Esti Kurir, 1927. január (5. évfolyam, 3-24. szám)

1927-01-05 / 3. szám

2. oldal fel­számolás alá került, énnekem ez az összeg nem jár.­­Ügyvédem és én viszont úgy látjuk, hogy nekem ehhez a havi húszmillióhoz a megállapodás értelmében föltétlenül preferenter jogom van. Hogy kinek van igaza, azt majd a bíróság fogja eldön­teni. Annyit mondhatok, hogy ez a já­randóság tulajdonképpen nem is nyug­díj. Nekem egy igazgatósági jegyző­könyv van a kezemben, amelyben a Bu­dapesti Hírlap igazgatósága kimondja, hogy főszerkesztői fizeté­semet életem fogytáig kiutalja ,és ha a lap munkatársainak és szerkesz­tőinek fizetését emelik, ugyanilyen mértékben emelik az én illetményeimet is. Ez a havi járandóság jelenti az én megélhetésem alapját. Megkérdeztük még Rákosi Jenőtől, hogy ha ennek a kínos ügynek részletezésébe nem is akar belebocsátkozni, nem volna-e valami mondanivalója ezzel kapcsolatban magáról a Budapesti Hírlapról, amelyhez bizonyára sok érzelmi szál kapcsolja. — Talán volna, válaszolja Rákosi Jenő, de most nem akarok ezekről be­szélni. A legnagyobb lépést akkor tettem meg, amikor negyvenhárom esztendei szerkesztés után megváltam a Budapesti Hírlaptól. Ami azóta történt, az már mind könnyebben ment. Isti Kmri Szerda, 1927 január 31 Politikusok felháborodással nyilatkoznak a Budapesti Hírlap botrányáról Herczeg Ferenc nem írta alá Terc­sánszky Jenő kegyelmi kérvényét Beszélgetés a beteg íróval, aki a Kúria ítélete következ­­tében elvesztette másfélmilliós állását a kispesti városházán Ellenzéki körökben az Esti Kurír cikke érthető feltűnést keltett. Ellenzéki politikusok, akiket megkérdeztünk, felháborodással nyi­latkoztak az esetről. A következő nyilatkoza­tokat kaptuk: BRÓDY ERNŐ: — Az Esti Kurír szenzációs cikkéből fel­­háborodással szerzett tudomást az egész köz­vélemény arról, hogy a kormány a Pénzin­tézeti Központ útján súlyos milliárdokat folyósított az adózók filléreiből a Budapesti Hírlap című kormánypárti lap támogatá­sára. A Pénzintézeti Központ az állam ala­pítása, részvényeinek az ötven százaléka is az állam birtokában van. Állami intézmény­nek nem lehet magáncélokra pénzt folyósí­tani, nem szabad könnyelmű hitelezésekbe bocsátkoznia. Éppen ezért a B. H. állami támogatása rendkívül súlyos hiba, amit feltétlenül szóvá kell tenni az országgyűlésben is. Az állam pénze semmi eselre sem arra való, hogy sajtóorgánumokat támogassanak vele, mert valamely lap vagy megél saját erejéből, vagy pedig nincs reá szükség. , PEYER KÁROLY: — Ha az Esti Kurír cikkének állításai — mint ahogy kétség sem férhet hozzá — meg­felelnek a valóságnak, akkor a kormánynak milliárdokat felemésztő sajtópolitikájáról és ennek a sajtópolitikának legújabb kinövéséről csak a legnagyobb felháborodás és elítélés hangján lehet beszélni. Amikor Budapesten és az egész országban ezrekre rúg a munkanél­küliek száma, akik nem tudják, hogy máról holnapra hol hajtsák le a fejüket, akkor a kormánynak van tizenkét milliárdja olyan sajtó támogatására, amelynek egész ténykedése abban merül ki, hogy a kor­mányt dicsérje és az ellenzéket becsmé­relje. Ez a legújabb eset méltóan egészíti ki és jel­lemzi a kormány politikáját, amely az egyik oldalon kivételes háborús hatalommal, lapbe­tiltással, az utcai árusítás engedélyének megvo­násával és más terrorisztikus eszközökkel meg­félemlíti a tisztességes sajtót, a másik oldalon pedig mesterségesen olyan sajtót tenyészt, amely senkinek sem kell, amelyre senki elő nem fizet, amely a közvéle­ményt nem képviseli és csak arra jó, hogy megfizetett szolgasággal dicsérje a kormány ténykedéseit. Ezzel az üggyel kapcsolatban fel­tétlenül szükséges, hogy a kormány egész sajtó­politikájának minden kinövését az új or­szággyűlés elé terjesszük, már csak azért is, hogy Magyarország népe lássa, hogy mi mindenre van pénze a kor­mánynak. A kormány, úgy látszik, Csáky­ szalmájának nézi az adózó közönség által keserves munká­val és verejtékkel előteremtett adókat, ame­lyeknek rendeltetése az államháztartás egyen­súlyának biztosítása és a kormány beígért programja szerint, most már a magángazdaság helyreállítása volna. Az Esti Kurírnak a B. H. vállalattal kapcsolatban megjelent szenzációs közleménye, amely tizenkétmilliárd közpénz­nek az elherdálásáról számol be, riasztó távlatát nyitja meg annak a gaz­dálkodási rendszernek, amely suba alatt a kormány pénzügyi politikájában ural­kodik. Egy újságvállalatot, amely a kormány poli­tikáját szolgálja, közpénzen támogatni, sőt to­­vábbmenően, állami hivatalnokokkal dirigál­­tatni, annyira a Mussolini-féle rendszernek tipikus példája, amely az államkommunizmus jellegét ölti már magára. A kommunizmus csinálta azt, hogy minden magántulajdont köztulajdonnak tekin­tett és mint állami intézményt tartott fenn. Ha a kormány magángazdasági programjának ez a nyitánya, akkor szép kilátások kecsegtetik a magyar magángazdaságot, mert hiszen azok a feleslegek és az a nyolcvanhárommillió arany­korona, amely most felszabadult, nem a gazdasági egyedek megerősítését és nem az adózó polgárság megélhetésé-­ nek, gazdasági megerősítésének céljait fogja szolgálni, hanem a kormány ha­talmi politikáját alátámasztó vállalatok megizmosítását és ezzel annak a dikta­tórikus rendszernek kiépítését, amely a választásokkal indult meg és eiejéig igazolni fogja a külföldi közvéle­mény azon megállapítását, hogy Magyarország Bethlen István gróf lábai előtt hever. A meg­segítéseknek ez a mód­ja a többi, keservesen nagy munkával, üzleti leleményességgel és te­hetséggel fentartott sajtóvállalattal szemben tisztességtelen konkurencia, amely ellen üzlet­­politikai és gazdasági szempontból is tilta­koznunk kell. A demokratikus ellenzék ebben a kérdésben a parlament nyilvánossága előtt kritikai véleményének kifejezést fog adni. STRAUSZ ISTVÁN: —• úgy, ahogy a lap a nyert információk alapján tárgyalja a Budapesti Hírlap felszá­molási esetét, az állami életünkben egyedülálló. Tisztán nem lehet a közleményből megállapí­tani, hogy a­­ Pénzintézeti Központot milyen alapon vonta be egy politikai lap szanálásába a kormány. Úgy látom a közlemény egyes részeiből, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztárral szerves ösz­­szefüggésben volt a vállalat. Az egész szaná­lási művelet, azáltal, hogy a kormány a Pénz­intézeti Központra bízta, karakterisztikusnak látszik. Éppen ezért én a magam részéről nem kívánok elébe vágni annak a bírálatnak, amely az új országgyűlésre hárul, erre a sza­nálási műveletre nézve. Megkönnyíti ezt a bí­rálatot az, hogy a szanált vállalatnak a sza­nálásához szükséges tőkét nem valami titkos alapból utalta ki a kormány, hanem a tőke előlegezését a Pénzintézeti Központra bízta, amely nyilvános jelleget ad a lap finanszíro­zásának. A felelőssége annál nagyobb a kormány­nak, mert állami tisztviselőkre bízta a szanálást, akiknek minden tényéért a kormányt terheli a jogi és politikai fele­lősség. Még az sincs kizárva, hogy a Budapesti Hír­lap modern nyomdai berendezését a kor­mány a hivatalos közlöny kinyomására kí­vánja felhasználni és ezáltal azt az, állami nyomdának mintegy kiegészítő részévé törek­szik tenni. Csak néhány nap előtt foglalkoztunk Ter­­sánszky Józsi Jenővel a Kúria Ítéletével kap­csolatban. Tudvalevő, hogy a két hónapra el­ítélt író nyomorban sínylődő életét feleségé­vel együtt abból a havi másfélmillió koroná­ból tengette, amelyet Kispest városától kapott, ahol mint státuson kívüli írnok volt alkalma­zásban. Nagy csapás volt Tersánszky J. Jenőre a kispesti tisztújító választás, amikor a havi kétmillióval dotált írnok­­állásra nem őt, hanem egy gazdag kispesti ci­pészmester fiát választották meg. Most aztán újabb csapás érte: Szilveszter dél­előttjén hiába ment a lakásán betegen fekvő író felesége a másfél millióért, a kispesti városi pénztár megtagadta a fizetés kiutalását, azzal a megokolással, hogy Tersánszky J. Jenőt a kurta sze­méremsértés címén kéthónapi fogházra v­itelte. Ez a döntés ugyan még nem végleges, mert a január közepén megtartandó városi közgyű­lés foglalkozik még a kérdéssel. Akárhogy is dönt majd a városi közgyűlés, egyelőre az a helyzet, hogy a súlyos betegen fekvő Tersánszky Je­nőnek nincs egy fillérje, házbérét nem tudta kifizetni és ketten azokból a holmikból táplálkoznak, amelyeket a rokonok és ismerősök adtak gyorsan össze. Van összesen néhány doboz szardíniájuk, egy kis szalámijuk, pár deka vajuk. Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt fel­kereste a kiváló írót kispesti lakásán, egy sze­gényes, albérleti szobában, ahol a két ágyon és a pöttömnyi vaskályhán kívül csak nagy­­nehezen fér el egy kis asztal. Tersánszky Józsi Jenő nagybetegen fekszik, súlyos­ torokba­ja van, de a sok vihart, sok szenvedést látott h­ó azért derűsen fogja fel a rázúdult csapásokat. —­ Én is, a feleségem is megszoktuk már a nyomorúságot. Ez a legutóbbi persze, nagy csapás volt, mert hiszen már nagyon vártuk azt a kis pénzt és csak az utolsó pillanatban, Szilveszter napján tudtuk meg, hogy nem kapunk semmit. De ez a fizetés természetesen borzasztóan hiányzik. Azért mégsem estünk kétségbe, mi­kor megtudtuk a szomorú hírt. Kicsit tana­kodtunk, aztán a Sárival együtt — mutat a feleségére —­ nekiültünk, hogy gyorsan lefordítsuk Jack London Káron, szív című regényét, amelyre már hosszabb idő óta van megbízá­sunk, csak éppen a könyvtárosi állásom miatt nem jutottam hozzá a munkához. Már jó nagy darabot lefordítottam a regényből, re­mélem, hogy rövidesen lesz belőle pénz. — Egyébként különböző műveken dolgo­zom most. Munka alatt áll egy komoly, meg egy humoros regényem, azonkívül belefogtam szenzációs ifjúkori emlékeim megírásába. Ezek az emlékek pokolian mulatságosak, a nyomorúságnak és a költészetnek annyi bája van bennük, hogy biztosan érdekelni fogja az embereket. Amikor én huszonnégy éves voltam, Pest egy nagy konzervatív falu volt, a költők és a művészek Párizsból egyenesen Nagybányára mentek. Ezek a nagybányai dolgok lesznek visszaemlékezéseim gerince. Mai terminológiával azt mondhatnám, hogy leírom ebben az úgynevezett destrukció bölcsőjét Mulatságos volt Ady Endrével való első talál­kozásom is Budapesten. Egy festő barátom, Tihanyi Lajos, akinek most szenzációs sike­rei vannak Párizsban, vitt el Ady Endréhez a Három hollóhoz címzett korcsmába. Ady ép szilvásgombócot evett, amikor Tihanyi a következő szavakkal mutatott be: „Na, Bandi, hoztam vidékről egy fiatalembert, aki olyan tehetséges, hogy mindnyájatokat lepipál majd.“ — „Mit tud a fiatalember?" — kér­dezte Ady Endre. — „Ez a fiú isteni tehet­ség: úgy tud meginni egymásután három spriccert, hogy kezével hozzá se nyúl a pohár­­hoz." — Ady ezen nagyon csodálkozott, — foly­­tatja Tersánszky J. Jenő, —­ én meg szívszorongva vártam, hogy bemutathas­sam tehetségemet a nagy költőnek. Erre azonban nem került sor, mert Adynak hirtelen valami dolga akadt, azzal se szó, se beszéd, otthagyott. Beszéd közben megint csak visszatérünk a Kúria ítéletére, amely minden eddiginél komo­lyabb csapás az író életében. — Hát itt, — mondja Tersánszky J. Jenő, —­ egy elég komoly csalódás ért. Amikor ugyanis megjelent az Esti Kurír cikke, bará­taim és ismerőseim azonnal mozgalmat indí­tottak, hogy kegyelmi kérvényt nyújtsanak be érde­kemben az igazságügyminiszterhez. Ezt a kegyelmi kérvényt csupa úgynevezett konstruktív író és újságszerkesztő írta alá. Ezek elvitték kérvényemet Herczeg Fericcez is, aki azonban meg­tagadta a kegyelmi kérvény aláírását. Ezen igen csodálkoztam, mert hiszen, amikor, a fiatal «Nyugatosok» Sturm und Drang-pe­­riódusa volt, én voltam az egyeben, aki a nagy iro­dalmi harcban Herczeg Ferenc mellé állt. Herczeg, úgy látszik, most, a kegyelmi kér­vény aláírásánál nem tudta elválasztani poli­tikai és irodalmi meggyőződését. Hiába, az emberek különbözők ... N. K. PAKOTS JÓZSEF, minden (MtUltoire, «K­.A­árait. — Dénes Testvérek K I. Terén-körút 36. Gy­ár­ utca 8. Micselvein .Jónás Ak­i szakmában teljesen perfekt eladóni felvétetik Ajánlatok „RákóczI­ út" jeligére a kiadóba kéretnek. folyó hó 3-án este, hosszú szenvedés után, fájd­alommal teli életének 23-ik évében elhunyt Élete szenvedés volt, legyen boldog nyugalma a hálás. Temetése folyó hó 5-én d. e. fél 12 órakor a rákoskeresztúri szr. te­mető halottasházából tör­ténik. Részvétlátogatások és ko­szorúk mellőzését kérjük. Fisch Adolf és­ neje szül. Fisek Mili,a lesújtott szülők, Hermann Gézáné sz. Fisch Ilonka és Fisch Károly testvérei, Hermain Géza sógora, kiterjedt rokonsága és jóbarátai. Minden külön értesítés helyett Mindenki tudja, hogy váltóra, ékszer-, szőnyeg-,, zorgora- és is­e­m­árufedezetre azonnal szerez és folyósít P­enni Österreicher­­ kölcsön „ VII. Kertész­ utca 27 Mérhetetlen nagy fájdal­munktól megtörtén közöljük mindenkivel, akit illet, hogy rajongásig szeretett drága fiunk, a legjobb testvér, só­gor, a legszerető­bb rokon és legőszintébb barát, Hid Síei egyetemi hallgató k­ i .

Next