Esti Kurir, 1930. június (8. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
2. oldal Czinóber környezetéből, barátainak társaságából kiválasztani azt, akire pontosan ráillik a revolveres bankrabló személyleírása. Még tegnap éjjel a főkapitányság központi ügyeletén Drexler detektívfőfelügyelő bejelentést kapott arról, hogy a tettes nyilván nem lehet más, mint az a fiatalember, aki Czinóber József lakásának közvetlen közelében lakik, régi jó barátja, sőt ekkori iskolatársa. Ekkor úgy határoztak, hogy a nyomozást nem reggel folytatják, hanem még éjszaka indulnak el új nyomokon, amelynek igen szép reményekkel kecsegtettek arra nézve, hogy a tettest még éjszaka el tudják fogni. A központi ügyelet vezetője a rendőrség bűnügyi osztályának vezetőjétől, Dorning Henriktől utasítást kapott, hogy minden nyomot még az éjjel tovább kell követni. Utasítást kapott Drexler detektívfelügyelő, valamint a csoportjában szolgálatot teljesítő Bardócz Lipót detektív, aki sok sikeres nyomozásáról ismeretes a főkapitányságon, hogy menjenek ki Czinóber József lakására és állapítsák meg, ha lehet, még az éjszaka folyamán, hogy hol és merre lakik az a barátja, akiijel az utóbbi időben nagyon gyakran látták együtt izgatottan tárgyalva. A detektívtestület két ismert tagja csakhamar megállapította, hogy a Remete-utca 5. számú házban lakó Czibóber szomszédságában, a Remete-utca 3. számú ház földszintjén lakik egy Kovács János nevű vasúti munkás. Kovácsék egy szoba konyhás lakásban laknak és szűkös anyagi viszonyok között élnek. Kovácsnak három gyermeke van, az egyik egy huszonegyéves fiú, ifjabb Kovács János, aki éppen Czinóberrel egyidős. Ifj. Kovács János tényleg iskolatársa volt Czinóbernek, de aztán kimaradt, asztalossegéddé lett, azonban azóta is nagyon gyakran volt együtt Czinóberrel. A detektívek pontos személyleírást szereztek róla. Megtudtuk, hogy hanyagul öltözködik, tegnap reggel szürke világos kabát, fekete félcipő és kékruha volt rajta. Már egy év óta állás és fogadkozás nélkül él és alkalmi munkával keresi meg kenyerét. Megtudták, hogy későn érkezett haza az éjszaka, közben délután csomagot vitt haza, mert új ruhákat vásárolt.* Álmából riasztják fel a megtalált bankrablót A detektívek rajtaütésszerűen behatoltak a földszinten levő kis lakásba. Tudták, hogy a vakmerő bankrabló revolvert tart magánál, ezért egy tolvajkulcssal a házmester és egyéb házbeli tanuk jelenlétében kinyitották a földszinti lakás ajtaját. Előzetesen már tájékozódtak arról, hogy hol alszik Kovács János, az ágyához léptek és álmából felriasztva, rákiáltottak: — János! Hova tetted a százhatvanezer pengőt? A detektívek harsány szavára a kis lakásban nagy riadalom támadt. A fiatal asztalossegéd hunyorgatva ébredt, de nem vesztette el lélekjelenetét. Kidörzsölte álmát a szeméből éstetette magát, mintha semmiről sem tudna. A detektívek keresztkérdések alá fogták, azonban a fiatalember fél órán át konokul tagadott. Elmondta, hogy együtt járt Czinóberrel iskolába, de nem tud semmit arról, hogy Czinóbernek valami része lenne a dologban. A kis lakásban körülnéztek a detektívek és látták, hogy a fiú ágya mellett ott feküdt egy vadonatúj ruha, amelyet tegnap vásárolt. A szék mellett új cipő, s a széken egyéb vadonatúj holmik. Erre új kérdéseket adtak fel, hogy hol és miből vásárolta ezeket a ruhákat. A fiatalember fölényesnek mondható nyugalommal, egy bűnözésre hajlamos ember hazudozásai készségével ezt a mesét mondta el: — Kérem, én tényleg ma vettem ezeket a holmikat, a ruhát a Rákóczi-úton vettem ma délután. Én munka nélkül vagyok és az Angol Parkban találkoztam egy régi ismerősömmel, a Jenő bácsival, aki tudta, hogy már régóta nem kerestem semmit, megszűnt és azt mondta, hogy kölcsönöz nekem, mert erős, egészséges ember vagyok, szívesen ad nekem kölcsön hatszáz pengőt és ha majd dolgozom, visszafizetem kamatostól. Ebből vettem ezt az új ruhát százötven pengőért, az új cipőt negyven pengőért s a nyakkendőket és az órát is, minden kész volt, elmagyarázta azt is, hogy a pénzzel hogy szökhetem meg a bank épületéből, úgy, hogy ne kelljen a népes főlépcsőházban végigszaladnom, ahol biztosan elfognának. Elmondta, hogy az ablakon ki kell ugranom a folyosóra, onnan keresztülmászhatok a rácson. — Tegnap délelőtt már korán felmentem a bankba, Czinóberrel előre megbeszéltem, hogy a harmadik emeleten megvár engem. Besüt a félreeső helyiségbe és ott rámzárta az ajtót. Ott voltam elbújva sokáig, zsebemben szorongattam a revolvert és előkészítettem egy sötétkék zsebkendőt, úgy vártam, hogy Czinóber kopogjon. Körülbelül fél tizenegy óra lehetett, amikor Cinóber zörgetett az ajtón, izgatottan odasúgta nekem, hogy már benn van a szobában a pénztáros úr, mehetek. Kilopództam, nem volt senki , a folyosón. Együtt mntem be Czinóberrel a kis előszobába, amelynek ajtaját becsuktuk magunk mögött. Czinóber rámkötötte a kendőt, majd felemelte a kezét és én a pisztolyt nekiszegezve, belöktem őt abba a kis szobába, ahol az öreg szakállas pénztáros úr a pénz fölé görnyedve ült. Tudtam, hogy senki sem hallja a hangomat, ezért harsányan odakiáltottam: érrel a kezekkel.» Az öregúr felemelte a kezét, erre újra erősen, fennhangon kiáltottam: «Aki szólni mer, az a halál fia .A pénzt tegyék ebbe a táskában. — Az öregúr nem mozdult, nézte a revolvert, éncsak őt frityeltem, mert Cinóberre nem volt gondom. Ő úgy tett, mintha nagyon meg volna ijedve és a pénzt rakosgatni kezdte a táskába. Egymásután gyömöszölte a táskába a papírpénzeket. Akkor azután a szekrény felé fordultam. Nagyon megijedtem, mert a kis sárga szekrény belül két részre volt osztva, a jobb fele fiókokkal volt tele, a bal felén volt néhány fogás a kabátok számára, attól féltem, ebbe nem fér bele két ember. Szerencsére mind a ketten nagyon soványak és így elfértek. Az ajtót rájuk jártam. Nagyon féltem, hogy a barátom meg fog fulladni a szekrényben, de azután feleresztettem a rolót az ablakról, kinéztem és láttam, hogy a hatalmas udvaron nincs egy lélek sem, a folyosókon sem jár senki. Csakugyan Tóth István vitte el taxiján a bankrablót kiléptem az ablakon, a pénzt átdugtam a rácson, felmásztam a vasléceken, átvetettem magam a szöges rácson és siettem le az utcára. Megkerültem a ház épületét, a Leszámítoló Bankkal szemben volt egy taxi ebbe beszóltam.. Ezzel igazolást nyert, hogy Tóth István sofőr, aki tegnap jelentkezett a főkapitányságon, hogy gyanús embert vitt a pályaudvarra, csakugyan jó nyomon járt, mert valóban a tettest vitte a Keleti pályaudvarhoz. Nyomban intézkedtek, hogy Tóth István jelenjék meg a rendőrségen, mert szembesíteni fog-dják vele a bankrablót. Közben Kovács János tovább folytatta vallomását. • . . Először a Nyugati pályaudvarhoz akartam menni, hogy azt higgjék később, ha esetleg kutatnak, hogy elutaztam. Azonban meggondoltam és a Keletihez vitettem magamat, mert ott nagyobb a forgalom és könnyebben el tudtam tűnni. Kiszóltam az autóból, tíz pengőssel fizettem, már a lopott pénzből. Lehet, hogy izgatott voltam, befutottam a pályaudvarra, de jegyet nem váltottam, kapdin megkerültem az épületet és egy másik kapun eltávoztam. Taxiba ültem és hazamentem. Felsiettem a harmadik emeletre, még mielőtt bárki a csomagot láthatta volna nálam, elvngtam a pénzt és a revolvert egy lépcsőfok alá. Kivettem néhány száz pengőt és elmentem a városba. A Rákóczi-úton vettem ruhát, új cipőt, néhány nyakkendőt, nem volt órám, azt is vásároltam magamnak. Amikor mindez megtörtént, estefelé elmentem a ligetbe, beültem a Beketowba és nyugodtan szórakoztam a cirkuszi mutatványokon, mert kedvenc szórakozásom a Városliget, a bohócok, a tornászok. A cirkusz után nem mentem haza, hanem jegyet váltottam az AngolParkba és éltem vidáman a pénzből, úgy, ahogy azt már régóta kívántam. Az Angol Parkban vettem magamnak újságoskát. A promenádon leültem egy padra és elolvastam az újságokban a bankrablás történetét. Igyekeztem feltűnés nélkül viselkedni, örültem, hogy nem voltam abban a ruhában, amelyben a bankban jártam, olvastam, hogy Czinóbert a rendőrségen tartották és ezért nem is gondoltam arra, hogy velem még aznap találkozhat. Ezért nyugodtan hazamentem, lefeküdtem s alig aludtam el, amikor a detektív urak már felkeltettek és rámolvasák, hogy én vagyok a tettes. Kovács tagad, de az aktatáskát, a pénzt és a revolvert megtalálják a padláson Mindezeket a holmikat a detektívek elé rakta, akik ekkor már tudták, hogy feltétlenül a hazudozó Kovács volt a tettes és a pénz meséjét csak félrevezetésből adja elő. Papírt adtak a kezébe, hogy számoljon el pontosan a kölcsönkapott hatszáz pengővel. Kovács nem tudott az egész összeggel elszámolni, azt mondta, hogy az anyjának is adott száz pengőt. A detektívek szembesítették a fiút az anyjával. A megrémült asszony elmondta, hogy a fiától háromszáz pengőt kapott még tegnap délután, majd elmondotta azt is, hogy a fia valami csomagot vitt fel a padlásra. A detektivek felmentek a padlásra és a lim-lomok között megtalálták azt a fekete aktatáskát, amelyben Kovács János elrabolta a Leszámítoló Bank l6O.OOO pengőjét. A pénz a táskában volt, kivéve azt az összeget, amelyet Kovács elköltött. Ebben az aktatáskában megtalálták a revolvert is. Kovács Jánost ezek után nyomban automobilba ültették és a lefoglalt bűnjelekkel együtt bekísérték a főkapitányságra. Még az éjszaka folyamán megkezdték Kovács részletes kihallgatását. Kovács János sovány, valóban asztalossegédkülsejű, egyszerű arcvonású fiatalember. Alacsony, benyomott homloka van és szőkésbarna haját hosszan hátrafelé fésüli. Az a sötét kabát van rajta, amelyben a bankrablást elkövette. A tegnapi sötét nadrág helyett azonban zöldes nyári vászonnadrágot vett fel. Félretaposott, repedezett félcipőjét is felhúzta, ebben járt tegnap is a bankban. A rendőrség az új ruhaneműeket lefoglalta, mert ezeknek az ára a károsultakat illeti. A megszeppent, jelentéktelen külsejű bankrabló először életének történetét tárta fel a rendőrség előtt. Kovács éjszakai vallomása a rendőrségen — Hosszú évek óta — mondotta — egy utcában laktam Czinóber Józsival. Valamikor együtt jártunk a Knézics utcai polgári iskolába. Én négy polgárit jártam csak, akkor inasnak adtak, a Józsi beiratkozott a kereskedelmibe. A negyediket nem végezhette el teljesen, mert a negyedikből kicsapták bizonyítvánhamisítás miatt. Úgy tudom, hogy ilyen hamis iskolai bizonyítvánnyal sikerült neki állást találnia. Sokszor találkoztunk és megvallom, már régebben említést tett nekem arról, hogy nagy pénzt lehet keresni a bankban anélkül, hogy valaha is rájönnének. Rábeszélt engem, hogy legyek társa a bankrablásban, majd pontosan meg fogja magyarázni, hogy mit kell csinálnom. Néhány hónappal azelőtt már vettem magamnak egy revolvert. Pénzem nem volt, ezért hitelbe, részletre vasároztam. A fegyvert eldugtam és egy hónappal ezelőtt Czinóber felvitt engem a bankba, úgyhogy senki nem vett észre, megmutatta nekem a bank egész épületét, hogy hol kell felmennem, merre van a kis udvari szoba, ahol a pénzt számolják. Amikor ott körülnéztem, még azt is elmagyarázta nekem, hogy hol áll a kis szekrény a szobában, amelybe majd be fogom zárni azt az öreg urat, aki a pénzt számolni szokta. Pontosan kidolgoztuk a terveket és amikor már Megnyílt a Buda Vmmtagygendéliti zsudakeszi út 11 Legszebb és legjobb uzsonnázó és vacsorázó hely. Polgári árak: RÓNA GYULA tulajdonos Villamosközlekedés a kapuig 44, 77, 81, 83 kocsikkal. ■— Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszullétet szorulás fokozza, a termékszetes „Ferenc József“ keserűvíz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmazható, anélkül, hogy kitűnő eredménye változnék. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. Bérautó elegáns, magánjellegű, helybeli és vidéki utakra legolcsóbban megrendelhető A* 865-66 Vasárnap, 1930 június 1] Helyszi szemle a bankban a tettessel így mondotta el a főkapitányságon Kovács János a bankrablás történetét, amelynek adatait pontosan ellenőrzik a detektívek. Megállapították eddig, hogy minden szava megfelel a tényeknek. Mire kihallgatása véget ért, már reggel lett, megjelent a főkapitányságon Tóth István sofőr, akit szembesítettek Kovács Jánossal. A soffőr felismerte Kovácsban gyanúsan viselkedő utasát. Ezután értesítették a rendőrség részéről a Leszámítoló Bank igazgatóságát arról, hogy megkerült a tettes és a pénz is. A bankban érthető örömet keltett a hír. Nyolc óra után néhány perccel a főkapitányság intézkedésére a nyomozást vezető Szubián Dezső dr. rendőrtanácsos azokkal a detektívekkel, akik elfogták az éjszaka a Leszámítoló Bank rablóját, kimentek a bank Dorottya utcai épületébe a szokásos helyszíni szemle végrehajtására. Mint egy zsongó méhkas olyan volt már kora reggel a bank palotája. A tisztviselők és a tisztveslőnők egész csoportja kíváncsian nézte a folyosókon azt a lehajtott fejű, sunyi, sovány fiatalembert, aki a bankrablást elkövette. Felvitték a harmadik emeletre, ahol pontosan megmutatta hova bujt, honnan vitte be őt Czinóber abba a szobába, ahol a bankrablást végrehajtotta. Az öreg, őszszakállu Petrik Elemér főtisztviselővel is szembesítették, akit annyira megrémített tegnap és akinek kezei közül a pénzt elrabolta. Utána Kovács maga ment be abba a szobába, ahol a szekrény állt, megmutatta, mint lépett ki az ablakon, hogyan jutott ki a párkányon át a folyosóra, ide azonban már nem engedték ki, mert attól tartottak, hogy kárt tesz magában vagy átugrik a rácson és kereket old. Különben is a rács olyan szerkezetű, hogy Kovácsnak a rácson át való szökése a legnagyobb mértékben valószínű és elhihető. Ott a bank épületében Szubián Rezső dr. rendőrtanácsos előtt jegyzőkönyvbe mondta Kovács János a rablás részletét és ezzel be is fejezték a helyszíni szemlét. Kovács Jánost visszavitték a főkapitányságra, ahol abban az irányban kezdték meg kihallgatását, hogy a megbeszélések szerint hol kellett volna neki találkoznia Czinóberrel, mert a legnagyobb valószínűség szerint még a tett elkövetése előtt találkát adtak egymásnak. A déli órákban még folytatják a nyomozást. Kovács el volt szánva, hogy használja a revolvert A délutáni órákig Szrubián dr. rendőrtanácsos, a sérülési osztály vezetője hallgatta ki Kovács Jánost, aki elente hetykén viselkedett, úgyhogy erélyesen le kellett inteni. Előéletére vonatkozóan megállapítoták, hogy amikor Czinóber József a mester utcai kereskedelmi iskolai bizonyítványát meg akarta hamisítani, Kovács segített neki ebben a munkában. Czinóber az éjszakai órákban formálisan betörést követett el a tanári szobába, hogy ott osztályzatát és így bizonyítványát meghamisítsa. Kovács ekkor őrszolgálatot vállalt, hogy Czinóbert ne zavarják meg. A bizonyítványhamisításra rájöttek és ezért Czinóbernek el is kellett hagyni az iskolát. Hogy, hogy nem, mégis szerzett érettségi bizonyítványt. Nyilván ez is hamisítvány. Amikor a Leszámítoló Bank egy ízben gyakornok felvételét hirdette a lapokban, Czinóber is beadta pályázatát, mellékelve az érettségi bizonyítványt. A bank előzőleg információt szerzett hozzátartozóiról és megtudta, hogy Czinóber édesapja tisztes mázolómester, erre Czinóber megkapta az egyik gyakornoki állást. A továbbiakban Kovács bevallotta, el volt szánva arra is, hogy veszély esetén a revolvert használni fogja. Érdekes módon világította meg a főkapitányságon Kovács azt is, hogy miért éppen a£ HU |jJjjjjjJ ! ? Bud vacsorázi