Esti Kurir, 1928. április (6. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

r­V 'ik -• . 1 ufi ^ kjP^ i ff^^^pMamaat ^ 10 fillér ||^j| ^j||^| | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EG­Y HÓRA 2.40 P., NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'11 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. VI.. ARADI UCCA.8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-23 KIADÓHIVATAL , VI., TERÉZ-KÖRÚT 24 K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 És 254 - 05 VS ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1928 ÁPRILIS 1 VASÁRNAP 76 SZÁM FÖLFELÉ MEGYÜNK Azt mondotta tegnap Bud pénzügyminisz-­­ ter, hogy gazdasági életünk egészséges, ha-­­­jainak vannak, de ezeket meg kell és meg is­­ lehet szüntetni. Az igazi takarékosság az, ha mindenki leszállítja az igényeit. " Ma csak­­ csökkent rezsiköltséggel lehet üzemet vezetni. ] Áll ez a magánosra és a társaságra egyaránt. Ezeket mondotta a pénzügyminiszter úr és szükségesnek tartotta mindezeket azzal kiegé­szíteni, hogy nem lát olyan bajokat, amelyek a gazdasági életet betegnek tüntetnék fel. Micsoda optimizmus, milyen önbizalom. Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy nincs semmi baj, hogy fölfelé megyünk. Nem kell sötéten látni, nem kell pesszimizmust terjesz­teni, mert ezzel csak ártunk a gazdasági élet­nek. Pszic­ológiára és bizalomra van szük­ség, mondja beszédében és megállapítja, hogy az ő optimizmusa is pszichologikus természetű. Hiszen, ha csupán pszichológián múlna a do­log, ha csak önbizalomról volna szó, valóban igaza is lehetne a pénzügyminiszter úrnak. Mi elhisszük neki, ha azt mondja, hogy min­den felfelé megy. De nem vagyunk hajlandók szó nélkül elfogadni azt a megállapítását, hogy nem szabad ennek ellenkezőjét hirdetni. Ha elfogadnék ezt a parancsot, ha nem hir­detnék azt, hogy nem egészen úgy van, amint a pénzügyminiszter úr mondja, nem monda­nánk igazat. Lehet, hogy ott bent a kormány berkei­ben v­alóban csak optimizmus árad minden­felé, lehet, hogy a miniszter urak bizakodása valóban tökéletes, mi ebben nem kételke­dünk. De ha ez így van, ha a miniszter urak csak azt látják, hogy fölfelé megyünk, ha valóban hiszik, hogy itt nincsenek bajok, hogy gazdasági életünk egészséges, akkor ki kell józaní­tani, ki kell ábrándítani őket eb­ből a­ hitből. Ha a pénzügyminiszter úrral egyetemben a kormány azt hiszi, hogy amint az ország ügyeit viszi, az jól van, akkor is­mételten meg kell kísérelnünk, hogy felnyis­suk szemeiket, hogy ne csak a maguk hely­zetén, a maguk hatvan percenttel felemelt fizetésén keresztül, a maguk tárcáinak jól dotáltságán keresztül szemléljék az orszá­­­got. Mert ha ebből a nézőpontból kellene csupán szemlélnünk gazdasági életünket, nem volna itt semmi baj. De éppen mert olyan nyugodalmasan lehet az egyes tárcák keretén belül milló pengős emeléseket esz­közölni, éppen ezért kell néhány figyelmez­tető szóval élni a kormány gazdálkodásával szemben. Súlyos kritikák h­angzottak el a parla­mentben a költségvetési vita során, a felső­­házban pedig a valorizációról szóló javaslat szolgált alkalmat arra, hogy kiváló férfiak mutassanak rá azokra a bajokra, amelyek­ben közgazdaságunk vergődik és a sok ko­moly hozzászólás, a sok súlyos megállapí­tás, mint most­ már megállapíthatjuk, pusz­téban elhangzott szó maradt csupán, amely­nek semmi hatása, semmi foganatja. Föl­felé megyünk, mondja a pénzügyminiszter úr és ebből arra kellene következtetni, hogy valóban túl vagyunk már minden bajon, hogy elhagytuk már a göröngyös utakat és nagyszerű, bitumenes, vagy betonos egyenes útán vezet a létünk tovább. De mi nem tud­juk követni a pénzügyminiszter urat opti­mizmusában és önbizalmában. Nem tudjuk aláírni azt a megállapítást, hogy nincsenek bajok, hogy gazdasági életünk egészséges. Mi csak azt tudjuk, hogy ez az ország na­gyon sokat elbírt már és úgy látszik még töb­bet kell elbírnia. Annál is inkább­ így lesz ez, mert azok, akik az ország gazdasági sor­sát intézik, csak jónak, csak egészségesnek látják közállapotainkat. Legfeljebb az a ki­fogásuk, hogy a magánéletben nem érvé­nyesül a takarékosság. Ki is jelenti a pénz­ügyminiszter úr, hogy az igazi takarékosság az, ha mindenki leszállítja az igényeit. Azt hisszük, ami a magánembert illeti, néhány száz, vagy ezer emb­ert kivéve, mindenki ér­vényesítette ezt az elvet a maga terhére Mindenki leszállította már az igényeit. Csu­pán az államháztartásban nem tapasztaltuk ezt. Csak a kincstár gazdálkodásában nem látjuk az igazi takarékosságot, az igények­nek ezt az önkéntes lefokozását. Éppen a költségvetés vitájában volt al­kalmunk megismerni az igények kincstári­­fokozódásának gyakorlati érvényesülését. Ó, mennyit lefokoztak már az igényekből. Lefokozták a követségi palotákat, a külkép­viselet­­példátlan luxusát, a miniszterelnök­ségi rendelkezési alapokat, a biológiai állo­másokat és kollégium hungaricumokat, már lefokozták a luxusautókat is és beérik a miniszter urak közönséges hazai gyártmá­nyú autókkal is. A lefokozás így ment, eb­ben a keretben, ha a kincstár takarékossá­gáról volt szó. Hiába kísérelnék meg, hogy más véleményt kockáztassunk meg és hiába hangoztatnék ellentétes felfogásunkat az Ál­lami takarékossággal szemben. Hiába. A pénzügyminiszter úr meg van elégedve min­dennel, a pénzügyminiszter úr pszichológiai alapon bízik, önmagában és hisz optimiz­musában és ha ezt a csodálatos önbizalmat látjuk, el kell némulnunk, sőt még azt is el kellene hinnünk, hogy valóban fölfelé me­gyünk. A P. K. ÁPRILIS 15.-ÉN TÚL NEM KÉRI AZ OPCIÓ MEGHOSSZABBÍTÁSÁT A városházi ellenzék húsvét után folytatja az obstrukciót, mert április 14.-én lejár a P. K. opciója • Vl/l/lAn* A TÉBÉ hajlandó szanálni az Egyesült Fővárosit, ha a P. K. vele szemben is vállalja a garanciákat — A tárgyalás kedvezően halad • A kormánypárti körökben megfelelő visszavonulást keresnek Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarék­­pénztár körül keletkezett bonyodalmak­­— legalább­­­is egyelőre — elcsendesedtek, amennyiben az ellenzéki obstrukció teljes sikerrel járt: a főváros vezetősége a tegnapi közgyűlés folytatását a húsvéti ünnepeket követő időre, április 11-ikére tűzte ki. A húsvéti ünnepek alatt természetesen foly­tatják azokat a tárgyalásokat, amelyek egy­előre bizalmas formában folynak, az Egye­sült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár más irányú szanálásáról. Az ellenzék eré­lyes állásfoglalása és az az éles kritika, amelynek során a főváros közgyűlésén fel­­világosították a közvéleményt az üggyel járó súlyos áldozatokról, úgy látszik, meggondo­lásra késztette úgy a főváros vezetőségét, mint a belügyi kormányzatot is. Az Esti Kurír legutóbbi számában hírt adtunk azokról a megbeszélésekről, amelyek a TÉBE és Pénzintézeti Központ közt indul­tak meg az Egyesült Fővárosi szanálásáról. A TÉBE ugyanis a kormány interven­ciójára hajlandó a szanálás ügyét a ke­zébe venni abban az esetben, ha a Pénz­intézeti Központ vele szemben ugyan­azokat a garanciákat vállalja, amelyeket a fővárossal szemben vállalt. Ezen az alapon, a megegyezés létesítése ér­dekében komoly tárgyalások indultak meg, amelyek a húsvéti ünnepek után fognak folytatódni, így tehát a közgyűlési szünet ideje alatt végleges megegyezés is várható. Hipka Ferenc főpolgármester egyébként ma is úgy állítja be a helyzetet, mintha a fő­város vezetősége az eredeti elgondoláshoz híven szavazásra akarná juttatni az Egye­sült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár részvénytöbbségének átvételét és ezzel kap­csolatban a­­Községi Takarékpénztár léte­sítésének ügyét. Teljesen beavatott városházi körökben ma délelőtt közölték­­az Esti Kurír munkatársá­val, hogy az április 11-iki közgyűlésen változat­lanul napirenden marad az Egyesült Fő­városi Takarékpénztár ügye, amelyet az obstrukció ellenére is dűlőre fognak jut­tatni. A főpolgármester úgy tervezi, hogy az április 11-ikén összeülő közgyűlést éjjel-nappal együtt tartja mindaddig, amíg szavazásra ,nem kerül sor. A városházi ellenzék természetesen változat­lanul azon az állásponton van, hogy a legkíméletlenebb küzdelmet kell foly­tatni ennek a tranzakciónak leb­onyolí­­­­tása ellen. A városházán különben ápr­­il ikére fordu­­latoi vannak abból a szempontból, hogy ad­digra hazaérkezik Amerikából a főváros kül­döttsége. Többen ugyanis azt a felfogást vall­ják, hogy meg kell várni Sipőcz Jenő polgár­mester hazaérkezését. Annyi bizonyos, hogy április 11-én a városházi ellenzék változatlan erővel folytatja az obstrukciót, annál is inkább, mert hiszen április 15-én lejár a Pénzintézeti Köz­pont opciója. Ilyen körülmények között csak ötnapi ob­­strukcióra van szükség, hogy­ az opciós ha­táridőn belül az ellenzék az Egyesült Fővá­rosi részvénytöbbségének átvételét, megakar, dolgozza. Ma délelőtt a városházán a legko­molyabb Tolnában beszéltek arról a hírről, hogy a Pénzintézeti Központ április 15-én túl az opció meghosszabbítását nem fogja kérni. Az opció meghosszabbításának elmulasztása tárgytalanná teszi az egész dolgot, úgy, hogy­ kormánypárti körökben ezt a módot látják a legmegfelelőbbnek a visszavonulásra. ­ Éles támadásra készülnek a Városházán a rózsa­dombi autóbuszközlekedés késlekedése miatt A főváros közlekedésügyi bizottsága, ami­dőn a Békeffy-féle autóbuszajánlatot elfo­gadta, megállapította az új relációkat s ezek között harmadik helyen szerepelt a rózsa­dombi autóbuszjárat. A Békeffy-cég három részletben állította be a 24 Rába-típusú ko­csit. Az utolsó nyolc kocsit a megállapított határidőn belül március 20-án leszállította. A megígért autóbuszvonalakon az üzembe helyezett kocsik számához képest meg is in­dult a forgalom, egyedül a Rózsadomb és környéke maradt ki az autóbuszközlekedésből. Tekintettel arra, hogy a közlekedési bizott­ság ülésén a rózsadombi autóbuszjárat meg­indítását pártkülönbség nélkül, minden ol­dalon szorgalmazták és az új autóbuszjára­tok üzembehelyezésére kitűzött végső termi­nus, március 24-ike elmúlt, az Esti Kurír munkatársa a ma délelőtt a főváros közleke­dési ügyosztályában érdeklődött afelől, hogy a bejelentett rózsadombi vonalon miért nem indult még meg az autó­busz közl­eked­és? A következő felvilágosítást­­kaptuk: — A Békeffy-féle kocsik, amelyek tudva­levően Raba-típusúak,­­ nem bívják a rózsadombi emelkedést. A próba­járatokon kihint,, hogy a fékek nem működnek megfelelően. Ilyen körülmények között az ügyosztály kénytelen volt elállni a rózsadombi autóbuszjárat meg­indításától. Speciális szerkezetű kocsikra van szükség­­ ezen a vonalon. Az ügyosztály is szeretné minél előbb megnyitni az autóbuszforgalmat a Rózsadombra, de erre most már csak akkor kerülhet sor, ha a főváros által megrendelt száz új autóbusz elkészül. Mi a magunk részéről, — mondták a köz­lekedési ügyosztályban — mindent el fogunk követni, hogy mielőbb megfelelő kocsik áll­janak rendelkezésre. Mihelyt a megrendelt új autóbuszkocsikból az első turnus befut, azonnal megindítjuk a rózsadombi járatot. A főváros közlekedési ügyosztályában egyébként ma délelőtt hosszas tárgyalás is folyt éppen a rózsadombi autóbuszjárat ügyében. Kádas Béla dr., a Rózsadombi Egyesület ügyésze és főtitkára megjelent Lobmayer Jenő tanácsnoknál, a közlekedési ügyosztály vezetőjénél és kifejezést adott a rózsadombi és környéki lakosság elkesere­désének amiatt, hogy az autóbuszjárat még mindig nem indult meg. A megbeszélés során kitűnt, hogy a Ró­zsadombi Egyesület a lakók nevében már több mint három évvel ezelőtt indította meg az akciót autóbuszok járatása érdekében és már akkoriban felhívta a közlekedési ügy­osztály figyelmét arr­a a körülményre, hogy erre a területre a hegyi autóbuszokat kell beállítani. A közlekedési ügyosztály, úgy látszik, figyel­men kívül hagyta ezt a szempontot és így a nagyközönség az ügyosztály mulasztásának kénytelen betudni, hogy a fővárosnak ez a teljesen beépített, sűrűn lakott környéke

Next