Esti Kurir, 1933. november (11. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
Budapest, 1933 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 3, péntek A D Ö ... Elborult arccal, megtépett idegekkel, a tanácstalanságtól és kétségbeeséstől remegve adják elő panaszaikat az adófizető polgárok. Halljuk tőlük, mint szaladnak lüliöz-fához, hogy megértést találjanak annak az államnak részéről, amelyet ők tartanak el. Hiába. Az adóbehajtó közegek kérlelhetetlenségéről nyomtalanul csurog le minden magyarázkodásuk, könyörgésük; az öncélúvá lett bürokratizmussal szemben a való élet és a gazdasági igazság követelései meddők maradnak. Az egyik polgárt bútorának vagy Üzleti berendezkedésének transzferálásával fenyegetik -— amig csak fenyegetik... •— a másiknak hátralék miatt letiltják a fizetését, noha. tartozásának túlnyomó részét már befizette, a harmadiktól akkora összeget követelnek, amekkorát belátható időn belül akkor sem tud előteremteni, ha azt a csodát műveli, hogy Sem lakásra, sem élelemre nem költ egy fillért sem s közben napi huszonnégy órán át dolgozik. A Névtelen Adófizető, akinek a néhai Apponyi Albert gróf Genfben a Népszövetség nyilvánossága előtt olyan meleg szavakkal köszönte meg Magyarország megmentését, egyre vigasztalanabb, egyre keserűbb harcot kénytelen folytatni azért, hogy a rárótt (kötelezettségeknek megfeleljen. A magyar .polgárság nagy erkölcsi erejét bizonyítja az, hogy ezt a harcot mégsem adja fél. A polgárság tudatában van annak, hogy minden erejének megfeszítésével, a legsúlyosabb áldozatok árán is igyekeznie kell a rá kirótt közterheket megfizetni i— a hazafiasság és emberi szolidaritás felérni törvényei követelik ezt. Az államtól és közegeitől viszont ugyanezek az erkölcsi törvények követelik, hogy polgárainak gondjai és bajai iránt ne legyen érzéketlen, ne követeljen tőlük oiyant, amit képtelenek teljesíteni s főként tartózkodjék minden olyan eljárástól, amely a polgárság széles rétegeiben okkal keltheti fel azt az érzést, hogy az állam a közterheket nem egyforma mérték szerint osztja ki és nem egyforma eréllyel hajtja be a különféle társadalmi kategóriákban. Az a városi polgár, akinek a fizetését letiltották, akinek a berendezkedését elszállították, akinek munkájától, családi életétől drága órákat, hosszú délelőttöket rabol el az adóhivatalokba való fut- kösás, kénytelen azt látni, hogy igenis, vannak kiváltságos rétegek, amelyeknek sokkal előzékenyebb bánásmódban van részük, hall a 175 millióról, amelyet az állam csak éppen most vállalt mások adósságainak kifizetésére, tud a bolettá- ról, amelynek jövedelmei elsősorban a nagybirtokot segítik meg, értesül -megannyi intézkedésről, mely az ő rovására másoknak előnyöket biztosit. Mi mindig a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a várost és falut szembeállítsák egymással, mindig hangoztattuk azt a meggyőződésünket, hogy a földmivelő, az iparos, a kereskedő s a szabad foglalkozású és a tisztviselő társadalomnak végső soron azonos érdeke, hogy az állam gépezete fennakadás nélkül működjék, a kincstár követelései befolyjanak, és a magángazdasági egzisztenciák is boldoguljanak. Sajnos azonban, a várost és a falut éppen az a pénzügyi politika álli; *:r szembe egymássá!, amely egyenlőtlen. Igazságtalan mértékkel méri a különféle kategóriák kötelezettségeit. A városi polgárság olyan mostoha elbánásban részesül, hogy joggal merülhet fel a gondolat: nem kell-e minden nézeteltérést félretéve összefognia, hogy a rettenetesen szorongatott fővárosi r.d'fizetők' elemi érdekeinek: és j'/'i.ö: , E . érvény', szerezzen? \Hz angol munkáspárt óriási győzelme London, november 2. Tegnap kezdődtek meg a képviselőtestületi választások Anglia háromszáz városában. A reggeli órákban a szavazatok eredménye a száz legfontosabb városban a következő volt: Munkáspárt 181 mandátumot nyert, 5-öt veszitett, tiszta nyereség tehát 176 mandátum. A konzervatív párt 6 mandátumot nyert, 112-őt veszitett, tiszta eredmény tehát 106 veszteség. A szabadelvű párt 5 mandátumot nyert, 33-at veszitett, tiszta eredmény tehát 28 veszteség. PártonkivUliek nyertek 10 mandátumot, veszítettek 52-őt, tiszta eredmény tehát 42 veszteség. A munkáspárt előretörését annak tulajdonítják, hogy kortcshad.járala során tőkét kovácsolt az európai helyzet iránti általános aggodalomból és háborús készülődésekkel vádolta a kormányt. (M. T. I.) Simon külügyminiszter felesége is megbukott A bukott jelöltek között van Simon, brit külügyminiszter felesége, aki Manchesterben liberális programmal lépett fel. lansbury munkáspárti vezér beszéde London, november 2. (Wolff.) Lansbury, a munkáspárt vedére, tegnap egyik választási beszédében a következőket mondotta: Akarnunk kell a békét és meg kell lenni bennünk az akaratnak, hogy más nemzetekkel is úgy bánjunk, amint mi megkívánjuk, hogy bánjanak velünk. Lansbury.ezután az általános leszerelés mellett szállott síkra, amelyet szerinte, most a hatalmak közötti megállapodással meg lehet valósítani. Az angol kormánynak elől kell járnia mindenekelőtt azzal, hogy véget vet a inagánfegyvergyártásnak. senkinek sem szabad hadianyag gyártásával pénzt' keresnie. A munkáspárt továbbá azt kívánja — folytába Lansbury r— hogy a kormány adjon példát és jelentse ki hajlandóságát a iégi- liáboru kiküszöbölésére és a polgári repiilés- Ugy nemzetközi ellenőrzésének támogatására. Amerika ma kezdte meg a dollárhigitó aranyvásárlásokat London, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Roosevelt elnök tegnap este másfél óra hosszat tanácskozott a Fehér Házban Sir Rónáid Lindsay washingtoni angol nagykövettel és Sir Frederic Leith-Ross-szal, az an goi kormány gazdasági tanácsadójával. A tanácskozások tárgya a kiadott hivatalos jelentés szerint a háborús adósságok voltak; az Angliában végzendő aranyvásárlásokról egyáltalában nem esett szó. Hozzáteszi a közlemény, hogy az adósságtárgyalásokat folytatják. Ezt az uj fejleményt Londonban-úgy magyarázzák, hogy Roosevelti elnök az utolsó pillanatban megkegyelmezett a már-már halálraítélt adósságtárgyalásoknak, hogy ezzel az udvariassági ténnyel megnyerje Anglia együttműködését, vagy legalább jóindulatú semlegességét a tervezett külföldi aranyvásárlások körül. Washingtoni, hivatalos jelentés szerint az arany vásárlásokat ma kezdik meg. A new- yorki jegybank, mint az Egyesült Államok kormányának kizárólagos ügynöke, adja el az újjáépítési hitelintézet kötelezvényeit arany ellenében. Az arany beváltási árát ma állapítják meg. Az a tény, hogy az országos jegybank bonyolítja le az aranyvásárlásokat, azt mutatja, hogy a Fehér Ház színfalai mögött folyó elkeseredett valutapolitikai harcban a pénzügyi konzervativizmus hívei kerekedtek felül. A jegybank tudvalevőleg egyáltalában nem fi -pártolja a, pépzfelhigitási kísérleteket és ápolni igyekszik a jóviszonyt a külföldi pénzpiacokkal. Ezért minden valószinüség szerint csak nagyon korlátolt mérvű és ugy- szólván jelképes nranyvásárlásokra lesz hajlandó. London talán nem gördít majd komolyabb akadályt a kíméletes tapogatózás jellegével bíró ar an y v ás ár Iá sok elé. Aziránt azonban nem lehet kétség, hogy a City sohasem fogja helyeselni azt, hogy egy ország, amely óriási aranykészleteket halmozóit fel és tiltja az arany kivitelét, nagyobb aranytömegeket szivattyúzzon ki olyan országokból, amelyek még fenntartották aranyban való fizetéseiket. Rámutatnak, Londonban arra, hogy a Washington állal meghatározott belföldi aranyának unciánként majdnem három shillinggel haladják meg a világpiaci árakat és ennek alapján a fontnak 4..90 dollárt kellene érnie és mégis csak 4.79 dollárra sikerült árfolyamát felerőszakolni. Tehát az amerikai aranytermelők iránt mutatott nagylelkűség a legcsekélyebb hatást sem gyakorolta a dollár árfolyamára. 'Sir Wjaltcr Layton a New Chroiucieben cikkben kiniutatjá. hogy az árszínvonal emelkedését csak- a vásárlókúpesség növelésével lehet elérni és komoly hangon inti Rooseveltet, hogy mielőtt tervszerűen megzavarná a viszonyt a dollár és . a külföldi pénznemek között, igyekezzék a jóbarátság nevében az idegen hatalmukkal szándékait közölni és az érdekelt országokkal való egyetértést fenntartani. Mindezek alapján biztosra veszik Londonban, hogy. Roosevelt rövid és eredménytelen külföldi aranyvásárlásai után előbb-utóbb a nyílt dollárfelhigitáslioz lesz kénytelen folyamodni. Ford letette a fegyvert (isikágő, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Henry Ford letette a fegyvert. Szerdán délelőtt bejelentette, hogy nem folytatja tovább a harcot Roosevelt elnök gazdaságpolitikája ellen s a legrövidebb időn belül bevezeti gyáraiban Roosevelt automobilipari munkakódexét. Ford egyúttal közölte azt is, hogy legkésőbb november 7-éig jelentést tesz a Re- conslruction Fináncé Córporationnak, hogy milyen béreket fizet munkásainak és menynyi a munkaidő a különböző Ford-üzemek- ben. Amerika visszavonul a leszerelési konferenciától London, november 2. (Az Esti Kurír tudósitójának távirata.) Angol politikai körökben nagy feltűnést kelteit Norman Davis amerikai leszerelési főde- legátus hirtelen elhatározása, hogy elhagyja Genfet és csak december elején tér visz- sza. A Daily Telegraph véleménye szerint Nor< mán Davis elhatározása azt mutatja, hogy Amerika teljesen vissza akar vonulni a leszerelési .konferenciáról, A- december 4-én Ma; MIT LÁTTÁM SZ0VJET0R0SZQRSZAGBAN MA: KERESZTREJTVÉHYVERSENY