Esti Kurir, 1926. június (4. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 20/1 DINÁR, KEDDEN 30 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON SZÁMOK: 101-19, 92-70, 98-7023-45, 122-82. KIADÓHIVATAL: VII. KER., KERTÉSZ UTCA 24-28 TELEFON­SZÁM: JÓZSEF 156-2­0 IV. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1926 KEDD JÚNIUS­­ 12­­. SZÁM , AMIT PÓTOLNI KELL Rassay Károly szombati parlamenti beszé­dében oknyomozó módszerrel mutatta ki, hogyan jutott az ország gazdasági állapota a mai krízisig. Az egységes és összefoglaló beszéd őszintén tárta fel minden bajunkat, rámutatva mindazokra a hibákra, amelyek, a mai kormányzat hatesztendős időszaka alatt a bajok előidézőjévé váltak. Rassay megál­lapításainak konklúziója az, hogy a szanálás nem történt meg az eredeti program szerint, tehát öt esztendő alatt és nem olyan szaná­lási hitel igénybevételével, amint eredetileg tervezték. Az öt esztendőből két és fél esz­tendő lett, a 650 millióból csak 250 millió. Az országot tehát túlságosan meg kellett ter­helni adókkal, direkt és indirekt módon hogy az államháztartás egyensúlya a meg­állapított terminusra helyreálljon. De még itt is túlzott mohósággal történt az egyen­­súlybahozás, nem csoda, ha annyi kényszer­­egyesség, csőd, öngyilkosság, oly nagymérvű munkanélküliség, hitelválság, bizalmi krízis következett a nyomában. A kormány a sza­nálási kölcsön fedezetéül lekötötte az állam legfontosabb bevételi forrásait és a beruhá­zások céljaira felszabadított hitelek egy részét nem beruházásokra, hanem improduktív cé­lokra is felhasználták. Csoda-e, ha ilyen körülmények között a nyomor és elszegénye­dés olyan méreteket öltött, aminekre Ma­gyarországon talán évszázadok óta nem volt példa.­­ ■ • Rassay Károly a felsorakoztatott érvek alapján arra a konklúzióra jutott, hogy nem lehet mindazokat a terheket, amelyek az összeomlás és újjáépítés­­következtében fel­­merültek mind ennek a generációnak a nya­kába varrni, nem lehet ezt a generációt min­den teherrel térdreszorítani. Hogy ismét meg­induljon a normális gazdasági élet, hogy eny­­heöljön a krízis és lehetővé váljon a dolgozni akarók megélhetése, ahhoz csak azon az úton juthatunk el, ha a terhek egy részét a követ­kező generációkra hárítjuk át. Az áthárítás két módon történhetik: belföldi, vagy külföldi kölcsön útján. A mai viszonyok között az or­szág súlyos gazdasági állapotában és a valo­rizációs kérdések rendezetlensége következté­ben egyelőre belföldi kölcsönt a siker biztos reményével nem igen lehet kibocsátani. A kül­földön azonban, ahol a magyar hitel iránt már jórészt helyreállott a bizalom, nem vol­na nehéz nagyobb, hosszú lejáratú kölcsönt szerezni. Ennek csak egy feltétele van, hogy a hitelező megfelelő garanciákat lásson és kapjon. Sajnos, a 250 milliós népszövetségi kölcsön ellenében a kormány túlságosan so­kat kötött le. Lekötötte a vámokat, a dohány­­jövedéket, a cukoradót és a sójövedéket. Ezek­nek az állami bevételeknek az összege igen te­kintélyes, hiszen az egyéb bevételek nem te­szik ki ezeknek kétszeresét sem. Miután tehát az újjáépítési kölcsön biztosítékaképpen a kormány annak idején ezeket a fontos bevételi ágakat mind lekötötte, nem marad más, ami fölött ma szabadon diszponálhatunk, mint a Máv. A Máv­, mint önálló üzleti vállalkozás és mint önállósított szerv, a magyar állam szabad vagyonát képviseli. Ez a szabad va­gyon a nemzetvagyon egyik tekintélyes része, amely ma már deficitmentesen dolgozik, te­hát annál inkább szolgálhat fedezetül egy nagy államkölcsön igénybevétele esetén. A kormánynak tehát az Államvasutak lekötésé­vel módjában volna egy nagy, többszázmilliós kölcsönt felvennie, hogy pótolja azt, amit a szanálás megoldása idején elengedett, amiről akkor túlságosan könnyű szívvel lemondott. Azt mondotta Rassay Károly, hogy vissza kell térünk ahhoz az eredeti koncepcióhoz, amelyet a kormány a szanálás eszméjének felvetése idején vallott, amikor még 650 mil­lió aranykorona kölcsönt és ötéves szanálási időszakot vett számításba. Ez azt jelenti, hogy a terheket meg kell osztani, a hiányzó tőkéket elő kell teremteni, hogy megindul­hasson az ország gazdasági regenerálódása. A tehermegosztást meg kell oldani és a nagy kölcsönt, amelynek biztosítékául a Máv. szol­gálhat, sürgősen meg kell valósítani. Ez a kölcsön, amelynek amortizációja huszonöt­harminc esztendőre tervezhető, a gazdasági élet vérkeringésébe terelve, új életet, új lendületet­­hozhat, a munkaalkalmak egész sorát teremt­heti meg. A gazdasági élet regenerálódásával azután fokozatosan építhetők le azok a ter­hek, amelyek a mai krízis okozóivá lettek. Helyesen mondotta Rassay Károly ezzel a kölcsönnel kapcsolatban, hogy elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor a nemzetnek az élettel folytatott háborújában minden tarta­lékát be kell hívni. Bármilyen hitelviszonyok is vannak ma a nemzetközi piacokon, ha va­lamivel drágább kamat mellett is kapjuk meg a nagy kölcsönt, vállalnunk kell ezt a terhet is, mert hiszen a konverzió lehetőségét biz­tosítani tudjuk minden körülmények között és ebben az esetben legfeljebb átmeneteileg vállalunk nagyobb kötelezettséget, amely azonban végeredményben sokszorosan meg­térül a gazdasági élet megmozdulása, föllen­dülése útján. Ara 3000 korona d ’Y i­n.:­­­I VÁZSONYI TEMETÉSÉN AZ ÖSSZES KÉPVISELŐK RÉSZT VESZNEK A polgári ellenzék nem akarja nyújtani az appropriáció vitáját, de a kritika lehető­ségétől sem engedi magát megfosztani Szerdán Sándor Pál lesz az első szónok -.­ „Már nem is beszéd volt, hanem korkép“ — mondja Rakovszky István Rassay beszédéről : „Rassay hatalmas koncepciójú beszéde után szinte felesleges minden felszólalás" A parlament folyosója ma délelőtt még mindig Vázsonyi Vilmos halálának hatása alatt", állott Fábián .Bélát csoportostól veszik körül a baloldali folyosón a képviselők, akiknek elmondja a bádeni esemény részle­teit. Tizenkét óra előtt pár perccel jelent meg a folyosón Scitovszky Béla házelnök, hogy megnyissa a nemzetgyűlés mai ülését. A beszélgető csoport tagjai azonnal a ház­elnökhöz sietnek, hogy megbeszéljék vele azt a kérdést, miként vehetnének részt a nemzetgyűlés tagjai teljes számban holnap délután Vázsonyi Vilmos temetésén, tekintettel arra, hogy holnap már 12 órás ülés lesz és így az ülés holnap délelőtt 10 órától megszakítás nélkül este 10 óráig fog tartani. Scitovszky Béla házelnök a hozzáintézett kérdésre kijelentette, hogy fél háromkor szünetet ad, amely — bár a házszabályok szerint az el­nök által adott szünet egy óránál hosszabb ideig nem tarthat — ezúttal közmegegyezés alapján hosszabb lesz és a képviselők visz­­szaérkezéséig fog tartani. Rassay Károly azt proponálja, hogy hol­nap délután fél 3 órakor a sorra kerülő szónok a tanácskozó­képesség megállapítását kérje és mint­hogy a nemzetgyűlés nem lesz tanács­kozóképes, ez a kérés ismétlődjék meg katalógusolvasás nélkül mindaddig, amíg a képviselők Vázsonyi temetéséről a parlamentbe vissza nem érkeznek. Ebben az esetben ugyanis — mondotta Ras­say Károly Scitovszky Béla házelnöknek — formahiba sem történik, mert az új ház­szabályokon így nem esik sérelem. Rakovszky István egy harmadik módot ajánlott, azt tudniillik, hogy Dabasi Halász Móric és társai vonják vissza a 12 órás ülés bevezeté­sére szombaton beterjesztett indítványu­kat és azt ma újra terjesszék be, hogy a határozathozatalra csak holnap ke­rüljön sor és így a holnapi ülés délután 2 órakor végződjék. __ Scitovszky Béla házelnök Rakovszky Ist­ván prepozíciójára azt válaszolja, hogy a maga részéről a kérdésnek ilyen értelmű el­intézésébe csak abban az esetben mehetne bele, ha az ellenvé­ki pártok vezetői garan­tálják, hogy pénteken estig az appropriációs tör­vényjavaslat vitája befejeződik és szombaton már csak harmadszori olva­sásra kerül a sor. Peyer Károly a szociáldemokrata párt ne­vében azt válaszolja Scitovszky Béla­ előter­jesztésére, hogy nincs módjában ezt­ garan­tálni, mert ez nemcsak a szociáldemokrata párttól, hanem más pártoktól is függ. Létay Ernő erre kijelentette, hogy az el­lenzéki pártoknak előbb meg kell egymás között tárgyalniuk az appropriációs javas­latnak pénteken estig leendő átengedésének kérdését. Erre Létay Ernő indítványa alapján Pe­yer Károly, Létay Ernő, Drozdy Győző, Hegymegi Kiss Pál, Pakots József és Ra­kovszky István megbeszélésre vonultak visz­­sza. Ellenzéki körök nézete szerint Scitovszky Béla házelnök propozíciója nem fogadható el. A szociáldemokrata párt országos választ­m­ánya ugyanis szombaton tartott ülésében az appropriációs javaslattal szemben a ki­merítő vita szükségességének álláspontjára helyezkedett és ugyanezt az álláspontot vall­ják a polgári ellenzéki képviselők is. Létay Ernő a következőket mondotta az Esti Ku­rír munkatársának : — A polgári ellenzék tagjai is fel akar­nak szólalni az appropriációs javaslat vi­tájában. Mi a magunk részéről nem óhajt­juk, hogy az appropriációs javaslat vitájá­nak elhúzó jellege legyen, abba­­azonban nem mehetünk bele, hogy bennünket a kritika lehetőségétől megfosszanak. Egyéni nézetem egyébként az, hogy Rassay hatalmas, nagy koncepciójú beszéde után felesleges minden felszó­lalás. Rassay ugyanis olyan kimerítő és minden szempontból annyira vilá­gos formában tárta fel az ország bajait, annyira precízen mutatott rá az összes­­zajokra és betegségekre, melyek a ma­gyar politikának rákfenéi, hogy pontot lehetne tenni az appropriációs javas­lat vitájára, illetve fel lehetne vetni a kérdést, amelyre a kormánynak kellene tettekkel válaszol­nia. Rassay beszéde egyébként ma több ízben is foglalkoztatta a baloldali folyosót. Rakovszky István ugyanis a baloldali folyosón hosszasan és igen melegen gratulált Rassaynak szom-« bati beszédére.- ■- - _ , * - -— Az már nem is beszéd volt, amit szom­baton mondottál, hanem a leghívebb korrajz. Kétszer is­­elolvassam a beszédedet. .­­ , Az egyes pártok körében erősen készü­lődnek az appropriációs javaslat vitájának folytatására. Pallavicini György őrgróf ki­jelentette ugyan az Esti Kurír munkatársá­nak, hogy elállott a felszólalás tervétől, mert nézete szerint minden ellenzéki beszéd ezzel a kormánnyal és ezzel a kormány­párttal szemben falrahányt borsó, a legitimisták azonban nem osztják Palla­vicini felfogását, amit legékesebben bizo­nyít az a tény, hogy Andrássy Gyula gróf az appropriációs vitákban feltétlenül fel fog szólalni. Ugyanilyen értelemben nyilatkoztak az Esti Kurír munkatársa előtt Friedrich István és Rakovszky István is. Pallavicini végül is úgy módosította az Esti Kurír munkatársa előtt tett kijelentéseit, hogy abban az eset­ben, ha a vita során a franküggyel kapcso­latban valamilyen őt érdeklő momentum merül fel, el fogja mondani észrevételeit. Nagy beszédre készül Sándor Pál is, aki a szerdai ülésnek lesz első szónoka. A szociáldemokrata párt tagjai majdnem teljes számban felszólalásra készülnek. Az ellenzéki megbeszélés során" az a fel­fogás lett úrrá, hogy az ellenzéki pártok nem garantálhat­ják a javaslatnak péntek estig való keresztü­lbocsájtását. Ezt a megállapodást nem közlik Scitovszki házelnökkel, mert a nemzetgyűlés­­elnöki már az első megbeszélés során azzal vált el az ellenzéki­­ képviselőktől, hogy Dabasi- Halász Móric csak abban az esetben vonja vissza a 12 órás ülések bevezetésére vonat­kozó indítványát, ha félháromig az elnök az ellenzéktől megfelelő garanciát kap. Minthogy félháromig ez nem történt meg, az ilyen irányú megegyezés meg­hiúsult. Holnap tehát délután fél három órakor az elnök felfüggeszti az ülést és a szünet addig fog tartani, míg a képviselők a temetésről a parlamentbe vissza nem érkeznek. V.

Next