Esti Kurir, 1930. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
____, ... , -....., üZ. W30 jí'j 3 4 „ y^t r J . im ifflintnTsninnntTnflnninnininínnfnniffiJiij \ \ \ ^ f f f f (f (|pifiiiflinin!n!iiiiíin!(nnii]nmniimmilftltI 10 iilIéF 3 w) * /fi//V — ^ ^'IÍ'1"'1 '“‘"‘ll jjj^^ f1'^1111 ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 2'lt DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR.. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V„ V AD ÁS Z-UTC A lt TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268- 2$ KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 és 254 - 05 Vili. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1930 FEBRUÁR 1 SZOMBAT 26. SZÁM Mas rádiómellékleten a teljes heti műsor VEDO VAGY APOSTOL Nem udvariatlanság volt a házelnökséb részéről, hogy vegighalgííttatták az ősz Apponyi Albert grófiul az egész ülést, mielőtt szót adtak volna neki; s nem is azért maradt utolsónak tegnap a beszéde — amint a jobboldalon mesélgették — mert Apponyi a könyvtárban akart búvárkodni felszólalása előtt. Nem hosszas és ideges tanácskozások előzték meg a beszédek sorrendi megállapítását S a kormány sürgető kérésére maradt utolsónak Apponyi. Miként tiz esztendő óta mindig: most is a védő szerepére kérte Apponyi grófot gyenge ügye mellett a rendszer. Tőle várta, hogy a miniszterelnök kényes helyzetében, az objektív, kemény kritikával szemben megtalálja a védelem szavait s tekintélyével billenti helyre a mérleget,* melyet a kabinet igazának feltűnő gyengesége veszedelmesen táncoltat. Tőle váltig hogy alkalmat szolgáltat a hódolat csattogó kirobbanásaira a hívek sóvái táborában, ha a hágai események és eredmények miniszterelnöki ismertetése nem melegítené fel kellőképpen a' helyzetet. így történt, hogy Apponyi utolsónak beszélt az ülésen. S történt, hogy a■ kormánypárti karéj mohón ragadott meg minden mondatot, melyben kedvező szavak kiválthatták a taps fűszeres zenéjét. De a kormánypárti kezek többet voltak tétlenségre Ítélve, semmint szerették volna. Mert némán voltak kénytelenek meghallgatni, amit Apponyi a kritika megalapozottságáról mondott; nem düböröghetlek, mikor arról szólt, rezerváltan, hogy a végleges és alapos bírálatot arra az időre kell elodáznia, mikor majd a párizsi tárgyalások befejezése után végleges szaldót vonhat gazdasági eredmények tekintetében; s nem ünnepelhették Apponyi szavain keresztül a kormányt a belpolitikai leckénél sem. Tapsra verődtek össze persze Apponyinak arra a megállapítására, hogy nemzetközi tárgyalások atmoszférája igen terhes s csak az ismerheti, aki már hadakozott abban a légkörben — de az objektív fül inkább enyhítő körülményt, mint feltétlen felmentést hallhatott ebben is. Apponyi Albert gróf mindeneseire és mindenképpen sikerei közé könyvelheti e1 a tegnapi napot, — sokkal inkább, mint az ügy, melynek védelmében talárt öltött Nagy nemzetközi sikerei sorába odnftiz- heti a tegnapi feladatot, melyet, küzködve bár a tínvek el nem hanyagolható erejével, de tőle telhetőén s brilliáns szónoki talentumának minden káprázatával, egyéni szuggesztivitásának kisugárzásával, tekintélyének maradéktalan latbayetéséyel igyekezett megoldani Egy ország figyelme koncentrálódott feléje egységesen s egy ország várakozása rezonált szavaira — mint mindig, valahányszor hanciát tiz év óta odakint, vagy idebent hallatja. De éppen ezért meg kell kérdeznünk: vájjon kielégiti-e Apponyi Albert grófot az a szerep, melyre működését néhány esztendeje önként kor’átozza? Hiayje meg: nevének, tekintélyének, szavának varázsa m°ssze földje emelik őt annak a védői pulpitusnak, melynek szónokául a kormány oly szívesen kéri fel. E.gv nemzet vágyainak, reményeinek apostoli szószéke várja, ahonnan oly megrázó erővel és kristályqs igazsággal hirdette egy ország jó ügyét nem egyszer, nem régen. Lépdeljen fel Apponyi Albert gróf ezeken a ma elhagyatott lépcsőkön s hirdesse ki messze hallható szavával azokat a súlyos igéket, melyek belpolitikai, gazdasági, közéleti aggodalmait formálják alkotó bírálattá s melyek, hogy elevenen élnek té- pődő lelkiismeretiben, eddig sem csinált titkot Apponyi. Majd meglátja, hogy a parlamentben jól összekovácsolt hatalmi körív helyett kik tapsolnak neki akkor; majd meglátja, hogy feltörő aggodalmait is oly igyekezettel próbálja-e főkönyvének „követel11 oldalán elismerni a rendszer, mint a védelmében tartott fiiippikákat. A kormány felelőssége egyformán teljes külpolitikájáért és belpolitikájáért. Ha a külpolitika küzdelmeiben szívesen veti maga mellett serpenyőbe Apponyi érveit, — talán sokkal feltétlenebbeknek tüntetve fel őket, mint amilyenek valóban, — ak kor tűrnie kell a belpolitika bírálatát éppen úgy. S ha a nemzet a pátriárkának kijáró áhítattal figyel Apponyi szavára a külpolitika kérdéseiben: ugyanolyan áhítattal várja megszólalását a belpolitikában is. I Miként tegnap egy kegyetlenül erös\ mondatban visszaverte Apponyi a méltatlan támadást, melyet a hadikölcsönvalori-. záció ellen indítottak a túlbuzgó fegyver- hordozók: úgy találja meg a méltányos igazság argumentumait sok égő problé-. mánkban. Tudjuk: a tegnapi tapsok csakúgy nem vezették félre, mint a hatalom udvarias készsége. Ne befolyásolja azonban a tespedt némaság sem. Olyan szóra, mint az övé, megmozdulnak a köveknek hitt élő érzések, fel is sorakoznak arra az arcvonalra, melyet a nemzet igazságainak hirdetőjeként Apponyi kijelölt. AKTUALITÁST NYERT AHADIKÖLCSÖNÖK VALORIZÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSE A közhangulat követeli a hadikölcsönök valorizációját, mondják a kormánypárton is, „mert nagyobb áldozatot hozott, aki önként ajánlotta fel vagyonát, mini akitől “ •VW/W*" A kormánypárton is sürgetik, hogy az elnökség adjon módot Sándor Pál és Rassay Károly indítványának parlamenti indokolására — A szocialisták ma indítványt jegyeztek be a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról Baracs Marcel és Hegymegi Kiss Pál ma délelőtt aláírták Sándor Pálnak és Rassay Károly- nak a hadikölcsönök valorizációjáról szóló parlamenti indítványát, amelynek aktualitását most már nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt tekintélyes része Is egyre nagyobb nyomlékkal hangoztatja. Általános az .a vélemény, hogy a kormánynak most már kötelessége ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglalkozni, j i. ' » : á házelnökség pedig mielőbb adjon alkalmat Sándor Pálnak és Rassay Károlynak indítványuk niegokolására. Erről az indítványról Erdélyi Aladár a következőket mondotta ina délelőtt az Esti Kurír munkatársának: — Meggyőződésem az, hogy a hadikölcsönöket okvetlenül valorizálni kell. Ennek szükségességét már régóta nirdetem, más kérdés természetesen, hogy a valorizáció milyen mértékű legyen. A liadikölcsön-valori- zációra azonban annál nagyobb szükség van és e kérdés megoldása annál indokoltabb, mivel véleményem szerint sokkal nagyobb áldozatot, hozott*az, aki önként, hazaflasan ajánlotta fel vagyonát, mint az. akitől elvették.. Csák Károly egy • mondatba foglalta össze véleményét a hadikölcsönök valorizációja ügyében: — Kétségtelenül megállapítható, hogy . a közhangulat határozottan követeli a hadikölcsönök valorizációját, azt-a kérdést tehát, mihelyt a pénzügyi lehetősége mutatkozik, azonnal meg kell oldani. Reischl Richárd így nyilatkozott ebben az ügyben az Esti Kurír munkatársának: — A kormánynak most már feltétlenül kötelessége, hogy a hadikölcsönök valorizációjával a legkomolyabban foglalkozzék. Ez a kérdés évek óta áll az érdeklődés előterében, ez a kérdés évek óta izgatja és nyugtalanítja azokat, akik hazafias áldozatkészségük következtében a hadikölcsünjegyzésen tönkrementek, ami pedig történt, az úgynevezett 'karitatív valorizáció semmiesetre sem tekinthető végleges megoldásnak. A Sándor Pál—Rassay-féle indítványra a kormánynak okvetlenül tekintettel kell lennie, mivel ennek az indítványnak az elfogadása semmiesetre sem jelent olyan nagy és kibírhatatlan terhet az orszjígra nézve, hogy erről komolyan tárgyalni ne lehetne A szocialisták indítványa a had rokkantak ellátásáról Borbély-Maezky Emil kijelentette az Esti Kurír munkatársának, hogy feltétlen híve nemcsak a hadikölcsönök' valorizáció iának, hanem a had!roJ:kan- tak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézség! érmesek meg'clclő anyagi támogatásának is. Ami a vitézségi érmeseket illeti, a kétségtelenül fennálló pénzügyi nehézségek kiküszöbölése céljából, Borbély-Maezky Emil memorandumot dolgozott ki és adott át a honvédelmi miniszternek. E memorandum szerint a vitézségi érem-pótdijak megváltását-*> kisebb kül'öldi kölcsönt kellene felvenni és ebben az esetben a kisezüst vitézségi érem tulajdonosai 900 pengőt kaphatnának, a nagyezüst-trla'donosok 1800 pengőt, az arany vitézség! érem tulajdonosai pedig 2400 pengőt. A honvédelmi minisztérium most í ..... aiá ■í yozza Borbély-Maezky memorandumát. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítása ügyében a szociáldemokrata képviselők ma délelőtt jegyezték be parlamenti indítványukat, amelyet a szociáldemokrata pártnak mind a 14 tagja aláirt. Az indítvány úgy szól, utasítsa a képviselőhöz a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a hadirokkantok, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítására. A szociáldemokrata képviselők elhatározták, hogy minden kínálkozó alkalommal meg fogják sürgetni ezen indítványnak napirendre tűzését, mivel véleményük szerint, ha az optánsok kielégítésére van pénz, akkor kel! jutnia a. nyomorgó hadiról; kantak, hadiözvegyek és hadiárvák támogatására Is. Az optánsügyvédek honoráriuma A hágai egyezménnyel kapcsolatban egyébként ma délelőtt érdekes hírek terjedtek el a korni'nypárti folyosón arról, hogy mekkora honoráriumot fognak kapni az optánspörük ügyvédei, elsősorban Egri Aurél és Lakatos Gyula. Egyik-másik kormánypárti képviselő fon-