Esti Kurir, 1931. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

Mas A Kossuth-fiúk ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁK KIÁBAN 1.50 Kg., JUGOSZLÁVIÁBAN 1.50 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY 10 fillér SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ­ UTCA II TELEFONSZÁM: 261—41. 261—42. 261—43, 268-29 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241­. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88­4, 254-05 IX. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1931 DECEMBER 1 KEDD ♦ 273. SZÁM ­ A leleplezett puccskísérlet fan­tasztikus részleteiről vállánáll a letartóztatott vezetők Szénné József kisgazdavezér és Ottó János főszolgabíró az előállítottak között . A Kaszás-mozgalom és a Magyar Szabadság­párt szerepe Hivatalos jelentés a puccskísérlet érdekes részleteiről Horthy kormányzó, Gömbös, Keresztes- Fischer és Bethlen gróf ellen is terveztek merényleteket .L­ehet-e jellemzőbbet találni a penet- KL­­ráns emlékű ifjak hadi tervénél? Ahogy elindultak, ahonnan elindultak s amit akartak, mind azt parancsolná, hogy a kormányzat ne titokzatoskodjék a pucs­­csá felfújt kilengési kísérlet körül, hanem egyforma megnyugtatásul kifelé és befelé *-5- adja nyilvánosságra minden diplomá­ciai óvatoskodás nélkül ennek a kis kap­­cabetyárkodási próbálkozásnak minden részletét. Politikai hátteret s misztikus keretet csak az ad a dolognak, hogy a hi­vatalos jelentések még mindig úgy beszél­nek, mintha sok elhallgatni valójuk lenne s egyes részletek felől úgy hallgatnak, mintha sok volna a mondanivalójuk. Holott az egész „puccs" olyan világos, mint a nap, minden félhivatalos fontos­kodás nélkül is. Mert mit akartak, mit terveztek az egyéni akciók hírhedt lovag­jai? Nagyon ködös és zavaros program­pontjaik között csak ez a­ kézzelfogható: megsarcolni a bankokat, megsarcolni a főváros százötven gazdag polgárát. Ez a kis sarcolás a maga gyakorlatiasságával messze kiemelkedik a legények céljai kö­zül — ez volt az igazi politika, ez volt az eszményi álom, ez volt a mentő gondolat. Mert Csocsó bácsiknál nem adják ingyen a bort, ha az ára nagyon le is esett s a komoly munka nem jelentett komoly ke­nyeret a hazafiaknak. Milyen politika az, amely nem tud elég bankót juttatni az izzó idealistáknak? Rossz politika. Csinál­junk hát jobbat. Olyat, amely a bankok pénztárait megnyitja a honfi-mozgalom érdemesei előtt, olyat, amely revolvert szegez a jómódú polgárok mellének s csak váltságdíjért ad kegyelmet. Erről álmodoztak az álmodozók, minden egyéb csak átlátszó burok volt. * D­e hogy a múltak felhevült képzeletű s ékes vágya hőseiben felmerülhe­tett a kalandos terv, hogy statárium ide­jén szövetkezni mertek erre a célra, az még valamire élénk fényt vet:­­ rend­szer dicsőségére, mely évek óta hirdeti egyéb nagy eredményei között, mennyire megszilárdította a konszolidációt. Magá­nak a leplezett próbálkozásnak semmi jelentőséget nem tulajdonítunk. De igenis, jellemzőnek látjuk, hogy a tizen­­kilences idők botrányokozói, egyéni ak­ciósai, felelőtlen elemei egyáltalában nem érezték feszélyezőnek a nagy konszoli­dációt. Ők is úgy ítéltek, mint sok józan vélemény, hogy a jogrend megszilárdu­lását az idők múlása hozta magával és semmiképpen sem az erély, a kíméletlen megtorlás a rendszer részéről. Nem moz­golódtak egy darabig , mert nem akar­tak mozgolódni. De szentül hitték, hogy amiként a konszolidációs rendszer ön­imádó dicsősége hajuk szálának görbü­lését sem jelentette a múltban, úgy a kockázatlanság kellemes esélyével indul­hatnak új kilengésre. A rendszer kon­szolidációja nem nagyon zavarta tervei­ket. Mint ahogy a rendszer többi dicső­séges, államháztartási egyensúly, mező­­gazdaság talpraállítása, stabilitás is igazi mivoltukban mutatkoznak, mihelyt egy­­egy súlyosabb próbát kell kiállniok. Né­hány babérlevél megint lefoszlik a ko­szorúból, amelyet tíz évig fontak-fono­­gattak, saját fejük köré —­ fontosabb és érdemesebb tennivalók helyett. * Az Esti Kurír szombati számában már je­lentettük, hogy milyen puccskísérletet terve­zett a régi britanniás idők néhány hőse, aki­ket a hatóságok ártalmatlanná tettek. Az el­múlt két nap alatt rendkívül érdekes részlete­ a közös nyomozó-csoportot, amelyben a honvédség, csendőrség és rendőr­­ség tisztviselői foglaltak helyet. Ez a nyomozó-­ csoport megállapította a gyanúsítottak neveit, kinyomozták ezeknek személyi adatait és a gyanúsnak talált egyének ellen elővezetési pa­rancsot adtak ki. Péntek este váratlanul be­rendelték a főkapitányság politikai osztályának összes detektivjeit, valamint a bűnügyi osztá­lyon szolgálatot teljesítő detektiveket­ és mis­után veszélyes egyének előállításáról volt szó, kettesével, hármasával küldték ki a detektívés­két azoknak a lakására, akik ellen elővezetési parancsot adta ki. Pénteken éjjel tizenkét órától hajnali két-­­ három óráig mintegy negyven-ötven fiatalembert állítottak elő egyenesen a Margit-körúti fogházba. A detektívek mindegyik előállított lakásán­ házkutatást tartottak, hogy a puccstervekre­­ vonatkozó iratokat beszállítsák a Margit kör­­­ útra és fegyverek után is kutattak. Egyik-másik helyen eredménnyel is járt a házkutatás. Az­­előállítottakat a katonai fogházban a kas­tortai hatóság részéről ,Müller hadbíró őrnagy, a csendőrsé­g nyomozó osztálya részéről Hau­­bich csendőrszázados, a főkapitányság részé­ről pedig dr. Hetényi Imre főkapitányhelyettes megbízottja, Schweinitzer József rendőrtanár esős vette át. Csakhamar kitűnt, hogy az elő­állított fiatalemberek között aktív politikus, vagy jelentősebb társa­dalmi állású egyén nincs. A legismertebbek közöttük Hozmecz Ferenci Károly, vitéz Vannag László, gyulai-Molnár, Ferenc­­és Raád Árpád voltak. Honvédség­, csendőrség és rendőrség együtt leplezték le a puccsistákat A rendőrség politikai osztálya csoportokra osztva működik. Külön csoport figyeli a szélső baloldali kommunista szervezkedéseket és egy másik csoport a szélső jobboldali elemek moz­golódásait tartja számon.­ A politikai osztály detektívjei már régebb idő óta tapasztalták, hogy a szélső jobboldali elemek szokatlan élénkséggel szervezkednek és állandóan meg­beszéléseket tartanak. A detektívek igyekeztek elvegyülni ezekbe a körökbe, hogy pontos in­formációkat szerezzenek , hogy’ ezeknek alap­ján még csirájában elfojtsák az esetleges egyéni akciókat. Miközben a rendőrség figyelte ezeket a je­lenségeket, a katonai hatóságoknak tudomására ju­tott, hogy néhány volt tartalékos tiszt katonatiszteket és csemlőrliszteket m­eg nem engedett politikai­­szereplésre igyek­szik rávenni. Most már a katonai hatóságok is belekapcso­lódtak a nyomozás munkájába és így sikerült a különböző hatóságoknak­­egyidőben precíz adatokat szerezni arról, hogy tulajdonképpen mi készül."A katonai és polgári hatóságok je­lentései Gömbös Gyula honvédelmi miniszter és Kereszte­s-Fisc­her Ferenc belügyminiszter elé kerültek, akik összevetették a két nyomo­zás adatait és miután látták, hogy egyesek ve­szélyes cselekményre szövetkeztek, elhatároz­ták, hogy közösen fojtják el az akciót. így ál­lították fel a múlt héten a katonai ügyészség Margit-körúsi hivatali helyiségeiben A fantasztikus puccsterv A hatóságok megbízottai hamarosan kinyo­mozták a szervezkedések összes intimitásait és csakhamar jelentették, hogy­ egyszerű politikai szervezkedésen kívül sokkal veszedelmesebb célok érdekében történnek a megbeszélések. Kiderítették, hogy a fiatalemberek puccsot akarnak végrehajtani.­­Programmjuk az volt,­hogy vidékről és Pest­ről összegyűjtsék a megbízhatónak vélt embe­reket — többszáz emberről volt szó — ezeknek az embereknek segítségével véres akciókat akartak végrehajtani. A nyomozás során megállapították, hogy vitéz Vannay László megállapodott társaival abban a programaiban, hogy a végső dátum erős estéjén többszáz főből álló civil társaságot val­­amelyik hatalmi ruhatárban­­ átöltöztetik katonai uniformisba, miután ot­ t r

Next