Esti Kurir, 1930. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

2. oldal Czinóber környezetéből, barátainak társa­ságából kiválasztani azt, akire pontosan ráillik a revolveres bankrabló személy­­leírása. Még tegnap éjjel a főkapitányság központi ügyeletén Drexler detektívfőfelügyelő bejelen­tést kapott arról, hogy a tettes nyilván nem lehet más, mint az a fiatalember, aki Czinóber József lakásá­nak közvetlen közelében lakik, régi jó barátja, sőt ekkori iskolatársa. Ekkor úgy határoztak, hogy a nyomozást nem reggel folytatják, hanem még éjszaka indul­nak el új nyomokon, amelynek igen szép re­ményekkel kecsegtettek arra nézve, hogy a tettest még éjszaka el tudják fogni. A központi ügyelet vezetője a rendőrség bűnügyi osztályának vezetőjétől, Dorning Henriktől utasítást kapott, hogy minden nyo­mot még az éjjel tovább kell követni. Utasí­tást kapott Drexler detektívfelügyelő, vala­mint a csoportjában szolgálatot teljesítő Bar­­dócz Lipót detektív, aki sok sikeres nyomozá­sáról ismeretes a főkapitányságon, hogy men­jenek ki Czinóber József lakására és állapítsák meg, ha lehet, még az éjszaka folyamán, hogy hol és merre lakik az a barátja, akiijel az utóbbi időben nagyon gyakran látták együtt izgatottan tárgyalva. A detektívtestület két ismert tagja csakhamar megállapította, hogy a Remete-utca 5. számú házban lakó Czi­­bóber szomszédságában, a Remete-utca 3. számú ház földszintjén lakik egy Kovács János nevű vasúti munkás. Kovácsék egy szoba konyhás lakásban laknak és szűkös anyagi viszonyok között élnek. Ko­vácsnak három gyermeke van, az egyik egy huszonegyéves fiú, ifjabb Kovács János, aki éppen Czinóber­­rel egyidős. Ifj. Kovács János tényleg iskolatársa volt Czinóbernek, de aztán kimaradt, asztalosse­géddé lett, azonban azóta is nagyon gyakran volt együtt Czinóberrel. A detektívek pontos személyleírást szereztek róla. Megtudtuk, hogy hanyagul öltözködik, tegnap reggel szürke vi­lágos kabát, fekete félcipő és kékruha volt rajta. Már egy év óta állás és fogadkozás nél­kül él és alkalmi munkával keresi meg kenye­rét. Megtudták, hogy későn érkezett haza az éjszaka, közben délután csomagot vitt haza, mert új ruhá­kat vásárolt.* Álmából riasztják fel a megtalált bankrablót A detektívek rajtaü­tésszerűen behatoltak a földszinten levő kis lakásba. Tudták, hogy a vakmerő bankrabló revolvert tart magánál, ezért egy tolvajkulc­ssal a házmester és egyéb házbeli tanuk jelenlétében kinyitották a föld­szinti lakás ajtaját. Előzetesen már tájéko­zódtak arról, hogy hol alszik Kovács János, az ágyához léptek és álmából felriasztva, rákiáltottak: — János! Hova tetted a százhatvanezer pengőt? A detektívek harsány szavára a kis lakás­ban nagy riadalom támadt. A fiatal asztalos­­segéd hunyorgatva ébredt, de nem vesztette el lélekjelenetét. Kidörzsölte álmát a szemé­ből és­tetette magát, mintha semmiről sem tudna. A detektívek keresztkérdések­­ alá fog­ták, azonban a fiatalember fél órán át kono­kul tagadott. Elmondta, hogy együtt járt Czi­­nóberrel iskolába, de nem tud semmit arról, hogy Czinóbernek valami része lenne a do­logban. A kis lakásban körülnéztek a detek­tívek és látták, hogy a fiú ágya mellett ott feküdt egy vadonatúj ruha, amelyet tegnap vásárolt. A szék mellett új cipő, s a széken egyéb vadonatúj holmik. Erre új kérdéseket adtak fel, hogy hol és miből vá­sárolta ezeket a ruhákat. A fiatalember fölé­nyesnek mondható nyugalommal, egy bűnö­zésre hajlamos ember hazu­dozásai készségé­vel ezt a mesét mondta el: — Kérem, én tényleg ma vettem ezeket a holmikat, a ruhát a Rákóczi-úton vettem ma délután. Én munka nélkül vagyok és az An­gol Parkban találkoztam egy régi ismerősöm­mel, a Jenő bácsival, aki tudta, hogy már régóta nem kerestem semmit, megszűnt és azt mondta, hogy kölcsönöz nekem, mert erős, egészséges ember vagyok, szívesen ad nekem kölcsön hatszáz pengőt és h­a majd dolgozom, vissza­fizetem kamatostól. Ebből vettem ezt az új ruhát százötven pengőért, az új cipőt negyven pengőért s a nyakkendőket és az órát is, minden kész volt, elmagyarázta azt is, hogy a pénzzel hogy szökhetem meg a bank épületéből, úgy, hogy ne kelljen a népes főlépcsőházban végigszaladnom, ahol biztosan elfognának. Elmondta, hogy az ablakon ki kell ugranom a folyosóra, onnan keresztülmászhatok a rácson. — Tegnap délelőtt már korán felmentem a bankba, Czinóberrel előre megbeszéltem, hogy a harmadik emeleten megvár engem. Be­süt a félreeső helyiségbe és ott rámzárta az ajtót. Ott voltam elbújva sokáig, zsebemben szorongattam a revolvert és előkészítet­tem eg­y sötétkék zsebkendőt, úgy vártam, hogy Czinóber kopogjon. Körül­belül fél tizenegy óra lehetett, amikor Cinóber zörgetett az ajtón, izgatottan odasúgta nekem, hogy már benn van a szobában a pénztáros úr, mehetek. Kilopództam, nem volt senki , a folyosón. Együtt mntem be Czinóberrel a kis előszobába, amelynek ajtaját becsuktuk magunk mögött. Czinóber rámkötötte a kendőt, majd felemelte a kezét és én a pisztolyt nekiszegezve, belök­tem őt abba a kis szobába, ahol az öreg sza­kállas pénztáros úr a pénz fölé görnyedve ült. Tudtam, hogy senki sem hallja a hangomat, ezért harsányan odakiáltottam: érrel a kezek­­kel.» Az öregúr felemelte a kezét, erre újra erősen, fennhangon kiáltottam: «Aki szólni mer, az a halál fia­ .A pénzt tegyék ebbe a tás­kában. — Az öregúr nem mozdult, nézte a revol­vert, én­­csak őt frityeltem, mert Cinóberre nem volt gondom. Ő úgy tett, mintha nagyon meg volna ijedve és a pénzt rakosgatni kezdte a táskába. Egymásután gyömöszölte a táskába a papírpénzeket. Akkor azután a szekrény felé fordultam. Nagyon megijedtem, m­ert a kis sárga szekrény belül két részre volt osztva, a jobb fele fiókokkal volt tele, a bal felén volt néhány fogás a kabátok számára, attól féltem, ebbe nem fér bele két ember. Szeren­csére mind a ketten nagyon soványak és így elfértek. Az ajtót rájuk jártam. Nagyon féltem, hogy a barátom meg fog fulladni a szekrényben, de azután feleresztettem a rolót az ablakról, kinéztem és láttam, hogy a hatalmas udvaron nincs egy lélek sem, a folyosókon sem jár senki. Csakugyan Tóth István vitte el taxiján a bankrablót kiléptem az ablakon, a pénzt átdugtam a rácson, felmásztam a vasléceken, átvetettem magam a szöges rácson és siettem le az utcára. Megkerültem a ház épületét, a Leszámítoló Bankkal szemben volt egy taxi ebbe beszóltam.. Ezzel igazolást nyert, hogy Tóth István sofőr, aki tegnap jelentkezett a főkapitánysá­­gon, hogy gyanús embert vitt a pályaudvarra, csakugyan jó nyomon járt, mert valóban a tettest vitte a Keleti pálya­udvarhoz. Nyomban intézkedtek, hogy Tóth István jelen­jék meg a rendőrségen, mert szembesíteni fog-d­ják vele a bankrablót. Közben Kovács János tovább folytatta val­­lomását. • . . Először a Nyugati pályaudvarhoz akar­tam menni, hogy azt higgjék később, ha eset­leg kutatnak, hogy elutaztam. Azonban meg­gondoltam és a Keletihez vitettem magamat, mert ott nagyobb a forgalom és könnyebben el tudtam tűnni. Kiszóltam az autóból, tíz pengőssel fizettem, már a lopott pénz­ből. Lehet, hogy izgatott voltam, befutottam a pályaudvarr­a, de jegyet nem váltottam, kapdin megkerültem az épületet és egy másik kapun eltávoztam. Taxiba­ ültem és hazamentem. Felsiettem a harmadik emeletre, még mielőtt bárki a csomagot láthatta volna nálam, el­­vng­tam a pénzt és a revolvert egy lépcsőfok alá. Kivettem néhány száz pengőt és elmentem a városba. A Rákóczi-úton vettem ruhát, új cipőt, néhány nyakkendőt, nem volt órám, azt is vásároltam magamnak. Amikor mindez megtörtént, estefelé elmentem a ligetbe, be­­ültem a Beketowba és nyugodtan szórakoztam a cirkuszi mu­tatványokon, mert kedvenc szórakozásom a Városliget, a bohócok, a tornászok. A cirkusz után nem mentem haza, hanem jegyet váltottam az­ Angol­­Parkba és éltem vidáman a pénzből, úgy, ahogy azt már régóta kívántam. Az Angol Parkban vettem magamnak újságos­kát. A promenádon leültem egy padra és elol­vastam az újságokban a bankrablás történetét. Igyekeztem feltűnés nélkül viselkedni, örül­tem,­ hogy nem voltam abban a ruhában, amelyben a bankban jártam, olvastam, hogy Czinóbert a rendőrségen tartották és ezért nem is gondoltam arra, hogy velem még aznap találkozhat. Ezért nyugodtan hazamentem­, lefeküdtem s alig aludtam el, amikor a detektív urak már felkeltettek és rámolvasák, hogy én vagyok a tettes. Kovács tagad, de az aktatáskát, a pénzt és a revolvert megtalálják a padláson Mindezeket a holmikat a detektívek elé rakta, akik ekkor már tudták, hogy feltétle­nül a hazudozó Kovács volt a tettes és a pénz meséjét csak félrevezetésből adja elő. Papírt adtak a kezébe, hogy számoljon el pontosan a kölcsönkapott hatszáz pengővel. Kovács nem tudott az egész összeggel elszámolni, azt mondta, hogy az anyjának is adott száz pengőt. A detektívek szembesítették a fiút az anyjá­val. A megrémült asszony elmondta, hogy a fiától háromszáz pengőt kapott még tegnap délután, majd elmondotta azt is, hogy a fia valami csomagot vitt fel a padlásra. A de­­tektivek felmentek a padlásra és a lim-lomok között megtalálták azt a fekete aktatáskát, amelyben Kovács János elrabolta a Le­számítoló Bank l6O.OOO pengőjét. A pénz a táskában volt, kivéve azt az összeget, amelyet Kovács el­költött. Ebben az aktatáskában megtalálták a revolvert is. Kovács Jánost ezek után nyomban automo­bilba ültették és a lefoglalt bűnjelekkel együtt bekísérték a főkapitányságra. Még az éjszaka folyamán megkezdték Ko­vács részletes kihallgatását. Kovács János sovány, valóban asztalos­­segédkülsejű­, egyszerű arcvonású fiatalember. Alacsony, benyomott homloka van és szőkés­barna haját hosszan hátrafelé fésüli. Az a sötét kabát van rajta, amelyben a bankrablást elkövette. A tegnapi sötét nadrág helyett azonban zöldes nyári vászonnadrágot vett fel. Félretaposott, repedezett félcipőjét is felhúzta, ebben járt tegnap is a bankban. A rendőrség az új ruha­­neműeket lefoglalta, mert ezeknek az ára a károsultakat illeti. A megszeppent, jelentéktelen külsejű bank­rabló először életének történetét tárta fel a rendőrség előtt. Kovács éjszakai vallomása a rendőrségen — Hosszú évek óta — mondotta — egy ut­cában laktam Czinóber Józsival. Valamikor együtt jártunk a Knézics­ utcai polgári isko­lába. Én négy polgárit jártam csak, akkor inasnak adtak, a Józsi beiratkozott a kereske­delmibe. A negyediket nem végezhette el tel­jesen, mert a negyedikből kicsapták bizonyít­­vánhamisítás miatt. Úgy tudom, hogy ilyen hamis iskolai bizonyítvánnyal sikerült neki ál­lást találnia. Sokszor találkoztunk és megvallom, már régebben említést tett nekem arról, hogy nagy pénzt lehet ke­resni a bankban anélkül, hogy valaha is rájönnének. Rábeszélt engem, hogy legyek társa a bankrablásban, majd pontosan meg fogja magyarázni, hogy mit kell csinálnom. Néhány hónappal azelőtt már vettem magamnak egy revolvert. Pén­zem nem volt, ezért hitelbe, részletre vasá­roztam­. A fegyvert eldugtam és egy hónappal ezelőtt Czinóber felvitt engem a bankba, úgyhogy senki nem vett észre, megmutatta nekem a bank egész épületét, hogy hol kell felmennem, merre van a kis udvari szoba, ahol a pénzt számolják. Ami­kor ott körülnéztem, még azt is elmagyarázta nekem, hogy hol áll a kis szekrény a szobá­ban, amelybe majd be fogom zárni azt az öreg urat, aki a pénzt számolni szokta. Pon­tosan kidolgoztuk a terveket és amikor már Megnyílt a Buda Vmm­­tagygendéliti zsudakeszi­ út 11 Legszebb és legjobb uzsonnázó és vacsorázó hely. Polgári árak: RÓNA GYULA tulajdonos Villamosközlekedés a kapuig 44, 77, 81, 83 kocsikkal. ■— Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszullétet szorulás fokozza, a termék­szetes „Ferenc József“ keserűvíz fájda­lommentes székürü­lést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át al­kalmazható, anélkül, hogy kitűnő ered­ménye változnék. A Ferenc József kese­rűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszer­üzletekben kapható. Bérautó elegáns, magánjellegű, helybeli és vidéki utakra legolcsóbban megrendelhető A* 865-66 Vasárnap, 1930 június 1] Helyszi szemle a bankban a tettessel így mondotta el a főkapitányságon Kovács János a bankrablás történetét, amelynek ada­tait pontosan ellenőrzik a detektívek. Megálla­pították eddig, hogy minden szava megfelel a tényeknek. Mire kihallgatása véget ért, már reggel lett, megjelent a főkapitányságon Tóth István sofőr, akit szembesítettek Kovács Já­nossal. A soffőr felismerte Kovácsban gyanúsan viselkedő utasát. Ezután értesítették a rendőrség részéről a Leszámítoló Bank igazgatóságát arról, hogy megkerült a tettes és a pénz is. A bankban érthető örömet keltett a hír. Nyolc óra után néhány perccel a főkapi­tányság intézkedésére a nyomozást vezető Szu­­bián Dezső dr. rendőrtanácsos azokkal a de­­tektívekkel, akik elfogták az éjszaka a Leszá­mítoló Bank rablóját, kimentek a bank Dorottya­ utcai épüle­tébe a szokásos helyszíni szemle végre­hajtására. Mint egy zsongó méhkas olyan volt m­ár kora reggel a bank palotája. A tisztviselők és a tisztveslőnők egész csoportja kíváncsian nézte a folyosókon azt a lehajtott fejű, sunyi, sovány fiatalembert, aki a bankrablást elkö­vette. Felvitték a harmadik emeletre, ahol pontosan megmutatta hova bujt, honnan vitte be őt Czinóber abba a szobába, ahol a bankrablást végrehajtotta. Az öreg, őszszakállu Petrik Elemér főtisztvi­selővel is szembesítették, akit annyira megré­mített tegnap és akinek kezei közül a pénzt elrabolta. Utána K­ovács maga ment be abba a szobába, ahol a szekrény állt, megmutatta, mint lépett ki az ablakon, hogyan jutott ki a párkányon át a folyosóra, ide azonban már nem engedték ki, mert attól tartottak, hogy kárt tesz magában vagy átugrik a rácson és kereket old. Különben is a rács olyan szerkezetű, hogy Kovácsnak a rácson át való szökése a leg­nagyobb mértékben valószínű és elhihető. Ott a bank épületében Szubián Rezső dr. rend­őrtanácsos előtt jegyzőkönyvbe mondta Ko­vács János a rablás részletét és ezzel be is fe­jezték a helyszíni szemlét. Kovács Jánost visszavitték a főkapitány­ságra, ahol abban az irányban kezdték meg kihallgatását, hogy a megbeszélések szerint hol kellett volna neki találkoznia Czinóberrel, mert a legnagyobb valószínűség szerint még a tett elkövetése előtt találkát adtak egymásnak. A déli órákban még folytatják a nyomozást. Kovács el volt szánva, hogy használja a revolvert A délutáni órákig Szrubián dr. rendőrtaná­­csos, a sérülési osztály vezetője hallgatta ki Kovács Jánost, aki elente hetykén viselkedett, úgyhogy erélyesen le kellett inteni. Előéletére­ vonatkozóan megállapítoták, hogy amikor Czinóber József a mester utcai kereskedelmi iskolai bizonyítványát meg akarta hamisítani, Kovács segített neki ebben a munkában. Czi­nóber az éjszakai órákban formálisan betörést követett el a tanári szobába, hogy ott osztály­zatát és így bizonyítványát meghamisítsa. Kovács ekkor őrszolgálatot vállalt, hog­y Czinóbert ne zavarják meg. A bizonyítvány­­hamisításra rájöttek és ezért Czinóbernek el is kellett hagyni az iskolát. Hogy, hogy nem, mégis szerzett érettségi bizonyítványt. Nyilván ez is hamisítvány. Amikor a Leszámítoló Bank egy ízben gyakornok felvételét hirdette a la­pokban, Czinóber is beadta pályázatát, mellé­kelve az érettségi bizonyítványt. A bank elő­zőleg információt szerzett hozzátartozóiról és megtudta, hogy Czinóber édesapja tisztes mázolómester, erre Czinóber megkapta az egyik gyakornoki állást. A továbbiakban Kovács bevallotta, el volt szánva arra is, hogy veszély ese­tén a revolvert használni fogja. Érdekes módon világította meg a főkapi­tányságon Kovács azt is, hogy miért éppen a£ HU |­jJjjjjjJ ! ? Bud vacsorázi

Next