Esti Kurir, 1931. április (9. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁK ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 KM., JUGOSZLÁVIÁBAN 201 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY BUDAPEST, 1931 ÁPRILIS SZERDA IX. ÉVFOLYAM SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCA 11 TELEFONSZÁM: 261-41, 261-42, 261-43, 268-26 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ KÖRÚT 241. 1. EM. TELEFONSZÁMOK: 122 — 884, 254-05 74. SZÁM A ROSSZUL BEGOMBOLT MELLÉNY A német-osztrák vámunió terve körül kirobbant politikai kavargásban talán a legemlékezetesebb, mert legdrámaibb és emberileg legmegrázóbb pillanat volt az, amikor Aristide Briand, Franciaország „örök külügyminisztere", kinek nevét már mint a német-francia megértés és a nemzetközi összefogás politikájának szimbólumát szokták emlegetni, valósággal a személyes megbántottság és csalódás keserű lírájával fakadt ki a kamarában Curtius és Schober külügyminiszterek „cselszövése" ellen. Hát ha nektek, németeknek és osztrákoknak, igy tetszik, ha ti ennyire nem respektáljátok a megkötött szerződéseket s ilyen könnyű szívvel teszitek kockára azt a barátságot, melyért nekem itthon, sovén nevelésű hazámban, annyiszor kellett a hátamat tartanom, akkor rendben van, akkor én sem erőlködöm tovább, akkor én is lemondok Pán-Európáról! — körülbelül ez volt a lényege annak, ami a felingerült államférfi szavaiból és hangjából kicsendült. Csodálkozni nem is lehet ezen. Tagadhatatlan, hogy a német-osztrák vámuniónak már csak terve is, minthogy az európai politikai tényezőket pro és kontra gazdasági, diplomáciai és katonai frontok kiépítésére ingerli, felbontással fenyegeti a Brianda Stresemann-féle koncepciót, a kontinens nagyhatalmainak barátságos összefogására irányuló politikát. Másrészt viszont igaz az is, amit mostanában a német és osztrák államférfiak és publicisták részben békítően és mentegetőzve, részben talán a malidénak egy kis árnyalatával dörgölnek a felháborodott franciák orra alá: tagadhatatlan, hogy a német-osztrák vámunió az első tényleges lépést jelentené az európai vámunió s ezen át ama Pán Európa felé, amelynek jelszavát éppen Briand vetette bele először nyíltan a nemzetközi reálpolitikába. Miért ijed meg hát a francia külügyminiszter attól, amit maga áhított? Mi az oka, mi a magyarázata ennek a különös ellentmondásnak? Briand a francia baloldali kartel nagy választási győzelme után a legteljesebb politikusi jóhiszeműséggel és rátermettséggel látott hozzá ahhoz, hogy likvidáljaurópában a háborús állapotokat, lentsa a gyűlölet, gyanakvás és diadalmi öszegség emelte sáncokat: lelkek és lelek, társadalmak és társadalmak, gazdagok és gazdaságok közt. Sikereit nem is szabad lekicsinyelni, különösen nem azokat a pszichológiai eredményeket, melyek gyakran maradandóbbak a jogiaknál. Az,ogy Briand és Stresemann a locarn környéki kocsmában derűsen megregyetek és megsimogatták a vendéglős fekete acskáját — alighanem nagyobb lépést elentett Európa pacifikálása felé, mint az, miben megállapodtak. Mert hiába állandtak meg Locarnóban is, Hágában is,árizsban is mindig több és több enge i£nyben, hiába tettek mindig újabb meg jobb lépéseket a háború tényleges felsámolása és a jövendő háború elhárítása bekében s hiába áll ma is olyan minisztelnök és külügyminiszter a német közrsaság élén, aki hű akar lenni a Raenau és Stresemann diplomáciai könyveihez. Németország még a csökkentett időkárpótlást sem tudta kifizetni, a műnélküliek száma túlhaladta az ötmilliót még mindig állandóan növekszik. A NÉMET-OSZTRÁK VÁMUNIÓ VILÁGPOLITIKAI HATÁSA — —— ■■ ■■Aflj\5\ÍViVA^ .......... . ■■■ "■ „Ha Németország garantálja a középeurópai status quót, Franciaország bizalommal várja be a német-osztrák tárgyalások befejezését" Sauerwein feltűnő cikke a vámunióról . Az angol sajtó szerint a „legegyszerűbb kivezető út az, amely Genfen át vezet“ Párizs, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A párizsi reggeli lapok kivétel nélkül hosszú kivonatokban köztik Henderson beszédét, bár minden lelkesedés nélkül és igen hűvös hangon írnak róla. Érdemleges megjegyzéseket csak igen kevés lap fűz a beszédhez s ezek közül is a legjelentősebb Sauerwein cikke, aki sejtetni engedi, hogy Franciaország diplomáciai akciója milyen irányban fog elindulni. Németországnak be kell bizonyítania — írja Sauerwein —, hogy respektálni fogja azoknak az államoknak a fennállását, amelyekkel vámközösségre lép. Ebben az esetben a francia közvélemény talán megnyugodnék és nem tekintené olyan gyanakvással a német-osztrák terveket. Ha Németország garantálná a középeurópai statusquót, ebben az esetben mód nyílnék arra, hogy növekvő bizalommal várná be Franciaország a német-osztrák tárgyalások befejezését. E pillanatban lehetetlen megítélni, hogy Sauerwein kissé homályos kijelentéseinek mely jelentőséget lehet tulajdonítani és váljon a francia akció tényleg csupán a statusquo védelmére fog szorítkozni Washington, március 31. (Az Esti Kurír tudósításának távirata.) A német nagykövet a berlini kormány utasítására ma közölte az amerikai kormánnyal, hogy a legtöbb kedvezmény elve nem alkalmazható a német-osztrák viszonyban megállapítandó különleges és átmeneti vámokra és hogy a német-osztrák vámszerződés megkötése után amerikai áruk után ugyanazok a vámtételek fizetendők mint eddig. Népszövetség Tanácsa előtt folytassák, a Daily Telegraph véleménye szerint minden józanul gondolkodó angol ember felfogását fedi s a lap szerint Bécs és Berlin nagyon okosan tennék, ha Henderson indítványát elfogadnák s ezáltal elejét vennék, hogy a vita még jobban kiéleződjék. Németország és Ausztria vezető állam férfiai helytelen módszerrel dolgoztak — jelenti ki a lap — és nem tudtak ellentállani a nacionalista jelszavaknak, úgyhogy ma rendkívül nehéz nekik a visszavonulás útját megtalálniok. Egészen bizonyos, hogy még mindig a legegyszerűbb kivezető út az, amely Genfbe vezet. A Times is fenntartás nélkül helyesli a külügyminiszter álláspontját és azt hiszi, hogy a Népszövetség előtti vitával sikerülni fog a kérdést egyszerű jogi probléma színvonalára süllyeszteni. Briand tárgyalásai Párizs, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Maniu volt román miniszterelnök után Briand tegnap Spalajkovics jugoszláv követet fogadta, akivel általános vélemény szerint az osztrák-német vámegyesség várható kifejlődéséről tanácskozott, amelynek megkötésénél pontosan betartották a páneurópai mozgalomban kialakult alapelveket. Schober újból hangsúlyozta, hogy eddig semmi sem történt, ami a szerződések vagy a genfi jegyzőkönyv ellen szólott volna és kérte a követeket, hogy ebben az értelemben jelentsenek kormányaiknak. A diplomaták nevében Sibilia milcius köszönte meg a külügyminisztertől kapott felvilágosításokat. Az angol sajtó Henderson mellett London, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Henderson alsóházi nyilatkozatát az egész angol sajtó majdnem kivétel nélkül rendkívüli helyesléssel fogadta. A külügyminiszter ajánlata, hogy a vitát a Európa igazi pacifikációja felé nem nyíltak meg az utak... Miért? Mert az az alap, melyhez Briand minden humanizmusa és békeszeretete mellett is ragaszkodott és ragaszkodik, a párizskörnyéki békeszerződések teremtette helyzet maga a megcsúfolása annak a páneurópai, vagy akár csak európai és emberi szellemnek, amely a Briand-féle politikát irányította. S amikor azután a kétségbeesett Németország s az életképtelen Ausztria államférfiai rászánták magukat arra, hogy a valóságos gazdasági és társadalmi viszonyokból kiindulva igyekeznek a briandi koncepció felé lépést tenni, akkor kipattant ez az ellentmondás, kiderült, hogy itt választani kell Versailles és Locarno közt. Briandnak, ha ismerné a magyar közelmúlt történetét, eszébe juthatna Deák "Ferenc hasonlata" a mellényről, melyet ha egyszer rosszul gomboltak be, hiába minden rángatás és igazítás, újra ki kell gombolni és újra be kell gombolni. A párizskörnyéki békeszerződésekkel pedig nem is egy rosszul begombolt, hanem egy nemlétező, imaginárius csodalényre szabott mellényt kényszerítettek rá Európa tejére a háborús győzelem urai. Ez a mellény az, amely most Európa testén felszakadt. Schober nyilatkozata Bécs, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Schober helyettes kancellár tegnap fogadta a Bécsben akkreditált diplomatákat és újból kifejtette előttük az osztrák kormány álláspontját a Németországgal kötött vámszerződésre vonatkozólag. A helyettes kancellár újból hangsúlyozta, hogy az osztrák kormánynak nem volt szándékában fait accompli elé állítani az európai államokat és hogy a szerződés nem egyéb, mint egy előszerződés, amely gazdasági téren modus vivendit teremt a két állam között . A francia baloldali és jobboldali sajtó , Párizs, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Henderson alsóházi beszédével a párizsi sajtó’ igen behatóan foglalkozik és megállapítható, hogy azok a körök, amelyek a német-osztrák egyezmény ügyében erélyes közbelépést kívántak, nincsenek megelégedve az angol külügyminiszterrel. Perlinax az Echo de Paris-ban éles szavakkal fordul Henderson ellen, akinek kijelentését igen sajnálatosnak minősíti. Németország és Ausztria most már nagyon jól tudja, hogy Anglia jóakarata magatartása biztosítva van. Pedig Briandnak alig néhány nappal ezelőtt még volt bátorsága rá, hogy megnyugtassa a szenátust. Anglia magatartása egyáltalán nem tekinthető ingadozónak. A népszövetségi tanácsképtelen arra, hogy egyhangú határozatot hozzon ebben az ügyben. Még az sem bizonyos, hogy egyáltalán a hágai döntőbírósághoz fordulhat az ügyben. Ebben a pillanatban mindamellett Franciaország még elég erős arra, hogy egy’maga'is megakadályozza az Anschluss-t és egyenesen nevetséges lenne, ha csatlakozna Anglia magatartásához. A baloldali Oeuvre ezzel szemben hisz a népszövetségi tanácsban lefolyó nemzetközi vita eredményességében. Ha a népszövetségi tanács határozatát nem ismerik el, úgy majd a hágai döntőbíróság hoz határozatot. A lap egyébként arról a hírről ír, hogy a volt szövetséges hatalmak új diplomáciai lépést készítenek elő, amelynek célja az, hogy Bécset és Berlint ennek az eljárásnak az elismerésére bírják. •