Esti Kurir, 1925. november (3. évfolyam, 247-270. szám)
1925-11-01 / 247. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED FŐSZERKESZTŐ• SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. IV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN / TELEFONSZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 OR CG* AVÁRIJJV KIADÓHIVATAL : VII. KER.: KERTÉSZ UTCA 24—28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA_________________________________________________________________TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1925 VASÁRNAP NOVEMBER 1 ♦ 247. SZÁM TISZA ISTVÁN ÍRTA: DR. DÉSY GÉZA Ma hét esztendeje, gyilkos golyók járták át a magyar nemzet szívét, leterítették Tisza Istvánt, sírba döntötték Magyarországot. Ekkor vesztettük el a régi határokat, s azóta megváltozott minden. Ami felül volt, alulra került és a mélységek eltemetett hullái felülkerekedtek, előmerészkedtek a régmúlt elűzött kísértetei, sötétség és gyűlölködés lett úrrá a lelkeken, jogról, erkölcsről, emberiességről táplált, örökéletűeknek vélt, megszentelt igazaink porba hullottak. És a reánk szakadt nehéz időkben vergődtünk, a szabadság önkénye, majd az önkény szabadsága, gyöngítettek és tépdestek minket, szegényes határainkon túl csak ellenség, itthon csupa ellenfél, se erőnk, se tekintélyünk, máról holnapra tengünk-lengünk, csigalépéssel halad a konszolidáció munkája, a megcsonkított, megtiport, nagybeteg ország nehezen áll talpra. Hej, de sokszor sírjuk vissza Tisza Istvánt! Mert ő a magyar géniusz Volt. Erényei jellegzetes magyar erények, tiszta, erős kéz, tiszta szándék, tiszta szív, törhetetlen meggyőződés, semmi megalkuvás, hűség a magyar gondolathoz és a magyar igazsághoz, „gondolj merészet és nagyot és tedd rá éltedet", ez volt Tisza István, így élt és így esett el. . Élete, a magyar eszme inkarnációja, halála a magyar eszmény apotheózisa volt, így emelkedett történelmi magasságba, s a távolság pátosza egyre szövi a dicsfény aranyfátyolát nemes alakja köré, hét esztendő röpke múlása évszázadok messzeségébe emelte, szentté avatta, legendás alakká, akiről kobzosok fognak hősi dalokat zengeni, oltárkép lesz a magyarság templomában, ide járulunk majd el zarándokolni, vezekelni és merítünk hitet és bizodalmat. Csodálatos, hogy ma jobban ismerik, mint életében, amikor a legtöbben vagy nem ismerték, vagy félreismerték. Sokan, hideg kényúrnak, rideg észlénynek tartották, kíméletlen ellenfélnek, aki nem is tudott barátkozni és híves, bántó fölényességgel kezelte embertársait, ezenfelül pedig „császári urának volt hű szolgája", s esküdt ,ellensége minden nemzeti és emberi haladásnak. Merő tévedés, sokszor szándékos, sőt rosszindulatú félreismerés, s bizony nagy tetemrehívást lehetne rendezni az irigység és tehetetlenség fekete seregével szemben, ezek szították és terjesztették ezt a végzetes balhitet, míg végül áldozatul esett Tisza István és a magyar gondolat, amelynek ő leghűségesebb és leghivatottabb hitvallója volt. Megadta jósorsom, hogy közel állhattam hozzá és megismerhettem szívét, lelkét, az embert és az államférfit, gondolatait és eszményeit. Otthon, Biharban, majd itten, Budapesten, fehér asztalnál, zöld asztalnál, gyakran négyszemközt, vele lehettem, bizalmával tüntetett ki, megismertem, köteteket tudnék írni arról, amit cselekedett, mondott, vagy hangosan gondolt, leveleit is ereklyeként őrizem. Amikor az általános választójog kérdése felmerült, gyakran beszéltünk bizalmasan, eltérő volt a felfogásunk, vitatkoztunk, egyszer azt mondottam : „én, a nagyváradi kis ügyvéd, nem lehetek kevésbé demokratikus, mint Ferenc József, a, császár , és , apostoli király", amire azt válaszolta : „a császárnak az a legfőbb gondja, hogy elegendő katonája legyen, egyébbel alig törődik, de én azt akarom, hogy magyarok legyünk és Magyarország legyen". Ilyen „császári" , és „közösügyes" államférfi volt Tisza István. Majd leveleztünk az általános választójog kérdésében, s azt írta nekem ezerkilencszázöt augusztus huszadikán, tehát több mint húsz esztendővel ezelőtt : „nekünk fenn kell magyar nemzetül államunk ezer ellenség között és nekünk az országot szabadelvű és demokratikus irányban fejlesztő és erősítő gazdasági és kultúrpolitikát kell csinálnunk,... nehogy elmerüljünk a nemzetiségi, szociális és klerikális demagógia mocsarába". Íme, ilyen volt az ő „nemzetellenes" és „reakciós" életfelfogása, s bizony, amit húsz esztendővel ezelőtt megjósolt, kárunkra, vesztünkre, sokban beteljesedett. Mint ember, csupa szív, jóság és hűség volt. Shakespeare szerint: „a jószív legbiztosabb jele a kemény ököl", de ő nemcsak kemény tudott lenni, olykor ellágyult, mint a gyermek, s általában is, élete végéig megőrizne ifjúsága illúzióit és eszményeit, csalódások és keserűségek nem hervasztották el lelkének üdeségét. Örök távozásának évfordulóján gyászoljuk őt és a benne megtestesült magyar sorsot. Ma több a barátja és kevesebb az ellensége, mint amikor elköltözött, s amikor azt panaszoljuk, hogy a tekintélyek alkonya van, visszasírjuk a ledöntött szobrot, az ő hitét és erejét, az ő életének igazait és megdicsőülésének tanulságait, adja Isten, hogy a geszti sírból virágok fakadjanak, éljen örökké a magyar élet, jöjjön a magyar feltámadás, ez lesz Tisza István életének megjutalmazása, halálának kiengesztelése. A NEMZETGYŰLÉS MAI ÜLÉSÉN A HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉNEK ÁLDOZOTT Tisza István gróf és Návay Lajos emlékét kegyeletes ünnepség keretében örökítette meg a nemzetgyűlés Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor beszédei . Az emlékünnepségen megjelent a régi országgyűlés minden számottevő tagja is A nemzetgyűlés mai ülését, amelynek napirendjén „a további teendőkről való intézkedés“ szerepelt, a törvényhozásnak a világháborúban elesett tisztviselőtagjai és alkalmazottai, valamint a bolsevizmus alatt meggyilkolt Tisza István gróf és Návoly Lajos képviselőházi elnök emlékének szentelték. Már jóval az ülés megnyitása előtt megteltek a nemzetgyűlés folyosói. Régen nem látott kép elevenedett fel: úgy a jobboldali, mint a baloldali folyosó a forradalmak előtti törvényhozás alakjaival teltek meg. A gyászünnepségre ugyanis felvonult a régi munkapárt majdnem minden számottevő tagja. Balogh Jenő, Wolffner Tivadar, Papp Géza báró, Czobor László, Kálmán Gusztáv, Wlassits Gyula báró, Némethi Károly, Gerlóczy Gyula, Müller Kálmán báró, Herczeg Ferenc, Nagy Ferenc, Lovag Mihály báró,Szász Károly és mások régi parlamenti emlékeiket elevenítik fel egységespárti utódjaiknak. A baloldali folyosón Lengyel Zoltán és Sümegi Vilmos láthatók. A karzatok egészen , megteltek. Közel száz családtag jelent meg, köztük igen sok egyszerű polgárember. Az elnöki emelvény fölötti karzat, valamint a diplomaták és főrendiház karzata is megtelt. Scitovszky Béla elnök 11 óraután néhány perccel már megnyitja az ülést. A nemzetgyűlés tagjai szép számmal jelentek meg. A szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal teljesen hiányzott. A szociáldemokraták tegnapi határozatuk alapján azzal az indokolással, hogy őket nem engedték Somogyi Béla és Bacsó Béla sírjánál a kegyeletnek áldozni, nem vettek részt a nemzetgyűlés gyászünnepségén. De távolmaradtak a fajvédők is, akik közül az ülés utolsó percében egyedül Eckhardt Tibor jelent meg az ülésteremben — zöldesszürke ruhában — egyedül a fekete ruhák tömegében Szcitovszky házelnök ünnepi beszéde Scitovszky Béla elnök hosszabb elnöki elő-, •terjesztéssel áldozott a törvényhozás hősi halottas emlékezetének : — Halottak napja küszöbén, halottak emlékének szenteltük mai ülésünket, — kezdte. A kegyelet egyesítő érzésével gyűltünk össze, hogy nemzetünk életéért folytatott mindennapi munkánk., kiszdterén hősök emlékünnepének áldozzunk, • neveket örökítsünk meg ércben, amelyek eltérő jelentőséggel kapcsolódtak bele a magyar törvényhozás munkájába, amelyeket azonban egyenlő mértékben tesz méltókká erre a kegyeletes megörökítésre a hazáért kiontott vérükkel megváltott halhatatlanságuk. Scitovszky Béla ezután hosszas visszapillantást vetett Magyarország ezeréves történetére, amelynek lapjai hosszas küzdelmekről és nagy áldozatkészségről adnak bizonyságot. Hogy ilyen viszontagságok között — folytatta — mégis megmaradhattunk a kontinentális Európa egyetlen nemzetének, amely évezeredes múltra tekinthet vissza , legnagyobb bizonysága annak, hogy rendeltetésünk van ezen a helyen. Csaba vezér szellemtáborának gyönyörű legendája elődeink hősi áldozataiban válik időről-időre megújuló valósággá. Ebbe a magasztos eszmei jelentőségbe kapcsolódik bele mai kegyeletes ünnepünk, nemzetünk életéért folytatott napimunkánk keretében, két emléktábla felavatásával. Az egyik azok neveit örökíti meg, akiket törvényhozói hivatásuk, vagy a törvényhozásszolgálatához kötött életpályájuk köréből szólított a hősi halál mezejére a nemzetünkre mért legnagyobb megpróbáltatás. Nem az a haza örökíti meg e hősi halottak emlékét, amelynek képével lelkükben elvérzettek. De véráldozatuk emlékével azért a hazáért való mindennapi küzdelem tartozását hagyták örökségül reánk és példájuk örök buzdító hatását a jövendő nemzedékre. A másik emléktábla a hősi küzdelem elbukását követő szomorú idő két olyan áldozatának vértanúságát hirdeti, akiket közéleti szereplésük egymásutánban emelt a háborús országgyűlés képviselőházának elnöki székébe. Ma van hetedik évfordulója a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörölni szeretnénk emlékezetünkből, ha eseményeinek sötét háttere egyre erősbödő fényét nem ragyogtatná felénk, nemzetünk egyik leghűbb és legnagyobb síknak mártírkoszorús alakját. Ezután kegyeletes szavakkal emlékszi meg Tisza István nagy egyéniségéről. V . Tisza Istvánnak a harcban követelt módszere és politikájának sikerei felől ma még eltérő. Jöhet a kortársak ítélete, de a nép""egyéniségéből már ma is a történelem nyílt ítélet erejével ment át a köztudatba : szándékainak önzetlensége, jellemének kristálytisztasága, meggyőződésének és kötelességérzete sugallatának követésében tántoríthatatlan szilárdsága, mindenekfelett pedig hazájának szeretetétől áthatott önfeláldozása, amellyel személyes érdekeit és sorsát nemzete nagy érdekeinek teljesen alárendelte, az erkölcsi nagyság olyan magaslatára emeli, amelyen nemzeti géniuszunk legkiválóbb reprezentánsai sorában foglal helyet. Amikor a végzettel szembe kellett állania, azon a gyászos emlékű napon, amelyen összeomlott hazája romjain négy, katonaruhába öltözött martalóc fegyverével haragította reá régi ellenségét, az anarchiát, azzal az utolsó sóhajjal omlott maga is a szent romok fölé: „Ennek így kellett történnie". Érezte, hogy egész élete munkája csak így lett teljes : csak halálával él és hal tovább. Az elnök ezután Návay Lajos volt képviselőházi elnökről emlékezett meg, majd Ára 2000 korona Leleplezik az emléktáblákat. Az elnök a kegyeletes megemlékezés után felszólította a megjelenteket, hogy vonuljanak át a parlament delegációs folyosójára, ahol leleplezik a hősi halottak és Tisza István gróf, valamint Návay Lajos emlékezetének emelt márványtáblákat. A leleplezés tartamára az ülést felfüggesztette. Erre a képviselők, valamint a karzatokon elhelyezkedett családtagok, volt országgyűlési képviselők és főrendek átvonultak a delegációs folyosóra. A két emléktáblát, amelyek a delegációs terem főbejárata körül emeltettek, nemzetiszínű lepel borítja. A feldíszített folyosó jobboldalán, vagyis a kultuszminiszter parlamenti szobája előtt a törvényhozás hősi halottjainak családtagjai helyezkednek el, az ellenkező oldalon, a Návay—Tisza-emléktábla mögött a kormány és a nemzetgyűlés képviselőtagjai foglalnak helyet. A főbejárat túlsó oldalán, vagyis a kupolacsarnok főlépcsőjén a budai dalárda tagjai állanak. Az ünnepség a Hiszekegy éneklésével kezdődött, majd Huszár Károly a hősök emléktáblájánál a következő ünnepi beszédet mondotta : — Egy hajótörött, bús nemzedék gyújtja meg a nemzeti önfeláldozás oltárainál a szent megemlékezés örökmécseseit. A magyar országgyűlés két házának és a törvényhozás tisztviselői és alkalmazottai tizenhárom hősi halottjának emlékét ércbe öntöttük. A magyar nemzetgyűlés hőseinek emléktáblájához időtlen időkig járni fognak az utódok tanulni férfiúvirtust és igaz honszerelmet. Megint tizenhárom vértanul Tizenhárom drága vércsepp a magyar szenvedések mélységes tengeréből. Tizenhárom csillagszem Csaba királyfi legendás tejutjáról. Tizenhárom hősi halott neve a millió névtelenből. Életüket ádáz csatákban elvette az ellenség, de a magyar história egén, mint örökcsillagok gyulladnak ki dicsőséges neveik, most amikor a telep lehull a művész alkotásáról. A fiatal gróf Eszterházy Pál főrendnek, a daliás dunántúli mágnás huszártisztnek, a pápai hitbizomány urának szívét rohamozó huszárjai élén érte az ellenség golyója. És ezután Huszár felsorolja valamennyi hős nevét, akik hőstettükkel beírták nevüket a történelembe. A tizenhárom hősi halott cselekedeteinek’ felidézése — folytatta — egy pillantás a világháború poklába. Erényeiknek idevetítése a mai sivár kor szemei elé nagy tettek diadalmas vágyát kívánja feléleszteni. Az ő véráldozatuk nélkül az orosz kozákok és szerb komitácsik már 1915-ben Budapesten találkoztak volna