Esti Kurir, 1933. október (11. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

Budapest, 1933 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY október 1, vasárnap ITT AZ ŐSZ... Gömbös Gyula miniszterelnököt föl­kereste egy gazdaküldöttség, mely pa­naszaira válaszul bizonyára nem várt tőle egyéb nyilatkozatot, mint amilyent ilyen alkalommal adni szokás; s ha a miniszterelnök mégis az egész országos és gazdasági politikára kiterjeszkedő be­széddel válaszolt, ennek bizonyára az az Oka, hogy most, ősszel, a politikai évad elején szükségét érzi a fontos kormány­zati irányvonalak tisztázásának. Nyilat­kozatát tehát ebből a szempontból kell vizsgálni s ebből a szempontból kell megállapítanunk róla azt is, hogy olyan eszmét, amelyről eddig ne hallottunk Volna, nem találunk benne. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, mintha a nyi­latkozatban szereplő régikeletü pro­grampontok között ne volnának helye­sek is. Csak megelégedéssel fogadhatjuk például a miniszterelnöknek azt a kije­lentését, hogy „az állami gépezet racio­nalizálása, illetve egyszerűsítése" révén kíván a polgárság terhein könnyíteni. Ehhez legfeljebb azt fűzhetjük hozzá, hogy ezt a racionalizálást mi mindig ürgettük, mindig elkerülhetetlennek udettük; s minél inkább igazolnak .ninket a viszonyok, minél nyilvánva­lóbbá lesz, hogy a kormányzatnak, ha az ország gazdasági újjáépítése ó v,-'< ben csak a legszükségesebb lépéseket is meg akarja tenni, a racionalizálás útjára kell lépnie: annál kevésbé tarthatjuk igazoltnak azt a visszautasítást, amely­ben a mi követelésünk annak idején ré­szesült. Nem fogadhatjuk el viszont azt, amit ö miniszterelnök a gazdasági s főként a mezőgazdasági kérdésekről mondott. Nem szállunk ezúttal vitába a boletta érdekében mondott problematikus ér­tékű argumentumokkal s nem kutatjuk ezúttal azt sem, hogy az általa említett hat-hét millió mázsa külföldön elhelye­zett gabonának hányadrészéért fizettek zárolt pengőkkel. De nem térhetünk szótlanul napirendre afölött a refrain- szerüen visszatérő szólam felett, hogy i,nem mindegy: kié a magyar föld ...“ Hogy nem mindegy, ezt mi magunk is nagyon jól tudjuk, ezt mindenki tudja, s meggyőződésünk, hogy minden ok­szerű gazdasági politika csak arra igye- kezhetik, hogy a földet annak a kezébe juttassa, aki a köz javára, a nemzet ja­vára a legjobban tudja azt gyümölcsöz- tetni. Az egészségesebb földbirtok-meg­oszlásra való törekvés, vagyis az az igyekezet, hogy a szegény magyar pa­rasztot és családját földhöz juttassák, olyan általános követelése a szociális érzékű magyarságnak és a józan mcg- fontolóképességü szakembernek egy­aránt, hogy nem is szorul bővebb ma­gyarázatra. Fájdalom, ennek a törek­vésnek érdekében semilyen konkrét lé pést nem láttunk. Elismerjük, a feladat nehéz. Amikor Gömbös Gyula közel egy evvel ezelőtt, kormányelnöki működésé­nek legelején, nagy telepítési akciót ágért, mi mindjárt bejelentettük kéte­lyeinket. Számot vetettünk azzal, hogy micsoda pszichológiai hatást óhajtanak az ilyen nagyon is bátor ígéretek kel­teni s nem vártuk azt, hogy az ígéret hamarosan valóságra váljon. Nem rek­lamáljuk a beígért ezer falut ma sem. De ha legalább egyet látnánk közülükl Ha legalább az első falu megteremté­sére irányuló erőfeszítéseket látnókl Ha legalább azt látnok, hogy nem áll­ják útját — egészségtelen rendelkezé­sekkel és intézményekkel ;— annak a természetes folyamatnak, amely a szo­ciálisabb földbirtokmegoszlás felé ha­lad! Dréhr Imre vádjai az elhunyt Hankó Elemér miniszteri tanácsos ellen Párbajügye mai tárgyalásán kijelentette, hogy Hankó meghamisította a népjóléti panamára vonatkozó blokkfeljegyzéseket Az utóbbi évek egyik legérdekesebb pár­bajügye került ma a budapesti büntető- törvényszék Várady-Brenner-tanácsa elé. Az ügy vádlottja Dréhr Imre ny. államtitkár volt, akit az azóta elhunyt Hankó Elemér miniszteri tanácsossal vívott párviadala miatt párbajvétséggel vádolt az ügyészség. Ezt a párbajt viharos események előzték meg. Dréhr Imre ugyanis a népjóléti minisz­térium ellen indított vizsgálat idején a fe­gyelmi eljárás befej'e előtt bttnvái feljelentést tett önmaga és min­denki ellen, akinek nevét a népjóléti pa­namákkal kapcsolatban emlegették. 1932 február 28-án azután Dréhr a parla­mentben is felszólalt és a többi között a kö­vetkezőket mondta: — Van a pénzügyminisztériumban egy Wertheim-szekrény, amelyben azokat a meghamisított blokkfel jegyzéseket őrzik, amelyek alapján engem kikértek a Háztól és fegyelmi Ítéletet hoztak. Mindez annak a Hankó Elemérnek a blokkfel­jegyzései alapján történt, akinek már végen fiiul kellene, mint vizsgálati fo­golynak és akinek kulcsa volt ehhez a XVertheim- szekrényhez, c ■ Hankó blokkjegyzetei I Dréhr Imre másnap az egyik napilapban megismételte Hankó elleni vádjait és még a következőket fűzte parlamenti beszédéhez: — Jellemző az az eset is, ami Hankó és egy menekült százados között történt. A százados segély cimén harminc pengőt ka­pott Hankótól, de hétszáz pengős nyugtát Í állíttattak ki vele. A százados Földes István ügyvédhez fordult, aki magához kérette Han- kót és közölte vele, ha nem rendezi az ügyet, nyilvánosságra hozzák a visszaélést. Hankó erre térden állva könyörgött az ügyvéd előtt, hogy ne tegye őt tönkre és később ki is fizette a 670 pengőt a századosnak. Hankó Elemér a cikk megjelenése után provokálta Dréhr Imrét. Dréhr Palotai- Kovács Károlyt és Asbólh Jenőt nevezte meg segédeiül. 1933 február 28-ára tűzték ki a párbajt, reggel 9 órakor azonban detektívek jelentek meg a Rákosi-iéle vívóteremben és a párbajt megakadályozták. Este 9 órakor Dréhr Imre és Hankó Elemér mégis szembekerültek egymással a Fodor­féle vívóteremben, ahol megkezdődött a pár­baj. A felek vad iramban támadtak egy­másra, Hankó mindjárt az első menetben megsebesült, mert Dréhr kardja az orrán három centiméteres sebet vágott, amely a porcokat is megsértette. A párbaj után a felek nem békütlek ki. Hankó Elemér miniszteri tanácsos azóta meghalt. így ma egyedül Dréhr Imre állott a bíróság elé. A tárgyalást rendkívül nagy érdeklődés előzte meg, miután olyan hírek terjedtek el, hogy Dréhr már a mai per keretében is sú­lyos vallomást fog tenni az úgynevezett nép­jóléti panamákkal kapcsolatos vizsgálatról. — Nem érzem magam bűnösnek — mon­dotta Dréhr kemény hangon, — mert mind­azt, amit a képviselőház nyílt ülésén el­mondtam, majd másnap a sajtóban megis­mételtem, az első szótól az utolsóig igaz. A célom az volt, hogy Hankó Elemér engem bepereljen sajtórágalmazásért és elérjem azt, amit semmi áron nem tudtam elérni, hogy a független magyar bíróság elé kerüljek. Hankó ehelyett provokáltatott és a segédek kardpárbajban állapodtak meg. Én társa­dalmi kényszer alatt álltam és kénytelen vol­tam párbajozni. — Hangsúlyozni kivánom — folytatta Dréhr —, hogy, Hankó állításai és állítólagos blokk­jegyzetei indították el ellenem az a haj­szát, amely még ma sem szűnt meg. Hankó ugyanis azzal védekezett a fegyelmi bíróság előtt, hogy a visszaéléseket és kifize­téseket felsőbb utasításra, Vass népjóléti miniszter és az én utasításomra követte cl. Ezeket az állításait egykori blokkjegyzeteivel kívánta iga­zolni. Hankó vallomása szerint ezeket a jegyzete­ket a házivizsgálat megindulásakor, 1930 október végén közjegyzői letétbe helyezte. Innen kerültek ezek a blokk-könyvek a pénzügyminisztérium Wertheim-szekrényébe, amelyhez Hankó Elemérnek kulcsa volt. Hankónak a blokk jegyzőkönyvekre vonat­kozó vallomása megtévesztette a fegyelmi bizottságot, * az akkori mintsztereinúáot, sőt az ügyészséget is. Hankó ugyanis azt mondta, hogy «aZ annakidején > közjegyzői letétbe helyezett blokkfeljegyzésekhez ö nem juthatott hozzá. Ezzel szemben a vizsgálat során kiderült, hogy ezek a blokk jegyzetek 1931 március 23-án kerültek csak közjegyzői letétbe, vagyis mindössze két hétig voltak ott és Hankó Elemérnek öt hónap állott ren­delkezésére, hogy ezeket a blokkjegyze­teket megfelelően korrigálja, átírja. — Mikor én az egész kormánnyal szem­ben felvettem a harcot — folytatja Dréhr —, elhatároztam, hogy ezt a kérdést tisztázni fogom. És hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy a mentelmi jog mögé bújok, a sajtód bán is megismételtem Hankó elleni vádjait mát. A párbaj A bíróság ezután megkezdi a tanuk ki­hallgatását és elsőnek Palotai-Kovács Károly, dr. ügyvédet, párbajsegédet hallgatják ki, A tanú elmondja, hogy megkísérelték a felek között a békitést, de nem sikerült Dr. Hedry Endre és Vojta András orvosok után az ügyész vádbeszédében fenntartja a vádat. Dusárdy Imre dr., Dréhr védője a következőket mondja: — Méltóztassék nyomatékos enyhitőkörül­A hitelpolitika és az adópolitika terén sok módja nyílnék a kormányzatnak arra, hogy ezt a természetes folyamatot elősegítse. Sajnos, nem teszi. Az esetleg saját hibájukból eladósodott nagybirto­kokat a moratóriumos intézkedések Ugyanúgy védik, mint azt a kisgazdát, aki a legszükségesebb munkák konti­nuitásának érdekében vett fel kölcsönt. Miért nem teszik lehetővé, hogy azok a nagybirtokok, melyek akár a birtokosok könnyelműsége és hozzá nem értése, akár pedig az egész konstrukció egészségtelen és életképtelen volta miatt fizetésképtele­nekké váltak, átalakuljanak kisgazdasá­gokká? Miért nem hajtják be természet­beni termékekben, vagy akár földbirtok­ban a nagybirtok horribilis tartozásait? Miután ezt az eszmét megpendítettük, megszületett a gabonaadó, amely azon­ban éppen nem ezt a célt szolgálja, ha­nem kivonja az adófizetők nagyrészét a rendes adózási kötelezettség alól, viszont az államot azzal a gonddal terheli meg, hogy a befolyt 1.300.000 métermázsa ga­bonát — amellyel Gömbös Gyula szerint a „kormány értékesítési tevékenysége te­hermentesítette a belföldi piacot'.4 — hol helyezze el. Ha pedig ehhez az egészség­telen földbirtokpolitikai gyakorlathoz hozzávesszük a szólamot, hogy „nem mindegy: kié a magyar föld44 — akkor ■ újabb jelét láthatjuk annak, hogy ez a ( szólam s a mögötte megbúvó tendenc'a, | mint a múltban, úgy a jelenben is állandó I kerékkötője annak a mozgalomnak, § amely a magyar föld népét a koldussort ból kiemelni igyekszik. Végül a miniszterelnöknek azt a bejét lentését kell szóvátennünk, hogy a gazj daadósságok végleges rendezése még az ősz folyamán megtörténik. Ennek kivált-: képpen csak örülhetünk, ezt kiváltképt pen régóta sürgetjük; legfeljebb arra let gyen szabad figyelmeztetnünk a kort mányt, hogy az ősz — már itt van. Itt at ideje a provizóriumokkal, alkalmi rend-* szabályokkal és protekcionista szellemül intézkedésekkel való gazdálkodás felszát molásának, s a közvélemény akkor fórt dúlhatna bizalommal a kormány felé, haj látná a tetteket, amelyeket ennek érdet kében vár.

Next

/
Thumbnails
Contents