Esti Kurir, 1930. december (8. évfolyam, 275-297. szám)
1930-12-02 / 275. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 KM.. JUGOSZLÁVIÁBAN 3V1 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR.. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ UTCA II TELEFONSZÁM: 261—41, 261—42, 261—43, 268-29 KIADÓHIVATAL, VIN TERÉZ-KÖRUT 24/K. SEM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 4• 254-ÖS VDI ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1930 DECEMBER 2 KEDD 275. SZÁM LEHULLOTT AZ ÁLARC Nagyon sokat ez az álarc — igaz — már úgysem rejtett. Régen ismerte mindenki az alatta bontakozó vonásokat. De most, nyers kézmozdulattal még a látszat vékony rongyát is letépik magukról s előttünk marad a hatalmi mánia feldúlt, de elszánt képe. Mi minden történt már, szinte leplezés nélkül, hogy megmásítsák a polgárság akaratát, hogy megkorrigálják az ellenzéki véleményt, mely — jól tudják — katasztrófát hozna reájuk. Csak sürgönystílusban említjük fel a legbrutálisabb intézkedéseket, hiszen a közönség már úgyis ismeri őket. Kerületi beosztás, mely hétszáz polgárnak ad egy mandátumot ott, ahol a hatalom biztosabbnak érzi magát és háromezernek egyet a számukra egészen reménytelen kerületekben. Ezer ajánló pártonként és kerületenként, hogy Budapest választópolgárainak egyharmadát megfosszák a titkos választás lehetőségétől. Az örökös és hivatalbeli tagok hatalmas száma, hogy ők törpe kisebbséggel is uralkodhassanak majoritással a közgyűlésben. A törvényhatósági tanács (főpolgármesteri kinevezési és kijelölési joggal), mely szinte egészen átvette az intézkedés hatáskörét lényeges kérdésekben. Azután a belügyminiszteri rendelet, mely az igazoló választmánynak nyilvánosság által ellenőrizhető működési jogát átadta a választmány elnökének, aki egyben tagja, sőt: kortese a hatalmi pártnak. Ezzel a jogkörátruházással pedig megkezdődött a második felvonás. Naprólnapra olvashatta közönségünk a panaszokat a szavazócédulák kikézbesítése ellen. Titokzatos éjjeli munkáról keltek szárnyra hírek s e titokzatos éjjeli, munkát egy olyan kézbesítési rendszer követte, melyet aligha lehetett az ellenzékre kedvezőnek nevezni. Nyugodt lelkiismerettel adták át Budapest polgárságát egy idegtépő izgalomnak, nyugodt lélekkel változtatták át az alkotmányos jog gyakorlásának már amúgy is kíméletlen előkészületeit méltatlan hajtóvadászattá, vagy ha úgy tetszik, szembekötősdi játékká, melyben az ellenzéki pártok átdatlan ködben tapogatózva kereshették a balettákat. Ám mindez nem volt elég. Még így sem érezték magukat biztonságban. Mindezzel az eszközzel, trükkel sem voltak nyugodtak afelől, hogy kivédhetik az ítéletet, mellyel a főváros polgársága — tudták — rájuk, uralmukra, tíz éves politikájukra lesújtani készült. A harmadik rávonás nem maradhatott el. Ma olvashatja közönségünk, mit tartogattak utolsó ütőkártyának. Az igazoló választmánynak elnöke Gaál Vilmos volt, mint említettük: tagja és kortese a kormánypártnak. Mi történt a kulisszák mögött, nem tudjuk pontosan. De tudjuk, hogy Wolktek és Kozmáék részéről kiváltság, óhaj, mondhatnék: parancs merült fel. Nem kisebb és nem kevesebb, mint az, hogy a kerületi választási bizottságokban az ellenzék egyáltalában ne kapjon helyet. Hogy azok a bizottságok, melyek a szavazatszedő küldöttségeket alakítják meg, kizárólag a hatalmi pártok embereiből álljanak. Nem akarta-e Gaál Vilmos vállalni a feladatot, vagy nem tartották rá elég erélyesnek, az titok De biztos, hogy a mai napon letette lisztét. És helyébe a főpolgármester Csilléry Andrást nevezte ki Mától fogva tehát Csilléry András intézi Budapest választását. Az a Csilléry András, akinél még arra sem lehet hivatkozni, amire Gaál Vilmosnál hivatkoztak, hogy magas bírói tisztet viselt. Nem. .Csilléry András ’ foglalkozására nézve fogorvos. És legelső vonalban álló pártember: a Wolff-párt embere. Elsőrangúan érdekelt politikus a választásokban, melyeket — pártatlanul — most neki kellene intéznie. A Wolff-párt exponense, a kormány exponense, a szélsőjobboldali politika fanatikus, híve és képviselője. Ez világos és félreérthetetlen intézkedés. Mert ha csak arról lett volna szó, hogy Gaál Vilmos beteg, vagy fáradt, nyilván találhatott volna a főpolgármester a kinevezendő bizottsági tagok között olyat, amilyen például Papp József, az ügyvédi kamara elnöke. De most már nem lehet kétséges, hogy a megszorult kétségbeesés helyzetében a látszatot sem tartják fontosnak. Levetették álarcukat, hiszen már úgyis mindegy, nem törődnek a formaságokkal, politikai létüket védik minden eszközzel. Hogy milyen eredménnyel, az más kérdés. Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a polgárság elszántságát még Csilléry András sem fogja lebírni. S hogy a polgárság közül még a talán félrevezetettekis felismerik végre a való helyzetet.- Megértik végre, hogy Wolff-párt és Kozma-párt egy és ugyanaz. S hiába tiltakóznak valamiféle szabaddvűségről Dési úr, Glücksthal úr, Ugrón, Bárczy és a többiek, ma leplezetlenül állnak a közvélemény előtt. Igenis, az ő képviselőjük mától kezdve hivatalosan immár Csilléry András. Amit Csilléry András tesz és intézkedik, az megfelel az uraknak, így egyesültek a hatalom védelmében a Wolff-párttal, így váltak eggyé, így testesedik meg politikájuk Csilléry Andrásban. Most már tudhatja a polgárság, aki Kozmáikra szavaz— Wolffékra szavaz. Ebben a tudatban fog is az urnák elé lépni. IZGALMAS ÜLÉS A FŐVÁROS IGAZOLÓVÁLASZTMÁNYÁBAN • ------------A lemondott Gaár Vilmos helyébe a főpolgármester Csilléry Andrást nevezte ki az igazoló választmány , s rövid időre felfüggesztette a kézbesítést . - " IX/l/l/l/l" - -Bizalmatlansági indítvány Gaár Vilmos ellen . Az igazoló választmány követeli a vizsgálatot, hogy Gaál Vilmostól milyen állapotban maradtak vissza a szavazó igazolványok A főváros igazoló választmánya ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, amelynek lefolyását nagy érdeklődés előztemeg, tekintettel azokra a súlyos panaszokra, amelyek a szavazójegyek kikézbesítésével kapcsolatosan merültek fel. Közvetlenül az ülés megnyitása előtt nagy izgalmat és felháborodást keltett az a hír, hogy Gaál Vilmos, az igazoló választmány elnöke tisztségéről lemondod és Ripka Ferenc azonnal új elnököt nevezett ki Csilléry András Wolff-párti bizottsági tag személyében. Az igazoló választmány tagjai izgalmasan Csilléry András lépett most a terembe. Azonnal megnyitotta az ülést és egy iratot adott át Szvoboda tanácsnoknak, az igazoló választmány előadójának. Az irat Ripka Ferenc főpolgármesternek Csilléry Andráshoz intézett levele, amelyben közli, hogy az 1924. évi t.-c. 8. paragrafusában biztosított jogánál fogva Csilléry Andrást az igazoló választmány elnökévé kinevezi és felkéri, hogy hivatalát azonnal foglalja el. Bitó Dezső élesen közbekiállott: Szóval most két elnökünk van! Mi van Gaál Vilmossal? Csilléry András: Lemondott megrongálódott egészségi állapotára való hivatkozással. Bíró Dezső: Miután megrongálta a szavazólapokat. Csilléry András elnök: Átveszem a teendőket és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a főváros választópolgárságának a nyugalma érdekében mindent megteszek. Érdemlegesen azonban még nem tudok intézkedni, minthogy ma reggel fél kilenc órakor kaptam ezt a megbízást. Holnapdélelőtt, 10 órára hívom össze az érdemleges ülést. Slann Arnold kér szót. Kifogásolja, hogy az előbbi elnök lemondását nem közölték. gulatban foglalták el helyeiket a bizottsági teremben. Bíró Dezső szociáldemokrata bizottsági tag éles vitába keveredett Szendy Károly tanácsnokkal, akinek fölpanaszolta, hogy az elmúlt éjjel kis röpcédulákat ragasztottak ki a főváros utcáin. Ezek a röpiratok a vörös terrorfiút ábrázolják és terrorfiú előtt négy hordó áll, a négy hordón három közismert szocialista és egy demokrata képviselő karrikatúrája szónokol. Kiderült, hogy ennek a plakátnak a kiragasztásához aWolff-párt már régebben engedélyt kért, az ügyosztály azonban az engedélyt megtagadta. Az igazolóválasztmány ellenzéki tagjai napokkal ezelőtt beadványt intéztek Gaál Vilmos elnökhöz, hogy hívja össze az igazolóválasztmányt. Ezt meg is ígérte, de nem történt meg. Budapest panaszoktól és elkeseredett kifakadásoktól visszhangzik. A választók panaszkodnak a zaklatások miatt, az ellenzéki pártok vezetőségei pedig el vannak keseredve amiatt, hogy választóik nem kapják meg a szavazóigazolványokat. Kérdezem, ki járt közben a belügyminiszter urnál, hogy a törvénnyel ellentétes rendeletet adjon ki. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy mi történt. Csilléri András elnök: A holnapi ülésen minden kérdésre felvilágosítással fogok szolgálni. Máris vizsgálat tárgyává tettem a fölmerült panaszokat, amelyekről magamnak is tudomásom van. Én azt hiszem, hogy rájöttem a panaszok igazi okaira. Nem fogok sem időt, sem munkát kímélni, hogy a polgárságot megkíméljem a továbi izgalmaktól. Gaál Vilmos lemondott az igazoló választmány elnökségéről, amelyre Ripka Csilléryt nevezte ki Bizalmatlansági indítvány Gaár Vilmossal szemben Farkas Zoltán volt a következő felszólaló. Éles hangon követelte, hogy az összes fölmerült kérdéseket tisztázza az igazoló választmány. Azt a kérdést is tisztázni kell, hogy milyen mértékben sértette meg Gaár Vilmos a törvény világos intézkedéseit. Kénytelen vagyok megvádolni Gaár Vilmos elnököt, akkor is megtettem volna, ha ő elnökölne. A szavazó igazolványok kikézbesítése körül tanúsított magatartásával Gaár Vilmos súlyos törvénysértéseket követett el. A törvény világosan előírja, hogy az igazoló választmánynak mi a hatásköre. Ezt a volt elnök nem respektálta. Az a rendelet, amely szerint ő kézbesíti a szavazóigazolványokat, mi korlátozhatja az igazoló választmány ellenőrzési jogát. Kérdezem az új elnököt, hogyan értesíteti az igazoló választmány törvényes hatáskörét, mert én most az ülés után oda akarok menni ebbe a helyiségbe, hogy ellenőrizzem a kézbesítés rendjét. Bíró Dezső hasonló éles modorban támadta Gaál Vilmost. A következőket mondotta: — Furcsállom, hogy az elnök úr eltávozott a helyéről és nem tartotta szükségesnek, hogy a bizottság előtt megjelenjék és beszámoljon arról a munkáról, amit végzett és szembenézzen a kritikával. Állítom, hogy az, ami eddig történt, a leg-