Esti Kurir, 1930. május (8. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ; EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZ E R K E S Z T Ő S É G: V., VADÁSZ-UTCA 11 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ- , TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268- 28 KIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 2V* DINÁR. II IC AüíM "V KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 241b. I. EM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI * % -E. iU M. T E L E F O N S Z Á M O K: 12 2 — 8 8 é s 2 5 4 - 0 S Vili ÉVFOLYAM. BUDAPES 1, 1930 MÁJUS 1 CSÜTÖRTÖK 98. SZÁM nőm mac Felmentették a Rombach-utcaí gyilkosság vádlottjait ŐSZINTE VALLOMÁS bán megkaphatják cáfolatukra is a vá­laszt. • Őszintén megvallva: nem sokat vártunk, nem is várhattunk már a fővárosi törvény- javaslat felsőházi tárgyalásától. A főváros autonómiájára, a főváros polgárainak sza­bad akaratnyilvánítására és önkormány­zati jogára már az alsóházban rátették a koporsófedelet. Aki politikai viszonyainkat ismeri, nem is remélhette, hogy a kor­mány elgondolása a második fórum előtt majd több akadályba ütközik, mint az el­sőnél. Nem vártunk hát meglepetést. Nem is kaptunk. De kaptunk helyette mást. Kap­tunk a belügyminisztertől olyan őszinte vallomást, amilyenhez régen nem va­gyunk már hozzászokva, kaptunk olyan nyílt beismerést, amely most már hivata­los helyről és hivatalos formában is le­bontja azokat az utolsó kulisszákat, ame­lyek egy látszólagos autonómia romhal­mazáról akarták felfogni a pillantást. Mert megmagyarázta tegnap Scitovszky Béla belügyminiszter, hogy mi volt a tör- ,vényjavaslat megalkotásánál a „vezérlő gondolat". „A vezérlő gondolat a nemzeti gondolat megőrzése és a polgári társada­lom hegemóniájának biztosítása volt". így mondotta szóról szóra Scitovszky belügy­miniszter és nem kell hozzá nagy tudo­mány, hogy ezek között a sorok között az ember egy őszinte vallomás éles meghatá­rozását olvassa ki. Mert nem kétséges ezek után, hogy a törvény megalkotásánál volt vezérlő gon­dolat, egyetlen vezérlő gondolat — a he­gemónia biztosítása. Hogy Scitovszky belügyminiszter ur szépen fejezi ki magát |és a frázisnak is ezerszer elcsépelt „nem­zeti gondolatot" és „polgári társadalmat"' említi, az aligha fog valakit is megtévesz­teni. A nemzeti gondolatnak, mint jelszó­nak vajmi kevés érccsengése van ma már a rendszer ajkán, mely kisajátította ma­gának minden üres bombasztja számára, de magát a nemzetet világ csúfjára meri állítani: éretlennek bélyegezve minden egyszerű és természetes polgári joga, minden politikai nagykorúságra, mely a magyarnál képességben, értelmességben, érettségben mélyen alatta álló népeknek régen megszerzett és el nem vitatható tu­lajdona. S vájjon több hitele van-e annak, ha a rendszer urai a „polgári társada­lom" hegemóniájáról szólnak? Holott ők tették meg a polgársággal azt, hogy meg­hagyták éretlenség jogcímén a nyilt vá­lasztójog pellengérjén, mikor az ipari munkásság nyomására és rezervoárjaiban megadták a titkosságot? Nem, nem ebben rejlett a belügymi­niszter őszintesége. E két jelszó mögött őszinte vallomás csak az volt, hogy a tör­vényalkotás hegemóniát teremtett, hege­móniát teremtett annak a csoportnak szá­mára, mely monopolizálni szeretné a nemzeti jelzőt és a polgári társadalom képviseletét magának. Ez a csoport: a kormány híveinek, különítményeinek és alakulatainak csoportja. A városházán: a Kozma—Wolff-együttes. Mi kezdettől fogva állítottuk, hogy a kormánynak ez­zel a tövényjavaslattal nem is volt egyéb célja, mint hatalmi gerendákkal alátá­masztani azt az erőszakos alkotmányt, amely őt és híveit fentartja s amelynek 1 cölöpéit a népszerűtlenség haragosan taj- tékozó hullámai veszedelmesen ingatják. Mi kezdettől fogva mondottuk, hogy en­nél brutálisabb, meztelenebbül erőszakos javaslattal még ritkán lépett kormány a magyar törvényhozás elé. Mi kezdettől fogva megmondottuk, hogy ezzel a javas­lattal beleverik az utolsó koporsószeget is a főváros polgárságának önrendelkezési jogába. Ők vitatták, cáfolták, tagadták. Nos: most a belügyminiszter vallomásá­Egy pillanatig sem volt szó e törvényja­vaslat megalkotásánál arról, hogy miként lehet a polgárság önrendelkezési jogát ki­építeni és körülbástyázni. Arról az egyet­len vezérlő gondolatról tanácskoztak csu­pán: hogyan biztosítsák hegemóniájukat, a Kozma—Wolff-csoport örök és megin- gathatalan uralmát, amely akkor sem vál­tozna, ha nem polgárinak és nemzetinek mondanák most, hanem kereszténynek és keresztyénnek, vagy akárminek. A határozati javaslatok beterjesztése után a költségvetés csökkentésével foglalkozik. — Nem tanácsot akarok adni a pénzügy- miniszter urnák — mondja —, bár Bethlen István gróf felkérése erre is feljogosítana, de sokkal hatályosabb módját javasolom a költségvetés leszorításának. Sikerült is nekik. Megcsinálták. Buda­pest polgársága most végre elolvashatja a belügyminiszter vallomásából, hogy hiába szavaz akárhová, hiába küld ellenzéket a maga részéről a városházára: a Vezérlő Gondolat gondoskodott a hegemóniáról, amely mögül, bármi jelzővel maszkíroz­zák is — kimosolyog Wolff Károly és Kozma Jenő arca. A belügyminiszter nyilatkozata igazán összhangban van magával a javaslattal. Amilyen brutális a javaslat, olyan cinikus a belügyminiszter beismerése. röl, a hivatalos ankétdijakról, a kiszállási költségekről, a napidijakról, aulóköltségckről, anyagbeszerzésekről, hogy a Háznak módja legyen a dologi kiadások fölött is kritikát gyakorolni. Kéri továbbá, hogy a kormány évről évre a költségvetésben névszerinti kimutatást adjon arra, hogy az államvasutak és a posta milyen alaku­latoknak milyen refakciókat adnak és mi­lyen összeget tesznek ki ezek. Utasítsa továbbá a Ház a kormányt annak ki­mutatására, hogy milyen alakulatokkal és mi­lyen tárgyban van az államnak szerződése és milyen összegekre rúg az államnak ezekből származó jövedelme; tárcánkint mutassa ki a kormány, hány úgynevezett tisztviselői jóléti intézményt tart fenn. mi ezeknek az évi költ­sége és honnan veszi a kormány a dotációkat. Kéri végül, hogy a kormány minden évben részletes kimutatást adjon névszerinti felsoro­lással, hogy hány aktív és nyugdíjas tisztviselő, hány vállalatban foglal helyet a kormány meg­bízásából, vagy a kormány engedélyével. Javasolom elsősorban a hatásköröknek a restringálását. Tisztára abszurdumnak tartom azt, hogy a kormány ma már minden klozetüggyel fog­lalkozik. (Derültség és helyeslés a baloldalon és a középen.) — Ezeket a klozetiigyekeí dobják ki a MEGÉLÉNKÜLT A PARLAMENTBEN A KÖLTSÉGVETÉS V1TÁ.-•i A francia forradalom megismétlődé­sét látom s ka a kormány tovább kalad útján, minden felelősséget a kormányra hárítok — mondta ma Gaal Gaszton Meg kell szabadítani az adóterhektől a mezőgazdaságot — Követelem, hogy a miniszter ur indítsa meg a vizsgálatot, kik kötötték az IBUSz-szerződést s ezek vegyék el méltó büntetésüket — A kormány közgazdasági politikájában nemcsak helytelen utón jár, de ebben a hibájában megátalkodott is Puky Endre elnök 10 órakor nyitja meg a képviselőház ülését. Az elnöki beterjesztések után Wckcrle Sándor pénzügyminiszter beter­jeszti az egyes törvényhatósági joggal felruhá­zott és az egyes megyei városok részére enge­délyezett rendkívüli házadómentességről szóló jelentést. Kiiiger Aladár, a költségvetési vita mai első szónoka azt fejtegeti, hogy, ha a pénzintézetek Gaal Gaszton a költségvetésről Gaal Gaszton áll fel ezután általános érdek­lődés közben szólásra. Azzal kezdi beszédét, hogy a jelenlegi házszabályok miatt a költség- vetést magát nem bírálja, miután Apponyi Al­bert gróf is kénytelen volt elállani egyizben szólásjogától, kijelentvén, hogy egy óra alatt nem képes elmondani véle­ményét. Nem tartom magamhoz és az ügy komolyságá­hoz méltónak, hogy okfejtésem kettős közepén a házszabályok belémfojtsák a szót. Mindenek­előtt figyelmébe ajánlom a kormánynak a régi és uj nyugdíjasok között való borzalmas igazságtalanságokat. Az uj tjsztvi.se: íi kar, amely sokkal könnyebben emelkedett a hiva­tali ranglétrán, előnyben van a régi nyugdíja­sokkal szemben. Öreg tábornokok, akik végig­szolgálták a háborút is, kevesebb nyugdijat kapnak, mint a fiatalok. Ugyanez a helyzet a civil nyugdíjasokra nézve is. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) — Segíteni kell a falusi lelkészek és tanítók megélhetésén is. A 25—30 hold föld jövedel­méből, amelyből a parasztok sem tudnak meg­elm, a lelkészek, tanítók nyomorognak. Fel­hívja a pénzügyminiszter figyelmét a posla­titkos tartalékait csak egy százalékkal meg­adóztatnák, ez hárommillió aranykorona évi adót jelentene. Határozati javaslatában kéri a nyilvános számadásra kötelezett válla­latok titkos tartalékainak megadóztatását, valamint 500.000 pengőnek a községek vízel­látására való fordítását. A költségvetést el­fogadja. tisztviselők státuszánál mutatkozó igazságta­lanságokra, amelyeket a hat és félmillió pen­gős üzemi pótlékból, 150.000 pengős tulkiadás- sal megfelelően rendezni lehet. Ezután beterjeszti határozati javaslatait, amelyekben kéri: utasítsa a Ház a kormányt, hogy az ezután benyújtandó költségvetésekben minden minisztérium külön-külön részle­tes kimutatást adjon az ugynevezett do­logi kiadásokról, tehát a bel- és külföldi kiküldetések köttsegei­Koldusország tisztviselőkara és háztartása alkalmazkodjék a viszonyokhoz

Next

/
Thumbnails
Contents