Esti Kurir, 1927. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

I J"i\ / ~ ~ ^ jj jjj^ ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2 PENGŐ 40 FILLÉR FŐSZER­KE­SZ­TŐ • SZERKESZTŐSÉG: VI., ARADI UCCA 8 NEGYEDÉVRE 7.20 P, FÉLÉVRE 14.40 P, EGYES­­ / * TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-28 SZÁM ÁRA: 10 F„ JUGOSZLÁVIÁBAN 210 DINÁR, K A 13 (TI ) ) KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241K. I. EM. AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI RTL.rfc.si U­TA-A A fc,/'».,£ fc AJ M. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 és 254-05 tv. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1927 SZEPTEMBER 1 CSÜTÖRTÖK ♦ 197. SZÁM [A VÁLTÓHAMISÍTÓ LOVAG | Egy egészen fiatal ember áll a nyomozó hiatóság előtt. Vállán förtelmes gaztett gyanú­jával, olyan raffinált, cinikus, elvetemült bűn­nek vádjával, mely messze maga mögött hagyja a ponyván lapuló detektívregények sz­erzőinek fantáziáját. ] Apró hírek szivárognak ki a rendőrségről. A fiatal­ember emelt fővel áll szemben a rendőrtisztviselővel. Hangja — mikor kérde­zik s felel — határozott, önérzetes. Gondosan megfésülködik, borotválkozik most is. Külső-leg megőrzi a tökéletes gavallér fellépését é. ■jellegét. Hadd vonjuk egy kicsit még jobbát félre a vádaknak, gyanúnak, vallomásoknál tragikusan komor kárpitját, hadd világítsuk meg egy kicsit jobban az emelt fejű figurát , amely — egészen a végzetes küszöbig — tí­pusa itt a fiatalemberek egy fajtájának. Ezt az egészen fiatal embert jól ismerte Bu­dapest. Kínosan megborotvált arcát a kínosan jóéiért ~ noklival ott lehetett látni min- Henült Kó­rházban, vendéglőben, mulató- Bely ' ' ta a módját, hogyan kell kiemel­­■:edz. a békés polgárok szürke tömegéből. B­ho’ megjelent: a csendesen szórakozó embe­­rszek ;dtan iuzné^: közelebb a falhoz. A ■pvn jjpi’^^Réb'sre köszörülve is ki­vontan villogott a kezében, akár az utcán sé­ Hált, akár kis kerek asztal bársonyzsöllyéje- Bpen foglalt helyet. A monokli kihívóan csillo­­■gott, az arc napóleoni redőkbe vonta magát. ■Égy , de tekintet, mely talán nem is reá ■szeg dött, egy félreértett mosoly, egy nem ■tetsző ábrázat: már elegendő volt, hogy a ■fiatalember előkapja kardját, meglobogtassa ■névjegyét és „álljon rendelkezésére" minden­­■nek és mindenkinek, aki él és lélegzik és me­részkedik fáradságos munka után nem törődni Szele, hogy egy levegőt szív a huszadik század le­gáncs és félelem nélküli lovagjával, fi Néhány tucat verekedési botrány, párbaj. lovagias ügy: ez a fiatalember múltja. Munka: ■sehol. A karddal, a krakélereskedéssel, a pol­gárok terrorizálásával vágta útját előre, meg Brészen. Ő volt a lovag fogalmának megtestesí­­­tője. Becsülete naponta megkívánta a repará­­ciót. Kedve parancsolt, hangulata diktált s jaj volt annak, aki útját, kedvét, hangulatát keresztezte. Ilyen kényes jellemet még nem látott ez a város. Semmiségért, ötletért (de gondolatban bizonyára: karrierért) már röp­pent a névjegy s már elhangzott az „állok rendelkezésére."­­ ».. Hogy a szörnyű vád alól menekedik-e, vagy sem, ki tudhatja. De a névjegyről már I kiderült, hogy — hamis volt. Hamis volt az I aláírás is, amelyet a lovag egynéhány vál­­­tóra rákanyarított és hamis volt a telekkönyvi I kivonat, amelyre nagyon sürgetően akart I pénzt felvenni. Hamis váltók erkölcsi talap-­­zatáról hősködött és becsületsmokkoskodott , a fiatalember és gavallér hevében hamis név-­ jegyeket lobogtatott. Ennyit bevallott maga­­ a rendőrségen. S ez volt az az ember, akinek utjából ki­­ kellett térni a fáradt munkásnak, ha estjén­­ nem verekedéssel, botránnyyal akart szóra-­­kozni. Ez volt az a férfiú, akinek becsülete I mimózánál is érzékenyebb volt. Ez volt az­­ az intaktság, mely vívóterem porondjára in-1 vitatt mindenkit, ha a kiejtett szó nem nyerte I meg lovagi tetszését. Igen, nem magában álló unikum volt ez a­­ fiatalember. Nem a zabolázhatlan vér haj­­­totta, hanem jól megforolt érvényesülési­ szándék, mint jó néhányat azoknak a garáz-­­dálkodó uraknak, akik munkapad helyett új párbaj terein próbálnak létrát ácsolni maguk-­­­nak a magasba. Karddal és pisztollyal előre­­ törni. Arroganciával, verekedéssel, pofozko­j­dússal nevet szerezni, utat csinálni és pozi­­­ciót kiterrorizálni. I. Ennek az egészen fiatal embernek hirtelen­ hurkot vetett s elkapta örök támadásra fe­­­szülő lábát egy dermesztő vád. S mihelyt a 11 kard kiesett kezéből, lehullott válláról a 1o-1 végi köpeny is. Mely eddig jól takart. Most­ kiütköznek csúnya, gennyes sebei párbaj-­ jegyzőkönyvek flastromaival ,­szeleragasztott­­ becsületének. A hamis névjegy, a hamis te­­j­mékkönyvi kivonat —■ a hamis váltó. K­I­ BONYOLÓDIK FORGÁCS ANNA TRAGIKUS HALÁLÁNAK ÜGYE A mülstatti rend­őrség szerint Erdélyi egyedül volt a szállodai szobában, amikor Forgács Anna meghalt A rendőrségen kihallgatták Forgács Anna barátnőjét, kezelőorvosát és a Grünwald-szanatórium ápolónőit . Súlyosan terhelő vallomások a rendőrségen Erdélyi Béla előéletére vonatkozóan . A rendőrség kiterjesztette a nyomozást Az ügyészség­ szenzációsan új adatokat kapott telefonon a bécsi rendőrségtől Erdélyi Béla dr. ügyében, akit ma szállítottak át az ügyészségre . A lappangó gyanú, amelyről eddig csak­­ suttogva beszéltek, ma már kegyetlen vád­­j­ként áll a nyilvánosság előtt: Erdélyi Béla dr.-t gyanúsítják felesége meggyilkolásával. S A bűncselekmények történetében is példa­­ nélkül álló eset rendkívül nehéz feladat elé­­ állítja a rendőrséget. Pozitív bizonyítékok­­ nélkül, egy külföldi rendőrhatóság egyelőre I hézagos jelentése és a kombinációk sorok­ozata alapján indult meg a nyomozás, amely l a legsötétebb bűncselekményre van esetleg­­hivatva világosságot deríteni. Hogyan és I milyen körülmények között halt meg Fór- I­gács Annie ? Az első jelentés még úgy szólt, hogy egy­­ szakadékba zuhant és belső sérülései kö­­­vetkeztében halt meg. A második jelentés,­­ amely már bizonyos mértékig a boncolás­­adataira támaszkodott, úgy szólt, hogy­­ Forgács Annié mérgezési tünetek között­­halt meg és halálát közvetlenül szívbénu­­lás okozta. A harmadik és utolsó verzió szerint, — amely a klagenfurti vizsgáló­bíró és a boncolási jegyzőkönyv adatain alapszik — Forgács Anniét megölték, mert a nyakán fojtogatási nyomokat találtak. Az első feltevés csakhamar megdőlt, mert hiszen kiderült, hogy Forgács Annié — férje állítása szerint — a maga erejé­ből jött fel a szakdékból s mire a mentő­­expedició a helyszínre ért, ő már derűs mosollyal fogadta a társaságot. De még felvetődött a kérdés, hogy vájjon egyáltalában megtörtént-e For­gács Annié balesete ? Ha ugyanis a szerencsétlen nő valóban mély szakadékba zuhant, úgy onnan aligha tudott volna saját lábán és különösen olyan rövid idő alatt felkapaszkodni. Ha pedig csak egy kiseb l­jtő volt, amelyen a tériszonyban szenvedő nő leszédült, úgy férje is természetesen utána­­kúszott volna, ahelyett, hogy előbb a hotelbe szalad segítséget hívni s fel­lármázni a vendégeket. A második exhumálás Ezt a kérdést csak az ismételt helyszíni szemle, a zuhanási jelenet rekonstruálása fogja végleg tisztázni. A klagenfurti tör­vényszék vizsgálóbírója ugyanis most foly­tat szakértőbizottsággal a helyszínen kísér­leteket annak a megállapítására, hogy az Erdélyi Béla dr. által elmondott szerencsétlenség valóban megtörtén­hetett-e s ha csakugyan megtörtént, olyan körülmények között történt-e, mint ahogy azt ő előadja. Ez a nyomozásnak az egyik része, amely, sajnos, kies­ik a budapesti főkapitányság hatásköreiből s amely teljesen idegen ható­ságok kezére van bízva. A vizsgálat másik része a boncolás kö­rül koncentrálódik. Forgács Annie holttestét, mint ismeretes, Millstadtban újra exhumálták és a belső ré­szeket vegyei vizsgálat céljából a grazi egye­temi bonctani intézetbe küldték. Ez az utó­lagos szakértői vizsgálat fogja megállapí­tani, hogy vájjon Forgács Anna halálát csakugyan veronálmérgezés okozta-e. Végüül a még mindig útban lévő boncolási jegyzőkönyvek fogják feltárni, hogy mire alapította a klagenfurti ügyészség a gyilkosság gyanúját s hogy vájjon a Forgács Anna nyakán talált horzsolások és gyanús foltok valóban a fojtogatás­­ból eredtek-e. Erdélyi Béla körül tagadhatatlanul mind­jobban szorul a gyanú öve anélkül, hogy a boncolási jegyzőkönyvek hiányában pozi­tív bizonyíték állana a hatóságok rendel­kezésére. A körülmények Erdélyi és Forgács Annie magánélete, a tanúk sorozatos vallo­mása, a főkapitányságra beérkező levelek azonban mind olyan adatokkal szolgálnak, amelyekből a rendőrségen arra következ­tetnek, hogy Millstadt am See-ben bűncse­lekmény történt. Hogy a bűncselekményért kit terhel a felelősség, azt a további nyomo­zás és vizsgálat van hivatva eldönteni.­­ Bizonyos az, hogy Forgács Annie házas­sága közelről sem­­volt olyan harmonikus és boldog, mint azt sokan hitték. A gyenge idegzetű, exaltáltságra hajló, túlzottan ér­zékeny leány fokozottan reagált minden sérelemre, támadásra, vagy kihívásra. , Forgács Annie öngyilkossága Ezzel magyarázható a színpadon ért csaló­dása is, amely mondhatni kivétel nélkül majd­nem minden fiatal színésznővel megesik, de Forgács Anniénál súlyos lelki válságot idézett elő. Viszont éppen kiegyensúlyozatlan és rapszódikus érzelmi életét magyarázza­ az, hogy e csalódások után is még mindig visz­­szavágyott a színpadhoz és vélt mellőzése, csalódások ellenére is számított és szomjazott a siker után. Forgács Annié­­szerette az életet s ha néha melankolikus pillanataiban panasz­kodott is bizalmas barátainak, a refrén min­dig az volt, hogy szeretem az életet, nem akarok meg­halni és vágyom a színpad után.a így terelődött a rendőrség gyanúja Forgács Annié sorozatos öngyilkossági kísérletei felé is. Megmagyarázhatalannak látszott, hogy­ miért akar a fiatal, csupa ambíció és életvi­dám nő megválni az élettől. Erre vonatkozóan rendkívül érdekes és új adatok derültek ki a kihallgatások során. Mikor ugyan­is Forgács Anniét ez év máju­sában utoljára a Grünwald-szanatóriumba szállították, Budapesten elterjedt a híre, hogy a fiatal színésznő megint öngyilkossági kísérletet követett el. Bár Erdélyi Béla dr. a maga módján a legerélyesebb eszközökkel igyekezett ezt a hírt megcáfolni, a szanatóriumban nem lehetett eltitkolni, hogy mi történt. A család maga is a legnagyobb megdöbbe­néssel állott a betegágy körül s mikor végre Forgács Annié kétnapi eszméletlen állapot után magához tért, a kérdések őzé árasztották el. Forgács Annié akkor -más­kor is, ha férje nem volt a beszélgetéseknél jelen, könnyezve és látható súlyos belső har­cokat viva, így válaszolt: — Én nem akartam öngyilkos lenni. Ti tudjátok legjobban, hogy szeretek élni, hogy szeretem a színpadot. Csak azt vettem be, amit Béla adott. Bármennyire is különös volt Forgács An­niénak ez a kijelentése, senki sem gyanakodott konkrét formában, mert tudták, hogy For­gács Annié álmatlanság és idegesség ellen különböző méregtartalmú és csillapító gyógy­szereket szed. Úgy gondolták, hogy talán vé­letlenül nagyobb adagot vett be és Annié szavai arra czéloznak, hogy ezt a nagyobb adagot esetleg férje kínálta fel neki. Forgács Annie ugyanilyen értelmű vallo­mást tett a szanatórium akkori főorvosa, Szász Zoltán dr. előtt is, aki a fiatal­asszonyt még leánykorából ismerte. Ez öngyilkossági kísérletet megelőzően ugyanis páz hónappal vakbéloperációt hajtottak végre Forgács An­nién ugyancsak a Grü­nwald-szanatóriumban. Mikor azután májusban a házasság után a Britannia-szállodában megmérgezte magát Erdélyiné, ismételten Szászt hívták hozzá. Érdekes azonban, hogy a mérgezés reg­gel történt és Szász Zoltán mégis csak a déli órákban került a beteghez, amikor azután a mentők segítségével a Grü­n­­wald-szanatóriumba szállították. Erdélyi Béla dr. ugyanis, mielőtt a mentőket értesítette volna, előbb Forgács Annie édess­anyját hívta el a beteghez. Ezek a körülmények már akkor fel­tűntek a szanatórium személyzetének, de senki sem mert arra gondolni, hogy a kisebb mulasztások tudatosan történ­tek volna.

Next