Esti Kurir, 1928. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

2. oldal vényszéken pedig nemzetgyalázás bűntette miatt van­­ ellene, bár ez idő szerint felfüg­gesztve, eljárás folyamatban. Lovászy most nem hivatkozott a közigazgatási bíróságnak megfellebbezhetetlen ítéletére, hanem ehelyett beadvánnyal fordult a kormányhoz és azt írta, hogy ne legyenek az ő ügyei függőben, ő oda kíván állani a bíróság elé. Erre a beadványra semmi válasit nem ka­pott. , Lehet-e már most ezt a játékot tovább folytatni? Egyfelől nem folyósították a nyugdíját, más­­felől ügyeit továbbra is függőben tartották. Ez mindenesetre egyoldalú, sőt kegyet­­len eljárás. Némává tették őt, anélkül, hogy lehetővé tet­­ték volna számára ügyeinek elintézését. Reverzálist venni valakitől, ez magában­­ véve is erkölcstelen valami.­­ A miniszterelnök úr kijelentette, hogy a bűnösök hozzátartozói ne érezzék a huma­nizmus kárára a büntetést, amit a törvény a tettesekkel szemben megállapít. Azt kérdem most már a pénzügyminiszter úr és a külügy­miniszter úr azonosítják-e magukat a kor­mányelnök úr humanizmusával? Most egy özvegy járja a fórumokat, kérve és könyö­rögve, ahelyett, hogy bepreelné a kormányt a közigazgatási bíróság ítélete alapján. Nem teheti ezt, mert nincs megélhetése, mert nem tudja kivárni az ítéletet. Tudjon ez az állam megbocsátani is, lássa­ be végre az állam, hogy nem az üldözés gyógyítja a sebeket, hanem a megbocsátás. (Ellentmondások a jobboldalon.) De ha nem is fogadják el ezt az állás­pontot,­­ az özveggyel szemben félre kell tenni Valósággal Shylock-szerű írást venni valaki­től és, igy jóelőre betömni­e a száját, ahelyett hogyha később büntetendő cselekményt kö­vet el, emiatt állítsák bíróság elé. Ro­­hensteai Mór: Nem egyetlen eset nem egy reverzálist tettek! Gál Jenő: A nyugdíjtörvény kimondja, hogy a nyugdíj jár az özvegynek, ha férje nyugdíjas volt. Akár fel volt függesztve Lovászt­ Márton nyugdíja, akár nem, kétségtelen, hogy ezt két kormány, a Friedrich-korrmány és a Simonyi-Sciun­­dam -kormány folyósította számára. Úgy tudom, hogy mások, akiknek ez a két kormány folyósított nyugdíjat, élvezik azt, miért éppen Lovassy Mártonnál hivatkoz­nak törvénybe ütköző magatartásra? It a törvénybe ütközött Lovászy Márton magatartása, a halál expiálta azt minden politikát és néhai Lovászy Márton özvegyéről az államnak gon­doskodnia kell. Lovászy Márton följegyzéseiben sok vallo­más van, olyanokról, akik most jólétben élnek és akik egykor osztályostársai voltak az ő politikájának. Nem sorolom fel ezeket a följegyzéseket, mert nem akarok bántani senkit. . Csak arra kérem a képviselőházat és a miniszter urakat, ne járjanak ebben a kérdésben parag­rafustáncot. A bíró, aki a miniszter fölött is áll, köze­­ípezte a kormányt, hogy ne tagadja meg a nyugdíjat. Ha mással szemben nem, de egy magára hagyott öreg özvegyasszonnyal szemben nincsen olyan magyarázat, ame­lyet el lehetne fogadni a nyugdíj megtaga­dására. ■) A közigazgatási bíróság ítéletének ren­­delkező részeién nem az van, amit a miniszter mondott. Az van az ítéletben, hogy a közszolgálatban mutatkozó megsza­kí­tás ellenére jár a nyugdíj. A közigazgatási bíróság utasítja a minisz­tert, hogy hozzon új határozatot. A kor­mány ennek ellenére nem hozott határoza­tot, hanem levelezett. Azt mondja levelezé­sében, hogy eljárások vannak Lovászy el­len, ez idő szerint ezért nem hozhat új ha­tározatot. Akinek a kormány nyugdíjat ad, annak nyugdíját ilyen okból megtiltani nem lehet. 1927 júliusában Lovászy Márton — vála­szul a kormánytól kapott levélre­ — új be­advánnyal fordult a kormányhoz. Azt mon­dotta, hogy nem akarja fenntartani az ed­digi állapotot, odaáll a bíróság elé. — Itt a kérvénye a kezemben. Lovászy Márton a bíróság elé akart állani. És a kormány változatlanul fentartotta az azelőtti állapotot. — Fentartották a régi helyzetet, — m­ondja éles hangon Gál Jenő — és Lovászy Mártonnak el kellett pusz­tulnia. Miért nem vonták felelősségre? Mostaná­ban látjuk, hogy a kormány nem idegenkedik az emigránsok felelősségre vonásától. Miért nem tette meg ezt Lovászy esetében? Az igazságügyminisztériumban székelő ügyész­ségnek csak egy telefonjába került volna, hogy Lovászy a bíróság elé álljon. — A miniszter kijelentése nem viseli magán a törvény jóhiszemű magyará­zatát. A miniszter azt mondta, csak azért nem folyósít, m­ert bűnvádi eljárást indított. És ezt a konzekvenciát átviszi most az özve­gyére is. Ezt az álláspontot nem lehet össze­egyeztetni a komoly és józan törvény­­magyarázattal Nem marad más hátra most, mint özvegy Lovászy Mártonnénak a bíróság előtt kell folytatnia a harcot igazságáért. Ezt kell tenni Lovászijáénak, ha ugyan megélheti a bíróság ítéletét. Mert hiszen még ez sem valószínű. Lelke rajta annak, aki egy szegény, nyo­morult özvegynek ilyen szomorúságot okozott. Walko külügyminiszter ismételt felszóla­lásában arra hivatkozik, hogy a törvényes rendelkezéseket betartotta. Abba nem tud beleszólni, hogy Lovászy Márton állt-e a bí­róság előtt vagy sem. Ezt nem tudja. Csak azzal foglalkozik, ami az ő reszortjába tartozik. A bírósággal kapcsolatos kérdé­sekről még felvilágosítást sem tud adni, Gál Jenő viszonválaszában a következő­ket mondja: — A külügyminiszter úr azt állítja, hogy­­nem ismeri a dolgot, mert nincs kellős­ té­pon tájékoztatva. Akkor vagyok olyan bá­tor megkérdezni, vajena akkor sem volt híjékozyítva a dolgokról, amikor szó szerint idézte a határozatokat, idézte az ügyészség át­iratát és éppen erre való hivatkozással adta meg a nyugdíj­folyósítást. Walko külügyminiszter : Akkor tudtam a dologról. Gál Jenő: Hátha akkor tudott, akkor most is tartozik tudni a dologról és levonni ennek következményeit Olyan miniszternek a válaszát, aki kellő ismeret hiányában tagadja meg a felvilágosítást, már csak emiatt sem vehetem tudomásul. Az elnök ezután szavazásra teszi fel a kérdést és a kormánypárti többség a kül­ügyminiszter válaszát tudomásul veszi. A képviselőház ülése fél három után fejező­dött be. , Nem az üldözés gyógyítja a sebeket, hanem a megbocsátás Walkó külügyminiszter válasza Walten Lajos külügyminiszter úgy a m­aga, mint Bod János pénzügyminiszter nevében válaszol Gál Jenő interpellációjára. A Nyugdíjügyekben másképpen eljárni, mint szigorúan, a kormány rendelkezései szerint, egy kormánynak sem lehet. Néhai Lovászy Márton szerepének pontos tény­állása a következő: Néhai Lovászy Márton 1888—1­893-ig megyei szolgálatban volt. Huszonöt esztendőn keresztül ezután nem állott szolgálatban, m­íg 1918 végén, közel két hónapon keresz­tül kultuszminiszter volt. 1918 december 25-én a minisztertanács úgy határozott, hogy Lovászy Márton szá­mára kivételesen nyugdíjat állapítanak meg és eltekintenek szolgálati idejének huszonöt­­esztendős megszakításától. Utóbb megint két hétig, külü­gyminisztere volt a Friedrich­­kormánynak. Ezután a nyugdíjat ismét folyósították számára 1920 végéig. Akkor külföldre távozott, amely esetre a nyugdíj folyósítása beszüntettetik. Öt és fél évi távollét után kérte nyugdíjának folyó­sítását, amelyet megtagadtak azzal az indo­kolással, hogy az ő számára a miniszter­­tnács állapította meg a nyugdíjat. Lovászy ezután a közigazgatási bírósághoz fordult, amely új­ határozatra kötelezte a külügy­minisztériumot. Ez nem úgy értelmezendő, mint azt Gál Jenő képviselő úr hangoztatta, Jjujgyo..­ a .a külügyminisztérium folyósítsa a nyugdíjat, hanem a közigazgatási bíróság az indokok kiegészítése végett utasította új határozatra a minisztériumot. A törvény rendelkezései úgy szólnak, hogy amennyiben valaki külföldre távozik, az első ,három esztendőre ideiglenesen szüntethető be a nyugdíja, három esztendő után ez a nyugdíjbe­szüntet­és véglegessé válik, és amennyiben ismét kéri nyugdíjának folyásí­­tását, ez­ csak akkor történhetik meg, ha egé­szen rendkívüli körülmények teszik azt indo­kolttá. Olyan esetben, amikor valaki ellen eljárás van folyamatban, egy miniszter sem vállal­hatja a felelősséget, hogy ilyen rendelkezé­sek alapján folyósíthassa a nyugdíjak Idő­közben Lovászy Márton meghalt és az öz­vegy kérte a nyugdíjat. A törvény rendelke­zése szerint csak a tényleges szolgálatban le­vők, csak ténylegesen nyugdíjat élvezők özve­gyei kaphatnak nyugdíjt. Lovászy nyugdíjá­nak folyósítása azonban megszűnt. Gál Jenő: Tévedés, csak szünetelt! Walko külügyminiszter: A fennálló gya­korlat szerint, nem is lehet kivételes intéz­kedést tenni ebben az esetben. A kormány a legszabályszerűbben járt el és eljárása az előadott tényállás alapján megfelel a tör­vénynek. Kéri válaszának tudomásul véte­lét. Isiabc^ Csütörtök, 1928 március 1 fsao Batraaggaiim^^ Gál Jenő nem veszi tudomásul a miniszter válaszát Gál Jenő reflektál a miniszter válaszára. A miniszter úr a törvényből levont kö­vetkeztetésének éppen az ellenkezője : ' ’ ' Igaz. Éry Márton: Ügyvédi robotisztikával, ne tessék magyarázni az ügyet. (Zaj a kor­mánypárton.) — A miniszter úr azt mondja, hogy a tör­vény szerint, 3 év után határozatot kell hoz­ni, amelyben, az ideiglenes félbeszakításról Mély fájdalommal jelentjük, hogy KRAMER­­IE15MAR rövid szenvedés után életének 59-ik évében elhunyt. Temetése holnap, már­cius 1-én délután 4 órakor lesz a rákos­keresztúri izr. temető halottasházából. Emlékét kegyelettel őrizzük örökké! özv. Klein Andante anyja, Kramer Hen­rik fivére, Mechlovits Adolfné Kramer Róza nővére, özv. Kramer Hermáinné neje, szül. Fleischimann Szerén, Kramer Imre fia és Kramerné Weininger Fanny, menye, György és István unokái, sógo­rai és sógornői, döntenek. Mutassa meg a miniszter ezt a törvényt. A kormány nem hozott határozatot, csak reverzálisokkal dolgozott. • teriSiai Mer, szerére apiiliaiiitM • • Keréljé, in­o­eMpjr is farrgép » • afflPT siilü M­iér iróasztal bronzzal * • Pan­la, mm, líioken­ és bitoaffu­tura *­ A halálraítélt Gröllerné büntetését élet­­fogytiglani­­egyházra enyhítette a Kúria Mintegy két évvel ezelőtt, mint emlékeze­tes, kegyetlen gyilkosság történt Pesterzsébe­ten, ahol Lucska Gusztáv fiatal napszámos, Gröller Mihály szerelőmunkást, akinél albér­letben lakott, az asszony felhajtására és Gröllerné sze­retőjének, Kovács Istvánnak a támoga­tásával kegyetlenül megölte. A pestvidéki törvényszék előtt megtartott fő­tárgyaláson kiderült, hogy a fiatal Lucska Gusztáv teljesen Gröller Mihályné és Kovács István befolyása alatt állott és az ő felbujtá­­sukra követte el a bűncselekményt. Lucsla Gusztávot gyilkosság büntette, özvegy Grönez Mihálynét és Kovács Istvánt bűnsegédi bűn­­részességben mondotta ki bűnösnek és ezért mindhármukat életfogytiglani fegyházra ítélte. A tábla Kállay-tanácsa az elsőfokú ítélet meg­változtatásával Lucska Gusztáv büntetését tizenötévi fegyházbüntetésre szállította le, Gröller Mihálynét viszont gyilkosságra való felbujtás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért kötél általi halálra ítélte, Kovács Istvánt pedig ugyanezen bűn­cselekmény miatt életfogytiglani fegyházbün­tetéssel sújtotta. Az ítélet ellen a vádlottak semmiségi panaszt jelentettek be s igy került az ügy a kúria Szeőke-tanácsa elé, ahol a periratok ismertetése és a perbeszédek el­hangzása után ma hirdették ki az itéletet. A kúria Gröllerné halálbüntetését életfogytiglani fegyházé,­ változtatta át, Lucska és bűntársa büntetését ellenben jóváhagy­ta. a*Összedőlt egy vándorcirkusz és a légtornász súlyosan megsebesült Kaposvár, február 29. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Súlyos kelle­metlenség érte az Antalek-féle vándorcirkuszt, amely nemrégiben Kaposváron vendégszere­pelt és néhány nap óta Németladon játszik. Pénteken este óriási vihar dühöngött Németlad vidékén, éppen akkor, amikor a cirkuszban előadás folyt. A vihar a cirkusz­sátort összedörítötte és a nehéz ponyvák és gerendák lezuha­nása a közönség soraiban leírhatatlan pánikot okozott. Az egyik légtornász éppen egy produkciót mutatott be a magasban, mikor a sátor össze­dőlt, a légtornász lezuhant a magas nyújtóról AZ ESTI KURÍR TELEFONSZÁMAI: Teréz 261—41 Teréz 261—42 Teréz 261—43 Teréz 268—2S I MKVHANA*HSS“ HOTEL EXCELSIOR , CK­AND HOTEL LAURANA FARKASK , és súlyos gerinctörési és egyéb sérülése­ket szenvedett. .A közönség közül senki sem sérült meg. Az életveszélyesen megsérült artistát a szigetvári kórházba szállították. .1 A prágai deviza Prsiga, február 29. Amsterdam 13.58 K, Berlin 806’/%, Zürich 619.60, Milánó 178.72 K J, Párizs 132.80, Lon­don 164.64 K, New York 33.75, Brüssel 110­ 4, Belgrád 59.35, Bukarest 20.72 M, Szó­fia 24.35, Bécs 475.60, Varsó 378.60, Buda­pest 590.32 H, Magyar pengő 589K. — A Takarékpénztárak és Bakok Egyesü­letének tagjait a Magyar Nemzeti Bank meg­hívta a pénzjegynyomda megtekintésére. A pénzintézetük ügyvezető­ségének tagjai dr. He­gedűs Lorántnak, a TÉBE elnökének vezetésé­vel tanulmányozták a bankjegygyártást. A meg­jelenteket a Magyar Nemzeti Bank részéről dr. Thallmayer Alfréd és Szász Dezső igazgatók fogadták, míg a szakszerű felvilágosításokat Grossmann Pál igazgató és Kőzel Sándor fő­felügyelő, a pénzjegynyomda vezetői adták meg. A bemutatás befejeztével a TÉBE nevében dr. Hegedűs Lóránt köszönte meg a kalauzoló uraknak, hogy ezt a minden tekintetben a leg­modernebbül berendezett intézményünket a pénz Intézetek vezetői részletesen megtekint­hették. „

Next