Esti Kurir, 1934. június (12. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

Siavhembevg Budapestre SÖTÉT FELHŐK Barthou külügyminiszter genfi beszéde, mely érthetően heves viszhangot keltett az egész világsajtóban, tulajdonképpen nem hoz uj mozzanatot a külpolitikai helyzetbe; inkább csak hatalmas szikra volt ez, s fényénél hirtelen éles világítás­ban látjuk meg azokat a jelenségeket, azokat a konstellációkat, amelyekről a józan, illuziótlan megfigyelőnek eddig is tudomást kellett szereznie, ha óvatosság­ból, vagy kiméletességből hallgatott is róluk, őszintén kell immár beszélnünk arról a tényről, amelynek tudatát régóta hordozzuk szorongva lelkűnkben: arról a tényről, hogy leszerelés nincs, nem is készül s hogy a leszerelési tervek meg- feneklésével egyidőben sötétednek egy uj és minden eddiginél rettenetesebb hábo­rús veszedelem felhői a civilizált emberi­ség fölött. Jóslatokba bocsátkozni erről persze nem igen lehet, de azt a valóságot sem lehet eltitkolni, hogy mindazok a nem­zetközi erőfeszítések, amelyek a háborús veszedelem elhárítására irányultak, egy- > . után fulladnak el a kölcsönös bizal­matlanság és gyűlölet fülledt légkörében Barthou tüntetőén határozott hangon mondta ki, hogy Franciaország nem haj­landó rálépni a békiilékenvségnek arra a hídjára, amelyet az angol külügyminisz­ter — nem tudni, nem inkább csak a le­szerelési konferenciák nvilt kudarcának kikerülése végett, semmint a valóságos erejű megegyezés reményétől hajtva — a szembenálló feleknek ajánlott; ki­mondta, hogy Franciaország ragaszkodik a biztonsághoz, mely a gyakorlatban fel- fegyverzettséget jelent, kimondta, hogy ragaszkodik Németország lefegyverzett- ségéhez s kimondta azt is, hogy Német­ország máris fegyverkezik. Utána Paris­ban Pétain francia hadügyminiszter még élesebb színekkel festette fel a né­met fegyverkezést, s a kamara pénzügyi bizottsága több mint három milliárd frankot szavaz meg a fegyverkezés foko­zására ... Legyünk tisztában vele, hogy ez nem egyetlen francia párt, hanem jelenleg egész Franciaország magatartása; a fran­cia nemzet, melynek államférfiai szónoki megnyilatkozásaikban ritkán szoktak megfeledkezni a humanista eszmék han­goztatásától, ma mindenre alkalmasabb­nak találja a pillanatot, mint arra, hogy ezeknek az eszméknek szellemében jár­jon el azzal a Németországgal szemben, amelyben — ezt is Barthou mondta —, hódolattal tisztelheti a Kant, a Beethoven, a Goethe nemzetét, de annál mélysége­sebb idegenkedéssel és gyanakvással látja a „porosz szellem1* uralomrajutá- Sát... Nem a magyarság feladata igazságot "lenni a nagy birodalmak pőréiben. Mint tárgyilagos szemlélők, megállapíthatjuk, hogy a népszövetségi rendszer és a köl­csönös lefegyverzés szép és — ezt válto­zatlanul valljuk — nagy jövőjű eszméi­nek csődje megkezdődött abban a pilla­natban, amikor a Népszövetséget az ön- rendelkezés, a nemzeti szabadság elve helyett a győztesi erőszak teremtette erő­viszonyokra épitelték; és megállapithat- hatjuk azt is, hogv amikor már derülni kezdett a nemzetközi légkör, amikor a győzteseken már-már úrrá lett a jobb belátás és a valódi békülékenység, ami­Óriási izgalom Genfben, háborús készülődések az egész világon Sarthou és Petain beszédeinek döbbenetes hatása - Angliában kormányválság fenyeget a lefegyverzési tárgyalások csődje miatt Genf, június 1. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Genfben Barthou nevezetes beszéde óta sza­kadatlanul tart az óriási izgalom, amelyet Petain marsall beszédének és a francia fegy­verkezés növelésére megszavazandó három­milliárdos póthitelnek hire még növelt. A diplomáciai körökben megállapítják, hogy a világ összes részeiből érkező jelentések sze­rint mindenütt valóságos háborús készülő­dés folyik, legalább is abban a tekintet­ben, hogy mindenütt fokozott mérték­ben számolnak azzal az eshetőséggel, hogy a lefegyverzési tárgyalások meg­hiúsulása eíőbb-utóbb katasztrofális következményekkel járhat. Bár a saarvidéki kérdésben Franciaország és Németország közt közeledés jött létre, ennek nem tulajdonítanak nagyobb jelen­tőséget, mert a leglényegesebb körülmény­nek azt tartják, hogy Franciaország a legha­tározottabban ellenzi a német haderő növe­lését, viszont Németország már-már azon a: utón van, hogy nyíltan megtagadja a ver- saillesi határozatok respektálását. A különböző találgatások és kombinációk szinte lázban tartják a Genfben összegyűlt diplomáciai társadalmat, de magán a nép- szövetségi tanács ülésén mindezekről nem került szó. A ma délelőttre kitűzött tanácsülés Vasconcetloz elnöklete alatt zárt ajtók mö­gött folyt le. Féltizenegy órakor kezdődött és egy óra hosszat tartott. Kiszivárgott hírek szerint ennek során kizárólag eljárási kérdéseket vitattak meg. Jogi szempontból volt tisztázandó, hogy a népszövetségi alapokmány 15. szakasza, amelyre Bolívia képviselője a Chaco-kérdés- ben hivatkozott, alkalmazást nyerhel-e. A magyar kormánynak a jugoszláv ha­tárincidensek ügyében benyújtott pa­nasza tárgyalására még nem került sor. A tanács kimondotta, hogy a rendkívüli tanácsülés napirendjén csak azok a kérdé­sek szerepeljenek, amelyek miatt az össze­hívás történt. Azonban az ülés legelején ha­tározhatnak más kérdés'k felvétele felől ii. Nagy kavarodás Genfben Genf, junius 1. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Barthou francia külügyminiszter szerda esti beszéde a leszerelési értekezlet főbizottságá­ban olyan hullámokat vert, hogy a hangulat még csütörtökön estére sem nyugodott meg. Barthou éleshangu beszéde több olyan kö­vetkezménnyel járt, amelyek a konferencia sorsára döntő befolyással vannak. Az első következmény, hogy Henderson váratlanul lefújta a csütör­tök délutánra tervezett főbizottsági ülést, azzal az indokolással, hogy az eddig elhang­zott nyilatkozatok jelentőségére való tekin­tettel az egyes delegációknak időt kell adni az anyag feldolgozására. Beavatott körökben azt állítják, hogy az ülés váratlan lemondá­sának hátterében az a francia-angol ellentét áll, amely a szerdai ülésen oly kínosan ki­fejezésre jutott. Rámutatnak arra is, hogy a csütörtöki ülésnek tulajdonképpen szónoka sem lett volna, mert a soron lévő Aloisi báró Barthou beszédének elhangzása után Mussolinitól azt az utasítást kapta, * hogy ne szólaljon fel, mert a történtek után az olasz kormánynak Genfben nines mondanivalója. A leszerelési értekezlet köreiben mindkét esemény, és pedig a csütörtök délutáni ülés váratlan lefújása és Aloisi báró lemon­dása a felszólalásról óriási feltűnést keltett. Barthou szerda esti beszédével kapcsolat­ban említést érdemel, hogy a Népszövetség főtilkársága által kiadott hivatalos szöveg nem tartalmazza a francia külügyminiszter célzását arra, hogy „Németország a poroszok uralma alá jutott** és a beszédnek azokat a részeit sem, ame­lyekkel a francia külügyminiszter a porosz szellem uralomrajutását jellemezte. A hiva­talos' szöveg' nem tartalmazza Barthou Mirabeau-idézetét sem, melyben a porosz szellemet a hadiipar megtestesülésének ne­vezte, pedig a francia külügyminiszter az idé­zetet szó szerint elmondotta beszédében. A külügyminiszter újságírók előtt tett nyilat­kozatában szót emelt az ellen a beállitás ellen, mintha Sir John Simon angol külügy­minisztert személyében megtámadta volna, hangsúlyozta azonban, hogy nem mondha­tott le arról, hogy a francia álláspontot be­szédében maradéktalanul ismertesse. Károm milliárd a francia fegyverkezés fokozására Páris, junius 1. Pétain tábornagy hadügyminiszter csütör-a tökön a kamara pénzügyi bizottságában ben terjesztette legújabb törvényjavaslatát a katonai kiadások hárommilliárd frank­kal való gyarapításáról. Érdekes, hogy a tábornagy a javaslat sürgős tárgyalását kérte „tekintettel a jelenlegi nem­zetközi helyzetre". Egészen bizonyos, hogy Pétain tábornagy javaslatát a legsürgősebben letárgyalják és a javaslatnak nem lesz komoly ellenzéke. A radikálszocialista kamarai frakció máris utasította a pártnak a pénzügyi bizottságban helyet foglaló tagjait, hogy szavazzák meg az uj póthitelt, azzal a fenntartással, hogy- a ka­tonai kiadásokat szigorú ellenőrzés alá kell' venni. A pénzügyi bizottság folytatta a keleti és északkeleti határok védelmének kiépítéséhez szükséges póthitelek ügyének tárgyalását. kor lehetővé kezdett válni, hogy a Nép- szövetség valóban átalakuljon a nemze­tek pártatlan parlamentjévé és bírósá­gává, — akkor ezt a folyamatot . meg­akasztotta, sőt visszafelé fordította az a gyűlölettől és kulturálatlanságtól inspi­rált és középkori ideológiától fütött pszichózis, mely főként Németországot, s Európa más részeit is, elöntötte. Ez a pszichózis s az ennek visszahatásaként jelentkező gyanakvás a legvégzetesebb gáncsvetője minden olyan törekvésnek, amelytől a gyengék, az igazságtalanul megtaposotíak a maguk jogainak mél­tánylását remélhetik. íme, mit köszönhe­tünk mi magyarok s mit köszönhet az egész kulturemberiség a hol imperializ­mussá, hol „fajvédelemmé**, hol fehér bolsevizmussá torzított nacionalizmus­nak! • • ■ • Ám ismételjük, a nemzetközi igazság­tevés nem lehet Magyarország feladata. Mi csak szomorúan tudomásul vehetjük a nemzetközi viszonyok ilyen aggasztó alakulását. Nem kendőzhetjük el azt az igazságot, hogy nemcsak belső politikai életünkben, de gazdaságunkban is erősen elhomályosítja a viszonyok javulásának reményét a nemzetközi atmoszféra el­mérgesedése. A kijózanító és figyelmez­tető szavak, melyek a költségvetési és az appropriációs vita során elhangzottak^ keserűen igazoltaknak látszanak: Ma­gyarország a maga higgadtságára, böl-i csességére és életerejére van utalva, s fe­lelős tényezőinek abban a tudatban kell helyükön állniok, hogy a nemzet sors­döntő kérdései nehezednek rájuk. Bár­milyen sötét felhők tornj’osulnak az európai szemhatáron: Magyarországot az összes lehetőségek, az összes erőviszo­nyok gondos mérlegelésével, minden ka­landos terv és lázálom következetes el­hárításával kell a békés és nyugodt fejlő­dés útjára vezetni. 1 ) I MA: CASANOVA XII. évfolyam -------------________________________________________________ 1A fillér 12 2. .iám Budapest, 1934_________főszerkesztő: RASSAY KAROLY junius 2, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents