Esti Kurir, 1930. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

____, ... , -....., üZ. W30 jí'j 3 4 „ y^t r J . im ifflintnTsninnntTnflnninnininínnfnniffiJiij \ \ \ ^ f f f f (f (|pifiiiflinin!n!iiiiíin!(nnii]nmniimmilftltI 10 iilIéF 3 w) * /fi//V — ^ ^'IÍ'1"'1 '“‘"‘ll jjj^^ f1'^1111 ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 2'lt DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR.. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V„ V AD ÁS Z-UTC A lt TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268- 2$ KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 és 254 - 05 Vili. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1930 FEBRUÁR 1 SZOMBAT 26. SZÁM Mas rádiómellékleten a teljes heti műsor VEDO VAGY APOSTOL Nem udvariatlanság volt a házelnökséb részéről, hogy vegighalgííttatták az ősz Apponyi Albert grófiul az egész ülést, mi­előtt szót adtak volna neki; s nem is azért maradt utolsónak tegnap a beszéde — amint a jobboldalon mesélgették — mert Apponyi a könyvtárban akart búvárkodni felszólalása előtt. Nem hosszas és ideges tanácskozások előzték meg a beszédek sorrendi megállapítását S a kormány sür­gető kérésére maradt utolsónak Apponyi. Miként tiz esztendő óta mindig: most is a védő szerepére kérte Apponyi grófot gyenge ügye mellett a rendszer. Tőle várta, hogy a miniszterelnök kényes hely­zetében, az objektív, kemény kritikával szemben megtalálja a védelem szavait s tekintélyével billenti helyre a mérleget,* melyet a kabinet igazának feltűnő gyen­gesége veszedelmesen táncoltat. Tőle váltig hogy alkalmat szolgáltat a hódolat csattogó kirobbanásaira a hívek sóvái táborában, ha a hágai események és ered­mények miniszterelnöki ismertetése nem melegítené fel kellőképpen a' helyzetet. így történt, hogy Apponyi utolsónak beszélt az ülésen. S történt, hogy a■ kor­mánypárti karéj mohón ragadott meg minden mondatot, melyben kedvező sza­vak kiválthatták a taps fűszeres zenéjét. De a kormánypárti kezek többet voltak tétlenségre Ítélve, semmint szerették vol­na. Mert némán voltak kénytelenek meg­hallgatni, amit Apponyi a kritika megala­pozottságáról mondott; nem düböröghet­lek, mikor arról szólt, rezerváltan, hogy a végleges és alapos bírálatot arra az időre kell elodáznia, mikor majd a pári­zsi tárgyalások befejezése után végleges szaldót vonhat gazdasági eredmények te­kintetében; s nem ünnepelhették Apponyi szavain keresztül a kormányt a belpoli­tikai leckénél sem. Tapsra verődtek össze persze Apponyinak arra a megállapítá­sára, hogy nemzetközi tárgyalások at­moszférája igen terhes s csak az ismer­heti, aki már hadakozott abban a légkör­ben — de az objektív fül inkább enyhítő körülményt, mint feltétlen felmentést hallhatott ebben is. Apponyi Albert gróf mindeneseire és mindenképpen sikerei közé könyvelheti e1 a tegnapi napot, — sokkal inkább, mint az ügy, melynek védelmében talárt öltött Nagy nemzetközi sikerei sorába odnftiz- heti a tegnapi feladatot, melyet, küzködve bár a tínvek el nem hanyagolható erejé­vel, de tőle telhetőén s brilliáns szónoki talentumának minden káprázatával, egyé­ni szuggesztivitásának kisugárzásával, te­kintélyének maradéktalan latbayetéséyel igyekezett megoldani Egy ország figyelme koncentrálódott feléje egységesen s egy ország várakozása rezonált szavaira — mint mindig, valahányszor hanciát tiz év óta odakint, vagy idebent hallatja. De éppen ezért meg kell kérdeznünk: vájjon kielégiti-e Apponyi Albert grófot az a szerep, melyre működését néhány esztendeje önként kor’átozza? Hiayje meg: nevének, tekintélyének, szavának varázsa m°ssze földje emelik őt annak a védői pulpitusnak, melynek szónokául a kor­mány oly szívesen kéri fel. E.gv nemzet vágyainak, reményeinek apostoli szószéke várja, ahonnan oly megrázó erővel és kristályqs igazsággal hirdette egy ország jó ügyét nem egyszer, nem régen. Lépdeljen fel Apponyi Albert gróf eze­ken a ma elhagyatott lépcsőkön s hirdesse ki messze hallható szavával azokat a sú­lyos igéket, melyek belpolitikai, gazdasági, közéleti aggodalmait formálják alkotó bí­rálattá s melyek, hogy elevenen élnek té- pődő lelkiismeretiben, eddig sem csinált titkot Apponyi. Majd meglátja, hogy a parlamentben jól összekovácsolt hatalmi körív helyett kik tapsolnak neki akkor; majd meglátja, hogy feltörő aggodalmait is oly igyekezettel próbálja-e főkönyvének „követel11 oldalán elismerni a rendszer, mint a védelmében tartott fiiippikákat. A kormány felelőssége egyformán teljes külpolitikájáért és belpolitikájáért. Ha a külpolitika küzdelmeiben szívesen veti maga mellett serpenyőbe Apponyi érveit, — talán sokkal feltétlenebbeknek tüntetve fel őket, mint amilyenek valóban, — ak kor tűrnie kell a belpolitika bírálatát ép­pen úgy. S ha a nemzet a pátriárkának kijáró áhítattal figyel Apponyi szavára a külpolitika kérdéseiben: ugyanolyan áhí­tattal várja megszólalását a belpolitiká­ban is. I Miként tegnap egy kegyetlenül erös\ mondatban visszaverte Apponyi a méltat­lan támadást, melyet a hadikölcsönvalori-. záció ellen indítottak a túlbuzgó fegyver- hordozók: úgy találja meg a méltányos igazság argumentumait sok égő problé-. mánkban. Tudjuk: a tegnapi tapsok csak­úgy nem vezették félre, mint a hatalom udvarias készsége. Ne befolyásolja azon­ban a tespedt némaság sem. Olyan szóra, mint az övé, megmozdulnak a köveknek hitt élő érzések, fel is sorakoznak arra az arcvonalra, melyet a nemzet igazságainak hirdetőjeként Apponyi kijelölt. AKTUALITÁST NYERT AHADIKÖLCSÖNÖK VALORIZÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSE A közhangulat követeli a hadikölcsönök valorizációját, mondják a kormánypárton is, „mert nagyobb áldozatot hozott, aki önként ajánlotta fel vagyonát, mini akitől “ •VW/W*" A kormánypárton is sürgetik, hogy az elnökség adjon módot Sándor Pál és Rassay Károly indítványának parlamenti indokolására — A szocialisták ma indítványt jegyeztek be a hadi­rokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról Baracs Marcel és Hegymegi Kiss Pál ma dél­előtt aláírták Sándor Pálnak és Rassay Károly- nak a hadikölcsönök valorizációjáról szóló parlamenti indítványát, amelynek aktualitását most már nemcsak az ellen­zék, hanem a kormánypárt tekintélyes ré­sze Is egyre nagyobb nyomlékkal hangoz­tatja. Általános az .a vélemény, hogy a kormánynak most már kötelessége ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglalkozni, j i. ' » : á házelnökség pedig mielőbb adjon alkalmat Sándor Pálnak és Rassay Károlynak indítvá­nyuk niegokolására. Erről az indítványról Erdélyi Aladár a következőket mondotta ina délelőtt az Esti Kurír munkatársának: — Meggyőződésem az, hogy a hadikölcsönöket okvetlenül valorizálni kell. Ennek szükségességét már régóta nirdetem, más kérdés természetesen, hogy a valorizáció milyen mértékű legyen. A liadikölcsön-valori- zációra azonban annál nagyobb szükség van és e kérdés megoldása annál indokoltabb, mi­vel véleményem szerint sokkal nagyobb áldozatot, hozott*az, aki önként, hazaflasan ajánlotta fel vagyonát, mint az. akitől elvették.. Csák Károly egy • mondatba foglalta össze véleményét a hadikölcsönök valorizációja ügyében: — Kétségtelenül megállapítható, hogy . a közhangulat határozottan követeli a hadikölcsönök valorizációját, azt-a kérdést tehát, mihelyt a pénzügyi le­hetősége mutatkozik, azonnal meg kell oldani. Reischl Richárd így nyilatkozott ebben az ügyben az Esti Ku­rír munkatársának: — A kormánynak most már feltétlenül kötelessége, hogy a hadikölcsönök valorizációjával a legkomolyabban foglal­kozzék. Ez a kérdés évek óta áll az érdeklődés előteré­ben, ez a kérdés évek óta izgatja és nyugtalanítja azokat, akik hazafias áldozatkészségük következ­tében a hadikölcsünjegyzésen tönkrementek, ami pedig történt, az úgynevezett 'karitatív valorizáció semmiesetre sem tekinthető végleges megoldás­nak. A Sándor Pál—Rassay-féle indítványra a kormánynak okvetlenül tekintettel kell lennie, mivel ennek az indítványnak az elfogadása sem­miesetre sem jelent olyan nagy és kibírhatatlan terhet az orszjígra nézve, hogy erről komolyan tárgyalni ne lehetne A szocialisták indítványa a had rokkantak ellátásáról Borbély-Maezky Emil kijelentette az Esti Kurír munkatársának, hogy feltétlen híve nemcsak a hadikölcsönök' valorizáció iának, hanem a had!roJ:kan- tak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézség! érmesek meg'clclő anyagi tá­mogatásának is. Ami a vitézségi érmeseket illeti, a kétségtele­nül fennálló pénzügyi nehézségek kiküszöbö­lése céljából, Borbély-Maezky Emil memoran­dumot dolgozott ki és adott át a honvédelmi miniszternek. E memorandum szerint a vitézségi érem-pótdijak megváltását-*> kisebb kül'öldi kölcsönt kellene felvenni és ebben az esetben a kisezüst vitézségi érem tulajdonosai 900 pengőt kaphatná­nak, a nagyezüst-trla'donosok 1800 pen­gőt, az arany vitézség! érem tulajdonosai pedig 2400 pengőt. A honvédelmi minisztérium most í ..... aiá ■í yozza Borbély-Maezky memorandumát. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi­árvák anyagi ellátásának biztosítása ügyében a szociáldemokrata képviselők ma délelőtt jegyezték be parlamenti indítványukat, amelyet a szociáldemokrata pártnak mind a 14 tagja aláirt. Az indítvány úgy szól, utasítsa a képviselőhöz a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a hadi­rokkantok, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítására. A szociáldemokrata képviselők elhatározták, hogy minden kínálkozó alkalommal meg fog­ják sürgetni ezen indítványnak napirendre tű­zését, mivel véleményük szerint, ha az optánsok kielégítésére van pénz, akkor kel! jutnia a. nyomorgó hadiról; kantak, hadiözvegyek és hadiárvák támo­gatására Is. Az optánsügyvédek honoráriuma A hágai egyezménnyel kapcsolatban egyéb­ként ma délelőtt érdekes hírek terjedtek el a korni'nypárti folyosón arról, hogy mekkora honoráriumot fognak kapni az optánspörük ügyvédei, elsősorban Egri Aurél és Lakatos Gyula. Egyik-másik kormánypárti képviselő fon-

Next

/
Thumbnails
Contents