Esti Kurir, 1929. május (7. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

' V aA^ ' ' '*■ \ V , 'v| i ilff/ >'>11 ff f f f Brii ...................... 10 fillér jj | l|V k ]L^Vv 5*^^------­ELŐFIZE TÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ- KIÁBAN Ke. 1.20, JUGOSZLÁVIÁBAN 2Va DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR, ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ-UTCA 11 TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—42, 264-24 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 241b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-84 é$ 254 — 03 VII. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1929 MÁJUS 1 SZERDA 98. SZÁM A fővárosi tanügyi választás részletes eredménye ff i KIS RIPORTER, NAGY MINISZTER Nemcsak az értékek, de — ugylátszik — a mértékek is eltolódtak ebben a vért és vasat átszenvedett korban. Mayer János magyar királyi földmive- lési miniszter a pénzügyi bizottság teg­napi ülésén, nyilván a-jelenvolt képvise­lők épülésére, az ülésen résztvevő minisz­teriális tisztviselők okulására a következő kijelentést tette: „Elég hiba, hogy a tudósok kis riporté rek által ugratni hagyják magukat. Ná­lam is megpróbálták, de én megmondtam a titkáromnak, hogyha jön az Esti Kurír riportere, rúgják ki, mert ha én ott talá­lom, úgy kirúgom, hogy a nyaka is kitö /ik “ ’ •lrTnrntcüe -meg.<Wrkis“ i1portér nyn- 1 át: nem tudjuk. A tnkár felejtette-e váj­jon el végrehajtani a miniszter európai koncepciójú utasítását, vagy a vakszeren­cse akarta, hogy Mayer János már ne ta­lálja előszobájában a fenyegetett újság­írót: ez majd tisztázódik annak az eljá rásnak során, melyet a brutálisan meg­sértett újságírók kérnek reputációjuk ér­dekében. De hogy mi ragadta el a minisz­tert ilyen szokatlan ösvényre, az talán ki­világlik magából a bizottság tegnapi ülé séböl. A földmivelési tárca költségvetése sze­repelt a napirenden. S egyes tételek igen kellemetlen kérdésekre adtak módot. Egy ellenzéki képviselő felvetette a problémát: vájjon mily fontos külpolitikai, belpoli­tikai, vagy közgazdasági indokok tették szükségessé, hogy a kincstár megvásárolja a még amnesztiában sem részesült Win- dischgratz herceg birtokát — megadva a vételáron felül az előzékenység némi túl zásával a visszavásárlás jogát is? Megkérdezte, hogy milyen szempontok vezették a minisztert, mikor egy másfél esztendje fennáló állami szérumtermelő intézet produktumainak értékesítési jogát a kizárólagosság privilégiumával — de a nyilvános árlejtés kizárásával — béybe- adía húsz évre úgy, hogy a bruttó bevétel húsz százalékát fölözheti le a szerencsés forgalmi iroda? Megkérdezte, hogy inig a földmivelési tárca esztendők óta csak fillérekkel tudja — vagy akarja — szinte támogatni a leg- vilálisabb agrárérdekeket: milyen nagy gondolat késztetésére vásárol a kormány piacra kerülő mágnásbirtokokat, például olyat is, amelynek eredeti, tizenhatezer pengős vételára csudálatos módon három- százharmincezerre emelkedett, mihelyt a kincstár jelentkezett vevőként? S megkérdezte végül, hogy mi az igaz­ság Lillafüred körül? Mert a tereprende­zési költségek nélkül is három és félmillió pengőt nyelt el eddig a lillafüredi fürdő­álom. Megkérdezte, hogy az európai tu­dományos botránnyá dagadt melegviz- furás mennyibe került eddig s mennyibe fog még kerülni? Megkérdezte, hogy mi­lyen divinációra támaszkodott Mayer mi­niszter ur, mikor hajthatatlanul furatott tovább, noha Magyarország legelőkelőbb geológusai már az első húsz méternél megjósolták: melegvíz nem lesz, nem is lehet? E kérdések pergőtüzében fogta el az in­dulat a magyar királyi kormány föld­mivelési miniszterét, hogy indulatának le­vezetéséül a kraftausdruckok szertárába nyúlt s „kis riportert*1, kirúgást, nyak­törést emlegetett. Azt mondja a példabeszéd: aki harag­szik, annak nincs igaza. Mayer miniszter esetben az, aki a kér­déseket és feleleteket pártatlanul összeve­tette, igy fordíthatja a mondást: Akinek nincs igaza, az haragszik. * A választ mindjárt ott megkapta heves kifakadására: ilyen szavak, ilyen egyen­súlyt vesztett indulalkitörés nem méltó egy miniszterhez. Mi magunk is azt mondjuk: barátai va-„ gyünk a demokráciának, vagy — miként mostanában nevezik — a népies politiká­nak. De „népies** és „pórias** között a ma­gyar nyelv igen finom különbséget tud tenni s e különbség nem billenti a minisz­ter javára a mérleget. A természet szabad ölén edzett idegei, s jó idegei táplálta munkabírása tették ma- gyarázhatóvá, hogy abban a székben ül, melyben az országos agrárkrízis idején jószándék helyett a legmélyebb szak­tudásra, a legnagyobbvonalu koncepcióra és veleszületettebb rátermettségre volna szükség. Ám ha idegei is ennyire felmondják a szolgálatot: mi tarthatja őt továbbra is a poszton, melyre sem elméleti képzettsége, sem közpályán csillogó múltja nem pre­desztinálták? A ,.kis“ riporter, akinek nyakát akarta törni: úgy viselkedett, mint azt a kultur- államok hirlapirói szokták. A lillafüredi vita során megkérdezte az ellenvéleményt, megkérdezte a hivatalos szakértőt' s ter­mészetesen módot óhajtott nyújtani magá­nak a miniszternek — akinek politikai felelősségét érintette az ügy nagyon is —, hogy szempontjait, indokait, akár ellen­zéki lapban is, a nyilvánosság elé tárja. 1 így követelte ezt tőle újságírói etikája)) objektivitása, a tisztes hirlaptudósitás tra­díciója s az európai kulturszokásokhoz való ragaszkodása. A miniszter, ahelyett, hogy hálával fo­gadta volna az előzékenységet: nem átal- lotta a nyilvánosság előtt brutális módon megsérteni a hivatását kifogástalanul tel­jesítő újságírót. Nyugodtan rábízhatjuk az elfogulatlan közvéleményre: vájjon kit illet a „kicsiny** s kit a „nagy** jelző ebben az ügyben. A HÁZ MEGKEZDTE A PÉNZÜGYI JAVASLATOK TÁRGYALÁSÁT Ki fogja elszámolni azt a sok-sok milliót, amelyet reprezentációs célokra adnak ki nyugodtan, amikor a munkástársadalom vergődik — mondta ma a Házban Friedrich •Wl/I/WM Gál Jenő megindokolta, majd visszavonta indítványát — Zsitvay Tibor szerint Gál Jenő indítványa nem alkalmas a parlamenti tárgyalásra — Elénk vita arról, hogy a kereseti adó kit illessen „Hiányzik az a gazdaságpolitikai koncepció, mely a szegény dolgozó társadalomnak a hóna alá nyúlna** Almássy László elnök tíz óra után néhány perccel nyitja meg a képviselőház mai ülését. Közli, hogy az országos kivándorlási tanácsba négy képviselőt jelöl ki. Gál Jenő megokolja indítványát Gál Jenő napirend szerint előterjeszti az elítéltek rehabilitációjára vonatkozó indítvá­nyát. — A bíró — mondja többek közölt — ne legyen köteles marasztaló ítéletet hozni ak­kor sem, ha a bűnösséget megállapította. íté­leteiben mondhassa ki azt is, hogy bűnös vagy, de én nemzeti érdek alapján feloldozlak a bűn alól, nem büntetlek, bár a törvény sze­rint Jnin, amit elkövettél. Volt olyan eset. ami­kor közéleti férfiakat és katonatiszteket ítél­tek el és a tanuk sorában lévő magasrangu bíró és képviselő melegen gratulált a vádlot­taknak. Aztán jött az Ítélet és jött a kegye­lem, ami azonban nem pótolja a rehabilitá­ciót. A kegyelem felemel, de Jel nem támaszt. Lehetővé kell tenni, hogy valaki visszatér­hessen a társadalomba, nem az államfői kegyelem, hanem a bírói igazságszol­gáltatás utján. Javaslatában kéri. hogy az ítélőtáblák elé já­rulhasson az, aki magát rehabilitál tatni akarja és a döntés ellen egyfokú jogorvoslat legyen lehetséges. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter az indítványt nem tartja alkalmasnak arra, hogy a törvényhozás tárgyalja. Az igazságügy minisztérium is foglalkozik a kérdéssel és nemsokára alkalma lesz ilyen törvénytervezettel a Ház elé lépni■ Az ítéletek­kel járó mellékbüntetések a politikai jogok felfüggesztése és a hivatalvesztés, de azonkí­vül a beesületvesztés is, amelyet nem a tör­vény mond ki. Lehet-e törvényes intézkedésekkel kény­szeríteni a társadalmat, hogy erre vonat­kozó nézetét és véleményét a törvényes intézkedések szerint alkossa meg? Lehetetlen azt mondani, hogy pusztán azért, mert egy bizonyos idő szerencsésen eltelt, az illető rehabilitációt követeljen. Az erkölcsi bizonyítvány terén azonban elismerem, helye van a rehabilitációnak. A belügyminiszternek 1927-ben kiadott ide­vonatkozó rendeleté engem nem elégít ki és ez az a pont, amelyet én is súlypontjává akarok lenni a rehabilitációs törvénynek. Emberek, akik kitöltötték büntetésüket, akik inkább az alkalmak, mint a bűnözési hajlamnak az áldozatai, bizonyos körül­mények között háríthassák el magukról azokat a veszély: két, amelyeket a biin- íctőtürvénykönyv múltjukhoz fűz. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter kéri. hegy érdemleges tárgyalás mellőzésével térjenek napirendre az indítvány fölött. Gál Jenő indítványát visszavonja és igy a Háznak nem keli határoznia. Az adócsökkentésről szóló javaslat Napirend szerint következik a földadó, a jö­vedelemadó s a kereseti adó csökkentéséről szóló törvényjavaslat. örffy Imre előadó ismerteti a javaslatot. Ez­után a Ház vita nélkül elfogadja általános­ságban a törvényjavaslatot. Farkas István a cimhez szólal fel és java­solja, hogy a forgalmiadó csökkentését is vegyék tel a javaslatba. Wekerle Sándor pénzügyminiszter Farkas indítványának elvetését kéri. A Ház az eredeti szöveget fogadja el. Farkas István szólal fel ezután az első há­rom szakaszhoz. Javasolja, hogy a törpebirtokokat 10 évig adómentesség­ben részesítsék. A kisbirtoknál a földadó leszállítását java­solja. Azonkívül javasolja, hogy a létminimu­mot vonják el az adóalapból. Szemére veti a kormányzatnak, hogy nem törődik a kisembe­rekkel. Wekerle Sándor pénzügyminiszter meglehe­tősen ingerült hangon utasítja vissza Farkas István megállapításait. A 9. paragrafusnál, amely arról intézkedik, hogy az állami, nyugdíjasok illetményei után járó kereseti ajtó a községek segélyezési alap­jához csatoltassék akkor is, ha a nyugdíjas városban él, élénk vita fejlődik ki. Wolff Károly hangoztatja, hogy ez a ren­delkezés sértő a fővárosra. Kéri a pénzügy­minisztert, hogy ne fossza meg a fővárost et­től a bevételi forrástól, amíg másról nem gon­doskodnak. A szakasz törlését indítványozza. Bródy Ernő: Budapest nem kívánja azt. ami a vidéké, de kéri a magáét. A főváros fentarl * 9

Next

/
Thumbnails
Contents