Esti Kurir, 1927. január (5. évfolyam, 3-24. szám)
1927-01-05 / 3. szám
2. oldal felszámolás alá került, énnekem ez az összeg nem jár.Ügyvédem és én viszont úgy látjuk, hogy nekem ehhez a havi húszmillióhoz a megállapodás értelmében föltétlenül preferenter jogom van. Hogy kinek van igaza, azt majd a bíróság fogja eldönteni. Annyit mondhatok, hogy ez a járandóság tulajdonképpen nem is nyugdíj. Nekem egy igazgatósági jegyzőkönyv van a kezemben, amelyben a Budapesti Hírlap igazgatósága kimondja, hogy főszerkesztői fizetésemet életem fogytáig kiutalja ,és ha a lap munkatársainak és szerkesztőinek fizetését emelik, ugyanilyen mértékben emelik az én illetményeimet is. Ez a havi járandóság jelenti az én megélhetésem alapját. Megkérdeztük még Rákosi Jenőtől, hogy ha ennek a kínos ügynek részletezésébe nem is akar belebocsátkozni, nem volna-e valami mondanivalója ezzel kapcsolatban magáról a Budapesti Hírlapról, amelyhez bizonyára sok érzelmi szál kapcsolja. — Talán volna, válaszolja Rákosi Jenő, de most nem akarok ezekről beszélni. A legnagyobb lépést akkor tettem meg, amikor negyvenhárom esztendei szerkesztés után megváltam a Budapesti Hírlaptól. Ami azóta történt, az már mind könnyebben ment. Isti Kmri Szerda, 1927 január 31 Politikusok felháborodással nyilatkoznak a Budapesti Hírlap botrányáról Herczeg Ferenc nem írta alá Tercsánszky Jenő kegyelmi kérvényét Beszélgetés a beteg íróval, aki a Kúria ítélete következtében elvesztette másfélmilliós állását a kispesti városházán Ellenzéki körökben az Esti Kurír cikke érthető feltűnést keltett. Ellenzéki politikusok, akiket megkérdeztünk, felháborodással nyilatkoztak az esetről. A következő nyilatkozatokat kaptuk: BRÓDY ERNŐ: — Az Esti Kurír szenzációs cikkéből felháborodással szerzett tudomást az egész közvélemény arról, hogy a kormány a Pénzintézeti Központ útján súlyos milliárdokat folyósított az adózók filléreiből a Budapesti Hírlap című kormánypárti lap támogatására. A Pénzintézeti Központ az állam alapítása, részvényeinek az ötven százaléka is az állam birtokában van. Állami intézménynek nem lehet magáncélokra pénzt folyósítani, nem szabad könnyelmű hitelezésekbe bocsátkoznia. Éppen ezért a B. H. állami támogatása rendkívül súlyos hiba, amit feltétlenül szóvá kell tenni az országgyűlésben is. Az állam pénze semmi eselre sem arra való, hogy sajtóorgánumokat támogassanak vele, mert valamely lap vagy megél saját erejéből, vagy pedig nincs reá szükség. , PEYER KÁROLY: — Ha az Esti Kurír cikkének állításai — mint ahogy kétség sem férhet hozzá — megfelelnek a valóságnak, akkor a kormánynak milliárdokat felemésztő sajtópolitikájáról és ennek a sajtópolitikának legújabb kinövéséről csak a legnagyobb felháborodás és elítélés hangján lehet beszélni. Amikor Budapesten és az egész országban ezrekre rúg a munkanélküliek száma, akik nem tudják, hogy máról holnapra hol hajtsák le a fejüket, akkor a kormánynak van tizenkét milliárdja olyan sajtó támogatására, amelynek egész ténykedése abban merül ki, hogy a kormányt dicsérje és az ellenzéket becsmérelje. Ez a legújabb eset méltóan egészíti ki és jellemzi a kormány politikáját, amely az egyik oldalon kivételes háborús hatalommal, lapbetiltással, az utcai árusítás engedélyének megvonásával és más terrorisztikus eszközökkel megfélemlíti a tisztességes sajtót, a másik oldalon pedig mesterségesen olyan sajtót tenyészt, amely senkinek sem kell, amelyre senki elő nem fizet, amely a közvéleményt nem képviseli és csak arra jó, hogy megfizetett szolgasággal dicsérje a kormány ténykedéseit. Ezzel az üggyel kapcsolatban feltétlenül szükséges, hogy a kormány egész sajtópolitikájának minden kinövését az új országgyűlés elé terjesszük, már csak azért is, hogy Magyarország népe lássa, hogy mi mindenre van pénze a kormánynak. A kormány, úgy látszik, Csáky szalmájának nézi az adózó közönség által keserves munkával és verejtékkel előteremtett adókat, amelyeknek rendeltetése az államháztartás egyensúlyának biztosítása és a kormány beígért programja szerint, most már a magángazdaság helyreállítása volna. Az Esti Kurírnak a B. H. vállalattal kapcsolatban megjelent szenzációs közleménye, amely tizenkétmilliárd közpénznek az elherdálásáról számol be, riasztó távlatát nyitja meg annak a gazdálkodási rendszernek, amely suba alatt a kormány pénzügyi politikájában uralkodik. Egy újságvállalatot, amely a kormány politikáját szolgálja, közpénzen támogatni, sőt továbbmenően, állami hivatalnokokkal dirigáltatni, annyira a Mussolini-féle rendszernek tipikus példája, amely az államkommunizmus jellegét ölti már magára. A kommunizmus csinálta azt, hogy minden magántulajdont köztulajdonnak tekintett és mint állami intézményt tartott fenn. Ha a kormány magángazdasági programjának ez a nyitánya, akkor szép kilátások kecsegtetik a magyar magángazdaságot, mert hiszen azok a feleslegek és az a nyolcvanhárommillió aranykorona, amely most felszabadult, nem a gazdasági egyedek megerősítését és nem az adózó polgárság megélhetésé- nek, gazdasági megerősítésének céljait fogja szolgálni, hanem a kormány hatalmi politikáját alátámasztó vállalatok megizmosítását és ezzel annak a diktatórikus rendszernek kiépítését, amely a választásokkal indult meg és eiejéig igazolni fogja a külföldi közvélemény azon megállapítását, hogy Magyarország Bethlen István gróf lábai előtt hever. A megsegítéseknek ez a módja a többi, keservesen nagy munkával, üzleti leleményességgel és tehetséggel fentartott sajtóvállalattal szemben tisztességtelen konkurencia, amely ellen üzletpolitikai és gazdasági szempontból is tiltakoznunk kell. A demokratikus ellenzék ebben a kérdésben a parlament nyilvánossága előtt kritikai véleményének kifejezést fog adni. STRAUSZ ISTVÁN: —• úgy, ahogy a lap a nyert információk alapján tárgyalja a Budapesti Hírlap felszámolási esetét, az állami életünkben egyedülálló. Tisztán nem lehet a közleményből megállapítani, hogy a Pénzintézeti Központot milyen alapon vonta be egy politikai lap szanálásába a kormány. Úgy látom a közlemény egyes részeiből, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztárral szerves öszszefüggésben volt a vállalat. Az egész szanálási művelet, azáltal, hogy a kormány a Pénzintézeti Központra bízta, karakterisztikusnak látszik. Éppen ezért én a magam részéről nem kívánok elébe vágni annak a bírálatnak, amely az új országgyűlésre hárul, erre a szanálási műveletre nézve. Megkönnyíti ezt a bírálatot az, hogy a szanált vállalatnak a szanálásához szükséges tőkét nem valami titkos alapból utalta ki a kormány, hanem a tőke előlegezését a Pénzintézeti Központra bízta, amely nyilvános jelleget ad a lap finanszírozásának. A felelőssége annál nagyobb a kormánynak, mert állami tisztviselőkre bízta a szanálást, akiknek minden tényéért a kormányt terheli a jogi és politikai felelősség. Még az sincs kizárva, hogy a Budapesti Hírlap modern nyomdai berendezését a kormány a hivatalos közlöny kinyomására kívánja felhasználni és ezáltal azt az, állami nyomdának mintegy kiegészítő részévé törekszik tenni. Csak néhány nap előtt foglalkoztunk Tersánszky Józsi Jenővel a Kúria Ítéletével kapcsolatban. Tudvalevő, hogy a két hónapra elítélt író nyomorban sínylődő életét feleségével együtt abból a havi másfélmillió koronából tengette, amelyet Kispest városától kapott, ahol mint státuson kívüli írnok volt alkalmazásban. Nagy csapás volt Tersánszky J. Jenőre a kispesti tisztújító választás, amikor a havi kétmillióval dotált írnokállásra nem őt, hanem egy gazdag kispesti cipészmester fiát választották meg. Most aztán újabb csapás érte: Szilveszter délelőttjén hiába ment a lakásán betegen fekvő író felesége a másfél millióért, a kispesti városi pénztár megtagadta a fizetés kiutalását, azzal a megokolással, hogy Tersánszky J. Jenőt a kurta szeméremsértés címén kéthónapi fogházra vitelte. Ez a döntés ugyan még nem végleges, mert a január közepén megtartandó városi közgyűlés foglalkozik még a kérdéssel. Akárhogy is dönt majd a városi közgyűlés, egyelőre az a helyzet, hogy a súlyos betegen fekvő Tersánszky Jenőnek nincs egy fillérje, házbérét nem tudta kifizetni és ketten azokból a holmikból táplálkoznak, amelyeket a rokonok és ismerősök adtak gyorsan össze. Van összesen néhány doboz szardíniájuk, egy kis szalámijuk, pár deka vajuk. Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt felkereste a kiváló írót kispesti lakásán, egy szegényes, albérleti szobában, ahol a két ágyon és a pöttömnyi vaskályhán kívül csak nagynehezen fér el egy kis asztal. Tersánszky Józsi Jenő nagybetegen fekszik, súlyos torokbaja van, de a sok vihart, sok szenvedést látott hó azért derűsen fogja fel a rázúdult csapásokat. — Én is, a feleségem is megszoktuk már a nyomorúságot. Ez a legutóbbi persze, nagy csapás volt, mert hiszen már nagyon vártuk azt a kis pénzt és csak az utolsó pillanatban, Szilveszter napján tudtuk meg, hogy nem kapunk semmit. De ez a fizetés természetesen borzasztóan hiányzik. Azért mégsem estünk kétségbe, mikor megtudtuk a szomorú hírt. Kicsit tanakodtunk, aztán a Sárival együtt — mutat a feleségére — nekiültünk, hogy gyorsan lefordítsuk Jack London Káron, szív című regényét, amelyre már hosszabb idő óta van megbízásunk, csak éppen a könyvtárosi állásom miatt nem jutottam hozzá a munkához. Már jó nagy darabot lefordítottam a regényből, remélem, hogy rövidesen lesz belőle pénz. — Egyébként különböző műveken dolgozom most. Munka alatt áll egy komoly, meg egy humoros regényem, azonkívül belefogtam szenzációs ifjúkori emlékeim megírásába. Ezek az emlékek pokolian mulatságosak, a nyomorúságnak és a költészetnek annyi bája van bennük, hogy biztosan érdekelni fogja az embereket. Amikor én huszonnégy éves voltam, Pest egy nagy konzervatív falu volt, a költők és a művészek Párizsból egyenesen Nagybányára mentek. Ezek a nagybányai dolgok lesznek visszaemlékezéseim gerince. Mai terminológiával azt mondhatnám, hogy leírom ebben az úgynevezett destrukció bölcsőjét Mulatságos volt Ady Endrével való első találkozásom is Budapesten. Egy festő barátom, Tihanyi Lajos, akinek most szenzációs sikerei vannak Párizsban, vitt el Ady Endréhez a Három hollóhoz címzett korcsmába. Ady ép szilvásgombócot evett, amikor Tihanyi a következő szavakkal mutatott be: „Na, Bandi, hoztam vidékről egy fiatalembert, aki olyan tehetséges, hogy mindnyájatokat lepipál majd.“ — „Mit tud a fiatalember?" — kérdezte Ady Endre. — „Ez a fiú isteni tehetség: úgy tud meginni egymásután három spriccert, hogy kezével hozzá se nyúl a pohárhoz." — Ady ezen nagyon csodálkozott, — folytatja Tersánszky J. Jenő, — én meg szívszorongva vártam, hogy bemutathassam tehetségemet a nagy költőnek. Erre azonban nem került sor, mert Adynak hirtelen valami dolga akadt, azzal se szó, se beszéd, otthagyott. Beszéd közben megint csak visszatérünk a Kúria ítéletére, amely minden eddiginél komolyabb csapás az író életében. — Hát itt, — mondja Tersánszky J. Jenő, — egy elég komoly csalódás ért. Amikor ugyanis megjelent az Esti Kurír cikke, barátaim és ismerőseim azonnal mozgalmat indítottak, hogy kegyelmi kérvényt nyújtsanak be érdekemben az igazságügyminiszterhez. Ezt a kegyelmi kérvényt csupa úgynevezett konstruktív író és újságszerkesztő írta alá. Ezek elvitték kérvényemet Herczeg Fericcez is, aki azonban megtagadta a kegyelmi kérvény aláírását. Ezen igen csodálkoztam, mert hiszen, amikor, a fiatal «Nyugatosok» Sturm und Drang-periódusa volt, én voltam az egyeben, aki a nagy irodalmi harcban Herczeg Ferenc mellé állt. Herczeg, úgy látszik, most, a kegyelmi kérvény aláírásánál nem tudta elválasztani politikai és irodalmi meggyőződését. Hiába, az emberek különbözők ... N. K. PAKOTS JÓZSEF, minden (MtUltoire, «K.Aárait. — Dénes Testvérek K I. Terén-körút 36. Gyár utca 8. Micselvein .Jónás Aki szakmában teljesen perfekt eladóni felvétetik Ajánlatok „RákóczI út" jeligére a kiadóba kéretnek. folyó hó 3-án este, hosszú szenvedés után, fájdalommal teli életének 23-ik évében elhunyt Élete szenvedés volt, legyen boldog nyugalma a hálás. Temetése folyó hó 5-én d. e. fél 12 órakor a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából történik. Részvétlátogatások és koszorúk mellőzését kérjük. Fisch Adolf és neje szül. Fisek Mili,a lesújtott szülők, Hermann Gézáné sz. Fisch Ilonka és Fisch Károly testvérei, Hermain Géza sógora, kiterjedt rokonsága és jóbarátai. Minden külön értesítés helyett Mindenki tudja, hogy váltóra, ékszer-, szőnyeg-,, zorgora- és isemárufedezetre azonnal szerez és folyósít Penni Österreicher kölcsön „ VII. Kertész utca 27 Mérhetetlen nagy fájdalmunktól megtörtén közöljük mindenkivel, akit illet, hogy rajongásig szeretett drága fiunk, a legjobb testvér, sógor, a legszeretőbb rokon és legőszintébb barát, Hid Síei egyetemi hallgató k i .