Esti Kurir, 1928. április (6. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
rV 'ik -• . 1 ufi ^ kjP^ i ff^^^pMamaat ^ 10 fillér ||^j| ^j||^| | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P., NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'11 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. VI.. ARADI UCCA.8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-23 KIADÓHIVATAL , VI., TERÉZ-KÖRÚT 24 K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 És 254 - 05 VS ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1928 ÁPRILIS 1 VASÁRNAP 76 SZÁM FÖLFELÉ MEGYÜNK Azt mondotta tegnap Bud pénzügyminisz- ter, hogy gazdasági életünk egészséges, ha-jainak vannak, de ezeket meg kell és meg is lehet szüntetni. Az igazi takarékosság az, ha mindenki leszállítja az igényeit. " Ma csak csökkent rezsiköltséggel lehet üzemet vezetni. ] Áll ez a magánosra és a társaságra egyaránt. Ezeket mondotta a pénzügyminiszter úr és szükségesnek tartotta mindezeket azzal kiegészíteni, hogy nem lát olyan bajokat, amelyek a gazdasági életet betegnek tüntetnék fel. Micsoda optimizmus, milyen önbizalom. Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy nincs semmi baj, hogy fölfelé megyünk. Nem kell sötéten látni, nem kell pesszimizmust terjeszteni, mert ezzel csak ártunk a gazdasági életnek. Pszicológiára és bizalomra van szükség, mondja beszédében és megállapítja, hogy az ő optimizmusa is pszichologikus természetű. Hiszen, ha csupán pszichológián múlna a dolog, ha csak önbizalomról volna szó, valóban igaza is lehetne a pénzügyminiszter úrnak. Mi elhisszük neki, ha azt mondja, hogy minden felfelé megy. De nem vagyunk hajlandók szó nélkül elfogadni azt a megállapítását, hogy nem szabad ennek ellenkezőjét hirdetni. Ha elfogadnék ezt a parancsot, ha nem hirdetnék azt, hogy nem egészen úgy van, amint a pénzügyminiszter úr mondja, nem mondanánk igazat. Lehet, hogy ott bent a kormány berkeiben valóban csak optimizmus árad mindenfelé, lehet, hogy a miniszter urak bizakodása valóban tökéletes, mi ebben nem kételkedünk. De ha ez így van, ha a miniszter urak csak azt látják, hogy fölfelé megyünk, ha valóban hiszik, hogy itt nincsenek bajok, hogy gazdasági életünk egészséges, akkor ki kell józanítani, ki kell ábrándítani őket ebből a hitből. Ha a pénzügyminiszter úrral egyetemben a kormány azt hiszi, hogy amint az ország ügyeit viszi, az jól van, akkor ismételten meg kell kísérelnünk, hogy felnyissuk szemeiket, hogy ne csak a maguk helyzetén, a maguk hatvan percenttel felemelt fizetésén keresztül, a maguk tárcáinak jól dotáltságán keresztül szemléljék az országot. Mert ha ebből a nézőpontból kellene csupán szemlélnünk gazdasági életünket, nem volna itt semmi baj. De éppen mert olyan nyugodalmasan lehet az egyes tárcák keretén belül milló pengős emeléseket eszközölni, éppen ezért kell néhány figyelmeztető szóval élni a kormány gazdálkodásával szemben. Súlyos kritikák hangzottak el a parlamentben a költségvetési vita során, a felsőházban pedig a valorizációról szóló javaslat szolgált alkalmat arra, hogy kiváló férfiak mutassanak rá azokra a bajokra, amelyekben közgazdaságunk vergődik és a sok komoly hozzászólás, a sok súlyos megállapítás, mint most már megállapíthatjuk, pusztéban elhangzott szó maradt csupán, amelynek semmi hatása, semmi foganatja. Fölfelé megyünk, mondja a pénzügyminiszter úr és ebből arra kellene következtetni, hogy valóban túl vagyunk már minden bajon, hogy elhagytuk már a göröngyös utakat és nagyszerű, bitumenes, vagy betonos egyenes útán vezet a létünk tovább. De mi nem tudjuk követni a pénzügyminiszter urat optimizmusában és önbizalmában. Nem tudjuk aláírni azt a megállapítást, hogy nincsenek bajok, hogy gazdasági életünk egészséges. Mi csak azt tudjuk, hogy ez az ország nagyon sokat elbírt már és úgy látszik még többet kell elbírnia. Annál is inkább így lesz ez, mert azok, akik az ország gazdasági sorsát intézik, csak jónak, csak egészségesnek látják közállapotainkat. Legfeljebb az a kifogásuk, hogy a magánéletben nem érvényesül a takarékosság. Ki is jelenti a pénzügyminiszter úr, hogy az igazi takarékosság az, ha mindenki leszállítja az igényeit. Azt hisszük, ami a magánembert illeti, néhány száz, vagy ezer embert kivéve, mindenki érvényesítette ezt az elvet a maga terhére Mindenki leszállította már az igényeit. Csupán az államháztartásban nem tapasztaltuk ezt. Csak a kincstár gazdálkodásában nem látjuk az igazi takarékosságot, az igényeknek ezt az önkéntes lefokozását. Éppen a költségvetés vitájában volt alkalmunk megismerni az igények kincstárifokozódásának gyakorlati érvényesülését. Ó, mennyit lefokoztak már az igényekből. Lefokozták a követségi palotákat, a külképviseletpéldátlan luxusát, a miniszterelnökségi rendelkezési alapokat, a biológiai állomásokat és kollégium hungaricumokat, már lefokozták a luxusautókat is és beérik a miniszter urak közönséges hazai gyártmányú autókkal is. A lefokozás így ment, ebben a keretben, ha a kincstár takarékosságáról volt szó. Hiába kísérelnék meg, hogy más véleményt kockáztassunk meg és hiába hangoztatnék ellentétes felfogásunkat az Állami takarékossággal szemben. Hiába. A pénzügyminiszter úr meg van elégedve mindennel, a pénzügyminiszter úr pszichológiai alapon bízik, önmagában és hisz optimizmusában és ha ezt a csodálatos önbizalmat látjuk, el kell némulnunk, sőt még azt is el kellene hinnünk, hogy valóban fölfelé megyünk. A P. K. ÁPRILIS 15.-ÉN TÚL NEM KÉRI AZ OPCIÓ MEGHOSSZABBÍTÁSÁT A városházi ellenzék húsvét után folytatja az obstrukciót, mert április 14.-én lejár a P. K. opciója • Vl/l/lAn* A TÉBÉ hajlandó szanálni az Egyesült Fővárosit, ha a P. K. vele szemben is vállalja a garanciákat — A tárgyalás kedvezően halad • A kormánypárti körökben megfelelő visszavonulást keresnek Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár körül keletkezett bonyodalmak— legalábbis egyelőre — elcsendesedtek, amennyiben az ellenzéki obstrukció teljes sikerrel járt: a főváros vezetősége a tegnapi közgyűlés folytatását a húsvéti ünnepeket követő időre, április 11-ikére tűzte ki. A húsvéti ünnepek alatt természetesen folytatják azokat a tárgyalásokat, amelyek egyelőre bizalmas formában folynak, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár más irányú szanálásáról. Az ellenzék erélyes állásfoglalása és az az éles kritika, amelynek során a főváros közgyűlésén felvilágosították a közvéleményt az üggyel járó súlyos áldozatokról, úgy látszik, meggondolásra késztette úgy a főváros vezetőségét, mint a belügyi kormányzatot is. Az Esti Kurír legutóbbi számában hírt adtunk azokról a megbeszélésekről, amelyek a TÉBE és Pénzintézeti Központ közt indultak meg az Egyesült Fővárosi szanálásáról. A TÉBE ugyanis a kormány intervenciójára hajlandó a szanálás ügyét a kezébe venni abban az esetben, ha a Pénzintézeti Központ vele szemben ugyanazokat a garanciákat vállalja, amelyeket a fővárossal szemben vállalt. Ezen az alapon, a megegyezés létesítése érdekében komoly tárgyalások indultak meg, amelyek a húsvéti ünnepek után fognak folytatódni, így tehát a közgyűlési szünet ideje alatt végleges megegyezés is várható. Hipka Ferenc főpolgármester egyébként ma is úgy állítja be a helyzetet, mintha a főváros vezetősége az eredeti elgondoláshoz híven szavazásra akarná juttatni az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár részvénytöbbségének átvételét és ezzel kapcsolatban aKözségi Takarékpénztár létesítésének ügyét. Teljesen beavatott városházi körökben ma délelőtt közöltékaz Esti Kurír munkatársával, hogy az április 11-iki közgyűlésen változatlanul napirenden marad az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár ügye, amelyet az obstrukció ellenére is dűlőre fognak juttatni. A főpolgármester úgy tervezi, hogy az április 11-ikén összeülő közgyűlést éjjel-nappal együtt tartja mindaddig, amíg szavazásra ,nem kerül sor. A városházi ellenzék természetesen változatlanul azon az állásponton van, hogy a legkíméletlenebb küzdelmet kell folytatni ennek a tranzakciónak lebonyolítása ellen. A városházán különben ápril ikére fordulatoi vannak abból a szempontból, hogy addigra hazaérkezik Amerikából a főváros küldöttsége. Többen ugyanis azt a felfogást vallják, hogy meg kell várni Sipőcz Jenő polgármester hazaérkezését. Annyi bizonyos, hogy április 11-én a városházi ellenzék változatlan erővel folytatja az obstrukciót, annál is inkább, mert hiszen április 15-én lejár a Pénzintézeti Központ opciója. Ilyen körülmények között csak ötnapi obstrukcióra van szükség, hogy az opciós határidőn belül az ellenzék az Egyesült Fővárosi részvénytöbbségének átvételét, megakar, dolgozza. Ma délelőtt a városházán a legkomolyabb Tolnában beszéltek arról a hírről, hogy a Pénzintézeti Központ április 15-én túl az opció meghosszabbítását nem fogja kérni. Az opció meghosszabbításának elmulasztása tárgytalanná teszi az egész dolgot, úgy, hogy kormánypárti körökben ezt a módot látják a legmegfelelőbbnek a visszavonulásra. Éles támadásra készülnek a Városházán a rózsadombi autóbuszközlekedés késlekedése miatt A főváros közlekedésügyi bizottsága, amidőn a Békeffy-féle autóbuszajánlatot elfogadta, megállapította az új relációkat s ezek között harmadik helyen szerepelt a rózsadombi autóbuszjárat. A Békeffy-cég három részletben állította be a 24 Rába-típusú kocsit. Az utolsó nyolc kocsit a megállapított határidőn belül március 20-án leszállította. A megígért autóbuszvonalakon az üzembe helyezett kocsik számához képest meg is indult a forgalom, egyedül a Rózsadomb és környéke maradt ki az autóbuszközlekedésből. Tekintettel arra, hogy a közlekedési bizottság ülésén a rózsadombi autóbuszjárat megindítását pártkülönbség nélkül, minden oldalon szorgalmazták és az új autóbuszjáratok üzembehelyezésére kitűzött végső terminus, március 24-ike elmúlt, az Esti Kurír munkatársa a ma délelőtt a főváros közlekedési ügyosztályában érdeklődött afelől, hogy a bejelentett rózsadombi vonalon miért nem indult még meg az autóbusz közlekedés? A következő felvilágosítástkaptuk: — A Békeffy-féle kocsik, amelyek tudvalevően Raba-típusúak, nem bívják a rózsadombi emelkedést. A próbajáratokon kihint,, hogy a fékek nem működnek megfelelően. Ilyen körülmények között az ügyosztály kénytelen volt elállni a rózsadombi autóbuszjárat megindításától. Speciális szerkezetű kocsikra van szükség ezen a vonalon. Az ügyosztály is szeretné minél előbb megnyitni az autóbuszforgalmat a Rózsadombra, de erre most már csak akkor kerülhet sor, ha a főváros által megrendelt száz új autóbusz elkészül. Mi a magunk részéről, — mondták a közlekedési ügyosztályban — mindent el fogunk követni, hogy mielőbb megfelelő kocsik álljanak rendelkezésre. Mihelyt a megrendelt új autóbuszkocsikból az első turnus befut, azonnal megindítjuk a rózsadombi járatot. A főváros közlekedési ügyosztályában egyébként ma délelőtt hosszas tárgyalás is folyt éppen a rózsadombi autóbuszjárat ügyében. Kádas Béla dr., a Rózsadombi Egyesület ügyésze és főtitkára megjelent Lobmayer Jenő tanácsnoknál, a közlekedési ügyosztály vezetőjénél és kifejezést adott a rózsadombi és környéki lakosság elkeseredésének amiatt, hogy az autóbuszjárat még mindig nem indult meg. A megbeszélés során kitűnt, hogy a Rózsadombi Egyesület a lakók nevében már több mint három évvel ezelőtt indította meg az akciót autóbuszok járatása érdekében és már akkoriban felhívta a közlekedési ügyosztály figyelmét arra a körülményre, hogy erre a területre a hegyi autóbuszokat kell beállítani. A közlekedési ügyosztály, úgy látszik, figyelmen kívül hagyta ezt a szempontot és így a nagyközönség az ügyosztály mulasztásának kénytelen betudni, hogy a fővárosnak ez a teljesen beépített, sűrűn lakott környéke