Esti Kurir, 1930. március (8. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

­''' ' .1930 FÉR 2­8.' ' ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ­ UTCA 11 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­ • , * TELEFONSZÁM: 261—41, 261-42, 261-43, 268- 26 KIÁBAN 1.50 KM.. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'/« DINÁR­­D A CEC­A V­I­­ADAT Y KIADÓHIVATAL: VI. TERÉZ-KÖRUT 24/k. I. EM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI Krtajjal *»■ TELEFONSZÁMOK: 122-88 et 254 - Os Vjk­. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1930 MÁRCIUS 1 SZOMBAT ♦ 50. SZÁM Mai rádiómellékleten a teljes heti műsor Az osztálysorsjáték húzásának mai eredménye A POLGÁRSÁG TOBORZÁSA Nagyon találó volt s nagy derültséget keltett egy tegnapi gyűlésen Rassay Ká­roly hasonlata a skalpvadászokról. Mert igaz: vannak a látható közélet terén olyan szenvedélyes gyűjtők, akik ifjúkorunk Bőrharisnya-olvasmányaira emlékeztet­nek, akik egész pályafutásukat egy hosszú és szakadatlan skalpvadászatnak érzik; ahol egyetlen lehetőséget látnak, ahol va­lami kis zsákmány­remény megcsillan előttük, ott mohón és szenvedelmesen utána vetik maukat, és szerzik és szerzik a skalpokat — tisztséget, ordót, megbíza­tást, állást, legyen bár közéleti, vagy klub­béli, vagy jótékony asztaltársaság) — és azután összehordják wigvamjukba és fel­aggatják a sátorfalra, elgyönyörködnek benne és azt hiszik, hogy valóban a legna­gyobb vadászok. Megfeledkeznek az esz­közökről, amelyeknek segítségével , a skalpgyű­jteményt megszerezték. Úgy meg­feledkeznek, hogy végül már azt hiszik, más is elfelejtette. Hiszik, vagy legalább is úgy hirdetik, mintha hinnék, hogy mindezt a tisztséget, mindezt a címet és más sallangot a polgárság tömegei ado­mányozták nekik. Nagyon hasznára lenne ezeknek a skalpvadászoknak, ha egy kissé körülta­pogatóznának az utóbbi hetek hangulatá­ban és próbálnák egyszer nem wigramjuk lágy sátorlapjain belül, de kívül szemlélni az életet; a nem húsz-harminc jóbarát és szegődött bajtárs, hanem az igazi, a ret­tentő tömegű és rettentő szenvedésű mil­liós polgárság érzését, vágyát. A liberalizmus kigöngyölt zászlajának hordozói most két hét óta itt-ott sereg­szemlét tartanak a polgárságon. Sereg­szemlét, hogy meglássák: van-e még olyan tábor, amelyre küzdelemben és polgári harcban számítani lehet. Van-e még erő és életkedv ebben a polgárságban, van-e még annyi vitalitás, hogy szervezetben hatalmas mozgató erővé váljon — ami megilleti. Seregszemlét tartanak, mert tar­tani kell. Tíz esztendő céltudatosan bénítő és dermesztő hatása után valóban kopog­tatni kell a polgári lakások ajtaján, hogy van-e még bent valaki, aki elindul a hívó szóra. Nos, aligha meglepetés nem érné a skalpvadászokat és maroknyi kíséretüket, ha látnák, miként rezdül végig a polgár­ságon a magáraeszmélés, milyen forró lel­kesedés, milyen izzó fanatizmus rs,"- ez éledő erély fogadja mindenütt azokat akik a közel jövő tuséiban maguk mellé akarják sorakoztatni s akik ma szemlét tartanak fölötte, a jobb holnap hadserege felett. És megint csak tanulság a skalpvadá­szoknak: a tömegek megérzik, hogy most velük és értük akarnak politikát csinálni és nem fölöttük és általuk. A tömegek megérzik, hogy ez nem csendes és szíves diplomáciai tárgyalások kis konyháján kifőzött kalácsosztogatás lesz az osztályos urak között; érzi, hogy azért hívják szer­vezetbe, azért hívják előre, azért hívják harcba, hogy végre magáért és magának küzdjön ki valamit. Oly impozáns a megmozdulás, hogy in­nen és túl senki sem hunyhatja be előtte a szemét. Íme: a kormánypárt különítmé­nyének sorai bomlani kezdenek az első trombitahangra. Aki jóhiszeműen, jelsza­vakban talán bízva és egyéb helyet nehe­zen lelve odacsatlakozott, nyíltan távozik a túlsó táborból és megy a zászló alá, amelyre a szabadelvűség van hímezve. Nem lehet kétséges, hogy az elsőket ti­zek s a tizeket ezrek fogják követni. Nem lehet kétséges, hogy az a tűz, amely ek­kora erővel jobban születésekor, feltart­­hatatlanul fog végigvágtatni a szikkadt, szárazra úszott, kegyetlenül esztendő óta meg nem öntözött mezőkön. Nem lehet kétséges, hogyha van még élniakarás és reménység a polgárságban, meg fogja érezni, hogy a legutolsó per­cekhez közeledik. Hogy nincs többé szem­pont és nincs többé megalkuvás, mely visszatarthatná, nincs többé meghátrálás, mely előnyét szolgálhatná. Csak egy lehe­tősége, de egyben egy kötelessége is van: kiverekedni a maga jogát, kiverekedni ön­állóságát, nagykorúságát, akaratát. A Spanyolországból érkező jelentések meg­erősítik az Esti Kurír­nak azokat a már hetek­kel ezelőtt közölt (')fésüléseit, hogy a diktatúra bukásakor a spanyol társa­dalom lelkiállapota már annyira felzak­latott volt és az elkeseredés olyan fokra hágott, hogy a direktórium uralmának sima likvidálását és az alkotmányos monarchia kereteinek visszaállítását csak a legnagyobb nehézségek árán lehet — ha ugyan egyáltalában lehet — biztosí­tani. Az országban egyre viharosabb tüntetések köz­ben követelik, különösen a diákok és a munká­sok a köztársaság kikiáltását. Alfonz király el­len mérgesíti a hangulatot az, hogy az uralko­dóban Primo de Rivera szövetségesét látják, bár az utóbbi időben a király már több izben foglalt állást diktátorának intézkedéseivel szemben és például a tüzértisztek zendülésének hátterében, hírek szerint, a király támogatása állt. A spanyolországi helyzetről most is meg­lehetősen különböző jelentések érkeznek. Egye­sek szerint Sanchez Guerra, ki ezelőtt az alkot­mányos királyság, a konzervatív liberalizmus híve volt, a történtek következtében megváltoz­tatta álláspontját és a király lemondását köve­teli, a francia hivatalos távirati iroda jelentése szerint viszont sajnálkozásának ad kifejezést amiatt, hogy a diktatúra excesszusainak követ­keztében a királyság presztízse megfogyatko­zott. Mint azonban az olvasó láthatja, ez a táv­irat is meglehetősen óvatos fogal­mazása és eszerint sem kel Sanchez Guerra a királyság pártjára, csak az uralkodó helyett az udvaroncokra, a tanácsadókra hárítja a bekövetkezett katasztrófáért a felelősséget. A tagadhatatlanul forradalmi jellegű zavargá­sokról itt egymás mellett közöljük a különböző jelentéseket: A pezeta árfolyamzuhanása Zürich, február 28. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A spanyolországi események a pezeta ár­folyamának nemzetközi értékelését is nagy­mértékben befolyásolják. Az utóbbi napok­ban a spanyol valuta nagymértékű visszaesést tüntetett fel és pénteken délelőtt újabb mélypontra zu­hant vissza. Míg az év elején még 77 körül jegyezték Zürichben a madridi kifizetést, pénteken dél­ben már 63,20-ra esett vissza az ára. A dik­tatúra bukásakor, január 28-án 70 körül állott a pezeta jegyzése. Február első napjai­ban átmeneti javulás mutatkozott a spanyol kifizetés értékelésében, néhány nap óta azon­ban megállás nélkül morzsolódott le az ára, míg azután pénteken eddig még nem lá­tott alacsony jegyzést ért el. x ss xc ís nn: x; x\ xc \\ íx xx nsírssRijts* FORRADALMI JELLEGŰ ZAVARGÁSOK ÉS DEMONSTRÁCIÓK SPANYOLORSZÁGBAN Sanchez Guerra előadása után a diákság a teherautón járta be Madrid utcáit és viharos tüntetések közben követelte Alfonz király lemondását •vi/l/i/vt* Az ellenzék vezérének beszédét a király és a kormány tagjai is rádión hallgatták Véres zavargások az ország különböző részeiben — A pezeta árfolyamának hanyatlása — Sanchez Guerra a bűnösök felelősségre vonását követeli Viharos tüntetés Madrid utcáin a király ellen Madrid, február 28. (Az Esti Kurír tudóstójának távirata.) A főváros hangulata határozottan a király ellen fordult. Sanchez Guerra csütörtöki beszéde még jobban felizgatta a közvéleményt, s a volt miniszterelnök előadásának hatása­ alatt a spanyol főváros utcáin egész éjszaka tün­tettek a király ellen. A Zarzuela-színház, ahol Sanchez Guerra beszélt, egész idő alatt ostrom alatt ál­lott. A kinnrekedt tömeg mindenáron be akart jutni a nézőtérre, hogy hallgassa az­ ellenzék vezérét. Sanchez Guerra beszédét különben a minisz­terelnökségen és a királyi palotában is hall­gatták A mikrofon telefonvezetékkel össze volt kapcsolva a miniszterelnökség és a ki­rályi palota vonalával s egy ideig állítólag maga Alfonz király is hallgatta telefonon a beszédet. A Zarzuela-szinházból kiáramló tömeg, amelyhez a színház előtt várakozó többezer ember is csatlakozott, a késő éjszakai órák­ban nagy felvonulást rendezett a főváros ut­cáin. Közel négyezer főnyi tömeg vonult fel vörös zászlókkal a Gran Vián. A diákság szónokai állandóan tüzelték a tömeget s szü­net nélkül hallatszott: «Éljen a köztársaság! Vesszen Alfonz királyi» Az arisztokrata kaszinó előtt véres vereke­désre került a sor. Több fiatal arisztokrata a­ tüntetések zajára kiállott a kapu elé és becs­mérlő kijelentésekkel illette a tömeget. A diákok megtámadták az arisztokratá­kat és többeket közülük véresre vertek. Ekkor már a rendőrség is beavatkozott, lefog­lalta a vörös zászlókat és több tüntetőt letar­tóztatott. A tömeg azonban ekkor sem oszlott szét, mire a rendőrfőnökség több század lo­vasrendőrséget vezényelt ki a Gran Viára. Mi­dőn a tüntetők látták, hogy a lovasrendőrök attakjával szemben nem tudnak védekezni, valamilyen úton-módon 12 nagy teherautót szereztek, s ezeken folytatták a tüntetést. A teherautomobilok össze-vissza száguldottak

Next