Esti Kurir, 1926. április (4. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
R/ ILfav iiiinniillllltRIIlW^^ ^1, III I 1 f í li^ í íf!®^ ^ •>' ( / j Jr ..................mim.I,. \ 11|, i<! I éf 3 jyH|Mlii|iiiiHy^IMwft[i1]l, )/ { J ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED Ffi*i7F'PICFSZZTfi SZERKESZTŐSÉGI VI, ARADI UCCA & IV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN 1V: TELEFONSZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 12242, 2000 K JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DACCAVII ÁRIJÍy KIADÓHIVATAL, VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24-28 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA ÍV:*31 IKAZAVIlI TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 IV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1926 CSÜTÖRTÖK ÁPRILIS 1 ♦ 7 4. SZÁM NE FÉLJÜNK PÁNEURÓPÁTÓL írta: Dr. RAINPRECHT ANTAL nemzetgyűlési képviselő Európa nemzetei, akarva nem akarva, kénytelenek ma már beletörődni abba, hogy egymás mellett békében éljenek. Minden olyan gondolat, hogy egyik a másikat beolvassza, kiirtsa, vagy kiüldözze a szomszédságából, a polgári társadalom megsemmisüléséhez, Európa bolsevizálódásához vezet. Minthogy pedig a nemzeteknek meg kell immár békélni ők az együttélés gondolatával, Páneurópa nem jelent kontinensünk nemzetei számára mást, mint amikor a vadházasságot az anyakönyvvezető előtt törvényesítik. Ez a felismerés ma már minden művelt európai nemzet közvéleményében kifejezést nyer a páneurópai eszme rohamos terjedése által. Ez az eszmekör az idealisták szűk körén átcsapott már a társadalmi jelszavak és a tömegmozgalmak világába. A politikai pártokon felülálló nagy eszmeként jelentkezik, amely az embereket és nemzeteket nem szétválasztani, hanem egyesíteni kívánja. A páneurópai mozgalomban a legkülönbözőbb és egymással igen gyakran szembenálló politikai irányzatok képviselői találkoznak. A hitbuzgó katholikus •osztrák főpap Seipel, — a cseh katholikus párt vezére: Sedebour gróf, — a szabadkőműves francia radikális államférfiak: Caillaux, Pataiévá, Herriot, De Monzie, — a szociáldemokrata Lebe, a német birodalmi gyűlés elnöke, — a nagynevű zsidó Harden, tiszteletreméltó egységben sorakoznak Páneurópa zászlaja alá. Bármilyen szimpatikus ma már a páneurópai mozgalom nálunk is, a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, amiről a postán hozzám érkező üdvözlő levelek is meggyőztek, mégis sokan vannak, akiknek ellenszenves az eszmekor és így távoltartják magukat attól azért, mert Coudenhove gróf, megbírálásuk szélüit, Európa rekonstruálásának kiindulópontjául a jelenlegi status quot veszi. Úgy vélik, hogy ezáltal a trianoni béke igazságtalansága mindörökre, megváltozhatatlanul érvényben marad. Coudenhove programjának ilyen értelmezése annak félreértésén alapszik. Igaz ugyan, hogy Coudenhove határozottan kijelentette, hogy az Európai reálpolitikusok ma csak a háború és káosz, vagy a párizsi békemű között választhatnak „minden hiányával és igazságtalanságával együtt" (melyet tehát ő is elismer), — igaz továbbá, hogy Coudenhove az elcsatolt német területekre nézve kifejezést ad azon véleményének, hogy azok békés visszacsatolására hosszú időn belül nem lehet gondolni, mert „aki a határok megváltoztatására gondol, az Európa békéjét veszélyezteti“ — kijelentései azonban kizárólag a német helyzetre vonatkoznak, amely egész más megítélés alá tartozik, mint a sui generis magyar probléma. Coudenhove Páneurópa koncepciója közel nem jelenti a mai határok megmerevítését, vagysim ezzel egy: a fejlődés megakasztását, hanem éppen annak ellenkezőjét, békésebb és minden zökkenés nélkül történt fejlődés útját egyengeti. Ezt, az európai államok egyesítésének nagyszerű és a jelenlegi helyzetet átalakító terve mellett, Coudenhove következő sorai bizonyítják. „Teljesen elhibázott dolog lenne a párizsi békeszerződés olyan értelmezése, mely lezárja a további európai fejlődést, ahelyett, hogy azt csak annak alapjául venné." Ez egészen mást jelent, mint a jelenlegi status quohoz való merev ragaszkodást. Ha így lenne, Páneurópában egy új szent szövetséget kellene látni, amely ellen a szabadság minden hívének küzdenie kellene, ahelyett, hogy támogatná. Kétségtelen, hogy a párizsi békeműnek vannak olyan eredményei is, amelyek a haladás irányába esnek, mint amilyen Lengyelország és a balti államok felszabadítása, továbbá a népek elnyomásán felépült és összetételénél fogva lehetetlen tákolmánynak ismert Habsburg-monarchia felosztása voltak. Ezek olyan tények, amelyek a szabadság, a népek önrendelkezése és a kisebbségek érdekeinek hívei számára kétségtelenül örvendetesek. Egészen más az, ami Magyarországgal történt. De erre vonatkozólag Coudenhove a fragmentálódott monarchia felszabadult nemzeteinek újraegyesülését szabad, önkéntes, szerződéses alapon jelöli meg kibontakozási lehetőségnek. A jelenlegi helyzetet tehát közel sem tekinti olyannak, amelyen többé változtatni nem lehet. Hiszen akkor Páneurópát sem tartaná megvalósíthatónak ! A történelemben, vagy társadalomtudományban csak némileg járatos ember előtt nevetséges minden olyan nézet, amely az uralkodó viszonyokat változhatatlanoknak tekinti. Legkevésbé lehet egy felfogása egy olyan kiváló államférfinak, aki éppen Európa mai állapotából keres kibontakozást az egységesülés felé és ezt a folyamatot tekinti a fejlődés legközelebbi állomásának. A kérdés egyúttal politikum is és ha Coudenhove a területi, tehát Európa legkényesebb kérdéseinek feszegetésével kezdené meg Európa egységesítéséért folytatott tevékenységét, nagyon rossz politikus lenne és nagyon rossz szolgálatot tenne éppen a területi reparációk ügyének, amely csak páneurópai légkörben, páneurópai mentalitás mellett fog lehiggadni a megoldásig, mértékkel tisztán látja, hogy az európai szerveződés csak organikus utakon és nemzeti elv sérelme nélkül haladhat. Tudja tehát azt, hogy amíg koncepciója megvalósul, még igen sok változás történik Európa mai térképén. Elég, ha a német csatlakozást, a danzigi korridort, a középeurópai Locarnót, Besszarábiát és az ukrán kérdést említjük csupán. Mindezek sürgős elintézése halaszthatatlan feladat és a középeurópai Locarnóban benne foglaltatik a magyar probléma megoldása is. Páneurópa megvalósulásától félteni a trianoni igazságtalanság jóvátételét, de legalább is lényeges enyhítését, annyit jelent, mint kishitűnek lenni egy olyan szükségszerűséggel szemben, amely, Páneurópa megalakításához hasonlóan jelentkezik, de valószínűleg még hamarabb fog bekövetkezni. Magyarország ezeréves fennállása igazolta, hogy geográfiai alakulásánál fogva egy természeti és gazdasági zárt egységet képez. Ha tehát a páneurópai kötelékben feloldódnak az új határok, amelyek ezt az egységet megzavarták és széttagolták, akkor Magyarország régi vérkeringése újból megindul és egységes organizmussal fogja regenerálni az elcsatolt területrészeket. És ez a lényeg. Nem a történelmi és közjogi térképezés, hanem a gazdasági és kulturális fölény menti meg a magyart. Ne legyünk kishitűek. Ez nem méltó a nagy ügyhöz. Hinnünk kell az igazság győzelmében! A vallásszabadság megszüntette a vallási villongásokat — a merev határok igazságos leépítése pedig meghozza, majd a határok embert-embertől, nemzetet-nemzettől elválasztó jelentőségének megszűnését. Ez a folyamat feltarthatatlan. Győzni fog, megkérdezésünk nélkül is. Akkor pedig inkább vele, mint ellene! Így az eszme győzelmekor rangelsőbbségünket igazolhatjuk és ennek bizonnyal hasznát is vesszük. Az okos politika előre néz és nem viteti magát az események hátán. Mint ahogyan az eddig történt. Külpoli-tikai lustaságunk nem egy bajunknak okozója, itt az ideje, hogy végre éber szemmel nézzük a világ folyását. Ne féljünk Páneurópától! Coudenhove gróf pontos szociológiai szeme az esti kurír pártközi konferenciájának folytatása Bethlen, Klebelsberg és Perényi ma órák hosszat tanácskoztak a titkos társaságokról és a frankügy politikai vonatkozásairól ---------■—-ra/l/bln~------------Ráday, Perényi és Gömbös tagjai voltak az Exnek? — A kormány az ellenzék adatai alapján akar nyomozást indítani a titkos társaságok ellen . Az ellenzék megállapítja, hogy a kormány kötelessége adatokat szerezni és tisztázni a tényállást Bethlen István gróf miniszterelnök inkepusztai bérletéről tegnap este visszaérkezett a fővárosba. A miniszterelnök ma már a kora délelőtti órákban megjelent hivatalában, ahol a genfi tartózkodása alatt felhalmozódott adminisztratív teendőket intézte el és részletesen informáltatta magát a legutóbbi napok eseményeiről. Hivatalos személyeken kívül nem is bocsátottak senkit a miniszterelnök elé, aki az egész napot az informálódásnak és a pártközi konferencia, előkészítésének szentelte. Kormánypárti körökben megütközéssel beszéltek az ellenzéknek arról a tervéről, hogy a húsvéti vakáció után újból a Ház elé viszik a frankhamisítás ügyét és erre vonatkozóan Rubinek István, a frankügy volt előadója, a következő érdekes nyilatkozatot tette az Esti Kurír munkatársa előtt: — Igen helytelen taktika volna az ellenzék részéről, ha a húsvéti szünet után újból a frankhamisítás ügyével foglalkoznék ahelyett, hogy megelégednek a titkos társaságok kérdésének kilátásba helyezésével. Bethlen miniszterelnök húsvét után nyomban össze fogja hívni a pártközi konferenciát és számít arra, hogy az ellenzéknek itt megjelenő vezető tagjai elő fogják terjeszteni a titkos társaságok működésére vonatkozó adataikat. A kormány el van határozva arra, hogy ezen adatok alapján megindítja a nyomozást és a tényállás tisztázása után megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyek garanciául szolgálhatnak arra, hogy a titkos társaságok végérvényesen befejezik szereplésüket. Ez olyan konkrét eredmény, amelynek elősegítése sokkal inkább megfelelhet az ellenzék célkitűzésének, mint a frankhamisítás ügyének teljesen hiábavaló felmelegítése. Az Esti Kurír munkatársa érdeklődött ellenzéki körökben is, ahol kijelentették, hogy a kormánynak elsősorban nem az ellenzék, hanem saját adatai alapján volna kötelessége a titkos társaságok ellen megindítani az eljárást. Ellenzéki körökben nagy megértéssel vettek tudomást arról, hogy az Esti Kurír tántoríthatatlanul folytatja harcát a titkos társaságok kiirtása érdekében és különösen sokat beszéltek az Etelközi Szövetségről, tegnap megjelent tudósításunk jelentőségéről. Az ellenzék vezető politikusainak információi szerint az Eksz-ben helyet foglaltak Bethlen és Teleki grófon kívül Ráday Gedeon gróf, Perényi Zsigmond báró és Gömbös Gyula is és bár Ráday gróf legutóbbi nyilatkozatában megcáfolta azt a hírt, hogy tagja valamelyik titkos társaságnak, e cáfolatnak nem lehet más magyarázata — informátorunk szerint, — mint az, hogy vagy nem tekinti az Eksz-et titkos tár- saságnak, ami mindenesetre a legkényelmesebb álláspont, vagy pedig Bethlen grófhoz hasonlóan, már kilépett onnan. Ellenzéki körökben nem tartják kizártnak azt sem, hogy az Eksz-et esetleg már fel is oszlatták és éppen ezzel magyarázzák meg Bethlen miniszterelnöknek azt a vállalkozását, hogy harcra szánta el magát a titkos társaságokkal szemben. Politikai körökben egyébként messzemenő kombinációkat fűznek ahhoz, hogy a miniszterelnöknek ma délelőtt magához kérette Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert, akivel hosszasan tanácskozott. Ezekről a tanácskozásokról semmi pozitív hír nem került a nyilvánosság elé, de a miniszterelnökhöz közelálló helyen úgy tudják, hogy a tanácskozás ugyancsak a titkos társaságok ügyével van összefüggésben. Erre abból következtetnek, hogy annak idején, amikor a titkos társaságok aktív mű-ködést fejtettek ki, Klebelsberg Kunó gróf volt a belügy____miniszter. Megerősíti ezt az információnkat az a másik körülmény is, hogy miközben ma délelőtt Bethlen István gróf miniszterelnök Klebelsberg gróf kultuszminiszterrel tárgyalt, a miniszterelnökségre érkezett Perényi Zsigmond báró, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke és most már hármasban folyt a megbeszélés a késő délutáni órákig. A tárgyalásról hivatalos helyen minden információt megtagadtak, de ennek dacára sikerült megállapítanunk, hogy a mai tárgyaláson a titkos társaságok ügye és a frankhamisítás még el nem intézett politikai vonatkozású problémái kerültek szóba. A politikai életben egyébként csend van. Ára 2000 korona