Esti Kurir, 1927. december (5. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

t* ©Wltwr^l WO 1.STT MIKI . ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P.. NEGYEDÉVRE pn^7PHKF^7TÓ. SZERKESZTŐSÉG: VI., ARADI UCCA 8­7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ­ ruo^juk­o^u. TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268 - 28 K'ÁBAN Ke. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'k DINÁR, Pá^l^AV­ÁROS Y KIADÓHIVATAL, VI., TERÉZ-KÖRÚT 24 K. L­EM. AUSZTRIÁBAN 25 GR, ROMÁNIÁBAN 6 LEI­K ALAKIVTLII TELEFON­SZÁMOK: TERÉZ 122-88 és 254­­­0 X V. ÉVFOLYAM , BUDAPEST, 1927 DECEMBER 1 CSÜTÖRTÖK ♦ 273. SZÁM PÉLDÁTLAN IZGALMAK A HÁZBAN AZ ESTI KURÍR ÉS A NÉPSZAVA KÖRÜL Bethlen ma óriási viharban kijelentette, hogy az „Esti Kurír“-t a kormány csak különleges elnézésből nem tiltotta be ■ ' ■ -Rassay óriási izgalomban illojalitást vetett a miniszterelnök szemére . Györki Imre megdöbbentő vádjai a Rubin-ügyben • A Népszava kolportázsjoga és a tegnapi szociáldemokrata tüntetés miatt tört ki a vihar a Házban Eljön az idő, amikor a miniszterelnök úr tettei fölött is ítéletet fognak mondani, mondta Rassay a Házban Eljön Zsitvay Tibor elnök a képviselőház mai illését féltizenegy órakor nyitja meg. Györki Imre az első felszólaló a büntető­­novella vitájában. Azzal kezdte beszédét, hogy nyolc évvel a háború után itt volna már az ideje a kivételes hatalomra épített intézkedések megszüntetésének. Ki ellen vi­sel háborút a kormány. Ismerje be, hogy háborút visel az ország dolgozó társadalma ellen. Beszéde további során az 1921. évi III. tc. m­egszüntetését követeli, majd szóváteszi az egyetemi verekedéseket. A magánosok el­leni erőszak bűntette kimerítve látszik — úgymond — azokkal a bűncselekményekkel, amelyeket az egyetem falain belül elkövet­tek. Az ügyészség egyetlenegy esetben sem talált módot arra, hogy ezekbe az ügyekbe beleavatkozzék és valaki ellen is büntetőel­járást tegyen folyamatba. Eltanácsolási mód­szer, amikor valamely munkás nem akar olyanokkal dolgozni, akik az ő szervezetei­hez nem tartoznak. Ilyen esetben mindig ott van az ügyész, aki súlyos büntetést követel. A Ganz-gyárban is megindították az eljárást az ellen a munkás ellen, akinél ilyen alapon okot találtak a bűnvádi eljárásra. Malasits Géza: Mire a bírósághoz került, már félholt volt! Propper Sándor: Csak követelni kell a sajtószabadságot, kész a mészárlás. (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) Györki Imre: A esküdtbíráskodást végre helyre kell állítani, hogy a politikai bűncse­lekmények és a sajtóvétségek anyagától a bíróság megszabaduljon. Ez lényeges teher­­m­entesítését jelentené a bíróságnak. De szük­séges az esküd­tbíráskodás helyreállítása azért is, hogy végre eljussunk a békebeli állapotokhoz. Szükséges az esküdtbírásko­­dás helyreállítása azért is, hogy a politikai bűncselekmények tömkelegével ne kelljen foglalkozniok a bíráknak. Úgyszólván napon­ként látjuk, miként esnek kétségbe a rendőr­ség közegei, akik politikai ügyekben a nye­­lvn­ v­t végzik. Ezután a kommunista perek revíziójának elrendelését sürgeti. Felületes lelkiismeretű bírák — úgymond — olyan ítéleteket hoztak, amelyek egész sereg embert egész élet­ükre tönkre­tettek. Zsitvr­y Tibor elnök rendreutasítja Györki Imrét, mert általánosított. Rothenstein Mór: Csak a Surgothokról Van szó! — Ez a javaslat nem lesz alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatás restanciáit el­tüntesse. A sajtópereknek eddig még nem látott lavinája indult meg az utolsó hat­nyolc esztendőben. Hasonlóképpen elárasz­tották a bíróságokat a kormányzósértési perekkel is, ame­lyeknek vádjai legtöbbször csak a rend­őrség fantáziájában keletkeztek. A rendőrség mesterségesen gyártja vádjait. Utal a tegnap esti tüntetésre, amikor az történt, hogy a Népszava szerkesztősége, illetve kiadóhivatala előtt két kisebb tömeg tiltakozott a Népszava kolportázsjogának betiltása három éves évfordulója alkalmá­ból. Mindenki előtt ismeretes az az óriási ellentét, amely a szociáldemokrata és kom­munista gondolat között fennáll, mégis a­ rendőrség az éj folyamán olyan jelentést adott ki, amely szerint a tömeg a proletár­diktatúrát éltette volna. Propper Sándor: Lehet, hogy a detektívek éltették. Györki Imre: Az igazságügyminisztérium­i­­ban ma megindult nagyképűen a tanács­kozás afölött, hogy statáriális eljárás alá esik-e ez a bűncselekmény, vagy sem és hetek múlva a régi recept alapján megálla­pítják, hogy az ügyet — ha az egyáltalán alkalmas a bírói eljárásra — a rendes bíró­ság elé való. Tessék becsületes revízióra utasítani az ügyészeket a politikai sajtópe­rekben. Túlságosan terheli az igazságszol­gáltatást az a körülmény, hogy a magánjogi követelések gyors behajtására bűnvádi fel­jelentéseket adnak be az adósok ellen. Ez a javaslat lehetővé teszi majd, hogy a jó­módú bűnözők inkább megszabadulhassa­nak a büntetés súlya alól. Ebből a javaslat­ból kilátszik a kereseti lehetőség. Ezután kritika tárgyává teszi magát a törvényjavaslatot és gyakorlati szempontból mutatja meg a javaslat hibáit. Különösen súlyosnak tartja azt a körülményt, hogy a fogházak és fegyházak között ma már eltűnt minden különbség. A bánásmód ma egy és ugyanaz. Újságírókat Ugyanúgy vasraverve visz­nek és vezetnek végig az utcákon és folyosókon, mint a közönséges rabló­gyilkosokat. Az emberi szabadságeszme legszégyenlete­­sebb jelenségét láthatja Budapest közönsége nap nap után, amikor a főkapitányság épü­letéből vasravert csoportokat kísérnek az ügyészség fogházába s amikor a pályaudva­rok környékéről súlyos bilincsekbe vert fe­gyenceszkortok mennek egyik bíróságtól a másik elé. Intézkedést kér az igazságü­gyminiszter­­től arra, hogy ezek az esetek a jövőben elő ne fordulhassanak. Elhibázott gondolatnak tartja a dologház létesítését. Sokkal kevesebb veszéllyel jár a társadalomra nézve az, ha a rendőrség ál­landóan megfigyeli a szabadlábon lévő notó­rius bűnözőket, mintha nyolcszáz­ezer bű­nözőt egy fedél alatt tart a dologházban. Ez óriási költségeket ró az államra akkor, ami­kor a tuberkulotikusok számára nem tudunk kórházakat építeni. Börtönviszonyok Györki Imre: Meg kell szüntetni a Bánffy-rendszer idején kitalált közigazga­tási bornírtságot, amely szerint a politikai bűncselekményekért elítélteket fogházbün­tetésük kitöltése után taloncházba viszik és onnan illetőségi hetijükre szállítják. Ez az eljárás az exisztenciák tönkreté­tele és a megjavulni szándékozók bűnbe sodrása. Ha ez a rendszer megszűnik, akkor nem kerül sor olyan bonyodalmakra, amiket legutóbb zendüléseknek minősítettek, ami­kor tudniillik a toloncházban a szerencsét­len emberek éhségükben feljajdultak. Ezután Angyal Pál egyetemi tanár cikkét olvasta fel, amelyben a büntetőjog professzora a legsúlyosabb kritikát gyakorolja a magyar börtön­viszonyok fölött. Itt az ideje, — mondja Györki — hogy az igazságügyminiszter szakítson azzal a ké­nyelmes felfogással, amely szerint neki ahhoz, ami a rendőrségen történik, semmi köze sincsen A rendőrségen a legkímélet­lenebb veréssel vallatják az embereket, ütés, verés, kínzás, ámítás, fenyegetés van napirenden a rendőrségen. Ugyanezt teszik a csendőrségeken is. Az egyik vidéki kör­orvost, aki látleleteket vett fel a csendőrök brutalitásairól, eljárás alá vonták és a pásztói főszolgabíró megtiltotta hogy a jövőben orvosi bizony .­ányákat állíthasson ki. A bíróságok kétféle mértékkel mérnek. Az erzsébetvárosi bombamerénylet és a cson­grádi merénylet tetteseinél bebizonyítottnak vették a rendőrveréseket Más esetekben ilyesmit nem akceptálnak Györki Imre ezután általános érdeklődés és nagy izgalmak közben az úgynevezett Rubin-ügyet említette fel: — A rendőrség gyakran hamis bizonyíté­kok szerzésével maga termel ki bűncselek­ményeket. Olyan bűncselekményre hívom­ fel a képviselőház nyilvánosságán keresztül a közvéleménynek és az igazságügyminisz­­ter úrnak a figyelmét, amit rendőri hatósá­gok követtek el, amely bűncselekmény tíz évig terjedhet, szabadságvesztés büntetéssel büntetendő. A legutolsó Szántó-féle kommunista­ per­ről van szó, amelyben a rendőrség közegei okirathanosítást követtek el. Az igazságügyminiszter ke­zébe adom azokat a bizonyítékokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a bün­tető eljárást lefolytassa. Az történt, hogy a legutolsó kommunista­ügyben szerepelt Rubin Ede szabósegéd is. Ez a szabósegéd a legsúlyosabb brutalitá­soknak volt kitéve. Amikor a rendőrség azt látta, hogy hiába minden besúgás, hiába minden adat, ezek nem elégségesek arra, hogy az első iramban összefogott ötven­hatvan ember ellen vádat kovácsoljanak, új eljáráshoz folyamodtak. Ez az eljárás arra való volt, hogy bebizonyítsák, mennyire szükség van a rendőrség politikai osztá­lyára. Olyan adat kellett, amit tárgyi bizo­nyíték alapján rekonstruálni nem tudtak. Kiszemeltek tehát a vádlottak közül egyet arra a célra, hogy szembesítő tanúként szerepeljen. Veréssel, fenyegetéssel, ígérgetéssel akarták rávenni arra, hogy vádlott tár­sainak olyan dolgokat mondjon a sze­mébe, amelyekről ő maga sincs meg­győződve. Ebben az ügyben — folytatta Györki Imre az asztalt csapkodva — olyan adatok vannak a kezeim között, amelyek bizony­sága szerint a budapesti rendőrség a leg­utolsó balkáni állam igazságszolgáltatásá­nak és rendőri eljárásának nívója alá süly­­lyed. A szerencsétlen Rubin Edét tettleges­­séggel, kínzással és minden módon való presszióval arra bírták, hogy a kommunista ügy egyes letartóztatottával szemben er­őd­m­­ényeket állít­son és a szembesítés során olyanokat mondjon, amik a rendőrség szájaizének megfelelnek.

Next