai és veszedehnei vannak. Munkatársunk megkérdezte végül a szak­szervezeti tanács küldöttségének tagjait, hogy milyen benyomással távozlak a mi­niszterelnökei folytatott tanácskozásról. — A miniszterelnök úr — mondták -*~ gondosan meghallgatott minket és nagy ér­deklődést tanúsított. Sajnos, azonban úgy' vettük észre, hogy más gondok hatása alatt áll. Minthogy pedig most éppen Génibe készül, érdemileg semmit sem mondott. Megígérte, hogy beszélni fog a népjóléti és a kereske­delemügyi miniszter urakkal a részletkérdé­sekről. Nagyon szívélyes volt, nagy jóakara­tot és megértést mutatott. hogy a szellemi munkásság problémáján nem lehet akciókkal segíteni. Hogy egy példát idézzen : építkezési akció­val nagy tömeg fizikai munkást lehet foglal- koztatni, de igen kevés szellemi munkást. Sokkal nagyobb és messzebblátó folyamatok szükségesek, hogy a szellemi munkásság pro. lémájának megoldása tekintetében a kí­vánt eredmény elérhető legyen. Ezt csak a gazdasági élet olyan mérvű fel­lendülésében látja, amely fokozatosan képessé teszi az ország összes gazdasági szervezeteit arra, hoey szellemi munká­sainak megélhetést és elhelyezkedést biztosítson, Ára 2009 korosa Bethlen miniszterelnök elismeri, hogy a szellemi munkások nyomora súlyos veszedelmekkel fenyeget „Csak a szanálási program keretein belül lehet a munkahiány ellen intéz­kedni ■—*A nyugdíj valorizációról törvényjavaslat készül—„A miniszterelnök más gondok hatása alatt áll“ — mondják a Szakszervezeti Tanács tagjai „ A kormány nem tehet felelősség nélkül ígéreteket“ t ................. ’ VsjtnfETft \ j j|ji j III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1 9 2 5 VASÁRNAP FEBRUÁR 1 2 6. SZÁM KIÁLLUNK A KAPUJÁBA... A SZAKSZERVEZETI TANÁCS KÜLDÖTTSÉGE A MINISZTERELNÖKSÉGEN

Next

/
Thumbnails
Contents