Esti Kurir, 1930. május (8. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCA 117.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁK , TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268- 28 RIÁBAN 1.50 KM., JUGOSZLÁVIÁBAN 20* DINÁR. INC ANIMTV KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241 K. I. EM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEIT %E. IUM. TELEFONSZÁMOK: 122 — 88 és 254 -0 Sork ÉVFOLYAM, BUDAPEST, 1930 MÁJUS 1 CSÜTÖRTÖK 98. SZÁM nem mac Felmentették a Rombach utcai gyilkosság vádlottjait ŐSZINTE VALLOMÁS Őszintén megvallva: nem sokat vártunk, nem is várhattunk már a fővárosi törvényjavaslat felsőházi tárgyalásától. A főváros autonómiájára, a főváros polgárainak szabad akaratnyilvánítására és önkormányzati jogára már az alsóházban rátették a koporsófedelet. Aki politikai viszonyainkat ismeri, nem is remélhette, hogy a kormány elgondolása a második fórum előtt majd több akadályba ütközik, mint az elsőnél. Nem vártunk hát meglepetést. Nem is kaptunk. De kaptunk helyette mást. Kaptunk a belügyminisztertől olyan őszinte vallomást, amilyenhez régen nem vagyunk már hozzászokva, kaptunk olyan nyílt beismerést, amely most már hivatalos helyről és hivatalos formában is lebontja azokat az utolsó kulisszákat, amelyek egy látszólagos autonómia romhalmazáról akarták felfogni a pillantást. Mert megmagyarázta tegnap Scitovszky Béla belügyminiszter, hogy mi volt a törvényjavaslat megalkotásánál a „vezérlő gondolat". „A vezérlő gondolat a nemzeti gondolat megőrzése és a polgári társadalom hegemóniájának biztosítása volt", így mondotta szóról szóra Scitovszky belügyminiszter és nem kell hozzá nagy tudomány, hogy ezek között a sorok között az ember egy őszinte vallomás éles meghatározását olvassa ki. Mert nem kétséges ezek után, hogy a törvény megalkotásánál volt vezérlő gondolat, egyetlen vezérlő gondolat — a hegemónia biztosítása. Hogy Scitovszky belügyminiszter úr szépen fejezi ki magátés a frázisnak is ezerszer elcsépelt „nemzeti gondolatot" és „polgári társadalmat" említi, az aligha fog valakit is megtéveszteni. A nemzeti gondolatnak, mint jelszónak vajmi kevés érccsengése van ma már a rendszer ajkán, mely kisajátította magának minden üres bombasztja számára, de magát a nemzetet világ csúfjára meri állítani, éretlennek bélyegezve minden egyszerű és természetes polgári joga, minden politikai nagykorúságra, mely a magyarnál képességben, értelmességben, érettségben mélyen alatta álló népeknek régen megszerzett és el nem vitatható tulajdona. S várjon több hitele van-e annak, ha a rendszer urai a „polgári társadalom" hegemóniájáról szólnak? Holott ők tették meg a polgársággal azt, hogy meghagyták éretlenség jogcímén a nyílt választójog pellengérjén, mikor az ipari munkásság nyomására és rezervoárjaiban megadták a titkosságot? Nem, nem ebben rejlett a belügyminiszter őszintesége. E két jelszó mögött őszinte vallomás csak az volt, hogy a törvényalkotás hegemóniát teremtett, hegemóniát teremtett annak a csoportnak számára, mely monopolizálni szeretné a nemzeti jelzőt és a polgári társadalom képviseletét magának. Ez a csoport: a kormány híveinek, különítményeinek és alakulatainak csoportja. A városházán: a Kozma—Wolff-együttes. Mi kezdettől fogva állítottuk, hogy a kormánynak ezzel a tövényjavaslattal nem is volt egyéb célja, mint hatalmi gerendákkal alátámasztani azt az erőszakos alkotmányt, amely őt és híveit fentartja s amelynek cölöpeit a népszerűtlenség haragosan tajtékozó hullámai veszedelmesen ingatják. Mi kezdettől fogva mondottuk, hogy ennél brutálisabb, meztelenebbül erőszakos javaslattal még ritkán lépett kormány a magyar törvényhozás elé. Mi kezdettől fogva megmondottuk, hogy ezzel a javaslattal beleverik az utolsó koporsószeget is a főváros polgárságának önrendelkezési jogába. Ők vitatták, cáfolták, tagadták. Nos, most a belügyminiszter vallomásában megkaphatják cáfolatukra is a választ. • Egy pillanatig sem volt szó e törvényjavaslat megalkotásánál arról, hogy miként lehet a polgárság önrendelkezési jogát kiépíteni és körülbástyázni. Arról az egyetlen vezérlő gondolatról tanácskoztak csupán: hogyan biztosítsák hegemóniájukat, a Kozma—Wolff-csoport örök és megingathatalan uralmát, amely akkor sem változna, ha nem polgárinak és nemzetinek mondanák most, hanem kereszténynek és keresztyénnek, vagy akárminek. Sikerült is nekik. Megcsinálták. Budapest polgársága most végre elolvashatja a belügyminiszter vallomásából, hogy hiába szavaz akárhová, hiába küld ellenzéket a maga részéről a városházára, a Vezérlő Gondolat gondoskodott a hegemóniáról, amely mögül, bármi jelzővel maszkírozzák is — kimosolyog Wolff Károly és Kozma Jenő arca. A belügyminiszter nyilatkozata igazán összhangban van magával a javaslattal. Amilyen brutális a javaslat, olyan cinikus a belügyminiszter beismerése. MEGÉLÉNKÜLT A PARLAMENTBEN A KÖLTSÉGVETÉS VITÁ.• A francia forradalom megismétlődését látom s ha a kormány tovább halad útján, minden felelősséget a kormányra hárítok — mondta ma Gaal Gaszton Meg kell szabadítani az adóterhektől a mezőgazdaságot — Követelem, hogy a miniszter úr indítsa meg a vizsgálatot, kik kötötték az IBUSz-szerződést s ezek vegyék el méltó büntetésüket . A kormány közgazdasági politikájában nemcsak helytelen úton jár, de ebben a hibájában megátalkodott is Puky Endre elnök 10 órakor nyitja meg a képviselőház ülését. Az elnöki beterjesztések után Wekerle Sándor pénzügyminiszter beterjeszti az egyes törvényhatósági joggal felruházott és az egyes megyei városok részére engedélyezett rendkívüli házadómentességről szóló jelentést. Ringer Aladár, a költségvetési vita mai első szónoka azt fejtegeti, hogy, ha a pénzintézetek titkos tartalékait csak egy százalékkal megadóztatnák, ez hárommillió aranykorona évi adót jelentene. Határozati javaslatában kéri a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok titkos tartalékainak megadóztatását, valamint 500.000 pengőnek a községek vízellátására való fordítását. A költségvetést elfogadjaról, a hivatalos ankétdíjakról, a kiszállási költségekről, a napidíjakról, autóköltségekről, anyagbeszerzésekről, hogy a Háznak módja legyen a dologi kiadások fölött is kritikát gyakorolni. Kéri továbbá, hogy a kormány évről évre a költségvetésben név szerinti kimutatást adjon arra, hogy az államvasutak és a posta milyen alakulatoknak milyen refakciókat adnak és milyen összeget tesznek ki ezek. Utasítsa továbbá a Ház a kormányt annak kimutatására, hogy milyen alakulatokkal és milyen tárgyban van az államnak szerződése és milyen összegekre rúg az államnak ezekből származó jövedelme; tárcánkint mutassa ki a kormány, hány úgynevezett tisztviselői jóléti intézményt tart fenn, mi ezeknek az évi költsége és honnan veszi a kormány a dotációkat. Kéri végül, hogy a kormány minden évben részletes kimutatást adjon név szerinti felsorolással, hogy hány aktív és nyugdíjas tisztviselő, hány vállalatban foglal helyet a kormány megbízásából, vagy a kormány engedélyével. Gaal Gaszton a költségvetésről Gaal Gaszton áll fel ezután általános érdeklődés közben szólásra. Azzal kezdi beszédét, hogy a jelenlegi házszabályok miatt a költségvetést magát nem bírálja, miután Apponyi Albert gróf is kénytelen volt elállani egyizben szólásjogától, kijelentvén, hogy egy óra alatt nem képes elmondani véleményét. Nem tartom magamhoz és az ügy komolyságához méltónak, hogy okfejtésem kettős közepén a házszabályok belém fojtsák a szót. Mindenekelőtt figyelmébe ajánlom a kormánynak a régi és új nyugdíjasok között való borzalmas igazságtalanságokat. Az új tisztviselői kar, amely sokkal könnyebben emelkedett a hivatali ranglétrán, előnyben van a régi nyugdíjasokkal szemben. Öreg tábornokok, akik végigszolgálták a háborút is, kevesebb nyugdíjat kapnak, mint a fiatalok. Ugyanez a helyzet a civil nyugdíjasokra nézve is. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) — Segíteni kell a falusi lelkészek és tanítók megélhetésén is. A 25—30 hold föld jövedelméből, amelyből a parasztok sem tudnak megélni, a lelkészek, tanítók nyomorognak. Felhívja a pénzügyminiszter figyelmét a postatisztviselők státuszánál mutatkozó igazságtalanságokra, amelyeket a hat és félmillió pengős üzemi pótlékból, 150.000 pengős túlkiadással megfelelően rendezni lehet. Ezután beterjeszti határozati javaslatait, amelyekben kéri: utasítsa a Ház a kormányt, hogy az ezután benyújtandó költségvetésekben minden minisztérium külön-külön részletes kimutatást adjon az úgynevezett dologi kiadásokról, tehát a bel- és külföldi kiküldetések költségei. Koldusország tisztviselőkara és háztartása alkalmazkodjék a viszonyokhoz A határozati javaslatok beterjesztése után a költségvetés csökkentésével foglalkozik. — Nem tanácsot akarok adni a pénzügyminiszter úrnak — mondja —, bár Bethlen István gróf felkérése erre is feljogosítana, de sokkal hatályosabb módját javasolom a költségvetés leszorításának. Javasolom elsősorban a hatásköröknek a restringálását. Tisztára abszurdumnak tartom azt, hogy a kormány ma már minden klozetüggyel foglalkozik. (Derültség és helyeslés a baloldalon és a középen.) — Ezeket a klozetügyeket dobják ki a