Esti Kurir, 1930. április (8. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

2. ol » G­losszák ! ElégE­lég volt már Watzi báróból és Miki gróf­ból. Elég volt már ebből az egész ka­varodásból. Addig, amig az ügy mint a mai időkre annyira jellemző bűnper jelentkezett, foglalkozott vele a sajtó, foglalkoztunk mi is. De most már igazán elég. A dolog kezd olyan mederbe csapni, amelynek lassú sodrá­hoz sem időnk, sem idegünk, sem érdeklő­désünk. Hogy megházasod­ik-e az egyik úr és kit vesz el, vagy a másik fentartja-e gyengéd kapcsolatait a művésznővel, vagy kevésbé művésznővel, aligha olyan téma, amely a magyar társadalom széles rétegeit nagyon mélyen, lélekbemarkolóan foglalkoztatná. Bizonyára mind nagyon kedves dolgok ezek. És egy könnyed vagy snájdig beszély számára is lehetne belőlük anyagot meríteni. De életünk ma egy tragikus dráma formájá­ban mutatkozik és nagyon messze esik azok­tól a kellemes és pikáns műfajoktól, amelyek az irodalomban és az életben is rokonai ennek a Watzi-történetnek. Elég volt. Az urak házasodjanak vagy ne házasodjanak. Vegyék el a művésznőt vagy a kevésbé művésznőt, esetleg váljanak is el. De mindez maradjon immár és ezentúl magán­ügyük. Mi nem tudunk vele foglalkozni. A mi sze­münk ott függ a békési kubikosok rettene­tes nyomorán, elgyötört arcán, amelyre ször­nyű bizonytalansággal van ráírva a kérdés: mit esznek holnap?* VárjákK­ellemetlen perceket szerzett a kormány­­párti képviselő uraknak a kisgazda­­gyűlés. Megértjük. Mert ezúttal hiába vették elő az injekciós tűt és hiába próbálták régi híveikbe a kormány iránti rajongás s a birka­türelem megnyugtató csillapítószereit be­fecskendezni, a hangulat olyan viharos volt és maradt, hogy a képviselő urak alighanem bizonytalan érzéssel távoztak a gyűlésről. Mint ma halljuk, nem is hajlandók a gyű­lés kívánságait a kormány elé terjeszteni. Miért? Azért, mert a gyűlés főkívánsága a titkos választójog volt és a képviselő urak a titkos választójog iniciatíváját a kormánytól várják. Milyen bizalom, milyen megingathatatlan hit? Mióta várják ezt már a képviselő urak! Hitüknek és bizalmuknak gyökérszálai egy év­tizedre nyúlnak vissza. Akkor is, azóta is minden alkalommal a titkos választójog hívei­nek vallották magukat, de a kezdeményezést azóta folyton a kormánytól várják, nem hal­ványuló reménységgel. Noha az eredmények nem sokat mutatnak. A kormány ma éppen olyan távol áll a titkos választójogtól, mint eddig és éppen olyan kevés kedvet mutat arra, hogy azt a bizonyos ágat maga alatt el­­fűrészelje. A képviselő urak a választóikkal szemben éppen olyan hívek maradtak a titkos válasz­tójoghoz, mint voltak eddig és alighanem azért nem lépnek ezzel a követeléssel a kor­mány elé, mert ezentúl is olyan eredményes munkát akarnak az ügy érdekében kifejteni, mint a múltban tették. Hogy a közvélemény mennyire felismerte már a helyzetét és milyen rokonszenvvel ki­­séri munkájukat, azt tapasztalhatták a vasár­napi kisgazdagyűlésen De ők várnak. Rendületlenül. Az IsuKS _ hirdetéseinek csak ára kicsi, eredménye nagy t /eset IlDlik­h ^Cmninp minőségben ízlésben á­rban Csak Károly hik­uly­asarkanl Kedd, 1930 április 1 ^Ésiaküfí^ Eltűnt egy belvárosi női divatszalon próba­kisasszonya, de lehet, hogy megszöktették Cziczvarek Ferencné szombaton a buda­pesti főkapitányságon bejelentette, hogy tizennyolc éves leánya, Boriska, aki a­­Kristóf-tér 6. szám alatt lévő Szidi női ruhateremben próbakisasszony, eltűnt. Otthon azt mondta, hogy a szalonba megy­, de oda nem ment és életjelt sem adott magáról. Cziczvarekné annak a gyanújának adott ki­fejezést a rendőrségen, hogy leányát egy arisztokrata ismerőse szök­tette meg földbirtokára. A rendőrség megindította a vizsgálatot és megállapította, hogy Cziczvarek Boriska érte­sítette Steiner Elemér női szabót, hogy a maga elhatározásából utazik el. Schwarz Szidi, a szalon tulajdonosnője ezzel szemben előadta, hogy a nagyon szép fiatal leány nem jelentette be neki, hogy kilép állásából. Galli-Curci európai kirándulása saját beval­lása szerint 50 ezer dollár veszteséggel járt Newyork, március 31. Galli-Curci az Aquitania Cunard-óceánjárón nemrég férjével együtt Amerikába érkezett. A Newyork Times tudósítója beszélgetést folytatott a művésznővel, aki kijelentette, hogy nyári pihenése után ősszel Angliába uta­zik, ahol hangversenyeket fog adni. Ezután C­alli-Curci méltatlankodva emlékezett meg a sajtótámadásokról, amelyek őt Magyarország­ban, Ausztriában, Németországban és másutt is érték és hangoztatta, hogy csak az angol sajtó viselkedett lovagiasan vele szemben. Nem igaz, hogy a közönség kifütyült engem Budapesten — folytatta a művésznő, — a tenoristát fütyültek ki, aki a Traviatá­­ban partnerem volt; a második felvonástól kezdve új szereplővel kellett énekelnem. Két nap múlva a fu­galettó­ban léptem fel, a Sevillai borbély­ban azon­ban már nem akartam énekelni, mert köny­­nyebb gégehurutot kaptam. Felbontottam a szerződésemet és Bécsbe mentem, ahol né­hány nap múlva hangversenyen kellett volna fellépnem, az orvos azonban kétheti pihenőt rendelt. A lapok vastagbetűs címekben botránynak nevezték a fellépésem elmaradását és azt ír­ták, hogy a meghűlésem csak kifogás volt, hogy visszamehessek Amerikába, ahol több pénzt szerezhetek. Ezt az állítást még a pá­rizsi sajtó is átvette. Erre felbontottam egész hátralévő hangversenyszerződésemet, ami ötvenezer dollár veszteséggel járt és visszajöttem Amerikába. Az egész dolog­nak az a tanulsága, hogy Anglia kivételével Európa valamennyi népe gyűlöli és irigyli Amerikát és ezt az érzését minden alkalom­mal igyekszik kifejezésre juttatni. . leány szülei is. Csakhamar megtudták, hogy a szülők Kolozsváron élnek, magas, de nor­mális emberek. Hét testvére van Fekete Zsu­zsannának, akik ugyancsak normális ter­­metűek, csak Zsuzsika nőtt ilyen óriásra. Egy két méter méter magas leány további növését operációval akadályozzák meg a kolozsvári klinikán Kolozsvár, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Egy 29 esz­tendős leányt ápolnak néhány nap óta a ko­lozsvári egyetem klinikáján. Vakbéloperációt hajtottak végre a leányon,­ az operáció sike­rült és a beteg jobban van. Amióta azonban a leányt, Fekete Zsuzsannát, beszállították a klinikára, valóságos búcsújárás indult meg beteg­szobája felé. Az érdeklődőket nem az operáció, nem is valami orvosi csoda vonzza a kórterem felé, hanem a beteg személyének szól ez a rend­kívüli érdeklődés. Fekete Zsuzsanna ugyanis talán a leg­magasabb leány a világon, azok az óriások, akiket mutatványosbódék­ban mutogatnak, valósággal eltörpülnek mel­lette. Kétszáznyolc centiméter magas Fekete Zsuzsanna, de nemcsak a termete ilyen óriási, hanem a végtagjai is valóságos csodaszámba mennek. A napokban egy újság­írói expedíció látogatott el a klinikára Fe­kete Zsuzsannához. A kórteremben, ahol fekszik, rajta kívül még 40 beteg van, mégis mindjárt az ajtóban fel lehet ismerni, hol fekszik az óriás leány. Bágyadt tekintettel fogadja az újságírókat, akiknek az orvosok elmondják, hogy valóban a ritkaságok közé tartozik ez az óriási termetű lány. Kezei, lábai háromszor akkorák, mint egy normális emberé. Meg sem mozdul a felső testrésze, amint ke­zeivel az alsó ágy fát eléri. Az újságírók kérdéseire elmondja, hogy mindig egészséges volt, szülei mesélték neki, hogy már mint óriási gyermek jött a világra, két-három fejjel nagyobb volt már gyermek­korában is leánytársainál. Óriási termetének hátrányait gyerekkorában nem érezte, most azonban már kétségbe van esve, hogy még mindig egyre nő. — Istenem — mondotta a kétméteres Fe­kete Zsuzsanna a kórházi ágyon —, talán ki­találhatnának az orvos urak valamit, ami megállítaná növésemet. Az orvosok elmondják, hogy mihelyt a vak­bélgyulladásból felépül a leány, megkísérlik, hogy operatív úton akadályozzák meg növését, mert ha továbbra is ilyen abnormis méretek­ben folytatódik a növése, ■a szerencsétlen te­remtés el is pusztulhat. Bizonyos időn túl hypofizis-mirigye annyira megnőhet, — ma­gyarázzák az orvosok — hogy megbéníthatja egyes szervek működését. Fekete Zsuzsanna pedig tovább panaszko­dik: — Mindentől el vagyok zárva, ami örö­met ad az életben és ahová csaik megyek, úgy érzem, hogy vagy csodálkoznak, vagy kinevetnek az emberek ... Az orvosok elmondják még, hogy Fekete Zsuzsanna vakbele, amelyet az operációval el­távolítottak, ugyancsak valóságos orvosi ku­riózum, mert háromszor nagyobb a normális vakbélnél. Az orvosokat érdekelték a 208 centiméteres Esténként a kolozsvári 81 Malász Lajcsi énekes prímás a Bizáncban______ MacDonald a flottamegegyezés meghiúsulásáról London, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A londoni flottakonferencia a week-end alatt ismét teljesen megfeneklett. Jellemző a hely­zet súlyos voltára, hogy MacDonald, aki va­sárnap Grandi olasz külügyminiszterrel tár­gyalt chequersi villájában, vasárnap este váratlanul értekezletre hívta össze az angol delegáció tagjait. A többórás tanácskozás után közölték a sajtó képviselőivel, hogy a szakértői bizottságnak nem sikerült új formulát találnia, amely a népszövetségi alapszabályok keretén belül újabb garanciát nyújthatna egyes államok biztonságát illetően. Miután Franciaország ragaszkodott a középten­geri paktum révén nyújtandó biztonságá­hoz, Anglia pedig nem vállalhatott újabb kötelezettségeket, a megegyezés ismét meghiúsult. MacDonald miniszterelnök a tanácskozás végeztével a leghatározottabban kijelentette az újságírók­nak, hogy Anglia semmi körülmények között sem vállalhat olyan garanciákat, amelyek adott esetben arra kényszerítenek, hogy más államok érdekében katonai rendszabályokat alkalmazzon. A modern tánc a modern lélek tükre — mondja Senta Mária, aki Budapestre érkezett Egyedül ül a félfülkében. Angol misszhez ha­­sonlít. Az­­Eszti* Kurir-t ismeri. A Balatonon, amikor professzor atyját odakísérte a halbiológiai kínálá­saihoz, egy urileánnyal ismerkedett meg, akit Esztinek hívtak és­ aki jobban futott, mint ő — pe­dig ez nehéz —és akit «Kurír»-nak nevezett el ezért, Pestnek rajongója. A modern kultúrának és művészeteknek olyat­ városa, mint amilyen a múltban Firenze, Nü­rnberg, Németalföld ősi vá­rosai voltak — mondja Senta Mária, a világhírű táncosnő. — A modern tánc — beszél, — nemcsak moz­dulat és ritmus, hanem a modern lélek tükre kell hogy legyen. A mai tánc az elvont fogalmakat is meg kell hogy érzékítse. Pest tudom, hogy sze­retni fogja azokat a darabokat, amelyeket a Vi­gadóban elsején este bemutatok. A színészet halá­rán "áll már az, amit én -Aggodalom», «A Mater Dolorosa előtte, -Alarm*, -Egy bűnesett és ifjú.Ú t­­bevallás a templomban A címek alatt a világváro­sok előtt eltáncolok és némelynek hirnevem növe­kedését köszönhetem. Gyanús neszre figyelek. Feleltünk a csomaghá­lóban valami mozog. Egy gyönyörű faketrecből, amelyet a felsőbajor havasokban faragtak, egy mókus okos szeme néz felénk. — A mozgás királya — mondja Senta Mária. —* Egyébként az anyja magyar mókus. Csak az apja bajor, az anyja a Balaton ősi tölgyeiben szüle­tett. Budapesten vagyunk. Senta Máriát nagy társa­ság emeli le a kocsiból. Elsüllyedt egy kirándulóhajó a washingtoni partvidéken Newyork, március 31. Vancouver közelében, Washington állam partvidékén vasárnap délután súlyos hajószerencsétlenség történt. A Shwan kirándulóhajó összeütközött egy parti­ gőzössel. A Shwan zátonyra futott és elsüllyedt. Egy utasa a tengerbe veszett, tizenketten súlyo­san megsebesültek. Négy utas eltűnt, de azt hi­szik, hogy sikerült partra úszniuk. — Helyreigazító nyilatkozat. Az Esti Kurír c. lap 1930. évi március hó 25-én megjelent 69. számában „Egán nyugalmazott főispán veszélyes kalandja a családi erdőben“ című cikknek személyemmel kapcsolatos részében nem fedi a tényeket, miszerint én bármely birtokot ezidőszerint kezelnék, miként a múlt­ban sem kezeltem, következéskép a kérdéses cikk olvasása közben ahhoz fűzhető egyéb kombinációk önmaguktól elesnek. Szombat­hely, 1930. évi március hó 27. napján. Hor­váth Kálmán alispán.

Next