Esti Kurir, 1931. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-01 / 173. szám
2. olda drága, mert 80 négyszögöles telek ára 200 P, melyet 40 pengő lefizetésel azonnal birtokba vehet, 80—280 négyszögöles parcella élenként 2,50—7 pengő. Havi 10—40 Deugft törlesztéssel megvásárolható. Fürödjék meg a strand bársonyos fövenyi, nádmentes vizében és tudni fogja, hogy AGÁRD a legkülömb fürdő- és weekend-telepek közé tartozik. Vasárnaponként Budapest—Déllvasúttól induló 8.10-es és 9.85 ös vonatokhoz féláru jegyet kiszolgáltat a Közgazdasági Hitelbank Részvénytársaság IV. Vaciutca 39. Tel.: 835—18, 825—19. Hétköznap kedvezményes weekend.Jegyek. Kérjen díjmentes prospektust! M J* n Si fi ■ Budapest-kelenföldi I A i v A K11 ilti fi 11 ff imrwr nyaralóhely. Állandó településre alkaln ja w I más. Amig nem látta, addig nem is LB I 1 f | hogy ll 1Siá 1 H S M 1131 közvetlen a vasút- | lm, Ba ■mr Int UMhT iS H állomásnál terül el I f jfa fis SS IIM mm la SS ás a legtávolabbi lj /» w m Ifif í? sí M B parcella is csak 10 I X JK L JB JH.Hl Hír percnyi gyalogséta I a tóparttól. A parcellák ára : NEM Fridrich István (a padot csapkodva kiáltja): Hallatlan, felháborító! — Pfuj, pfuj! — zug a baloldalról a kormánypárt felé. Friedrich István (a jobboldal felé): És önök békét követelnek tőlünk!)! Pesthy Pál, a kormánypárt elnöke a nagy zajban elhagyja az üléstermet, míg a kormánypártról egyetlen közbeszólás sem hangzik el az ellenzék viharával szemben. Kun Béla: Ez a parlamentarizmus komédiája. Dinnyés Lajos: Menjünk valamennyien a mentelmi elé. A felhatalmazási javaslat Lázár Miklós a felhatalmazási javaslathoz szólal fel. Mikor Franciaország a legnagyobb pénzügyi válságával küzdött a frank megingásának idején, — mondja, — öt nap alatt hatszor változott a kormány. Kértek akkor is felhatalmazást, de Briand és Caillaux teljes pénzügyi program ellenében voltak csak hajlandók felhatalmazást adni. Most a kormány minden program nélkül általános felhatalmazásra kéri a parlament beleegyezését. A költségvetés redukálásához nincs szüksége a kormánynak rendkívüli felhatalmazásra. A Ház teljes szolidaritással a kormány mögé állt volna, ha néhány száz millióval redukálni akarta volna a költségvetést. Maga a kormánypárt egyik vezérszónoka, Schandl Pál kijelentette, hogy szükség van egy őszinte, csontig ható operációra, ahogy ezt Poincaré mondotta. Miért nem teszi meg ezt a kormány az alkotmányos eszközök igénybevételével? — A közbizalom helyreállításának legegyszerűbb módja — folytatja a szónok — a bankzárlat feloldása volna. Amikor azt látom, hogy az ország nyilvánossága elől el akarják zárni a gazdasági javaslatokat és zárt ajtók mögött akarják egy bizottsággal letárgyaltatni, meg kell állapítanom, hogy ez az eljárás nem alkalmas a közbizalom helyreállítására. Közveszedelemben, mint amilyenben ma van az ország, a kibontakozás útját és a felmerülő problémák megoldásának módozatait a parlamenttel kell megbeszélni. A kiküldendő harminchármas bizottság dolgozzon ki egy gazdasági programot és az kerüljön a képviselőház plénuma elé. Ezután rámutat a legutóbbi évek költségvetéseinek túldimenzionáltságára. Hangoztatja, hogy az ellenzéknek állandó követelése volt a takarékoskodás. Végül azzal a kijelentéssel fejezte be beszédét, hogy a parlament addig nem végezhet komoly munkát, amíg a parlamentben elhangzott szavak megszívlelésére soha sor nem kerül. ni Szilágyi Gaál Gaszton ellen Szilágyi Lajos a következő szónok, aki azzal kezdi beszédét, hogy különböző szemrehányásokat tesz az ellenzéknek. Igaz — mondja —, hogy régebben ő is ellenzéki volt, ennek oka azonban az a meggyőződése volt, hogy Bethlen a kormányzó állására tör. Később meggyőződött arról, hogy tévedett. Élesen kritizálja ezután Gaal Gasztonnak és társának a bihari választásokkal kapcsolatban tanúsított magatartását. Az ellenzék közbekiáltásainak vihara és gúnyos kacaja kíséri Szilágyi Lajos kijelentéseit. Amikor Szilágyi Lajos arról beszél, hogy Gaal Gaszton pártjának egyik kortese a bihari választáson Apponyi Albert grófot ócsárolta, elementáris erővel tör ki a vihar a teremben. Nagy Emil felugrik helyéről, öklével veri a padot és úgy kiáltja Szilágyi felé: — Kár volt ezt felhozni! — Köpönyegforgató! — zúg az egész baloldalról Szilágyi Lajos felé. Gaal Gaszton éles hangja töri át a fülsiketítő lármát: —• Engem nem fog terrorizálni! Szilágyi Lajos a bal- és szélsőbaloldal gúnyos derültsége és viharos közbekiáltásai mellett azt állítja, hogy Bihar vármegyében ezek miatt az események miatt az ellenzéki pártok iránt sincs bizalom, hanem határtalan urgyűlöles van. Szilágyi Lajos (Gaal Gaszton felé): Az ön egyik megyei vezére Hegyesi Károly volt képviselő ... Az ellenzék eddig is felháborodva tiltakozott Szilágyi Lajos kijelentései ellen és Rassay Károly most ezt kiáltja: — Hát ezt tárgyaljuk) Miről van itt szó? Bethlen miniszterelnök nevetve, tanácstalanul int kezével, Pesthy Pál is gesztikulálva tiltakozik a baloldal ismét feltörő vihara közben, hogy ő nem tehet róla, amiért Szilágyi Lajos ilyeneket mond. Puky Endre elnök óriási zajban figyelmezteti a szónokot, hogy ne kalandozzon el a tárgytól. Mojzes János (Szilágyi felé): Felségsértés történt, mert egy kisgazda fel mert lépni Szilágyi ellen. (Viharos derültség a baloldalon és középen.) Szilgyi Lajos az ellenzék közbeszólásainak pergőtüzében csak sokára tudja folytatni beszédét: — Az ellenzék a miniszterelnök úrhoz fordult, hogy hallgattasson el engem. Elhallgattathat ő engem? Rassay Károly: El. Az ellenzék kórusban kiállja: Úgy van, úgy vak. Elhallgattathatja! Szilágyi Lajos (Rassay Károly felé): Nem veszem rossz néven képviselő úrtól, hogy akármilyen ingerülten is kiáltozik felém, számítok, arra, hogy ha előbb nem, a halálom után bocsánatot kér tőlem ... — Hát ez mi? — kiáltják nevetve a baloldalról. Szilágyi Lajos (Rassay Károly felé): ...mert a képviselő úr annak idején egy Purjesz Lajos nevű barátját, aki a «Világ» főszerkesztője volt, életében nem egyszer súlyosan megbántotta és gyalázta ... Rassay Károly (Szilágyi felé nevetve): Elmebaja van? (Viharos derültség a Ház minden oldalán.) Szilágyi Lajos: A képviselő úr volt az, aki azután odament a holttesthez és ezt mondota: «Bocsáss meg nekem, Lajos.» Rassay Károly: Határtalan hazugság elejétől végig! Tökéletes elmebaj. Szilágyi Lajos az egész bal- és szélsőbaloldal, valamint a balközép közbeszólásainakáradatában áll és ismét csak sokára tudja folytatni. Rassay Károly felé fordul: — Képviselő úr elégtételt fog nekem adni? Rassay Károly: Nem fogok önnek elégtételt adni, aki egy halottra hivatkozva hazudik, annak nem fogok elégtételt adni. Vharos helyeslés és taps a baloldalon. Puky Endre elnök rendreutasítja Rassay Károlyt, mire ismét kitör a felháborodás vihara a baloldalon. Rassay Károly az elnök felé kiált, mire Puky elnök ismét rendreutasítja azon a címen, hogy szembeszállt az elnöki figyelmeztetéssel. A bal és szélsőbaloldal viharos közbeszólásokat zudit az elnök felé. — A szónokot utasítsa rendre. Szilágyi Lajos (Rassay Károly felé): Nem ad elégtételt? Rassay Károly: Nem. Szilágyi Lajos: Akkor ön a magyar úri társadalom közmegvetésének teszi ki magát. A baloldalon és a középen viharos derültség tör ki erre, gúnyosan kiáltoznak Szilágyi Lajos felé. Diniek Ödön hangja tör át a lármán, amikor a padot verve ezt kiáltja Szilágyi Lajosnak: — Ön nem adott nekem elégtétel!! Ez a közbeszólás csak fokozza a viharos derültséget és a fülsiketítő zajban ilyeneket kiáltanak Szilágyi Lajos felé: •— A becsületlovag! Még ön kér elégtételt! Szilágyi Lajos viharos derültség közben azzal folytatja, hogy Gaál Gaszton pártja a bolsevizmus útját egyengette. Mojzes János: A legjobb vicc, Gaál Gaszton mint kommunista. Az egész teremben ismét óriási a zaj. SziGaal Gaszton (Szilágyi Lajos felé): A képviselő úr ott ült velem szemben — mutat a kormánypártra — a legszélsőbb jobboldalon, mint a kisgazdapárt generálstéblerje. Kemény harcot vívott a másik generálstréblerrel, ami úgy végződött, hogy átjött erre az oldalra. Itt összefogta az ellenzéki blokkba a legszélsőbb jobbszárny vezetőjét, azután Dénes Istvánékat, a szocialistákat, Cserti Józsefeket, az összes elégedetlen elemeket, csak engem és néhány lelki barátomat nem tudott a blokkba tömöríteni. Rassay Károly: Engem se. Álellenzéki volt. Gaal Gaszton: Én Farkas Istvánra hivatkozom, mert én élő tanúra hivatkozom (Viharos taps a bal és szélsőbaloldalon.) Gaál Gaszton: Farkas István az összeveszés után következőket jelentette ki Szilágyi Lajosról: «Igaz, hogy egy blokkban voltunk, igaz, hogy Szilágyi Lajos képviselő úr nálunk is radikálisabb volt a nép előtt, a vacsorákon, a tömeg előtt, igaz, hogy olyanokat mondott politikusokról, amilyeneket mi soha nem mondtunk és nem fogunk mondani. A képviselő úr kimegy a munkások közé és olyan demagógiát végez, amilyent munkás nem tud csinálni. A szociáldemokrata pártnak más pártokkal is volt már kooperációja, de soha olyan demagógiát még nem látott, mint a képviselő úr részéről.* Dinnyés Lajos: Megkaptuk a fotográfiáját. Bródy Ernő: Demagógiából egyes. (Gúnyos derültség a baloldalon és a középen.) Gaal Gaszton: Néhány nappal ezelőtt a mi pártunk részéről egy felszólalás hangzott el, amely a választásokon történt törvényellenességek megtorlását követelte. A szociáldemokrata párti képviselők ekkor élénken helyeseltek. Közöttem és a szociáldemokrata párt között semmiféle politikai nexus nincsen, bár egyénileg tiszteletteljes érintkezést tartok fenn velük. Szilágyi Lajos képviselő úr, mikor a szocialista párt helyeselt, azt a közbeszólást tette, hogy eme, ak új szövetségesek. Ha valakinek a szájában stílszerűtlen volt ez a közbeszólás, akkor Szilágyi Lajos képviselő úr az, aki esztendőkön keresztül blokkvezér volt. Sándor Pál: Szerecsenmosditás! Az egész ellenzék és pedig úgy a szociáldemokraták, mint a polgári ellenzék tagjai, valamint a keresztény ellenzék és a kormányt támogató kereszténypárt tagjai is, sőt helyenként az egész Ház megújuló helyesléssel és folyton ismétlődő derültséggel fogadja Gaal Gaszton megállapításait. Gaal Gaszton: Szilágyi képviselő úr úgy beszélt pártunkról, hogy a Gaal Gaszton-párt és önjelöltjei. Vegye tudomásul a képviselő úr, hogy Gaal Gaszton-párt nincs és nem is volt. A Független Kisgazdapárt megszületett Gaal Gaszton nélkül. Programjáról maga a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy az ellen semmi kifogása nincsen. Én már egy megalapított párthoz csatlakoztam. Hogy ez a párt engem méltónak tartott arra, amire Szilágyi képviselő urat a blokk tartotta ... Viharos taps és percekig tartó derültség fogadja Gaal Gaszton kijelentéseit. A zaj csillapultával Szilágyi Lajos a következőket kiáltja: — A képviselő úr nem volt tagja a pártonkívüli bloknak? Gaal Gaszton: A képviselő urat vagy elhagyja emlékezőtehetsége, vagy pedig tudva valótlant állít. (Nagy taps.) Maga a képviselő úr mondotta, hogy a pártonkívüliek csoportja — egyszerű vacsorázó társaság. A miniszterelnök úr is megtisztelt már egyszer azzal, hogy jobbján vacsorázhassam. Bevallom, erre az esetre sokkal kellemesebben emlékezem vissza. (Megújuló, percekig tartó viharos derültség és taps.) — Pártunknak — folytatja Gaal Gaszton — központi jelöltjei nincsenek. Az én kerületemben volt egy kormánypárti önjelölt, aki először pártonkivüli programmal lépett fel, azután felutazott Pestre és mikor visszaérkezett, tanuk előtt kijelentette: „Fenn voltam Bethlen Pistánál (derültség), nem is a főlépcsőn, hanem a hátsólépcsőn mentem fel, bejelentettem az egységes párthoz való csatlakozásomat és Pista tárt karokkal fogadott.* (Újabb viharos derültség támad, Bethlen miniszterelnök is hangosan nevet.) Szilágyi Lajos,az álellenzéki lágyi Lajos szavai elvesznek a közbeszólások áradatában és harsogó kacaj kíséri azt a kijelentését, hogy ő nem csinál kétkulacsos politikát és a törvényjavaslatot elfogadja. Puky Endre elnök jelenti, hogy a gyorsírói jegyzetekből megállapította, hogy Szilágyi Lajos, habár feltételesen, de sértő kifejezést használt Rassay Károllyal szemben és ezért Szilágyit utólag rendreutasítja. Rassay Károly: Én nem veszem tudomásul. Szombat, 1931 augusztus 1 Gaal Gaszton felel Szilágyinak Gaal Gaszton a következő felszólaló, akit a baloldal zajosan megtapsol. Gaal Gaszton azzal kezdi beszédét, hogy ő és pártja szenvedélyektől mentesen akarta bírálni a javaslatot, miután azonban Szilágyi Lajos a kisgazdapártot, de személy szerint őt is aposztrofálta, kénytelen Szilágyi emlékezőtehetségét felfrissíteni. Mojzes János (Szilágyi Lajos felé): A köpönyegforgatás világrekordere. Gaal Gaszton: Amikor az egységes párt elnöke voltam, soha belső forrongásban, forradalomban részt nem vettem, sőt amennyire tőlem tellett, az ellentéteket elsimítani igyekeztem. Amikor a kormány áttért az új gazdasági politikára, amikor Kállay Tibor, akkori pénzügyminiszter beterjesztette javaslatát, amelyet a Ház törvényerőre is emelt, akkor a legnagyobb csendben igyekeztem őt meggyőzni arról az aggodalmamról, hogy e javaslat hatása alatt a gazdaközönség össze fog roppanni. Amikor Kállay Tibort nem tudtam meggyőzni, Bethlen István miniszterelnökhöz fordultam, aki előtt szintén kifejtettem aggodalmaimat és heteken át tartó teljes csendben folyó tárgyalásokon iparkodtam meggyőzni a kormányt végzetes gazdasági tévedéséről. Amikor ez nem sikerült, hazamentem, megírtam a levelet, hogy lemondok elnöki állásomról és megírtam, hogy kilépek az egységes pártból. Amikor tárgyalásra került a javaslat, a legnagyobb tárgyilagossággal kritizáltam azt. Rámutattam a javaslat súlyos következményeire és próféciáim, sajnos, száz százalékig beteljesedtek. Az elnöki széktől nem nehezen váltam meg, mert azt többször felajánlottam Bethlen István grófnak, de a legnagyobb elhatározás kellett ahhoz, hogy kiváljak olyan férfiak közül, akikkel együtt működtem a haza érddekében, mert nem tudtam a felelősséget vállalni a későbbi eseményekért. Én meggyőződésemért hoztam áldozatot, amikor az egységes pártba léptem és nem a meggyőződésemet adtam oda, hogy odakerüljek. (Taps a baloldalon.) Az a hang, amit én megütök, úribb hang, mint amit a képviselő úr megütött. (Helyeslés.) A kormányzatban új gazdasági politika következett be, egy gyáripari Magyarországot akart a kormány létrehozni, mégpedig úgy, hogy ennek a gyáriparnak az a közönség űzesse a költ’ségeit, amely ma is szeti: a kisgazdatársadalom. Az adókérdés, az agrárellenes irányzat voltak azok a tényezők, amelyek lehetetlenné tették számomra, hogy az egységes pártban bennmaradjak. 1922 augusztus 4-én történt kilépésemtől kezdve egészen a múlt év szeptemberéig az országban egyetlen népgyűlésen nem vettem részt és szemrehányást is kaptam agrárkörökből, hogy miért nem propagálom elveimet Nem akartam, hogy valaha is azt a szemrehányást kaphassam, hogy az elégedetlenséget, amelyet az országos politika az országban kiváltott, a nép izgatására használtam ki. Az én magatartásom nem szorul védelemre, különösen a képviselő úrral szemben — fordul Szilágyi Lajos felé —, aki a politikai kaméleonkodás olyan változatát produkálta politikai pályáján, hogy én ezt akkor, sem tudnám produkálni, ha száz esztendeig lennék képviselő. — Világrekord! — kiáltják a baloldalról Szilágyi felé. Rassay Károly (Szilágyi Lajos felé): Mi van a főpolgármesteri állással? Az hirdetéseinek csak ára kicsi, eredménye nagy! a