Esti Kurir, 1933. november (11. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

Budapest, 1933 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 3, péntek A D Ö ... Elborult arccal, megtépett idegekkel, a tanácstalanságtól és kétségbeeséstől re­megve adják elő panaszaikat az adófizető polgárok. Halljuk tőlük, mint szaladnak lüliöz-fához, hogy megértést találjanak annak az államnak részéről, amelyet ők tartanak el. Hiába. Az adóbehajtó köze­gek kérlelhetetlenségéről nyomtalanul csurog le minden magyarázkodásuk, kö­nyörgésük; az öncélúvá lett bürokratiz­mussal szemben a való élet és a gazda­sági igazság követelései meddők marad­nak. Az egyik polgárt bútorának vagy Üzleti berendezkedésének transzferálásá­val fenyegetik -— amig csak fenyegetik... •— a másiknak hátralék miatt letiltják a fizetését, noha. tartozásának túlnyomó részét már befizette, a harmadiktól ak­kora összeget követelnek, amekkorát be­látható időn belül akkor sem tud előte­remteni, ha azt a csodát műveli, hogy Sem lakásra, sem élelemre nem költ egy fillért sem s közben napi huszonnégy órán át dolgozik. A Névtelen Adófizető, akinek a néhai Apponyi Albert gróf Genfben a Népszövetség nyilvánossága előtt olyan meleg szavakkal köszönte meg Magyarország megmentését, egyre vigasztalanabb, egyre keserűbb harcot kénytelen folytatni azért, hogy a rárótt (kötelezettségeknek megfeleljen. A magyar .polgárság nagy erkölcsi erejét bizonyítja az, hogy ezt a harcot mégsem adja fél. A polgárság tudatában van annak, hogy minden erejének megfeszítésével, a leg­súlyosabb áldozatok árán is igyekeznie kell a rá kirótt közterheket megfizetni i— a hazafiasság és emberi szolidaritás felérni törvényei követelik ezt. Az állam­tól és közegeitől viszont ugyanezek az erkölcsi törvények követelik, hogy pol­gárainak gondjai és bajai iránt ne legyen érzéketlen, ne követeljen tőlük oiyant, amit képtelenek teljesíteni s főként tar­tózkodjék minden olyan eljárástól, amely a polgárság széles rétegeiben ok­kal keltheti fel azt az érzést, hogy az állam a közterheket nem egyforma mér­ték szerint osztja ki és nem egyforma eréllyel hajtja be a különféle társadalmi kategóriákban. Az a városi polgár, akinek a fizetését letiltották, akinek a berendezkedését el­szállították, akinek munkájától, családi életétől drága órákat, hosszú délelőttöket rabol el az adóhivatalokba való fut- kösás, kénytelen azt látni, hogy igenis, vannak kiváltságos rétegek, amelyeknek sokkal előzékenyebb bánásmódban van részük, hall a 175 millióról, amelyet az állam csak éppen most vállalt mások adósságainak kifizetésére, tud a bolettá- ról, amelynek jövedelmei elsősorban a nagybirtokot segítik meg, értesül -meg­annyi intézkedésről, mely az ő rovására másoknak előnyöket biztosit. Mi mindig a leghatározottabban tiltakozunk az el­len, hogy a várost és falut szembeállít­sák egymással, mindig hangoztattuk azt a meggyőződésünket, hogy a földmivelő, az iparos, a kereskedő s a szabad fog­lalkozású és a tisztviselő társadalomnak végső soron azonos érdeke, hogy az ál­lam gépezete fennakadás nélkül működ­jék, a kincstár követelései befolyjanak, és a magángazdasági egzisztenciák is boldoguljanak. Sajnos azonban, a várost és a falut éppen az a pénzügyi politika álli; *:r szembe egymássá!, amely egyen­lőtlen. Igazságtalan mértékkel méri a kü­lönféle kategóriák kötelezettségeit. A vá­rosi polgárság olyan mostoha elbánás­ban részesül, hogy joggal merülhet fel a gondolat: nem kell-e minden nézetelté­rést félretéve összefognia, hogy a rette­netesen szorongatott fővárosi r.d'fizetők' elemi érdekeinek: és j'/'i.ö: , E . érvény', szerezzen? \Hz angol munkás­párt óriási győzelme London, november 2. Tegnap kezdődtek meg a képviselőtestü­leti választások Anglia háromszáz városában. A reggeli órákban a szavazatok eredménye a száz legfontosabb városban a következő volt: Munkáspárt 181 mandátumot nyert, 5-öt veszitett, tiszta nyereség tehát 176 mandátum. A konzervatív párt 6 mandátumot nyert, 112-őt veszitett, tiszta eredmény tehát 106 veszteség. A szabadelvű párt 5 mandátumot nyert, 33-at veszitett, tiszta eredmény tehát 28 veszteség. PártonkivUliek nyertek 10 mandátumot, veszítettek 52-őt, tiszta eredmény tehát 42 veszteség. A munkáspárt előretörését annak tulajdo­nítják, hogy kortcshad.járala során tőkét kovácsolt az európai helyzet iránti általános aggodalomból és háborús készülődésekkel vádolta a kormányt. (M. T. I.) Simon külügyminiszter felesége is megbukott A bukott jelöltek között van Simon, brit külügyminiszter felesége, aki Manchesterben liberális programmal lépett fel. lansbury munkáspárti vezér beszéde London, november 2. (Wolff.) Lansbury, a munkáspárt vedére, tegnap egyik választási beszédében a követ­kezőket mondotta: Akarnunk kell a békét és meg kell lenni bennünk az akaratnak, hogy más nemzetek­kel is úgy bánjunk, amint mi megkívánjuk, hogy bánjanak velünk. Lansbury.ezután az általános leszerelés mellett szállott síkra, amelyet szerinte, most a hatalmak közötti megállapodással meg lehet valósítani. Az an­gol kormánynak elől kell járnia mindenek­előtt azzal, hogy véget vet a inagánfegyvergyártásnak. senkinek sem szabad hadianyag gyártá­sával pénzt' keresnie. A munkáspárt továbbá azt kívánja — foly­tába Lansbury r— hogy a kormány adjon példát és jelentse ki hajlandóságát a iégi- liáboru kiküszöbölésére és a polgári repiilés- Ugy nemzetközi ellenőrzésének támogatá­sára. Amerika ma kezdte meg a dollárhigitó aranyvásárlásokat London, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Roosevelt elnök tegnap este másfél óra hosszat tanácskozott a Fehér Házban Sir Rónáid Lindsay washingtoni angol nagykö­vettel és Sir Frederic Leith-Ross-szal, az an goi kormány gazdasági tanácsadójával. A tanácskozások tárgya a kiadott hivatalos je­lentés szerint a háborús adósságok voltak; az Angliában végzendő aranyvásár­lásokról egyáltalában nem esett szó. Hozzá­teszi a közlemény, hogy az adósságtárgyalá­sokat folytatják. Ezt az uj fejleményt Londonban-úgy ma­gyarázzák, hogy Roosevelti elnök az utolsó pillanatban megkegyelmezett a már-már halálraítélt adósságtárgyalásoknak, hogy ezzel az udvariassági ténnyel meg­nyerje Anglia együttműködését, vagy leg­alább jóindulatú semlegességét a tervezett külföldi aranyvásárlások körül. Washingtoni, hivatalos jelentés szerint az arany vásárlásokat ma kezdik meg. A new- yorki jegybank, mint az Egyesült Államok kormányának kizárólagos ügynöke, adja el az újjáépítési hitelintézet kötelezvényeit arany ellenében. Az arany beváltási árát ma állapítják meg. Az a tény, hogy az országos jegybank bo­nyolítja le az aranyvásárlásokat, azt mutatja, hogy a Fehér Ház színfalai mögött folyó el­keseredett valutapolitikai harcban a pénzügyi konzervativizmus hívei ke­rekedtek felül. A jegybank tudvalevőleg egyáltalában nem fi -pártolja a, pépzfelhigitási kísérleteket és ápolni igyekszik a jóviszonyt a külföldi pénzpiacokkal. Ezért minden valószinüség szerint csak nagyon korlátolt mérvű és ugy- szólván jelképes nranyvásárlásokra lesz haj­landó. London talán nem gördít majd komolyabb akadályt a kíméletes tapogatózás jellegével bíró ar an y v ás ár Iá sok elé. Aziránt azonban nem lehet kétség, hogy a City sohasem fogja helyeselni azt, hogy egy ország, amely óriási arany­készleteket halmozóit fel és tiltja az arany kivitelét, nagyobb aranytömege­ket szivattyúzzon ki olyan országokból, amelyek még fenntartották aranyban való fizetéseiket. Rámutatnak, Londonban arra, hogy a Washington állal meghatározott belföldi aranyának unciánként majdnem három shil­linggel haladják meg a világpiaci árakat és ennek alapján a fontnak 4..90 dollárt kellene érnie és mégis csak 4.79 dollárra sikerült ár­folyamát felerőszakolni. Tehát az amerikai aranytermelők iránt mutatott nagylelkűség a legcsekélyebb hatást sem gyakorolta a dollár árfolyamára. 'Sir Wjaltcr Layton a New Chroiucieben cikkben kiniutatjá. hogy az árszínvonal emel­kedését csak- a vásárlókúpesség növelésével lehet elérni és komoly hangon inti Rooseveltet, hogy mielőtt tervszerűen megzavarná a vi­szonyt a dollár és . a külföldi pénz­nemek között, igyekezzék a jóbarátság nevében az idegen hatalmukkal szán­dékait közölni és az érdekelt országokkal való egyetértést fenntartani. Mindezek alapján biztosra veszik London­ban, hogy. Roosevelt rövid és eredménytelen külföldi aranyvásárlásai után előbb-utóbb a nyílt dollárfelhigitáslioz lesz kénytelen folyamodni. Ford letette a fegyvert (isikágő, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Henry Ford letette a fegyvert. Szerdán délelőtt bejelentette, hogy nem folytatja tovább a harcot Roose­velt elnök gazdaságpolitikája ellen s a legrövidebb időn belül bevezeti gyárai­ban Roosevelt automobilipari munkakó­dexét. Ford egyúttal közölte azt is, hogy legkésőbb november 7-éig jelentést tesz a Re- conslruction Fináncé Córporationnak, hogy milyen béreket fizet munkásainak és meny­nyi a munkaidő a különböző Ford-üzemek- ben. Amerika vissza­vonul a leszerelési konferenciától London, november 2. (Az Esti Kurír tudósitójának távirata.) Angol politikai körökben nagy feltűnést kel­teit Norman Davis amerikai leszerelési főde- legátus hirtelen elhatározása, hogy elhagyja Genfet és csak december elején tér visz- sza. A Daily Telegraph véleménye szerint Nor< mán Davis elhatározása azt mutatja, hogy Amerika teljesen vissza akar vonulni a le­szerelési .konferenciáról, A- december 4-én Ma; MIT LÁTTÁM SZ0VJET0R0SZQRSZAGBAN MA: KERESZTREJTVÉHYVERSENY

Next

/
Thumbnails
Contents