Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FÓSZFIÍKFESZTŐ • SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. TV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN rua&UIuUiu& V. TELEFONSZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 21/1 DINÁR, KEDDEN 31/2 D UCCA Y KARÓTY KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24—28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA XIASAVKI TELEFONSZÁM: JÓZSEF 15 6-20 IV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1926 SZOMBAT MÁJUS 1 ♦ 98. SZÁM LEGITIMISTÁK TANÁCSKOZÁSA A NEMZETGYŰLÉS FOLYOSÓJÁN**n\$\S\5\fvrumHír szerint elhalasztják a frankügy kitűzött főtárgyalását, mert a vádirat kiegészítése szükségessé válhat 1 mrnarm*Vt//2/V:m Én várhatok, mondja Pallavicini, mert meg vagyok győződve, hogy a hangoskodó urak néhány hét múlva el fognak csendesülni . Friedrich mai kihallgatása során nem merült fel új momentum U» — IIII—■■■ A franciák a főtárgyalás eseményeitől teszik függővé, hogy emelnek-e pótmagánvádat Teleki ellen Friedrich István ma délelőtt a rendőrségen vallomást tett a szokdlhamisítás ügyében és azután nyomban a parlamentbe sietett, ahol hosszasan tanácskozott Rakovszky Istvánnal, Sigray Antal gróffal és Pallavicini György őrgróffal. Tanácskozásuk közben az a nagy feltűnést keltő hír terjedt el a parlament folyosóján, hogy a frankhamisítás ügyének május 7.-re kitűzött főtárgyalását esetleg el fogják halasztani, mivel a most már több irányban folyó nyomozás adatai anynyira felhalmozódtak, hogy ezek alapján a vádirat újabb kiegésítése válhatik szükségessé. Sokféle magyarázatra adott akalmat az a hír is, hogy illetékes helyen fglalkoztak a Teleki Pál gróf ellen irányul vádemelés gondolatával is, később azonban a franciák is belenyugodtak ennek elejtésée azzal a fentartással azonban, hogy amennyiben a főtárgyalás élményét szükségessé teszik, Telekivel nemben később lehessen pótmagánvádat emelniük. Ellenzéki körökben a legnagyobb érdeklődővel mindenesetre Hir Györgyhallgatása elé tekintenek. Hir György vallmásait eltekintve szükségesnek tartják elenzéki körökben annak felderítését, vájjon a sorozatos pénzhamisításk között volt-e valamilyen összefügg s ennek megállapítását különösen,a kormány felelőssége szempontját tartják fontosnak. Az Esti Kurír munkatársa beszélt késői, Friedrich Istvánnal, aki kijelentette, ha, a rendőrségen részletesen kihallgatták a szokáshamisítás ügyében, újabb momentum, vagy kérdés azonban kihallgatása során nem merült fel. A legitimista politikusok folyosói tanácskozása közben Hoyos Miksa gróf költségvetési felszólalásában szokatlanul éles támadást intézett Pallavicini György őrgróf és Andrássy Gyula gróf ellen. Amikor Pallavicini György őrgróf értesült erről a támadásról, az Esti Kurír munkatársának a következőket mondotta: — Hoyos gróf beszédét nem hallottam és elolvasni sem fogom, mert lehetetlen, hogy minden támadásra válaszoljak, amit a kormánypárt részéről többé-kevésbé ismeretlen urak ellenem sorozatosan intéznek. — Ezek a támadások azt az impressziót keltik, mintha a kormánypárti urak gyorsan akarnának még érdemeket szerezni és azokban a jutalmakban részesülni, amelyeket a távozó kormányos utolsó minisztertanácsokon szoktak osztogatni. Én nyugodtan várok, mert meg vagyok győződve, hogy ezek a hangoskodó urak néhány hét múlva teljesen el fognak csendesülni. Rakovszky csak a rendőrségen hajlandó megmagyarázni közbeszólását Az ellenzéki képviselők később azokra a kormánypárti támadásokra terelték a szót, amelyek Rakovszky Iván ellen indultak meg legutóbbi parlamenti közbeszólása miatt. Rakovszky tudvalévően azt mondta, hogy Tisza István gróf meggyilkolásáról már a tett elkövetésének reggelén tudott s a kormány hivatalos lapja éles hangon szólította fel Rakovszkyt arra, hogy közbeszólását magyaázza meg, adjon elő mindent, amiről a Tisza-gyilkosságügyében tudomása van. Erre vonatkozóan Rakovszky István a következőket jelentette ki az Esti Kurír munkatársának: — A kormánypárti sajtó felhördülését és rosszakarta célzásait nevetségesnek tartom, úgy hogy azokra nem is kívánok reflektálni. Ha a rendőrség kíváncsi arra, amit indok, idézzenek meg, hallgassanak ki és akkor mindent el fogok mondani, de hírlapi csatákba nem óhajtok bocsátkozni. A kormánypárt hurválkodni készül Az egységes párt helyisége az Eszterházy utcai Eszterházy-palotában van, amelynek tulajdonosa, Eszterházy Tamás gróf házasodni készül és így a kormánypárt vezetősége új párthelyiség után néz. A kormánypárt tagjai közül többen sokalják az Eszterházy utcai párthelyiség 120 milliós évi bérét is és így Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke ma délelőtt Bessenyei Zénó, Bottlik István báró, Kaas Albert báró és Szomjas Gusztáv társaságában elment , az Adria részvénytársaság szabadságtéri palotájába, ahol új párthelyiséget szemeltek ki. Ez a e helyiség roppant luxuriózusan van berendezve és a kormánypárti képviselők kívánságáé Ára 2001 korona ■ i -fi HALLALI Most megharsannak a csillogó sárgaréz kürtök és végigzeng a mezőn az izgatott hallali. Nyomában vannak a vadnak, nemes vadnak. Kipirult arcok, csillogó szemek, a vadászat láza és izgalma. Mindez miért? Azért, mert Rakovszky István azt mondotta teg’nap a nemzetgyűlésben, hogy ő a Tisza ellen elkövetett gyilkosság előtt már hallott a merényletről. Azon nyomban akadt kormánypárti képviselő, aki szórósszóra feljegyezte Rakovszky István közbeszólását és gondoskodott arról, hogy fültanul serege láttamozza azt a fontos „bűnügyi" dokumentumot. A buzgó kormánypárti képviselő után pedig még buzgóbb kormánypárti lapok fújják a vadászkürtöt és követelnek folytatást az ügyben. Valóban, nem gúnyosan és nem humorosan, hanem a komolykodás minden hókusz-pókuszával nyújtják ki vádló útjukat és mutatnak rá Rakovszky Istvánra: íme, a titkok tudója, ime valaki, aki tizenkét órával előbb értesült a merénylet tervéről, ime Rakovszky István, aki nem akadályozta meg a gyilkosságot és azóta hallgatott némán és titokzatosan. Most azonban világosság fog derülni erre az ügyre, « igen, követelik a Rauzását és a bűnügy kibétször is néhány szót arról egy most szavakban és hasábokon kiütközik. Mondhatnék teljes erővel és eddig egészen ismeretlen hévvel vetik magukat utána ennek a vadnak és hajtásuk irama most nem ismer féket, nem ismer megfontolt lassudást. Messze zeng a felvert csalit: vezércikk vezércikk után és tudósítás, mely hajszálnyi nüanszot sem felejt el. Igazán örülnünk kell ennek a buzgalomnak és nehéz várakozások után szívesen üdvözöljük. Ha végig futtatjuk szemünket az uralkodó kormánypárt múltján, akkor minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a buzgalom most első a maga nemében. Mert nem először történik már, hogy alkalma volna a többségi pártnak és a többségi párt sajtójának végsőkig felháborodni gyilkosságokon, merényleteken és teljes erővel vetni magát nyomra és nyomozásra. Nem az első alkalom, hogy adatok döbbentek a nemzetgyűlés szemébe — nem halavány kontúrú közbekiáltások, de számmal és dátummal ijesztően felszerelt adatok — és akkor oly hamar előbújt sötét zugából a megfontolás, a latolgatás, a méricskélés, a hitetlenkedés és tamáskodás. Mindig volt a bejelentésnek olyan pontja, melybe a konzervatív és lehiggadt kormánytámogatás meg tudott akaszkodni és amelynél aggodalmasan, csitítóan és csörrdesítően emelte fel intő ujját. El ne siessük adolgot, vigyázzunk jól, hátha téves látszatra épít a bejelentés, hátha heve ragadja magával. Most? Nincs aggodalom, nincs megfontolás, csak harsogó vezényszó, rajta-rajta ... Rakovszky István közbeszólását bejelentésnek veszik, vallomásnak, kulcsnak egy titok kapójához. És teszik ezt olyan komoly arccal, mely komolyságot kívánna mástól is. Ne vegyék zokon: mi azon csodálkozunk, hogy nem mosolyodnak el egy pillanatra sem, hogy meg tudják őrizni komolyságukat. Hogyan? Hát valóban azt hiszik és feltesz másról, hogy elhiszi: Rakovszky István eleg tudott a gyilkosságról és nem szólt mint máig egy szót sem, komolyan szeretnék bárkiben is elültetni a gyanú magvát, hogy Rakovszky István talán még benne is volt a szövetkezésben? Azt akarják, hogy bárki is higyjen őszinteségükben és komolyságukban és hogy van valaki, jóhiszemű és gondolkodó ember, aki ne tudna rögtön. Rakovszky István talán ugyanúgy hallotta előre, mint hallották a Tisza-főtárgyalás tanúi, akik vallották, hogy a Tisza halálát megelőző napon elterjedt már vidéki városokban a gyilkosság híre... De hiszen éppen erről van szó. Nem gondolják ők sem komolyan, nem teszik fel egy pillanatra sem Rakovszky Istvánról, hogy valóban tudott a gyilkosságról, vagy tervéről. Egész tudatosan csak taktikai előnyt akarnának kovácsolni egy közbeszólásból, melyre talán rövid úton igen világos magyarázatot kaphatnának. És éppen arról az oldalról látjuk ezt a kicsit különös fogást, amely az ellenzéket szokta megvádolni rosszhiszeműséggel. A kormánypárt oldaláról, ahonnan ezerszer és újabb ezerszer hallottuk a vádat, az ellenzék frankügyet és titkos társaságokat és bombamerényleteket, mind csak a kormány megbuktatására akarja felhasználni és támadásai nem jóhiszeműek, álláspontja nem objektív. Nos, a bombamerényletek és frankügyek i gaztettek és bűntettek maradnak akkor is, ha százszor szeretnék élüket politikai taktikából az ellenzék felé fordítani. De Rakovszky Istvánt meggyanúsítani: ezen csak nevetni lehetne, ha a nevetést el nem keserítené, hogy akad politika, amely ilyen eszközökhöz folyamodik.