Esti Kurir, 1934. október (12. évfolyam, 222-245. szám)

1934-10-02 / 222. szám

A­A ) ( WMOKt-t ' t ' * ’ Si MA: FRANCIA FORRADALOM , Budapest, 1934 Főszerkesztő: RÁSSAY KÁROLY október 2. kedd Ipari próbabékét hirdet Roosevelt legújabb rádióbeszédében •Fegyverszünet a munkások és munkaadók közötte - Hoover éles támadása Roosevelt ellen Washington október 1. Roosevelt rádión leadott­­kandalló melletti csevegések során kijelentete, hogy határozott időtartamú ipari próbabékét igyekszik létesíteni. A tőke és a munkásság képviselőitől bizto­sítékokat követel arra, hogy kölcsönösen elfogadható egyezményeket kötnek a munka­idő, munkabérek és munkaviszonyok sza­bályozása tekintetében. — Nemzeti jövőnknek egyik fő f­eltétele az — mondotta az el­nök —, hogy ne tűrjünk el nagyobb állandó munkanélküliséget. Ez a té­tel legyen nemzeti alapelvünk. Ezzel állok vagy bukom. Nemzetgazdaságnk irányításának az le­gyen egyik fő célja, hogy minél előbb vessünk véget­­ a munkanélküliségnek. Az amerikai nép nem ijed meg néhány reakciós prókátortól vagy politikai szerkesztőtől. Nem kérek ismét abból a szabadságból, amelynek védelme alatt a népet néhány csekélyszámú kiváltságos ember rabigájába hajtották. Az én célom a legtágabbkörű­ szabadság, amely fokozatosan nagyobb független-­­­séget és biztonságot nyújt az átlag­embernek, mint aminől eddig az ame­rikai történet ismert. Az elnök legutóbbi kitétele félreérthetetle­nül a Hoover volt elnöknek ma megjelent könyve ellen, irányul, amely, az újjáépítésben a szabadság veszélyeztetését látja. Az amerikai szakszervezeti szövetség kiemeli a NIRA-törvényen alapuló kötelezettségek meghosszabbítását 1935 júniusán túl és szin­­­tén hangsúlyozza a bankjegy szaporítás ve­szélyét, amelyet legjobban a bérmunkások sínylenének meg. Sörorgiákat rendeztek a Fehér Házban? London, október 1. A new jerseyi methodista egyház Atlantic Cityben tartott ,értekezlete elutasította az egyház erkölcspemésitő' és' antialkoholista csoportjának 'jelentését, amely megrótta Roosevelt elnököt és feleségét a Fehér Házban rendezett állítólagos sörorgiák miatt. A jelentés azt állította, hogy az elnöki család ifjabb tagjai számára rendezett újévi ünne­pen a Fehér Ház előcsarnokában söröshor­dókat halmoztak fel, amelyeket később csapra vertek és a jelenvolt vendégek korlátlan ivásnak és dőzsölésnek adták magukat. • .. Mit gondoljanak a szülők arról a pél­dáról, — fejezte be, a jelentés — amelyet az elnök és az ország első asszonya a nemzet ifjúságának szolgáltatott. Richardson püspök felháborodását fejezte ki a jelentés felett, amelyet valótlanságnak nyilvánított. A­­ sérelmezett újévi ünnepségen jelen,vol­tak szerint az ünnepség igen mérsékelt han­gulatban és az illem legszigorúbb határai között folyt le. A meghívott ötszáz vendég összesen két hordó sört ivott meg, úgyhogy egy-egy vendégre csupán két pohár 3,2 százalék szesztartalm­ú sörital jutott. '% , ' ' ' • - if- Nem lesz állami tőkegazdálkodás Amerikában Roosevelt kijelentette, hogy nem akarja a vállalkozói nyereséget elvenni és nem akar állami tőkegazdálkodást be­vezetni. Beavatkozásával — mondotta — megm­en­­­tett igen sok bankot, amely az összeomlás előtt állott és ezenkívül segített a hitelező­kön és az adósokon. Ez volt az első lépése. Második lépésével lényegesen megjavította a tőkepiac egészségtelen viszonyait és gátat vetett a féktelen tőzsdei üzérkedésnek. Harmadik lépése arra fog irányulni, hogy a magángazdaságot a gyógyulás útjára juttassa. A továbbiakban ismertette azokat az ered­ményeket, amelyeket a nemzeti újjáépítő bi­zottság­ vezetése alatt idáig sikerült biztosí­tani. A gyermekmunkát megszüntették, a munkaidőt megrövidítették, megállapították a munkabérek legalacsonyabb határát és­ a bérek nagyságát összeegyeztették az életfen­­tartási költségek megdrágulásával. . Négymillió munkanélkülit t­jból munká­hoz juttattak. A nemzeti újjáépítési bizottság — mondotta — továbbra is legfőbb szerve marad a nem­zeti talpraállítás munkájának, de az első év tapasztalatai alapján bizonyos módosítások-­­nak vetik alá. . A továbbiakban Roosevelt megemlékezett a közelmúlt sztrájkmozgalmairól is. Rámuta­tott arra, hogy ezeknek a sztrájkoknak a terjedelme és hevessége jóval kisebb volt, trű­nt régebben. Hibát követnek el — mon­dotta — mind a munkások, mind a munka­adók, ha nem veszik igénybe a békéltető bizottságok közvetítését és ehelyett a sztrájk vagy a mun­káskizárás fegyveréhez nyúlnak, ami végeredményben mindkét félre nézve csak veszteségeket okozhat. Közölte, hogy október folyamán tárgyalásokba bocsátkozik mindkét fél képviselőivel és igyekszik fegy­verszünetet létesíteni közöttük. Londonból jelentik: Ma jelent meg az Egyesült Államok volt elnöke új könyve «Támadás a szabadság ellen» («Challenge to Liberty» ), melyben a szerző Rooseveltet zsarnoki törekvésekkel gya­núsítja. Az amerikai köztársaság épületének alapja Hoover szerint a szabadság társadalomböl­cseleti eszméjének megvalósítása az összes elidegeníthetetlen , emberi jogok biztosításá­val. Ezzel szemben a Roosevelt-rendszer olyan bilincsekbe veri a szabadságot, amin mikre Amerika gyarmati története óta nem volt példa. A kormány parancsol nap-nap után a keres­kedelemnek, iparnak és földművelésnek és állandó börtönbüntetés terhével írja elő, hogy az emberek miként éljék magánéletüket, minden városban és minden faluban. .A kor­mány most még a pénz- és hitelrendszert is önkényes hatalma alá gyűrte, ami a zsar­nokság legrégibb jellemvonása. Nem enyhíti a zsarnokságot az a tény, hogy az alkotmány keretei között pró­bálják azt gyakorolni. Roosevelt csalódik, ha azt hiszi, hogy a ba­­sáskodást a szabadsággal lehet egyesíteni, mert semmiféle kormányzati rendszer nem lehet részben demokrácia, részben önkény­uralom. Minden önkény újabb önkényt tesz szükségessé, míg végre eltűnik a szabadság utolsó foszlánya is. Amerika közgazdászai a bankjegyduzzasztás ellen . * - • ■ • > V ' • ~ % .y'.' " **• • • ■■ i N'ewyórk, október i. ‘ (Az k­sti Kurír tudósítójának távirata.) A newyorki reggeli lapok, nagyhatású cikkek­ben közüik. Roosevelt elnök rádióbeszédét többnyire olyan címekkel, amelyek utalnak «a munkaadók és a munkások között létrejött fegyverszünetre]. A közgazdasági­­élet vezető köreiből eddig el­hangzott kijelentések örömmel üdvözlik az elnök békejavaslatát. A legismertebb 53 köz­gazdász nyomatékos intelmet tett közzé a bankjegyduzzasztási törekvésekkel szemben. Összehívták a főváros rendkívüli közgyűlését Borvendég Ferenc főpolgármester ma délelőtt intézkedett a rendkívüli közgyűlés összehívása iránt. A rendkívüli közgyűlés összehívását a ke­resztény községi párt kérte az OTBA ügy­ben.­­A keresztény községi párt által benyúj­tott indítványban azt követelik, hogy Sipőcz Jenő polgármester vonja vissza azt a rende­letét, amellyel a főváros szolgálatában álló orvosokat az Orvosszövetségből való kilé­pésre kényszertette. A közgyűlés többsége előreláthatólag megszavazza a sürgősséget, ami azt jelenti, hogy az indítványt azonnal napirendre tűzik és nyomban megindul a vita. A városháza őszi munkaszezonja egyéb­ként holnap reggel indul meg hivatalosan Holnap délelőtt 10 órakor tartja ugyanis első ülését a pénzügyi szakbizottság, amely­nek napirendjén a jövő évi költségvetés tár­gyalása szerepel. FÜGGETLEN ÁLLAM, BŰNÖS BUDAPEST Az idén van tizenöt esztendeje an­nak, hogy Horthy Miklós kormányzó — akkor fővezér — bevonult Buda­pestre. Ennek a jubileumnak meg­ünneplését összekötötték a „Nemzeti munkahét­” megnyitásával s ez alka­lommal Gömbös Gyula miniszterel­nök üdvözölte a kormányzat. Az a tisztelet és megbecsülés, amel­­ lyel a magyar nemzet az államfő sze­mélye iránt viseltetik, valóban szerve­sen összekapcsolódik a „Nemzeti munkahét”” címében viselt gondolat­tal. Abban, hogy ez az ország a hábo­rús­­vérveszteségből, a forradalmak megrázkódtatásaiból, a megcsonkí­­tottság fájdalmas döbbenetéből és a bomlás gyilkos pszichózisából feltá­­pászkodva, a rettenetes gazdasági vál­ság és politikai elhagyatottság évein át is bebizonyította komoly munka­készségét, tehetségét és életrevalósá­gát, hatalmas érdeme van annak a férfinak is, akit a sorsa a közügyek élére rendelt. Horthy Miklós, aki más tevékenységek teréről került az ál­lamigazgatás óriási felelősséggel járó s, végtelenül súlyos és kényes problé­mái közé, a maga erős hazafiságával, alkotmányos érzésével s az országot a különféle zökkenőkön átsegítő, se­beket behegesztő és kedélyeket meg­nyugtató bölcseségével, csakugyan a termő nyugalomnak azt a légkörét árasztotta szét, amely a nemzeti mun­kának legfőbb alapföltétele és egy­szersmind egyik legfontosabb célja. A társadalmi béke, az erkölcsi igazsá­gosság, az összes rétegek emberi jo­gait és életigényeit szerves egységbe összefogó méltányosság szelleme az, ami ennek a nemzetnek az európai népek társadalmában helyet biztosít­hat és ezt az érzést kell kifejezésre juttatnia annak a szónoknak is, aki a nemzet nevében üdvözlő szavakkal fordul a kormányzóhoz. Sajnáljuk, hogy a miniszterelnök, ahelyett, hogy ezeknek az eszméknek jegyében üdvözölte volna a kormány­zót, ez alkalommal a politikai állás­­foglalás és az időszerűtlen történelmi reminiszcenciák területére tévedt. A miniszterelnök felszólította a társada­lom rétegeit: becsüljék meg azt az­­ál­dást, hogy „ma egy szabad és függet­len államban dolgozhatnak", s kifeje­zésre juttatta azt a meggyőződését, hogy ha a múltban tudtuk volna, mit jelent a teljes állami függetlenség, akkor helyesebben jártunk volna el... .Azt kell kérdeznünk ezeknek a ki­jelentéseknek hallatára: mit nevez a miniszterelnök függetlenségnek? Ha a tényleges függetlenségről beszél — vagyis arról, hogy egy nemzetnek minden erejével igyekeznie kell olyan anyagi és szellemi erőkre szert tennie, amelyek idegen hatalmak aggresszív, vagy akár csak korlátozó beavatkozá­sától megóvják —, akkor magától ér­tetődik, hogy minden józan ember

Next