Esti Kurir, 1932. március (10. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

Ma: 5000 frank vérdij! | 'S- FEB. S 9 ^ <J/i> iA, 0^ Ma: Osztálysorsjáték ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG: V„ VADÁSZ-UTCA tt 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁK , TELEFONSZÁM: 26J—41. 261—42. 261—43. 268-29 KIÁBAN 1.30 Ke.. JUGOSZLÁVIÁBAN 1.50 DINÁR. O A CQ AV KÁPOl Y KIADÓHIVATAL: VI.. TERÉZ-KÖRUT 24H. I. EM. AUSZTRIÁBAN 20GR* ROMÁNIÁBAN « LEI n * * *■ ** **-V *-» * TELEFON SZÁMOK: 122-88 4a 254 - 03 X. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST. 1932 MÁRCIUS 1 KEDD ♦ 49. SZÁM Ma letartóztatták Boros Istvánt, aki agyonlőtte sógorát,Eperjessy István fővárosi tanácsjegyzőt —.... i- i— .-IN.,. .... Boro s azt állítja, hogy veszekedés hevében önkívületi állapot­ban lőtt rá sógorára — A tanuk szerint Boros és Eperjessy között sem anyagi, sem más ellentét nem volt NEMZETI ÖSSZEFOGÁS M ikor a Bethlen-kormány távozása után Károlyi Gyula gróf, az uj miniszterelnök bemutatkozott a parla­mentben, a beszéde felett megindult vitá­ban Rassav Károly azzal a felszólítással fogadta, hogy dobja el magától a mankó­kat, melyeket az anakronizmussá lett egységespárt s a vele összeforrott párt­uralmi rendszer szőrit a hóna alá, s kí­sérelje meg a nemzeti erők összefogásá­val olyan uj keret megteremtését, mely a nemzet bizalmára érdemes és e biza lom felkeltésére alkalmas minden cse- lekvőkészséget, tudást, jellemet, jószán­dékot magába foglal. Rassay Károly gon­dolata azóta mély gyökeret vert a köz­véleményben. A polgárság felfogta nagy jelentőségét s lassan-lassan a politikai élet tényezői is felismerték az erőt, mely e gondolatban rejlik. S ma már odáig érett, hogy nyilatkozatok egész sora bizo­nyítja : a szerteszakadozótt polgári front minden posztján vannak hívei és hirdetői, politikusok, akiknek neve márka a poP gárság egészének, vagy egy-egy rétegé­nek szemében s kereszténypárti, szabad­elvű, kormánypárti, konzervatív, párton- kivüli oldalon nem akad többé ellenzője, sőt csak propagálója azok közt, akik a magyar közéletet nem ugródeszkának, nem hatalmi törekvések csataterének ér­zik, hanem 6ulyos feladatnak az ott el­foglalt posztot, mely ma a lelkiisme- ret nehéz problémája elé állítja katonáit. Majdnem azt mondhatni: kivétel nélkül csak a mohóság és lelkiismeretlenség kivételével — a nemzeti összefogás gon­dolata mellé sorakozik a politikai élet. Csodát nyilván semmitől sem lehet ina várni. De lehet annyit mondani, hogy akik e gondolathoz cselekvőén hozzá­járulnak: megtesznek mindent, ami ma tehető. Annyi önzetlenséget a kivitelhez, amennyi lelkesedés a felajánlásban s ak­kor elmondhatja magáról e gondolat minden munkása, hogy válságos időkben önzetlenül, talán áldozattal is megcsele kedte azt, ami erején telt, a nemzet érde­kében. * Károlyi A zt kell tehát mondanunk s ugv érez­zük, ezt gondolja az egész közvé­lemény: most Károlyi miniszterelnökön a sor. Mert a cselekvés az ő kezében van letéve, valóra váltani az általános kíván­ságot ő tudja. Az elmúlt hónapok esemé­nyei és tapasztalatai meggyőzhették a kormányelnököt, hogy a halogatásnak, tétovázásnak politikája nemcsak hogy célhoz nem vezet, de folytonosan mé­lyebben taszít bele a válságba. A régi rendszerhez fűző szálak kímélése, akár érzelmi, akár taktikai okokból történik is, mindenre inkább alkalmas, minthogy felébressze a nemzetben a bizalomnak közérzését, amely nélkül pedig a gyógyu­lás utján el sem lehet indulni s amelyet az elmúlt tiz esztendő katasztrofálisan aláásott. Károlyi Gyula grófot, mikor kö­rülbelül félévvel ezelőtt a kabinet élére állt, kétségtelen és általános jóindulat fogadta. Ezt a jóindulatot azonban nem­csak megőrizni kell, hanem bizalomra váltani, s a bizalmat csak a határozott cselekedet keltheti fel, mélyítek nyomá­ban reménység kél. Vasárnap délelőtt szűkszavú jelentést ka­pott a főkapitányság, hogy a Vaskapu-utca 7. számú házban véletlen revolveres baleset történt: Eper­jessy István dr. fővárosi tanácsjegyző, aki 'a VII. kerületi elöljáróságnál teljesít szolgálatot, hasbnlőtte magát. A sebesültet a Fasor-szanatóriumba szállítot­ták. A rendőrség megindította a vizsgálatot és rendőri bizottság szállt ki a szanatóriumba Zimmermann Endre rendőrkapitány vezetésé­vel. A rendőrség értesítette a soros vizsgáló­bírót is, mert az orvosok jelentése szerint Eperjessy állapota nagyon válságos volt. A bi­zottság ki akarta hallgatni Eperjessy dr.-t, aki, mikor a szokásos figyelmeztetést közölték veié, egészen halkan ezt mondta: — Rokonomról van szó, nem kívánok ebben az ügyben vallomást tenni. Ezek után a rendőrség nyomozást indított annak megállapítására, hogy tulajdonképpen mi történt. Megállapították, hogy a Vaskapu- utca 7. szánni ház valamikor Boros Soma bádogárugyáros tulajdona volt. Boros keres­kedelmi tanácsos a főváros közismert szemé­lyisége volt, évtizedekig mint városatya is sze­repeit. Házát két leánya és István nevii fia örö­költe. A földszint háromszobás lakásában lakott a 28 éves Boros István, aki édesapja vállalatá­nál működött, de egyúttal leventeoktató is volt, mert nagy kedvteléssel foglalkozott sporttal. Halálos vita az orvos miatt A ház első emeletén lakott Boros sógora, Eper­jessy István dr. székesfővárosi tanács­jegyző­Boros István gyengélkedett és ezért szom­baton este korán lefeküdt. De beteg volt nő­vére, Eperjessyné is, aki kissé megviselt idegei miatt ugyancsak ágyban feküdt. Éjfél után 2 óra tájban Eperjessy dr. lesietett a földszintre, benyitott sógora lakásába, engedélyt kért tőle, hogy orvosért telefo­náljon, mert felesége nem jól érzi magát Eperjessy a hálószobában levő hordozható telefonhoz lépett és art mondta, hogy Török dr.-t kívánja felhívni. Már tárcsázott is, ami­kor Boros azt mondta, hgoy nővéréhez ne azt I az orvost hívja, hanem egy másikat. Eper­jessy dr. azzal válaszolt, hogy nem enged beleszólni az ő dolgába és azt hivja, akit akar. Boros erre kihajolt az ágyból és egy ujjmozdulattal lenyomta a telefon villáját, úgyhogy az áram megszakadt. Eperjessy indu­latosan megfogta a készüléket és áttette egy kis asztalkára, hogy onnan telefonáljon. Alig kezdett el azonban tárcsázni, Boros felkelt az ágyból és a telefonkonnektorból kihúzta a du­gaszt. Ezzel újra megszakadt az áram és Eperjessy dr. nem tudott telefonálni. Indulatosan hatalmasat lökött sógorán és visszataszította az ágyba, hogy végre telefo­nálhasson. Ez az inzultus a különben is ideges Borost kihozta sodrából és — mint később a rendőrségen elmondta — önkéntelen mozdulattal az éjjeli szekré­nyen heverő pisztolyához nyúlt, amelyet minden este ki szokott tenni. — A pisztolyt — mondta Boros —, ma­gam sem tudtam miért, sógorom felé tar­tottam és elsütöttem. A revolverdörrenést senki sem hallotta. Eperjessy dr. összeesett és a vér átitatta ru­háit. Sógorához fordult és igy szólt: — Orvost kérek, gyorsan, megsebesültem. Boros kisietett a házfelügyelőhöz, hogy sietve értesítse a mentőket, mert baleset tör­tént. A házmester és több házbeli bement Bo­ros lakásába, hogy első segélyben részesítse a sebesültet. Eperjessy csak ennyit mondott neki: — Nem én lőttem meg magamat. A rendőrség tegnap este házkutatást tartott Boros lakásán, ahol három forgópisztolyt ta­láltak. Minthogy fegyverviselési engedélye nem volt, a fegyvereket lefoglalták. Szándékos emberölés A főkapitányságon haladéktalanul meg­kezdték a tanuk kihallgatását. Többen el­mondták a két sógor közt lefolyt jelenet után történteket s a hozzátartozók közölték, hogy Eperjessy szójából hallották, hogy nem ö lőtte magát hasba. Ezek után kihallgatták Boros Istvánt. Részletesen elmondta, hogyan történt az összecsapás közte és sógora közt. — Lelőni nem akrtam — mondta azután — magam sem tudom, hogy a veszekedés hevében hogyan történt, hogy lelőttem. Bizonyéban önkívületi állapotban voltam. Eperjessy István dr.-t a Fasor-szanatórium­ban Ádám egyetemi tanár és Kallós dr. se* bészorvos mcgoperálták. Az ólomgolyót meg is találták. A tanácsjegyző állapota a déli órákban válságosra fordult és délután öt órára Eperjessy meghalt. A rendőrség nyomban őrizetbe vette Boros Istvánt. Ma délelőtt Szrubián Rezső dr. rend őr taná­csos, az intellektuális osztály vezetője elren­delte, hogy Boros és Eperjessy összes hozzá* tartozóit hallgassák ki, hogy a két férfi mi* lyen viszonyban élt egymással, nem volt-e köztük elkeseredett haragra ok s azt is meg­állapítani kívánja, hogy milyen természetű volt a két férfi. Ma egész sor tanút hallgattak ki, akik Borosról azt vallották, hogy meglehető sen ingerlékeny, ideges természetű férfi, de sógorával aránylag jó viszonyban élt. Sem anyagi, sem más ellentét közük nem volt. Eperjessy István dr.-ról testvéröccse, az is­mert uszóbajnok a főkapitányságon elmondta, hogy nagyon nyugodt, higgadt férfi volt, só­gora soha nem panaszkodott. A főkapitányság Boros Istvánt szándékos einlierölés bűn­tett elmén előzetes letartóztatásba he­lyezte. A legfoglalt bűnjeleket és a nyomozati irato­kat holnap délelőtt átküldik az ügyészségre, ahová magát Boros Istvánt is átszállítják. Jön az illeték­amnesztia Értesülésünk szerint a pénzügyminiszté­rium a közeli napokban kiadja a hátralékot illetékek amnesztiájára vonatkozó, régen várt rendeletét. Főbb rendelkezései szerint 30 na­pon belül teljesen kamatmentesen lehet meg­fizetni az illetéktartozásokat, mig a fölemelt illetékek és hirságtarlozásokat 5 pengőig tel­jesen törlik, 20 pengőig 10 százalék, 500 pen­gőig 5 százalék s ezen felül 1 százalék be­fizetés ellenében elengedik.

Next

/
Thumbnails
Contents