Esti Kurir, 1925. május (3. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI, ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82, KIADÓHIVATAL: VII. KÉR., KERTÉSZ UCCA 24—28 TELEFON-SZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1 9 2 5 PÉNTEK MÁJUS 1 * 98. SZÁM MAJD ELFELEJTETTEM... líogy a mondatok, amelyeket WolfT Károly olyan patetikusan, mindenkit meggyőzően szokott eldörögni a hordó tetejéről, nem frázisok, az soha úgy nem bizonyosodott be. mint most. Wollf Károly, ugyebár, apostola egy új világrendnek, törhetetlen bajnoka a keresztény eszméknek, lánglelkű és láng- szavú szónoka a tiszta, felmagasztosult er­kölcsnek. Wolff Károly önzetlenül és meg nem alkuvóan harcol a kereszténység esz­méiért, megragadva minden kínálkozó al­kalmat, sőt megragadva azokat az alkalma­kat is, amelyek nem kínálkoznak, amelyeket néha bizony a hajuknál fogva kell előránci- gálni. De nem ismer fáradságot és nem is­mer kíméletet önmaga iránt,, buzgó és fárad­hatatlan, mintha ereje megfogyhatatlan volna, mintha energiája törhetetlen lenne. Szinte ahány nap: annyi beszédet hallunk AVoliV Károlyiéi és beszédeinek alaptónusa ugyan mi lehetnp más, mint az általa hirde­tett keresztény erkölcsi rendnek fegvver- pengése, célja mi lehetne más, mint meg­valósítása egy olyan magas és tisztult morál­nak. amely már nemcsak megközelíti, de túl is haladja az ideálist, amely oly pregnán­san nyer definíciót és tartalmat is beszédei­ben És ezért csak szerényen, nagyon szeré­nyen merül fel bennünk a kérdés: hol volt Wótff Kámhj az. utóbbi hetekben? Mert a választójogi javaslatot tárgyalták most már hosszú ideje, ha jól emlékszünk és annak a bizottságnak, amely tárgyalta, WolfT Károly is tagja- És felmerültek bízom/ kérdések és problémák, amelyek szeles felületeken érin­tik annak a rétegnek érdekeit, amelg Wolff Károlyt látja vezérének. Hogy csak hirtelen­jében és ötletszerűen ragadjunk ki néhá­nyat: A nők s álaszló jogának problémája igen komolyan és sokáig foglalkoztatta a bizott­ságot. A fajvédő tábor hölgyei — mint tud­juk igen hathatós és igen jelentős segéd- csapatát. sőt talán akkor sem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy zömét teszik WolfT Ká­roly táborának- A nők választójoga, a ke­resztény nők választójoga csak elég fontos cél, elég nemes és magasztos feladat leli volna WolfT Károly számára. De Wolff Károlyt nem láttuk a bizottsági tárgyaláson, a nagy Wolff Károly nem emelt szót a ke­resztény nők választójoga érdekében. A tap­sokat, amelyeket legnagyobbrészt női kezeli hintenek nagygyűléseken WolfT Károly felé, a keresztény eszmék apostola nem igyeke­zett a bizottságban tettekkel is megszolgálni. Fontosabb, sürgősebb dolga volt bizonyára, nem jutott arra ideje, hogy a gyakorlatban is próbálja megvalósítani gyönyörű és stilá- risan bizonyos klasszicjtással megfogalma­zott hitét. Ezt vettük előre, mert tudjuk, hogy mi­lyen fontos és milyen megbízható támasza Wolff Károlynak a női tábor. De itt voltak általában a választói jog feltétedéi, amelyek­nek parányi módosításától, jobbra, vagy balra való eltolásától százezernyi keresztény polgárnak választói joga függött. Súlyos és szinte elkeseredett ütközetek folytak a bizott­ságban e kérdés körül és sok olyan politi­kust láttunk bent harcolni a választójog ki­terjesztéséért, akinek ajkán nagyon kevés­szer buggyan ki a keresztény jelző, aki na­gyon ritkán kérkedik felekezetével, aki nem próbál politikai tőkét kovácsolni a maga számára gyermeteg és zavaros fajteóriákból. De Wolff Károlyt nem láttuk a bizottsági tár­gyaláson, a nagy Wolff Károly, az apostol nem tartotta elég fontosnak százezrekre menő keresztény polgár választói jogát ahhoz, hogy maga is leszálljon hűvös elvonatkozott- ságából a küzdelem arénájába és kezébe fogja a fegyvert amelynek emlegetésében pedig sohasem fárad el. Azután sokáig, igen sokáig csatáztak a vá­lasztások tisztasága körül. .4 morál nagy bajnoka azonban itt sem volt látható. Pedig arról volt szó, hogy keresztény polgárok sza­badon nyilváníthassák politikai véleményü­ket, hogy keresztény polgároknak igaz aka­rata érvényesülhessen a választásnál. Köte­tekre menne már tömegében az a rengeteg beszéd és szónoklat, amelyet Wolff Ivórolv az erkölcsnek szentelt- Ám itt, mikor a poli­tikai erkölcs legsúlyosabb kérdései forogtak kockán, itt nem láttuk a Vezért, itt nem lát­tuk az apostolt, a nép atyját. Ennél is fon­tosabb dolga akadt, míg a választójogi bizott­ság kifelé kevesebb beszédű tagjai heteket A nemzetgyűlés mai ülését negyed egykor nyitotta még Scitovszkv Béla elnök. Mindenek­előtt a nemzet részvétének adott kifejezést a bolgár kommunista merénylet miatt, majd ke- gyeletes' szavakkal parentálta el Apponyi- Sán­dor grófot, aki legutóbb a magyar nemzetre ha­gyományozta könyvtárát. Puky Endre, mint a választójogi bizottság clőadójg, beterjeszti jelentését a bizottsági tár­gyalás eredményéről.’ A’ bizottság — mondja — a javasjat 1 (-tárgyalására április 30.-áig kapott terminust j. Lcr.dyap István ílfoyos' Miksa gróf felé): A hazaárulóknák meddig’ van ’ terminusuk ? (Moz­gás). Puky Endre: A bizottság a kapott terminusig befejezte jnunkáját és a jelentést a Ház elé ter­jeszti. . , . Illés József mint a közjogi bizottság elő­adója, .beterjeszti a bizottság jelentését a le­tárgyalt felsőházi javaslatról. Az elnök ezután jelenti, hogy Hoijos Miksa grófnál* napirendelötti felszólalásra engedélyt adott. * • > A fajvédők nagy lármával és padcsapko- dással fogadják a bejelentést. Alig ált fel Iloyos a helyéről, a baloldalon lárma támad. Lendyai István a padot veri és magából kikelve ordítja Hoyos felé : — Önnek itt még szabad beszélni? Üljön le! Zsirk.ay. János : Mondjon le! Menjen vissza SpanyoJorjzqgbfl I Meskó fólián :, Zyrüfk, nach Spanien ! Kiss .Menyhért; Szegy elje, magát! Második Károlyi, Mihály ! Hoyqs MtMa gróf, aki idegesen áll helyén, válaszojni, pjóbál a közbeszólásokra. — Ejtgem, nem, le,hej terrorizálni! — kiáltja a fajvédők felé- , . . . t Lendvai István:. Terrorizálta volna a kis- anlantot! Hoyos Miksa gróf: Tegnap érkeztem vissza Budapestre és a lapokból úgy látom, hogy a magyar sajtó egyrésze ... Kiss Menyhért: Az egész magyar sajló ! Hoyos Miksa: ...hadjáratot indított ellenem amiatt a felszólalásom miatt, amelyet az inter­parlamentáris kereskedelmi konferencia római ülésén Baross János képviselő úr (taps és él­jenzés a baloldalon) beszéde után tartottam. Megdöbbenéssel állapítottam meg, hogy a sajtóban beszédemről közölt tudósítások téves információkon alapulnak. Az interparlamentáris konferencia tárgysoro­zatán a drágaság kérdése is szerepelt. Erről Landrin volt francia miniszter határozati javas­latot terjesztett elő. A drágaság okaiul Magyar- országra vonatkozóan a trianoni szerződés is felemlíttctett, amit mi tiszta szívből helyesel­tünk és éppen én voltam az, aki a bizottsági ülésen felszólaltam és azt kértem, hogy az elő­adó keresse még azt a formát, amelyben ezt elő lehet adni. Még a plenáris ülés előtt felszólítot­tam Baross Jánost, legyen tekintettel a helyre töltöttek fárasztó és nehéz küzdelemben. Tegnap utolsó napja érkezett el a bizottság tárgyalásainak. Tegnap már csak elmaradt szakaszokról tárgyaltak. És ezek között sze­repelt egy, amely azoknak a képviselőknek jövedelméről, fizetéséről, nyugdíjáról intéz­kedik, akik köztisztviselők is egyben. Wolff Károly képviselő és egyben elnöke a főudvar- vagyi bíróságnak. És ekkor, záróra előtt egy perccel, megjelent a bizottságban Wolff Ká­roly és síelve hozzászólt — a kormány és a koimánypárt igaz megrökönyödésére — o szakaszhoz. és úgy beszéljen erről a kérdésről, nehogy va­lami skandalum keletkezzék. A fajvédők gúnyos nevetéssel fogadják ezt a kijelentést. Kiss Menyhért: Miért ne lehetne skanda­lumot csinálni Trianon miatt? Hoyos Miksa gróf: Mert skandalumokkal egy országnak nem lehet használni. Leadva! István: Szégyelje magát! Hoyos Miksa gróf (Lendvai felé): A trianoni békeszerződést én is éppen olyan károsnak tar­tom, mint ön. Én olt voltam a lövészárokban, maga nem volt ott. Lendvai István: Utólag meggyalázla a lövész­árkot! Tíz elnök rendreutasítja Lendvait. Hoyos Miksa gróf: A plenáris ülésen felszó­lalt Baross János, de nem foglalkozott a bizott­ság javaslatával, hanem már a negyedik mon­datnál a trianoni békeszerződéssel kezdett fog­lalkozni, teljesen célszerűtlen módon ... néze­tem szerint ... Lendvai István: Pasicsnak is ez a nézete! Hoyos Miksa gróf: Baross János nem hasz­nálva fel a francia nyelvnek azt az előnyét, hogy megfelelő módon mindent el lehet mon­dani . . . Zsirkay János : Persze, magának csak a spa­nyol etikett tetszik ! Ledvai István: Baross nem tud franciául mungani! Hoyos Miksa gróf: Baross olyan módon ho­zakodott elő a trianoni szerződéssel... Kiss Menyhért: Mi az ? Hát a trianoni béke- szerződést már említeni se szabad ? Hoyos Miksa gróf : ... hogy az elnök maga is kénytelen volt figyelmeztetni ; itt nem lehet politikával foglalkozni és szíveskedjék kizáróan a gazdasági témánál maradni. Baross erre egy fordulatai áttért a gazdasági vonatkozásokra, később ismét visszatért a trianoni békeszerző­désre. (Taps és helyeslés a fajvédőknél.) Kiss Menyhért : Jól tette ! Hoyos Miksa gróf: Ezt persze nagy lármá­val fogadták. Zsirkay János: Ön volt a főlármázó ! Hoyos Miksa gróf: Természetesen Baross felszólalása nem használt, hanem ártott. (Gú­nyos nevetés cs állandó zaj a fajvédők sorai­ban.) Lendvai István : fgy beszél egy lírai költő! Iloyos Miksa gróf: Véleményem az,' hogy nem szabad felesleges incidenseket előidézni és a tárgyalás menetét mesterségesen megzavarni. Kiss Menyhért: Nehéz szülés volt, gróf úr! Hoyos Miksa gróf: Erre én felmentem az emelvényre ... A fajvédők újabb nagy lármával fogadják ezt a kijelentést: — Szégyelje magát, maradt volna a helyén! Szabó József: Súlyos hiba volt! Dénes István: Az oláhok nem mentek fel! Hoyós Miksa gróf: Előadtam, hogy Baross János csak magánvéleményét mondta el, mert nem a bizottság által tárgyalt szöveghez szólt, hanem attól eltérően egyéni véleményét adta elő. Lehet, hogy mi értelmezzük roszul a dol­got; lehet, hogy a keresztény tömegek vé­delme és a keresztény erkölcs apostolkodása tényleg ez. Lehel, hogy a kereszténység ér­deke egy hosszú választójogi vitában WolfT Károly számára csak a képviselő-köztiszt­viselők nyugdíj kérdésében mutatkozik. Lehet. De az embernek önkénytelenül eszébe jut a régi Pest egy mulatságos plakátja. Egy kövér úr nyargalt végig rajta az uccán és magából kikelve lihegte: Majd elfelej­tettem ... Lendvay István (a padot veri): Éppen ez a gazság! Kiss Menyhért: És ezt itt cl meri mondani?! Hoyos Miksa gróf: Kijelentem, hogy mint a magyar delegáció vezetője nem értek egyet az­zal az egyéni formával, amelyben Baross a kérdést tárgyalta. Lendvai István: Persze, nem adta elő franciás finomsággal! Hát nem kellett ezt az országot feloszlatni? A fajvédők állandó viharos zajjal kísérik Hoyos grófnak majdnem valamennyi mondatát, úgyhogy kénytelen többször szünetet tartani. Hoyos Miksa gróf: Baross is helyeselte fel­szólalásomat. Kiss Menyhért: Ilyet aztán ne mondjon! Őri Szabó Dezső: Mit mondott Baross? Hoyos Miksa gróf: Legjobban szereltem volna megbeszélni felszólalásomat az inter-. parlamentáris konferenciára kiküldött vala­mennyi képviselővel. Tekintettel azonban arra* hogy nem voltak valamennyien ott, a felelős-, séget felszólalásomért nem akartam a jelen­lévők között megosztani. Kijelentem azonban, hogyha még tízszer ilyen helyzetbe kerülnék, akkor tízszer cselekednék ugyanígy. Lendvai István: Gyalázat, hogy ilyet mer mondani! Hoyos Miksa gróf: Megvagyok győződve ar­ról, hogy nagy szolgálatot tettem így az or­szágnak. Lendvai István: Szobrot neki! (Derültség á fajvédőknél.) Hoyos Miksa gróf: Én az ország érdekében tettem ezt a kijelentésemet, nem úgy mint Ba­ross János, aki saját magának akart szolgálatot tenni felszólalásával. Hoyos Miksának ezek a szarai nagy zajba fulladnak. Lendvai és társai a padot verik és úgy kiáltják feléje: — Hogy meri meggyanúsítani Barosst? Hoyos Miksa gróf (Lendvai felél: Magától nem is várok más hangot. (Őri Szabó felé): Mi az, maga is felcsapott erkölcsbírónak? Cseleke­detemmel használni véltem hazámnak. Lendvai István: Károlyi Mihály is vélte. (Zaj.) Hoyos Miksa gróf: A nemzetgyűlés bölcs be­látására bízom, hogy helyesen jártam-e cl, vagy sem. Egyes napilapokkal szemben, amelyek perfidiil megtámadlak, meg fogom találni a mó­dot, hogy elégtételt szolgáltassak reputációm­nak. Dinich Ödön személyes megtámadlatás cí­mén kér szót : Hoyos Miksa beszéde közben Kiss Menyhért azt mondotta, hogy jelentkeznek a hamis tanuk és rám mutatott. Patacsy Dénes: Peífidia ilyet mondani. Lendvai István : Én sokkal súlyosabbat mon­dottam : Jelentkezett Dinich Ödön. (Derültség.) Dinich Ödön : Felkérem a képviselő urat arra, hogy a parlamenten kívül tegye meg ezt a kijelentését, a bíróság elöli fogok majd elégléteit kérni érte, más formában nem hiszem, hogy al­kalmas volna elégtételadásra. Dinich ezután el akarja mondani az interparla­mentáris konferencián történteket, Scitovszkg Ára 2000 korona A NEMZETGYŰLÉS MA DÉLELŐTTI VIHAROS ÜLÉSE Izgalmas összeütközés Hoyos Miksa gróf és a fajvédők között ­... Ho yos Miksa gróf az interparlamentáris konferencián történt incidensről számolt be — „Öntől más hangot nem is várok“ r ..........vvn lF" ' j ai Éiíí^^ % !!!!““■ ^ i||||! pS-Sj I

Next

/
Thumbnails
Contents