Esti Kurir, 1931. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

2. olda drága, mert 80 négyszögöles telek ára 200 P, melyet 40 pengő lefizetés­el azonnal birtokba vehet, 80—280 négyszögöles parcella élenként 2,50—7 pengő. Havi 10—40 Deugft törlesztéssel megvásárolható. Fürödjék meg a strand bársonyos fövenyi­, nádmentes vizében és tudni fogja, hogy AGÁRD a legkülömb fü­rdő- és weekend-telepek közé tartozik. Vasárnaponként Buda­pest—Déllvasúttól induló 8.10-es és 9.85 ös vonatokhoz féláru jegyet kiszolgáltat a Közgaz­­dasági Hitelbank Részvénytársaság IV. V­aci­­utca 39. Tel.: 835—18, 825—19. Hétköznap kedvez­ményes week­end.Jegyek. Kérjen díjmentes prospektust! M J* n Si fi ■ Budapest-kelenföldi I A i v A K11 ilti fi 11 ff imrwr­ nyaralóhely. Állandó településre alkal­­n­ j­a w I más. Amig nem látta, addig nem is LB I 1 f | hogy ll 1­­Siá 1 H S M 1131 közvetlen a vasút- | lm, Ba ■mr Int UMhT iS H állomásnál terül el I f jfa fis SS IIM mm la SS ás a legtávolabbi lj /» w m Ifif í? sí M B parcella is csak 10 I X JK L JB JH.Hl Hír percnyi gyalogséta I a tóparttól. A parcellák ára : NEM Frid­­rich István (a padot csapkodva kiáltja): Hallatlan, felháborító! — Pfuj, pfuj! — zug a baloldalról a kor­mánypárt felé. Friedrich István (a jobboldal felé): És önök békét követelnek tőlünk!)! Pesthy Pál, a kormánypárt elnöke a nagy zajban elhagyja az üléstermet, m­íg a kor­mánypártról egyetlen közbeszólás sem hang­zik el az ellenzék viharával szemben. Kun Béla: Ez a parlamentarizmus komé­diája. Dinnyés Lajos: Menjünk valamennyien a mentelmi elé. A felhatalmazási javaslat Lázár Miklós a felhatalmazási javaslathoz szólal fel. Mikor Franciaország a­ legnagyobb pénzügyi válságával küzdött a frank megin­gásának idején, — mondja, — öt nap alatt hatszor változott a kormány. Kértek akkor is felhatalmazást, de Briand és Caillaux teljes pénzügyi program ellenében voltak csak hajlandók felhatalmazást adni. Most a kormány minden program nélkül általános fel­hatalmazásra kéri a parlament beleegye­zését. A költségvetés redukálásához nincs szük­sége a kormánynak rendkívüli felhatalma­zásra. A Ház teljes szolidaritással a kormány mögé állt volna, ha néhány száz millióval re­dukálni akarta volna a költségvetést. Maga a kormánypárt egyik vezérszónoka, Schandl Pál kijelentette, hogy szükség van egy őszinte, csontig ható operációra, ahogy ezt Poincaré mondotta. Miért nem teszi meg ezt a kormány az alkotmányos eszközök igénybevételével? — A közbizalom helyreállításának legegy­szerűbb módja — folytatja a szónok — a bankzárlat feloldása volna. Amikor azt látom, hogy az ország nyilvános­sága elől el akarják zárni a gazdasági javas­latokat és zárt ajtók mögött akarják egy bi­zottsággal letárgyaltatni, meg kell állapíta­nom, hogy ez az eljárás nem alkalmas a köz­bizalom helyreállítására. Közveszedelemben, mint amilyenben ma van az ország, a kibon­takozás útját és a felmerülő problémák megoldásának módozatait a parlamenttel kell meg­beszélni. A kiküldendő harminchármas bizottság dol­gozzon ki egy gazdasági programot és az kerüljön a képviselőház plénuma elé. Ezután rámutat a legutóbbi évek költség­­vetéseinek túldimenzionáltságára. Hangoz­tatja, hogy az ellenzéknek állandó követelése volt a takarékoskodás. Végül azzal a kijelen­téssel fejezte be beszédét, hogy a parlament addig nem végezhet komoly munkát, amíg a parlamentben elhangzott szavak megszívle­lé­sére soha sor nem kerül. n­i Szilágyi Gaál Gaszton ellen Szilágyi Lajos a következő szónok, aki az­zal kezdi­ beszédét, hogy különböző szemre­hányásokat tesz az ellenzéknek. Igaz­ — mondja —, hogy régebben ő is ellenzéki volt, ennek oka azonban az a meggyőződése volt, hogy Bethlen a kormányzó állására tör. Ké­sőbb meggyőződött arról, hogy tévedett. Éle­sen kritizálja ezután Gaal Gasztonnak és tár­sának a bihari választásokkal kapcsolatban tanúsított magatartását. Az ellenzék közbekiáltásainak vihara és gúnyos kacaja kíséri Szilágyi Lajos ki­jelentéseit. Amikor Szilágyi Lajos arról beszél, hogy Gaal Gaszton pártjának egyik kortese a bi­hari választáson Apponyi Albert grófot ócsá­rolta, elementáris erővel tör ki a vihar a te­remben. Nagy Emil felugrik helyéről, öklével veri a padot és úgy kiáltja Szilágyi felé: — Kár volt ezt felhozni! — Köpönyegforgató! — zúg az egész bal­oldalról Szilágyi Lajos felé. Gaal Gaszton éles hangja töri át a fülsi­ketítő lármát: —• Engem nem fog terrorizálni! Szilágyi Lajos a bal- és szélsőbaloldal gú­nyos derültsége és viharos közbekiáltásai mellett azt állítja, hogy Bihar vármegyében ezek miatt az események miatt az­ ellenzéki pártok iránt sincs bizalom, hanem határtalan urgyű­löles van. Szilágyi Lajos (Gaal Gaszton felé): Az ön egyik megyei vezére Hegy­esi Károly volt kép­viselő ... Az ellenzék eddig is felháborodva tiltako­zott Szilágyi Lajos kijelentései ellen és Rassay Károly most ezt kiáltja: — Hát ezt tárgyaljuk) Miről van itt szó? Bethlen miniszterelnök nevetve, tanácsta­lanul int kezével, Pesthy Pál is gesztikulálva tiltakozik a baloldal ismét feltörő vihara köz­ben, hogy ő nem tehet róla, amiért Szilágyi Lajos ilyeneket mond. Puky Endre elnök óriási zajban figyelmez­teti a szónokot, hogy ne kalandozzon el a tárgytól. Mojzes János (Szilágyi felé): Felségsértés történt, mert egy kisgazda fel mert lépni Szilágy­i ellen. (Viharos derültség a balolda­lon és középen.) Szilg­yi Lajos az ellenzék közbeszólásai­nak pergőtüzében csak sokára tudja foly­tatni beszédét: — Az ellenzék a miniszterelnök úrhoz for­dult, hogy hallgattasson el engem. Elhallgat­tathat ő engem? Rassay Károly: El. Az ellenzék kórusban kiállja: Úgy van, úgy vak­. Elhallgattathatja! Szilágyi Lajos (Rassay Károly felé): Nem veszem rossz néven képviselő úrtól, hogy akármilyen ingerülten is kiáltozik felém, számítok, arra, hogy ha előbb nem, a halá­lom után bocsánatot kér tőlem ... — Hát ez mi? — kiáltják nevetve a bal­oldalról. Szilágyi Lajos (Rassay Károly felé): ...mert a képviselő úr annak idején egy Purjesz La­jos nevű barátját, aki a «Világ» főszerkesz­tője volt, életében nem egyszer súlyosan meg­bántotta és gyalázta ... Rassay Károly (Szilágyi felé nevetve): El­mebaja van? (Viharos derültség a Ház minden oldalán.) Szilágyi Lajos: A képviselő úr volt az, aki azután odament a holttesthez és ezt mon­­dota: «Bocsáss meg nekem, Lajos.» Rassay Károly: Határtalan hazugság elejé­től végig! Tökéletes elmebaj. Szilágyi Lajos az egész bal- és szélsőbalol­dal, valamint a balközép közbeszólásainak­­áradatában áll és ismét csak sokára tudja folytatni. Rassay Károly felé fordul: — Képviselő úr elégtételt fog nekem adni? Rassay Károly: Nem fogok önnek elégtételt adni, aki egy halottra hivatkozva hazudik, an­nak nem fogok elégtételt adni. Vharos helyeslés és taps a baloldalon. Puky Endre elnök rendreutasítja Rassay Károlyt, mire ismét kitör a felháborodás vi­hara a baloldalon. Rassay Károly az elnök felé kiált, mire Puky elnök ismét rendreutasítja azon a cí­­m­en, hogy szembeszállt az elnöki figyelmez­tetéssel. A bal és szélsőbaloldal viharos közbeszólá­sokat zudit az elnök felé. — A szónokot utasítsa rendre. Szilágyi Lajos (Rassay Károly felé): Nem ad elégtételt? Rassay Károly: Nem. Szilágyi Lajos: Akkor ön a magyar úri tár­sadalom közmegvetésének teszi ki magát. A baloldalon és a középen viharos derült­ség tör ki erre, gúnyosan kiáltoznak Szilágyi Lajos felé. Diniek Ödön hangja tör át a lármán, amikor a padot verve ezt kiáltja Szilágyi La­­josnak: — Ön nem adott nekem elégtétel!! Ez a közbeszólás csak fokozza a viharos derültséget és a fülsiketítő zajban ilyeneket kiáltanak Szilágyi Lajos felé: •— A becsületlovag! Még ön kér elégtételt! Szilágyi Lajos viharos derültség közben azzal folytatja, hogy Gaál Gaszton pártja a bolsevizmus útját egyengette. Mojzes János: A legjobb vicc, Gaál Gaszton mint kommunista. Az egész teremben ismét óriási a zaj. Szi­Gaal Gaszton (Szilágyi Lajos felé): A kép­viselő úr ott ült velem szemben — mutat a kormánypártra — a legszélsőbb jobboldalon, mint a kis­gazdapárt generálstéblerje. Kemény harcot vívott a másik generál­stréb­­lerrel, ami úgy végződött, hogy átjött erre az oldalra. Itt összefogta az ellenzéki blokkba a legszélsőbb jobbszárny vezetőjét, azután Dénes Istvánékat, a szocialistákat, Cserti Jó­zsefeket, az összes elégedetlen elemeket, csak engem és­ néhány lelki barátomat nem tudott a blokkba tömöríteni. Rassay Károly: Engem se. Álellenzéki volt. Gaal Gaszton: Én Farkas Istvánra hivatko­zom, mert én élő tanúra hivatkozom (Viharos taps a bal és szélsőbaloldalon.) Gaál Gaszton: Farkas István az összeveszés után következőket jelentette ki Szilágyi La­josról: «Igaz, hogy egy blokkban voltunk, igaz, hogy Szilágyi Lajos képviselő úr nálunk is radikálisabb volt a nép előtt, a vacso­rákon, a tömeg előtt, igaz, hogy olyano­kat mondott politikusokról, amilyene­ket mi soha nem mondtunk és nem fo­gunk mondani. A képviselő úr kimegy a munkások közé és olyan demagógiát végez, amilyent munkás nem tud csi­nálni. A szociáldemokrata pártnak más pártokkal is volt már kooperációja, de soha olyan demagógiát még nem látott, mint a képviselő úr részéről.* Dinnyés Lajos: Megkaptuk a fotográfiáját. Bródy Ernő: Demagógiából egyes. (Gú­nyos derültség a baloldalon és a középen.) Gaal Gaszton: Néhány nappal ezelőtt a mi pártunk részéről egy felszólalás hangzott el, amely a választásokon történt törvényellenes­ségek megtorlását követelte. A szociáldemo­krata párti képviselők ekkor élénken helye­seltek. Közöttem és a szociáldemokrata párt között semmiféle politikai nexus nincsen, bár egyénileg tiszteletteljes érintkezést tartok fenn velük. Szilágyi Lajos képviselő úr, mi­kor a szocialista párt helyeselt, azt a közbe­szólást tette, hogy e­me, ak új szövetségesek­. Ha valakinek a szájában stílszerűtlen volt ez a közbeszólás, akkor Szilágyi La­jos képviselő úr az, aki esztendőkön ke­resztül blokkvezér volt. Sándor Pál: Szerecsenmosd­itás! Az egész ellenzék és pedig úgy a szociál­demokraták, m­int a polgári ellenzék tagjai, valamint a keresztény ellenzék és a kormányt támogató kereszténypárt tagjai is, sőt he­lyenként az egész Ház megújuló helyesléssel és folyton ismét­lődő derültséggel fogadja Gaal Gaszton megállapításait. Gaal Gaszton: Szilágyi képviselő úr úgy beszélt pártunkról, hogy a Gaal Gaszton-párt és önjelölt­jei­. Vegye tudomásul a képviselő úr, hogy Gaal Gaszton-párt nincs és nem is volt. A Független Kisgazdapárt megszületett Gaal Gaszton nélkül. Programjáról maga a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy az el­len semmi kifogása nincsen. Én már egy megalapított párthoz csatlakoztam. Hogy ez a párt engem méltónak tartott arra, amire Szilágyi képviselő urat a blokk tartotta ... Viharos taps és percekig tartó derültség fogadja Gaal Gaszton kijelentéseit. A zaj csillapultával Szilágyi Lajos a következőket kiáltja: — A képviselő úr nem volt tagja a párton­­kívüli bloknak? Gaal Gaszton: A képviselő urat vagy elhagyja emlékezőtehetsége, vagy pedig tudva valótlant állít. (Nagy taps.) Maga a képviselő úr mondotta, hogy a pártonkívüliek csoportja — egyszerű vacsorázó társaság. A miniszterelnök úr is megtisztelt már egyszer azzal, hogy jobbján vacsorázhassam. Bevallom, erre az esetre sok­­kal kellemesebbe­n emlékezem vissza. (Meg­újuló, percekig tartó viharos derültség és taps.) — Pártunknak — folytatja Gaal Gaszton — központi jelöltjei nincsenek. Az én kerüle­temben volt egy kormánypárti önjelölt, aki először pártonkivüli programmal lépett fel, azután felutazott Pestre és mikor visszaérke­zett, tanuk előtt kijelentette: „Fenn voltam Bethlen Pistánál (derült­ség), nem is a főlépcsőn, hanem a hátsó­­lépcsőn mentem fel, bejelentettem az egy­­séges párthoz való csatlakozásomat és Pista tárt karokkal fogadott.* (Újabb viharos derültség támad, Bethlen miniszterelnök is hangosan nevet.) Szilágyi Lajos,az álellenzéki lágyi Lajos szavai elvesznek a közbeszólások áradatában és harsogó kacaj kíséri azt a kijelentését, hogy ő nem csinál kétkulacsos politikát és a törvényjavaslatot elfogadja. Puky Endre elnök jelenti, hogy a gyorsírói jegyzetekből megállapította, hogy Szilágyi La­jos, habár feltételesen, de sértő kifejezést használt Rassay Károllyal szemben és ezért Szilágyit utólag rendreutasítja. Rassay Károly: Én nem veszem tudomásul. Szombat, 1931 augusztus 1 Gaal Gaszton felel Szilágyinak Gaal Gaszton a következő felszólaló, akit a baloldal zajosan megtapsol. Gaal Gaszton azzal kezdi beszédét, hogy ő és pártja szenvedélyektől mentesen akarta bírálni a javaslatot, miután azonban Szilágyi Lajos a kisgazdapártot, de személy szerint őt is aposztrofálta, kénytelen Szilágyi emlékező­tehetségét felfrissíteni. Mojzes János (Szilágyi Lajos felé): A kö­pönyegforgatás világrekordere. Gaal Gaszton: Amikor az egységes párt el­nöke voltam, soha belső forrongásban, forra­dalomban részt nem vettem, sőt amennyire tőlem tellett, az ellentéteket elsimítani igye­keztem. Amikor a kormány áttért az új gaz­dasági politikára, amikor Kállay Tibor, ak­kori pénzügyminiszter beterjesztette javas­latát, amelyet a Ház törvényerőre is emelt, akkor a legnagyobb csendben igyekeztem őt meggyőzni arról az aggodalmamról, hogy e javaslat hatása alatt a gazdaközönség össze fog roppanni. Amikor Kállay Tibort nem tudtam meg­győzni, Bethlen István miniszterelnökhöz fordultam, aki előtt szintén kifejtettem ag­godalmaimat és heteken át tartó teljes csend­ben folyó tárgyalásokon iparkodtam meggyőzni a kormányt vég­zetes gazdasági tévedéséről. Amikor ez nem sikerült, hazamentem, meg­írtam a levelet, hogy lemondok elnöki állá­somról és megírtam, hogy kilépek az egysé­ges pártból. Amikor tárgyalásra került a javaslat, a legnagyobb tárgyilagossággal kri­tizáltam azt. Rámutattam a javaslat súlyos következményeire és próféciáim, sajnos, száz százalékig betel­jesedtek. Az elnöki széktől nem nehezen váltam meg, mert azt többször felajánlottam Bethlen István grófnak, de a legnagyobb elhatározás kellett ahhoz, hogy kiváljak olyan férfiak közül, akikkel együtt működtem a haza érd­dekében, mert nem tudtam a felelősséget vál­lalni a későbbi eseményekért. Én meggyőződésemért hoztam áldozatot, amikor az egységes pártba léptem és nem a meggyőződésemet adtam oda, hogy odakerüljek. (Taps a baloldalon.) Az a hang, amit én megütök, úribb hang, mint amit a képviselő úr megütött. (Helyeslés.) A kor­mányzatban új gazdasági politika következett be, egy gyáripari Magyarországot akart a kor­mány létrehozni, mégpedig úgy, hogy ennek a gyáriparnak az a közönség űzesse a költ­’­ségeit, amely ma is szeti: a kisgazdatársa­­dalom. Az adókérdés, az agrárellenes irányzat voltak azok a tényezők, amelyek lehetet­lenné tették számomra, hogy az egységes pártban bennmaradjak. 1922 augusztus 4-én történt kilépésemtől kezdve egészen a múlt év szeptemberéig az országban egyetlen népgyűlésen nem vettem részt és szemrehányást is kaptam agrárkörök­ből, hogy miért nem propagálom elveimet Nem akartam, hogy valaha is azt a szemre­hányást kaphassam, hogy az elégedetlenséget, amelyet az országos politika az országban ki­váltott, a nép izgatására használtam ki. Az én magatartásom nem szorul véde­lemre, különösen a képviselő úrral szem­ben — fordul Szilágyi Lajos felé —, aki a politi­kai kaméleonkodás olyan változatát produ­kálta politikai pályáján, hogy én ezt akkor, sem tudnám produkálni, ha száz esztendeig lennék képviselő. — Világrekord! — kiáltják a baloldalról Szilágyi felé. Rassay Károly (Szilágyi Lajos felé): Mi van a főpolgármesteri állással? Az hirdetéseinek csak ára kicsi, eredménye nagy! a

Next