Esti Kurir, 1927. december (5. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-01 / 273. szám
t* ©Wltwr^l WO 1.STT MIKI . ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P.. NEGYEDÉVRE pn^7PHKF^7TÓ. SZERKESZTŐSÉG: VI., ARADI UCCA 87.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ ruo^juko^u. TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268 - 28 K'ÁBAN Ke. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'k DINÁR, Pá^l^AVÁROS Y KIADÓHIVATAL, VI., TERÉZ-KÖRÚT 24 K. LEM. AUSZTRIÁBAN 25 GR, ROMÁNIÁBAN 6 LEIK ALAKIVTLII TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 és 2540 X V. ÉVFOLYAM , BUDAPEST, 1927 DECEMBER 1 CSÜTÖRTÖK ♦ 273. SZÁM PÉLDÁTLAN IZGALMAK A HÁZBAN AZ ESTI KURÍR ÉS A NÉPSZAVA KÖRÜL Bethlen ma óriási viharban kijelentette, hogy az „Esti Kurír“-t a kormány csak különleges elnézésből nem tiltotta be ■ ' ■ -Rassay óriási izgalomban illojalitást vetett a miniszterelnök szemére . Györki Imre megdöbbentő vádjai a Rubin-ügyben • A Népszava kolportázsjoga és a tegnapi szociáldemokrata tüntetés miatt tört ki a vihar a Házban Eljön az idő, amikor a miniszterelnök úr tettei fölött is ítéletet fognak mondani, mondta Rassay a Házban Eljön Zsitvay Tibor elnök a képviselőház mai illését féltizenegy órakor nyitja meg. Györki Imre az első felszólaló a büntetőnovella vitájában. Azzal kezdte beszédét, hogy nyolc évvel a háború után itt volna már az ideje a kivételes hatalomra épített intézkedések megszüntetésének. Ki ellen visel háborút a kormány. Ismerje be, hogy háborút visel az ország dolgozó társadalma ellen. Beszéde további során az 1921. évi III. tc. megszüntetését követeli, majd szóváteszi az egyetemi verekedéseket. A magánosok elleni erőszak bűntette kimerítve látszik — úgymond — azokkal a bűncselekményekkel, amelyeket az egyetem falain belül elkövettek. Az ügyészség egyetlenegy esetben sem talált módot arra, hogy ezekbe az ügyekbe beleavatkozzék és valaki ellen is büntetőeljárást tegyen folyamatba. Eltanácsolási módszer, amikor valamely munkás nem akar olyanokkal dolgozni, akik az ő szervezeteihez nem tartoznak. Ilyen esetben mindig ott van az ügyész, aki súlyos büntetést követel. A Ganz-gyárban is megindították az eljárást az ellen a munkás ellen, akinél ilyen alapon okot találtak a bűnvádi eljárásra. Malasits Géza: Mire a bírósághoz került, már félholt volt! Propper Sándor: Csak követelni kell a sajtószabadságot, kész a mészárlás. (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) Györki Imre: A esküdtbíráskodást végre helyre kell állítani, hogy a politikai bűncselekmények és a sajtóvétségek anyagától a bíróság megszabaduljon. Ez lényeges tehermentesítését jelentené a bíróságnak. De szükséges az esküdtbíráskodás helyreállítása azért is, hogy végre eljussunk a békebeli állapotokhoz. Szükséges az esküdtbíráskodás helyreállítása azért is, hogy a politikai bűncselekmények tömkelegével ne kelljen foglalkozniok a bíráknak. Úgyszólván naponként látjuk, miként esnek kétségbe a rendőrség közegei, akik politikai ügyekben a nyelvn vt végzik. Ezután a kommunista perek revíziójának elrendelését sürgeti. Felületes lelkiismeretű bírák — úgymond — olyan ítéleteket hoztak, amelyek egész sereg embert egész életükre tönkretettek. Zsitvry Tibor elnök rendreutasítja Györki Imrét, mert általánosított. Rothenstein Mór: Csak a Surgothokról Van szó! — Ez a javaslat nem lesz alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatás restanciáit eltüntesse. A sajtópereknek eddig még nem látott lavinája indult meg az utolsó hatnyolc esztendőben. Hasonlóképpen elárasztották a bíróságokat a kormányzósértési perekkel is, amelyeknek vádjai legtöbbször csak a rendőrség fantáziájában keletkeztek. A rendőrség mesterségesen gyártja vádjait. Utal a tegnap esti tüntetésre, amikor az történt, hogy a Népszava szerkesztősége, illetve kiadóhivatala előtt két kisebb tömeg tiltakozott a Népszava kolportázsjogának betiltása három éves évfordulója alkalmából. Mindenki előtt ismeretes az az óriási ellentét, amely a szociáldemokrata és kommunista gondolat között fennáll, mégis a rendőrség az éj folyamán olyan jelentést adott ki, amely szerint a tömeg a proletárdiktatúrát éltette volna. Propper Sándor: Lehet, hogy a detektívek éltették. Györki Imre: Az igazságügyminisztériumiban ma megindult nagyképűen a tanácskozás afölött, hogy statáriális eljárás alá esik-e ez a bűncselekmény, vagy sem és hetek múlva a régi recept alapján megállapítják, hogy az ügyet — ha az egyáltalán alkalmas a bírói eljárásra — a rendes bíróság elé való. Tessék becsületes revízióra utasítani az ügyészeket a politikai sajtóperekben. Túlságosan terheli az igazságszolgáltatást az a körülmény, hogy a magánjogi követelések gyors behajtására bűnvádi feljelentéseket adnak be az adósok ellen. Ez a javaslat lehetővé teszi majd, hogy a jómódú bűnözők inkább megszabadulhassanak a büntetés súlya alól. Ebből a javaslatból kilátszik a kereseti lehetőség. Ezután kritika tárgyává teszi magát a törvényjavaslatot és gyakorlati szempontból mutatja meg a javaslat hibáit. Különösen súlyosnak tartja azt a körülményt, hogy a fogházak és fegyházak között ma már eltűnt minden különbség. A bánásmód ma egy és ugyanaz. Újságírókat Ugyanúgy vasraverve visznek és vezetnek végig az utcákon és folyosókon, mint a közönséges rablógyilkosokat. Az emberi szabadságeszme legszégyenletesebb jelenségét láthatja Budapest közönsége nap nap után, amikor a főkapitányság épületéből vasravert csoportokat kísérnek az ügyészség fogházába s amikor a pályaudvarok környékéről súlyos bilincsekbe vert fegyenceszkortok mennek egyik bíróságtól a másik elé. Intézkedést kér az igazságügyminisztertől arra, hogy ezek az esetek a jövőben elő ne fordulhassanak. Elhibázott gondolatnak tartja a dologház létesítését. Sokkal kevesebb veszéllyel jár a társadalomra nézve az, ha a rendőrség állandóan megfigyeli a szabadlábon lévő notórius bűnözőket, mintha nyolcszázezer bűnözőt egy fedél alatt tart a dologházban. Ez óriási költségeket ró az államra akkor, amikor a tuberkulotikusok számára nem tudunk kórházakat építeni. Börtönviszonyok Györki Imre: Meg kell szüntetni a Bánffy-rendszer idején kitalált közigazgatási bornírtságot, amely szerint a politikai bűncselekményekért elítélteket fogházbüntetésük kitöltése után taloncházba viszik és onnan illetőségi hetijükre szállítják. Ez az eljárás az exisztenciák tönkretétele és a megjavulni szándékozók bűnbe sodrása. Ha ez a rendszer megszűnik, akkor nem kerül sor olyan bonyodalmakra, amiket legutóbb zendüléseknek minősítettek, amikor tudniillik a toloncházban a szerencsétlen emberek éhségükben feljajdultak. Ezután Angyal Pál egyetemi tanár cikkét olvasta fel, amelyben a büntetőjog professzora a legsúlyosabb kritikát gyakorolja a magyar börtönviszonyok fölött. Itt az ideje, — mondja Györki — hogy az igazságügyminiszter szakítson azzal a kényelmes felfogással, amely szerint neki ahhoz, ami a rendőrségen történik, semmi köze sincsen A rendőrségen a legkíméletlenebb veréssel vallatják az embereket, ütés, verés, kínzás, ámítás, fenyegetés van napirenden a rendőrségen. Ugyanezt teszik a csendőrségeken is. Az egyik vidéki körorvost, aki látleleteket vett fel a csendőrök brutalitásairól, eljárás alá vonták és a pásztói főszolgabíró megtiltotta hogy a jövőben orvosi bizony .ányákat állíthasson ki. A bíróságok kétféle mértékkel mérnek. Az erzsébetvárosi bombamerénylet és a csongrádi merénylet tetteseinél bebizonyítottnak vették a rendőrveréseket Más esetekben ilyesmit nem akceptálnak Györki Imre ezután általános érdeklődés és nagy izgalmak közben az úgynevezett Rubin-ügyet említette fel: — A rendőrség gyakran hamis bizonyítékok szerzésével maga termel ki bűncselekményeket. Olyan bűncselekményre hívom fel a képviselőház nyilvánosságán keresztül a közvéleménynek és az igazságügyminiszter úrnak a figyelmét, amit rendőri hatóságok követtek el, amely bűncselekmény tíz évig terjedhet, szabadságvesztés büntetéssel büntetendő. A legutolsó Szántó-féle kommunista perről van szó, amelyben a rendőrség közegei okirathanosítást követtek el. Az igazságügyminiszter kezébe adom azokat a bizonyítékokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a büntető eljárást lefolytassa. Az történt, hogy a legutolsó kommunistaügyben szerepelt Rubin Ede szabósegéd is. Ez a szabósegéd a legsúlyosabb brutalitásoknak volt kitéve. Amikor a rendőrség azt látta, hogy hiába minden besúgás, hiába minden adat, ezek nem elégségesek arra, hogy az első iramban összefogott ötvenhatvan ember ellen vádat kovácsoljanak, új eljáráshoz folyamodtak. Ez az eljárás arra való volt, hogy bebizonyítsák, mennyire szükség van a rendőrség politikai osztályára. Olyan adat kellett, amit tárgyi bizonyíték alapján rekonstruálni nem tudtak. Kiszemeltek tehát a vádlottak közül egyet arra a célra, hogy szembesítő tanúként szerepeljen. Veréssel, fenyegetéssel, ígérgetéssel akarták rávenni arra, hogy vádlott társainak olyan dolgokat mondjon a szemébe, amelyekről ő maga sincs meggyőződve. Ebben az ügyben — folytatta Györki Imre az asztalt csapkodva — olyan adatok vannak a kezeim között, amelyek bizonysága szerint a budapesti rendőrség a legutolsó balkáni állam igazságszolgáltatásának és rendőri eljárásának nívója alá sülylyed. A szerencsétlen Rubin Edét tettlegességgel, kínzással és minden módon való presszióval arra bírták, hogy a kommunista ügy egyes letartóztatottával szemben erődményeket állítson és a szembesítés során olyanokat mondjon, amik a rendőrség szájaizének megfelelnek.